Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-09 / 190. szám, hétfő

A kommunista párt - a szovjet nép lelkesítője és vezetője A moszkvai Pravda július 6-i számának szerkesztőségi cikke Á társadalmi fejlődés történetében sok olyan politikai párt van, amely jelentós szerepet játszott a maga országának életében, saját osztálya ura;:r.ának megszilárdításában és fenntartásában, le a történelem nem ismer még egy olyan pártot, amely oly sokat tett volna saját országának fejlesztéséért, a dolgozók felemeléséért, amely egy teljes fél századon át olyan hatalmas befolyást gyakorol* volna a világesemények menetére, mint a Szovjetunió Kommunista Pártja, melyet a nagy Lenin teremtett meg. A világ fejlődésének útját meghatározó hatalmas történelmi események szorosan összefüggnek pártunk nevével. Ezek közé tartozik az a három orosz forradalom, amely végeredményben az orosz proletariátusnak az egész dolgozó nép által támogatott 1917 októberi győzelméhez, a világ első szocialista államának megteremtéséhez, a szocializmusnak a Szovjetunióban való felépítéséhez, a hitleri Németország és a militarista Japán megsemmisítéséhez, a világ civilizációjának a fasiszta pogromlovagoktól való megszabadításához vezetett. Az agresszorok megsemmisítése következtében Európa és Ázsia számos országában megalakult és megszilárdult a népi demokratikus rendszer és kialakult a szocializmus világrendszere. Pártunk egész politikája, egész tevékenysége a dolgozók alapvető érdekeit fejezi ki. Ez az oka annak, hogy a világ dolgozói olyin nagyon szeretik pártunkat, hogy oly nagy pártunk tekintélye a nemzetközi kommunistaés munkásmozgalomban. A XX. pártkongresszus, amely az utóbbi évek legnagyobb eseménye volt, a társadalmi politikai fejlődés újabb történelmi szakaszának alapját vetette meg. A kongresszus felvértezte a szovjet népet a kommunista építés nagyszerúv tervével. E terv sikeresen válik valóra. A kongresszusi határozatok egyidejűleg új távlatokat nyitottak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom előtt, minden olyan haladó erő előtt, amely egy újabb háború elhárításáért, a népek szabadságáért és függetlenségéért harcol. Nagy jövő v^r azokra a kongresszus áltil felvetett e!vi elméleti tételekre, amelyek a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséről, a jelenlegi szakaszban a háború elkerülhetőségéről, a különböző országok szocializmusba való átmenete formáinak különbözőségéről, a munkásosztály egysége elérésének szükségességéről és eszközeiről szólnak. Mi a titka pártunk hatalmas sikereinek? Az, hogy pártunk mindig és mindenben tántoríthatatlanul hü maradt az örökké élő és fejlődő marxi lenini tanításokhoz, hogy korunk legélenjáróbb eszméinek zászlóvivője volt és marad, hogy a munkásosztály pártja, a forradalmi tett pártja, és minden erejét arra áldozza. hogy a társadalmi élet átalakulását új, igazságos alapokra fektesse. A kommunista párt ereje a lenini kollektív vezetésben, a néppel való elszakíthatatlan kapcsolatában van. Országunkban a nép és a párt elválaszthatatlanok. „A szovjet nép — olvassuk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről szóló határozatában — az SZKP XX. kongresszusa határozatának megvalósításakor a kommunista párt vezetéséväl újabb kimagasló eredményeket vív ki az ország politikai, gazdasági és kulturális életének minden területén. A szovjet emberek még szorosabban a kommunista párt köré tömörültek, magasfokú, alkotó aktivitást fejtenek ki a\. XX. pártkongresszus által kitűzött feladatok teljesítéséért folyó harcban." I. A nagy Lenin úgy