Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-08 / 159. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. június 8. péntek 30 fillér IX. évfolyam, 159. szám, AZ ÉLET NEM TÜRI A SABLONT Ahány ház, annyi szokás, — tartja a régi közmondás. Lehetne-e ennél jobban, találóbban meghatá­rozni, hogy propagandánk, agitá­ciónk hogyan, milyen módszerek­kel dolgozzék? Aligha! Agitációnk, a felvilágosító és meggyőző mun­ka csak akkor járhat jó eredmény ­nyel, ha mindenkor és mindenütt tekintetbe veszi az adott helyzetet, a helyi körülményeket s abból in­dul ki, arra épül. Frázissá válik, s mit sem ér az olyan felvilágosí­tó és meggyőző szó, amely csupán általánosságokat, közhelyeket han­goztat. Vajon meggyőzi-e az üze­mi munkást az önköltség csökken­tésének, a munkatermelékenység növelésének jelentőségéről az olyan agitáció, amely csak szólam­szerűen emlegeti a szocializmus építését, az életszínvonal emelését, a világbéke megvédését s úgy em­legeti, hogy azt a szöveget elmond­hatnák az ország bármely részé­nek bármely üzemében, mivel csak általánosságokban, „nagy vo­nalakban" szól az/említett kérdé­sekről. Eredményes lehet-e a me­zőgazdasági termelés növelése ér­dekében kifejtett agitáció, amely nem ismeri, nem veszi tekintetbe az egyes községek természeti és termelési adottságait? De az em­berek sem egyformák. Ahány em­berrel beszélünk, annyiféle módját kell megtalálnunk a hozzájuk va­ló közeledésnek, érdeklődésük fel­keltésének, bizalmuk megnyerésé­nek. Az élet sokoldalú és bonyolult. Bár a cél — a szocializmus felépí­tése —, amely felé törekszünk, vi­lágosan áll előttünk, ez azonban semmiesetre sem jelenti azt, hogy az odavezető út nyílegyenes és tü­körsima. Nem, — ez az út gyak­ran göröngyös, előre nem látott, rejtett buktatók vannak rajta. Fel­adataink reálisak, de nagyok, tel­jesítésük komoly erőfeszítéseket, az eddig még fel nem tárt tarta­lékok, a dolgozók százezreinek és millióinak találékonyságát és öt­letességét, tudásuk legjavát kíván­ja. De ha így van, — és így van — akkor célravezető­e agitációnk sablonossága, az, hogy az élet és az előttünk álló feladatok sokolda­Dr, S, Radhakrisnan, az Indiai Köztársaság alelnöke hazánkban Prágába érkezése után dr. S. Rad­hakrisnan, az Indiai Köztársaság alel­nöke meglátogatta Viliam Široký mi­niszterelnököt. Az alelnököt dr. Dob­romíl Ječný. a Külügyminisztérium diplomáciai protokollfőnöke kísérte el a miniszterelnökhöz. A látogatásnál jelen voltak Václav Dávid külügymi­niszter és Richard Hradec, a minisz­terelnökségi hivatal vezetője, valamint lú, bonyolult problémáit még ma is gyakran skatulyázza, mindenütt alkalmazhatónak hitt recepteket gyárt? Nem, — az élet nem türi a sablont, s a mindenütt érvényes­nek, csodatevő szernek hitt recept nem előrelendítője a megoldásra váró feladatoknak, hanem elsor­vasztója, megnyomorítója minden újnak és kezdeményezésnek. Az, mert a sablon nem türi a válto­zást, a mozgást, a sablon holttá merevíti a legélőbb valóságot is. De — tegyük hozzá rögtön —, kényelmes, és a bürokraták szem­pontjából az sem utolsó dolog, hogy nem kockáztat semmit, el­kerül minden tévedést. Persze, hogy kényelmes volt például a dunaszerdahelyi járási pártbizott­ságegyikinstruktorának, hogy elő­re elkészített, több mint kétórás beszéddel ment ki a bősi EFSZ-be s ott vakon és süketen, nem lát­va és nem hallva meg a szövet­kezet égető kérdéseiből semmit sem, elmondotta ezt a beszédet, amely több mint egy órát Nehru indiai miniszterelnöknek a külön­böző országokban tett látogatásá­ról szólt. Mit ér az ilyen segítség, mit ér a körlevélszerű instruálás? Vajon mit gondoltak a bősi szövetkezet tagjai, mikor végighallgatták ezt a szóözönt, amelyből semmi útmu­tatást nem kaptak arra nézve, ho­gyan téríthetnék egyenes útra a már évek óta vajúdó és vergődő szövetkezetüket? Éppen itt az ide­je, hogy meghúzzuk a