Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-07 / 158. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. június 7. csütörtök 30 fillér IX. évfolyam, 158. szám. Önbírálat vagy önmarcangolás? Az SZKP XX. kongresszusa szinte felrázta, felvillanyozta pártéletünket, sőt egész közéletünket. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint az, hogy az emberek rengeteget vitáznak, szabadon fejezik ki nézetüket minden kérdésről, elemzik az egyes eseményeket, jelenségeket, problémákat, vagyis az eddiginél sokkal mélyrehatóbban gondolkoznak s gondolataikat nem rejtik véka alá. Ennek a folyamatnak, amelynek hatványozott mértékben érvényesülnie kell a jövőben is, egyik alkotó és éltető eleme a bírálat és az önbírálat. Néhány hónap óta munkánk, tevékenységünk és magatartásunk egyik legfőbb, állandó iránytűjévé kezd válni ez a lenini módszer. S éppen e néhány hónap alatt tanulhattuk meg a legjobban, hogy a bírálat és az önbírálat elválaszthatatlan egységet képez, az egyik feltételezi a másikat. Egyetlen egy érv elégséges ennek igazolására. Mindenki előtt ismeretes — habár az ellenség és befolyására egyes demagóg elemek leplezni akarják —, hogy a szocializmus országain futótűzként elharapódzott kritikai hullámot a felülről alkalmazott önkritika szabadította fel s indította útjára. Nálunk is ez volt a helyzet. A XX. kongresszus és a CSKP Központi Bizottsága üléseinek egész anyagát mélyen átható kritikai szellem, a múltban elkövetett hibák feltárása volt mondhatnánk a bábája az új légkört teremtő, alulról jövő bírálatnak. Ezzel kapcsolatban választ kell adnunk arra a hangra, amely nem is oly ritka még a kommunisták körében sem. — Miért nincs „fent" elég önkritika — mondják ezek a hangok. Pedig a hiba ott van, hogy hangoztatóik nem mélyedtek. el eléggé az eddig közölt fontos pártdokumentumok egész sorában. Mert ezeken az anyagokon szinte vörös fonálként húzódik végig az önbírálat. Ha megtennék ezt, meglátnák, hogy a kommunista párton kívül nincs még egy párt, amely ily merészen feltárná legsúlyosabb és legfájóbb hibáit. Ettől eltekintve tudatában kell lennünk annak is, hogy éppen azért, mivel a bírálat és az önbírálat mindennapi munkánk alkotó részévé válik — és ez elsősorban vezető pártszerveinkre vonatkozik —, ha nem is tudunk minden megnyilvánulásáról, ettől függetlenül ez tart, tovább folyik. Párt és állami vonalon e rövid idő alatt is egész sor intézkedés történt, melyek igazolják, hogy nálunk hova-tovább jobban érvényesülnek a lenini normák. Kétségtelen, hogy e téren fontos határkövet fog jelenteni pártunk június 11-én kezdődő országos konferenciája is. Persze téved az, aki a bolsevik, önbírálatot összecseréli valamiféle vallási mea-culpázással. A mi önbírálatunk nem fél ugyan a hibák feltárásától, de nem feledkezik el közben az elért eredményekről sem, s éppen a további sikerek érdekében nemcsak ostorozza a hibákat, hanem törekszik kiküszöbölésükre is. Tehát nincs és nem is lehet itt sző önmarcangolásról, öncélú sirán'kozásról, hanem céltudatos tevékenységről. A kritika* hatásosságának pedig a legtöbb esetben nem az a fokmérője, vajon a kritizálhat azonnal leváltják-e, hanem az, vajon a kritizált igyekszik-e és képes-e helyre hozni hibáit, leszámolni velük. Önkritikát gyakorolni nem könynyű dolog. Gyakran küzdenünk kell magunkkal, hogy belássuk, be tudjuk ismerni hibáinkat és helyrehozzuk azokat. Fájdalmas dolog ez, de kommunistává edzi az embert. Vannak egyesek, akik szinte iparszerűen űzik az „önbírálatot". Kiállnak