Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-13 / 194. szám, péntek

J Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956, július 13. péntek 30 fillér IX. évfolyam. 194. szám A kollektív munka alapja Való igaz, hogy a taggyűlés a pártszervezet működésének a tük­re. Példák ezreivel lehet bizonyí­tani, hogy az az alapszervezet, melynek gyűlései jól előkészítet­tek, a beszámolók az illető mun­kahelyek égető kérdéseivel foglal­koznak. a tagok pedig aktívan be­kapcsolódnak a vitába és aprólé­kosan elemezve megtalálják a problémák megoldásának útját — annak a pártszervezetnek tagjai a taggyűlésen kívül is élő, eleven pártmunkát végeznek. Érthető ez, hiszen a kommunisták a taggyűlé­seken közösen megvitatott és el­fogadott határozatokban világos célt tűztek maguk elé, amely ja­vaslataikat, hozzászólásaikat tar­talmazza. Természetes, hogy az ilyen határozat teljesítésére — amelynek helyességéről meg van­nak győződve a párttagok — a pártszervezet tagjai teljes lelkese­déssel mofzgósítják a tömegeket. Ennek éppen az ellenkezője ér­vényesül ott, ahol a gyűléseket csak azért tartják meg, mert terv­ben vannak, mert az alapszabály­zat szerint egybe kell azokat hív­ni, vagy pedig mert a felsőbb párt­szervek ellenőrzik a gyűlések meg­tartását. Hány esetben találkozunk a taggyűlések ilyen formális gya­korlatival. Taggyűlésekkel, ame­lyeken a tagok unottan, ásítozva hallgatják a járási instruktor, vagy az elnök általános beszámo­lóját, amelyeknek vajmi kevés kö­zük van ahhoz, amivel a pártta­gok mindennapi munkájukban ta­lálkoznak. Csoda-e, ha az ilyen taggyűléseken vérszegény a vita, az emberek egymásra nézegetnek, mindenki a másiktól várja a hoz­zászólást, mert végeredményben senki sem tudja, miről kellene be­szélnie. Pártunk országos konferenciájá­nak határozata hangsúlyozza, hogy a pártmunka súlypontjának a munkahelyeken, a dolgozó embe­rek között kell lennie. E határo­zat teljesítése feltételezi minden alapszervezet munkájának nagy­mértékű aktivizálódását, vala­mennyi munkahelyen az eleven pártélet megteremtését, a párt­munkában a lenini elvek minden­napos érvényesítését. A taggyűlé­sek, mint a párton belüli demok­rácia legjellegzetesebb kifejezői, nagy jelentőségűek egész párt­munkánkban és minden alapszer­vezet működésében. A taggyűlés, amely az alapszervezet legfelsőbb szerve, az a fórum, ahol a legna­gyobb lehetőség nyílik a párttagnak jogai érvényesítésére, a pártpoli­tika minden kérdésének megvita­tásában, bírálati jogának érvénye­sítésében, a választásokban, az alapszervezet feladatainak megvi­tatásában és a határozathozatal­ban való részvételben. A taggyű­lésen nyílik a legjobb alkalom ar­ra, hogy minden helyes gondola­tot megvalósítsunk a gyakorlatban és a kollektívában,győződjünk meg elgondolásaink, nézeteink helyes­ségéről, alaposságáról. A taggyűlés hatalmas jelentősé­ge megköveteli, hogy előkészíté­sére a legnagyobb gondot fordít­suk. Mit kell ennek a gyakorlat­ban jelentenie? Semmiesetre sem csak azt, amit a rozsnyói járási pártbizottság egyik — munkájá­ban feltétlenül lelkiismeretes dol­gozójától hallottunk, hogy neki minden körülmények között kint kell lennie az alapszervezetben jó­val a gyűlés megkezdése előtt, mert különben megtörténik, hogy a taggyűlést nem tartják meg. Té­vedés ne essék, nem azt hibáztat­juk, hogy az illető elvtárs tűzön­vizen keresztültöri magát a sok­szor egymástól távoleső helyeken megtartandó gyűlésekre. Ez neki, mint instruktornak legalapvetőbb kötelessége. A hiba az, hogy az instruktor meg nem jelenése két­ségessé teszi a taggyűlés megtar­tását. Ma, amikor egész pártunk­ban a pártélet nagyfokú aktivitá­sa megy végbe, nem lehet meg­tűrni az alapszervezetek ilyen ön­állótlan tevékenységét. A taggyűlések jó előkészítésénél az alapszervezetek bizottságainak alaposan át kell gondolndok a gyű­lés programját. Éppen itt, a gyű­lés előkészítésében kell a legjob­ban megnyilvánulnia a bizottság jelentőségének. . A