Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-12 / 163. szám, kedd

A jelenlegi helyzet és a párt feladatai (Folytatás a 8. oldalról.) ros összekapcsolására irányuló törekvés. Ez kétségtelen és vitán felül álló. Azonban arról van szó. hogyan kell helyesen értelmezni az ideológia és az élet, az elmélet és a gyakorlat egységét. A gyakorlat e'méletünknek kiinduló pontja, helyességének kritériuma és célja. Elméletünk a gyakorlatból indul ki, a gyakorlatban nyer ellenőrzést és a gyakorlatot szolgálja. A marxista-leninista elmélet által a gyakorlatnak nyújtott segítség nem abban van, hogy az elmélet csupán kritikátlanul megállapít mindent, ami a gyakorlatban felmerül. Ahogy az alkotó elmélet mellett dogmatikus teoretizálás is van, úgy a gyakorlatnak is két oldala van. Az egyik újító, forradalmi, teremtő — a másik rutinos, sablonos és bürokratikus. Ezért ha az elmélet és az ideológiai munka valóban a gyakorlatot akarja szolgálni, akkor bírálóan kell megítélnie a gyakorlatot. Csak az így értelmezett elmélet járulhat hozzá a haladó gyakorlat kifejlesztéséhez, csupán ez jelezheti idejében a hiányosságokat és segíthet megszüntetésükben. Ezért közgazdászaink elméleti munkája számára most feltétlenül szükséges a második ötéves terv irányelvtervezetéről folytatott vita számos ösztönzésének és tapasztalatának, hatalmas anyagának átvizsgálása. Ez a vita megmutatta munkásaink és technikusaink nagy érdeklődését a termelés forradalmi újító haladása, az új technika iránt. Egész ideológiai munkánknak az elméleti tevékenységtől egészen az agitációig sokkal jobban kell tanítania a kommunistákat önálló gondolkodásra, a tapasztalatok általánosítására és ennek alapján a marxizmus-leninizmus szellemében, a párt vezérvonala szellemében való kezdeményező cselekvésre. Arra kell törekednünk, hogy a pártpropaganda ne csak a politikai és gazdasági ismeretek bizonyos alapvető összefoglalását adja a kommunistáknak, hanem hogy megtanítsa őket a tények marxista elemzésére, felfegyverezze őket azzal a képességgel, hogy áthatóan és idejében megkülönböztessék a helytelen marxistaellenes nézeteket és megadja nekik azt a képességet, érveik erejével, hogy hatékonyan és tárgyilagosan meg tudják cáfolni és ártalmatlanná tenni őket. Ezzel ideológiai munkánk az eddiginél jobban fog harcolni a párt eszmei egységéért. A párt eszmei egysége nem gépies egység, és nem is lehet gépies egység. Nem olyasmi, ami egyszer s mindenkorra kész állapotban adott dolog. A párt eszmei egységének megszilárdításáért folytatott harc az egyoldalú és helytelen nézetek leküzdésének szüntelen folyamatát, az ideológiai harcot jelenti. A kollektív bölcsesség és a párt eszmei egysége a nézetek szabad kicserélése és a bírálat alapján alakul ki. Hogy e véleménycserében helytelen nézetek is felmerülnek, ez nem meglepő és nem váratlan. Ami azonban a pártra nezve életfontosságú az, hogy a kommunisták reagáljanak a helytelen nézetekre és harcoljanak ellenük. Szükséges tehát, hogy mindenekelőtt ott erősítsük meg az ideológiai munkát, ahol az utóbbi időben helytelen nézetek merjltek fel. A párt semmi esetre sem tűrheti és nem fogja tűrni az ellenséges, burzsoá nézetek terjesztését. Egész ideológiai munkánkat a néptömegeknek a szocializmus építésében való döntő szerepére vonatkozó marxi-lenini nézetnek kell áthatnia. Nem lehet természetesen csupán beszélni a néptömegek döntő szerepéről, hanem tudatosítani kell, hogy világnézetünknek alapvető, egyenesen lényegbevágó vonásáról van szó és ennek a szempontnak nemcsak az egész ideológiai, hanem a gazdasági és politikai munkában is meg kell nyilvánulnia. Ez annyit jelent, hogy a néptömegek döntő szerepéről szóló tételt nem hirdethetjük csupán szavakkal, hanem konkrétan kell megmutatnunk, hogy mit kell tenniük a kommunistáknak, mint a néptömegek szervezőinek és vezetőinek a munkások és parasztok kezdeményezésének fejlesztésére, a munkatermelékenység emelésére irányuló törekvéseikben, a műszaki haladás fejlesztésében, a falu szövetkezetesítésében, hogyan kell harcra szervezniök a kommunistáknak a tömegeket életünk hiányosságainak megszüntetésére, a bürokratizmus problémájának megoldására, a közszervezetek tevékenységének fejlesztésére. Jelenleg, amikor harcot folytatunk hazánk szocialista építése feladatainak teljesítéséért, a propagandában és agltáclóban előtérbe lép a marxizmus-leninizmus elméletének, a népgazdaság irányítása problémáinak gazdasági része, anélkül, hogy meggvengítenénk, vagy csökkentenénk a filozófia, a történelem, a nemzetközi kapcsolatok stb. szakaszán folyó eszmei munka jelentőségét. A propagandában és agitációban nem szabad kitérnünk a termelés, a bérek, a tervezés stb. égető problémái elöl. A párt ideológiai munkájának és a gazdasági építés feladatainak'összekapcsolása nem jelenti azt, hogy csupán a jelenlegi gazdasági problémák felsorolására korlátozódjunk, vagy a részfeladatok megvilágítására szorítkozzunk. Az ideológiai munka és főként a pártpropaganda és agitáció legfontosabb feladata, felfegyverezni a dolgozókat a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretével, megtanítani őket arra, hogy gyakorlati munkájukban e törvényszerűségek alapján dolgozzanak. Fel kell tárni és kihasználni a szocialista társadalmi rendszer előnyeiből fakadó nagy tartalékokat. A gazdasági ismeretek propagandájára való irányulással egyidejűleg az ideológiai munkát is a politikai gazdaságtan kérdéseire kell irányítani. Ma, amikor harcot vezetünk a pártáiét lenini módszereinek és normáinak érvényesítéséért és teljes felújításáért, az ideológiai munka elöterébe"n álló további feladat a pártépítés és a pártmunka kérdéseinek megvilágítása és feldolgozása. Az egész propagandának és ayitációnak teljes mértékben Marx, Engels és Lenin müveinek tanulmányozására kell támaszkodnia. A párt Központi Bizottságának politikai irodája meghagyta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára befejezzék V. I. Lenin Műveinek kiadását. Egyúttal meg kell gyorsítani Marx és Engels válogatott müveinek kiadásét is. Vannak nálunk olyan hamis és helytelen nézetek, melyek abból a kétes Illúzióból fakadnak, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése az eszmei harc enyhülését is jelenti. Vannak olyan nézetek, melyek a kapitalizmussal szemben ideológiai téren bizonyos enyhítést vagy összhangot követelnek. Abból a tényből, hogy a kapitalizmussal való békés együttműködésre és versenyzésre törekszünk, és hogy értékeljük a kapitalista országokban elért egyes műszaki és kultúrális eredményeket, nem lehet olyan következtetést levonni, hogy enyhíthetjük a burzsoá ideológia és az emberek közötti kapitalista viszonyokon alapuló nézetek elleni harcot. Ellenkezőleg, a kapitalista világgal, a szocialista mozgalom különféle irányaival való széiesebbkörű kapcsolat és államunk nevelő funkciójának megerősödése sokkal nagyobb ideológiai, marx-Ienini edzettséget, sakkal nagyobb eszmei szilárdságot követel meg. Látnunk kell, hogy az eszmei front egyes dolgozóinak elméleti felkészültsége egyrészt elégtelen és másrészt kevéssé van alátámasztva gyakorlati politikai tapasztalatokkal. A problémát e szakasz káderei nevelésének megjavításával kell megoldani, figyelmet kell szentelni hosszűtartamú oktatásuknak, meg kell javítani a kommunisták — tudományos dolgozók munkájának irányítását a filozófia, történelem, politikai gazdaságtan, az állami- jogi- és nemzetközi kapcsolatok szakaszán. E feladat megoldásához jelentős mértékben hozzájárul majd a CSKP KB mellett működő tudományos intézet létesítése, amely elméleti dolgozók nevelésének célját szolgálja. Ennek az intézetnek a jövő év elején kellene megkezdenie működését. A benne végzendő munkára nélkülözhetetlenül fontos, hogy a legképzettebb és politikailag tapasztalt pártkádereket vonjuk be. Továbbá arról van szó, hogy