Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-06 / 187. szám, péntek

A szovjet dolgozók helyeslik és támogatják az SZKP Központi Bizottságának „A személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről" hozott határozatát Az osztrák külpolitika vezérelve a semlegesség Az új osztrák kormány nyilatkozata Moszkva, (ČTK). — A Szovjetunió Kommunista Pártjának tagjai és az egész szovjet nép egyetért az SZKP KB „A személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről" szóló határozatával. Az SZKP KB határozatát — mint a TASZSZ jelenti — aktívan megtárgyalják a szovjet vállalatok dolgozói. A moszkvai Vlagyimir Iljics Elektromechanikai Üzem, amely a legjobb moszkvai üzemek egyike, a Trjohgornaja Manufaktura Textilkombinát alkalmazottainak ezrei, a „Sarló és kalapács" kohóüzem, valamint számos más vállalat dolgozói akciós harci programként üdvözölték a határozatot. A leningrádi vállalatok, konstrukciós irodák, tudományos és kutatóintézetek dolgozói megállapítják, hogy az SZKP XX. kongresszusa történelmi határozatainak következtében óriási mértékben fejlődik a dolgozók alkotó kezdeményezése, és kijelentik, hogy még nagyobb eréllyel fognak törekedni újabb termelési sikerek el"Róma, (ČTK.) — A Paese Sera elmű olasz lap július 3-án közölte Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának nyilatkozatát az SZKP KB azon határozatával kapcsolatban, amely a személyi kultusz és következményei leküzdéséről szól. Togliatti kijelentette: — Még nem olvastam el az SZKP KB-nak a személyi kultusz okairól és következményeiről szóló határozata teljes szövegét. Amennyire ismerem, ez a dokumentum nézetem szerint rendkívül jelentős mértékben elősegíti azon kérdések megvilágítását, amelyek a nemzetk' zi munkás- és kommunistamozgalom'jM felmerültek Sztálin tevékenységének bírálatával kapcsolatban, amelyet az SZKP XX. kongreszszusa fogalmazott meg. Ami az ismert interjúban tett nyilatkozatomat illeti, talán a legjobb lesz, ha mindjárt figyelmesen elolvassák azt, amit írtam. Egyáltalán nem kételkedem — és ezt nyíltan kijelentettem, — hogy az az irányvonal, amelyet a szovjet elvtársak a szocialista társadalom felépítéséljen érésére és kitartóan kiküszöbölik a hibák .t. Milosnyikov, az ismert Kirov-üzem egyik üzemvezetője, aki több ízben személyesen találkozott V. I. Leninnel, kijelentette, hogy Sztálin személyi kultuszának merész és nyílt megtárgyalása világosan bizonyítja a kommunista párt erejét és szilárdságát, s megfelel a kommunizmus sikeres felépítése érdekeinek a Szovjetunióban. „Mi, régi kommunisták — mondotta — melegen egyetértünk a párt Központi Bizottságának politikájával, amely szilárdan őrködik a leninizmus elveinek betartása felett." Kijev dolgozói éppúgy, mint az egész Szovjet-Ukrajna lakói azzal az egyhangú kijelentéssel válaszolnak az SZKP KB határozatára, hogy készek továbbra is rendületlenül teljesíteni Lenin végakaratát és a kommunista párt, valamint a szovjet kormány határozatait készek megvalósítani' a nemzetek barátságának további megszilárdítására irányuló békés politikát. követnek, helyes volt. Ennek keretében különböző nézetek merülhetnek fel azon hibák jelentőségét illetőleg, amelyek Sztálin vezetésénei' időszakában előfordultak, a törvényesség megsértése, a párt és a szovjet demokrácia korlátozása stb. terén, valamint azzal a befolyással kapcsolatban, amelyet ezek a hibák a Szovjetunió egész gazdasági és politikai fejlődésére gyakoroltak. Megismétlem: A nézeteknek ez a különbözősége és e kérdés nyílt megvitatása csak hasznos lehet mozgalmunk fejlődése szempontjából, mert megfelel a fejlettség magasabb fokának, a kölcsönös megértésnek és bizalomnak. Annál is inkább, mert a nézeteknek ez az eltérése