lélekharan­got az általánosságok, a közhelyek fölött, hogy agitációnkban hatá­rozottan véget vessünk a sablon­nak, a receptnek, a szócséplésnek. Az SZKP XX. kongresszusa nyomán pártszervezeteinkben ki­fejlődött vitának, a kritikának és önkritikának agitációs munkánkat is vizsgálat alá kell vennie. Arra kell irányulnia ennek a vizsgálat­nak, hogy propagandánkat, a fel­világosító és meggyőző szót meg­tisztítsa a sablontól, élővé és ele­venné tegye, olyanná, amely sok­oldalú életünk problémáiból indul ki s e problémák hatékony megol­dására irányul. Dr. S. Radhakrisnan, az Indiai Köztársaság alelnöke Prágába érkezése után meglátogatta Viliam Široký miniszterelnököt, akivel hosszabb beszél­getést folytatott a baráti kapcsolatok további bővítéséről. Joszip Broz-Tito megérkezett Leningrádba Moszkva, június 7. (ČTK) — Joszip Broz-Tito marsall, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság elnöke kíséreté­vel június 7-én Leningrádba érkezett. A Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság elnökével együtt érkezett N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke. D. T. Sepilov, a Szov­jetunió külügyminisztere, N. M. Pe­gov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára és más hivatalos személyiségek. A Jugoszláv Szövetségi Népköztár­A butovicei l atra 5'J vasúti kocsit szállít Indiába A Tatra-üzem butovicei vagongyár dolgozói e napokban üzemükben átad­ták az indiai szakembereknek az ezer \-gonra szóló megrendelés első ötven darabját. A legközelebbi napokban Bu­tovicéről Hamburgon át Indiába kül­dik a szállítmányt. saság és a Szovjetunió állami lobogói­val feldíszített nálvaudvaron Broz-Tito elnököt és N. A. Bulganyint, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökét Kozlov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökséqének tagja, a Szovjetunió Kommunista Pártja leningrádi területi bizottságának első titkára,. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja te­rületi bizottságának titkára. Szmirnov, a leningrádi városi tanács- végrehajtó bizottsáqának elnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanúsa és az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa képviselői, az üzemek dolgozói, a tudományos és kulturális dolgozók, újságírók és sokan mások fogadták. Leningrád lakossága Tito ju­goszláv elnököt és N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nökét viharos üdvözlésben részesítet­te. A fogadtatásra díszőrség sorakozott fel és a zenekar a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság és a Szovjetunió himnuszát játszotta. dr. J. N. Khosla, az Indiai Köztársa­ság prágai ügyvivője. Hosszabb szívélyes beszélgetés során a két államférfi felvázolta nézeteit a Csehszlovák és az Indiai Köztársaság közötti baráti kapcsolatok további fej­lesztésének lehetőségeiről mindkét ál-" lam és a világbéke érdekében. Szerdán Viliam Široký miniszterei-­nök a Černín-palota reprezentációs he­lyiségeiben ünnepi ebédet adott dr. S. Kadhakrisnan, India alelnöke tisztele­tére. Az ebéden részt vettek Antonín No-' votný, a CSKP KB elsD titkára, Jaro­mír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese, Václav Kopecký, Ľudmila Jankovcová mérnök, Karel Poláček és dr. Václav Škoda miniszterelnökhe­lyettesek, Zdenék Fierlinger, a nem­zetgyűlés elncke, Jiŕi Hendrych, Bru­no Köhler és Václav Pašek, a CSKP KB titkárai, Václav Dávid külügymi-. niszter, továbbá a Nemzeti Front párt­jainak képviselői, a miniszterek és közéletünk több más képviselője. Az ebéden jelen voltak még a Prá­gában székelő diplomáciai testületek tagjai. A baráti légkörben lefolyt ebéd so­rán Viliam Široký miniszterelnök és dr. S. Radhakrisnan, az Indiai Köz­társaság alelnöke szívélyes pohárkö­szöntőt mondtak. fF-Ovtstfic n ? ildalon.) Dr. S. Radhakrisnant a prágai repü­lőtéren a pionírok virágcsokrokkal üdvözölték. Lökhajtásos