Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-07 / 158. szám, csütörtök

A második brnói gépipari kiállítás előtt A legtöbb or­szágban évente egyszer különböző kiállításokat ren­deznek. Tavaly egy továbbival bővült e kiállítások név­sora. Ezt az új kiállítást a gép­oarnak szentelték. A csehszlovák gépipar kiálításáról van szó. Brnóban rendezték meg ősszel, ahol a cseh­szlovák külkereskedelmi vállalatok, a Technoexport, a Strojexport, a Kovo és a Motokov kb. 4000 terméket állí­tott ' ki gépiparunk minden ágazatá­ból. A brnói gépipari kiállítás eredmé­nye felülmúlt minden várakozást. An­nak ellenére, hogy először rendezték meg Brnóban, több ezer vendég érke­zett a világ minden tájáról, v az európai á'lamokból és távolabb fekvő világré­szekből is. ötvenkilenc államból ér­keztek vállalkozók és gyárosok, ke­reskedők és technikusok, de meglá­togatta a kiállítást több kormánykül­döttség is, miniszterek és külföldi újságírók. A kiállítás rendezőinek a legfonto­sabb az volt, hogy a kiállítást ke­reskedelmi sikerrel fejezték be. A megkötött üzletek elérték a százmil­liós öszegeket és nemcsak újdonsá­gokat sikerült eladni, hanem, több régebbi gépet és gépi berendezést is. Mérőműszereket és különleges beren­dezéseket vásárolt a Német Demok­ratikus Köztársaság, India, Jugoszlá­via, Hollandia, Magyarország, Svájc, Ausztria. Textilgépeket elsősorban Ausztria, Olaszország, Szíria, Libanon, szivattyúkat Lengyelország, Ausztria, az NDK, India, Indonézia, famegmun­káló gépeket pedig Norvégia, Liba­non — hogy legalább néhányat em­lítsünk belőlük. Különösen örvendetesek voltak a külföldi látogatók kijelentései a kiál­lításról. „Már Prágában találkoztam svájci kereskedőkkel, akik nagyra ér­tékelték a brnói gépipari kiállítást. Ez azonban, amit láttam, felülmúlta minden várakozásomat. Kiváló szer­vezés, a kiállított tárgyak jó össze­állítása és a csehszlovák árufajták kiváló minősége — ezek a fő benyo­másaim. Azt hiszem, hogy a cseh­szlovák rádióalkatrészek a világ leg­jobbjai közé tartoznak és elérik a leghíresebb világmárkák színvonalát," — ezek A. Hueller Sao Paulo-i, bra­zil ipari vállalkozó szavai. Hasonló értelemben beszéltek a hi­vatalos személyiségek is, akik orszá­gaik küldöttségeit vezették Brnóba. Az egyiptomi hadügyminiszter helyet­tese, H3ssan Ragab Fahy mérnök ve­zérőrnagy kétszer látogatta meg ezt a kiállítást. „A kairói csehszlovák ki­állításon megismertem országuk ipari fejlettségét — mondotta a látogatás után —, a sokkal nagyobb brnói ki­állításon azonban újra megerősödött bennem az a hit, hogy Csehszlovákia a legfejlettebb ipar: államok közé tartozik. A legmélyebb benyomást az keltette bennem, hogy oly rövid" idő alatt építették újjá és konszolidálták iparukat annyira, hogy ma már olyan gépeket és árufajtákat gyártanak, mint "kevés más ország a világon. Meggyőződtem róla, hogy az Egyip­tom és Csehszlovákia közötti keres­kedelmi kapcsolatok, amelyek oly kedvező irányt vettek, eredményesek lesznek mindkét nép számára és hogy még tovább bővíthetjük azo­kat." Elég azonban a múlt évi sikerek ismertetéséből annak ellenére is, hogy ezek az eredmények döntőek voltak az idei kiállítás megrendezésében. Ez idén ősszel, szeptember 9-től 30-ig megismételjük a brnói gépipari ki­állítást, mégpedig sokkal nagyobb területen és sokkal több kiállított tárggyal. A kiállítás fő tengelyét ez­úttal nem az állandó kiviteli program termékei képezik majd, amint ez ta­valy volt, hanem gépiparunk ezen a kiállításon legújabb gyártmányait akarja bemutatni. A legkorszerűbb és legújabb gyártmányokból több mint háromszázat állítunk ki. Ugyan­azok a külkereskedelmi vállalatok vesznek részt a