taggyűlés elé elsősorban a legfontosabb helyi problémákat kell terjeszteni meg­vitatásra. Természetesen emellett nem feledkezhetnek meg az üzem, a járás problémáiról sem, ugyan­csak nem hagyhatják figyelmen kívül az országos jelentőségű kér­déseket. Hatalmas hozzájárulást jelent a taggyűlések sikeréhez, ha a megbeszélésre kerülő kérdéseket már a pártcsoportok gyűlésein megvitatják. Kettős eredményt érünk el ezzel: a színvonalasabb taggyűlést és a pártcsoportok ak­tívabb munkáját. A harmadik eredmény pedig az lesz, hogy a taggyűlés felkelti a tagok érdek­lődését, nagy számban jelennek meg rajta és -vesznek részt a fel­adatok megbeszélésében, a pártta­gokat áthatja az elvhűség, felvér ­teződnek a tömegek között vég­zett munkára. Ily módon a tag­gyűlés a párttagságot felvillanyoz­za, aktivizálja, fellendül az egész alapszervezet munkája. A taggyűlés legfontosabb része a vita, ahol legjobban ki kell dom­borodnia a kollektív munkának. A párttagok véleményét, hozzá­szólásait figyelembe véve lehet igazán helyes határozatot hozni, amely az egész kollektíva vélemé­nye és amely mögött az egész tagság egy emberként áll. Ez pe­dig a legnagyobb kezesség arra, hogy a taggyűlés határozata a gyakorlatban minden pontjában valóra válik. Tengerjáró hajóink nyersanyagot hoznak hazánkba A háború után a „Lidice" lesz az el­ső csehszlovák hajó, mely Fiume part­jain köt ki. Kínából és Vietnamból egyéb nyersanyagon kívül vasércet hoz Csehszlovákiába. A Lidice az első kül­földi hajó, mely árut rakott le az újon­nan felépített kínai Tsanken kikötőben. A Július Fučík csehszlovák teher­hajó, mely még ebben a hónapban a romániai Constanza kikötőben vet hor­gonyt, Kínából és Vietnamból érkezett. Constanzában a kínai és vietnami ter­mékeken és kukoricán kívül állatokat is kirak a prágai állatkert számára. A Republika nevű tengerjáró hajónk csehszlovák cementet szállít a kanadai Montrealba s visszafelé gabonarako­mányt hoz hazánkba. A csehszlovák kormányküldöttség visszatért a Lengyel Népköztársaságból Csütörtökön, július 12-én délután visszatért Prágába a csehszlovák kor­mányküldöttség, mely Viliam Široký miniszterelnök vezetésével csaknem egyhetes látogatáson a Lengyel Nép­köztársaságban tartózkodott. A kül­döttség tagjai Karel Poláček minisz­terelnökhelyettes, Julius Ďuriš pénz­ügyminiszter, dr. Emanuel Šlechta, az Állami Építészeti Bizottság elnöke, Antonín Pospišil, közlekedésügyi mi­niszter, dr. Jozef Kyselý, helyi gaz­dálkodásügyi miniszter, dr. Ladislav Šimovič, külügyminiszterhelyettes, Karel Vojaček, Csehszlovákia varsói nagykövete, dr. Karel Krejci, egye­temi tanár, a Károly egyetem prorek­tora, dr. Jiŕi Kotatko, a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia levelező tagja, Miroslav Svoboda, a plzeni V. I. Lenin-üzem igazgatója és Ladislav Buter, a vitkovicei Klement Gottwald vasmű üzemi szakszervezeti bizottságának elnöke voltak. Az ünnepélyesen feldíszített főpá­lyaudvar előtti térségen felsorakozott a prágai helyőrség díszegyséqe harci zászlajával. A pályaudvar épülete előtt számos prágai polgár gyülekezett a küldöttség üdvözlésére. A csehszlovák kormányküldöttség üdvözlésére a párt és kormány vezetői Rudolf Barák, Zdenék Fierlinger, An­tonín Novotný, Ottakár Šimunek, to­vábbá Bruno Köhler, a CSKP KB tit­kára. Václav Dávid külügyminiszter, a kormány többi tagjai, a nemzetgyűlés képviselői, a Nemzeti Front szerveze­teinek küldöttei és a miniszterelnök­ségi hivatal és külügyminisztérium vezető dolgozói jelentek meg a pálya­udvaron. Az üdvözlésben részt vett Eufrozy­na Paduchová, a Lengyel Népköztársa­ság ügyvivője, a lengyel nagykövetség tagjaival. Jelen voltak a prágai diplo­máciai testület tagjai is. Délután 3 óra előtt megérkezett a különvonat Varsóból. Viliam Široký miniszterelnök és a csehszlovák kor­mányküldöttség többi tagjai szívélye­sen üdvözölték egymást az összes megjelentekkel. A csehszlovák és len­gyel államhimnuszok elhangzása után