gépkocsi Moszkva, június 7. (ČTK) — A Gorkiji Molotov Autógyár dolgozói elkészítették a lökhajtásos gépkocsi kísérleti típusát. Az autó óránként 311 km sebességet ér el, gázturbiná­ját naftakeverék hajtja. Az új gépkocsi nagyon hasonlít a lökhajtásos repülőgéphez. Alakja aerodinamikus és két stabilizáló szárnnyal van ellátva. AZ IPAR SEGÍTSÉGE a mezőgazdasági termelés növelésében Joszip Broz-1'ito kíséretével megtekintette a moszkvai mezőgazdasági kiállítást és az atomenergia békés fel­használásáról szóló kiállítást. Jobbról balra: második N. A. Bulganyin, továbbá N. Sz Hruscsov, J. Broz-Tito elnök és neje. ezőgazdaságunk fő feladata a második ötéves tervben a hektárhozamoknak és az állatok hasz­nosságának a növelése. Gabonából például az elmúlt hét évi átlaggal f szemben négy métermázsával kell fokoznunk a hektárhozamokat. Ha­sonló a helyzet más termékeknél is. A burgonyánál például az utóbbi hét év átlaga országos viszonylatban 135 métermázsa volt. 1960-ban 163 métermázsás átlagos hektárhozamra számítunk. Az út itt világos: az in­tenzívebb, belterjes gazdálkodás út­ján kell haladnunk. Néhány számmal bebizonyíthajuk, mennyire összefüggő az intenzívebb gazdálkodás, a magasabb hektárhoza­mok elérése a mezőgazdaság gépe­sítésével. Nem véletlen, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaságban gabonából az 1955. évi átlagos hek­tárhozam 26,4 mázsa volt, nálunk pedig csak 19,5 mázsa. Hiszen 15 lóerős traktorokra átszámítva az NDK-ban minden 130 hektárra jutott egy traktor, hazánkban pedig csak minden 170 hektárra. Az NDK öt millió hektár szántófölddel rendel­kezik és 18 cm mély szántásra át­számítva a mezőgazdasági munkákat, 14 milliónyi hektárt munkált meg gé­pekkel. Hazánkban a szántóföldterület kb. hasonló kiterjedésű és csak 9 200 000 hektárt munkáltunk meg gépekkel. Ez azt jelenti, hogy a németek átlag háromszor dolgoztak meg gépekkel a földet, nálunk alig kétszer. Mindez azt mutatja, ha ke­vesebb a gép a határban, kisebb a hektárhozam. A gép azonban nem az egyedüli ipari termék, amely segít növelni a hektárhozamokat; a műtrágya is az. Európában a legnagyobb hektárhoza­mokat elérő államok közé tartozik Dánia és Nyugat-Németország. Nyu­gat-Németországban 200 kg műtrá­gyát szórnak átlagban egy hektárra. Mi ezt a számot a terv szerint 1965­ben érjük el. Vegyiipari dolgozóink­ra vár a feladat, hogy ezt a határ­időt lerövidítsék. De necsak a jövőről beszéljünk. Már ez idén, 1956-ban 810 millió ko­rona értékben gyárt gépiparunk me­zőgazdasági gépeket, í.iíg három év­vel ezelőtt csak 145 milliót tett ki ez a szám. A hektárhozamok párhuzamosan növekednek a mezogazd ság gépe­sítésével: a második ötéves terv vé­gén burgonyából 28 mázsával, cukor­répából 27 mázsával termelünk töb­bet egy hektáron. 1960-ban annyi mezőgazdasági gépet gyártunk, hogy képesek leszünk majdnem ötször megmunkálni földjeinket. 1960-ban 98 hektárra jut egy traktor. így már csaknem utóiérjük a nagy bel­terjességgel gazdálkodó NDK-át, ahol 95 hektárra jut majd egy traktor. És micsoda gépeket gyártunk! Csak egy példát említsünk, a ŽM 330-as aratókombájnt. Ez a — nyugodtan mondhatjuk — csodagép megelőzte a világ legjobb arató-cséplő gépeit Hi­szen nyolc óra alatt 300 métermázsa gabonát csépel ki, alig 2 százalékos szemveszteség mellett. A világ leg­jobb kombájnjaival szemben csak szemveszteségen öt év alatt 561 mil­lió korona értékű gabonát takarít meg. Ez pedig 1620 000 ember ellá­tását jelenti. Gépiparunk dolgozóitól — bár az Ilyen kiváló gépekért csak a legna­gyobb elismeréssel beszélhetünk ró­luk — országunk népe joggal elvárja, hogy még fokozottabb mértékben se­gítsék mezőgazdaságunkat, ' ogy utol­érjük el a legfejletteb ors ágokat, tel­jesítsük és túlteljesítsük a második ötéves tervben kitűzött feladatokat. VILCSEK GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents