Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)
1956-07-07 / 188. szám, szombat
Felelőtlenek Ilyenkor nyéri estéken olyan ez a mi öreg városunk, mint egy gyermekeit dédelgető kedves édesanya. Meleg szeretettel tekintenek le ránk ablakszemei, utcái ráncukba takargatják a szerelmeseket, s rózsaszínű álmokba ringatja a megfáradtakat. És mint minden anya, titkolódzva rejtegeti előttünk szívének apró sebeit ... * * * FÖRÉVEN, valahol a Park utcában Sakik C. Mária. Egyszerű gyárimunkásnö, nappal üzemében szorgalmaskodik, este és éjszaka odahaza mos, foltoz a 12 éves Palkóra és a másféléves Aranyoskára. — Mária azonban j elégedett sorsával, munkahelyén megbecsülik, otthon pedig várhat-e aszszonyra nagyobb boldogság, mint két olyan kedves gyermek, mint Palkó meg Aranyoska? Ezen a tavaszi délutánon is megelégedetten, jókedvűen indult hazafelé. Munkavezetője az egész közösség előtt megdicsérte, az utcákon mámorító tavaszi illat fogadta, holnap pedig vasárnap lesz, s ha ilyen gyönyörű marad az idő, talán még ki ia rándulhat gyermekeivel. Boldog, örömteli hangulatban telt a délután. Anya dalolgatva készítgette a másnapi ebédet, a gyermekek ujjongva tervezgették a kirándulás gyönyörűségeit, s még estébe se vénült a délután, már rotyogott az illatos húsleves. Még csak egy kis süteményfélét kellett összegyúrni — de finom lesz a zöldben a töpörtyűs pogácsa! — amikor egyszerre csak furcsa változásokra neszelt fel a kis Palkó gyerek. Mintha ollóval vágták volna ketté az Édes jókedvét, minden átmenet nélkül elhalt ajkán a nóta, orcájának rózsáit halálos sápadtság váltotta fel, tántorogni kezdett s csillogó verejtékcseppek ültek ki homlokára. — Mi bajod. Édes? — rémült meg a kisfiú. Rosszul vagy, ülj le már, hiszen mindjár összeesel! — Nincs semmi bajom — nyugtatta gyermekét az anya —, kissé szédülök, biztosan az a kutya asztma okoskodik megint! A kis szédülés azonban csak nem akart megszűnni, sőt percről percre erősödött, — soha ilyen borzasztó érzést nem érzett eddig még C. Mária. — Ledülök egy félórára, — suttogta végül ís halálra váltan, fektesd le addig Aranyoskát, holnap jókor kelünk, ne virasszon itt velünk! Hanem hát nemcsak Aranyoskát, de magát az Édest is Palkónak kellett ágyba támogatni, úgy elhagyta az ereje. Egyszerre csak hörögni kezdett, arca fehérsége kékesszürkébe csapott át, szeme megüvegesedett, és valami fullasztó, szörnyű roham rázta. — Jaj, Édes, jaj kedves jó Anyukám, ne halj meg! Óh istenem, mi történt veled, — fogta el a rémület a gyermeket —, anyukám, anyukám, mondd, mit tegyek, hogyan segjtsek rajtad ? — Orvost, — hörögte sípoló lélegzettel az anya — orvost, mert mindjárt megfulladok...! A közeli boltban szerencsére még nem húzták le a redőnyt, így aztán a telefonálásra, a bratislavai orvosi szolgálat meg is ígérte, hogy azonnal küldi az orvost. Jaj, csak későn ne jöjjön, húszén olyan rettenetes ilyenkor minden percnyi várakozás! Szörnyű negyedórák és félórák következtek. A beteg asszonyt szinte megszakítás nélkü' rázta a roham, a gyermek kétségbeesetten neszelt minden kinti zörejre, az orvosi segítség azonban csak nem akart megérkezni. — Tik-tak, tik-tak 9-óra, tik-tak, tik-tak 10-óra, tik-tak 11-* óra, — mérte a fájdalmak szörnyű perceit az öreg időmérő —, jaj, hol vannak hát ezek a lelketlenek ? A „lelketlenek" azonban még éjfélre sem érkeztek vigaszt, enyhülést hozni. Visszatartották őket a — felelőtlenek! » « * ESTE NYOLC ÓRAR felé járt már az Idő, amikor átléptem a Radlinszky utcai orvosi szolgálat küszöbét. A kapualatti telefonközpontban szinte tízpercenként cseng a beteghez hívó telefon, s az emeleti várószoba zsúfolásig telt az orvosi segélyre szorultakkal. A jobboldali rendelőben reggeltől éjfélig