Viliam Široký miniszterelnök Václav Kratochvil vezérezredes, vezérkari fő­nök kíséretében szemlét tartott a díszőrség felett. A díszőrség elvonult a csehszlovák kormányküldöttség és a hivatalos vendégek előtt és ezzel a<. üdvözlés véget ért. A Romén Népköztársaság további 20 000 fővel csökkenti hadseregének létszámát Bukarest, július 12. (ČTK) — A Ro­mán Sajtóiroda közlése szerint a Ro­mán Népköztársaság Minisztertanácsa elhatározta, hogy 1956. szeptember 1­vel hadseregének létszámát további 20 000 fővel csökkenti. A haderő lét­számcsökkentésére első ízben 1955. au­gusztus 30-án került sor, amikor 40 000 katona szerelt le. A hadseregnek a polgári életbe visz­szatérő tagjait a népgazdaság — az ipari és mezőgazdasagi termelőágaza­taiban fogják alkalmazni. A megtaka­rított pénzügyi eszközöket békés épít­kezésekre. szociális és kulturális cé­lokra fordítják. Az SZKP vezetőinek megbeszélése az Olasz Kommunista Párt küldöttségével Az Olasz Kommunista Párt kül­döttsége — Giancarlo Pajetta, a köz­ponti bizottság titkárságának tagja, Celeste Negarville és Giacomo Pel­legrini. a kommunista párt vezetősé­gének taqia — a napokban Moszkvá­ba érkezett. HruscsQv. az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára. Poszpjelov. az SZKP Központi Bizottságának titkára és Ponomarjev, az SZKP Központi Bizottságának tagja fo­aaclta az Olasz Kommunista Párt kü'döttséQét és hosszas baráti meg­beszélést folytatott vele. Eszmecse­rét folvtattak a két párt politikájáról, a munkásmozgalom helyzetéről és jelenlegi problémáiról. A beszélgetés szívélyes légkörben, a két testvérpárt közötti őszinte, ba­rátság és kölcsönös bizalom szelle­mében folvt le. Indiai kulturális küldöttség érkezett Csehszlovákiába Anil Kumár Csanda külügyminiszter­helyettes, az Indiai Köztársaság kul­turális küldöttségének vezetője A csehszlovák kormány meghívására Anil Kumár Csandának, az Indiai Köz­társaság külügyminiszterhelyettesének vezetésével indiai kulturális küldött­ség érkezett Csehszlovákiába. A kül­döttség tagjai ének-, tánc- és zenemű­vészek, akik hazánkban magas népi kultúrájuk egyes müveit mutatják be. Szerdán, július 11-én a ruzyni repü­lőtéren a vendégeket dr. Gertruda Se­kaninová-Čakrtová, -a külügyminiszter helyettese, dr. Vladimír Václavík, az iskola- és kulturális ügyek miniszteré­nek helyettese, valamint politikai és kulturális életünk további képviselői fogadták. Az indiai vendégek Csehszlovákiában egy hétig tartózkodnak, művészi be­mutatót rendeznek Bratislavában, Brnó­ban, Hradec Královéban és Prágában. KARLOVY VARYBAN MEGKEZDŐDÖTT a IX. nemzetközi filmfesztivál Tegnap 14.30 órakor kezdődött meg ünnepélyes keretek között a IX. nem­zetközi filmfesztivál Karlovy Vary­ban. A megnyitó beszédek elhangzása után elsőnek bemutatták a verseny­ben résztvevő „A Rumjancev eset" című szovjet színesfilmet. A verseny­ben résztvevő második filmet az ALA­Film jugoszláv filmvállalat mutatta be „Nyomozás" címmel. A film a jugo­szláviai illegális hazafias mozgalomból meríti témáját. Az új Karlovy Vary-i széles vetí­tővászonnal ellátott szabadtéri mozi­ban 21 órakor első ízben mutattak be Csehszlovákiában széles vetítésű fil­met, éspedig a „Vörös tenger kincse" című francia plasztikus hangú doku­mentumfilmet. •••• Építik Szlovákia legnagyobb energetikai elosztó csomópontját A második csehszlovákiai ötéves terv éveiben további újonnan épülő energetikai művek mellett különleges jelentősége lesz a Zemianské Kosto­lany turbocentrále közelében épülő bystričani energetikai elosztó csomó­pontnak. A bystričani elosztót 1952-ben kezdték építeni. 1953 áprilisaban üzembe helyezték a 100 és 220 kilo­wattos rész első szakaszát. A Priem­stav dolgozóinak és az elektrovod szerelőinek köszönhetően az építést sikerrel folytatják. A Priemstav dol­gozói e napokban 20 méter magas vasbeton ellenőrző • tornyot építenek, melyben 100 tonnás súlyú transzfov­mátorokat fognak ellenőrizni. Egyút A tal kiépítik a műhelyeket, garázsokat, raktárakat és a szociális berendezése­ket. Az elektrovod szerelői befejez­ték a 220 kW-os transzformátorok 3 fázisának és egy tartalékának szere­lését és bekapcsolását. 