Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-17 / 198. szám, kedd

Cövekednek és erősödnek a béke, a demokrácia és a szocializmus nemzetközi erii Moszkva. (TASZSZ) — Az eseményekben gazdag háború utáni történelemben rendkívüli helyet foglal el a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa. Ezen a kongresszuson a párt, amely 200 millió szovjet embert vezet a kommunizmus felé, felvázolta nagyméretű akcióprogramját. Ez a program óriási mértékben növelte a szovjet nép alkotó erőit és lényegesen megváltoztatta a nemzetközi helyzetet. Az SZKP XX. kongresszusa után a Szovjetunióban a kommunizmus eszméitől ihletett szovjet emberek lelkes munkájának következtében újabb jelentős sikereket értek el az ország politikai, gazdasági és kulturális életének valamennyi szakaszán. Sikeresen fejlődnek nemzetközi kapcsolataink is. A Szovjetunió kezdeményezéséből és aktív részvételével enyhül az államok közötti kapcsolatokban fennálló feszültség. Pozitív eredmények jöttek létre számos nyílt nemzetközi probléma megoldásában is. Jelentősen megszilárdultak a békeszerető erők pozíciói, r.étrejöttek a szilárd béke biztosításának reális feltételei. A XX. kongresszus nemcsak kijelentette, hogy a béke erői ma elég hatalmasak ahhoz, hogy megakadályozzák a háborút, hanem felvázolta a nagy és nemes célt — a béke megszilárdításának reális nropramját is. E program teljesítése lehetővé teszi egv újabb, még ^usztítóbb háború elkerülését. A különböző szoc'.ii's, politikai rendszerű államok békés egymás mellett éléséről a kongresszus által kifejtett elméleti tanulságok, az a következtetés, hogy a jelenlegi időszakban el lehet hárítani a háborút, az a megállapítás, hogy az országok különböző formában térhetnek át a szocializmusra, elősegítik valamennyi haladó erő akcióegységének megszilárdítását, a szocializmus világrendszere helvzetének további erősítését. A széles néptömegek nemcsak a szocialista országokban, hanem a tőkés országokban is üdvözlik és támogatják a békének és a nemzetközi együttműködésnek az SZKP XX. kongresszusa által kitűzött programját. E programot magukévá tették és megkezdték a harcot teljesítéséért. Az USA államférfiai, akik igényt tartanak az egész kapitalista világ irányítására, görcsösen azokba a múlt hibákba és fogyatékosságokba kapaszkodnak, melyeket J. V. Sztálin személyének kultusza a Szovjetunióban okozott, és amelyeket az SZKP XX. kongresszusa elítélt, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága pedig már jóvátett. Az USA külügyminisztériuma félretette a diplomáciát és a személyi kultusz körül kifejtett propagandista kampány főhadiszállásává lett. E kampánynak az a célja, hogy árnyat vessen a marxizmus-leninizmus nagy eszméire, aláássa a dolgozók bizalmát a világ első szocialista nagyhatalma, a Szovjetunió iránt és a kommunista és nemzetközi munkásmozgalom soraiban súrlódást és zavart okozzon. A tények azt bizonyítják, hogy ezúttal nem olyan szokásos propagandakampányról van szó, mint amilyet a „hidegháború" évei alatt az USA külügyin 'lisztériuma oly gyakran szervezett. Ezúttal széles irányzatú, új politikai tervről van szó, amelyhez az USA reakciós körei sok reményt fűznek. Az amerikai monopóliumok védelmezői jó! tudják, hogy a jelenlegi feltéte'ek között a kapitalizmus visszaállítása a népi demokratikus országokban nem találhat hívekre és ezért a legrafináltabb eszközökhöz folyamodnak. Felhasználják ügynökségeiket, a legyőzb'tt kizsákmányoló osztályok maradványait, amelyek ellenséges érzéseket táplálnak a kommunizmus iránt, felhasználják ezeket az eszközöket arra, hogy hálójukba bevonjanak néhány becsületes, de politikailag nem eléggé megacélozódott embert, arra törekszenek, hogy sovinizmust szítsanak, megszakítsák a szocialista országok kapcsolatait, súrlódásokat okozzanak közöttük. Ezzel az imperialisták meg akarják rendíteni a szocialista országokat, hogy nagyméretű felforgató akciókra térhessenek át a népi hatalom és a szocialista rendszer ellen. Hasonló taktikát készítenek elő az imperializmus ideológusai a kapitalista országok kommunista pártjai ellen, hogy szétzúzzák a világ munkásmozgalmának nemzetközi kapcsolatát. A moszkvai Pravda ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy nagy hiba volna, ha az ellenségnek ezt az új mesterkedéseit lebecsülnök. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy vannak még opportunista elemek, amelyekre a dolgozók ellenségei kétségtelenül támaszkodnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a politikailag nem eléggé fejlett és a túlságosan hiszékeny emberek között akadhatnak olyanok is, akik a „nemzeti kommunizmus"-ról hangoztatott kijelentések horgára akadhatnának, akiket megtéA moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke veszthetnek az olyan kijelentések, hogy a kommunista pártok nemzetközi kapcsolata „feleslegessé vált." stb. 1. A szocialista világrendszer számos ország szilárd, megbonthatatlan tömörülése. Azok az országok, amelyek ma a szocialista világrendszert alkotják, a munkásosztálynak és a parasztságnak az elnyomók ellen vívott hosszú és súlyos felszabadító harca után végeztek a kapitalizmussal. A kommunista és a munkáspártok ezen országok népeit a szociális és nemzeti felszabadulás biztonságos útján vezették és vezetik a leninizmusnak, a világot átalakító élő és fejlődő mozgalomnak eszméitől lelkesítve. A második világháború előtt az olyan országok, mint Lengyelország, fiománia, Magyarország, Bulgária és Albánia gyenge iparral és elmaradott iparral rendelkeztek. Ezekben az országokban fasiszta és félfasiszta kormányok uralkodtak, amelyek kegyetlenül elnyomták a dolgozókat. Nemzetgazdaságuk kérdéseiben külföldi monopóliumok döntöttek. A szocializmus felépítése ezeknek az országoknak és a többi népi demokratikus országoknak lehetővé tette, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek az eddigi gazdasági elmaradottságnak, felépítsék nehéziparukat, felemeljék nemzeti kultúrájukat. Jellemző, hogy az ezelőtt elmaradt keleteurópai országok a szocializmushoz vezető úton behozzák a nehézipar legfontosabb ágazatai termelésének méreteiben a gazdaságilag fejlett nyugateurópai államokat. Rohamosan fejlődik a szocializmus felépítése a Kínai Népköztársaságban, szüntelenül szilárdul a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Kína iparosításának terveit, amelyekről számos burzsoá „jós" még nemrégen mint megvalósíthatatlan álmokról írt, most túlteljesítik. Sikeresen valósul meg a mezőgazdaság szövetkezeti alapokon való átépítésének terve. Mindez arról az új nagy lépésről tanúskodik, amelyet a szocializmus útján valamennyi népi demokratikus ország tett, s a szocialista világrendszer szüntelen szilárdulását bizonyítja. A kommunista országépítés a Szovjetunióban éppúgy, mint a szocialista országépítés a népi demokratikus országokban — a népeknek az új élet felé való előrehaladásának egységes folyamata. Teljesen világos, hogy a nagy és kis szocialista államok között baráti, testvéri kapcsolatok keletkeztek, amelyek a politikai és gazdasági fejlődés azonosságán, a végcél azonosságán alapulnak. A szocialista országok egyesülésében döntő szerepük van a kommunista és a munkáspártoknak, amelyek fennen hordozzák a leninizmus zászlaját, a népek barátságának lobogóját. Az egész szocialista tábor megszilárdulására történelmi jelentősége volt a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatainak. Az „SZKP