bármiféle gyűlésen, elmondanak magukra tücsköt-bogarat, persze csak a kevésbé veszélyes dolgokat, hogy nagyobb hibáik elsikkadjanak, avagy ahogy az ilyenek gondolják: 'kivegyék a szelet a vitorlából". Közben eszük ágában sincs, hogy bármit is változtassanak tevékenységükön, magatartásukon. Az ilyen „önbírálat" nem ér semmit, sőt kárunkra van. A kritika és az önkritika állandóan utat tör magának. Ma már nem áll útjában nálunk senki, de mégis harcos utat kell bejárnia. Harcos utat, mert a bírálatot és az' önbírálatot emberek gyakorolják, akik nem változnak meg máról holnapra. De ezek az emberek döntő többségükben előbb vagy utóbb, kisebb vagy nagyobb mértékben új típusú emberekké válnak. Ma ez a folyamat annál is gyorsabb, mivel korszakalkotó, történelmi események tanúi vagyunk. S hogy jó úton járunk, bizonyítja az, hogy hazánkban is mind több az olyaruember és elsősorban kommunista, akiknek a bírálat és önbírálat kenyeret, éltető levegőt, életszükségletet jelent. PRAGA LELKESEN FOGADTA DR. SZARVAPALLIRADHAKRISNANT, INDIA ALELNÖKÉT (Tudósítónktól.) Dr. Szarvapalli Radhakrisnan, India alelnöke június 6-án, szerdán a csehszlovák kormány meghívására Prágába érkezett. A csehszlovák és indiai zászlókkal feldíszített ruzyni repülőtér teraszait már tíz óra után az érdeklődők tömege lepte el. A bátrabbak még az épület tetejére is felmerészkedtek, hogy jobban lássák a kedves vendég érkezését. 11 óra körül megérkeztek a kormány tagjai, a prágai diplomáciai testület képviselői és közéletünk számos kiváló személyisége. Verőfényes, gyönyörű napsütésben fél tizenkettő előtt néhány perccel feltűnt a csehszlovák repülőtársaság ezüstösen csillogó gépe, amelyen Sz. Radhakrisnan Belgiumból hazánkba repült. Egy-két pillanat és már megjelent a repülőgép ajtajában dr. Szarvapalli Radhakrisnan magas, szikár alakja Viliam Široký miniszterelnök, Zdenék Fierlinger, a Nemzetgyűlés elnöké, valamint a kormány tagjai melegen üdvözölték Indiának e kimagasló egyéniségét. Az indiai és csehszlovák himnuszok elhangzása után dr. Sz. Radhakrisnan Václav Kratochvíl vezérezredes, vezérkari főnök kíséretében szemlét tartott a kivonult díszszázad felett. Az indiai vendég „na- zdar" üdvözlésére a dísszázad „zdar alelnök

1 úr", kiáltással válaszolt. A hivatalos aktus után a prágai 38. általános iskola pionírjai körülvették India alelnökét, virágcsokrokkal borították el, majd Jan Princ angolul elmondott üdvözletében a csehszlovákiai gyermekek örömét tolmácsolta és azt a kívánságukat, hogy Csehszlovákia és India ifjúsága szoros együttműködésével még jobban megszilárduljon a két ország barátsága. Dr. Sz. Radhakrisnan válaszolt a kis pionírnak. Viliam Šijoký miniszterelnök és dr. Szarvapalli' Radhakrisnan üdvözlő beszédei után a jelenlévők meleg, szívből jövő éljenzése és tapsa kísérte a két államférfit a repülőtér előtt várakozó nyitott autóig. A prágaiak sorfalat álltak az útvonalon, amelyen az autó a barátsá<0> A pótori bányászok teljesítették a félévi tervet A pótori bányászok meggyőződtek arról, hogy munkalelkesedéssel és jó munkaszervezéssel a terv fokozott feladatait is túl oj;. lehet szárnyalni. Kedden, V .Jr ýúnius 5-én határidő előtt ,/u teljesítették az első i év szénfejtési tervét S^ kifejezték azon szilárd elhatározásukat, hogy túlteljesítést az év végéig még fo kozzák. A Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája tiszteletére megindult versennyel, a köte lezettségvállalások teljesítésével, munkatermelékenység állandó növelésével