Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-04 / 185. szám, szerda

> * v ifi jpt •«>» : v.-í ISmfkJm A Bajcsl Állami Gazdaságban jó termést hoztak az őszi-árpaföldek. A gazdaság dolgozói a múlt héten kezdték meg az őszi árpa aratását. E kép, melyet a gazdaság egyik dolgozója, Jozef Trnka küldött szerkesztőségünkbe, Michalik kombájnost ábrázolja aratás közben. Az Új Sző postájából eoa Korszerű varos lesz M

ost, amikor széleskörű vita tárgya lett városaink közegészségügyi helyzetének megjavítása, nem lehet figyelmen kívül hagyni Lévát sem. Ha az ember kiszáll a vonatból, meglepődik a látottakon. Az állomással szemben széles, pormentes sugárút. Ez vezet majd a városba. Most még félúton megszakad előttünk a „modern világ": rét és legelő, rajta kecskék és libák. Néhány száz méterrel tovább kezdődik az öreg Léva régi házaival. Ezeík még megvannak, de úgy vélem, nem sokáig; el kell tünniök, hogy helyet adjanak a korszerű, nyílegyenes, széles sugárútnak, amelynek közepén virágdíszes sziget húzódik majd egészen a város szívébe. De térjünk vissza az állomáshoz, ahonnét most még szűk és poros úton haladunk a városba. Ez a különben is keskeny utca most még szűkebb lett, mert a Vodostav nemzeti vállalat dolgozói a kocsiút baloldalán árkot ástak, hogy lerakhassak az új vízvezeték-hálózat csöveit. A vízvezetéki Csövek árka mint egy végtelenül hosszú kígyó kanyarodik be a malom előtt a város keleti része felé. A munkások tempósan lapátolják a földet az árok mélyéből. Utánuk a szerelők összekapcsolják a lerakott csöveket. A házakba vezető csöFehér lisztért — fekete kenyeret Evek óta panasz van a somorjai járásban a kenyér minőségére. Tárnok, Szarva, Vajka, Doborgaz dolgozói fekete, szappanos, deformált kenyeret kénytelenek enni, akár pénzért veszik, akár hófehér lisztet adnak érte cserébe. Felhoztuk a panaszunkat már gyűléseken, reklamáltuk a Jednota járási vezetőségén, felszólaltunk ez ügyben a JNB-n és vittünk mutatóba a kenyérből, lássák hogy uplóban nem felel meg a lakosság igényeinek. A JNB e panaszainkra megállapította, hogy a lisztből, melyet a dunaszerdahelyi malom szállít, nem lehet a fent említettnél jobb minőségű kenyeret sütni. Márpedig ez nem elég. A somorjai járás Jednota-vezetőségének kötelessége gondoskodnia a jó kenyérrel való ellátásról. S ha a dunaszerdahelyi malom rossz lisztet szállít, intézkednie kellett volna, hogy a péküzemeket olyan liszttel lássa el, melyből a lakosság igényeinek megfelelő kenyeret lehet sütni. Megjegyezzük, hogy Tárnok, Szarva, Doborgaz és a többi községek dolgozói éppen Dunaszerda helyen őröltetik gabonájukat es nagyon szép lisztet kapnak a malomból. Ezért a gyönyörű fehér lisztért aztán a Jednotából fekete, savanyú kenyeret visznek haza. Ezen változtatni kell. vek mint a fa ágai vezetik majd a friss vizet minden dolgozó lakásába. A forgalmas Hviezdoslav utcát lezárták. Vajon miért? A válasz: csatornázzák a várost. A kocsiútat majdnem teljes szélességében felásták. Az árok mélysége nem kevesebb, mint hat méter. Meg is kérdeztük Hudec elvtárstól, aki az építkezéit vezeti, nem lesz-e baj a régi épületekkel a mély árok miatt. Azt válaszolta, hogy a gyalogjárón ugyan mutatkoznak repedések, de a házaknak nem lesz semmi bajuk. A járókelők meg-meg állnak és kíváncsian szemlélik a munkát. Érdekesek ezek a