megjavuljon a CSKP történeti intézetének munkája, olyan módon, hogy valóban tudományos munkahellyé váljék, amelyben a tudományos dolgozóknak a történelmi dokumentumok hozzáférhetővé válnak. Az intézet körül összpontosul a párt története terén végzett tudományos munka. Fő feladata, hogy előkészítse Csehszlovákia Kommunista Pártja történeti tankönyvének kiadását, amelyen már dolgoznak. A CSKP KB propaganda és agitációs osztályának hamarosan meg kell kezdenie népszerű, a csehszlovák problémákra támaszkodó, a marxizmus-leninizmus alapjait tartalmazó tankönyv kidolgozását, amely a marxizmus-leninizmus tanításának alapjává válna a pártoktatási alakulatokban és az állami iskolákban. Addig is összpontosítani kell a legidőszerűbb kérdések feldolgozására, elsősorban országunk osztályharcára irányuló elméleti munkát, fel kell dolgozni a szocializmushoz vezető utunk sajátosságait, a szocialista demokrácia kérdéseit, a csehszlovák gazdaság fejlődését — a munkatermelékenység, a bérrendszer, valamint a műszaki fejlődés kérdéseit a legfejlettebb tőkés országok túlszárnyalására irányuló törekvésünkben. Meg kell kezdeni népszerű tudományos könyvek és monográfiák írását a belpolitikai és nemzetközi helyzet jelenlegi problémáiról. Az alkotó és bátor elméleti munka fejlődése egész eszmei frontunk és főként propagandánk színvonala emelésének alapjává válik. * * * Beszámolónk záró részében röviden foglalkozni szeretnék sajtónk, iskolaügyünk és kultúránk néhány kérdésével. Pártszervezeteink gyűlésein elhangzott számos bíráló megjegyzés sajtónk munka járói és konkrét kezdeményező javaslat a sajtó hatékonyságának és színvonalának fokozására. Egyben sok homályos nézet mutatkozott az olvasók és az újságírók egy részének körében sajtónk szerepét és küldetését illetőleg a mi társadalmunkban. Ezek a nézetek a legszemléltetóbben abban a követelményben jutottak kifejezésre, hogy a sajtó „szabadon" foglaljon állást minden kérdéshez, függetlenül bárkitől, tehát a párttól is. E kérdésekben teljes világosságot kell teremteni. Az az elv, hogy a pártsajtó a párt nézeteinek hirdetője, s hogy pártszervek irányítják, a párt vezető szerepe érvényesítésének egyik alapelve. Azt, hogy a sajtó ne függjön a párttól és a párteszmétől, mindig elutasítottuk és ma is határozottan elutasítjuk. Ugyanez teljes mértékben érvényes a többi sajtóra is, amelyet a Nemzpti Frontban tömörült társadalmi szervezetek adnak ki. Teljesen felelős ezeknek a szervezeteknek, melyeknek közös célja pártunk vezetésével a szocializmus építése. De vajon azt jelenti-e ez, hogy ezért a sajtó nem a közvélemény tolmácsolója, vajon emiatt nem lehet-e élő és érzékeny lelkiismeret? Határozottan nem ezt jelenti. Egyáltalán nem helyes és nem is lehet ezeket a dolgokat egymással szembeállítani. Hisz éppen a párt vezető szerepének helyes érvényesítése jelenti az állandó véleménycserét a párt és a tömegek között, a párthatározatok szüntelenül összeegyeztetését a tömegek ta| pasztalataival, a párt irányvonalának állandó gazdagodását az ! alulról jövő helyes kezdeményezéssel. Éppen azt kell elérnünk, ' hogy sajtónk még szélesebbkörü és hatásosabb tolmácsolója legyen a közvélemény tömeges ellenőrzésének, és annak, hogyan érvényesül és valósul meg pártunk politikája életünk minden terén. Ebből a szempontból nagy jelentőségű a szerkesztőségeknek az olvasók tömegeivel és a levelezőkkel végzett munkája megjavítása. Érthető, hogy minden véleménycserének a sajtó hasábjain arról a kérdésről, hogyan kell megjavítani munkánkat, eszméink szellemében kell folynia, a helytelen nézeteket meg kell magyarázni és le kell küzdeni, anélkül természetesen, hogy egyetlen helyes indítvány is kárba vesszen. Ezért újságjainknak hasábjaikat elsősorban harcos, magas színvonalú politikai publicisztikával kell gazdagltaniok. A sajtó tartalmának minden élénksége és vonzóereje mellett — amire szüntelen törekedni fogunk — egyre