Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-06 / 187. szám, péntek

Aláírták a kmml Királyság és a Csehszlovák Köztársaság közötti barátsági szerződést és kereskedelmi egyezményt Csütörtökön, július 5-én 12,30-kor a Külügyminisztérium prágai Cserniií­palotai épületében aláírták a Jemeni Királyság és a Csehszlovák Köztársa­ság közötti barátsági szerződést és a kereskedelmi egyezményt. Az aláírásnál jelen voltak a két kormányküldöttség tagjai. A Jemeni Királyságot őfensége Sajf ul Islam Mohammed al-Badr trónörökös, mi­niszterelnökhelyettes és külügyminisz­ter, Abd úr-Rahman as-Sajjall pénz­ügyminiszter, dr. Hasan Bagdadi, a kormány politikai tanácsosa, Abd űr­Rahman Ibn Abd us-Sámid Abú Tá­lib, a Kairóban működő jemeni követ képviselték. Csehszlovák részről jelen volt Viliam široký miniszterelnök, Karel Poláček. a miniszterelnök he­lyettese, Václav Dávid külügyminisz­ter, Richard Dvorák külkereskedelem­ügyi miniszter, dr. František Kahuda, iskola- és kultúrügyi miniszter, Ka­rel Kurka, a külügyminiszter helyet­tese, Jaroslav Kohout mérnök, a kül­kereskedelemügyi miniszter helyette­se és Františék Zachystal, a Külügy­minisztérium osztályvezetője. A Jemeni Királyság vészéről a nagy jelentőségű okmányok aláírásánál to­vábbi hivatalos személyek és a keres­kedelmi körök képviselői vettek részt. Az ünnepélyes aktuson csehszlovák részről részt vettek Václav Kopecký, miniszterelnökhelyettes, Ladislav No­vák, a köztársasági elnöki iroda ve­zetője, Richard Hradec, a miniszter­elnöki hivatal vezetője, dr. Dobromil Ječný, a Külügyminisztérium diplo­máciai protokollfőnöke és a központi hivatalok dolgozói. A Mutavakilijszki Jemen Királyság és a Csehszlovák Köztársaság közötti barátsági szerződést és a két ország közötti kereskedelmi egyezményt Ő Fensége Sajf ul-Islam Mohammed al-Badr, trónörökös, miniszterelnök­helyettej és külügyminiszter, valamint Viliam Široký, a Csehszlovák Köztár­saság miniszterelnöke írták alá. A barátsági szerződés és a keres­kedelmi-egyezmény aláírása után Vi­liam Široký és ő Királyi Fensége Sajf ul-Islam Mohammed al-Badr trónörö­k is beszédet mondott. A Mutavakilijszki Jemen Királyság és a Csehszlovák Köztársaság kül­döttségei közötti tárgyalásokról, ame­lyek július 2—5-ig tartottak, közös közleményt adtak ki. Csahszlovák-femeni közlemény Sajf uf-lsian® Mohammd al-Badr jemeni trónörökös! minfsztereInökh@Sf@!f@s és külügyminiszter csehszlovákiai tartózkodásáról 1956, július 2-tól a Csehszlovák Köztársaság kormányának meghívá­sára látogatáson van Csehszlovákiában Ő Fensége Sajf ul-Islam Móhammed al-Badr, jemeni trónörökös, minisz­terelnökhelyettes és külügyminiszter, a miniszterekből, hivatalos személyek­ből, valamint a jemeni kereskedelmi körök képviselőiből álló küldöttséggel. A trónörökös és a küldöttség tag­jai prágai tartózkodásuk idején be­szélgetést folytattak Viliam široký miniszterelnökkel, Karel Poláček ml­niszterelnökhelyettessel, Václav Dávid külügyminiszterrel, Richard Dvoŕák külkereskedelemügyi miniszterrel és dr František Kahuda iskola- és kul­túrügyi miniszterrel. A beszélgetések a szívélyes barátság és megértés lég­körében folytak és résztvevőik kicse­rélték nézeteiket a Csehszlovák Köz­társaság és a Mutavakilijszki Jemen Királyság kölcsönös kapcsolataira vo­natkozó kérdésekről, valamint a leg­fontosabb nemzetközi problémákról, amelyek mindkét felet érdeklik, bele­számítva a Közel- és Közép-Kelet problémíit. Mindkét fél megelégedésének adott kifejezést afölött, hogy a két