csatornamunkálatok. De nemsokára csak az fog emlékezni rs, aki látta a dolgozókat ásni, betonozni és lapátolni. A munkacsoportok szocialista versenyben állnak egymással. A legjobbak a Furgulás-komple::csoport tagjai. Adamovics Béla, Malcsik Antal, Toma Ferencz és mások szorgalmas munkájukkal példát matatnak társaiknak. A Vodostav nemzeti vállalat munkájához tartozik a Teller patak szabályozása is. Nagy munkálatok folynak Léván. Egyszerre építik a vízvezetéket, a csatornázást és a patak szabályozott medrét. Léva városa szebb, jobb jövőnek néz elébe. Kunosik István, Bratislava Játék helyett gyomot irtottak A détéri nemzeti iskola növendékei Csenyíz puszta melletti erdőbe tavaszi tanulmányi és természetismereti sétára mentek. Séta közben leültek tízóraizni, amikor hozzájuk lépett Borsos János erdész és elbeszélgetve a gyerekekkel rámutatott az erdősítés nagy fontosságára. Bemutatta a facsempte-iskolát, ahol a kis tölgyeket és más fákat nevelik. Miután a faiskolában elhatalmasodott a gyom, a gyerekek elhatározták, hogy játék helyett segítenek a gyomot kiirtani. Nagy lelkesedéssel láttak munkához és több mint kétszáz négyzetméter területet megtisztítottak a gyomtól. A gyerekek megígérték, hogy kirándulás keretében a tanév végéig néhányszor rendeznek hasonló brigádot. Bálint Lajos tanító, Détér ? Munkásleveíező, Tárnok Boci-boci tarka A Csemadok martosi helyi csoportjának tagjai a szocialista kultúra terjesztése terén szép eredményeket értek el. Műkedvelő színjátszói gondos felkészülés után nagy sikerrel mutatták be odahaza és a járás többi községeiben Csizmarek Mátyás „Boci-boci tarka" című 3-felvonásos kisoperettjét. A legnagyobb sikert Bagotán érték el, ahol az előadást közkívánatra meg kellett ismételni. A Csemadok martosi helyi csoportja a népi hagyományok feltárása terén is szép eredményeket ért el. Szilva Sándor, Ögyalla FÉLLÁBBAL SZÁRAZON... A vén Duna már jóideje hadilá* SL bon áll nemcsak a hősiekkel, de a bakaiakkal is, meg a Sülyiekkel is. Haragjában néha-néha megárad és ilyenkor baj is akad. Bős körül, s a közelebbi, távolabbi környéken nemcsak héba-hóba haragos, de gyakran emelkedett a hangulata, akárcsak Varga elvtársnak, a bősi szövetkezet elnökének. — Rossz itt minden — így fogad a köszönés után. Egy kissé hibás ez a sötétenlátás, és ezért megpróbáltam vitába szállni vele, minekután madártávlatból ismerek már egy-két embert Bősön. — Nem ' hiszem én — mondom —, nagyobb itt a rend, mar csak abból is ítélve, hogy ezelőtt a szövetkezet irodájában nem egyszer térdig állt a szemét, most meg egészen helyre rend van itt. Az egyik éppen ott tartózkodó szövetkezeti tag elmosolyodik, jól esik neki a szó. Kevés beszédű ez az ember, már mint a szövetkezet elnöke, de első látásra is megmondható, hogy erélyes, amire Bősön nagy a szükség. Különösen most, hogy kifele tartanak a vízből, amelybep már nyakig voltak. Mert volt itt hosszú kezű, tapadás tenyerű vezető is, ha nem is sokáig, aztán a tagság jó része kéthárom hónapig égimannán élt. Aki ügyesebb volt, s közelebb a tűzhöz, vagy inkább a Nagy Rezsőnek jobban tetszett, jő „szaglása" után felvette azt a kis megdolgozott járadékot. De hát „ügyes" sem lehet mindenki. T'j gy vélem, mások dolga felkoU törni, leszűrni mindazt, ami eddig történt, főleg a rosszat. Ma az az örvendetes jelenség, hogy „Bős javul", javul a szövetkezet. Ez nagy dolog Bősön, de járási méretben is. Mert már nem egy, sem tíz ember, valahogy rászokott arra, hogy kézlegyintéssel intézte el az egész „bősi ügyet". Meg kell adni, egymásnak adták a kilincset a különféle hivatalok kiküldöttei, kissé vontatottan haladt az ügy és a bősi becsületes dolgozók is türelmetlenkedtek, hogy mikor lesz vége az ilyen munkának. Értették ez alatt persze a „Rezső" ténykedését is, illetve azt, hogy mikor derül fény a közelmúlt ármánykodásaira. Lehet, hogy mikor e sorok megjelennek, az „elégtétel" a megérdemeltet nem mellőzi. S ez kell, mert Bősön ennek ellenére előrehaladnak, sietnek, hiába is mondaná másképp Varga elvtárs. Megértem őt, sokkal többet szeretne már most minden téren. Ez jó és egészséges nála. Dehát nem nagy haladás-e az, hogy míg ezelőtt 20—22 deka volt a sertéseknél a súlygyarapodás, ma 48 deka? Hogy az nem ment olyan egyszerűen, simán, s hogy. valóságos harc folyt az új és régi közt, ez csak' természetes. A darabszám utáni etetés a hasznot nem nagyon támogatta, nem segítette elő. És hogy új emberek is kerültek az állatokhoz, Major, Bodó Gyula és még mások is. Ez is érthető, és másképp nem is lehet. Űj erő, új szemlélődés, új hit. És ez nagyon kellett, mert az emberek egy részének megingott a szövetkezetbe vetett hite, amin. nem is lehet csodálkozni, hisz többen csak igen keveset kerestek jó pár hónapig. Mikor a vezetőség a prémiumrendszert felemlítette, nem kellett lámpással keresni a gúnyos fintort, kaján mosolyt. Mégis tavaly az év végén az anyasertés-gondozóknál, meg a kertészetben is kaptak prémiumot. Mi tagadás, a pénz felvillanyozta az embereket. Iga/, kis szikrácska volt csak, de mégis. Segített valamit. Látni a hatást. Az idén már nem került ebek harmincadjára a kukorica, mint tavaly tavaszkor. S a hit tovább élt és erősödött. Hittek és hisznek az emberek, mert a „vörös csillagosod" mégis segítettek, mint mindig. Így nevezte a kommunistákat az egyik levitézlett volt szövetkezeti vezető. S ahogy mondom, a „vörös csillagosok" utánanéztek a bősiek panaszának, hogy a talajvíz gyakran látogatja őket. Sajnos, még most ts látogatja. Utánanéztek és megállapították, hogy igazuk van a bősi szövetkezeteseknek. Már tavaly 337 hektár szántéi rétre és legelőkre írtak át, az idén pedig 450 hektár rossz rétet terméketlen területnek vettek. Egyrészt sajnos, h&gy így van. de ebben az esetben, a kár mégis haszonnal jár, mert a szövetkezet gyarapodását segíti elő. Hogyan és mit segített az átírás és leírás, nézzük az alábbi számadatokból is, meg a beadást is, illetve annak teljesítését. rpavaly az első félévben beadtak * egy vagon 60 mázsa sertéshúst, most pedig 5 vagon 11 mázsát. Ez annyit jelent, hogy 50 mázsa húst terven felül is adhattak már az országnak. Persze a terven felül beadott terményekért fokkal több a jövedelem is! Nem rosszabb a helyzet a marha húsnál sem, az előírt 3 vagon 60 mázsa helyett négy vagon 60 mázsát adtak be. Továbbá, míg a szövetkezet 1954— 1955-re 1220 000 korona adóssággal jött át, 1955-röl 1956-ra már csak félmilliót mutat a számvetés. Ez idén már ebből is lement több mint 150 000 korona a GTÁ-nak. így aztán jut a munkaegységre is meg a tartozást is tudják fizetni. Mqrt úgy van az, ha az ellenőrző bizottság nem tartja nyitva szemét-fülét, akkor a „legjobb könyvelő", ahogy