Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-22 / 203. szám, vasárnap

Tanulmány úti karcolatok | * Anftntrnwk A TCFKF ORFi UTÖBBI időben a Zselízi Járási ban. A jó gondozás és takarirtänyo- £ ÍN L I I l/Al/ J t l\Lv/V IN -13 L. I^-L. V/I\t , AZ UTÖBBI időben a Zselízi Járási Nemzeti Bizottság javaslatára a cse­kel és oroszkai ^is- és középparasz­tok elhatározták: kirándulás formájá­ban meglátogatják a zselíf járás EFSZ-eit, hogy tapasztalatokat sze­rezzenek a kollektív gazdálkodás elő­nyeiről, alapvető formáiról. Az em­lített két község kis- és középpa­rasztjai elfogadva a járási nemzeti bizottság tanácsának javaslatát, jú­nius 10-én Csekéről heten Oroszkára mentek, onnan pedig huszonegyen autóbuszon elindultak a kirándulásra. A kiránduláson Pavlik elvtárs, a JNB elnöke, továbbá Kazlov elvtárs, a JNB mezőgazdasági szakosztályának veze­tője és Fehér elvtárs, mint szervezési megbízott is részt vett. AZ ELSŐ ÄLLOMÁS Damásd volt, ahol egyidejűleg a járás ifjúsága „If­júsági találkozót" rendezett; ezt szin­tén megtekintették a kiránduló kis­és közéoparasztok. Az út aztán az egységes földművesszövetkezet fetlé vezetett, ahol Bračok elvtárs, a szö­vetkezet elnöke fogadta a látogatókat, majd elvezette őket az EFSZ gazda­sági épületeihez, hogy meggyőződje­nek a síjjvetkezeti építkezések elő­nyeiről, fejlődéséről és korszerűségé­ről. Először a korszerű magtárat néz­ték meg, melyet 1954-ben építettek, majd a dohányszárítót, a baromfite­lepet és az istállót. — Ezt nem gondoltuk volna —, mondogatták egymás között a vendé­gek, amint a korszerű berendezést szemlélgették. Fel is vetették a kér­dést Bračok elvtársnak: — Most már ezzel tisztában va­gyunk, csak azt szeretnénk tudni, mennyi az adósság ezekre az épüle­tekre. Az elnök így felelt: — Mi nem adósságra dolgozunk, hanem haszonra, mert az épületekből csak haszna lehet a* szövetkezetnek. Ugyanis az EFSZ az építkezésre hosz­szúlejáratú kölcsönt kap az államtól és azt letörleszti. Továbbá van egy rendelet, amely kimondja: ha a szö­vetkezet építkezik és beszolgáltatási kötelezettségét rendszeresen teljesíti, államunk a tartozásból évente 5 szá­zalékot leír, ami 10 év alatt komoly összeget jelent —, mondotta Bračok elvtárs. Az autóbusz a vendégekkel Garam­vezekényre érkezett. A szövetkezet udvarán Adamčok elvtárs, az EFSZ elnöke fogadta az érkezőket. Miután megmutatta a gazdasági épületeket, majd a közeleső gabmatáblákat és a négyzetes-fészkes kukoricaültetvé­nyeket, megmagyarázta ennek az ül­tetési módszernek az előnyeit is. — A gépesítésnek mégis csak nagy az eredménye — mondogatták egy­másnak a vendégek és megálltak a gomboshere tábla mellett. Megnézték és megállapították, hogy a garamve­zekényi szövetkezet jól „raktároz" télre. Nem kell aztán csodálkozni, hogy a zárszámadásnál a tagok nagy részesedést kapnak. A VENDÉGEK délben elbúcsúztak a szövetkezet elnökétől, beültek az autóbuszba és Zselízre mentek, ahol megebédeltek. Ebéd közben elhatá­rozták, hogy meglátogatják a kissárói szövetkezetet is, mert arról is sok jót lehet hallani. A járási nemzeti bizottság vezető dolgozói minden to­vábbi nélkül teljesítették a vendégek kívánságait. LESZKÖ ELVTÁRS, a kissárói szö­vetkezet elnöke nem jött zavarba, amikor meglátta a váratlanul érkező vendégeket és mindjárt rendelkezé­sükre is állott, hogy bemutassa ötévi munkájuknak eredményeit. Elsőnek a füzesekben levő, deszkából készült sertésólakat mutatta meg. Ezek az épületek kívülről nagyon