Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-05 / 186. szám, csütörtök

A barátság fokozza erőnket Messze sodorta • háború vihara Mecseszlav Dominyikovlcs Sztodolnyik batutni tanítót. Hosszú évekre ott kallett hagynia kedves városát, szeretett hivatását. A győzelem napja Csehszlovákiában találta, és pár nappal később meghívták Tŕebičre, a környék tanítóinak értekezletére. Nagyon örült a meghívásnak. Bár még a szovjet hads'sreg kapitányának egyenruháját viselte, mellét kitüntetések és érdemrendek díszítették, már a békés építőmunkára gondolt. Batumra. isko' iára. a gyermekekre, akik közUl többen már sohasem látják viszont édesapjukat. Az emlékezetes tŕebiči értekezleten részt vett Bohumil Bezdškovský jihlavai tanító is. A többi tanítóval együtt roppant érdekelte, milyen a szovjet iskola szervezete és főleg szelleme. Hisz olyan keveset tudtunk akkor erről. A hivatásszeretet révén közel került egymáshoz a két tanító. De hát hosszú tanácskozásokra nem volt Idő, a háború következményeit kellett felszámolni, a napi feladatok megoldása foglalta le az embereket. A gondolatba bevésődött az emlék, a kézben pedig megmaradt — a cím. A találkozás után gyakori levélváltásra került sor Sztodolnyik és Bezdékovský között. Amikor 1953-ban Bezdékovskýt kinevezték a Jihlavai I. Nyolcéves Középiskola élére, Sztodolnyik szívből gratulált és közölte, hogy iskolájának pionírjai levelezni és barátkozni szeretnének a jihlavai diákokkal. Nemes gondolat szülte ezt a tervet. Ezentúl aztán már nemcsak a két barát üzeneteit közvetítette a posta, hanem az iskola felsőbb osztályainak tanulói is levelezésbe kezdtek a batumi 15. középiskola növendékeivel. Ennek az iskolának a pedagógusa Sztodolnyik. A levelek fő tárgya a tanulás, a tanulmányi előmenetel, a fegyelem és a pionírszervezetben végzett munka. Ebből fejlődött ki olyín nemes, egészséges vetélkedés a diákok között. És ami a legszebb: a jihlavaiak leveleikhez szerény ajándékokat csatoltak: jihlavai képeslapokat, fényképeket, jelvényeket, könyveket, saját rajzaikat és a környék népviseletébe öltöztetett bábukat. A pionírkendőkre meg ráhímezték: Jihlava. A válasz nem sokáig váratott magára. Az ajándékokat sem viszonozták kisebb szeretettel. Azóta évenként néhányszor rendszeresen mennek és jönnek a levél- és csomagküldemények Batum és Jihlava között. 230 jihlavai gyerek 2424 levelet és ajándéktárgyat küldött 1953 óta batumi társainak. A hatodik osztály növendékeinek több mint a fele (itt még nem megy olyan könnyen az orosz nyelv, a gyerekek még nagyon fiatalok), a hetedikből mindnyájan közvetlen kapcsolatban állanak a batumiakkal. Különlegesen szép ajándékok indultak útnak tavaly, köztársaságunk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából. A tizenegy csomag közel 100 kilót nyomott, és 161 levelet, értékes, szívből adott ajándékokat tartalmazott: csiszolt üvegtárgyakat, csavaros ceruzákat, töltőtol lakat, játékokat, albumokat, kottákat, gramofonlemezeket, kézimunkákat stb. A batumiak gondosan összeállított bőséges küldeményét akkor osztották szét, amikor 1955. május 15-én a jihlavai iskolát hivatalosan is a csehszlovák-szovjet barátság iskolájává keresztelték. A