s a gazdaságosság rendszerének megszilárdításával nemcsak túllépték a termelési feladatokat, hanem csök kentették a termelés költségeit is, mégpedig az első öt hónap alatt a szén tonnájaként átlag hét koroná val. A kékkői szénbányászok egyes munkahelyein a bányásznappal kapcsolatban már most tesznek új szocialista kötelezettségvállalásokat. A vállalat vezetősége, a párt és a szakszervezet a műszaki-szervezési intézkedések segítségével biztosítják az idei szénfejtési tervnek legalább 40 000 tonnával való túllépését. gosan integető vendéget prágai szállására vitte. Prága lakossága meleg, szívélyes fogadtatásban részesítette a nagy hindu tudóst és politikust, s ezzel tolmácsolta Csehszlovákia népeinek őszinte baráti érzelmeit a békéért harcoló India népei iránt. VILIAM ŠIROKÝ MINISZTERELNÖK ÜDVÖZLŐ BESZÉDE Tisztelt alelnök úr! A Csehszlovák Köztársaság kormányának és a csehszlovák népnek nevében a legszívélyesebben üdvözlöm önt mint a csehszlovák kormány becses vendégét. A Csehszlovák Köztársaság kormánya nagyra értékeli, hogy elfogadta meghívását államunk meglátogatására és ezzel hozzájárult az India és Csehszlovákia népei közötti baráti kapcsolatok további szorosabbra fűzéséhez. E kapcsolatoknak többéves hagyományai vannak. A csehszlovák nép már régtől fogva meleg rokonszenvvel kísérte a hős indiai népnek

1 a szabadságért és függetlenségért folytatott küzdelmét és nem kevésbé meleg rokonszenvvel kíséri figyelemmel ma is azt a törekvést, amit India kormánya és népe hatalmas országa építésében és felvirágoztatásában, a világbéke megszilárdításában és megőrzésében, valamint Ázsia és az egész világ népei közötti baráti együttműködés elmélyítésében kifejt. A népeink közötti kölcsönös megértés alapját az a tény képezi, hogy a csehszlovák nép és kormánya is minden erejükkel országuk békés felvirágoztatását, valamint az országok békés együttélése gondolatának megvalósítását segítik elő tekintet nélkül ezen országok társadalmi és állami berendezésére. Éppen egy év múlt el azóta, hogy e helyen üdvözölhettük körünkben Dzsavaharlal Nehru nsiniszterelnök urat, a nemzetek közötti béke és megértés kiváló harcosát. Boldogok vagyunk, hogy ma országunkban India további kimagasló képviselőjét fogadhatjuk, Önt, alelnök úr, akinek felbecsülhetetlen érdemei az Indiai Köztársaság szakadatlan emelkedéséért és fejlődéséért kifejtett munkájában előttünk nagyon jól ismeretesek. Alelnök úr, szívem mélyéből üdvözlöm önt! DR. SZARVAPALLI RADHAKRISNAN BESZÉDE. Miniszterelnök úr, nagyon boldog vagyok, hogy eleget tehettem kormánya szíves meghívásának és hálás vagyok a nagyon őszinte fogadtatásért. Szerencsés véletlen, hogy éppen egy évvel ezelőtt olyan kitüntető fogadtatásban részesítették kormányunk elnökét. Ez a látogatás közelebb hozta népeinket. Remélem, hogy az én látogatásom is szerény hozzájárulás lesz baráti kapcsolataink megerősítéséhez. Népeink most a szociális és gazdasági demokrácia építésére törekednek. Attól a perctől fogva, hogy kivívtuk függetlenségünket, minduntalan népünk életszínvonalának emelésére törekszünk és örömmel üdvözlöm ezen törekvésünk segítségének és rokonszenvének megnyilvánulását az önök részéről. Azonban minden törekvésünk hiábavaló volna, ha nem biztosítanók a békét és ezért a népek közötti békeszerető és baráti együttműködésre törekszünk. Az a nemzedék, mely meghódította a légiteret és fölhasította az atomot, nem ismerhet idegen népeket. Ha egy nemzet szenved, ezzel bizonyos mértékben a többi is sínylődik. Kölcsönösen