ország közötti hagyományos hosszúéves barátság kapcsolatai sikerrel fejlőd­nek mindkét állam hasznára. E bará­ti kapcsolatok kifejezője az a két szerződés is, amelyet 1956. július 5-én a tárgyalások befejezéseképpen alá­irtak, mégpedig a Csehszlovák Köz­társaság és a Mutavakilijszki Jemen Királyság közötti barátsági szerződés és kereskedelmi egyezmény. A barátsági szerződés aláírásával kapcsolatban, amely megújítása a két ország között néhány évvel ezelőtt kötött barátsági szerződésnek, beszél­getés közben megegyeztek abban, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Mutavakilijszki Jemen Királyság leg­közelebbi időben kicserélik diplomá­ciád képviselőiket. A kereskedelmi egyezmény utat nyit a két ország közötti árucsere lényegesen nagyobb terjedelemben való megvalósítására, és mindkét fél­nek jelentős gazdasági előnyöket biz­tosit. Ennek az egyezménynek megköté­se alkalmából a Csehszlovák Köztár­saság kifejezésre juttatta azt a kész­ségét, hogy támogatni fogja a tudo­mányos és technikai együttműködést a két ország között azon feltételek alapján, amelyekben minden egyes esetben megegyeznek. Jemen ezt a javaslatot örömmel üdvözölte. Mindkét félnek az a véleménye, hogy az országaik közötti mostani baráti kapcsolatok a barátsági szer­ződés és kereskedelmi egyezmény megkötésével még jobban megerősöd­nek. Meg vannak győződve arról, hogy barátságuk és együttműködésük megmarad és még gyümölcsözőbben fog fejlődni, mivel megbízható alap­elveken nyugszik, amelyeket az afri­kai és ázsiai országok bandungi ér­tekezletén fogadtak el, beleszámítva az egyenlőség, a területi sérthetet­lenség és függetlenség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a békés egymás mellett élés alapelveit. Beszélgetés közben hangsúlyozták a Csehszlovák Köztársaság és a Mu­tavakilijszki Jemen Királyság kor­mányainak elhatározását, hogy to­vábbra is tántoríthatatlanul folytatják az összes nemzetekkel való békés baráti együttélés és együttműködés politikáját. Meg vannak győződve ar­ról, hogy a békét nem lehetne meg­tartani minden nemzet szabadságra, függetlenségre és teljes fennhatóság­ra való jogának szigorú tiszteletben tartása nélkül. Megegyeztek abban ls, hogy a nemzetközi helyzet további javulását főleg a leszerelésről szóló általános egyezmény megkötésével és a tömegpusztító fegyverek föltétlen betiltásával lehetne elérni. Mindkét fél meggyőződése, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Muta­vakilijszki Jemen Királyság közötti baráti kapcsolatok megszilárdítása a bandungi értekezleten kitűzött alap­elvek alapján ragyogó és még virág­zóbb jövő előhírnöke és nagy hozzá­járulás a világbéke megtartásához. Prága, 1956. július 5. A csehszlovák Köztársaság kormánya nevében: Viliam Široký, a Csehszlovák, Köztársaság miniszterelnöke, A Mutavakilijszki Jemen Királyság kormánya nevében: Sajf ul-Isiám Mohammed al Badr jemeni trónörökös, miniszterelnök­helyettes, a Mutavakilijszki Jemen Királyság külügyminisztere. Közlemény a kormány üléséről Szerdán, júliüs 4-én tartotta meg a kormány plenáris ülését. A nemzeti bizottságok jogköre kibő­vítése kérdésének megoldásával kap­csolatban a lakásépítés szakaszán a kormány elhatározta a komplex la­kásépítés fő beruházója intézményé­nek létesítését. A lakásépítés szakaszán biztosítani kell számos kiegészítő építkezés elő­készítése és megvalósítása között a tökéletes összhangot, amelyek elke­rülhetetlen részét képezik a komplex lakásépítésnek és amelyek közé tar­tozik az úgynevezett