Rezsőt valamikor a járásban titulálták, „gyűjtögette" az adósságot és még ki sem mutatta és be sem vezette és a követelések jórészét sem szedték be. Így aztán — adós fizess — beteg nyögj! pedig az a pénz de kellett vol•*• na az állatállomány kiegészítésére. Különösen a tehenek sínylik még most is az előbbi „gazdálkodást". Sem szalma, sem erőtakarmány. De hát ezelőtt Bősön az volt a jelszó, hogy — amit- megtehetsz ma — sohasem halaszd holnapra. Helyes, helyes, de a takarmánynál így kellett volna a gyakorlatban alkalmazni — a takarékosnak legjobb! Ezért van aztán, hogy a jó csontú, jó fajtájú fiatal tehenek alig-alig versenyeznek egy jó kecskével, alig adnak két liter tejet. A múlt hibája ez és egyszerre nem lehet pontot tenni utána. Ezeken a teheneken bárki is Mába alkalmazná a Malinyina-mődszert, most nem adnának többet, legfeljebb a bőrük ke-1 r ül ne a padlásra. Reméljük és hisz• szük, jövőre ilyenkorra a csaknem 100 hiányzó tehénből kevesebb lest a mínusz. Meg az is vigasztaló, hogy az istálló előtt jó kazal széna, lucerna magasodik és abban is bízunk, hogy a szénát a mostani vezetőség nem adta ki résziből kaszálni. Mert ezelőtt az Is hiba volt, hogy akarva elúszott — víz nélkül is — a szövetkezeti széna egy része és így már eleve nem volt szálastakarmány az állatállomány gyarapítására. Emellett a már meglevő is dicsérje a gazda szemét! De sajnos, nincs mindenhol egészen így. A legszélső marhaistállóban — közel a sáshoz — hentergetési verseny volt 'a tehenek között, és mert'alomszalma nincs, egy részük olyan jól fest, hogy hasonlatot nem kívánatos mondani. Pedig azt mondják, hogy van sás, jó lenne az alomszalma helyett, csak hát valahogy Bősön a sás nem kaszálja le maga magát és nem megy a maga lábán a tehenek alá. Nem tudom, így van-e ez másutt is? Es még mást is hallottam, az ökröktől, „akik" egyébként azt kifogá-, solják, hogy őket nem szándékosan mellőzik, pedig a szállításoknál hébehóba ők is megcsinálnák azt a fuvart, nem akarnak lemaradni a lovak mögött. A kárhogy is van, egyet le kell szögezni: a bősi szövetkezet kifelé lábal a vízből. Kétféleképpen is. A böstek remélik, hogy a várva várt csatorna is segít majd és a szövetkezeti tagok élete valóban a falu neve után igazodik majd a jövőben. Igaz-e árnyas, Duna?! GÉRECZ ÁRPAD Kincskeresők között A SAJÖ felső folyása mentén, ott, ahol a folyót inkább csak sebes folyású pataknak nézné az ember, a szűk völgyet szegélyző hegyek mélyén milliós értékek rejtőznek, melyek óriási fontosságúak iparunk nyersanyagellátása szempontjából. E kincsek pontos helyének megállapításán, feltárásán a szorgalmas emberek százai dolgoznak, hogy hozzáférhetővé tegyék őket bányászainknak. A Kelet-szlovákiai Érckutató Vállalat vlachovi üzeme a Gömöri Vasércbányák legnagyobb és legfontosabb szakasza. Alkalmazottai régi tapasztalt bányászok, fiatalabb, de nagy szakképzettséggel rendelkező vájárok, akik a föld alatt aknákban, a föld felett pedig mélyfúrásokkal kutatnak az érc után. „Jó munkások az üzem dolgozói, sok nagyszerű teljesítményt hajtottak már végre" — állapítják meg egyöntetűen az üzem vezetőségének tagjai. Bizony nem egy szép munkagyőzelem, sőt rekordteljesítmény született már itt, a dobsina környéki hegyekben a vállalat ügyes munkásainak keze nyomán. Bélé Vác- lav cseh fúrómester például két társával, a