kiállításon, mint ta­valy, de beiktattuk közéjük a cseh­szlovák kerámiát is. Az újdonságok közül felemlíthet­jük pl. a Hydrana rotációs-kemence hajtóművét, egy géptisztító berende­zés prototípusát, a nyolchengeres kompresszort —, amely a legnagyobb Európában. Fontos az is, hogy a gépek többségét üzemeltetés közben mutatjuk be és némely kiállított tárgy számára különleges bemutatási vona­lat építünk (pl. a motorkerékpárok, autók számára). A kiállítás területét ebbtn az évben lényegesen növel­jük, úgy hogy a tavalyinak kétsze­rese lesz. A kiállítási terület múlt évben 35 000 négyzetmétert tett ki. A fedett kiállítási területeket tipi­zált pavilonokkal cővítjük, olyanok­kal, amilyeneket külföldi kiállításain­kon építünk. Mi lesz az idei kiállítás célja? A súlypont újra " a külkereskedelmen nyugszik, amelyek érdeke megis­mertetni külföldi megrendelőinkkel gépipari termékeink kiváló minősé­gét a szállítási határidőket és bemu­tatn' iparunk haladását. A kiállítás céljai közé tartozik az is, hogy ser­kentőleg hasson hazai szakembe­reinkre a munkatermelékenység nö­velése, a jó minőség, a szállítási ha­táridők betartásának fontossága te­rén, mert ezek a tényezők a döntőek külkereskedelmünkben. Arról, hogy dolgozóink körében nagy v'sszhangra talált a kiállítás megrendezése, tanúskodik az is, hogy gépipari üzemeinkben felajánlásokat tesznek a kiállítás sikere érdekében. A slanái Šverma Művek dolgozói fel­hívták gépiparunk minden üzemét, amelyek a kiállított tárgyakat gyárt­ják, hogy versenyezzenek a kiállí­tott tárgyak idejében történő és pon­tos elkészítésében, példás karbantar­tásában a kiállítás tartama alatt és a kiváló felvilágosító szolgálat meg­szervezésében. Ezen felhíváshoz az elsők között a Május 9. Jawa-üzem csatlakozott. A második brnói gépipari kiállí­tás előkészületei már folyamatban vannak. A világ minden tájáról hív­tak vendégeket és annak ellenére, hogy a kiállítás megnyitása csak né­hány hónap múlva lesz, többen már megígérték részvételüket. Ez a leg­nagyobb kiállításunk bizonyára a csehszlovák ipar újabb győzelmévé válik. Dr. František Šulc Teljes ütemben folyik a lipoveci vízierőmű építése A Váhostav munkakollektívája Jú­lius Kasanický mérnök vezetésével megtárgyalta azokat a feladatokat, amelyek a második ötéves tervben a kollektívára várnak. A Kis-Fátra alján, a Vág folyó jobb partján építik ki a Vág felső folyásán a vízesések har­madik fokát, amely a krpel'ani gáttól 18 km távolságban van. A lipoveci vi­zierőmű évente 100 millió kilowattóra elektromos energiát termel. Minden nap, amellyel lerövidítik ennek a ví­zierőmünek építését, népgazdaságunk számára 165 ezer korona megtakarí­tást jelent. A lakótelep építésén is szorgalma­san dolgoznak. 1400 lakásegység épül a panel-rendszer szerint. Hogy lerö­vidítsék a földmennyiség áthelyezésé­nek idejét, nagymértékben alkalmaz­zák a szállítóberendezéseket, amelyek­nek segítségével több mint 4 millió köbméter földmennyiséget hordanak a kijelölt helyre. Szlovákiában ez lesz az első vízierőmű, ahol keskeny sín­párokon futó vasúti kocsik nélkül va­lósítják meg a földmennyiség áthe­lyezését. A lipoveci építészek nagy je­lentőséget tulajdonítanak az ellenőr­zés biztosításának. Segítségével az ellenőrzéssel megbízott személy a fő tervező helyetteseként minden huza­vona nélkül saját hatáskörében meg­változtathatja a terveket s az épít­kezés folyamán ésszerű intézkedése­ket vezethet be és dönthet az újítási javaslatok érvényesítéséről. A lipoveci vízierömü építői ezekkel üdvözlik a CSKP KB irányelvterveze­tét. Az a szándékuk, hogy feladatai­kat határidő előtt teljesítik. A vízierő­mű építkezésén a második ötéves terv folyamán 100 