batumi iskola a hős Julius Fučík nevét viseli. Micsoda megnyilvánulásai a barátságnak és a szeretetnek ezek az előttünk heverő gyerekírások! — Barátságunk soha meg nem szűnik, mert nincs olyan erő, amely széttéphetné örök barátságunk szálait — írja levelében Charadze Dzsemal komszomolec Čestmir Jandejseknek, a VII. A. osztályból. Ez a szellem sugárzik abból a sok száz levélből, amit a batumiak Jihlavába írnak. Hasonló szeretettel fogadják Batum ban, ha a jihlavaiak jelentkeznek. A batumi parti bulváron a jihlavai ajándékokból kiállítást és a kiállítás megnyitása alkalmából csehszlovák estet rendeztek. Az ünnepi beszédet Sztodolnyik érdemes tanító, a munka vörös zászló rendjének tulajdonosa, a 15. középiskola pártszervezetének titkára tartotta. Most már értem,\ miért halmoztak el szeretetük legbensőségesebb megnyilvánulásával a batumiak, amikor tavaly szeptemberben csehszlovák turistákkal arra jártam. A Nagy Péter gőzhajónak Szocsiba való indulása előtt valóságos trópusi ziyatar vonult végig a városon. De a jihlavai iskolások ajándékokat csomagolnak batumi társaiknak. gyerekek, szüleik, ismerőseik, mind eljöttek hrírom órával a hajó kifutása előtt a modern kikötőbe ünnepelni a szovjet-csehszlovák barátságot, és kezet szorítani velünk. Előkerült egy fúvószenekar, és ott, a zuhogó esőben perdültünk táncra, ott csendült fel a dal, hullott a virág, ott láttam, mily mély gyökere van ennek az örök időkre szóló, széttéphetetlen szövetségnek. Nem felejtem el soha! Ennek a sokezer kilométernyire elérő barátságnak megvan már a hagyománya. Természetesen rendkívüli nagy a jelentősége nevelési szempontból. A jihlavai iskola felsőbb osztályaiban az orosz nyelv tanulása a legkedveltebb tantárgyak közé tartozik. Egyre jobban iparkodnak a diákok, hogy a lehető legalaposabban megtanulják azt a nyelvet, amelyen szovjet társaikkal leveleznek. Igyekszenek kiérdemelni azt a jogot, hogy írhassanak Batumba, mert világos, hogy a legjobb tílőmenetelűek és magaviseletűek előnyben részesülnek. Hátha ^ilkalom nyílik a most aláirt csehszlovák-szovjet kultúregyezmény keretében egy fekete -tengeri látogatásra. Mert hát Eezdékovskv elvtárs tanítótírsaival és a gyerekekkel nagyon készül, és a számításba jövő kollektíva olyan kultúrműsor betanulására vállalkozott, amely tovább gyarapítaná a csehszlovák népművészet jó hírnevét. A diákok leveleit a helyesírás szempontjából Ema Sklenaflková, az orosz nyeiv szakavatott népszerűsítője átnézi, nehogy selejt menjen ki az országból. De a nyerekeken kívül a tanítók is leveleznek egymással. Osztáiyfőnök az osztályfőnökkel, történész a történésszel és így tovább. Nagy segítség ez a jihlavai tantestületnek, mert közvetlenül átviheti a helyes I gyermeknevelés terén szerzett, a batumi és általában a bevált szovjet tapasztalatokat. Az orosz népi nyelvtanfolyamok legmagasabb fokén a jihlavai tanítók is gyakran olvasnak a szovjet iskolák életéről, és megvitatják, hol cseh, hol már orosz nyelven. mi az a jó, amit a mi feltételeink között gyakorlatilag gyümölcsöztetni lehetne. Ezeknek a vitáknak az eredményeként tökéletesítették az iskolán belüli és kívüli felügyeletet, bevezették a növendékekkel való