Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-25 / 237. szám, szombat

^ /ehet asszony. Olvasóink va'ó-.zínüleg a lőcsei fehér asszonyra gondolnak. Pedig nem szándékozom írni erről a nemes rangbéli asszonyról, akinek története ismeretes. Bizonyára kevesen tudják, hogy Bratislavának is megvan a maga fehér asszonya. Noha sokkal szerényebb, mint a lőcsei, de ezért megérdemelné, hogy hazánk történelmében érdefnes, őt megillető helyet foglaljon el. Františka Hrubiškováról van szó, ő a mi „fehér asszonyunk". Ezt az elnevezést ősz haja miatt az illegalitásban, a Szlovák Nemzeti Felkeiés előtt kapta. Már mint fiatal leány katonai kórházban dolgozott, s Przemysl várának ostroma után fogságba került. Felkerestük Hrubišková elvtársnöt otthonában, és elmondtuk neki, hogy rövidesen kedves vendégeket kapuriK: a francia szabadságharcosok küldöttségét. A küldöttség egyes tagjai a Szlovák Nemzeti Felkelés idején nálunk harcoltak. Akkori parancsnokuk, Lanurien őrnagy, a kairói francia követség katonai kiküldöttje is eljön. Megemlítettük azt is, hogy e napokban StreOnón jártunk és láttuk a francia partizándk emiekére felállított gyönyörű emlékmű építését. Eljön-e Strecnóra az emlékmű leleplezésére? Meghatottan bólint, hogy igen. Meghatottságát és az emlékezés fájdalmát azonban enyhíti a nagy öröm, hogy kedves barátait viszontláthatja. — Mit tudna mesélni a francia partizánokról, emlékeiről? — ezzel a kérdéssel szakítjuk meg a mély csendet. fgx ideig hallgat, ir.ajd emlékeinek mély forrásából merít. — Emlékeimben sok helyet foglalnak el Franciaország hős fiai, akik részt vettek a mi harcainkban. Sok komoly és mulatságos élményt tudnék mesélni róluk, hiszen legtöbbjüknek én viseltem gondját. Voltak közöttük fiatal fiúk, akik még alig nőttek ki a gyermekcipőből, de voltak olyanok is, akiknek az élet ráncokat szántott arcukra. Világnézetük, foglalkozásuk különféle volt. Akadt közöttük katolikus, istentagadó, pesszimista és optimista, de abban egyek voltak, hogy a fasizmus által mélyen megalázott, agyongyötört Franciaországot meg kel! bosszulniok. Ezért csoportosan menekültek a fogoly- és koncentrációs táborokból, a német hadigépezet gyáraiból Keletre, Szlovákiába, mert megtudták, hogy a hegyekben elszánt emberek szervezkednek, hogy az ellenséget hátba támadják. Nálunk Szlovákiában a földalatti mozgalom egy része arról gondoskodott, hogy a határátkelésnél ne essenek az ellenség kezébe. Nagy részük Magyarországról jött Galántára, illetve az akkori magyar-szlovákiai határra, Seredre. Akár egy kalandos regény. — Néhányunkát azzal bíztak meg, hogy ezeket a becsületes fiúkat elhelyezzük, összegyűjtsük, felöltöztessük, gondoskodjunk élelmezésükről és kellő okmányokról és eljuttassuk őket a partizántáborokba. Azt hiszem — emlékezik az asszony — 1944 június havában az illegális szervezet egyik tagja felkeresett, és közölte velem, hogy Martinba kellene bizonyos embereket eljuttatnunk. Bratislavában, a T'tra-szállodában már vártak rám, innen aztán sikerült elkísérnem négy franciát, élükön Lanurien kapitánnyal. A Martin feletti erdészlakba vezettem őket. Utánunk következett a többi csoport. Trnaván Jirman Rudolf nyomdásszal voltak összeköttetésben, s ő küldött Seredre, ahol aztán a franciákat Stoklas péknél helyeztük el. Itt megmosakodtak, ettek és mentünk tovább. Stoklast és feleségét később a németek agyohlőtték. 1944-ben egy forró júliusi napon megint egy huszonhárom tagú francia csoportot vezettem Martinba, ahonnan tovább kellett menniök a partizántáborba. A fiúk tele voltak harcias lelkesedéssel. Žilinán a vonatcsatlakozásra sokat kellett várni. Mindnyájunkat kínzott a szomjúság, és ezért elhatároztuk, hogy frissítő italt rendelünk. Alig, hogy leültünk, az ijedtségtől majd megdermedtem. Ismert és rettegett UŠB-detektivek jöttek a helyiségbe. Leültek velünk szemben, és kihívóan méregettek bennünket. A fiúk mindjárt észrevették nyugtalanságomat, és megérezték, hogy veszély fenyeget. Nyomasztó csend uralkodott ebben a rettenetes feszült helyzetben. Csak pillantásainkkal igyekeztünk egymást megértetni. Máig sem tudom, hogyan sikerült nyugodtan kifizetni a számlát, és látszólag minden zavar nélkül mosolyogva kimenni a fiúkkal együtt a detektívek mellett. Arra még emlékszem, hogy csak Martinban engedett fel bennem a feszültség, amikor az én kedves franciáimat biztonságba helyeztem. Egy más alkalommal Sereden a csendőrök tartóztattak fel. Az ígyik azt kérdezte: „Hallja, asszonyom, mit keres maga itt tulajdonképpen?" Olyan választ adtam, amit elhitt. Igy történt a vasútállomáson is, amikor egyszerre 35 jegyet vettem. A pénztárosnak feltűnő volt, hogy egysz:rre annyi jegyet vásárolok. Nem vesztettem el a lélckjelenlétemet és így feleltem: „Ez egy lengyelországi szlovákokból álló szállítmány, amelyet kísérek. Én a Vörös Kereszt alkalmazottja vagyok." A kabátomra természetesen kitűztem -a nagy Vörös Kereszt-jelvényt. .-összesen legkevesébb 100 franciát kísértem, akiket vagy Sklabinába, Velicsko szovjet őrnagy csoportjába, vagy később a francia osztag törzsparancsnokságára juttattam. — Mit csinált a felkelés alatt? — kérdezem. — Otthon már forró volt a talaj a lábam alatt. Banská Bystricára menekültem, ahol szociális vonalon dolgoztam. Később részt vettem a visszavonulásban Prašiván keresztül. Ott elfogtak a németek. Először Korytnicára szállítottak, később a ružomberoki börtönbe. Innen nagynehezen kiszabadultam és visszatértem Bratislavába. — Hallottuk, hogy a franciákon kívül a Szlovák Nemzeti Felkelés más kiváló egyéniségén is segített. Kérem, beszéljen erről is. — Igen, többek között Kukorelli elvtársat, a Csapajev partizánbrigád parancsnokát Bratislavából KeletSzlovákiába kisértem. Közben két helyen volt elrejtve. Ugyanígy sok jugoszláv partizánt is átsegítettem, de erről szívesebben egy más alkalommal beszélnék. Köszönjük a mondottakat, az érdekes elbeszélést. — A viszontlátásra Strečnón, francia hőseink emlékműve leleplezésénél és a Szlovák Nemzeti Felkelés ünnepségein — búcsúzunk a fehér asszonytól. GREK IMRE AZ ADRIA K EK TÜKRÉNÉL Nyaralási jegyzete k JUgoszláviából Tengerről nézve a partmenti változatos táj még jobban elgyönyörködtíti a szemet, mint partról • a tenger. Messziről csodaszépnek tűnő falvak mellett úszunk el. apró kikötők betonmólóit hagyjuk magunk mögött. , Jó órai út után a víz mind keskenvabbé válik, egyre közelebb kerül a parthoz a bal kéz felöli sziget kopár mcredr>'. használta ki a beesó napsugarakat az üveglapra festett keresztrefeszített Krisztus természetes megvilágítására. Nagyon prózaian hat azonban a torony tövében a templcin falához épített mészárszék, amelyben csattogó bárddal szeleteli egy fiatalasszony az orr.isaljiak ebédjéhez szolgáló húsdarabokat. Ojpatija fürdőváros látképe Az első félévben 42 új iskola épült Az iskola- és kulturális ügyek miniszterének kollégiuma e napokban értékelte a tervteljlsítés eredményét ez év első félévében. A beruházási építkezés egész évi tervét 41,7 százalékra teljesítették. 14 40U koronát nem használtak fel. Ez azt jelenti, hogy az építkezés átlagosan egy héttel lemaradt. Január 1-től június 30-ig 42 új iskolaépületben kezdték meg a tanítást 6480 tanulóval. Ezek közt 10 óvoda van 810 férőhellyel. 6 népi iskola 440 tanuló. 