ezer köbméter be­tont helyeznek el és körülbelül 130 ezer köbméternyi kocsiutat építenek. Ezért szocialista munkaversenyt indí­tanak. Segítségével az év folyamán három hónappal lerövidítik a Vágót átszelő híd építését és még ez idén teljes ütemben megkezdik a lakóte­lep építését. A nők vagy a ýérýiak városa Nemrég hallottam az ivanovói eset­ről. Ivanovo városában a Szovjetunió­ban sok a textilgyár, sok a női mun­kás és kevés a férfi. Ügy mondják: Ivanovo a nők városa. Most születeti egy határozat, amely nehézipari üze­mek létesítését rendeli el Ivanovó­ban. Hogy Ivanovo ne a „nők városa" legyen, hanem a „szovjet családok városa". Jól van ez így. Jó határozat született. Hazánk rendkívül fejlett iparral rendelkező állam, de egyes iparágak földrajzi elhelyezése még nem min­denben fedi elképzeléseinket. Néhány éve még Gottwaldovban is a könnyű­ipar dominált. Gottwaldov is a nők városa volt. Ma már megváltozott a helyzet. A városban és környékén je­lentős nehézipari vállalatok vannak. Gottwaldov a „megelégedett családok városa". Talán éppen a mi bevált ta­pasztalataink is hozzájárultak az iva­novói megoldáshoz. Nem hiába han­goztatják szovjet elvtársaink, hogy szívesen tanulnak. Milyen messze van Gottwaldovtól Ivanovo ? Többezer kilométernyire. És milyen messze van Gottwaldovtól I dosok meg azért, mert feleségük szá­Ost rava? Százhuszonöt kilométernyi re. Már pedig Ostrava (vagy inkább a tervhivatal) nem tanult a gottwal­dovi jó példából. Hogyan — kérdez­hetné valaki — hát Ostrava is a nők városa ? Ellenkezőleg — Ostrava a férfiak városa, köztársaságunk acél­szíve, ahová az egész országból to­borzunk bányászokat, kohászokat, épí­tömunkásokat. Ostravában jók a ke­reseti lehetőségek, a munkaviszonyok. Csak a nők számára nincs elegendő munkaalkalom. Ezért a férfiak szí­vesebben vállalnak ott párhónapos brigádmunkát és> utána hazamennek. Pedig maradnának, ha... A jól kereső férfiak családalapítás­ra gondolnak, jogos kívánságuk, hogy családjuk körében élhessenek. A ne­héz munka után édesebb a nyugalom, ha családunk szeretete vesz körül. Asszonyaink is szívesörömest kap­csolódnak be a szocializmus építésé­be. És mert erre Ostravában alig van mód, a férfiak, egy része elkívánkozik onnan. A nőtlenek azért, mert nehe­zen találnak, ott élettársat, a csalá­mára nem találnak állást. Van meg­oldás: könnyűipari és élelmiszeripari munkalehetőséget a nőknek az ostra­vai körzetben'. Fontos dolog ez, nem lébecsülerp dö probléma. Beszéljünk az ilyen ké­nyesnek látszó kérdésekről is éppen most, amikor a jövő életünket meg­szabó irányelvtervezetet tökéletesít­jük. Nem furcsa, Ostrava foglalkoztat és Petőfire gondolok: Be más lenne itt az élet, Ha egy ifjú feleség ... Ostravában és mindenhol sürgősen teremtsük meg az előfeltételeket, hogy egyre több nő helyezkedhessen el. Mindenki tehet érdemleges javas­latot. Az eredmény az lesz, hogy megjavul a munkaerkölcs, megszűnik a munkaerövándorlás. A mi hibánk, ha figyelemreméltó észrevételeinket nem érvényesítjük illetékes helyen. Régen nem érvényes az ősi jelszó: Ejh, ráérünk arra még! JÓ SÁNDOR Az oktatásügy további demokratizálásáért A szocialista és á kapitalista álla­mok között kifejlődő békés verseny felöleli a néptömegek kulturális fejlő­désének kérdéseit is. A szocializmus győzelme szempontjából áz egyik el­sőrendű feltétel a nép képzettségének és műveltségének állandó, lényeges gyarapítása. Ezért valósul meg ná­lunk párhuzamosan a gazdasági épí­téssel a kulturális forradalom is. A gazdasági építést népi demokratikus rendszerünk teszi lehetővé. Ugyanak­kor. ez az építés maga után vonja a kulturális forradalmat, amely viszont meggyorsítja az