1960-ig a bystričani csomópontban további fontos igen magasfeszültségű vezetést összpontosítanak. AIX. nemzetközi filmfesztivál íjjj" gy évi megszakítás után tegnap Karlovy Varyban ismét nem­zetközi fimfesztivál kezdő­dött, amelynek kimondott célja: a legjobb filmekkel népszerűsíteni a né­pek barátságát, a nemzeti szabadsá­got, a haladást, az új emberért foly­tatott harcot. Olyan eszmények ezek, amelyeket minden filmdolgozó büsz­kén vallhat magáénak és az eddigi hí­rek alapján minden reményünk meg­van arra, hogy ezek a magasrendű elvek konkrét művészi alkotásokban jutnak a fesztiválon kifejezésre és sokoldalú, gazdag ösztönzést adnak a további munkához. A szovjet film, amely idén Cannes­ban az Othellóval már Nyugaton is nagy sikert aratott és a rendezés első díját nyerte el, következetesen való­sítja meg célkitűzéseit: mind köze­lebb kerülni a néphez, együtt dolgoz­ni a néppel, hisz egész munkájának értelme, hogy olyan filmeket alkos­son, amelyek tetszenek a néptiek, se­gítenek neki élni, megkönnyítik mun­káját és pihentetöt adnak. A hazai filmeknél főleg a rajz- és bábfilmek, a történelmi tárgyúak mu­tattak fejlődést, különösen a Husz­filmet értékelhettük magasra, hogy monumentalitása nem volt külsőséges, és Husz forradalmi igazsága nem szokványosán, hanem emberileg mé­lyebben megalapozott képekben került kifejezésre. A Vörös fény Kladno fe­lett után a jövőben szükségünk volna olyan filmekre, amelyek a munkásosz­tály harcait és problémáit nem a többi társadalmi osztálytól vagy rétegtói el­szigetelten ábrázolják, hanem erős kapcsolatban, összefonódva velük, ahogy ezt az élet a múltban és a je­lenben mutatja. Szükség van arra, hogy a mi filmjeink is közelebb ke­rüljenek a valósághoz, a dolgozó em­ber mindennapi problémáihoz, hogy jobban lekössék a nézőket és egyre több olyan alkotása akadjon filmmű­vészetünknek. amely túléli az időt. Filmgyártásunk technikai lehetősé­gei ha nem is korlátlanok, de bátran állíthatjuk, hogy sok, a filmművészet­ben élenjáró országét messze túlha­ladok. Ezt a technikai felkészültséget összhangba kell hozni a művészi tö­rekvésekkel. Bizonyos, ha hazai film­gyártásunk javítani tud filmjei tema­tikájában, igényesebbé válik a forga­tókönyvek megválogatásában és a rendezői munkában, akkor a jövőben több sikert könyvelhetünk el. A Karlovy Vary-i IX. nemzetközi filmfesztivál, nemcsak az új filmek seregszemléje lesz, hanem kitűnő le­hetőséget ad a film dolgozóinak, hogy kicserélhessék nézeteiket. A nemzet­közi helyzet enyhülésének köszönhető, hogy a fesztiválon idén több olyan or­szág vesz részt, amely az utolsó esz­tendőkben szigorúan elzárkózott szinte bojkottálta fesztiváljainkat. Ma, amikor a szovjet hadsereg kétszáz­tagú művészegyüttesét a londoni Em­press Hallban kitörő lelkesedéssel fo­gadják, a népi demokráciák ének- és táncegyüttesei járják a nyugati or­szágokat és a Nyugat művészei sűrűn járnak hozzánk, egészségesedésről, jégtörésről beszélhetünk, amely Kar­lovy Varyban is feltétlenül érezteti majd hatását. Néhány héttel ezelőtt, május 14-én Párizsban a filmművészek nemzetközi találkozóján Autant-Lara, a világhírű francia filmrendező előadásában igen sötét képet festett a film jövőjéről. Elmondotta, hogy veszély fenyegeti az önálló nemzeti filmgyártást, amelyet főleg az amerikai filmipar fojtogat. De a hiányos technikai felszerelés, az anyagi lehetőségek korlátai és a ci­nemascope is súlyosbítja a válságot. Nyugaton ez az aggály erősen indo­kolt, valóban sok a korlát, amely aka­dályozza az igazi művészi filmek meg­születését. A mi filmművészeink aligha hivat­kozhatnak ezekre a korlátokra, a kel­lő feltételek hiányára. Nem kétséges, hogy a fesztivál ezt az egész világ előtt igazolni fogja. EGRI VIKTOR

Next

/
Thumbnails
Contents