tere ntett- meg pártunkat, hogy az a munkásosztály és az összes dolgozók erejét lelkesítse és irányítsa a kapitalizmus megdöntéséért, a szocialista rendszer megteremtéséért és a kommunizmus felépítéséért vívott harcukban. Amikor Lenin kidolgozta a proletárpárt megalapításának tervét a cári Oroszország feltételei között, a következőket írta:-„Ellenséges erőd áll előttünk teljes nagyságában, amelvből az ágyúgolyók és puskagclyók felhőit szórják felénk, s ezek elviszik legjobb harcosainkat. Nekünk be kell vennünk ezt az erődöt és mi be is vesszük azt, ha az ébredező proleta- riátus minden erejét az -rcsz forradalmárok valamennyi e fjével egy pártban egyesítjük, amelyben össze0 J szo •Í956. július 9. i fogjuk mindazt, ami Oroszországban élő ás becsületes." Lenin halhatatlan érdeme, hogy a hihetetlen nehézségek ellenére megteremtette ezt a pártot. Ez új típusú marxista párt volt, harcos és forradalmi, amely összefogta a munkásosztály, a nép legjobb és legéletképesebb erőit. Az osztályrészéül jutott óriási történelmi megpróbáltatások közepette a dolgozók ügyéhez önfeláldozóan hú harcosok kisszámú csapatából a hatalmas Szovjetunió kommunista pártjává fejlődött, amely a világ első szocialista államának vezető erejévé vált. Közel négy évtized múlt el azóta, hogy pártunk vezető párttá lett. S ennek a történelemben páratlan időszaknak minden egyes napját a párt pezsgő tevékenysége jellemezte, az ország vezetésében, gazdaságának és kultúrájának szocialista átalakításában, a forradalom vívmányainak védelmében, a dolgozók nemzetközi szolidaritása elveinek megszilárdításában és fejlesztésében. A párt óriási erőfeszítések és alkotó útkeresés árán igen gazdag tapasztalatokat gyűjtött a vezetésben, az állami, gazdasági és kulturális építés valamennyi területén, olyan tapasztalatokat, melyeknek kincsestárából a kommunizmus harcosai a világ minden részén útmutatásokat gyűjtenek és fognak gyűjteni. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről szóló határozata rámutat, hogy országunkban rendkívül nehéz körülmények között kellett építeni a szocializmust. A párt által vezetett szovjetország több mint egy negyed századon át az egyetlen ország volt, amely kapitalista környezetben lerakta az emberiség számára a szocializmus felé vezető utat. Egy új háború elkerülhetetlen fenvegetése arra kényszerítette az országot, hogy minden erejét megfeszítse az építés ütemének meggyorsítása, országunk hatalmának megszilárdítása, honvédelmünk megerősítése érdekében, a kapitalista környezet ármánykodása elleni harc érdekében. A helyzetet még súlyosabbá tette áz, hogy az országon belül hosszú ideig folyt az ádáz osztályharc, amíg eldőlt a kérdés, hogy „ki kit győz le". Lenin halála után megélénkült a trockisták, a jobboldali opportunisták, a burzsoá nacionalisták aktivitása, akik elvetették azt a lenini elméletet, ameiy szerint a szocializmus győzelme egy országban is lehetséges. Ha ez az álláspont győzedelmeskedett volna, ez a kapitalizmus restaurációjára vezetett volna a Szovjetunióban. A pártnak a gazdasági és kulturális építés megoldásával egyidejűleg elkeseredett harcot kellett folytatnia a leninizmus ezen ellenségei ellen. A szocializmus felépítésének lenini tervét országunkban csak úgy lehetett megvalósítani, ha a legrövidebb időn belül elsőrendű szocialista ipart létesítünk, megvalósítjuk a mezőgazdaság szocialista átállítását ós végrehajtjuk a kultúrforradalmat. A kommunista párt hozzáfogott a ország szocialista iparosításához, a mezőgazdaság ' kollektivizálásához és a kultúrforradalom