Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-20 / 201. szám, péntek

A Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusa Munkára fel, hogy minden erőnkkel a felszabadító szocializmus útjára lépjünk Maurice Thorez beszámolója a Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusán Le Havre, július 18. (ČXK.) — Július 18-án Le Havreban a városi tanács épületében megkezdődött a Francia Kommunista Párt J£IV. kongresszusa. A kongresszus tanácskozásain 1600 küldött és vendég vesz részt, a különböző országok kommunista és munkáspártjainak képviselői. A kongresszuson sok francia és külföldi újságíró is megjelent. A kongresszus első pontjában Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára, akit a küldöttek taps viharral üdvözöltek, elmondotta „A nemzet szociális haladásáért, a békéért és fejlődésért" című beszámolóját, amelyet kivonatosan az alábbiakban ismertetünk. A szocializmus világrendszerre lett Le Havre, július 18. (TASZSZ.) — Maurice Thorez beszámolójában elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a Francia Kommunista Párt XIII. kongreszszusa óta mindössze két év telt el, azonban ezen idő alatt a nemzetközi helyzetben és magában Franciaországban is nagy változások történtek. A háború utáni változások következtében, amelyeket nem sikerült „hidegháborúval" felszámolni, korszakunkat az jellemzi, hogy a szocializmus világrendszerré vált. Ezzel kapcsolatban a munkásmozgalom előtt új problémák merülnek fel. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongreszszusán néhány hónappal ezelőtt elemezték e kérdéseket. Ez a Icongreszszus fontos szakaszt jelent a marxizmus-leninizmus alkotó fejlődésében. Thorez ezután megjegyezte, hogy a szocializmus átlépte egy ország keretét és a szocialista eszmék megnyerték az emberek millióit a kapitalista országokban, úgy hogy teljesen új feltételek keletkeztek a munkásosztály egységére, az új háború kiküszöbölésére és a szocializmus győzelmére ott, ahol eddig nem vertek gyökeret. Franciaországban a néptömegek fokozzák harcukat a létfeltételekért és az ország nemzeti függetlenségéért — folytatta Thorez. Már most nyilvánvalóak a francia politika egyes változásai. A Francia Kommunista Párt politikájával jelentős mértékben hozzájárult a dolgozók küzdelmének sikeréhez, amellyel elérte a francia politikában mutatkozó változásokat. A Francia Kommunista Párt kitartóan harcolt és harcol a francia nép egyesítéséért áldozatkész küzdelemben azok ellen, akik kizsákmányolják, elnyomják és soraikban egyenetlenséget szítanak, ^kik gyarmati háborúval aláássák Franciaország erejét és az országot nemzetközi presztízsének és nagyságénak elvesztése felé vezetik. Thorez elemezte a szocializmus erőinek további növekedését és jellemezte a Szovjetuniónak gazdasági fejlődésében elért sikereit. Rámutatott, a szovjet nép sikeresen teljesíti alapvető gazdasági feladatát, hogy elérje és elhagyja a fő kapitalista országokat az egy főre eső termelésben. Franciaország gazdasági helyzete Rámutatott továbbá a szocializmus tábora erőinek növekedésére és azon országok szövetségének megszilárdítására, amelyek a békeövezetet alkotják. Ezután rátért Franciaország gazdasági és politikai helyzetének elemzésére. Kijelentette, hogy Franciaországban mind intenzivebben folyik a tőke koncentrációja. A munkások több mint 48 százalékát olyan kapitalista vállalatok fizetik, amelyek az ország valamennyi vállalatának mintegy 0,5 százalékát teszik ki. Thorez hangsúlyozta, hogy Franciaország gazdasági értelemben elmaradt. Állítását a következő számadatokkal támasztotta alá: az acélgyártás Franciaországban 1929-ben tíz millió tonnát tett ki, 1955-ben csak 12 millió tonnával növekedett. Franciaország 1913-ban a világ ipari termelésében 8 százalékkal részesedett, ma azonban csak 3,6 százalékkal vesz részt benne. Thorez figyelmeztetett arra, hogy bár a francia iparban az utóbbi évek során bizonyos haladás észlelhető, ennek azonban nincsen állandó és egészséges alapja. Azon tényezők között, amelyek ezt a haladást elősegítik, foglal helyet a gazdasági élet militarizálása, a lázas