Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-12 / 163. szám, kedd

A jelenlegi helyzet és a párt feladatai (Folytatás a 8. oldalról.) ros összekapcsolására irányuló törekvés. Ez kétségtelen és vi­tán felül álló. Azonban arról van szó. hogyan kell helyesen értelmezni az ideológia és az élet, az elmélet és a gyakorlat egységét. A gyakorlat e'méletünknek kiinduló pontja, helyességének kritériuma és célja. Elméletünk a gyakorlatból indul ki, a gyakorlatban nyer ellenőrzést és a gyakorlatot szolgálja. A marxista-leninista elmélet által a gyakorlatnak nyújtott segít­ség nem abban van, hogy az elmélet csupán kritikátlanul meg­állapít mindent, ami a gyakorlatban felmerül. Ahogy az alkotó elmélet mellett dogmatikus teoretizálás is van, úgy a gya­korlatnak is két oldala van. Az egyik újító, forradalmi, te­remtő — a másik rutinos, sablonos és bürokratikus. Ezért ha az elmélet és az ideológiai munka valóban a gyakorlatot akarja szolgálni, akkor bírálóan kell megítélnie a gyakorlatot. Csak az így értelmezett elmélet járulhat hozzá a haladó gyakor­lat kifejlesztéséhez, csupán ez jelezheti idejében a hiányossá­gokat és segíthet megszüntetésükben. Ezért közgazdászaink elméleti munkája számára most feltétlenül szükséges a máso­dik ötéves terv irányelvtervezetéről folytatott vita számos ösztönzésének és tapasztalatának, hatalmas anyagának átvizs­gálása. Ez a vita megmutatta munkásaink és technikusaink nagy érdeklődését a termelés forradalmi újító haladása, az új technika iránt. Egész ideológiai munkánknak az elméleti tevékenységtől egészen az agitációig sokkal jobban kell tanítania a kommu­nistákat önálló gondolkodásra, a tapasztalatok általánosítására és ennek alapján a marxizmus-leninizmus szellemében, a párt vezérvonala szellemében való kezdeményező cselekvésre. Arra kell törekednünk, hogy a pártpropaganda ne csak a politikai és gazdasági ismeretek bizonyos alapvető összefoglalását adja a kommunistáknak, hanem hogy megtanítsa őket a tények marxista elemzésére, felfegyverezze őket azzal a képességgel, hogy áthatóan és idejében megkülönböztessék a helytelen mar­xistaellenes nézeteket és megadja nekik azt a képességet, érveik erejével, hogy hatékonyan és tárgyilagosan meg tudják cáfolni és ártalmatlanná tenni őket. Ezzel ideológiai munkánk az eddiginél jobban fog harcolni a párt eszmei egységéért. A párt eszmei egysége nem gépies egység, és nem is lehet gépies egység. Nem olyasmi, ami egyszer s mindenkorra kész állapotban adott dolog. A párt eszmei egységének megszilárdításáért folytatott harc az egy­oldalú és helytelen nézetek leküzdésének szüntelen folyama­tát, az ideológiai harcot jelenti. A kollektív bölcsesség és a párt eszmei egysége a nézetek szabad kicserélése és a bírá­lat alapján alakul ki. Hogy e véleménycserében helytelen né­zetek is felmerülnek, ez nem meglepő és nem váratlan. Ami azonban a pártra nezve életfontosságú az, hogy a kommu­nisták reagáljanak a helytelen nézetekre és harcoljanak el­lenük. Szükséges tehát, hogy mindenekelőtt ott erősítsük meg az ideológiai munkát, ahol az utóbbi időben helytelen nézetek merjltek fel. A párt semmi esetre sem tűrheti és nem fogja tűrni az ellenséges, burzsoá nézetek terjesztését. Egész ideológiai munkánkat a néptömegeknek a szocializ­mus építésében való döntő szerepére vonatkozó marxi-lenini nézetnek kell áthatnia. Nem lehet természetesen csupán be­szélni a néptömegek döntő szerepéről, hanem tudatosítani kell, hogy világnézetünknek alapvető, egyenesen lényegbevágó vonásáról van szó és ennek a szempontnak nemcsak az egész ideológiai, hanem a gazdasági és politikai munkában is meg kell nyilvánulnia. Ez annyit jelent, hogy a néptömegek döntő szerepéről szó­ló tételt nem hirdethetjük csupán szavakkal, hanem konkrétan kell megmutatnunk, hogy mit kell tenniük a kommunistáknak, mint a néptömegek szervezőinek és vezetőinek a munkások és parasztok kezdeményezésének fejlesztésére, a munkaterme­lékenység