Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-27 / 208. szám, péntek

AIX. NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL Olasz művészek a film és a fesztivál jelentőségéről Olaszország első ízben vesz részt a Karlovy Vary-i filmfesztiválon és idén először történt, hogy égy delegátus üdvözlő beszédét többször is lelkes taps szakította meg. A szabadtéri filmszínház több ezer főnyi közönségének spontán tetszésnyilvánítása Glauce Pellegrini olasz filmrendezőnek szőlt. Sok igazságot tartalmazott a beszéd s nem egy problémát érintett, amivel filmfeldolgozóink esztendők óta foglalkoznak, — a meglepő az volt, hogy ezeket az igazságokat nem a népi demokráciáknak valamely művésze, hanem olasz ember foglalta szóba. Pellegrini szókimondó, bátor beszédének néhány mondatát lejegyeztem, íme, így hangzottak: — Az ünnepi játékok épülete felett lobogó zászlót minden becsületes filmdolgozó, aki felelőssége tudatában van, követni fogja. Az emberi társadalom nemes kapcsolatainak, a népek közti örök barátságnak zászlaja megvilágítja az élet feltételeit, a világ filmművészetének fejlődését és sikerét. — Találkozásainkon arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a filmfeldolgozők gyakran képtelenek szokott és érthető okok miatt műveikben azt kifejezni, ami szívüket eltölti és nem tudnak olyan filmeket alkotni, amelyekben maguk is hisznek. Igen keserűen érezzük a nehézségeket és nem térhetünk felettük hallgatással napirendre. Egyetlen országban sincs más művészet, mint a film, amelyet anynyira ellenőriznének, mert sehol sem hiszik el a filmalkotók legjobb szándékát, hogy a nép jogáért és az emberek életfeltételeinek megjavításáért akarnak dolgozni az egész világon. A művész és hazája népe közt egy titkos kötelék létezik. A cenzúra ollója azonban túlságosan gyakran vágja ketté ezt a köteléket. — Nem létezik művészi alkotás vagy az emberiséget szolgáló más küldetés, amit cenzorok vagy bürokraták létrehozhatnának. A művészet fejlődésében elmegy a cenzorok íróasztala mellett. A művészet szikrája azonban minden ország művészeinek szívében felcsap. Mi filmdolgozók nem akarjuk, hogy a lelkesedésnek ez a lángja aludjon. Pellegrini szavait az olasz küldöttség egy másik tagjának, dr! S. Argentónak ugyancsak nagy tapssal fogadott kijelentése egészítette kí: — A film, amely a legjobban mozdítja elő a népek kölcsönös megismerését, megteremti a kölcsönös megbecsülést és elismerést, mely elengedhetetlen alapja a népek szoros együttműködésének az emberi tevékenység minden szakaszán. Római történetek Az olaszok panorámás filmje, a Római történetek nagy és örvendetes meglepetés. A széles felületen az örök város minden szépsége tündököl, valóban tüneményesen szépek a képek, bármit is mutatnak, templomok piactereit, lépcsőkkel és szökőkutakkal, a latin Róma impozáns romjait vagy az Angyalvárat, Szent Péter templomát és oszlopsorát, a parkokat, a Tiberist vagy az ostiai tengerpart sávját a tündöklően azúrkék ég alatt. Mindez azonban csak technika és nem jelentette volna a film sikerét, ha meséje nem volna olyan lelket vidítóan derűs, mosolyt fakasztóan mulatságos, ha rendezése — Giani Franciolini munkája — nem olyan ötletes, minden jelenetében sziporkázóan szellemes. És szinte utolérhetetlenek az olaszok színészeik megválogatásában is. Vittoria de Sicca kivételével csupa fiatal művész szerepel a filmben, ellenállhatatlanul mulatságosak, kedvesek és végtelenül természetesek. A film meséje négy. tipikusan olyan fiatalembernek életét ecseteli, akik olykor komoly munkára is gondolnak, de legtöbbször az jár az eszükben, hogyan lehet könnyen pénzhez jutni. A mákvirágoknak háromszázezer lírára volna szükségük, hogy egy kis tehergépkocsit vásárolhassanak. A hiszékeny rokonoktól sikerül mindegyiknek kölcsönt szereznie, az öszszegből jegyeket vásárolnak egy labdarúgó-mérkőzésre, hogy aztán borsos áron feketén eladhassák. Ám rajtavesztenek, a rendőrség elcsípi őket és csak a detektív emberségén múlik, hogy nem teszi őket lakat alá. Másik