országépítő munkát, és így hozzájárul a népi demokratikus államhatalom megszilárdításához, a szocializmus győzelméhez. A kulturális forradalom megvalósí­tása, a szocialista kultúra kialakítása a közművelődés mély demokratizálá­sától függ. Szükséges, hogy a lehető legszélesebb tömegek meríthessenek a tudomány és a kultúra valamennyi forrásából. Ezért épült fel szocialista iskola­rendszerünk is azon az elven,' hogy a középiskolai oktatást folyamatosan kiterjesztjük az egész ifjúságra. Ebből az elvből indul ki iskolaügyünk vala­mennyi kérdésének megoldása. E szemszögből növeljük az általános iskolák iránti igényeinket. Kijelent­jük, hogy tizenegyéves középiskolánk a termelőerők adott fejlettségi -fokán megfelelő. Persze ez nem jelenti azt, hogy ed­dig érvényes tantervben, tananyagban és tankönyvekben kitűzött tartalom helyes, és nincs szükség változtatá­sokra. Ellenkezőleg, a legnagyobb hangsúlyt kell fektetni az oktatás < i s t O 1956. június 2. W írta: dr. František Kahuda iskolaügyi miniszter. helyes tartalmának megállapítására, és ezzel az iskolákban az oktató- és nevelőmunka minőségének megjaví­tására. Erről tanúskodnak a bíráló megjegyzések, amelyek már az SZKP XX. kongresszusa előtt, de különösen most hangzanak el a pártunk kezde­ményezéséből megszervezett viták so­rán, és a tanítók, valamint az isko­laügyi dolgozók X. országos konfe­renciája előtt, s amelyek bírálják kö­zépiskoláink túlságosan nagy tananya­gát. Ezek a megjegyzések csak iga­zolják a párt múlt év júniusában kel­tezett határozatának helyességét, hogy emelni kell az általános iskolák színvonalát, tovább kell fejleszteni őket. A most befejeződő iskolai évben már megtettük az első lépéseket e határozat teljesítésére. A tananyag meghatározását most már a pártdo­kumentum azon irányelvével össz­hangban kell folytatnunk, amely fel­adatunkul tűzi ki, hogy a második ötéves terv során előkészítsük és ki­próbáljuk a tizenegyéves középisko­la új tantervét. Ez a tanterv az 1960' 61-es iskolai év kezdetétől lép ér­vénybe. Az új tanterv kialakítása össze­függ azzal, hogy milyen műveltséget kell nyújtanunk dolgozóink egyes ka­tegóriáinak, kezdve a szakképzett munkások előkészítésétől egészep a főiskolákra kerülő ifjúságig. Eközben a hosszú ütemű távlati elgondolások­ból kell kiindulnunk, hiszen az új tanterv szerint oktatott ifjúság az általános iskolát csak az ötödik öt­éves terv elején fejezi be, a szakis­kolákat valamint a főiskolákat pedig az ötödik ötéves terv során és a ha­todik ötéves terv első éveiben. Ha­bár az általános iskola új oktatási tartalmát teljes mértékben csak az új tanterv állapítja meg, — amelyet nemsokára a pedagógiai és más tu­dományos intézmények vezetésével kipróbálunk, és amelyet a tanítókkal és a szülőkkel megvitatunk — már az ötéves terv során további rész­legváltoztatásokat akarunk megvalósí­tani, hogy az új tantervre való át­menet zökkenőmentes legyen, és hogy erre az iskolák személyzetileg és tár­gyi felszerelés tekintetében is felké­szülhessenek. Ezért ismertettük a tanítókkal az iskolaügyi dolgozók X. országos kon­ferenciája előtt azt az irányelvterve­zetet, amely az általános és a peda­gógiai iskolák 1956/57. iskolaévben való oktatás nevelési munkájával foglalkozik. Ezen irányelvtervezet ér­telmében többek között bizonyos mér­tékig korlátozzuk az elméleti tantár­gyak óráinak számát, és gyakorlati jellegű tantárgyakat iktatunk be, amelyek segítségével az iskola még közelebb kerül az élethez. Ezek az új tantárgyak hozzájárulnak az is­kolákban a politechnikai oktatás minő­ségének megjavításához és tovább­fejlesztéséhez. Üj tantárgy lesz az I. —III. évfolyamban a kézimunka, (he­tenként