Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-25 / 206. szám, szerda

EDEN : Remélem, hogy a Szovjetunió és a Nyugat között újabb tanácskozások kezdődnek London, július 23. Eden angol mi­niszterelnök hétfőn megnyitotta nz anijol alsóház kétnapos külügyi vitáját. A miniszterelnök beszédének nagy ré­szét a nemzetközi feszültség enyhülé­sének szentelte. A szocialista táborban bekövetkezett fejleményeket elemezve Eden arra a következtetésre jutott, hogy: „1. az európai háború, vagy az egész világra kiterjedő háború ve­szélye csökkent és továbbra is csök­kenőben van; 2. olyan befolyások érvényesülnek, amelyek elősegíthetik a feszültség­nek ezt az enyhülését; 3. a jelenlegi helyzet nagy türel­met igényel. A diplomáciának lépés­ről lépésre kell haladnia." Eden részletesen foglalkozott a hid­rogénfegyver kérdésével is. Rámuta­tott, hogy senkisem kételkedik többé a hidrogénfegyver megsemmisítő, pusztító erejében. „Bizonyos, hogy je­lenleg egy ország sem vállalkozik arra, hogy agressziót kíséreljen meg ezzel a fegyverrel — mondotta —, azonban senki sem. tudná megmondani, vajon így lesz-e örökké? Mindenesetre: egy világháború nem képzelhető el a hid­rogénfegyver bevetése és ennek ször­nyű következményei nélkül. A jövőre nézve reménytkeltö — mondotta a mi­min-ztereln: k —, hogy a szovjet veze­tők csak úgy, mint Nagy-Britannia, tudatában vannak a nukleáris fegyve­rek megsemmisítő erejének. Eden ezután a hidrogénbomba-rob­bantási kísérletekről beszélt. „Mi a magunk részéről helyesebb­nek tartanánk, ha a nukleáris fegy­verekkel végzett kísérleti robbantá­sok számbeli korlátozásának kérdése egy átfogó leszerelési egyezmény keretében találna megoldást, de most készek vagyunk arra, hogy ezt a kérdést külön "is megvitassuk. Véleményem szerint az illetékes hatal­maknak meg kell kísérelniök javasla­tok kidolgozását a hidrogénbomba­robbantási kísérletek számbeli korláto­zására és ellenőrzésére" — mondotta. Anglia külpolitikájának fő vonalát Eden így foglalta össze: „Az angol po­litika továbbra is a brit nemzetközös­séggel, az Egyesült Államokkal és a Nyugat-Európával való legszorosabb szövetségen alapul. Sohasem vetődött fel annak lehetősége, hogy olyan vá­ratlan vagy különleges döntést hoz­zunk, amely felborítaná nyugati egy­ségünk teljes katonai gépezetét." A miniszterelnök hozzátette azonban, hogy e szövetség hatékonyságának fenntartása érdekében „alkalmazkod­nia kell a változó világhoz." Ezzel kap­csolatban utalt arra, hogy Anglia szö­vetségeseivel „a ma stratégiai szük­ségleteinek újraértékelésére törek­szik." „Remélem — mondotta Eden —, hogy a Szovjetunió és a Nyugat kö­zött újabb tanácskozások kezdődnek majd a feszültség csökkentése cél­jából és a tanácskozások lépésről lépésre Németország újraegyesítésé­hez vezethetnek." A. Eden miniszterelnök bevezető be­széde után Alfréd Robens munkáspárti képviselő szólalt fel, aki az ellenzék fő képviselője külpolitikai kérdésekben. Azzal vádolta a brit kormányt, hogy meggátolja a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli jogainak elismerését és ki­jelentette: „Nyilvánvaló, hogy a távol-keleti helyzet megoldásának Kína a kulcsa. A brit ellenzék szilárdan vallja, hogy Kínát fel kell venni az ENSZ-be. A kormánynak e kérdésben kezdemé­nyező lépéseket kellene tennie és nem volna szabad törődnie azzal a kocká­zattal, hogy az USA Kína felvétele el­len fog szavazni vagy pedig tartózko­dik a szavazástól." Robens a továbbiakban elutasította a bagdadi szerződést, amelyet — mint mondotta — egyáltalán nem lehet a Közép-Keleten folytatott politika al­kalmas -eszközének tartani. Robens ki­jelentette: „Nem szabad a Közép-Ke­letre brit fennhatósági területként te­kinteni. E kérdésben az egyedüli he­lyes megoldást az ENSZ-ben való tár­gyalások útján érhetjük el." A munkáspárt értekezlete előtt London, július 24. (TASZSZ) — Lon­donban nyilvánosságra hozták az An­gol Munkáspárt Blackpoolban október 1-én kezdődő 55. évzáró értekezleté­nek előzetes tárgysorozati programját. A program 402 határozati javaslat megvitatását foglalja magában. A párt helyi szervezetei által javasolt határo­zatok legnagyobb része a külpolitikai kérdésekre vonatkozik. A határozati javaslatok túlnyomó többsége elismeri, hogy a Szovjetunió nagy mértékben járult hozzá a nemzetközi feszültség enyliüléséhez és felszólítja a Munkás­párt vezetőségét, tevékenyen töreked­jék a béke további megszilárdítására, a fegyverkezés csökkentésére, vala­mint az atóm- és hidrogénfegyverek betiltására. Huszonhét határozati javaslat elítéli a brit hatóságok megtorló intézkedé­seit a maláji, ciprusi, kényai néppel, valamint a gyarmatokon és függő vi­szonyban levő államokban élő lakos­sággal szemben. A gépipari munkások egységes szakszervezete követeli, hogy Ciprus lakosságának önrendelkezési jogot adjanak. A javaslatok a Délaf­rikai Unió kormányának faji megkü­lönböztetési politikája ellen tiltakoz­nak. A javaslatok harcra szólítanak a dolgozók életszínvonalának leszállítá­sa, a növekedő munkanélküliség ve­szedelme ellen. A Munkáspárt több szervezete követeli a népnevelés és a brit nyugdíjasok helyzetének megjaví­tását. A Lengyel Egyesült Munkáspárt teljes ülése Varsó, július 24. (ČTK) — A Len­gyel sajtóiroda közlése szerint a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának VII. plenáris ülése jú­lius 23-án folytatta munkáját. A politikai- és gazdasági helyzet­ről, a párt fő feladatairól, valamint az ötéves tervnek az 1956. évre szóló irányelveiről szóló beszámoló vitájá­ban részt vettek Marian Rybicki, Je­leňa Kozlowska. Jozef Machno. La­dislav Matwin, Edmund Pszczőlkowski és mások. < Sigemicu a japán politikáról Tokio. (ČTK) — Tokiói sajtójelen­tések szerint Mamora Sigemicu ja­pán külügyminiszter július 13-án a japán alsóház külügyi bizottságában mondott beszédében kijelentette, hogy a Szovjetunióval folytatott tárgyalá­sokat a japán kormány politikájának megfelelően vezeti, vagyis a békeszer­ződés megkötésére fog törekedni. Sigemicu hozzátette: kérni fogja, hogy a Szovjetunió „juttassa haza a vissztartott japán állampolgárokat" és „adja vissza" Japánnak Habomai, Si­kotan, Kenasiridzsimu és Iturup szi­geteket. A japán szocialista párt július 23­án az alsóház külügy bizottságának ülésén felhívta a kormányt, hogy ne engedjen az amerikai nyomásnak és törekedjék a diplomáciai kapcsolatok felvételére a Szovjetunióval. A szovjet kormányküldöttség Lodzsban Lodzs, július 24. (ČTK) — A szovjet kormányküldöttség N. A. Bulga­nyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének vezetésével július 23-án meglátogatta Lodzs városát, a Lengyel Népköztársaság textiliparának köz­pontját. A szovjet küldöttséget Varsóból Lodzsba vezető útján lelkesen üdvö­zölték a lengyel dolgozók. A nyitoU autóban utazó N. A. Bulganyint, a küldöttség vezetőjét, G. K. Zsukovot, a Szovjetunió inarsallját, valamint a szovjet kormányküldöttség többi tagját a lengyel nép szívélyes fogadta­tásban részesítette. A küldöttség tagjai megtekintették a Május 1. textilgyár műhelyeit, ahol N. A. Bulganyin elbeszélgetett a mesterekkel és munkásokkal és további sikert kívánt munkájukban. Lodzs legnagyobb sportcsarnokában tízezer dolgozó részvételével gyűlést rendeztek, amelyen N. A. Bulganyin beszédet mondott: Hangsúlyozta, hogy az orosz proleta­riátus nagyrabecsülte azt a segítsé­get, amelyben őt a lodzsi proletariátus részesítette az 1905. évi első orosz forradalom nehéz napjaiban, amikor Lodzs barrikádjain harcolt a cárizmus és a kapitalizmus ellen. Az a fogadtatás, melyben a szovjet nép képviselőit részesítették — mon­dotta — a lengyel nép szilárd és fel­bonthatatlan barátságáról tanúskodik a Szovjetunió népe iránt. N. A. Bulganyin ezután a Szovjet­unió külpolitikájának egyes kérdései­vel foglalkozott. Rámutatott arra, hagy a Szovjetunió Kommunista Pártja es a szovjet kor­mány minden erejükkel arra törek­szenek, hogy biztosítsák a békét és megakadályozzák a háborút. A szovjet kormány kezdeményezésére elintézést nyertek a béke megőrzésének oly fon­tos kérdései, mint az osztrák állam­szerződés megkötése, a szocialista ál­lamok baráti kapcsolatainak felújítása Jugoszláviával, a koreai, indokínai há­ború beszüntetést stb. A szovjet kor­mány képviselői személyes kapcsola­A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata Budapest. (ČTK) — A Magyar Dol­gozók Pártjának központi sajtószerve, a Szabad Nép, július 23-i számában „Pártegységgel a szocialista demok­ráciáért" címen közölte a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­gének 1956. július 18—21-én tartott ülésén elfogadott határozatát. A határozat első része a párt és a kormány fontos intézkedéseinek egész sorát tartalmazza, amelyeket az utol­só hónapok során foganatosítottak. Ezek közé tartozik az egyes árucik­kek árának leszállítása, a munkaidő lerövidítése az egyes ipari ágazatok­ban, valamint a legalacsonyabb fize­tési fokozatba sorozott alkalmazottak béremelése. ' A határozat második része az ipari és mezőgazdasági termelés további fejlesztésére kitűzött feladatokat tartalmazza. A második ötéves terv folyamán folytatni kell az ország szo­cialista iparosítását és teljesíteni kell a mezőgazdaság szocialista átépítésé­nek feladatait. A Magyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti Vezetősége a határozat befejező részében felhívja a munkásosztályt, a dolgozó földműveseket, a haladó ér­telmiséget és az egész népet, hogy tömörüljön pártja és kormánya köré, és hogy lelkes, áldozatkész munkával harcoljon a szocializmus új sikerelért, a szocializmus végső győzelméért Magyarországon. tokát hoztak létre sok állam állam­férfiaival. — Nagyra értékeljük a Lengyel Népköztársaság sikereit és hozzájáru­lását a béke ügyéhez. Egyetértünk kormányuk külpolitikájával. mely összhangban áll a Szovjetunió politi­kájával és teljes mértékben rrfegfelel népeink érdekeinek — mondotta Bul­ganyin. Végül hangsúlyozta, hogy a legfon­tosabb és a legszükségesebb, ami az imperialistákat visszatartja a háború­tól. a szocialista tábor szabad nem­zeteinek barátsága és szilárd szövet­sége. Nem szabad megfeledkeznünk arról — mondotta —, hogy a béke ellenségei álnok módon arra töreksze­nek, hogy gyengítsék és felszámolják a béketábort. Népeink azonban, me­lyek a legutóbbi háború tapasztalatai­bői tanúiságot merítettek, meghiúsít­ják a béke ellenségeinek gonosz szán­dékait. AZ ŰJ KlNA sajtóiroda jelenti, hogy július 23-án Pekingben meg­nyílt az összkínai Orvoskonferencia. Az értekezleten 1000 küldött és meg­figyelő vesz részt, akik a kínai or­vosokat, farmatológusokat, fiziológu­sokat, mikrobiológusokat és anatómu­sokat képviselik. (ČTK) A FRANCÉ PRESSE jelentése sze­rint a dél-vietnami kormány elhatá­rozta, hogy tengerésztisztjeit többé nem Franciaországba, hanem az Ame­rikai Egyesült Államokba küldi ki­képzésre. (ČTK) Nyugatnémet miniszter az NSZK és a keleti országok kapcsolatainak rendezéséről Bonn. (ČTK) — Von Merkatz, a Szövetségi Tanács ügyeinek nyugat­német minisztere az Aussenpolitik cíinű bonni lapban cikket közöl, amelyben ismét állást foglal a Né­met Szövetségi Köztársaság, valamint a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kapcsolatainak normalizá'ása mellett. ..Az erőpolitika és n Szov­jetunió fenyegetése nem reális" — írja von Merkatz. „A keleti szomszédainkhoz fűződő viszonyunkat tisztáznunk kell és így tárgyalnunk kell Moszkvával az egymás mellett élésről, valamint a keleti államokkal való együttműkö­désünkről abból a célból, hogy tisz­ta helyzetet teremtsünk szomszédi kapcsolatainkban." Az AFP hírügynökség jelentése sze­rint a cikk Bonnban „nagy érdeklő­dést" keltett. A ParlamentaVisch-Poli­tische Pressedienst című bulletin a következőket írja: „Von Merkatz vi­lágos és egyértelmű kijelentései a bonni politikai körökben nagy riadal­mat keltettek, mert szöges ellentét­ben állnak azzal az erőpoiitikával, amelyet még mindig védelmez Aden­auer szövetségi kancellár." A szocialista tábor országainak gazdasági együttműködése és a további kilátások 1948 után bekövetkezett a Szovjet­unió és a népi demokratikus orszá­gok egyre szorosabb együttműködé­sének időszaka. Ez az együttműködés nemcsak a gazdasági bojkottnak kö­vetkezménye, amelyet a tőkés világ a szocialista tábor országaival szem­ben alkalmaz és amelyben a hideg­háború évei alatt számos tőkés ország részt vett. Ez a szoros együttműkö­dés elsősorban a szocialista tábor ál­lamai kialakuló gazdasági alapjának új lényegéből fakad. Az államok, ameiyek gazdasági alapjaikat tervszerűen építik ki, nem hagyhatják hazai termelésük nagy részét a konjunktúra-befolyások vé­letleneitől függeni, tervszerűen meg­szabott nyersanyag- és ipari-.lrucikk fogyasztásukat, amelyet külföldi be­hozatallal fedeznek, nem elégíthetik ki ösztönszerűen. Ellenkezőleg, előre meg kell állapítaniok nemcsak a ki­vitelre termelt áru produkcióját, ha­nem tervezniök kell realizálását, vagyis az áru eladását is. Ez a tény a szocialista külkereskedelem funk­ciójából származik, amelynek az a hi­/atása, hogy nemcsak a legnagyobb nyereséget érje el, hanem elsősorban az exportra szánt hazai termékeket a leggazdaságosabban olyan nyers­anyagokra, gépekre és fogyasz­tási árucikkekre váltsa be, amelyeket az országban