XX. kongresszusa világraszóló történelmi' esemény'' — írta vezércikkében Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának lapja, a Zsenminzsibao. A marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásának alapján a kongresszus a szovjet népnek megmutatta a kommunizmus sikeres felépítéséhez vezető utat és hozzájárult a békeszerető nemzeteknek a békéért, az új háború veszélyének elhárításáért vívott harca további fejlődéséhez. A szocializmust építő kínai nép a szovjet néppel és más országok népeivel együtt új hozzájárulással erősíti a békéért és az emberiség haladásáért vívott nemes harc ügyét." A békéért és az emberiség haladásáért vívott harc nagy eszméi, amelyekért a szocializmus országai harcolnak, egyre nagyobb támogatásra találnak az egész világon. Nem véletlen, hogy azok a népek, amelyek nemrégen szabadultak fel a gyarmati elnyomás alól, valamint azok a népek is, amelyek még harcolnak nemzeti függetlenségükért és szabadságukért, megtalálják a közös nyelvet a szocialista tábor országaival. Egybekapcsolják őket a béke és a demokrácia védelmének érdekei, az imperialista agresszió és reakció ellen vívott harc érdekei. Azonban egyes körök az USA-ban semmiképpen sem tudják megérteni a szocialista rendszer megszilárdulásának történelmi törvényszerűségét a Szovjetunióban, a népi Kínában, és a népi demokratikus országokban. Még mindig arra vágyódnak, hogy visszatérjenek a „régf aranyidők", amikor amerikai, brit, francia és német tőkések gazdálkodtak Kínában, Lengyelországban, Magyarországon és más olyan országokban, melyek most az önálló fejlődés útján haladnak. Az imoei 'ilisták azt hiszik, hogy a szocialista demokratizmus továbbfejlődésének légkörében a bírálat és az önbírálat fejlődésének légkörében ezekben az országokban ügynökeiknek sikerül a viszály magvait elvetniök. Erre használták fel például azt a vitát, amely Magyarországon a Petőfikörben folyt le. Egyes elemek, akik a Magyar Dolgozók Pártjának politikája ellen vannak, engedtek az imperialista körök kívülről jövő befolyásának és megkísérelték, hogy a vita leple alatt pártellenes nézeteket elterjesszenek s ezáltal a népi Magyarország ellenségeinek malmára hajtották a vizet. A szabad nemzetek az új álarc alatt is felismerik az ell nséget, leleplezik és ártalmatlanná teszik. Ezzel egyidejűleg azonban nem szabad szemet húnynunk afelett, hogy ahol gyenge a tömegpolitikai és az ideológiai nevelőmunka, ott ezt az ellenséges ügynökség siet felhasználni saját céljaira. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnünk kell a nemrégen lejátszódott poznani provokációra is. Ma, mindenki látia, ho; y ez a provokáció ellenséges ügynökök müve. Az amerikai sajtó nem is tartotta szükségesnek tagadni a poznani események közvetlen öss-r Uggését a „hidegháború"-t irányító tengerentúli központok tevékenységével. Amint már jelentették, a New York JournalAmerican című lan június 30-i számában cinikus nyíltsággal kijelentette, hogy á „szenátus elhatározta, hogy a külföldi államoknak nyújtott segítség keretében huszonöt millió dollárt juttat olvan tevékenység pénzelésére a vasfüggöny mögött, mint amilyen tevékenység a poznani rendzavaráshoz vezetett". A Poznanban működő aljas provokátorok kihasználták azokat a fejlődés okozta átmeneti nehézségeket, amelyekkel Lengyelország küzd. A népi demokratikus országoknak vannak még bizonyos nehézségeik, amelyek az egész néDgazdasáo mélyreható átépítéséből, a nagy beruházási kiadások szükségességéből, a háború és hitlerista megszállók okozta rombolás felszámolásából származnak. Előfordulnak egyes hibák is, mint pl. a tervezésben, ame lyek időnként aránytalanságot okoz nak a népgazdaság egyes ágazatainak fejlődésében. Ezeket