nem zárja ki, hanem ellenkezőleg, kihangsúlyozza — és ez rám, valamint pártunk vezető szerveire vonatkozik — feltétlen jóváhagyását annak, amit az SZKP vezető dolgozói tettek és tesznek, Sztálin személyi kultusza következményeinek teljes leküzdésére mind a Szovjetunióban, mind yedig a nemzetközi munkásmozgalomban. Egyiptom új költségvetése Kairó (ČTK — Az egyiptomi sajtó jelentése szerint az egyiptomi kormány július 3-i ülésén Nasszer elnök vezetésével jóváhagyta az 1956—1957 évi egyiptomi költségvetést. Az új költségvetés 280 500 000 egyiptomi fontot tesz ki, egyensúlyban van és 42 200 000 fonttal több, mint a múlt évi költségvetés összege. A tavalyi költségvetéshez viszonyítva az idén különösen a honvédelemre fordított kiadások növekednek — 23 millió egyiptomi fonttal, az egészségügy fejlesztésére 4 198 000, a népnevelésre 2 892 000. a termelés bővítésére és a szociális gondoskodás céljaira pedig 10 803 000 egyiptomi fontot fordítanak. Fogadás Moszkvában az USA nemzeti ünnepe alkalmából Moszkva, (ČTK) — Charles E. Bohlen, az USA szovjetunióbeli rendkívüb és meghatalmazott nagykövete július 4-én az Amerikai Egyesült Államok nemzeti ünnepe — a függetlenség napja — alkalmából fogadást rendezett. Szovjet részről a fogadáson részt vettek N. A. Bulganyin, G. M. Malenkov, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, N. Sz. Hruscsov elvtárs, D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere. I. G. Kabanov, külkereskedelmi miniszter, M. A. Mihajlov, a Szovjetunó kulturális ügyeinek minisztere. I. A. Benediktov, a Szovjetunió szovhozainak minisztere, I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja és sok más vezető személyiség, írók, művészek. A vendégek között ott volt Dag Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára és a főtitkár helyettese is. A fogadás rendkívül szívélyes légkörben folyt le. Megbukott a szudáni kormány Khartun, (ČTK.) — Amint a Reuter ügynökség jelenti, július 4-én a szudáni parlamentben bizalmi szavazás folyt le Iszmail El-Azhari miniszterelnök kormányával kapcsolatban. A szavazás folyamán 60 képviselő a kormány ellen, 31 képviselő pedig mellette szavazott. A Reuter ügynökség hozzáteszi, hogy El-Azharit valószínűleg Ak Umrna Abdul Halil eddigi honvédelmi miniszter és párttitkár váltja fel. Bécs, (ČTK) — Július 4-én a parlamentben bemutatkozott az új osztrák kormány Julius Raab szövetségi kancellár vezetésével. Raab kancellár kormánynyilatkozatot mondott. Az új, osztrák, koalíciós kormánvt épp Ogy, mint az vlöző kormányokat a két legnagyobb politikai párt alkotja — az Osztrák Néppárt és Ausztria Szocialista Pártja. Mindkét párt ismét megegyezett, hogy együttműködik a kormányban és a parlamentben, jóllehet a május 13-i parlamenti választásokat azért kellett határidő előtt kiírni, mert e két párt együttműködése a kormányban és a parlamentben „leküzdhetetlen nehézségekbe iüközött". Raab kancellár kormánynyilatkozatában rámutatott, hogy többhetes tárgyalások folyamán sikerült legalább elvi megegyezést elérni mindazokban a kérdésekben, amelyek a választási kampány során megítélés céljából a választők elé kerültek. Az osztrák külpolitikával kapcsoBonn (ČTK.) — A szövetségi parlamentben július 4-én heves vita után Adenauer kormánykoalíciójának pártjai keresztülvitték, hogy az általános hadkötelezettség bevezetéséről szóló törvényt második olvasásban napirendre tűzzék. A törvényjavaslatot Kliesing, a Kereszténydemokrata Unió képviselője indokolta. Adenauernek, az „erőpolikára" támaszkodó többszöri kijelentése értelmében Kliesing kijelentette, hogy a jelenlegi politikai és katonai helyzet megköveteli 500 000 főnyi hadsereg gyors felállítását. Ezt a hadsereget — amint mondotta — csak a hadkötelezettség bevezetése alapján lehet felállítani. A szociáldemokrata képviselők nevében dr. Erler szólalt fel, aki ellenezte a hadkötelezettség bevezetését. „Az árral szemben úszunk" — állapította meg Erler — és rámutatott arra az általános irányzatra, amely a hadseregek létszámának csökkentését célozza. Rámutatott továBbá, hogy ez a törvény arra irányul, hogy a jelenlegi övezeti határból az NSZK és az NDK között államhatárt csináljanak. A szövetségi parlament ezután sza- | latban Raab szövetségi kancellár többek között a következőket jnondotta: „Az államszerződés megkötése új, reményteljes és felelős korszakot nyitott Ausztria történetében. Ausztria nemzetközi jogi helyzetét a semlegesség határozza meg, amelyet az alkotmány rögzít le. Ez a semlegesség lesz a jövőben is külpolitikánk vezérelve." Raab kancellár állást foglalt amellett, hogy normális kapcsolatok fejlődjenek ki Ausztria és az összes többi országok között. Megelégedéssel állapította meg, hogy jó kapcsolatok jöttek létre Ausztria és a Szovjetunió között, és kijelentette, hogy az osztrák kormány e kapcsolatok további javítására fog törekedn

:. Csehszlovákiával kapcsolatban említést tett arról, hogy tárgyalások kezdődtek Ausztria és a Csehszlovák Köztársaság között a vagyonjogi kérdésekről, és meggyőződését fejezte ki, hogy az osztrák-csehszlovák kereskedelmi kapcsolatok még tovább fejlődnek. vazott a törvény első paragrafusáról, amely elrendeli az általános hadkötelezettség bevezetését. Mivel a szövetségi parlamentben a kormánykoalíció pártjai vannak többségben, ezt a paragrafust a szociáldemokrata, a szabad demokrata, és az össznémet tömb ellenzéki szavazatai ellenére jóváhagyták. Adenauer kolaíciójának képviselői ezzel újból bebizonyították, hogy nem a nyugatnémet nép érdekeit képviselik, amely éppen a múlt napokban hatalmas tiltakozó akciókkal élesen elitélte ezt a törvényt. N y ug a t-N é met országban e nalkednek az t rok Berlín, július 4. (ČTK) — A nyugatberlini Diszkcntbank július 3-an gazdasági beszámolóiban közölte, hogy a mezőgazdasági termények árai 1954 áprilisától 1956 áprilisáig 18,5 százalékkal, az állattenyésztési termékek árai 10,6 százalékkal emelkedtek. A bank megállapítása szerint ez kedvezőtlen hatással van az átlagos nyugatnémet család életszínvonalára, mert 1956 áprilisában 6,5 százalékkal többet kellett fizetni a kenyérért, j mint 1954 április havában. Palmiro Togliatti az SZKP Központi Bizottságának határozatáról A nyugatnémet szövetségi parlament második olvasásban megszavazta az általános hadköte'ezettségi törvényt A munka jutalmazásának jelentős szerepe a második ötéves tervben második ötéves terv folyamán népgazdaságunk továbbfejlesztésének s egyben a szocializmus anyagi-műszaki alapja felépítésének jelentós feladatai várnak ránk. Célunk, hogy békés gazdasági versenyben felülmúljunk számos fejlett tőkés országot a legfontosabb termékek egy főre eső termelésében. Egyben jelentősen emelni akarjuk népünk életszínvonalát egyrészt azzal, hogy növekedik a reálbér és fokozatosan áttérünk a lerövidített munkanapra, másrészt azzal, hogy tovább növekszik minden egyes lakos társadalmi fogyasztása. E jelentős feladatok teljesítése attól függ, vajon kellő mértékben növekedik-e a munka társadalmi termelékenysége. A munka társadalmi termelékenységének növelése azt - jelenti, hogy optimálisan ki kell használnunk társadalmunk minden természeti, materiális és emberi forrását a társadalmi termelés maximális növelése érdekében és főleg az élő és a hóit munka társadalmi szükségletét keli csökkenteni a termelésben. Emellett nem csupán a termelés termelékenységének fokozása fontos, valamennyi munkahelyen, minden vállalatban és a társadalmi