emelésére irányuló törekvéseikben, a műszaki hala­dás fejlesztésében, a falu szövetkezetesítésében, hogyan kell harcra szervezniök a kommunistáknak a tömegeket éle­tünk hiányosságainak megszüntetésére, a bürokratizmus prob­lémájának megoldására, a közszervezetek tevékenységének fej­lesztésére. Jelenleg, amikor harcot folytatunk hazánk szocialista épí­tése feladatainak teljesítéséért, a propagandában és agltácló­ban előtérbe lép a marxizmus-leninizmus elméletének, a nép­gazdaság irányítása problémáinak gazdasági része, anélkül, hogy meggvengítenénk, vagy csökkentenénk a filozófia, a történelem, a nemzetközi kapcsolatok stb. szakaszán folyó esz­mei munka jelentőségét. A propagandában és agitációban nem szabad kitérnünk a termelés, a bérek, a tervezés stb. égető problémái elöl. A párt ideológiai munkájának és a gazdasági építés feladatainak'összekapcsolása nem jelenti azt, hogy csu­pán a jelenlegi gazdasági problémák felsorolására korlátozód­junk, vagy a részfeladatok megvilágítására szorítkozzunk. Az ideológiai munka és főként a pártpropaganda és agitáció legfontosabb feladata, felfegyverezni a dolgozókat a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretével, megtanítani őket arra, hogy gyakorlati munkájukban e törvényszerűségek alap­ján dolgozzanak. Fel kell tárni és kihasználni a szocialista társadalmi rendszer előnyeiből fakadó nagy tartalékokat. A gazdasági ismeretek propagandájára való irányulással egy­idejűleg az ideológiai munkát is a politikai gazdaságtan kér­déseire kell irányítani. Ma, amikor harcot vezetünk a pártáiét lenini módszereinek és normáinak érvényesítéséért és teljes felújításáért, az ideo­lógiai munka elöterébe"n álló további feladat a pártépítés és a pártmunka kérdéseinek megvilágítása és feldolgozása. Az egész propagandának és ayitációnak teljes mértékben Marx, Engels és Lenin müveinek tanulmányozására kell tá­maszkodnia. A párt Központi Bizottságának politikai irodája meghagyta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára befejezzék V. I. Lenin Műveinek kiadását. Egy­úttal meg kell gyorsítani Marx és Engels válogatott müveinek kiadásét is. Vannak nálunk olyan hamis és helytelen nézetek, melyek abból a kétes Illúzióból fakadnak, hogy a nemzetközi feszült­ség enyhülése az eszmei harc enyhülését is jelenti. Vannak olyan nézetek, melyek a kapitalizmussal szemben ideológiai téren bizonyos enyhítést vagy összhangot követelnek. Abból a tényből, hogy a kapitalizmussal való békés együttműködésre és versenyzésre törekszünk, és hogy értékeljük a kapitalista országokban elért egyes műszaki és kultúrális eredményeket, nem lehet olyan következtetést levonni, hogy enyhíthetjük a burzsoá ideológia és az emberek közötti kapitalista viszonyo­kon alapuló nézetek elleni harcot. Ellenkezőleg, a kapitalista világgal, a szocialista mozgalom különféle irányaival való szé­iesebbkörű kapcsolat és államunk nevelő funkciójának meg­erősödése sokkal nagyobb ideológiai, marx-Ienini edzettséget, sakkal nagyobb eszmei szilárdságot követel meg. Látnunk kell, hogy az eszmei front egyes dolgozóinak el­méleti felkészültsége egyrészt elégtelen és másrészt kevéssé van alátámasztva gyakorlati politikai tapasztalatokkal. A prob­lémát e szakasz káderei nevelésének megjavításával kell meg­oldani, figyelmet kell szentelni hosszűtartamú oktatásuknak, meg kell javítani a kommunisták — tudományos dolgozók munkájának irányítását a filozófia, történelem, politikai gaz­daságtan, az állami- jogi- és nemzetközi kapcsolatok szaka­szán. E feladat megoldásához jelentős mértékben hozzájárul majd a CSKP KB mellett működő tudományos intézet létesítése, amely elméleti dolgozók nevelésének célját szolgálja. Ennek az intézetnek a jövő év elején kellene megkezdenie működését. A benne végzendő munkára nélkülözhetetlenül fontos, hogy a legképzettebb és politikailag tapasztalt pártkádereket von­juk be. Továbbá arról van szó, hogy megjavuljon a CSKP történeti