szlovák Bednárral meg a magyar Kerekessel egy fúróberendezéssel nehéz talajban 171 méter mélységbe fúrt le egy hónap alatt. NEM KÖNNYŰ mesterség az érckutatás. Sok nehézséggel, akadállyal kell megküzdeniök naponta a dolgozóknak. Alkatrészhiány, az egymástól távoleső munkahelyek által megnehezített munkaszervezés és más hasonlókon kívül a hegyvidéken gyakori zivatarok, a téli hónapokban meg a hó és fagy okozta nehézségek teszik újra meg újra próbára az embereket. Annál értékesebb az az eredmény, amelyről az üzem vezetője, Ján Hencei elvtárs számolhat be nekünk. Az üzem az év elejétől jóval 100 százalékon fölül teljesiti tervét. A gazdaságossági terv teljesítése is jó, jelentós megtakarítás mutatkozik. A múlt hónapban is 25-től már törvén felül dolgoztak. A felszíni fúrásnál az év első hónapjaiban a kemény hideg okozta lemaradás jó részét már pótolták és megvan a remény rá, hogy e szakaszon is jóval az év vége előtt teljesítik az egész évi tervet. A földalatti munkahelyeken előzetes számítás szerint hónapokkal előbb fogják teljesíteni az egész évre megszabott feladatokat. Az üzem dolgozói szorgalmas munkájuk eredményeként az első föltárt bányát még ez évben átadják a kitermelő üzemnek. A JÓ EREDMÉNYEK elérésében az igyekvő munka mellett nagy szerepet játszik az is, hogy az üzemben nem riadnak vissza a munka új formáinak keresésétől és alkalmazásától. A legnagyobb jelentőségű ezek között az, hogy a kéményfejtés új módszerét sikerült megoldaniok. Kiküszöbölték a vágat gyakori, könyökcsőszerű elhajlásait és ezzel nemcsak százezres megtakarítást értek el, hanem nagyobb tömegű ércet is tárnak fel, nem mennek feleslegesen meddő kőzetben. Beszélhetünk ezenkívül még számos más, bevezetett vagy tervezett újításról, amelyek azt bizonyítják, hogy az üzemben szem előtt tartják azokat a feladatokat, amelyek a második ötéves terv irányelveiből a nyersanyaglelőhelyek kutatóira hárulnak. A vezetőség a gépek jobb kihasználása érdekében például külön szerelőcsoportot szervezett, mely a mélyfúrók számára előkészíti a munkahelyeket. Azzal a céllal, hogy a fúrásnál kiküszöböljék az elhajlást, a fúrószerkezeteknél bevezették a nehezékek alkalmazását, ami igen jól bevált. Nagy jelentőségű az az intézkedés is, amelynek megvalósítására most törekednek, hogy minden egyes fúróberendezést kettős szerszámmal szereljenek fel. Első pillanatra azt lehetne hinni, hogy egyszerűen tartalékalkatrészek biztosításáról van szó, pedig dehogy. Ha sikerül ezt a tervet keresztülvinniök, ez a gépek működési Idejének nagymértékű növekedését eredményezi. Ugyanis, míg az egyik szerszám dolgozik, addig a másikból ki lehet szedni az anyagmintát. Az eddigi tekintélyes időveszteség tgy a minimumra csökken s a fúrógép a szerszámok cserélgetésével szinte megszakítás nélkül működhét. Ugyancsak fontos intézkedést készítenek elő azzal, hogy egyes fúróberendezéseknél be akarják vezetni a megszakítás nélküli üzemeltetést. FONTOS munkaszakaszon dolgoznak az érckutatók. A második ötéves tervben még gyorsabb ütemben fejlődő iparunk nyersanyagalapjának biztosítása jórészt az ő igyekvő munkájuktól függ. A vlachovi üzem dolgozói eddigi eredményeikkel bebizonyították, hogy képesek a rájuk bízott feladatok megoldására és további szorgalmas munkával eredményeiket tovább tudják növelni. Cg.-) 03 SZÖ ' 1956. július 4,