polgári felsze­relés (az iskolák, egészségügyi és szociális berendezések, üzletek, ven­déglők és hasonluk esetében), továb­bá a különféle technikai berendezé­sek (vízvezeték, csatornahálózat, kom­munikáció, tereprendezés, villany­áramhálózat, közvilágítás stb.). A kormány ezért elhatározta Hogy a kerUletl nemzeti bizottságok 1957. január 1-től ott, ahol ezt hatáskörük­ben a komplex lakásépítés jobb bizto­sítása érdekében célszerűnek és gaz­daságosnak tartják és ahol erre meg­teremtik a feltételeket, folyamatosan megszervezhetik a komplex lakásépí­tés fő invesztorának saját intézmé­nyét, amelynek segítségével közpon­tilag végzik majd a beruházók minden funkcióját. A kerületi nemzeti bizottságok jó­váhagyhatják a főberuházók intézmé­nyének létesítését a nemzeti bizott­ságok alacsonyabb fokán fs, mégpe­OJ SZO 1956. július 6, dig elsősorban azokon a helyeken, ahová kiterjedtebb lakásépítés össz­pontosul. A kormány elvárja, hogy a lakás­építés szakaszán a beruházási tevé­kenységnek a nemzeti bizottságokra való összpontosításával lehetővé válik azok tapasztalatainak és a helyi kö­rülmények ismeretének kihasználása és elérik a komplex lakásépítés ru­galmasabb irányítását és nagyobbfo­kú gazdaságosságát. A kormány a továbbiakban elhatá­rozta, hogy a miniszterekre ruházza a további beruházási feladatok és nyi­tótervek jóváhagyásának jogkörét és azonnali intézkedésként jóváhagyta azon építkezések kiterjedt névjegyzé­két, amelyeknek dokumentációját már nem a kormány hagyja jóvá, hanem közvetlenül és végleges hatállyal a miniszterek és a központ' hivatalok vezetői. Ezzel egyszerűbbé válik a fontos építkezések terveinek előkészí­tésével kapcsolatos jóváhagyási folya­mat. A kormány jóváhagyta az* a ren­deletet, amely szerint Karlovy Vary­ban, Marianské Láznében, és Fran­tiškove Láznében városi nemzeti bi­zottságokat létesítenek, amelyek köz­vetlenül a kormány irányítása alá tar­toznak. Ezzel az Intézkedéssel ezek ben a felsorolt világhírű fürdőváro­sokban módosul a nemzeti bizottságok és azok végrehajtó szerveinek hely­zete és szervezése oly módon, hogy lehetővé váljék az, hogy elsősorban a fürdővárosok fejlődésével és a lá­togatókra fordított gondoskodással kapcsolatos feladatok teljesítésére fordítsák a fő figyelmet. A mezőgazdasági főiskolák szaka­szán a hatáskör megváltoztatására vonatkozó rendelet alapján, melyet a kormány jóváhagyott, azok a mező­gazdasági főiskolák, amelyeket eddig a Földművelésügyi és Erdőgazdálkodá­si Minisztérium irányított, az egysé­ges, valamint a fokozottabb eszmei és pedagógiai irányítás érdekében az Iskola- és Kultúrügyi Minisz­térium hatáskörébe mennek át. A légi közlekedésre vonatkozó új törvény, amelynek tervezetét a kor­mány jóváhagyta, módosítja polgári repülőjárataink kérdéseit, ahogyan ezt a jelenlegi színvonal és a légi közlekedés küldetése megköveteli. A csehszlovák és indonéz kulturális küldöttség tárgyalásainak befejezése Gépek atomkutatóink számára A Bratislava! Elektrotechnikai Üzemben meggyorsítják a nyolc kü­lönleges elektromotor gyártási munká­latait, amelyek az újonnan épülő cseh­szlovák atomfizikai intézetben a szi­vattyúk hajtását szolgálják. „Eredeti­leg a gépeket június végén kellett volna szállítaniuk, de hiányoztak egyes anyagok" — mondja Bedrich Horák, az Üzem igazgatója. „Most a motorokon dolgozunk és e hónapban elkészítjük." A bratislavai Elektrotechnikai Üzemben hat transzformátort is gyár­tanak az atomfizikai intézet részére. Szerdán, július 4-én