a felnőttek, a baloldaliban este 10-ig a gyermekbetegek kapnak elsősegélyt. Ezenkívül hajnaltói-hajnalig állandóan két orvos látogatja azokat a súlyosabb betegeket, akikhez telefonon hívnak orvost. Ezen az éjszakán dr. Jankela István és dr. Csiky György tart „szaladó" szolgálatot, s én — dr. Gazsó igazgatófőorvos előzékenységéből — dr. Csikyt, ezt a végtelenül kedves és népszerű orvost kísérhetem éjszakai útján. Nem is késlekedünk sokáig, a telefonügyeletestől megkapjuk a betegek címjegyzékét, egy-két percig piszmog már csak ócska motorjával a gépkocsivezető, s aztán hajrá, már indultunk is. Az első órák komoly betegségek, súlyos fájdalmak enyhítésével telnek el. Az egyik helyen heves epefájdalmak ellen kap jótékony hatású injekciót a beteg, másutt a torokban összegyülemlett gennycsomót kell eltávolítani, a Csehszlovák Hadsereg útján pedig egy gyomorfekélyes házfelügyelőné görcsös fájdalmát ÚKÍ el Csiky doktor injekciós tűje. Kisimult homlokok, megnyugodott hálás pillantások mérik utunk eddigi eredményeit. HANEM UGY fél 11 körül, amikor éjszakába fordul már az este, amikor leggyötrőbb az orvosvárás, alaposan megváltozik a helyzet. Az orvos képtelen sürgősség szerint csoportosítani látogatásai sorrendjét, minden telefonáló „halálos" beteghez hívja a doktort, — így aztán egymásután következnek a felháborító esetek. Embertelenség, lelkiismeretlenség, az orvosi türelem legnehezebb próbatételei. Így a Vancsura utcában P-né, — mintahogyan a nagybetegeknél gyakran előfordul, — a ház előtt várakozott ránk. De nem engedett be mindaddig, amíg bőbeszédűen el nem mesélte, hogy férje a beteg. — Tudják, lelkeim, — darálta testével védve a kaput, — férjem nem is tudja, hogy orvost hivattam. Idős ember már, nem szereti az orvosokat. Azt hiszi, hogy még ma is annyi pénzbe kerülnek, mint a régi időkben. Várjanak hát egy kissé itt rám, amíg előkészítem, hogy doktort hívtam a házhoz! Jó 10 percnyi várakozás után végre bejutottunk a beteghez. No, nem Is volt olyan haragos az öregúr, kérdés nélkü! is elmesélte, mi a baja. Egy héttel ezelőtt elesett, biztosan annak következménye, hogy ma este nagyon megfájdult a feje. Az előírt csillapítóport nagyon szépen köszöni, — dehát ugye ráér azt holnap is bevenni? Nagyon kellemetlen lenne ily későn patikába menni. A Hubeného utcán K-éket csak Csiky doktor túlzott lelkiismeretessége folytán tudtuk felkutatni. A telefonáló elfelejtett pontos címet adni, így aztán jő időbe telt, amíg a hatalmas tömbházak között rájuk akadtunk. Csöppnyi leánykájuk volt a beteg, este hőemelkedése volt, most azonban kár lett volna már felkölteni, — oly jóízűen aludt ! KOCSINK ÓRÁJÁNAK számlapján egymást ölelték már a mutatók, amikor feltapogatództunk S-ékhez a Jiráskova utcába. Az emelet sötétségét egyetlen fénysugár nyugtalanította csak, a legcsalhatatlanabb jel, hogy amögött az ablak mögött virraszt a beteg. Csengetésünkre csakhamar ajtót is nyitott egy nagyon udvarias, nagyon kedves ifjú házaspár, majd egy hatalmas szobába tessékeltek be bennünket. Itt feküdt hófehér párnahegyek között, vidáman rádiózva a beteg. Idősebb 55—60 év körüli hölgy volt, maga beszélte el nagy sopánkodások között tragikus esetét. — Képzelje doktor — bugyborékolt szájából a panasz, — tíz napja kerültem haza a kórházból, s azóta rettegek attól, ami ma este be is következett. Műtét után voltam, már az otthonomba hazavivő autót vártam, amikar egy lelkiismeretlen ápolónő ablakot nyitott reám. És ma be is következett, amitől féltem, jaj, oly furcsán kezdett hasogatni a hátam, mondja doktor úr, nem fordulhat elő, hogy tüdőbajt kaptam. Nos, C. Máriák, hát ezek miatt a felelőtlenek miatt kell nektek féléjszakákat várakoznotok orvosokra! MÁR A HÁZAK fedelét