fontosabbá válik alapvető pártos pozíciója, kommunista szilárdsága és világossága. Szükséges volna, hogy ezt ^ széles politikai látókörön és tapasztalatokon alapuló szilárdságot elsajátítsa minden újságírónk. közöttük elsősorban a Literárni noviny-beli elvtársak. A legutóbbi időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy erre a felelősségükre is figyelmeztetni kell egyes újságírókat. Sok a teendő a sajtó talpraesett gyors tájékoztatásának fokozása terén is. Hogy ezen a téren a párt Központi Bizottságának indítványára már több intézkedés történt, ezt az a tény bizonyítja, hogy újból rendszeresen közlik a kormány üléseiről szóló híreket, megkezdődött a kormány vezető képviselőivel tartott sajtóértekezletek megtartása stb. A bírálat széleskörű fejlődésével kapcsolatban életünkben egyre nagyobb jelentőséget ölt a sajtóban közölt nyilvános pártkritika. Sajtónktól több és behatóbb bírálatot várunk és egyben a legnagyobb felelősséget a bírálatok közzétételében. A párt, állami és gazdasági szerveknek azonban meg kell mondanunk, hogy az eddiginél sokkal következetesebben kell e bírálatokból levonniok a következtetéseket, hogy felelősségteljesen reagálniok kell a bírálatra és a nyilvánossággal idejében közölni kell a hibák helyrehozására tett intézkedéseket. A nevelés terén egyik legfontosabb problémánk az új értelmiség nevelése. Erről a vita során sok szó esett, főként főiskoláink munkájával kapcsolatban. A főiskolások körében végzett politikai nevelő munkában külön helyet foglal el a marxizmus-leninizmus tanítása. Tény az, hogy ez a tanítás gyakran formális üggyé vált. Az alkotó tudományból, mint amilyen a marxizmus, abból a tudományból, amely egész nemzedékeknek megmutatta a világról és az emberi társadalomról az igazságot, és amely lehetővé teszi, hogy az életben helyesen tájékozódjunk, sajnos, a dogmatikus magyarázat a gyakorlattól való elszakadás következtében csupán iskolai tantárgy lett. Ezért lényegesen meg kell változtatni a marxizmus-leninizmus tanításának módszerét és többek között lehetővé kell tenni, hogy a marxi-lenini tudomány egyes fontos kérdéseiről elsősorban szakképzett tudományos és politikai dolgozók és gyakorlati szakértők adjanak elő. Az utóbbi időben reakciós elemek megkísérelték, hogy viszszaéljenek a bírálattal, melyet pártunk tudatosan fejleszt egész életünkben; e bírálatot arra akarják felhasználni, hogy behatoljanak a főiskolások soraiba. Ezek a kísérletek csődöt mondtak. A főiskolai hallgatók és dolgozók túlnyomó többsége elítélte e kísérleteket és hisszük, hogy a jövőben is képesek lesznek gátat vetni az ilyen törekvéseknek. Nyíltan meg kell mondani, hogy népünk nem engedi, hogy főiskoláinkkal bármilyen visszaélést kövessenek el. Ami az irodalom és a művészet kérdéseit illeti, a párt Központi Bizottsága elvi álláspontját a második írókongreszszushoz intézett levelében fogalmazta meg. E téren is több hiba fordult elő a múlt években. , A párt nem akarja és nem fogja a művészetet regulázni. Természetesen igaz az, hogy a pártnak, amely az egész nép érdekeit képviseli, teljes joga van nyíltan állást foglalni íróink és művészeink munkájához, akik ennek az államnak polgárai és akiknek müvei társadalmunkban nagy nevelő szerepet töltenek be. A csehszlovákiai írók nemrég lezajlott kongresszusa az irodalom és a társadalom egymáshoz való viszonyának számos időszerű kérdését vetette fel, indítékot adott a szocialista esztétika sok problémájának kidolgozására. Az írószövetség feladata most az, hogy alkotó vitában pozitívan megoldja a problémákat és egyben világosságot teremtsen é6 helyes mértéket szabjon egyes helytelenségekben, amelyek a kongresszuson megnyilvánultak. Nem tagadhatjuk, hogy a szocialista demokratizmusnak elmélyítésére irányuló jogos törekvések itt néha eltorzultak az elvek nélküli liberalizmus irányába^, sőt kirohanások hangzottak el népi rendszerünk ellen, amihez kommunista íróink többsége nem tudott idejében szilárd pártos álláspontot elfoglalni. A nyílt véleménycsere és az alkotó tevékenység sokoldalú' fejlesztésének légköre, amely valamennyi szakaszon bekövetkezik a lenini eszmék következetes érvényesítése folytán, a; legkedvezőbb feltételeket teremti meg íróink és művészeink számára. Alkotásaik legyenek tanúbizonyságai nagy korunknak. Ha összefoglaljuk pártunk ideológiai munkájának feladatait, nem hangsúlyozhatjuk eléggé a legalapvetőbb feladatát — azt, hogy legszorosabb kapcsolatban kell állnia a szocializmus felépítésével. E feladat érdekében fel kell használni a propaganda és az agitáció minden eszközét, sajtónkat, az irodalmat, a filmet és művészetet, kulturális népnevelő mun-. kánkat. # * * Sikerrel folyik a szocializmus felépítése országunkban, a szocialista erők fejlődése világszerte, a népek döntő harca a békéért, azért, hogy az emberiség további történetéből egyszer s mindenkorra eltűnjenek a háborúk — s mindez új problémák és feladatok elé állít bennünket. Emellett megerősödik bennünk az a tudat, hogy a X. pártkongresszus által kitűzött fő irányvonal helyes. Azonban még erélyesebben kell megvalósítanunk e vezérelvet s emellett új tényekből és valóságokból kell kiindulnunk, amelyeket az elmúlt két év fejlődése hozott magával, és amelyeket a mindennapi élet vet fel. A párt ezen akaratának világos kifejezője volt a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa következtetéseinek a mi munkánk szempontjából való megtárgyalása. A Központi Bizottság meg van győződve arról, hogy az egész párt magáévá teszi az orezágos konferencia határozatéit, amely e ke* vetkeztetéseket tovább mélyíti. Rendületlenül haladunk előre azon az úton, amelyet fő irányvonalunk mutat és emellett valóra váltjuk az SZKP XX. kongresszusának saját tapasztalatainkra és körülményeinkre alkalmazott következtetéseit. Most világosan áll előttünk utunk célja jelenlegi szakaszán ban: ez a szocializmus felépítése hazánkban. Az e célhoz vezető út konkrét programja a második csehszlovák ötévos terv, e terv pompás feladatai, melyeknek lényege a dolgozó emberről, az ember egyre jobb életéről, boldogságáról és elégedettségéről való gondoskodás. Ez volt és ez marad pártunk minden munkájának legfőbb értelme. A szocializmus azonban csupán az emberek millióinak pagy alkotó munkájával jöhet és jön létre. A köztársaság szocialista felépítésén végzett munkánkhoz, melynek következtében lényegesen tovább emelkedik a dolgozók anyagi és kulturális színvonala, még jobban egybe kell tömörltenünk egész népünket, a Nemzeti Front tagjait. Ezért tovább szilárdítjuk a munkásosztály és a parasztság szövetségét, fejlesztjük a dolgozók valamennyi rétegének a második ötéves terv teljesítésére irányuld testvéri együttműködését. Ma jobban, mint bármikor azelőtt tudatában vagyunk annak, hogy munkánkban és harcunkban hatalmas támaszunk a Szovjetunió, része vagyunk a nagy szocialista világrendszernek, az egész világ dolgozói rokonszerveznek velünk. Ezért szüntelenül feljeszteni és szilárdítani fogjuk barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval és valamennyi szocialista országol, elmélyítjük a dolgozók nemzetközi szolidaritását a tartós békéért és szocializmusért vívott harcban. Csehszlovákia Kommunista Pártja az idén ünnepelte forradalmi tevékenységének 35. évfordulóját. Pártunk dicső' útja, amely súlyos harcokkal volt tele, de végül győzelemre vezetett, azt a ragyogó távlatot nyitja meg előttünk, hogy a jövőbe mindig kommunista optimizmussal nézzünk. Tovább fogjuk szilárdítani pártunkat, a marxizmus-leninizmushoz való hűség szellemében, tovább szilárdítjuk kapcsolatát a dojgozók tömegeivel, mert ebben rejlik tó biztosítéka annak, hogy a párt mindig becsülettel teljesíti küldetését és népünket elvezeti a ki-i tűzött célhoz. Dicsőség népünknek — a szocializmus építőjének! Dicsőség Kommunista Pártunknak! Éljen a leninizmus!