megvalósításához. Ennek eredményeképpen országunk történelmileg igen rövid idő alatt, minden külső gazdasági segítség nélkül felszámolta évszázados elmaradottságát, átalakította gazdaságát, kultúráját, és alapjában felépítette a szocialista társadalmat. A szocializmus felépítése legyőzhetetlen erőt kölcsönzött a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban, lehetővé tette a világtörténelmi jelentőségű győzelem kivívását. Pártunk a világ első szocialista államának építése közben meggyőződött a tudományos kommunizmus megalapítói ama következtetéseinek helyességéről, hogy a kapitalista és a kommunista társadalom között van egy időszak, amelyet až első társadalomból a másodikba való forradalmi átalakulás időszakának nevezhetünk, s hogy ez időszakban a politikai uralom a munkásosztályé kell, hogy legyen. Pártunk történelmi tapasztalatai egyben azt is megmutatták, hogy az államhatalmat birtokló munkásosztály élén a marxi—lenini elmélettel felvértezett, öntudatos 'fegyeletr.beri megedzett pártnak kel' áliania, amelynek ereje a párt sorait és vezető magvát összekovácsoló egységben van, amely a munkásosztály és az egész nép minden egyes becsületes és önfeláldozó tagjának bizalmát élvezi. A szocializmus ellenségei nem egyszer vádolták meg a pártot azzal, hogy a munkásosztály politikai uralomra jutása következtében országunkban állítólag aláásták a demokrácia alapjait. A valóságban azonban éppen a munkásosztály politikai uralma az az egyetlen eszköz, amely az összes dolgozókat megvédi a tőke elnyomásától, a burzsoá erőszaktól, az mperialista háborúktól, a nemzeti és osztályrabságtól, amely biztosítja az_ igazi népi hatalmat. A Szovjetunió* történelmi tapasztalatai ezt meggyőzően igazolták. A szovjet rendszer mozgásba hozta a népi tömegekben szunnyadó felmérhetetlen erőket, bevonta a milliós tömegeket az állam öntudatos vezetésébe, a szocializmus építésébe. Annak a bonyolult nemzetközi és belső helyzetnek bizonyos szakaszában, amelyben népünknek élnie es harcolnia kellett, vasfegyelemre, az éberség állandó fokozására, a vezetés legszigorúbb centralizmusára vo'.t szükség. Ennek, amint ezt az SZKP Központi Bizottságának a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről szóló határozata is leszögezi, szükségképpen negatív hatással kellett lennie egyes demokratikus formák fejlődésére. Országunknál-; az imperializmus egész világává' folytatott kíméletlen harca közben bizonyos mértékig korlátozni kellett a demokráciát. Ezt igazolta népünknek szocializmusért a kapitalista környezetben vívott harcának logikája. A párt és a nép azonban ezeket a korlátozásokat már akkor is ideigleneseknek tekintette, amelyeket ki kel! majd küszöbölni, amint a szovjet állam megerősödik és a demokrácia ás a szocializmus erői világszerte tovább fejlődnek. A szovjet rend — bizonyos demokratikus formáknak a bonyolult körülmények által előidézett ismeretes korlátozásától függetlenül — létezésének első percétől kezdve a demokráciának sokkal magasabb formáját képviselte, mint bármely burzsoá demokratikus köztársaság. És ez érthető is, mivel a kapitalista országoktól eltérően a szovjet rendszerben a hatalmat a lakosság többségének érdekében gyakorolják. A kommunista párt, amely szilárdan hajtotta végre a lenini nemzetiségi politikát, a szovjet népek barátságának ihletője és szervezője. Éppen a Szovjetunió volt az, ahol első ízben és nem formálisan, hanem a valóságban biztosították a nemzetiségek egyenlőségét, biztosították a társadalom valamennyi tagjának jogot a munkára, a művelődésre és a pihenésre, az