a hibákat sikeresen helyrehozzák. A munkásosztály ellenségei azonban megkísérlik azt, hogy e nehézségeket és fogyatékosságokat népellenes céljaikra használják fel különösen ott, ahol meggyengül a kommunista- és munkáspártok politikai munkája. Sokan, akik a poznani ellenséges provokációk hatása alá kerültek, nyilvánvalóan nem tudatosították azt, hogy e provokációkra tulajdonképpen kik buzdítják őket. Ez azért történhetett meg, mert egyes emberek a népi demokratikus országokban nem értik meg hogy míg ezen országokban fennállnak a szocialista rendszerrel szemben ellen_ séges oszialyerők, ezek bizonyos köj rülmények között felléphetnek a népi demokratikus rendszer ellen és megkísérelhetik hogy magukkal rántsák az ingadozó, nem szilárd elemeket, annál is inkább, mert a külföldi ellenséges körök különféle provokációk szervezésére törekednek és fognak továbbra is törekedni. A népi demokratikus országok munkásai, parasztjai és értelmisége, akik őrködnek vívmányaik felett, bizonyosan levonják a poznani események tanúlságait és meg tudják fékezni a munkásosztály ellenségét és ártalmatlanná tenni az imperialisták gonosztevő ügynökségét. A poznani provokáció csődje, amelyet a lengyel nép enyhangúlag elítélt, nagyon elszomorította azokat, akik még arra vágynak, hogy a népi demokratikus országokban a régi rendszert élesszék fel. Ezzel kapcsolatban jellemző, hogy a brit burzsoá sajtő nagyon egvértelműen elítéli Dullest, aki utolsó beszédeiben újból megismétli a népi demokratikus országok társadalmi rendszere erőszakos megváltoztatásáról szóló régi szólamokat. London hangsúlyozza, hogy a poznani mintájú kalandok reménytelenek és csupán „felesleges erőpazarlást" jelentenek. Még az olyan kalandorok is, mint a hírhedt Bor Komorowski tábornok, aki sorsdöntő szerepet játszott az 1944. évi varsói felkelésben, kénytelenek tudomásul venni a népi demokratikus rendszer szilárdságát. Bor Komorowski a poznani provokációt „reménytelennek" nevezte. Vajon az emigráns „kormány" két miniszterelnökének és sokszáz vezető emigránsnak Lengyelországba való viszszatérése nem azt tanúsítja-e, hogy még a népi demokratikus rendszer iegmegrögzöttebb ellenzői is elvesztik azt a hitüket, hogy újból vissza lehet állítani a régi rendszert? Már régen, itt volna az ideje, hogy az imperialista urak megértsék, hogy a szocialista országok közössége, — a népek történelmi vívmánya — szilárd és megrendíthetetlen, mert a szocialista országoknál, nemzeti függetlenséget biztosít, megszilárdítja nemzetközi helyzetüket, lehetővé teszi népgazdaságuk rendszeres fejlesztését, a dolgozók életszínvonalának emelését. A szocialista országok kapcsolatai szilárdak, mert a testvéri barátság, az egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a minden téren való kölcsönös segítség elvein alapulnak. A fenyegetések, a nyomás és a különféle provokációk imperialista politikája csupán ahhoz vezet, hogy a szocialista országok még szorosabban tömörülnek. Mao Ce-tung elvtárs a szocializmus erőinek növekedését a következőképpen jellemezte: „A Szovjetunió ma olyan hatalomra tett szert, a Kínai Népköztársaság oly nagy győzelmet aratott, a népi demokratikus országok felépítése oly nagy sikereket ér el, az egész világ népeinek az elnyomás és az agresszió elleni mozgalma oly méreteket öltött, barátságunk és egységünk frontja annyira megszilárdult, hogy teljes joggal állíthatjuk, hogy nem ijedünk meg semmilyen imperialista agressziótól. Minden imperialista agressziót szétzúzunk, minden aljas provokáció csődbe fullad." A kölcsönös segítségre és támogatásra támaszkodó szocialista országok leküzdik a fejlődés nehézségeit és biztos léptekkei haladnak a szocialista világrendszer megszilárdításának, a béke megszilárdításának útján a