rendszeres beszélgetéseket és a gyengébb diákok feletti védnökséget, uj elem ebben az ösztönszerűen fejlődő kapcsolatban, hogy már a szülők is levelezgetnek. Ugyancsak oroszul. A Brož gyerek édesapja büszkén hordja azt a dohányszelencét, amelyet a fia batumi barátjának a szüleitől kapott. Honza Hort édesanyja ezt Irta Galina Marachovszká komszomolka szüleinek: — Mennyivel szebb lenne az élet, ha az emberek a háborús uszítás he.'yett őszinte baráti leveleket és kölcsönös figyelmességeket tükröző apró ajándékokat küldenének eavmásnak. Ha mi, dolgozók, összefogunk, lehetetlen, hogy a háborút előidézni akaró parányi kisebbség győzzön. Van ennek a példamutató barétkozásnak egy érdekes következménye. Sztudoínylknak és Bezdôkovský- nak több cikke jelent meg c szovjet és csehszlovák lapokban. Derék szándékukat, amivel a barátságnak ezt a formáját népszerűsítették, többen félreértették. Azt hitték, hogy a batumlaknak és a jíhlavaiaknak kizárólagos előjoguk a levelezés, vagy legalább annak közvetítése. A Szovjetunió minden részéből sok-sok levél érkezik most a jihlavai iskolába. A levél írói mind velük szeretnének levelezni. Erre persze se idejük, se lehetőségük nincs. A jihlavaiak ezért a nem Batumból érkező leveleket tovább adják más-más járások iskoláinak. A mi iskoláink is szabadon megválaszthatják, melyik szovjet iskolával óhajtanak barátkozni. Vonatkozik ez a trnavai, nemšovai, S\ tý Jur-I iskolákra Is, amelyeknek' szép, meleg sorai már útban vannak Sztodolnyik elvtárshoz, — persze csak továbbítás céljából más szovjet iskolákba. Am semmi szükség Sztodolnyik és Bezdékovskj* elvtársakat ezzel a közvetítéssel megterhelni, me t akkor kevesebb idejük marad megbecsült tanítói hivatásuk, elsőrendű fontosságú kötelességeik teljesítésére. De messze is van a Fekete-tenger partján elterülő verőfényes fürdőváros Hatalmas pálmái szinte súrolják az azúrkék grúziai eget. Batum, Jih- lava történelmi múltja, a jelen békevágya és a jövő társadalom alapjainak lerakása áthidalja az óriási távolságot. Közel érzik magukat egymáshoz a kis grúz Gclina Abllc és a cseh Alenka Slavíková, F huška ftihová, éppúgy mint Nyina Kyselová, Véra Ma'kovská és a többiek. Ezeket a leveleket az őszinte barátság, az igazi sze-etet, a szív szava diktálja. A béke szava. A felszabadítás forró napjaiban két tanító között megpecsételt barátság, ma népek, országok, milliók hitvallása. Jó Sándor CfJ±ze.kkag,y&k Szánja-e a madár fiait, mikor kinőttek szárnyaik? s elröppentek messze, messzire, nem tartja vissza semmi se az ősi fészekhez őket? Kiröppent innen sok diák, elárvultak a ceruzák, üresen kong a léptem, csak a poros padokat nézem és találgatom, hogy hol ki ült. Vidám csicsergő madarak. Jel növesztettük-e szárnyukat ? Vércsék leszneK vagy gerllcék? Csak szárnyukat ne tépje szét valami zord vihar. Elrepültek, messze mentek, a szellővel, ha üzennek, legyen vidám az tizenet, hogy boldogok a gyerekek, mert erősek a szárnyaik. Fecsó Pál Pedagógiai felolvasásokkal népszerűsítsük Jó tanítóink munkamódszereit Az iskolai év vége kettős örömet hozott tanítóinknak: a jól végzett munka utáni boldog érzést és a neveifii munka magas erkölcsi és anyagi megbecsülését. Ezért