állam ügyeiben való közreműködésre, a szólás- és sajtószabadságot, a lelkiismereti szabadságot, ahol reális lehetőség nyílt arra, hogy a személyes képesség és minden más demokratikus jog és szabadság szabadon érvényesülhessen. Az utóbbi években a párt újabb intézkedéseket foganatosított társadalmi életünk demokratikus alapjainak tovább fejlesztésére. A többi között kiszélesítették a szövetségi köztársaságok jogait és illetékességét, megszilárdították a szocialista törvényességet, átszervezték a tervezés rendszerét abból a célból, hogy kibontakoztassák a helyi kezdeményező erőket, aktivizálták a helyi szovjeteket, kifejlesztették a bírálatot és önbírálatot. Most az a feladat, hogy a jövőbeli is teljes következetességgel továbbfejlesszék a szovjet szocialista demokráciát, s ezzel a dolgozók egyre szélesebb és szélesebb tömegeit vonják be az állami vezetésben való aktív részvételbe. n. Szocialista államunk minden eredményét a kommunista párt vezetésének köszönheti. Azt szokták kérdezni: miért van a Szovjetunióban csak egy párt? Azért, mert a pártok sokasága olyan társadalomra jellemző, ameiynek különböző osztályai vannak és ezeknek az osztályoknak az érdekei eltérők egymástól. A több párt elsősorban a burzsoá társadalomra jellemző, amelyben antagonisztikus osztályok vannak. ' Oroszországban a forradalom előtt sok párt létezett. Külön pártjuk volt a tőkéseknek, külön a nagybirtokosoknak és külön a kulákoknak, amely a hangzatos szociálforradalmárok pártja („eszerek") nevet viselte stb. Pártja volt végül a munkásosztálynak: a kommunista párt, amelyet a nágv Lenin alapított. Ez a párt mozgosította a dolgozókat a tőkések és a nagybirtokosok ellen, a cári uralom ellen. E párt vezetésével zajlott le a Nagy októberi Szocialista Forradalom. A kommunista párt tettekkel, élettapasztalataival bizonyította be, hogy ő és nem valami más párt képviseli a munkásosztályt, védelmezi annak érdekelt. A kispolgári pártok — eszerek, mensevikek, anarchisták stb. — csődöt mondtak, lelepleződtek a tömegek előtt, mint a burzsoázia segítőtársai. Ez az oka annak, hogy az oroszországi dolgozók, amikor a kommunista párt vezetésével győzelemre vitték az októberi forradalmat, erre a pártra bízták az ország kormányzását. Abban a mértékben, ahogy a párt a szovjet népet előrevezette a szocializmusért vívott harc útján, évről évre növekedett a szovjet nép bizalma és szeretete a kommunista párt iránt. Ma a Szovjetunióban a szocializmus győzelmének eredményeképpen i létrejött az új, az egynemű társadalom, amelyben nincsenek ellenséges osztályok, nincsenek olyan szociáii? csoportok, amelyeknek érdeŔei nem azonosak. így azután a szovjet társadalomban nincs meg a szociális talaj sem ahhoz, hogy a kommunista párton kívül más pártok keletkezzenek és létezzenek. Külföldön egyesek érdekeltek abban, hogy a Szovjetunióban mesterségesen létrehozott, a külföldi tőkések anyagi támogatását élvező és azoknak érdekeit szolgáló nem kommunista pártok jöjjenek létre. De a szovjet embereknek nem kellenek ilyen pártok; a szovjet emberek senkire sem kényszerítik rá a maťjuk társadalmi rendjét, de nem is hajlandók idegen társadalmi rendet elfogadni. Ez terméseztesen nem jelenti azt, hogy a szocializmus útján haiadó más országokban bižonyos történelmi körülmények között nem vonhatják be a kormányzásba a dolgozók más pártjait azzal a feltétellel, hogy oiztosítják a forradalmi marxista párt vezető szerepét, vagyis azét a pártét; amely következetesen kifejezésre juttatja a munkásosztály érdekeit. Ami pedig hazánkat illeti, a