Ý egész világon. 2. A világ most a demokratikus mozgalom új, hatalmas emelkedésének és megszilárdulásának, a dolgozók jobb jövőjéért vívott harca egysége növekedésének küszöbén áll. Az SZKP XX. kongresszusának határozatai feltárták a békéért és szocializmusért harcoló összes erők egyesülésének hatalmas távlatait. Ebben nagy szerepük van a kommunista pártoknak. A kommunista pártok a kapitalista országok egész sorában súlyos háborús tapasztalatokon mentek át, megedződtek a fasizmus elleni harcban, még jobban megszilárdultak a háború után a békéért, szabadságért és a nemzeti függetlenségért vívott küzdelemben és óriási történelmi tapasztalatokat szereztek. A dolgozók a kommunistákat a nép érdekeinek szívós védelmezőiként ismerik. Franciaországban és Olaszországban a kommunisták nagy erővé váltak a parlamentben. Az imperialista reakciónak azokat a kísérleteit, melyekkel a kommunista pártok elszigetelésére törekedtek, tevékenységük korlátozását, sőt illegalitásba való kergetésüket akarták elérni, nem koronázta siker. A dolgozó tömegek valamennyi rétegében erősödik az egységre irányuló szívós törekvés. A kommunistákkal és a szocialistákkal haladó munkásosztály egysége szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen a békéért, a munkásosztály létérdekeinek biztosításáért vívott harc. Valamennyi demokratikus erő egységének reális lehetősége és a kommunista pártok befolyásának növekedése nagy nyugtalansággal tölti el a munkásosztály ellenségeit, a mindenféle reakciósokat, a hidegháború híveit. Éppen ezért a kapitalista országokban levő reakciós erők főleg arra törekednek, hogy ellentéteket szítsanak a nemzetközi munkásmozgalomban. Elsősorban erre irányul az imperialista reakció valamennyi erejének fő igyekezete. A munkásosztály ellenségei ellentétet akarnak szítani a kommunista pártokban, meg akarják gyengíteni nemzetközi kapcsolataikat elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártjához fűződő kapcsolataikat, el akarják szigetelni a nemzetközi munkásmozgalom egyes központjait, hogy azután támadásba mehessenek át ellenük. Mire alapozzák reményeiket az imperialista reakció politikusai és ideológusai? Először is azt gondolják, hogy mivel a munkásosztály nemzetközi szervei, mint a Komintern és a Kominform beszüntették tevékenységüket, ezáltal meggyengül a marxizmusleninizmusra támaszkodó forradalmi testvérpártok nemzetközi szolidaritása és kapcsolata. Másodszor azt remélik, hogy a kommunista pártok, amelyek tevékenységükben az egyes országok nemzeti sajátosságaiból és feltételeiből indulnak ki, a nép érdekeit védelmezve megfeledkezhetnek a nemzetközi proletár szolidaritás nagy kötelezettségéről, arról, hogy a nemzetközi szolidaritás megszilárdítása valamennyi ország munkásosztályának és külön-külön valamennyi országnak érdeke. Az imperialista reakciónak ez a számítása nem válik be. Csupán egyes megtéveiyedett egyének a munkásmozgalom soraiban, akik képesek két fa között eltévedni, és akik a fától nem látják az erdőt és csak az opportunista elemek, amelyek megfeledkeznek a munkásosztály nagy céljairól, tevékenységükben csak azok feledkezhetnek meg a nemzetközi proletariátus szolidaritásáról. Ez a gondolat a proletariátus világnézetnek régi, megrendíthetetlen alapja. A munkásosztály marxista pártjai tevékenységükben mindig a nemzetközi proletár szolidaritás elve szerint igazodtak és igazodnak. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy a dolgozók helyesen értelmezett nemzeti érdekei nem állhatnak ellentétben internacionális szocialista érdekeikkel. A nemzetközi kapcsolat elhanyagolása végül ahhoz vezetne, hogy súlyos károkat szenvednének a dolgozók nemzeti érdekei is. És ez nem is lehet másként, mert az egész újkori történelem legfontosabb következtetése az, hogy a proletár internacionalizmus a munkásosztály és valamennyi dolgozó legélesebb fegyvere a mindenféle elnyomás ellen vívott harcban, a nemzetek szabadságának és függetlenségének kivívásáért vívott harcban, a szocializmus és a kommunizmus építésében. Valamennyi marxista munkáspárt érdekeinek egysége abban rejlik, hogy a munkásosztály és'valamennyi dolgozó érdekeiért harcolnak, az új háború veszélye ellen, a monopoltöke népellenes erői, a gyarmati elnyomás ellen harcolnak. Ez a proletár internacionalizmus sziklaszilárd alapja. Az internacionális kapcsolatok megszilárdítása történelmi szükségesség rjiind a szocializmus országainak munkáspártjai, mind pedig valamennyi kapitalista ország marxista pártjai számára, az egész nemzetközi munkásmozgalom további sikeres fejlődésének biztosítéka. A kapitalista országok kommunista pártjai egyre erélyesebben szembehelyezkednek az imperialista körök támadásaival és lépésről lépésre leálcázzák azokat a rágalmazó kampányokat, amelyeket a munkásosztály ellenségei azért szerveztek, hooy ell tétet szítsanak a nemzc.közi munkásmozgalomban. A kommunista oéríak- • nak az imperialista reakció ellen folytatott fontos történelmi harca szempontjából nagy jelentőségű az SZKP KB-ntk a „Személyi kultusz és következményei leküzdéséről" hozott június 30-i határozata. Ezt a határo-atot a Francia Kommunista Párt lapja, a L'Humanité joggal nevezte „újabb fontos hozzájárulásnak a nemzetközi munkásmozgalom tevékenységéhez a béke és a szocializmus érdekében". Az SZKP KB június 30-i határ, ata a munkásmozgalom történetének jelenlegi szakaszát a marxizmus-lsninizmus világos fényében mutatia be. A Szovjetunió és a kommunizmus rágalmazóira megsemmisítő csapást mért. És a tőkés országok kommunista pártjai még magasabbra emelik a proletár internacionalizmus dicső marxilenini zász.-, .t. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága egyetért az &ZKP KB határozatával. Teljes egyetértését n-ilvúnította vele Palmiro Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára is. A Francia, olasz, belga és brit kommunista pártok küldöttségeinek az SZKP vezető tényezőivel az utóbbi időben Moszkvában lefolyt megbeszéléseit a testvérpártok közötti szívélyesség, őszinte barátság és kölcsönös bizalom jellemezte. Ezek a megbeszélések elősegítik a különböző országok munkásosztályai marxista pártjainak tömörülését és testvéri szolidaritását, megszilárdítják kapcsolataikat és együtí .iüködésüket. India Kommunista Pártjának Központi Bizottsága határozatában kijelentette, hogy az SZKP KB júniusi hatarozata helyesen értékeli a dolgozó nép ellenségeinek mesterkedéseit és hangsúlyozza, hogv hűnek kell maradni a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus tudományos ideológiájához. Nagy súllyal és bizonyossággal hangzanak ma az SZKP KB június 30-i határozatának zárósorai, amelyeket a kommunizmus erejébe vetett mélységes hit hat át: „A burzsoá ideológusok csak gyártsák meséiket a kommunizmus „válságáról", a kommunista pártok soraiban állítólag mutatkozó „zavarról". Mi nem szoktunk hallgatni az ellenség efféle ráolvasásaira. Az ellenség jóslatai mindig szétpukkantak, mint a szappanbuborék. Ezek a kudarcot vallott jósok megjelentek és eltűntek, de a kommunista mozgalom, a marxizmusleninizmus halhatatlan és életet teremtő eszméi győzelmeskedtek 'és győzedelmeskednek. így lesz a jövőben is. Ellenségeinknek semmifélp ádáz rágalmazó támadása sem tudja megállítani az emberiség történelmi fejlődésének feltartózhatatlan menetét a kommunizmus felé." 0 .1 S V 1956. július IS, MÉSZÁROS GYULA Tímár Lajos, Rozsnyó.