egyszerűek, de a belsejük sokat ér. Tele vannak sertésekkel és látni lehet, hogy a fajtájukat is megválogatták. Nem egy, sem két hárommázsás anyaserté'st le­het látni a kissárói szövetkezet ólai­ban. A jó gondozás és takarirtányo zás nem ritka vendég itt. Serté'sállo mányuk jóval túlhaladja az állami tervet. Megmutatta a szövetkezet el­nöke a baromfifarmot is, ahol a kis csirkék és pulykák ezrei nyüzsögtek a rekeszekben és kifutókban. Az etető asszonyokról is lehetett látni, hogy érdeklik őket az apró állatkák. Állan­dóan eleséget hordtak a baromfiak­nak, vizet cseréltek. Látni lehetett, hogy felelősségteljesen dolgoznak. A vendégek ezek után az állatál­lományt nézték meg. A fejőstehenek­nél a feljegyzésekből jó tejelést ál­lapítottak meg. A vendéglátók meg­jegyezték, hogy ilyen szövetkezet aztán boldogulhat is, ahol ennyi szép állat van. — Még a méheket is meg szeret­ném mutatni — folytatta Leszkó elv­társ —, de azok most kint vannak akácerdőben. Még kissé körültekintettek a ven­Ifjúsági találkozó Két napig táboroztak Radhošton az ostravai, gottwaldovi, olomouci és ži­linai kerületből érkezett fiatalok. Kü­lönféle alakulatokból katonák is ér­keztek erre az ifjúsági találkozóra. Szombaton este 9 órakor tábortűz­zel kezdődött a műsor. Utána a vse­tíni Jasenka zenekar szórakoztatta a fiatalságot. A találkozó első napját táncmulatsággal fejezték be. Reggel ismét felzendült a zene, majd katonák taktikai gyakorlata, mo­torkerékpárverseny, birkózás követ­kezett. Az összegyűlteknek nagyon tetszett a gottwaldovi textilgyár ál­tal rendezett divatbemutató is. A találkozón négy kerület Ifjúsága déqek a közeli gabonatáblákon, majd kérték Leszkó elvtársat, vezesse el £ közösen szórakozott és őket a szövetkezeti irodába, ahol még « a barát j kapcsolatokat, a szövetkezet belső menetéről, a pénz- J­gazdálkodás helyzetéről és más idő- * szerű ügyekről is meggyőződhetnek, JJ beszélgethetnek. * Lesz'.ió elvtárs elvezette a vendé- J geket a szövetkezet irodájíba és dió- * héjba foglalva elmondta ötéves ta- 2 pasztalatait a kissárói Védnökséggel szilárdítjuk a hadsereg és a dolgozók szövetségét elmélyítette Bajnóczi János őrvezető A kiváló sportolók jutalomban részesültek Ezredünknél nemrégen sportnapot szövetkezet W rendeztünk. A rossz időjárás kedve­életéből, majd kérte a vendégeket, J zőtlenül hatott a versenyzőkre, akik kapcsolódjanak be a vitába, hogy ily S ennek ellenére örömmel vettek részt a küzdelmekben. Különféle sportágak­ban rajtoltak a katonák. A verseny­Elsőnek Zapletá! "elvtárs, csekei pa- 2 £ e n kitűnt Dohnál tiszt egysége, mely * három-első, egy-egy második, harma­módon kicseréljék gondolataikat szövetkezeti élet felől raszt szólalt meg. * dik és negyedik helyezést szerzett - Minden szép, elnök elvtárs, ahogy * összesen hat győzelmet, mondod. De én mégis azt kérdezem, W Motl közkatona Í0,35 métert do­miért nem vesz a szövetkezet saját * bott golyóval, Szalas közkatona 74 traktort, miért viszi el a gépállomás * méteres gránátvetéssel győzött. a szövetkezet hasznát? 