az ünnepélyes keretek közt lezajló bizonyltványosztásnál ebben az évben tanítóink még alaposabban kutatták tanulóik szemét, mely a lélek, az értelem tükre. Mennyit nőttek az elmúlt iskolai év tíz hónapja alatt szellemben, tudásban, emberségben ? Minden év vége egyben egy új év elejét is jelenti. Ezért már most, az erőgyűjtés elején kell megkezdenie minden tanítónak a készülődést az elkövetkező iskolai évre. Az erőgyűjtés sok-sok formája — a tervszerűen előkészített jó pihenés, az új módszertani müvek, tantervek, tankönyvek tanulmányozása, exkurziókon és kurzusokon való részvétel stb. mellett egy kevésbé ismert, igen eredményes formára, a „pedagógiai felolvasás" elnevezésű mozgalomra szeretném elsősorban a nagy tapasztalattal rendelkező és szép eredményeket elérő tanítóink figyelmét felhívni. Még sokat kell tennünk, hogy a pedagógiai felolvasás tömegmozgalommá váljék. Mert ez a kérdés nem intézhető el azzal, hogy néhány tanítót rábeszélnek a tanfelügyelök és a járási pedagógiai központok vezc-tői a pedagógiai felolvasás anyagának elkészítésére, mecilrására. A jó taníts tapasztalatok átadása céljából, éppen azoknak a tanítóknak kellene felolvasást Irniok, akiknek az eredményei, tapasztalatai országos terjesztfsre érdemesek. És mikor láthatja jabban eredményeit a tanító, az Igazgató, mint éppen munkája végeztével? Mikor foglalkozhat a tanító gyakorlati tapasztalatainak elemzésével és bizonyos fokú elméleti átalénosltásával, mint éppen a nyári hónapokban? Ezért ezzel kapcsolatosan az igazgatók, a tanfelügyelők legfontosabb feladata: meggyőzni minden kiváló tanítót, hogy saját érdekük és a közérdek egyaránt megkívánja tőlük egy-egy pedagógiai írás előkészítését. A tapasztalat azt mutatja, hogy á me-^löit fő támakörön belül m.r.él szűkebb, körülhatároltabb témákat tanácsos kidolgozni. Ilyen témakört dolgozott ki például Hrnek Klára, a nádasdl és Nagy Sándorné a sárosa falvi iskola tanítónője, nllndketten igen alapos felkészültségre valló hozzáértéssel foglalkoznak az előkészítő évfolyam analitikus-szintetikus módszerének alkalmazásával. Bőséges anyagot mutatnak be az elmúlt iskolai év tapasztalataiból. Mindkettőjük dolgozatában tükröződik, hogy termékeny talajra hullott náluk mindaz, amit szakmai továbbképzésük során elsajátítottak. A pedagógiai felolvasások a tanítók szakmai munkája núvekedésének, munkájuk eredményességének értékmérői, Ahhoz, hogy valaki pedagógiai tapasztalatait kellő színvonalon tudja elemezni, megfelelő elméleti felkészültség, a szaktárgy, a pedagógia és a módszertan újabb eredményei terén való tájékozottság szükséges. A pedagógiai felolvasás a tapasztalatátadásnak és az új tanítási módszerek publikálásának Igen sikeres lehetősége, formája. Éppen azért a pedagógiai felolvasás immár negyedik évében lényegesen több, a sz.jv.lkiai magyar iskolák speciális problémáival foglalkozó műnek kell napvilágot látnia, mint az elmúlt évben, amikor a nyitrai és a bratlslavai kerületi körben csupán egy-egy művet olvastak fel. A bratlslavai kerületben ez ideig hat magyar tanító jelentkezett, hogy az eddigi tapasztalatalt, munkamód-_ szerét a tanítók széles tömegoi részére is hozzáférhetővé