fegyverkezés, a kivitel fellendülése, melyet a német—japán—olasz konkurrencia ideiglenes kiküszöbölése tett lehetővé, az ipari berendezés felújítása az adófizetők terhére és a munkásosztály fokozott kizsákmányolása. A továbbiakban Thorez a francia munkásosztály és parasztság nyomorával foglalkozott és rámutatott az adóemelésre, valamint a kapitalista monopóliumok fokozott támadására a dolgozó tömegek ellen. Népünk jövőjéért, országunk boldogságáért és nagyságáért a szocialista Franciaországért harcolunk és ezért felhívjuk a munkásosztályt, hogy határozottan foglaljon állást a monopolisták ellen I — jelentette ki Thorez. I A szónok ezután a francia ipar általános technikai felszerelése, az atomenergia békés célokra való felhasználása, a termelés automatizálása és egyúttal a demokrácia terjesztése és megszilárdítása mellett foglalt állást, amelyet nem lehet elválasztani a neruaW függetlenségétől és felvirágoztatásától. Meggyőződésünk — jelentette ki —, hogy a mi országunk nemcsak történelme és hagyományai miatt nagy, hanem azért is, mert nagy szerepet játszhat a jövőben, gazdag forrásokkal, hasznos termékekkel és iparral, magasan képzett munkásokkal és technikai szakemberekkel rendelkezik. A Francia Kommunista Párt mint a jövő pártja és mint azon erők határozott ellenzője, amelyek azt okozták, hogy Franciaország lemond nemzeti érdekeiről és hanyatlik, olyan eszközöket javasol, amelyek nézete szerint megmenthetik az országot. A Francia Kommunista Párt felhívja az összes munkásokat és valamennyi demokratikus erőt e helyzet megváltoztatásáért indított küzdelemre, amely helyzetbe Franciaországot a monopóliumok képviselői kergették és amely helyzetet még megnehezíti az a politika, amely Franciaországot az amerikai monopolisták alá rendeli. Az algériai i'érdes sürgős megoldásáért Thorez ezután kifejtette az algériai probléma lényegét és hangsúlyozta, hogy a gyarmatosító körök azon követelése, hogy Algériában megvédjék a „francia pozíciókat", valójában ezen pozíciók felszámolásához vezet, mert az algériai háború elmélyíti az algériai és francia nép között tátongó szakadékot. Ez a háború fokozza a költségvetési hiányt, aláássa a demokratikus szabadságot és hozzájárul a bujtogató elemek növekedéséhez Franciaországban, veszélyezteti azon egyezmények teljesítését, amelyeket Tunisszal és Marokkóval kötött. Ez a háború minden szempontból ellenkezik Franciaország nemzeti érdekeivel — hangsúlyozta Thorez. Országunk válaszút előtt áll. Vagy megnyeri az algériai nép értékes barátságát azzal, hogy beszünteti a tüzet és elismeri nemzeti jogait, vagy pedig elmélyíti a szakadékot és kiélezi a két ország népe közötti ellenségeskedést az igazságtalan gyarmati háború folytatásával. Thorez őrültségnek minősítette azon kísérleteket, amelyekkel meg akarják gátolni a gyarmati népeknek nemzeti függetlenségük irápti harcát és hozzáfűzte, hogy a kommunisták és a szocialisták folytatni fogják közös küzdelmüket az algériai katonai akciók megszüntetéséért és aláírásokat fognak gyűjteni azokra a petíciókra, amelyeket a küldöttségek a parlament tagjaihoz intéznek; gyűléseket és tüntetéseket, tiltakozó sztrájkokat fognak szervezni. Meg fogják védeni a békés követeléseket terjesztő sajtót a hivatalok túlkapásai ellen. Küzdeni fognak Franciaországban és Algériában is a börtönbe vetett demokraták szabadon bocsátásáért. Testvérileg fogják támogatni a Franciaországban dolgozó algériaiak követelését és meg fogják védeni a francia egyetemeken tanuló muzulmán diákok jogait. A kommunisták és szocialisták közösen foglalnak állást a gyarmatosító rendszer ellen Algériában és más függő országokban, hogy ezt a rendszert a társadalmi elveken alapuló új rendszerrel váltsák fel, mint ahogy az megfelel a népek szabad akaratának. Az atlanti egyezmény sérti Franciaország érdekeit Thorez ezután rátért a franciaországi helyzetre, korunk új problémáinak megvilágítására. Foglalkozott a háború meghiúsításának kérdésével és hangsúlyozta, hogy a nemzetközi fórumon erre elegendő és hatalmas erők vannak. Egyben óva intett, hogy a lehe- | tőségeket ne tévesszük