intézetének munkája, olyan módon, hogy valóban tudományos munkahellyé váljék, amelyben a tudományos dolgozóknak a történelmi dokumentumok hozzáférhetővé válnak. Az intézet körül összpontosul a párt története terén végzett tudományos munka. Fő feladata, hogy előkészítse Csehszlovákia Kom­munista Pártja történeti tankönyvének kiadását, amelyen már dolgoznak. A CSKP KB propaganda és agitációs osztályának ha­marosan meg kell kezdenie népszerű, a csehszlovák problémák­ra támaszkodó, a marxizmus-leninizmus alapjait tartalmazó tankönyv kidolgozását, amely a marxizmus-leninizmus tanítá­sának alapjává válna a pártoktatási alakulatokban és az állami iskolákban. Addig is összpontosítani kell a legidőszerűbb kérdések fel­dolgozására, elsősorban országunk osztályharcára irányuló el­méleti munkát, fel kell dolgozni a szocializmushoz vezető utunk sajátosságait, a szocialista demokrácia kérdéseit, a csehszlovák gazdaság fejlődését — a munkatermelékenység, a bérrendszer, valamint a műszaki fejlődés kérdéseit a legfej­lettebb tőkés országok túlszárnyalására irányuló törekvésünk­ben. Meg kell kezdeni népszerű tudományos könyvek és monog­ráfiák írását a belpolitikai és nemzetközi helyzet jelenlegi problémáiról. Az alkotó és bátor elméleti munka fejlődése egész eszmei frontunk és főként propagandánk színvonala emelésének alap­jává válik. * * * Beszámolónk záró részében röviden foglalkozni szeretnék sajtónk, iskolaügyünk és kultúránk néhány kérdésével. Pártszervezeteink gyűlésein elhangzott számos bíráló meg­jegyzés sajtónk munka járói és konkrét kezdeményező javas­lat a sajtó hatékonyságának és színvonalának fokozására. Egyben sok homályos nézet mutatkozott az olvasók és az újságírók egy részének körében sajtónk szerepét és küldeté­sét illetőleg a mi társadalmunkban. Ezek a nézetek a leg­szemléltetóbben abban a követelményben jutottak kifejezésre, hogy a sajtó „szabadon" foglaljon állást minden kérdéshez, függetlenül bárkitől, tehát a párttól is. E kérdésekben teljes világosságot kell teremteni. Az az elv, hogy a pártsajtó a párt nézeteinek hirdetője, s hogy pártszervek irányítják, a párt vezető szerepe érvényesí­tésének egyik alapelve. Azt, hogy a sajtó ne függjön a párttól és a párteszmétől, mindig elutasítottuk és ma is határozottan elutasítjuk. Ugyanez teljes mértékben érvényes a többi sajtóra is, amelyet a Nemzpti Frontban tömörült társadalmi szervezetek adnak ki. Teljesen felelős ezeknek a szervezeteknek, melyeknek közös célja pártunk vezetésével a szocializmus építése. De vajon azt jelenti-e ez, hogy ezért a sajtó nem a közvé­lemény tolmácsolója, vajon emiatt nem lehet-e élő és érzékeny lelkiismeret? Határozottan nem ezt jelenti. Egyáltalán nem helyes és nem is lehet ezeket a dolgokat egymással szembe­állítani. Hisz éppen a párt vezető szerepének helyes érvényesítése jelenti az állandó véleménycserét a párt és a tömegek között, a párthatározatok szüntelenül összeegyeztetését a tömegek ta­| pasztalataival, a párt irányvonalának állandó gazdagodását az ! alulról jövő helyes kezdeményezéssel. Éppen azt kell elérnünk, ' hogy sajtónk még szélesebbkörü és hatásosabb tolmácsolója legyen a közvélemény tömeges ellenőrzésének, és annak, ho­gyan érvényesül és valósul meg pártunk politikája életünk minden terén. Ebből a szempontból nagy jelentőségű a szer­kesztőségeknek az olvasók tömegeivel és a levelezőkkel végzett munkája megjavítása. Érthető, hogy minden véleménycserének a sajtó hasábjain arról a kérdésről, hogyan kell megjavítani munkánkat, esz­méink szellemében kell folynia, a helytelen nézeteket meg kell magyarázni és le kell küzdeni, anélkül természetesen, hogy egyetlen helyes indítvány is kárba vesszen. Ezért újságjainknak hasábjaikat elsősorban harcos, magas színvonalú politikai pub­licisztikával kell gazdagltaniok. A sajtó tartalmának minden élénksége és vonzóereje mel­lett — amire szüntelen törekedni fogunk — egyre fontosabbá válik alapvető pártos