21 iskolaépület 31 tanteremmel, 2480 tanuló és' 5 nyolcéves középiskola 2760 tanuló részére. A főiskoláknak 199 négyzetmé_:rnyi kiterjedésű tantermet és 33 lakást adtak át. Az internátusok és kollégiuI mok befogadóképessége 340 férőhelylyel bővült. A féléves terv teljesítéséhez még 2610 férőhely, a szakiskolákban 90 négyzetméternyi kiterjedésű tanterem, a főiskolákon pedig 655 négyzetméternyi kiterjedésű tantersm, 26 lakás, az internátusokban pedig 160 férőhely hiányzik. Ezeket az építkezéseket még az új iskolaév megnyitása előtt befejezik, mivel nagyrészt csupán terepjavításokról, az iparosmunkák befejezéséről van szó. A kultúra szakaszán a beruházási építkezés évi tervét 36,7 százalékra teljesítették. A kisebb beruházásokon kívül Karlovy Varyban és a bratislavai Kultúra és Pihenés Patkjában fesztiválmozit nyitottak meg. sziklafala. Tisztán kivehetővé válik rajta néhány nyaktörő helyzetben a kő között sarjadt gyér füvet legelésző feketegyapjas juh. A tengerbe nyúló veszélyes szirti,gkokra apró világítótornyok figyelmeztetik mindkét oldalon a - hajósokat. Néhány fával, deszkával 'megrakott délről-északnak igyekvő motorost, megelőzünk, integecüilk a szembejövő személyhajó utasainak, hajónk meglibegteti a halászok egy helyben veszteglő csónakjait. Az ingó-bongó járművön egy kézzel e osjn a korlátba kapaszkodva távcsövei szemléljük a partot, hogy el ne szalasszunk egyetlen érdekes latnivalót sem. Ezen a vidéken csaknem minden használható földdarabkát kőből rakott kerítés közé szorítanak. Távolról nézve úgy tűnnek fel az ilyen részekre szabdalt hegyoldalak, mintha azokon különös mértani ábrákat szerkesztettek volna. A falvak közelében a partmenti öblök szélén a víz fölé nyúló óriási létrákat figyeltünk meg, amelyek mint később megtudtuk, halászati célokat szolgálnak. Odább haladva megkerüljük a tengerszoros vizét kettészelő lakatlan, kopár szigetet, majd hajónk éles kanyart írva le. befut egy széles tengeröbölbe és mintegy negyedóra múlva hozzás.mul a kikötő betonmolojához. Omisalj község az öböl szélén emelkedő magas sziklabércre épült, akárcsak a mi középkori váraink. A felfelé kanyargó köves szerpentin is hasonlít a régi várakhoz vezető úthoz. Ki tudja miért építkeztek az őslakók ilyen magasra, amikor odalent is találtak volna elegendő helyet. Valószínűleg meg volt rá az okuk. A falu elég nagy, nem is gondoltam volna, hogy az emberek ilyen aránylag szűk helyen ennyi házat tudnak felépíteni. Igaz, az utcákkal itt is takarékoskodtak. Vannak itt olyan sikátorok, hogy két ember csak oldalt fordulva haladhat el egymás mellett. Ha a hellyel takarékoskodtak is, az építőanyaggal azonban annál kevésbé, nem csoda, annyi itt a kő, mintha az egész sziget egy óriási kőbánya lenne. Földszintes ház alig egy-kettő akad, legtöbb a kétemeletes hullámcseréppel fedett, nagyon keskeny ereszú épület. Ügy látszik, errefelé bővelkednek az emberek régi templomokban. Omisalj község közepén is XII. századbeli katolikus templom tornya emelkedik magasra. Falai terméskőből készültek, belépésemkor az ajtó csikorgásával fiatal asszonyt zavartam meg ájtatoskodásában, aki térden csúszkált a hűvös kőpadlón. Belülről a templom elég szép. Hajójában a padok ugyan egyszerű deszkából készültek, fafaragású megbarnult oltára azonbarl nagyon régi lehet. A falakat a kálvária egyes állomásai díszítik. Az egyik mellékoltárnál az építész nagyon ügyesen Az utcák ilyenkor eléggé kihaltak. A lakosok behúzódtak a nap tüzó sugarai elől a zöldre festett fazsaluk mögé a hűs szobákba, vagy az apró szőlő-lugaspK árnyékába. Csupán a bérc szélén mozgalmasabb az élet. A régi kerek őrtorony tövében tenyérnyi játszótéren nagy csoport gyerek rúoia a 'ab^át. fittyet .'lánvva a forróságnak. A magasba repülő labdával időként tiszteletlenül megkondítják az apró kőkápoina pici tornyában függő parányi harangocskát. A házak külsejéről ítélve az omisaljiak elég jómódúaknak látszanak. Több helyen láttunk szépen berendezett szobákat, a konyhákban villany háztartási tárgyakat is. Beszélgettem Bubán Anton horvát halásszal. Egyemeletes, bár elég kis házacskában él a falu szélén. Igaz, hogy a ház csak alulról látszik emeletesnek. Hátul a teteje alig haladja meg az emelkedő partot. A konyha nagyon egyszerű bemunka, mondja és megmutatja evezölapáttől feltört tenyerét. Hosszú éjszakákat, hajnalokat