össze a valósággal, és hangsúlyozta, hogy csakis a békét védő valamennyi erő ébersége j biztosíthatja ezen feladat teljesítését. I A közelmúltban folytatott franciaI szovjet tanácskozások kedvező fejlődése jelentős mértékben hozzájárult valamennyi nagyhatalom baráti kapcsolatainak felújításához, amely nagyhatalmakat terheli a felelősség a béke megőrzéséért. A francia dolgozó nép és a béke valamennyi híve új tetteket vár vezetőiktől, főképp a lázas fegyverkezés beszüntetése és az európai problémák "megoldása érdekében. Thorez továbbá kijelentette, hogy a jelenlegi francia kormány néhány lépést tett előre, különösen a német probléma és a leszerelés kérdésében. A nemzetközi feszültség fő oka azonban „az erőpolitika". A nemzetközi feszültség teljes enyhülését csakis akkor érhetjük el, hogyha ezt a politikát, amelynek csődje mindenki előtt teljesen világos, határozottan visszautasítják. Nem az atlanti egyezmeny, hanem az éppen ezzel ellentétes út felel meg Franciaország nemzeti érdekeinek és a békének. Ez a nyugodt együttműködés és együttélés útja valamenynyi állam egyenjogúsága elveinek szellemében, tekintet nélkül azok társadalmi berendezésére. Pártunk minden ilyen irányú törekvést támogat és támogatni fog. Thorez kijelentette, hogy Franciaország Kommunista Pártjának fő célja, hogy küzdjön a fegyverkezés és a fegyveres erők állományának csökkentéséért, az atomfegyver betiltásáért, az Euratom létesítésére irányuló reakciós javaslat elien, a német probléma békés megoldásáért, a német militarizmus feltámasztása ellen, a kollektív biztonság rendszerének létesítéséért, az agresszív katonai tömbök politikája ellen. Teljesen világos — folytatta Thorez —, hogy Franciaországban most nagyon időszerű az új rendszerre való átmenet útjainak kérdése, mert a mostani Franciaországban megértek a szocializmus bevezetésének tárgyilagos feltételei, mert a szocialista tudat a dolgozók millióit hatja át. A munkásosztály e ységéért Thorez utalt a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozataira e kérdésben és hangsúlyozta, hogy a szocializmusra való átmenet különböző útjainak elismerése a különböző országokban egyáltalán nem jelenti a marxista elmélet revízióját. Arról van szó, hogy pontosan mérlegelnünk kell a megváltozott helyzetet és nem arról, hogy kételkedjünk a marxizmus-leninizmus elveiben. Thorez rámutatott a szocializmus győzedelméről szóló marxista-leninista elmélet klasszikusainak fő elméleti tanulmányaira és foglalkozott a franciaországi munkásmozgalom jelenlegi problémáival. Figyelmeztetett a dolgozó parasztság, az értelmiség és az iparosok — vagyis a francia nép túlnyomó többségének a rftunkásosztály körül való tömörülésére. Ezen az úton a parlamentből a burzsoázia uralmának eszköze helyett a néptömegek valódi gondolata megnyilvánulásának eszközét kell megteremteni. A kommunisták és a szocialisták a nemzetgyűlésben ma már csaknem többségre tettek szert. Thorez kiemelte, hogy a kommunista párt közvetlen Franciaország felszabadulása után javasolta a szocialista pártnak, hogy közösen alakítsanak kormányt. Azonban a szocialisták vezetői ezt a javaslatot akkor elvetették és tevékenyen kezdték támogatni az atlanti politikát. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa — folytatta Thorez — hangsúlyozta, hogy a szocializmus felé haladás, valamint a dolgozók legégetőbb gazdasági és politikai követelményeinek kielégítése megkívánja az egész munkásosztály akcióegységét. Franciaországban egyesítenünk kell a szakszervezeteket, el kell érnünk a szocialista és a kommunista párt akcióegységét és ezt az egységet fel kell ruházni a legszilárdabb szervezeti formákkal. Ha ezen az úton haladunk, a Francia Kommunista Párt hű marad hagyományaihoz. Az elmúlt tíz év nagy tanulságá abban rejlik, hogy a munkásosztály ereje szétbomlasztásának politikája, az egyenetlenség politikája, az a taktika, amelyet a reakció alkalmaz, hogy megkárosítsa a munkásosztály érdekeit és akadályokat gördítsen a szociális előretörés, a demokrácia és béke útjába. így maga az élet sugalmazza a kommunisták és szocialisták közötti