tegye. Rem>!em, hogy a magyar tanítók megértik ennek szükségét, és az "lkjvetkező erőgyűjtés időszakában -sok olyan pedagógiai munka születik, amely konkrétan bemutatja, hogyan végezték kiváló tanítóink munkájukat, hogyan nevelték és oktatták a rájuk bízott ifjúságot. Erre kötelezi tanítóinkat a magas erkölcsi és anyagi elismerés és megbecsülés, egész társadalmunk szeiető figyelme, mely a nevelői munkát és nevelőinket hazánkban körülveszi. Mózsl Ferenc OOOOOOO0OOOOO00OOOOOOOOOOOOO Az ünnepélyesen feldíszített tanácsteremben már jónéhény köszöntő hangzott el. Először a tanácselnök méltatta az ötvenedik születésnapját ürmeplő falusi doktor érdemeit, aztán a vasutas, aki a partizánharcokban veszítette el az egyik karját, emlékezett meg arról az éjszakáról, mikor társai lehozták titokban az erdőből az orvos lakásába. A termetes kondásaiénak a könnye is kibuggyant, mikor elbeszélte, hogyan mentette meg az ünnepelt a lánya életét, mikor majd elvitte 6t a láz és egy fillért sem fogadott el. Az isten áldja meg érte! Akkor felemelkedett az öreg Bakó Timár: — Szép beszédek hangzottak itt el. Talán restellni is kéna magamat, hogy én szólok utánuk, de már csak kikívánkozik belőlem. Ti mind elmondtátok, hogy a doktorunk jó emlber, becsületes ember, de hogy miféle ember ő igazán, arról szolgálok egy régi történettel. Talán már ő maga is megfeledkezett róla, de nekem halálomig emlékezetemben marad, mert hogy akkor igen nagyon megsértettem akaratomon kívül, amiért is ma, ezen a szép ünnepen meg is követem. — Tizenöt év telt el azóta, — folytatta Bakó Timár, — annyival öregedtünk meg mindannyian. Éppen annyi időis Matyi fiam, akinek az ügyében akkor nála jártam. Azaz, akkor még nem tudtam, fiú lesz-e vagy lány. Szóval, áldott állapotba került az asszony. Hatodszor, mióta együtt vagyünk. Nem kell nektek arról beszélnem, milyen szegénységben éltünk. Voltam én béres, favágó, gyári munkás, fuvaros. Ismertek, nem voltam kocsmatöltelék soha. Megpróbálkoztam én mindennel, de azért kenyeret is csak módján tudtam adni a családnak. Nem érdemes az olyan fészekbe beleszületni egy hatodik flókának, ahol az ötödik is rl minden falásért. Sírt az asszony is és avval unszolt, beleöli magát a folyóba, de ezt IP © Etil ARKÖSZ # NTO írta: Simkó Margit a hatodlkat a világra nem hozza. Megtett a szegény mindent, amit csak javasoltak neki, de a gyerek csak nem akart elmeni az anyjától. Erős természete volt az asszonynak, mint a vas. Rávett, hogy menjek el a dpktorhoz és kérjek tőle valamit, majd megszolgáljuk. Nem szívesen mentem, nem férfiembernek va]f) az, de ô igen szégyenlette a dolgot. — így mentem el hát magam hozzá egyszer alkonyat táján. Megvártam, míg kifogytak a betegek, aztán előálltam a kérésemmel: — Segítsen rijtunk doktor úr. Nem birok én több gyereket fölnevelni. Ami van, az is sok. Tegye meg, hisz maga is ember ... Mindenre csak azt felelte: — Nézze Bakó gazda, ahol őt felnő, felnő ott a hatodik is. — Felnő, felnő — mordom — de hogyan? Doktor úr, se ruha, se cipő, egy kis leves a mindennapi... könyörüljön meg hát rajtunk. — Nem engedi azt a törvény — volt rá a felelet. Nagy harag gyttlt össze bennem. — A törvény? — mondtam — Hát a