termelés minden ágazatában. Nem kevésbé fontos feladat lesz növelni azoknak a dolgozóknak a szamát, akik közvetlenül a termelésben dolgoznak, gazdaságossabban felhasználni a nyersanyagokat és anyagokat, csökkenteni a selejtképződést és növelni a termékek minőségét. Ha kedvező feltételeket akarunk teremteni a munka társadalmi termelésének növelésére, rendkívül fontos lesz, hogy minden egyes dolgozó személyesen anyagilag érdekelt legyen OJ SZÓ 1956. július 7. a termelés minden téren való növelésében. Ez attól függ, le tudjuk-e küzdeni mindazokat az akadályokat, amelyek a dolgozóknak a munka szerinti jutalmazás gazdasági törvényével összhangban való jutalmazását gátolják. Más szavakkal: arról lesz szó, hogy rendet teremtsünk a munka jutalmazása terén. Kétségtelen, hogy a munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás szocialista elvének érvényesítése 1948. óta jelentős szerepet játszott. A múlt években, főleg az első ötéves tervben a munka termelékenysége lényegesen megnövekedett; ez arról tanúskodik, hogy a í-zakmánybér általában teljesítette feladatát, ösztökélte a dolgozók személyes anyagi érdekeltségét a termelés növelésében. Ámde e bérezés alkalmazásában ma jelentős fogyatékosságok mutatkoznak, amelyek kiterjednek a bérezés egyéb formáira is. A bérrendszerek többsége, amelyek eddig iparunkban érvényesek, az 1946—1948-as vekben alakult ki. Azóta azonban az egész nénoazdaság különfél' kategóriákba tartozó dolgozóink bérei nagyobb, vagy kisebb mértékben növekedtek. Szembeszökő változások állottak be iparunk gazdasági struktúrájában is. Lényegesen növekedett valamennyi alapvető iparágazat jelentősége, főleg a gépiparé. A bérrendszerek azonban ezen egész időszak alatt a legtöbb termelési ígazatban nem változtak meg (csupán a tüzelőanyag, energetika, és kohóipari ágazatokban került sor bérrendezésekre), '"'ívhogy ezek a bérrendszerek ellentétbe kerültek a megváltozott g-azdasági feltételekkel és elévültek. ipi munkások bérrendszereinek eí™ évülése abban nyilvánul meg. hogy n munkások keresetében a bérszabás részesedése jelentősen csökkent és növekedett a kereset változó része (a normák túlteljesítés: ~rt és prémiumok címén kanott jutalmazás). Ilyen körülmények között a munkás keresetének túlnyomó részét nem termelési feladatának 100 százalékos teljesítéséért, hanem a becslés szerinti, vagy statisztikai normák magasfokú teljesítésért, vagy pedig prémiumok formájában kapja. A bérszabásnak a keresetben való csekély részesedése komolvan akadályozza a műszakilag indokolt teljesítménynormák érvényesítését, amelyeket nem lehet átlagosan magasan túlteljesített' Ezen normák érvényesítése a most érvényben levő díjszabásoknál számos termelési ágazatban, ahol a normákat magasan túlteljesítik, a kereset csökkenéséhez vezetne. A tarifarendszer elévültsége nem csupán a díjszabások alacsony színvonalában nyilvánul meg. Hibák fordulnak elő abban is, hogv a tarifafokozatok, amelyek az egyes termelési ágazatokra érvényesek, számos esetben nincsenek összeállítva az egyes termelési ágazatok fontossága szerint. Így például ugyanolyan tarifafokozat érvényes mindmáig "a nehézgépipari, a helyi gazdálkodási, a legnehezebb vegyipari és könnyűipari, a faipari, vagy élelmiszeripari vállalatokra, jóllehet a né-nazdaság fejlesztése szempontjából szükséges, hogy az átlagos keresetek színvonala ezekben az ágazatokban megfelelő skála szerint eltérő legyen. A jelenlegi állapot arra vezet, hogy az egységes tarifa az átlagkeresetek különböző színvonala mallett éppen a legfontosabb iparágazatok munkásainak keresetében a legalacsonyabb a tarifa szerinti jutalmazás, ezekben az áoazatokban évült el leginkább a tarifarendszer. Ezekben az ágazatokaan