2 Leszkó elvtárs keresetlen szavakkal w válaszolt. W — Gondolatban mi is foglalkoztunk ^ saját traktorral, de csupán ez a szö­vetkezetet nem vinné előre, mert a A sportnap zárórészében terepver­seny volt, melyen ugyancsak Dohnál tiszt egységéből való négytagú cso­port került az első helyre. A csoport­^ ban Fröhüch szakaszvezető. Imrich, * Schön ts Štastný közkatonák voltak. Ji A verseny tíz kilométeren folyón, he­tették meg_ ezt az utat. Parancsnokunk elismerését fejezte ki a győzteseknek és jutalomként mindannyiukat négy napi szabadságra engedte. Németh László, közkatona technika állandóan fejlődik és állán- * g yen i erdőn át vezetett. A verseny­dóan újabb gépekre van szükség. £ zők fegyverrel és teljes felszereléssel Fontosabb az — folytatta Leszkó elv­társ —, hogy a szövetkezet mező­gazdásza gondosan figyelje a traktor munkáját, hogy jól dolgozzon, mert így a szövetkezet nem fizet rá a gé­pekre. Ami pedig a traktorosbrigádot ^ illeti, ott is a mi szövetkezetünk tag- " jai dolgoznak, és részesedés köti őket ahhoz, hogy feladatukat jól végezzék. — Még egy kérdés — folytatta Zapletal elvtárs. — Szeretnék négy­szemközt beszélni egy közellakó tag­gal, vajon az, mit mond a szövetke­zetről, elégedett-e. Kirándultak a verseny győztesei 2 Egységünknél két hónapja verseny ^ folyik. Főleg a politikai és harci ok­* tatásban akartunk ezzel jobb ered­2 ményeket elérni. A kiértékelések — Egészen nyugodtan beszélhetnek * rendszerint a szombat esti tábortűz­bármelyik szövetkezeti taggal — * né l folynak. Ilyenkor a győzteseknek mondta Leszkó elvtárs, a szövetkezet « háromszor „hurrá"-t kiáltunk és ezzel elnöke. Nálunk minden tag dolgozik, 2 f jf .^zárjuk. A múlt heti ki­a a * értékelésnél azonban kellemes meg­lepetés ért bennünket. A legjobb ra­jok jutalomként autokirándulásra mentek. A kiránduláson nagyon jól elszórakoztunk. Mikor hazaértünk, megfogadtuk, hogy a legközelebbi ki­ránduláson való részvételt is kiérde­meljük. Ádám Barna közkatona semmi kényszer nem köti őket, csak a nagyüzemi gazdálkodás előnye és jövedelmezősége, ami magában véve serkentően hat. Ami pedig a meg­elégedést illeti, ilyen ember nincsen és nem is lenne jó, ha volna, mert mindenki még többet akar termelni, még jobban akar élni családjával együtt. A JELENLEVŐK ebben teljes igazat adtak Leszkó elvtársnak és most még bizalmasabban beszélgettek a közös gazdálkodás előnyeiről. A csekei és az orszkai kis- és kö­zépparasztok az elmondottak alapján gondolkozni kezdtek és van min gon­dolkozniok. Saját tapasztalatuk is az, hogy az egyéni gazdálkodásnak nin­csen jövője. Az említett két község dolgozó pa­rasztjai azzal búcsúztak el Leszkó Susák tiszt egységének katonái a párt és CSISZ-szervezetek kezdemé­nyezésére még a téli hónapokban védnökséget vállaltak az egyik nyári kiképzőtáborral szomszédos' EFSZ fe­lett. A védnökséget mind ez ideig csak a díszes oklevél igazolta, a valóságban azonban nem volt látszatja. Ennek oka részben abban is keresendő, hogy utászegységünk katonáinak az útépí­tési feladatokon kívül a harci- és po­litikai kiképzés feladataival is meg kell birkózniuk. A pártkonferencia bíráló szava a hadsereg és a polgárok közötti elszi­getelődöttségről, úgy éreztük, rész­szervezetünkre is teljes mértékben vonatkozott. Ezért a pártszervezet kezébe vette az ügyet. Vasárnap ön­kéntes brigádot szervezett, mely a szénagyűjtésben segített a szövetke­zetnek. Tizenkét öntudatos katona vonult ki a mezőre, hogy segítsen a szövet­kezeti tagoknak. A boglyarakásban Birke, Bulajči, Cikfejes, Fekete és Szabó közkatonák vezettek, akik a katonai kőbányákban is jóval túltel­jesítik munkatervüket és katonai kötelességeik teljesítésében is példa­mutatók. Sajnos, s ez kissé lehangolta a bri­gádosokat, nem volt alkalmunk sze­mélyesen is szilárdítani a hadsereg szövetségét a dolgozókkal, mert azok ünnepeltek s az EFSZ elnökének ri­mánkodására sem voltak hajlandók