pénzszerző kísérletük is kudarccal végződik. Adományt kérő leveleket küldenek gyászolóknak, de a megható levelek írója, egy fetlengős tollú tanárember megelőzi őket, ö maga fölözi le az ötlet hasznát. Hamis tízezer lírásokat akarnak forgalomba hozni, egyik baj a másik után éri őket, nem sikerül egyetlen hamis bankót sem elsózniok, sőt maguk fizetnek rá a pénzszerző kísérletre. Végül a rendőrség embereinek adják ki magukat, éjszaka a parkokban szerelmes párokat igazoltatnak az erkölcsnek ezek Valii Alida, a Szenvedély című olasz film főszereplője Illyés Gyulának, a magyar szabadságharcot megörökítő nagyszabású filmregénye alapján forgatott. Miután Nádasdy elvtárs a zsűri tagja. a fesztivál filmjeiről nem nyilatkozhat. Megkértem ezért, beszéljen a magyar filmekről általában, mondja el olvasóinknak, miben látja nagy sikerük magyarázatát ? — Azt hiszem, az újabb magyar filmek azért tetszenek az embereknek — feleli Nádasdy elvtárs, — mert egyszerű történeteket mesélnek el folyamatosan és lehetőleg világosan. Minél egyszerűbb és világosabb ugyanis egy film meséje, annál több alkalma van a rendezőnek, hogy az élet bonyolultságát az egyszerű téma mögött mintegy röntgenlámpával bemutassa. Ez a művészi átvilágítás természetesen nemcsak értelmi, hanem átforrósítás is, vagyis érzelmi természetű, /gazán gazdag színészi ábrázolás és rendezés a filmen csak akkor képzelhető, ha erre a film meséje időt enged. —Ha túlságosan szétágazó a történet, (és ez a múltban sok filmünk hibája volt) a film korlátozott időtartama miatt lehetetlen az árnyalatokig történő kidolgozás — márpedig a színész és rendező elsősorban ezeken az árnyalatokon át képes egyesíteni az alakokat. Az újabb magyar filmekben, úgy gondolom, egyre inkább sikerül az alakoknak ez az élővé varázsolása. S a nézők ismerősként, élő emberként ismerik meg a filmek hőseit, s így A pézsmapatkány bunda (olasz) az új lovagjai, de a zsarolásnak az a vége. hogy az ötletadó zsivány kivételével a fogházban találják magukat. Szerencsére elhiszik nekik, hogy nem volt komoly zsaroló szándékuk, csak tréfát úztek a közerkölcsöt csókolózásukkal nyilvánosan sértő és megbotránkoztató szerelmesekkel és reggelre kiszabadulnak. Ez az utolsó kalandjuk végre kinyitja szemüket, a könnyelmű „ötletadót" a Tiberis vizébe dobják, felismerve, hogy csak becsületes munkával szerezhetnek maguknak megbecsülést. Ez a meseváz pompás alkalmat ad a rendezőnek, hogy keresztmetszetben bemutassa a római kisemberek életét, a halaskofákat, fodrászokat, kis trattoriák, római kocsmák világát a legintimebb percekben. Nevetünk a minduntalan póruljáró suhancok tettein,, mert úgy érezzük, hogy ezek alapjában véve nem börtönbe való vagányok vagy stricik, hanem jóérzésű fiúk, akikkel a tőkés rend édeskeveset törődik, ha tőle függne, hagyná őket elzülleni, igazi bűnözőkké válni. A rendkívül mulatságosan, pompásan jellemzett és elevenen pergő filmnek így a mulattatáson túl van komoly intő hatása is, anélkül, hogy ezt a nevelő szándékát akár egy mondattal vagy képpel hangsúlyozná. Éppen ebben a komoly hatáskeltésben, a szólamnélküliségben utolérhetetlen mesterek az olaszok. Beszélgetés a zsűri magyar tagjával A magyar film dolgozóit a fesztivál zsűrijében Nádasdy Kálmán, a Magyar Népköztársaság kétszeres Kossuth-díjas kiváló művésze képviseli. Aki Budapesten egy operarendezését vagy a Nemzetiben a legutóbb rendezett Othellóját látta, az megállapíthatta, milyen kivételes tehetségű nagy művész. Nádasdy nemcsak a világ legelső operarendezői közé tartozik, hanem mint filmrendező is kiváló. Ludas Matyija még élénken emlékezetünkben él, nemkülönben nagyrabecsüljük Feltámad a tenger című filmjét, amelyet jobban meg is szeretik őket. Ez lehet egyik oka újabb filmjeink sikerének. — Remélhető-e, hogy a magyar film megtartja ezt a színvonalát? — teszem fel az újabb kérdést. — Nem kell-e ilyen elismerten nagyszerű előretörés után visszaeséstől tartani? — Inkább fejlődés várható. — hangzik a felelet. — Egyre több magyar író szerez gyakorlatot a