egy óra), a gyakorlati mun­kaműhelyekben és az iskolai földe­ken (hetenként 2 óra), a hatodik év­folyamban, gépipari elektrotechnikai és mezőgazdasági gyakorlat (heten­ként 2 óra) a kilencedik évfolyam­ban. Ezeket a tantárgyakat az 1958/ 59. iskolai évben már kötelezően fog­ják tanítani a nyolcéves és a tizen­egyéves köiépiskola valamennyi osz­tályában. Az Iskolaügyi Minisztérium most a szünidőben rendezett tanfolyamok se­gítségével gondoskodik arról, hogy e tantárgyak tanítói szakmailag fel­készülhessenek, és hogy az illetékes minisztériumok termelési terveikben biztosítsák az iskoláknak a politech­nikai oktatáshoz szükséges anyagi berendezést. Ezenkívül ez év szep­tember l-től az általános iskolákban néhány további nem kötelező tantär­gvat vezetnek be, mint például a lá­nyok számára a hatodik—nyolcadik évfolyamban (hetenként 2 óra) ház­tartási munka, a 8—11. évfolyamban (hetenként 1 óra) zenei nevelés, amelynél tekintetbe veszik a helyi lehetőségeket, és különösen a zene­iskolák segítségét veszik igénybe, a 9—11. évfolyamban hetenként két óra beszédgyakorlatokat egy további élő nyelven. A szülők munkáját is megkönnyítő további intézkedés az, hogy ez év szeptember l-től kezdve valamennyi tankönyvben megjelölik azt a tanyagot, amely már nem ké­pezi a kötelező alaptananyag részét, és amelyet a tanítók kihagynak, avagy néhány esetben, mint feltétle nül szükséges összekötő részt, csak kifejtenek. A jövő iskolai év oktatási-nevelési munkájára vonatkozó irányelvtervezet további megvitatásra kerülő kérdése­ket tartalmaz, mint például további intézkedéseket a politechnikai okta­tás kifejlesztésére, a diákok előmene­telének megjavítására és ifjúságunk nevelése minőségének fokozására, s ugyanakkor felhívja a tanítóságot, a tantestületeket és a pedagógiai rang­osokat, hogy kezdeményezően járul­janak hozzá az irányelvek kiegészíté­séhez és megjavításához. Nem kevésbé fontos intézkedés az, hogy ez év szeptember l-től minden kerületben egy tizenegyéves közép­iskola folyamatosan áttér az új tan­terv szerinti oktatásra. Ezt a tanter­vet is közlik a pedagógiai folyóira­tok, (Učitelské noviny. Rodina a ško­la és a módszertani folyóiratok) és a tanítók, valamint szülők megvitat­ják. A vitában felmerült helyes ja­vaslatokat, a helyi feltételeket szem előtt tartva, kipróbáljuk az új tan­terv két kisebb módozata egyikének keretében. Folyamatosan kiadjuk az új tantervvel kapcsolatos új tananya­got, amelyet megfontolunk abból a szempontból is, vajon nem túlmére­tezett-e. Ez a tananyag az 1960/61­es iskolai évtől lép érvénybe. Hason­ló a helyzet a tankönyvek folyamatos kiadásával kapcsolatban is. Világos tehát, hogy ezek a javaslatok és in­tézkedések általános középiskolánk jól megfontolt társadalmi funkciójá­ból erednek. Segítségükkel az eddigi­nél még jobban követjük a szocialista célt, hogy egész nemzeti alapunknak, minden gyerekünknek legmagasabb színvonalú általános középiskolai mű­veltséget nyújtsunk. Az általános középiskolák feladata tehát nem szakemberek nevelése. Azokat a szakiskolákon és a főisko­lákon neveljük, esetleg a gyakorlat­ban válnak azokká. A tizenegyéves iskolák végzettjei tehát mind nagyobb mértékben más iskolákban, (kétéves szakiskolákban, avagy 4—5 éves fő­iskolákon) folytatják tanulmányaikat, hogy szakemberekké váljanak, illet­ve közvetlenül alkalmazásba lépnek, ahol rövid tartamú, legfeljebb egy­éves irányított termelési gyakor^tot folytatnak, hogy szakminősítést nyer­jenek, és magasan képzett m 'nká­sokká váljanak. Sokan közülük az­után az esti, avagy pedig a távisko­lázás segítségével középiskolai vagy főiskolai minősítéssel rendelkező

Next

/
Thumbnails
Contents