kommunista párt a kommunizmusért vívott harc egész ideje alatt a nép gondolatainak és reményeinek egyetlen kifejezője és irányítója, a nép vezetője és szervezője volt, most is az és az is lesz. A kommunista párt, amelyet a marxista-leninista elmélet vértez, amelyet egysége, egybeforrottsága és fegyelmezettsége tesz erőssé, amely felülmúlhatatlan abban, ahogyan szervezni és a legbonyolultabb körülmények közt helyesen irányítani képes a tömegeket, a szovjethatalom első napjaitól kezdve biztos kézzel kormányozza állami és társadalmi életünk hajóját a kommunizmus felé. Vlagyimir Iljics Lenin 1920 márciusában, a IX. pártkongresszuson a következőket mondta: „És csakis azért, mert a párt résen volt, mert a pártban a legszigorúbb fegyelem uralkodott, és mert a párt tekintélye minden hatóságot és intézményt egyesített és a KB jelszavát tizek, százak, ezrek és végeredményben milliók egy emberként követték, és mert hihetetlen áldozatokat hoztak érte — csakis ezért történhetett meg az a csoda, amely megtörtént. Csakis ezért tudtunk győzni az antant és az egész világ imperialistáinak kétszeri, háromszori, négyszeri hadjárata ellenére is." A kommunisták mindig az első sorokban jártak, amikor a haza veszélyben forgott, amikor áldozatokat kellett hozni és nélkülözéseket kellett elviselni, amikor újabb, bonyolult feladatok álltak az ország előtt, s a nehézségek leküzdésére magukkal ragadták a nagy tömegeket és mindig kivívták a győzelmet. A kommunisták számára törvénnyé vált, hogy mindenütt ott legyenek, ahol a forradalom sorsa, a szocializmus sorsa, a kommunista építés sorsa eldől. így volt ez a polgárháború és a külföldi intervenció éveiben, amikor pártunk sok, nagyon sok fia életét vesztette a harcban, de nem engedte elvenni a forradalom vívmányait. így volt ez a helyreállítás időszakában, amikor a kommunisták az új gazdasági politika bonyolult körülményei között a legelső vonalakban vívták elkeseredett harcukat az osztályellenséggel. így volt ez az ország szocialista iparosításának és a mezőgazdaság kollektivizálásának szakaszában, amikor a kommunisták csapatosan mentek a legnagyobb építkezésekre, s az osztályellenség fogcsikorgató gyűlölete és elkeseredett ellenállása ellenére biztosították a párt által kitűzött feladatok teljesítését. Így volt ez a Nagy Honvédő Háborúban.' amikor a párt legjobb erőit frontdkra és a hátország legfontosabb részeire irányította. Pártunk vezető szerepe még nagyobb erővel mutatkozott meg a legutóbbi években, amikor az SZKP Központi Bizottságának kezdeményezésére nagyarányú intézkedéseket hajtottak végre a gazdaság újabb fejlesztése, a népgazdaság számos ágában, 3lsősorban a mezőgazdaságban tapasztal! ató elmaradás kiküszöbölése érdekében, a kulturális építés Ütemének meggyorsítása érdekében. A helyi pártszervek, a párt alapszervezetek a párt útmutatásainak megfelelően minden figyelmüket a gazdasági építés konkrét feladataira összpontosították, hozzáláttak ahhoz, hogy alaposabban tanulmányozzák a termelés gazdasági és műszak' kérdéseit, tevékenyebben elmélyüljenek a vállalatok; a kolhozok, a gépállomások és a szovhozok ügyeiben. A kommunisták tízezerszámra utaztak önként a gépállomásokra, szovhozokba és kolhozokba, fáradhatatlan szervező munkájukkal fontos szerepet játszottak a mezőgazdaságnak abban a fellendítésében, amely a legutóbbi időszakban kezdődött és szüntelenül fokozódik. A szovjet nép sohasem feledkezik meg hős fiataljainkról, akik a párt hívására százezres tömegekben indultak el Kelet felé a szűzföldek művelésbe vételére és a hatodik ötéves