forgatókönyv írásában. S a fejlődő forgatókönyv az igazi záloga a további jó filmeknek. Persze, remekművek mindenütt csak ritkán születnek — de azt hiszem, megszerzett tapasztalatainkkal talán tovább tudjuk fejleszteni az eddig elért színvonalat. — Ezek után engedjen meg egy-két személyes természetű kérdést is. Készül-e új filmje? A jövő évadban milyen rendezői feladatok várnak önre az Operában és a Nemzeti Színházban? — Elutazásom előtt kaptam a filmgyártól egy érdekes regényt, mint filmlehetőséget. De ez még nagyon távoli terv ahhoz, hogy beszélhessünk róla. A Budapesti Operában októberben Wagner Richárd Rajna kincse című művét fogom rendezni — áprilisban pedig A végzet hatalma című Verdi operát. Közben több mint valószínűleg a Nemzeti Színházban fogok rendezni, de a darabban még nem állapodtunk meg. Felteszem az utolsó kérdést: — Mit ismer az új szlovák zenéből ? — Két müvet volt alkalmam mégis merni. Bratislavában láttam Ján Cikker Jánosik című rendkívül érdekes és megragadó operáját. Különösen az utolsó felvonás tett rám nagy benyo mást. Suchoň Örvény című operáját sajnos csak lemezről ismerem, de így gépi közvetítésen át is roppant őszin t ének és drámainak hat. Azt l.iszem, Nádasdy Kálmán elismerő szavait a szlovák zene becsülői nek nevében ls megköszönhetjük. Reméljük, ha új filmjét nem is. de vala mely rendezését a közeljövőben láthatjuk majd a bratislavai Nemzeti Színházban és ezzel további ízelítőt kapunk a művészetéből. EGRI VIKTOR Magyar népi zenekar nyerte az országos zenei versenyt Vásárút nagyközség a Csallóközben. 1800 lakosa és jó szövetkezete van. Határának egy részét az állami birtok képezi. A községben pezsgő, kultúrélet zajlik. A tömegszervezatek élnek, vezetőik nem azzal töltik idejüket, hogy egymás orra alá borsot törjenek, mint ahogyan az sok helyen dívik, hanem minden igyekezetükkel egy célért dolgoznak: tanítani, művelni a dolgozó népet. A népművelési otthon élén fiatal ember áll, Orosz István, Vele beszélgetek, de lassan benépesedik körülöttünk a saoba, átveszik a szót a kulturális élét helyi munkásai, Sáfár Katalin, Oravecz Rozália, a Csemadok funkcionáriusai, Házi elvtárs, a Szovjetbarát Szövetség járási titkára és a Csemadok helyi népi zenekarának tagjai, őket a legkönnyebb felsorolni, mert a nyolc zenész közül hét a Vontszemü családhoz tartozik, Tibor, Frigyes, Arpád, Sándor, Pál, Lajos és Jóska. Dömény János, a nyolcadik zenész is „félig" Vontszemű, ugyanis sógor. Vásárúton most egy időszerű téma van, Erről beszél mindenki. A vásárútiak büszkék zenészeikre. Nem kis dolg egy országos első díj, kultúrügyi miniszteri diplomával és arany plakettel. A diploma ott fekszik az asztalon, a plakett pedig már útban van Prágából Vásárút felé. De adjuk át a szót a zenekar tagjainak. Mondják el azt a nagy, egész életre szóló élményt, ennek a győztes versenynek a történetét, amely annál is értékesebb, mert a győzelmet a cseh népi zene fellegvárában, az ősi Strakonice városában aratták. Vontszemű Pali bácsi veszi át a szót. de gyakran megszakítják, kiegészítik, sőt sokszor helyreigazítják a többiek is, Frigyes, Lajos, Dömény János és a többiek. — Februárban megnyertük a járási versenyt, így kerültünk a kerületi versenyre Trnavára. Ezt Is megnyertük, pedig nem igen hittünk a sikerben. Most már csak egy lépés volt az országos döntőhöz. Az országos döntő . június 23-án volt StraV.-micén, Csehországban. Ha valaki azt mondta volna, hogy valamilyen díjat nyerünk, visszautasítottam volna az ilyen gúnyolódást. Ezért nem is voltunk idegesek, nem volt lámpalázunk. Mi sokat nem veszthetünk — gondoltuk. Nyugodtan játszottunk. Csak akkor vett rajtunk erőt valami különös érzés, amikor első számunkat, a Rózsavölgyi-verbunkost Iejátszottuk. A bírálóbizottság tagjai még játék közben felálltak és tapsolni kezdtek. Ezután végigtapsolták az összes számokat, a hallgatókat, a népdalokat és a három csárdást. Az utolsó gyorscsárdásnál már mindenki tapsolt, az egész zsúfolt terem a zsűrivel együtt. A nagy tapsolásban a bizottság