csókolgatta a hamvasarcú hajnal, amikor utolsó látogatásával is végzett a jó Csiky doktor. Haza azonban mégsem indulhattunk, autónk is megirigyelte az orvosi kezelést. Jó fél órát elácsorogtunk, amíg a gépkocsivezető megjavította a motort, s bizony ez alatt a fél óra alatt még egy vadonatúj taxi részeg utasainak csúfolódásait is el kellett tűrnünk. Nem is állta meg a máskülönben türelmes Csiky doktor, hogy meg ne jegyezze: — Lássa elvtárs, a részegek ilyen szép bérautókon szaladgálnak. Nekünk orvosoknak meg ilyen rozoga járműveken kell nagybetegekhez mennünk! Kissé furdalta oldalamat a doktor keserű megjegyzése, másnap aztán, amikor megköszöntem dr. Gazsó László főorvos előzékenységét, — szóvá tettem a dolgot. Gazsó igazgató türelmesen végighallgatott és a válaszhoz négy embert hívott a szobájába. Lukács Jánost, az orvosi szolgálat vezetőjét. Mócik Kálmán ter vezőt, Számek József biztonsági előadót és Tóth József autószerelőt, akiknek közös előadásából hámoztam ki aztán a következő szomorú tényeket: Az orvosi szolgálatnak mindössze három kocsija van. Mindhárom kocsit hat, vagy hét évvel ezelőtt szerez ték, kettőt, mint kiselejtezett taxit, egyet meg úgy vontattak be régi gazdájától — traktorsegítséggel. Azóta ezekkel a kocsikkal küszködnek, hol egy, hol két kocsi mondja fel a szol gálatot, de nem ritka, hogy taxival kell kiegészíteni az „autóparkot"! Menni azonban kell, mert az emberi szenvedést nem lehet „objektív nehézségre" való hivatkozással enyhíteni. AZ ORVOSI SZOLGALAT vezetői minden fórumot megjártak már, hogy tűrhető kocsikhoz jussanak. A pénzügyi tervben jóvá van hagyva a kocsivásárlási tétel, ígéretet kapnak is eleget, valahol azonban mindig megfeneklik a kiutalás. Mert hát egy ma gánember könnyen vásárolhat autót ha pénze van, az orvosi szolgálatnak azonban nem ilyen egyszerű a hely zete. Aktákra, ilyen meg olyan igénylésekre van szüksége, és ahol akta van, ott egy-egy vaskalapos bürokrata is meglapul. Hát ilyen okok akadályozzák néha orvosainkat önfeláldozó szolgálattikban. s ezért sóhajtanak betegeikkel együtt eképpen: öh felelősök, meddig tűritek még a bürokraták és a lelketlenek felelőt lenségeit? Neumann János Bratislavában két új lakónegyedben 1668 lakást építenek A CSKP KB második ötéves tervének irányelveiben a lakásépítkezés alapvető kiterjesztéséről és megjavításáról is szó van: Ebben az időszakban legalább 250 000 lakást építenek és ezenkívül lehetővé teszik 50 000 családi ház felépítését. Bartislavában már 1956 szeptemberében a Magasépítészeti Vállalat 712-es számú részlegének dolgozói további két lakónegyed építését kezdik meg a Košická- és Páričková utcákban. Ezt a lakónegyedet két szakaszban fogják építeni 1200 korszerű lakás lesz bennük és a lakások építési költségeit 148 millió koronára tervezik. Korszerű lakások mellett itt egy 23 osztályos középiskolát, 550 férőhelyű mozit, három óvodát, bölcsődét, szükséges árusítóhelyeket és egyéb berendezéseket építenek. Az első 200 család már a jövő év elején beköltözik az új lakásokba és az egész lakónegyedet 1959. év; végén ad ják át rendeltetésének. A bratislavai építészeti dolgozók további lakónegyedet építenek a Kuliško- vá, Budovateľská, Súťažná, Páričková a bratislavai újvárosi pályaudvar körzetében. Itt 468 lakás építésével szá mólnak és ezek a szükséges egyéb berendezésekkel együtt összesen 50 millió korona költséget igényelnek. Az alapásásokat ugyancsak 1956 szeptemberében kezdik meg, az első 200 lakást 1957 nyári hónapjaiban befejezik és 1958 év végéig az egész lakónegyedet kiépítik. A két új bratislavai lakónegyed- ahol a szükséges egyéb épületek és berendezéseken kívül 1968 új lakást építenek — meggyőző bizonyítékot szolgáltat a CSKP