pozíciója, kommunista szilárdsága és vi­lágossága. Szükséges volna, hogy ezt ^ széles politikai látókörön és tapasztalatokon alapuló szilárdságot elsajátítsa minden újság­írónk. közöttük elsősorban a Literárni noviny-beli elvtársak. A legutóbbi időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy erre a felelősségükre is figyelmeztetni kell egyes újságírókat. Sok a teendő a sajtó talpraesett gyors tájékoztatásának fo­kozása terén is. Hogy ezen a téren a párt Központi Bizottsá­gának indítványára már több intézkedés történt, ezt az a tény bizonyítja, hogy újból rendszeresen közlik a kormány üléseiről szóló híreket, megkezdődött a kormány vezető képviselőivel tar­tott sajtóértekezletek megtartása stb. A bírálat széleskörű fejlődésével kapcsolatban életünkben egyre nagyobb jelentőséget ölt a sajtóban közölt nyilvános pártkritika. Sajtónktól több és behatóbb bírálatot várunk és egyben a legnagyobb felelősséget a bírálatok közzétételében. A párt, állami és gazdasági szerveknek azonban meg kell mondanunk, hogy az eddiginél sokkal következetesebben kell e bírálatokból levonniok a következtetéseket, hogy felelősség­teljesen reagálniok kell a bírálatra és a nyilvánossággal idejé­ben közölni kell a hibák helyrehozására tett intézkedéseket. A nevelés terén egyik legfontosabb problémánk az új ér­telmiség nevelése. Erről a vita során sok szó esett, főként főiskoláink munkájával kapcsolatban. A főiskolások körében végzett politikai nevelő munkában kü­lön helyet foglal el a marxizmus-leninizmus tanítása. Tény az, hogy ez a tanítás gyakran formális üggyé vált. Az alkotó tudományból, mint amilyen a marxizmus, abból a tudományból, amely egész nemzedékeknek megmutatta a világról és az em­beri társadalomról az igazságot, és amely lehetővé teszi, hogy az életben helyesen tájékozódjunk, sajnos, a dogmatikus ma­gyarázat a gyakorlattól való elszakadás következtében csupán iskolai tantárgy lett. Ezért lényegesen meg kell változtatni a marxizmus-leninizmus tanításának módszerét és többek között lehetővé kell tenni, hogy a marxi-lenini tudomány egyes fon­tos kérdéseiről elsősorban szakképzett tudományos és politikai dolgozók és gyakorlati szakértők adjanak elő. Az utóbbi időben reakciós elemek megkísérelték, hogy visz­szaéljenek a bírálattal, melyet pártunk tudatosan fejleszt egész életünkben; e bírálatot arra akarják felhasználni, hogy beha­toljanak a főiskolások soraiba. Ezek a kísérletek csődöt mond­tak. A főiskolai hallgatók és dolgozók túlnyomó többsége el­ítélte e kísérleteket és hisszük, hogy a jövőben is képesek lesznek gátat vetni az ilyen törekvéseknek. Nyíltan meg kell mondani, hogy népünk nem engedi, hogy főiskoláinkkal bár­milyen visszaélést kövessenek el. Ami az irodalom és a művészet kérdéseit illeti, a párt Központi Bizottsága elvi álláspontját a második írókongresz­szushoz intézett levelében fogalmazta meg. E téren is több hiba fordult elő a múlt években. , A párt nem akarja és nem fogja a művészetet regulázni. Természetesen igaz az, hogy a pártnak, amely az egész nép érdekeit képviseli, teljes joga van nyíltan állást foglalni íróink és művészeink munkájához, akik ennek az államnak polgárai és akiknek müvei társadalmunkban nagy nevelő szerepet töl­tenek be. A csehszlovákiai írók nemrég lezajlott kongresszusa az irodalom és a társadalom egymáshoz való viszonyának szá­mos időszerű kérdését vetette fel, indítékot adott a szocia­lista esztétika sok problémájának kidolgozására. Az írószövet­ség feladata most az, hogy alkotó vitában pozitívan megoldja a problémákat és egyben világosságot teremtsen é6 helyes mértéket szabjon egyes helytelenségekben, amelyek a kong­resszuson megnyilvánultak. Nem tagadhatjuk, hogy a szocia­lista demokratizmusnak elmélyítésére irányuló jogos törek­vések itt néha eltorzultak az elvek nélküli liberalizmus irá­nyába^, sőt kirohanások hangzottak el népi rendszerünk ellen, amihez kommunista íróink többsége nem tudott idejében