grőféknak külön törvényük van? Azt hiszi, nem tudom, hogy ott maga segített a grófnénak három hónapja. Vagy tagadja? — Nem tagadom, Bakó gazda. A grófné beteges, nem tudta volna megszülni úgysem. — Aztán mitől beteges, hisz olyan mint a rózsa. Egész nap nem csinál egyebet, mint eszik, alszik, egyik birtokáról a másikra utazgat azzal az egy szál fiával. Lehetne azoknak akár egy tucat is. Annak megengedi a törvény ? ... Nem vagyok én olyan járatlan ember. Ha megkérdezném a jegyzőtől, hogy a grófnénak mért szabadott segíteni, nem hiszem, hogy a törvény megköszönné a doktor úrnak a nagy szorgalmát. Elhűlt bennem a vér is, olyant felelt: — Nézze Bakó, ne ártsa magát ilyen dolgokba, csak magára haragítja a grófékat. Városi professzor volt náluk, én csak segédkeztem. Ha két orvos mondja, akkor a törvény is megengedi... — Hét mindenki csak őket szolgálja, maga is doktor úr — mondom keserűséggel — mert ők jól fizetnek? Pedig magának hozzánk kellene húzni. Ismertem az apját, az tisztességes paraszt volt. A se hitte volna, hogy a fia is csak azok talpát fogja nyalni. Nehezen, nevelt urat magából! —- Nehezen ... nagyon nehezen — mondta akkor a doktor és láttam, vörösen ég a szeme a kemény szavakra. — Hát akkor mért nem segít a Krisztusát magának, mért nem ? Elfelejtette, mi az éhezni? Elfelejtette, hogy hét testvére közül hat épp úgy dögledezik, mint magam? Hogy nekünk nincs mivel betömni a gyerekeink száját, azok meg disznókat hizlalnak azzal, ami az asztalukról lekerül? Csak a ml asszonyaink gebedhetnek bele a sok szülésbe, azoknak meg az az egy nyeszlett gyerek is sok? Nem vagyok én olyan ember, hoqy itt esdekeljek... de lássa be doktor űr. nincs egy darab rongy, amibe becsavarhatja az asszony azt a szerencsétlen magzatját... Teje sincs az olyannak, aki maga i£ csak moslékot eszik... Könyörüljön meg hát rajtunk, az apja emlékére kérem. Akkor kivett a ml doktorunk a fiókból egy csomó papírpénzt — lehetett az talán ötszáz korona is — és oda akarta nyomni a kezembe azzal, hogy annyit kapott a gróféktól, vegyek rajta mindent, ami kell... fis akkor elvesztettem a fejem. Megaláz ez a bitang — gondoltam szégyenemben — ellöktem úgy, hogy nekiesett az asztalnak. Nem bántam volna, ha nyomban fölakasztat is, úgy ordítottam. — Meg akarsz fizetni, te grófok cselédje? Hát minek gondolsz engem, utca rongyának?... Hát csak segítsen rajtuk és haqyjon minket a nyomorúsáqban! De ne gondolják, hogy túljárnak az eszünkön ..., hoqy örökké a mi vérünkön hizlalják maqukat... Azoké a föld, m<enk a sok qyerek. a Varqáéké, a Bódiéké meg a többié. De majd fölnőnek éhesen, mint az ordasok, aztán nem kérni fogunk, hanem elviszünk, amit látunk ... Hát erre vár? Hoqy anvnvian legyünk, mint a pelyva ... Ezt akarja ? És ekkor szorosan elém lépett a doktor, arcomon éreztem a leheletét és megölelt engem — engem, aki őt megütötte! — Ezt akarom Bakó Timár, éppen ezt akarom, hát nem érti? A mi vérünkből egynek sem szabad elpusztulni! Sok éhes kell, annyi, mint a pelyva, hogy egyszer ... akár puszta kézzel is elhajigáljuk a sok ganéjt az utunk bői. — Hát ezt akartam elmondani — emelte magasba a poharát az öreg Bakó Timár. o j szo 1956. július 5. 7 A