töltenek a vízen. Panaszkodik, hogy idén kevesebb a környéken a hal. Tavaly gazdagabb fogások voltak. Bort, háznái főzött rákiját ittunk a faluban. ízlett, de nekem azért jobban esett az a pohár hűs víz, amelyet az alig kémény nagyságú, sziklába vájt kút'oól merített számomra egy omisalji menyecske. Nagyszerű fürdés esik az itteni tengeroböl vizében. A fürdővendégek legnagyobb része németül beszél. A szigeten úgy látszik nagyobb német nyaralócsoport tartózkodik. Fürdés közben tengeri csillagokra, kagylókra vadásztunk. Egyik szerencsés társunk egy kő alatt két élő tengeri csillagot tálát. Irigyeltük is tőle a gazdag zsákmányt mi, akiknek buzgó igyekezetünk ellenére is be kellett érnünk néhány szerényebb kagylóval. * * * Kéthetes nyaralásunk utolsó napjai nagyon gyorsan telnek. Gyorsabban mint szeretnénk. Jó lenne hosszabbra nyújtani a napokat, volt az általános óhaj egyrészt, másrészt viszont a napok múltával egyre gyakrabban bukkant fel gondolatainkban a hazai táj képe. A honvágy a legnagyszerűbb pihenés közben, a legszebb helyen is elfogja az idegenben tartózkodót. A tengertől való búcsúzásnak közelgő napja okozta lehangoltságot nagyban enyhítette- az otthoni környezet, az ismerősök, hozzátartozók közelgő viszontlátása felett érzett öröm. — Még négyszer fürdűnk, már csak háromszor — számolgattuk a napokat. — Csütörtökön* már apukánál leszünk — nyugtatta meg kisfiát egy ostravai anya. Egyre gyakrabban kerestük fel az üzleteket. Maradék pénzünkön apró ajándéktárgyakat vásároltunk, részben magunknak emlékbe, részben az otthoniak számára. A fényképezőgépekben megteltek felvételekkel az utolsó filmek is. Az utolsó napok csaknem minden órájában a strandon tartózkodtunk. Fddig természetes volt számunkra a fürdés, most értékesebbnek tűnt minden perc, amit a vízben töltöttünk. Pótolhatatlan veszteségnek számít a legutolsó nap, amikor legnagyobb csalódásunkra az egésznapos eső és az elég hűvös szél dugába döntotté-' e napra tervezett programunkat. Csupán estefelé derült ki annyira, hogy néhányan bemerészkedtünk a hullámokba. búcsút venni a tengertől. Az ünnepélyes búcsúvacsorán borral kedveskedett a hotel igaznatósága. Hazai módon elkészített ételeket szolgáltak fel. Köszöntök hangoztak el a csehszlovák és jugoszláv dolgozók barátságára. Elközelgett az éjfél, de senki sem mozdult az asztalok mellől. A nyaralás során szerzett élményekről, benyomásokról folyt a társalgás. És hogy ezek az élmények milyen gazdagok voltak, azt bizonyítja, hogy' asztalbontás utánra is maradt balölük, amikor a kellemes, langyos éjszakában az emeleti teraszon üdögéltünk. Vihar az Adrián rendezésű, kis fekete vastűzhely, lóca, szék, falakra függesztett tányérok és néhány fénykép összes bútorzata. A l.áz előtt hatéves lányka forgatja a tOző napon a száradó tengeri csillagokat, kisebb-nagyobb csillogó kagylókat. Bubník Anton a konyha közepén leterített szőnyegen ülve vaskaptafán reperálgat egy viseltes, sósvíz marta bakancsot. Sokáig beszélgettünk. Nehezen bár, de megértettük egymást. Két lánykája van, a hatéves, akit az előbb láttunk, i meg egy, kisebb, négyéves. Fia beteg, fent fekszik az emeleti szobában, megégette a lábát. Felesége távol lakó rokonai meglátogatására utazott. A szikár. sľélcserzett arcú 45 éves halász a halászok, életéről mesélt. Nehéz Alattunk s hotel kertjében a zenekar magyar nótát játszott, a jóhangú prímás idegenszerű kiejtéssel énekelte a dalt. A betonparketten, a pálmák alatt egymáshoz simult párok keringtek. A távolban a világítótornyok színes fényjelzései villóztak, messze a parttól szentjánosbogarakként világítottak a halászcsónakok lámpásai. A zene szünetében egészen hozzánk hallatszott a partot • verő hullámok morajlása. Szép este volt, egymás megszokott társaságában búcsúztunk az Adriától. Viszontlátásra, kék Adria. GÄL LÄSZL0. n.i szo ^ 1956. augusztus 29. V. G.