az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériumában dr. V. Václavik, a csehszlovák kül­döttség vezetője, miniszterhelyettes, valamint Soemitro Reksodipoetro úr az indonéz iskola- és kulturális ügyek minisztériuma mellett működő kül­földi kapcsolatok osztályvezetője kö­zött kicserélték azokat a leveleket, amelyek az elmúlt napokban a kölcsö­nös kulturális kapcsolatok elmélyíté­séről folyó prágai tárgyalások ered­ményeit igazolják. Az okmányok ün­nepélyes kicserélése után dr. Franti­šek Kahuda, az iskola- és kulturális ügyek minisztere az indonéz kulturá­lis küldöttség távozása előtti estén fogadást rendezett tiszteletükre. A fogadáson jelen volt V. Mucha az is-: I kola- és kulturális ügyek miniszteréi " nek első helyettese, K. Kurka, a kül-i ügyminiszter helyettese. Dr. V. Vác-i lavik, a csehszlovák küldöttség veze­tője, az iskola- és kulturális ügyek miniszterének helyettese, Marzüki, až Indonéz Köztársaság ügyvivője, a KüIh ügymiinisztérium. az Iskola- és Kul­turális Ügyek Minisztériuma, a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia képvi-4 selői, valamint a kiváló csehszlovák' művészek. Az indonéz kulturális küldöttség elbúcsúzott Csehszlovákiától Az indonéz kulturális küldöttség Soemitro Reksodipoetro úrnak, az tn­donée iskola- és kulturátisügyi mi­nisztérium mellett működő külügyi osztály főnökének vezetésével csü­törtökön, július 5-én hazájába utazott. A ruzyni repülőtéren a kedves ven­dégektől dr. Vladimír Václavik, az fesi kola- éis kulturális ügyek minise terének helyettese, a Külügymimisz* térium, az Iskola- és Kulturálisügyi Minisztérium, valamint a Csehszlovák Tudományos Akadémia dolgozói bú-> ösúztak el. Ahol a fájdalom örömmé válik Csehszlovákiai képek A fiatal újságíró megérkezik Cseh­szlovákiába, Prágába. Élete első kül­földi útjának örömét kattogják a gyorsvonat kerekei. A tavasz nyár­ba hajlik, az emberek kedvesebbek, mint valaha, szívélyesek, érzi, szere­tik, ha ismeretlen utca nevét kérdi, mosolyognak, elkísérik az ellenkező irányba is. Prága a kedves emberek városa, ahány tornya, annyi udvarias szó, a tornyai pedig megszámlálhatatlanok. Róluk írni megtiszteltetés a tollnak, az újságírónak. Emlékképek rajzanak szemem előtt. Öreg, öreg újságárus bácsi. Vakon a semmibe tekint, kiégett szemeinek szívárványhártyáján nem tükröződik a külső világ. Ott bent a homlokcsont mögött a gondolatok, az életről, a fiatal gyermekévekről, a háborúban megtanult hiábavaló kegyetlenségről, az unokák puha, selymes hajáról, az este pihentető ágyról. A fején talán még az első világhá T borúból katonasapka, állán fehér sza­káll, a karján fehér bot, az oldalán vászontáska. Nem szól, nem kérdezik, ujjai unokája kézfejét simogatják. A Vencel -tér zajos, a munkások el­lepik a piros villamosokat, sűrűbb a gépkocsiforgalom, — magam körül mégis csendet érzek. A prágai embe­reit is szótlanok, ha újak érkeznek, a sor végére állnak, a már 30 méter hosszú sor végére. A szerkesztőségben megindultak a nyomdagépek, a legfrissebb híreket hozzák a nyomtatott betűk, itt az újság!... Üjságárus bácsim osztja a lapot. Mindenki aprópénzzel fizet. Huszon­ötössel, tízessel, kerek pénzdarabkák­kal, a koronákat felváltatják szom­szédaikkal. Az öreg végigtapogatja a domború számjegyeket, bólint s kö­szön. Köszönteni a türelmet, az embersé­get, ez a feladatom. • * * Lidicei asszony arca rémlik elém. Középkorú. Két kisgyermekét ne­veli, két kisgyermekét nem felejti. Üj férje ingeit vasalja és eszébe jut meggyilkolt első embere, a 196 