KB-nak a másodiV ötéves terv keretében való lakásépítés alapvető kiterjesztésére és megjavítására vonatkozó határozatának valóra váltásával. Ivan Pohovej Aratás küszöbén Jó felkészülés — fél siker Akárhol fordul meg mostanában falun az ember, a beszélgetés mindig a nyári munkák körül forog. Ha a beszéd tárgya a hídépítéssel, vagy a kultúrház építésével indul is meg, vagy arról, hogy Riska tehén kettőt borjazott, a párbeszéd vége akkor is az időjárás, az- idei aratás és cséplés. Ez érdekli most legjobban a falvak népét. Érthető ez. A betakarítás mutatja majd meg, ki hogyan dolgozta meg a földjét, ki dicsekedhetik magas hektárhozamokkal. Az egyéni gazdálkodók kíváncsian szemlélik a szövetkezetek vetéstábláit, hogy felmérjék a kilátásban levő szép eredményeket. A közös gazdálkodás sikerei sok egyénileg gazdálkodó életében hoznak változást, fordulatot, amikor a közösbe való belépésre határozzák el magukat. Svidník felé vezető utunkon Mestisko község határában álltunk meg. A gyönyörű gabonatáblák úgy hullám* zottak a szélben, mint egy háborgó tenger. Kíváncsian mentem közelebb, nem törődve az eső után visszamaradt tócsákkal, sárral. Ott álltam a vetésben. Nem tartozom a kistermetű emberek közé, de lábujjhegyre kellett állnom, hogy kilássak az útra Gyönyörű ez a gabona. Leszakítottam egy gazdag kalászt s szétmorzsoltam a tenyeremen, ötven szemet számoltam meg ezen az egyetlen száron. Kaszával a vállán, széles mosollyal egy ember figyelt rám az úton. „Szép termésünk lesz az idén — kiált felém. — Mindenütt ilyen, s ha semmi közbe nem jön, annyit takarítunk be, amire itt még nem volt példa ..." Nagyon kíváncsi voltam, hogyan készülnek fel az aratási és cséplési munkálatokra a svidníki járásban, milyen előkészületeket tesznek a gépés traktorállomások dolgozói annak érdekében, hogy megszervezve, készen álljanak feladatukat jól végezzék. Itt vagyunk Svidníken, a gép- és traktorállomás udvarán. Rendezett sorokban állanak a cséplőgépek, aratógépek, a stabil motorok, készen arra, hogy minden pillanatban megkezdhessék a nyári munkát. A gépek száma már nem teljes, mert az aratógépeket a járás hét brigádközpontja között osztották szét, ahol a traktorosok mindjárt kl is próbálják őket. Ján Faťollal, a GTÁ igazgatójával beszélgetünk az előkészületekről. Nemsokára megkezdik az aratást a járás északi vidékén is. „Gazdag termésünk lesz — mondja. — Minden előkészületet megtettünk, csupán három cséplőgép javítását kell még befejeznünk, amelyekhez eddig nem voltak alkatrészeink. De már most kijelenthetem, hogy mindenki megelégedésére tíz nappal előbb leszünk készen a munkálatokkal, mint tavaly." Svidníken ezen a héten háromnapos tanfolyamon vesznek részt a cséplőgépek kezelői. Előbb elméletben, majd gyakorlatban ismerik meg a cséplőgépek szerkezetét s ismertetik velük a felvásárlás megszervezését Is. Oj, nagy teljesítményű gépeket is látunk az udvaron; másutt már igen jól beváltak, különösen a szövetkezet földjein végeznek majd jó munkát. A tarlóhántást végzik ezekkel a gépekkel, hogy mindjárt tarlókeverékkel vethessék be silónak. A nyári mezőgazdasági munkálatok időszakában a brigádközpontok és a traktorosok versenyben állanak azzal az elhatározással, hogy a prešovi kerületben a legjobb eredményt érjék el. A versenyt a központok tanácsai értékelik s a napi eredményeket villámhlradókon ismertetik. (Kr) Ahogy vendégeink látták A műit napokban egy magyarországi termelőszövetkezetből jártak nálunk körülnézni, hogyan is halad a falu szocialista átépítése a baráti szomszéd országban. Meglátogattak több szövetkezetet, és az utolsó napon a mi EFSZ-eink dolgozóival közös ülésen vitatták meg a tapasztalatokat. Talán az egyik mezőgazdász felszólalásából