szi­lárd pártos álláspontot elfoglalni. A nyílt véleménycsere és az alkotó tevékenység sokoldalú' fejlesztésének légköre, amely valamennyi szakaszon bekövet­kezik a lenini eszmék következetes érvényesítése folytán, a; legkedvezőbb feltételeket teremti meg íróink és művészeink számára. Alkotásaik legyenek tanúbizonyságai nagy korunk­nak. Ha összefoglaljuk pártunk ideológiai munkájának felada­tait, nem hangsúlyozhatjuk eléggé a legalapvetőbb feladatát — azt, hogy legszorosabb kapcsolatban kell állnia a szocia­lizmus felépítésével. E feladat érdekében fel kell használni a propaganda és az agitáció minden eszközét, sajtónkat, az irodalmat, a filmet és művészetet, kulturális népnevelő mun-. kánkat. # * * Sikerrel folyik a szocializmus felépítése országunkban, a szocialista erők fejlődése világszerte, a népek döntő harca a békéért, azért, hogy az emberiség további történetéből egyszer s mindenkorra eltűnjenek a háborúk — s mindez új problé­mák és feladatok elé állít bennünket. Emellett megerősödik bennünk az a tudat, hogy a X. pártkongresszus által kitűzött fő irányvonal helyes. Azonban még erélyesebben kell meg­valósítanunk e vezérelvet s emellett új tényekből és valósá­gokból kell kiindulnunk, amelyeket az elmúlt két év fejlődése hozott magával, és amelyeket a mindennapi élet vet fel. A párt ezen akaratának világos kifejezője volt a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kongresszusa következtetéseinek a mi munkánk szempontjából való megtárgyalása. A Központi Bizottság meg van győződve arról, hogy az egész párt ma­gáévá teszi az orezágos konferencia határozatéit, amely e ke* vetkeztetéseket tovább mélyíti. Rendületlenül haladunk előre azon az úton, amelyet fő irányvonalunk mutat és emellett valóra váltjuk az SZKP XX. kongresszusának saját tapaszta­latainkra és körülményeinkre alkalmazott következtetéseit. Most világosan áll előttünk utunk célja jelenlegi szakaszán ban: ez a szocializmus felépítése hazánkban. Az e célhoz ve­zető út konkrét programja a második csehszlovák ötévos terv, e terv pompás feladatai, melyeknek lényege a dolgozó ember­ről, az ember egyre jobb életéről, boldogságáról és elége­dettségéről való gondoskodás. Ez volt és ez marad pártunk minden munkájának legfőbb értelme. A szocializmus azonban csupán az emberek millióinak pagy alkotó munkájával jöhet és jön létre. A köztársaság szocialista felépítésén végzett munkánkhoz, melynek következtében lényegesen tovább emelkedik a dol­gozók anyagi és kulturális színvonala, még jobban egybe kell tömörltenünk egész népünket, a Nemzeti Front tagjait. Ezért tovább szilárdítjuk a munkásosztály és a parasztság szö­vetségét, fejlesztjük a dolgozók valamennyi rétegének a má­sodik ötéves terv teljesítésére irányuld testvéri együttműkö­dését. Ma jobban, mint bármikor azelőtt tudatában vagyunk an­nak, hogy munkánkban és harcunkban hatalmas támaszunk a Szovjetunió, része vagyunk a nagy szocialista világrendszer­nek, az egész világ dolgozói rokonszerveznek velünk. Ezért szüntelenül feljeszteni és szilárdítani fogjuk barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval és valamennyi szocialista or­szágol, elmélyítjük a dolgozók nemzetközi szolidaritását a tartós békéért és szocializmusért vívott harcban. Csehszlovákia Kommunista Pártja az idén ünnepelte for­radalmi tevékenységének 35. évfordulóját. Pártunk dicső' útja, amely súlyos harcokkal volt tele, de végül győzelemre veze­tett, azt a ragyogó távlatot nyitja meg előttünk, hogy a jövőbe mindig kommunista optimizmussal nézzünk. Tovább fogjuk szilárdítani pártunkat, a marxizmus-leninizmushoz va­ló hűség szellemében, tovább szilárdítjuk kapcsolatát a dojgozók tömegeivel, mert ebben rejlik tó biztosítéka annak, hogy a párt mindig becsülettel teljesíti küldetését és népünket elvezeti a ki-i tűzött célhoz. Dicsőség népünknek — a szocializmus építőjének! Dicsőség Kommunista Pártunknak! Éljen a leninizmus!

Next

/
Thumbnails
Contents