lidi­cei férfi közül az egyik. Minden év­ben, június 9-én, ha a naptárra pil­lant, eltorzul az arca, nem vidítja a gyermekkácaj, a kertből feltörő kiál­tások, „anyuka, anyuka!". Mikor a legkisebbiket szoptatta, tejszagú volt a ház, tejszagú, édesen bódító, mint a régi, melyet egyenlővé tettek a földdel. Az Emlékek Házában a fényképso­rokra mutatott: „Alulról a második a férjem, felülről a harmadik az anyám és az a meztelenke ott a fiam^" Szabad erre válaszolni? Szabad itt kérdezni? Szabad feltépni a sebeket? A fájdalom mélységes útjait megvilá­gítani? Lidice, Lidice, szabad-e felejteni?.,. * * • Csordultig megteltem vággyal az emberséges szóért, a szeretetért. Er­I re nevelt hazám, erre nevelt Prága és Kladruby, a bratislavai villamos­kalauznő, a banktisztviselőnő, máso­dik hazám lett már Csehszlovákia a háromhetes soha nem felejthető itt-: lét alatt. Kevesen, Igen kevesen voltak, akik­re haragudnom kellett, — ezek a ki­vételek, — találkoztam velük otthon, Magyarországon is, de olyan jó érzés most a tollat kezembe venni és hírül adni: kevesen vannak, kevesen ma­radtak, egyre kevesebben lesznek ők, az akadályozók, a fagyottlelküek. Kladruby. Nehéz elkezdeni, nehéz, akár Lidicéről. Mégis a mondandót nem süllyeszthetjük el. A fájdalom örömmé válik, szívfájdalomból köny­nyeztető örömmé. Nyomorék tagokkal, életúntan, a fájdalomtól meggyötörten fekvő be­teget emelnek ki a kladrubyi intézet kapujában. A valamikor ép mozdony­vezető látja az eget, a napot, az erős két férfit, az óvatosan lépegetőket, látja a mentők izmoktól duzzadó lá­bát... A férfi sír: mikor emelgethet ő valaha, akár gyermeket is az ég­nek, mikor kacag erejének az ő jö­vendőbeli csöpp fia ... Idegtépő, idegfeszítő munka kezdő­dik. Az orvos, a lélek kutatója, az önbizalmat keltegető ápoló nem al­szik pihenő óráiban. Gondolkodnak, mit tehetnének, új módszereken vál­toztatnak, újabbakon törik a fejüket. A mozdonyvezető először lép egye­dül, járni tanul. Ott állnak körülötte orvosa, barátai a betegszobából, ö té­továzik, homlokát kiveri a verejték, vékonyka inge átizzad, összeszorítja a fogát... lép ... Az elsőt az ép lá­bával, a másodikat a műlábbal... Csi­kordul, biccen ... csikordul, biccen .. s Körülötte tapsolnak, ápolónője a nya­kába ugrik, csókot nyom arcára, a főorvos derekára fogja karját, a férfi­barátság legszebb mozdulatával meg­öleli. A mozdonyvezető most új szakmá­jában lakatos, már otthon van, ápoló­nője a felesége, szeretik egymást és várják a kis fiút... * * « Miért kezd magyarul tanulni egy cseh fiatalember, — erre a kérdésre kaptam választ egy este a prágai Budapest-étteremben. Együtt ültünk az asztalnál a fiatal technikussal és magyarul beszélget­tünk. Egy évvel ezelőtt még egy szót sem értettem volna szavaiból, ezen az estén azonban, ha nem is kifogás­talan kiejtéssel, de bőséges szókin­csével ez a cseh fiú elmondott egy történetet. Ö a zenét szereti, a népzenét, a cseh és a magyar nép zenéjét, Bar­tókot és Kodályt, Smetanát és Dvo­ŕákot. A rádióban megkereste Buda­pestet és népzenét hallgatott. Később kottát vásárolt, kis könyvecskét, a „Mádárkát". így mondta „mádárkát" végig „á" betűkkel, kedvesen felém hajolva, fi­gyelve arcom, nem hibáz-e valahol? A könyvecske kottafejei alatt szöveget is talált, — a szöveget is jő lenne érteni, gondolta. Ütja a nyelviskolá­ba vitt. Egy éve vették fel, egy éve tanul. Erősek a kapcsok, a cseh madárka ' Magyarországra repült, a magyar „mádárka" ide... .á*- .Varga Ferenc^

Next

/
Thumbnails
Contents