ki­jönni a határba. Reméljük a jövőben ez nem fog elő­fordulni. Lőrincz László őrvezető ÉRDEMES JÓL DOLGOZNI A kaszárnyaudvaron széles beton­padlón egy gépkocsi áll s bizony jó vastagon van rászáradva az agyagos sár. Ahogy közelebb megyünk, látjuk, hogy a gépkocsivezető már munkaru­hába van átöltözve. Kulccsal a kezében megnyitja a vízcsapot s máris nagy erővel vágódik a vízcsóva a kocsi ol­dalára. Nagy darabokban hullik le a megszáradt agyag. Köszöntésünkre elzárja a vízcsapot. Bemutatkozunk egymásnak. A neve el­árulta, hogy magyar, beszéde pedig, hogy gömöri. Kérdésünkre, van-e egy pár perc ideje, igennel felel. — Mi a foglalkozásod civilben. Ma­jor elvtárs? — Géplakatos, de a soförvizsgát már odahaza elvégeztem. Igaz, a bevonulás után még hathetes tanfolyamon vet­tem részt. A tanfolyamról jó ered­ménnyel kerültem ki s így azonnal megkaptam ezt a kocsit. — Légy szíves, mondj egy pár szót arról, van-e valami különbség a kato­na- és civilsofőr között? — Különbséget két dologban látok. Első az, hogy a civilsofőr talán soha sincs, vagy csak kivételes esetben van olyan nehéz feladat elé állítva, mint a katonasofőr. Például éjjeli gyakorlat alkalmából nehéz terepeken is világí­tás nélkül kell vezetni. Ez óriási össz­pontosítást és figyelmet kíván meg. Minden idegszála megfeszül az ember­nek, mert nemcsak a saját életéről van szó, hanem a bajtársakéról is. akik ä k&sin ülnek. Fontos, hogy a sofőr ügy ismerje a gépet, hogy minden helyzet­ben ura legyen. — A másik dolog a karbantartás. Ha a civilsofőrök az üzemekben felényi gondot fordítanának a kocsijukra, mint a katonasofőrök, akkor a javítóműhe­lyek győznék a munkát és jobb mun­kát is végeznének. Az üzemekben a so­főrök megkövetelik (és sok helyen meg is kapják!) a mindennapi karban­tartásért az egy órára szóló órabért anélkül, hogy a kocsit legalább nagy­jából megtisztítaná. Ám a katonasofőr addig nem állhat be a garázsba, míg a kocsi nem tiszta s a kisebb hibáit, nincsenek kijavítva. A mi kocsijaink­nak mindig útra készen kell ffllniok. Riadó alkalmával nem állhatunk ki az utcára 2—3 órára várakozni s várni, mikor jön egy jóbarát, aki esetleg „behúz". ^ — S hogy állsz a hajtóanyaggal, mi­lyen a norma? — Jó pár ezer kilométert jártam már meg komolyabb javítás nélkül s a múlt hónapban 25 liter benzint is meg­takarítottam annak ellenére, hogy a norma bizony elég kemény. — No és mi történik a megspórolt benzinnel ? — Természetesen azt megfizetik. — Akkor érdemes tehát becsületes munkát végezni. Holod Béla, közkatona Jó altisztek lesznek LÁTOGATÁS ATELEFONISTÁKNÁL Az időjárás egy pillanatra megjavult. A nap legyőzte a szürke eget, az ala­csonyan t szálló felhőket és sugarai fel­tűntek a föld zöld gyeptakaróján. Ezért Čebrfcňák szakaszvezető telefonista raja ma nem rparadt a tanteremben, hanem kiment a terepre. A fű csaknem derékig ért ott, ahol a szakaszvezető megállította raját. Né­, . , .. ,... ... , t-, hány rövid utasítás, néhány energikus elvtárstol. hogy a kozeljovoben még * parancs és az altjS2ti iskola t elefonistái PnnnnU fnnlnl lm..