indulhatunk ki a két fejlődési irány összehasonlításában. — Sok az épület, gép és állat, de sok az elhasznált munkaegység is. Valóban a mi korszerű istállóink és széleskörű gépesítésük nemcsak a föld megmunkálásánál, de egyre jobban az állattenyésztés gépesítésénél is azt mutatja, hogy iparilag fejlettebb országunk lényegesen nagyobb összeget fordít a mezőgazdaságbari az emberi munka megkönnyítésére. Bizony vendégeink a szerényebb beruházási hitelkeret mellett nagyobbrészt saját erőikből végzik a szövetkezetek felépítését. További előnyünket mutatja, hogy nálunk általánosságban kialakult és jól bevált a fehér hússertés tenyésztése. A szarvasmarháknál majdnem az a helyzet, hogy álattartásról és nem állatnevelésrő! beszélhetünk. Persze van kivétel is, de éppen a kivételek mutatják leg.nkább, hogy a kiváló egyedek nevelését csak lassan vezetjük be, pedig ebben a bevált és elterjedt mesterséges megtermékenyítés is segít. Csak rajtunk múlik tehát, hogy következetes nevelőmunkával és tanulással még jobban dolgozzunk mezőgazdaságunk igényes feladatainak valóra váltásában. Hol a kasza? * Nyár van, zöldéi a határ. A réteken, legelőkön dúsan htdlámzik a fű. Nap heve verte, kövér eső mosta, lesz bőven takarmány. A Sajó menti Pelsöcön már kora reggel peng a kasza, élesítik, verik a jó acélt. KM is most a kasza, hiszen a kaszálógépek mellett a kézikaszások is kiveszik, részüket a sürgető munkából, a szénakaszálásból. Aztán nem is lehet mindenütt kaszálógéppel végezni a 'munkát, a lejtőkön, domboldalakon jobb a kézikasza. A vaskereskedésekben keresik a kaszát. Nehézléptü parasztemberek fordulnak be az üzletajtón, hogy kiválasszák a tetszésükre valót. — Jó napot kívánok. — Jó napot, János bácsi, mivel szolgálhatok ? — Kaszát szeretnék, jó kaszát. — Hajaj, azt mi is szeretnénk, de nem küldenek. — Hát nincs? — Nincs. — Nem is volt? — Volt. Emlékszem, egy ízben volt egy pár darab. — Hm, hm. Oszt' mikor lesz megint. — Ki tudja, ki tudja? János bácsi arcát bosszúság felhőzi be. Néhány pillanatig álldogál, gondolkozik. Mert nehéz is ám meg érteni, hogy kaszálás idején nincs a vaskereskedőnek kaszája. Ilyet még nem hallott a világ, b'jst aztán előszedheti az elhajigált, rozsdás kaszákat. Mert a fii nem várat magúra, azt le kell kaszálni. Dühösen csapja szét a karját és kiált a vaskereskedőre. — De, ember, hát maga a vasbótos, magának kell tudni, hogy lesz-e kasza, vagy nem lesz. Az ember dologidőn nem futkoshat a kasza után. Írja meg a kaszagyárnak, hogy küldjenek sok kaszát, hogy még válogatni is lehessen belőlük. Ügy bizony! A vaskereskedő csak mosolyog. Ö nem tehet semmiről, ő elvégezte a kötelességét, megtette, amit megtehetett. Ö megrendelte a kaszát. Hogy nem küldik, ő arról igazán nem tehet János bácsit hajtja a szükség. Ha Pelsöcön nincs kasza, majd lesz Rozsnyón. Fogja magát egy szép napon és felruccan Rozsnyó városába. A rozsnyói vaskereskedés szép is, meg fényes is, van ott kérem nikkelezett vasfazék, kerékpár, meg varrógép, spirituszfőzö, jégszekrény, 'van ott kérem minden, csak kasza nincs. Pedig kasza, kasza, kasza kelt, kasza kcU a parasztnak. János bácsi lógó fejjel és lógó bciusszai tér haza. Elszomorítja nagyon ez .. kasza-história. Azokra a szép időkre gondol, mikor a parasztember két kézzel turkált a kaszában, ha választott. Mert nagy dolog a jó kasza, minden pénzt megér. Most is megadna minden pénzt egy jó kaszáért, de ha nincs, nincs. János bácsi Tornaijára is leutazik, de kasza ott sem kerül. A vaskereskedő csak a széttárt karját mutatja, de kaszát nem. Vajon, hol a hiba? Mért nem adnak a gömöri parasztnak kaszát? Jó volna, ha a helyi nemzeti bizottságok i« utána néznének ennek a kaszaügynek. Q j sz o c ^1956. július 7. **