mutatkoznak a legnagyobb akadályok, amelyek a műszakilag indokolt teljesítménynormákra való áttérést gátolják. A jutalmazás nem kevésbé fontos részét alkotja a munka minősége szerinti megkülönböztetés, vagyis az, hogy helyes arányt érjünk el annak a munkásnak a keresete között, aki magas szakképzettséget igénylő munkát végez és a társadalomnak nagyobb értékeket ad és azon munkás keresete között, akinek munkája egyszerű és nem követel nagy szakképzettséget. A szakképzettség szerinti különbségtétel biztosítja, hogy a díjszabás magassága különböző legyen az alacsonyabb és magasabb osztályokban végzett munkáknál, más szavakkal: megfelelő különbség legyen a díjszabás egyes fokozatai között. Jelenleg a legtöbb tarifafokozatnál az első és az utolsó osztály díjszabása közötti különbség csupán 1:2. Ez a különbség, mint a tapasztalatok mutatják, nem elegendő, mert nem fejezi ki a kevéssé szakképzett és a legnagyobb szakképzettséget igénylő munkák közötti szükségszerű eltérést az egyes ágazatokban. Ezért ott, ahol felülvizsgálják a tarifarendszert (az építészetben, a nyomdaiparban), ez a különbség növekedik. Ezáltal nagyobb jutalmat biztosítanak a nagyobb szakképzettséggel rendelkező doloozóknak. J

elentős mértékben elévült az állami munkakatalógus is, amely ma már nem tart lépést azza; a műszaki fejlődéssel, amely a termelésben beállott. A külön osztályok elismerésének eddigi gyakorlata ne.ni. ösztönzi kellőképpen a munkásokat szakképzettségük növelésére. Ezért a kormány utasítása alapján minden egyes ipa-ágazat számára szakképzettség szerinti munkakatalógusokat dolgoztak ki, amelyeknek érvényesítése minden dolgozót arra fog ösztönözni, hogy növelje szakképzettségét. Magasabb szakképzettségi osztályt e katalógus érvénybeléptetése után csak azoknál a dolgozóknál ismernek el, akik leteszik az előírt szakképzettségi vizsgát. Az elvégzett""munka minősége szerinti jutalmazást a megfelelően választott prémiumokkal is biztosítjuk. E téren nagy jelentőségűek az anyag, az energia, a szerszám megtakarításáért, a gépek példás karbantartásáért. a termelés minőségéért, a selejtképződ'

s csökkentéséért, a hasznosság fokozásáért, stb. adott prémiumok. A munkatermeiéi: nység társadalmi növekedésének ez egy másik, nem kevésbé fontos része — a holt munka megtakarításának elérése. A prémiumoknak c'van operatív eszközöknek kell lenniök, amelyeket minden ágazatban, minden vállalatban, minden munkahelyen alkalmazni lehet a helyi termelési feltételek szerint annak alapján, hogy a termelésben dolgozókat az élő és főleg a holt munka mely részének megtakarítására kell irányítani. Elsősorban az a fentos, hogy a prémiumok lehetőleg egyszerűek, könnyen érthetők legyenek a munkásoknak és hogy olyan mutatószámok teljesítéséért "ismerjék el őket. amelyekre a munkásoknak közvetlen befolyásuk van. Helytelen volna például prémiumot adni a munkásnak darabtermelésnél, az üzemi terv egyenletes teljesítéséért, amikor ez az egyenletesség elsősorban a termelés idejében való anyagi, konstrukciós és technológiai előkészítésétől függ. Célszerű lesz azonban ebben az esetben prémiumokat adni a szerszámmal való takarékoskodásért, a selejtképződés csökkentéséért, stb. Nem kevésbé fontos a bérek helyes differenciálása a munka jellege, nehézsége alapján. Arról van szó, hogy magasabb bérszabással helyesen különböztessük meg azon munkások bérét, akik fáradságos fizikai munkát végeznek (a szénbányák, kőbányák mélyén), megkülönböztessük az egészségre ártalmas munkákat (az egészségre ártalrruc -egyiparj üzemekben), a nagy hőségben végzett üzemekben (kohókban, üveggyárakban, öntődékben, kovácsműhelyekben), olyan munkáknál, amelyeknek előírt ütemük van (futószalagon végzett termelésnél,