*..' „ . ... ­többet fognak foglalkozni a közös gaz­dálkodás , gondolatával Oroszka és Cseke községben. Sebő János, az Oroszkai Helyi Nemzeti Bizottság titkára. A prešovi járás a felvásárlás sikeréért A prešovi járás a napokban tet­te magáévá a felvásárlás mielőbbi teljesítésére tett versenyfelhívást, mely a trnavai járás kezdeményezé­séből indult meg országszerte. A prešovi járás vezetősége és fél­vásárló szervei elhatározták, hjgy a gabonanemüek felvásárlását szeptem­ber 15-ig 102 százalékra teljesitik, s annak végleges mennyiségét 110 százalékban állapították meg. Hogy a verseny minél szebb ered­ményeket mutathasson fel, Lemeša­ny nemzeti bizottsága és földmüvesszövetkezete felhívással megkezdik munkájukat. Ütjük két ha­lom közötti tisztáson, majd erdőn ve­zet át egészen a halom tetejéig és a domboldalon át a patakig, majd ismét a dombtetőre, míg le nem rakják a 5 km hosszú kábelt. A kezdeti állomáson Syrovatka köz­katona, Čebreňák szakaszvezető és az üzemzavart ellenőrző őrs maradt. A szakaszvezető nézi a siető csoportot, mely csakhamar eltűnik a látóhatáron. Ezután az órára tekint. A szakaszveze­Haniska * t ő elgondolkodik, vajon hogyan fogja megállni a helyét Charvát közkatona a . , ,, . , .... 2 rajparancsnoki funkciójában. És a gya­fordult a járás valamennyi községé- * ko rlatozásra való visszaemlékezés hez és földmüvesszövetkezetéhez, * eszébe juttatja a múlt gyakarlatozást. A felhívásban az aratási munkálatok £ Lelki szemei előtt feltűnik csoportjá­alapos megszervezésének és gyors * nak mín de n e9yes tagja. Maga előtt 1, t ,,„ - * látja Dušek és Kosina közkatonákat, elvégzésének fontosságát inngsu- » ^ ne m ^^ rendes csomót csiná |_' lyozzak. A falvakon a mezőgazdasági * „i a kábel megszilárdításánál, bizottságok minden héten három iz- * Már ieküzdték ezeket a hibákat, ben értékelik az aratás menetét és £ Mennyi munkát adott, míg a katonákat amennyiben szükség van rá, gyors 2 m e9 tanította az utak fölötti vezeté k 2 építésére. Hány kilométert meneteltek 2 már. És csaknem mindegyik leküzdte (m) * a nehézségeket, Charvát közkatona is, intézkedéseket foganatosítanak. 1l^K&V* * KL ;»­BfcwWffijfc^K--:' , U''-/.; ŠJBEIÍ MT 1® mWmMč 'hL-; HKf w' ~ Wr... . j ISSiiŕ ~ ŕí^í]®* Ĺ lySf 'At'l m wmmf M Ä -r- J0K Duáek közkatona valóban leküzdötte hibáit és ez megmutatkozott a gyakor­latozáson is. Felvételünk a kábel meg­szilárdításánál mutatja öt. a raj mostani vezetője. A kilométerek megtételével együtt megszűntek a hi­bák, tökéletesedett tudásuk és az épí­tés ideje is lerövidült... A parancsnok elmélkedéseit a kezde­ti „Dunaj" állomás csengője zavarta meg. Syrovatka közkatona felemelte g kagylót és jelentkezett: „Itt a kezdeti „Dunaj" állomás"... Itt Jozef" — hallja a másik ol­dalról Charvát közkatona hangját — jelentem az első kilométert; hogyan halljátok a hangomat...?" A szakaszvezető az apparátus fölé hajlik. Rátekint az órájára és gyorsan számítja a percvonalakat az óralapon. Még egyszer abba az irányba néz, ahol egy perccel előbb eltűntek szemei elől és hozzáteszi: „Az első kilométert tel­jesítették a síksági norma szerint, ez siker..." Tehát jól dolgozott a szakaszvezető és a többiek is. És milyen fiúk voltak azelőtt. Még nemrég az embernek ne­hezen sikerült akadálypályára hozni őket. És mennyire nem akartak szalad­ni. Végül azonban a telefon mégiscsak szívükhöz nőtt és vele együtt termé­szetesen a megtett kilométerek százai. „Mikor még én vezettem őket — jegyzi meg Čebreňák szakaszvezető — hat kilométer hosszú vezetéket öt perccel előbb raktak le, mint ahogyan a norma előírja. Természetesen a re­kordot elősegítették a „kerekek", napi 1500 métert futottunk ..." Ismét cseng a telefon. A „vonalról" jelentik az építés befejezését. Čebreňák szakaszvezető elégedett. Előbb jutottak a célhoz, mint számította. Gyurkovics István főhadnagy OJ szo Ífefuta 22.

Next

/
Thumbnails
Contents