kapcsolatok és a szervezett együttI működés szükségességét. Az élet ehhez hallatlan lehetőségeket teremt. A szocialista párt valójában kissé megváltoztatta irányzatát és ma más programot véd, mint 1947-ben, különösen a külpolitika terén. Az egységes front megteremtése feltételeinek egyike a kommunisták lankadatlan törekvése. hogy megszervezzék és mozgósítsák a tömegeket és marxista-lenininista szellemben neveljék őket. A kommunisták az akcióegység harcában megmagyarázzák a tömegeknek, hogy csak a marxista-leninista elmélet lehet segítségükre a kül- és belpolitika valamennyi problémájának helyes megértésében, csakis ez az elmélet adhat szükséges ideológiai alapot a munkások ügyének sikeres védelmezésében. A kommunista párt egyben energikusan küzd soraiban a szektánsság valamennyi megnyilvánulása ellen. Elítél minden egyenetlenséget a szocialista, keresztény és más szervezetek tagjai között. A kommunisták akcióegységet akarnak teremteni az egész munkásosztályban. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az akcióegységre vezető lépéseket mindkét Oldalról meg kell tenni. Thorez sajnálatát fejezte ki afölött, hogy a szocialista párt sajtószerve, a Populaire de Paris rendszeresen támadja a kommunista pártot és hogy a szocialista párt vezetői továbbra is visszautasító álláspontra helyezkednek a kommunistákkal való együttműködés tekintetében. A személyi kultuszról Thorez ezután a személyi kultusz kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a személyi kultusz elítélése a marxista-leninista elméleteken és a szovjet állam mélyen gyökerező demokratikus lényegén alapul. E kérdésben a nyílt és bátor bírálat új, szemléltető igazolása az SZKP KB erejének és a szovjet rendszer szilárdságának. Semmiféle burzsoá állam vagy burzsoá politikus hasonló tettre nem merészkedett volna. A francia dolgozók bizalma az első szocialista állam irányában egyáltalán nem rendült meg, hanem mindinkább megszilárdult, ami azon politikai kvalitásoknak és bátorságnak köszönhető, amelyeket ezen alkalommal szovjet elvtársaink mutattak. Thorez ezután megemlékezett a Sztálin személyi kultusza keletkezésének feltételeiről és hangsúlyozta, hogy helytelen volna úgy vélekedni, hogy ez a kultusz eltántorította a szocialista társadalmat a kommunizmus felé való haladástól, és helytelen volna e kultusz forrását a szovjet rendszer lényegében keresni. Thorez rámutatott a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága „a személyi kultusz és következményeinek" áthidalásáról szóló határozatának nagy jelentőségére és hangsúlyozta, hogy ez a határozat nagy visszhangot keltett a Francia Kommunista Pártban, és hogy a francia dolgozók egyhangú lelkesedéssel hagyták jóvá a határozatot. Ennek következtében nő a francia kommunisták aktivitása és energiája, megerősödik a lenini elmélet helyességébe vetett bizalmuk és a proletár nemzetköziség iránti hűségük. A párt következetes harcának eredményei Thorez a továbbiakban belpolitikai problémákkal foglalkozott. A XIII. kongresszus után pártunk ereje megnövekedett — mondotta. — Franciaország első pártja pozícióinak megszilárdítását igazolták az 1955. évi tanácsválasztások. Jogos büszkeséggel könyveltük el az ez évi parlamenti választásokon elért győzeliíünket. Több mint 5 600 000 szavazatot kaptunk, vagyis 625 000-el többet, mint az előző választások során. A legnagyobb munkásközpontok dolgozói január 2-án ismét bebizonyították pártunk iránti bizalmukat. Pártunk továbbra is előretör, mert a XIII. kongresszus határozatai alapján elkészült a harcra. A XIII kongresszuson kidolgozott irányelvek segítették a néptömegek törekvését a politika megváltoztatására, valamint valamennyi demokratikus és nemzeti erő egyesítésére. Az elmúlt két év tapasztalatai teljes mértékben megerősítették a XIII. konqresszus téziseit, hogy a pártban megvan a politika megváltoztatására múlhatatlanul szükséges erő, és hogy feladatunk az,.hogy ezen erőket egyesítsük. A Központi Bizottság ezen irányelvekből kiindulva több olyan kérdést dolgozott ki, amelyeknek nagy gyakorlati jelentőségük van és amelyek áttanulmányozása