nem termelnek. Ezeknek a létfontosságú követelmé­nyeknek, amelyek az iparosítás fej­lesztése és az egész népgazdaság vi­rágzása szempontjából nélkülözhetet­lenek, elsősorban hosszúlejáratú ke­reskedelmi egyezményekkel tehetünk eleget. Az ilyen hosszúlejáratú gaz­dasági együttműködést egyre mélyí­teni és bővíteni lehet a szerződő felek kölcsönös előnyére. Ezt jól tudja valamennyi szocialista ország, s világosan megnyilvánul ez a tény a külkereskedelemben is, A szocia­lista tábor országainak kölcsönös ke­reskedelme az 1946. évi 30 százalékról 1955-ben az egész külkereskede­lem 70 százalékára emelkedett. A gazdasági újjáépítés időszaká­ban folyó együttműködés Az elmúlt tizenegy évet gazdasági szempontból két fő időszakra oszthat­juk. Az első időszak az 1949—1950-es évvel zárul. Ezt a sza'kaszt rövidtartamú népgazdaság-helyreállítási tervek jel­lemzik. Az újjáépítés időszakát Cseh­szlovákiában, Bulgáriában és Albániá­ban két évre. Lengyelországban és Magyarországon három évre határozták meg. A gazdaság újjáépítési tervének fő feladata az volt, hogy az illető országok gazdasága elérje a termelés háború előtti színvonalát. E tervek feladatukat teljesítették. Az ipari ter­melés a népi demokratikus európai országokban 1950-ig az 1937—1938-as évekkel összehasonlítva 85 százalék­kal növekedett és emellett megvál­tozott az ipari termelés struktű-ája is. 1949-ben Varsóban megalakult a Koicsönös Gazdasági Segítség Taná­csa, amelynek feladata, hogy egybe­hangolja a résztvevő országok gazda­sági együttműködését és a szocialista országépítésben nyújtott kölcsönös segítségüket. A népi demokratikus országok népgazdaságának az első hosszútartamú tervek időszakában el­ért rohamos fejlődését elsősorban a Szovjetunió kiváló és olcsó segítsége, valamint a kölcsönös segélynyújtás tette lehetővé, amelyben a népi de­mokratikus országok egymást része­sítették. A hosszútartamú tervek időszaka A népi demokratikus tábor orszá­gainak a szocialista gazdasági alapok építése második időszakában a hosz­szútartamű országépítési távlati ter­vek szakaszában folyó együttműködé­se egyre bővül és mélyül. E tervek feladata az volt, hogy átépítsék a népgazdaságot és felépítsék a nehéz­ipart. A szocialista tábor országainak gazdasági jellege a szocializmus épí­tésének első éveiben nem volt egy­forma. Csehszlovákia és a Német De­mokratikus Köztársaság mellett, ahol túlsúlyban volt a fogyasztási árucik­kek termelésének szektora, a kelet­és délkelet-európai államok túlnyomó­részt mezőgazdasággal foglalkozó nyersanyagot szolgáltató országok voltak. Szükséges volt ezekben az országokban is megfelelően erős ipari alapot kiépíteni, amely képes a nép­gazdaságnak elegendő terméket jut­tatni, biztosítani a gazdaság további növekedését, lehetővé tenni a bővített újratermelés folyamatát. E fejlődési időszak meggyorsításá­hoz nagymértékben hozzájárult ezen országok tudományos és műszaki együttműködése, amely lehetővé tette, hogy rendkívül gyorsan szerkezeti változásokat eszközöljenek a gazda­ságban. így 1955-ig az európai népi demokratikus országokban az ipari termelés 1937-tel szemben 260 szá­zalékkal növekedett, a termelőeszkö­zök átlagos növekedése háromszoro­sára, a fogyasztási cikkek termelése pedig két és félszeresére növekedett. Az együttműködés értékes