tagjai megfeledkeztek a pontozásról. De az elnök azt mondta, hogy erre nincs is szükség. Az eredmény kihirdetésénél tértünk csak magunkhoz, csak akkor hittük el, hogy mi vagyunk a győztesek. Húsz zenekart előztünk meg, az ország legjobb népi zenekarait. Még másnap sem engedtek hazautazni a strakonicei munkások. Újra fel kellett lépnünk délelőtt és délután is a szabadtéren sok ezer főnyi közönség előtt. Itt is nagy sikerünk volt. Ezt az is bizonyítja, hogy a helybeli gyár üzemi klubja meghívott bennünket egy-két hetes vendégszereplésre, amelyre augusztus hóban kerül sor. így történt az egész. Most munkájukról, tanulásukról beszélgetünk. És itt fel kell figyelni. Ezt a szép eredményt még szebbé teszik azok a körülmények, melyek között a vá.sárúti zenészek dolgoznak, jobban mondva küzdenek. Karmesterük nincs. Van két kottát értő fiatal, Tibi és Frigyes. Ők tanítanak, vezetik a gyakorlást. A népművészet hivatalos szervei még nem tévedteik Vásárútra, így szakmai segítséget nem is kaptak tőlük. Még anyagot sem, És mikor gyakorolnak? Este, néha késő éjszakáig. Máskor nem lehet, mert a zenekar tagjai, egy kivételével, napi 9—10 órát dolgoznak az állami birtok kertészetében. A nyolcadik a fogyasztási szövetkezet dolgozója. Ilyen emberek a vásárúti zenekar tagjai. Megállják a helyüket a munkában is. Nincs rájuk panasz, mondják a vásárútiak. Művészetüket pedig dolgozó társaiknak, Vásárút szorgalmas népének adják. A színdarabok kíséretét ők látják el, az ünnepélyeken, a gyermeknapokon, a nők napján, a szövetkezeti napon, iskolai és más nyilvánós ünnepélyeken lépnek fel. A népi zene rajongója ez a 8 falusi' zenész', a népművészet áldozatkész munkása. Büszke lehet rájuk a falu. P. E. 73úróc pariján Ide ásta be apám egykoron Négy oszlopát kicsi sátorának. — Ide fektesd a három gyermeket — Mondotta tán az édesanyámnak. Itt ringatott gyöngéd karjaiban, Susogó fűz zöldsátora alatt, S ősszel a nemesek jóvoltából Az erdő alatt rakott négy falat. Aztán hosszú évek zord során át Robotolt nékik nagy kegyelmükért, S verejtékének nem volt értéke, Fukar kezükből szűken mértek bért. így tengődtünk nagy, nagy szegénységben, Ruhánk volt az urak elnyűtt rongya, Es ha az ínség rákényszerített, Eljártunk az ajtókra kopogva. S alamizsnát kértünk szégyenkezve, Gyakran bevoltak a kapuk zárva. Hogyha látták, megyünk házuk felé Kutyát küldtek a rongyos cigányra. így éltünk a dicső régi korban, Meggyalázva, állatsorba vetve. „Múltam, fajtám múltja, szomorú múlt, Nyomod sincs már, úgy el vagy temetve!" Elmerengek most fűzes partokon Oh, te jelentéktelen kis folyó! Ülve itt a kövér fű szőnyegen Múlton kacagni lelkemnek oly jó. HORVÁTH ISTVÁN vtwwtww* » www*??? KULTURÁLIS HÍREK Jascha Heifetz, a világhírű hegedűművész Párizsban hatalmas sikerrel játszotta Bartók hegedűversenyét. A szimfonikus zenekart Paul Kletzki vezénvelte. * * * „Concerto aux étoiles" (Hangverseny a csillagokban) címmel 'mutatta be a párizsi Nigyopera július 13-ár. a Bartók „Concerto"-jának zenéjére készült balettet. A koreográfiát Harald Lander, az opera egyik fiatal balettmestere tervezte. * * * A Szovjetunió Lengyelországnak ajándékozza Alekszander Sochaczewski nagy lengyel festő 124 festményét és rajzát, amelv eddig Ó lvovi történelmi múzeum gyűjteményéhez tartozott. Az értékes képeket és festményeket július végén Kijevben ünnepélyesen adják át Lengyelországnak. Párizsban a Notre-Dame előtt középkori passiójátékot adtak elő. Az előadás érdekessége az volt, hogy a szöveaet előre magnetof""-szalagra vették fel. s az előadáson hangszórókon közvetítették. A kritikák szerint az eljárás technikailag jól sikerült, a szinkronizálás tökéitítes. * - * A jelenkor zenéjének nemzetközi fesztiválját október 10. és 21. között tartják Varsóban, amelyen Európa eghiresebb zenekarai vesznek részt. » * » A Comédie Francaise ősszel négyhetes vendégszereplésre Kínám utazik A francia művészek két hétig Pekingben, két hétig Sanghajban lép nek fel, valószínűleg valamely Moliére műben. ÜJ SZÔ lustf'jBwuirw.