aktivistáinkat és dolgozóinkat további küzdelemre vértezte fel és segítségükre van a párt körüli tömörülésben. E kérdések legfontosabbika a munkásosztály nehéz életkörülményeinek kérdése. Szövetségben a parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel Pártunk pontosabban meghatározta a parasztság irányában folytatott politikáját. A kommunista párt a falvakon végzett tevékenységében elsősorban a mezőgazdasági munkásokra, továbbá a kis- és középparasztokra támaszkodik. A párt védelmezi a földművesek követelményeit, amelyek nincsenek ellentétben a munkásosztály érdekeivel. A munkásosztály most még nagyobb határozottsággal követeli, hogy ismerjék el vezető szerepét a nemzet életében. Ezt a feladatot és a hatalom kivívását csak úgy érheti el, ha még szorosabb szövetségre lép a dolgozó parasztsággal. A Központi Bizottság figyelemmel kíséri a dolgozó értelmiség, az iparosok, kiskereskedők és a polgári középosztály helyzetének kérdéseit is. Thorez továbbá rátért a pártok harcára a demokratikus jogokért, a közoktatás védelméért, az ifjúság és a lakosság dolgozó tömegei jogainak tá' mogátásáért. A továbbiakban Thorez arról beszélt, hogy szükséges felszámolni a párt politikai munkájában mutatkozó fogyatékosságokat, amelyeknek eredménye volt egyes elvtársak opportunista színvallása, ezek az elvtársak az ellenséges propaganda befolyása alá kerültek. Harc a szektánsság ellen Komoly hiányosság a szektánsság, amely nagy kárt okoz a párt tevékenységében, és gátolja a munkásosztály egyesítésére irányuló törekvéseket. Vannak olyan elvtársak, akik nem értik meg azokat a változásokat, amelyek az események befolyása alatt mentek végbe a szocialista dolgozók gondolkodásában, vagy akik azt hiszik, hogy ezek a változások túl lassúak és arra törekszenek, hogy személyes türelmetlenségüket az elmélet fölé helyezik. Ezek a káros hatások főképp az új parlamenti csoport március 12-i és június 5-i szavazásával való összefüggésben bukkantak fel. (Az első esetben a szavazás a Mollet-kormány teljhatalmára vonatkozott az algériai kérI désben, a második esetben a kormány politikájáról szóló szavazásra.) Azon képviselők álláspontja, akik az első esetben a kormány mellett szavaztak, és a második esetben tartózkodtak a szavazástól, abból a törekvésből ered, hogy megőrizzék az egységes front széles fejlődésének lehetőségeit a szocialista munkásokkal, kivált az algériai háború beszüntetése és az algériai probléma békés megoldása tekintetében. Ez a parlamenti tevékenység valamennyi aktivistánktól és minden szervezetünktől hatalmas erőfeszítést követel a néptömegek akcióegysége eléréséért a békepolitika győzelmének érdekében. Azonban a párt egyes szervezeteiben sok szó esett a március 12-i szavazásról és nem voltak tekintettel arra, hogy ez a szavazás kedvező feltételeket teremtett a kapcsolatok kibővítésére a szocialista párt szervezeteivel és aktivistáival. Egyes — szerencsére ritkán előforduló — esetekben a. gyakorlati tevékenységet dogmatizmussal pótolták azzal a szándékkal, hogy általánosságban szóljanak az elvekről, elkülönülve az élettől és a gyakorlati követelményektől. A párt nyugodtan halad előre az opportunista vagy szektáns elemek ellenére, amelyek gátolják politikai tevékenységét. A fogyatékosságokból eredő feladatok Thorez továbbá említést tett arról, hogy a párt tevékenységének szervezésében előfordul az a fogyatékosság, hogy kevés figyelmet szentelnek a párt számbeli növekedésének. Vannak még ipari kerületeink, ahol nagyon kevés pártsejt alakult, vagy egyáltalán létre sem jött. Az agitáció és propaganda tekintetében úgy véljük, hogy pártszervezeteinknek gyakrabban kellene nyilvános üléseket tartaniok, megmagyarázniok a tömegeknek pártunk politikáját és küzdeniök a reakciós, ideológia ellen. Gyakran maguk a kommunisták is kevés érdeklődést tanúsítanak az ideológiai problémák és a pártnevelés iránt. Thorez felhívta a kommunistákat, hogy minden erejükkel támogassák a kommunista sajtó terjesztését és javítsák a nevelőmunkát az asszonyok és az ifjúság között. (Folytatás a 4. oldalon) OJ szO 1956. július 20. O