terv építkezéseire. Emelni annak a vezető munkának a színvonalát, amelyet a párt és valamennyi helyi szervezete végez — ez az egyetlen biztos út ahhoz, hogy újabb sikereket érjünk el a szovjet szocialista állam további megerősítésében, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésében, a dolgozók jólétének és kultúrájának növelésében. Pártunk merészen halad ezen az úton, mivel soraiban a szovjet nép legélenjáróbb, legöntudatosabb és legszervezettebb részét egyesíti, mivel elszakíthatatlan kapcsolata van a dolgozók legszélesebb tömegeivel. in. A párt további erősítése és a pártirányítás színvonalának emelése szempontjából rendkívül nagy jelentőségűek az SZKP XX. kongresszusának határozatai és az SZKP Központi Bizottságának 1956. június 30án, a személyi kultusz és következményei megszüntetéséről hozott határozata. Az SZKP XX. kongresszusa rámutatott, hogy a Központi Bizottság teljesen helyesen és időben lépett fel a személyi kultusz ellen, amelynek elterjedése csökkentette a párt és a néptömegek szerepét a párton belül, a kollektív vezetés szerepét gyakran súlyos mulasztásokra, a szocialista törvényesség durva megsértésére vezetett. Pártunk a leninizmushoz teljesen híven, nyíltan és határozottan szembeszállt a személyi kultusszal és káros következményeivel. A nagy Lenin még 1917 októbere előtt megállapította. hogy a dolgozók hisznek a bolsevik pártban, korunk eszét, becsületét és lelkiismeretét látják benne. A kommunista párt nem fél megmondani az igazat a népnek, bármilyen keserű is az igazság. A pártnak nincs oka leplezni fogyatékosságait, mert fő irányvonala helyes, a kommunista építés ügye fejlődik és győzedelmeskedik. s annál kevesebb lesí a fogyatékosság, minél átfogóbban vonjuk be a tömegeket a fogyatékos^ ságok elleni harcban. Az SZKP Központi Bizottsága a személyi kultusz és következményei meg.szüntetéséről hozott határozatában megállapította, hogy a párttagok és pártonkívüliek igen aktívan vitatták meg a taggyűléseken és a gyűléseken a személyi kultusz és következményeinek kérdését, s hogy az SZKP Központi Bizottságának irányvonalát a párt és a nép teljes egészében helyesli és támogatja. A Sztálin-kultusz egyik veszélyes megnyilvánulása az volt, hogy megszegték a párt- és állami élet lenini szabályait, megsértették a párton belül a kollektív vezetés elvét. Sztálin kultusza Sztálin életének utoleó szakaszában bizonyos fokig béklyóba verte a párt belső erőit, fékezte a pártdemokrácia fejlődését. Hosszú éveken át nem hívták össze a párt soronkövetkező kongresszusát, évekig nem hívták össze az SZKP Központi Bizottságának plénumait. Ilyen körülmények között korlátozódott annak lehetősége, hogy bírálják a pártépítés fogyatékosságait, tere támadt az önkénynek, a parancsoigatásnak s a nem mindig helyes egyszemélyi döntéseknek. Nagy károkat okozott a személyi kultusz a pártszervezetek ideológiai munkájában. Elősegítette a személyiség történelmi szerepére vonatkozó nem marxista nézetek, a betűrágó és dogmatikus propaganda bizonyos elterjedését. Az SZKP Központi Bizottságának kezdeményezésére harc indult a személyi kultusz ellen, a pártélet lenini szabályainak, elsősorban a kollektív vezetés elvének visszaállításáért. Az SZKP szervezeti szabályzatának megfelelően rendszeresen kezdték összehívni a központi bizottság plénumait, előírt Időben hívták össze a soronkövetkeeô XX. pártkongresszust. A központi bizottság plénumaln ôs a párt kongresszusán megvitatták a pán-, állam- és gazdasági építés legfőbb kérdéseit, bírálóan mérlegelték až elö(Folytatás az S« oldalon.)