gyümölcsei Tévedés volna azt hinni, hogy a tudományos és műszaki együttműkö­dés csak a gazdaságilag kevéssé fejlett országoknak nyereség. Ha számszerint akarnánk felbecsülni azt az értéket, amelyet Csehszlovákiának a szocia­lista tábor országaival valő tudomá­nyos és műszaki együttműködés ho­zott, százmilliós összegeket mutat­nánk ki. A tudományos és műszaki együttműködés egybehangolását a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csak végezte eddig és végzi most is. Ez a szervezet működése folyamán nagy munkát végzett a tagállamok iparának és mezőgazdaságának gyors fejlődése érdekében. Útban a szervezett nemzetközi munkamegosztás felé A szocialista gazdaság alapjait már megteremtettük és ezeken most olyan szerkezetű gazdaságot kell felépíteni, amely megfelel az egyes országok természetes feltételeinek. Ezért a legközelebb: években még szorosabb együttműködés létesül közöttük, egy­behangolják hosszúlejáratú népgazda­sági terveiket. Ez a tény megteremti a szervezett nemzetközi munkameg­osztás elvei még teljesebb érvénye­sülésének előfeltételeit, bizonyos ter­melési folyamatok szakosításának elő­feltételeit az egyes országokban. E gondolat megvalósítása rendkívül meggyorsítja a munka termelékeny­ségét, növekedését. A Szovjetunió és a népi demokra­tikus államok közötti nemzetközi munkamegosztás főleg két alapvető szemponthoz fog i'-a-'-dni: 1. A termel i rentabilitásához, 2. a népgazd ^ág komplex fejlődésé­nek követelményéhez. Mindkét szempontot egyidejűleg kell szem előtt tartanunk. A termelés szakosítása és a ~zo­cialista tábor egyes államai termelési programjainak munkamegosztása tel­jes összhang an f - állani a fent­említett alapelvekkel. Megvalósításuk meszemenő következményekkel jár, mert lehetővé teszi az üzemek ter­melő kapacitásának teljes kihasználá­sát csaknem az eddiginek megfelelő termelési költségek mellett, beható­an növeli a termelés terjadelmét és minőségét. Széleskörű kezdeményezést E perspektívák megvalósítása nem hetek és nem hónapok kérdése. A nemzetközi munkamegosztás egyre teljesebb érvényesülése lehetőségei­nek fejlesztése jelentős fejlődési szakasz. Ennek megszervezését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csa nem valósíthatja meg egyedül, jóllehet e szervezetre 'íárul a legfőbb tevékenység ebben a munkában Szükséges, hogy alkotó kezdeménye­zést fejtsenek ki a külkereskedelmi vállalatok dolgozói, ötleteket adjanak arra, hogy a belföldi árukat hogyan lehet fokozott mértékben elhelyezni más országok piacain, vagy ellenkező­leg, milyen árucikkeket lehet az ed­diginél sokkal előnyösebben behozni, ahelyett, hogy ezeket az árukat nagy ' ;áuual, költségesen sőt esetleg rossz minőségben hazánkban gyárta­nánk. A szocializmus tábora országainak munkamegosztása a gazda-ági egvütt­muködés ma sabb formáját jelenti uj szakaszt nyit a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok fejlődésében A szocialista tábor állami külkereske­delmi társaságainak valamennyi dol­gozójától, technikusától, felelős ter­melési dolgozóitól, a minisztériumok dolgozóitól függ most, hogy aktivi­tásukkal. alkotó kezdeményezésük­kel mennvire gyorsítiák meg a szo­cializmus építése e fontos szakaszá­nak megvalósítását. IVAN DUBOVSKÝ, JAROMlR VOLNÝ. OJ SZO 1956. július 25.

Next

/
Thumbnails
Contents