felelősek vagyunk egymásért. A nemzetközi kapcsolatok terén háttérbe kell szorulnia a gyanúsításnak és az önzésnek. Kell, hogy mindnyájunkat a béke szeretete és vágya hasson át. Ismételten hálás köszönetet mondok a szíves fogadtatásért és remélem, hogy az önök hazájában töltött idő nagyon hasznos lesz. A Bolešovi Állami Gazdaság határában Jozef Pultán és Emil Benő kombinált sarabolóval kapálják a cukorrépát, s egyúttal trágyalével öntözik a répasorokat. A dücíicovi tröszt teljesítette k öteleze' íség vállalását Az északcsehországi barnaszénmodence duchcovi trösztje mély bányáinak dolgozói ez év elején részleg-kötelezettségeket vállaltak Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája tiszteletére. A kötelezettségvállalások szerint az egész trösztnek az értekezlet megkezdéséig 72 000 tonna széntöbbletet kellett fejtenie. A tröszt bányászai már június 4-én jelentették fejtési eredményeiket, amelyekkel a kötelezettségvállalást csaknem-7000 tonna szénnel túlteljesítették. A GÉPEK EREJÉVEL Az egész ország népének részvételével most vitatjuk meg jövőnket, öt évre szóló utunkat. A jövő feladatai nagyok, mind ipari, mind mezőgazdasági dolgozóink számára, s hogy helytálljunk a munka bármely frontján, megvalósuljon, a párt, a kormány és a nép akarata, már most, az ötéves terv első évében, mindent el kell követni a siker érdekében. S ha már a falvak dolgozóiról, az EFSZekről és állami gazdaságainkról beszélünk, fontos leszögezni, hogy most, nagy tervünk első évében se adjunk ki kezünkből egyetlen olyan eszközt sem, amely előbbre viheti népünk jólétét s megteremtheti az idei bő termés alapjait. Ezek közül az eszközök közül akár a szövetkezetekben, állami gazdaságokban, akár az egyénileg dolgozó parasztságnál most a legfontosabb a növényápolás. Sűrűn hullott a májusi eső. A növényzet gyorsan fejlődik, azonban a kapások legnagyobb ellensége, a gyom sem „ül"' tétlenül. Vetélkedik a növényzettel és szeretné ellepni az egész földet. No de terjeszkedését meg lehet s meg is kell akadályozni minél gyorsabban, mert ha a gyom elburjánzik, hiába volt a sok csapadék, a növény nem fejlődhet, nem várhatunk nagy termést. Felmerül a kérdés, hogyan tudnánk a leggyorsabban elvégezni a növényápolást, hiszen e munkákon kívül egyéb tennivalókhoz is — szénabegyűjtés, az őszi takarmánykeverékek elraktározása, silózása — égetően sok munkáskézre van szükség. Nos, nem is olyan nehéz a felelet: a gépek erejével. Ez az egyedüli megoldás, hiszen traktorállomásainknak — annak ellenére, hogy csupán kukoricából az idén 30 ezer hektárral többet kell mfegművelniök — minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy a gépi erő teljes kihasználásával segítsék a dolgozó parasztságot. Az idén traktorállomásaink jóval több kultivációs traktort és vontatható kapálógépet kaptak, mint a múlt években. Minden dolgozó paraszt tudja, hogy a gépi munka gyorsabb, előnyösebb, könnyebb és nagyobb termést biztosit. Ennek bizonyítására százával hozhatunk fel példákat, s hogy csak egyet említsünk: a múlt esztendőben a tanyi szövetkezetben a gépi segítséggel jónéhányszor megsarabolták a kukoricát, a cukorrépát. A föld gazdagon fizetett, hektáronként 400 mázsa cukorrépát takarítottak be. Az idén, ha meg akarjuk valósítani az ötéves terv célkitűzéseit, többet kell kihúzni a földből. Van-e olyan parasztember aki kevesebbet akar termelni, kevesebbet eladni a terményekből, mint a múlt évben? A többtermelésért és jólétért azonban szívósan kell küzdeni; nemcsak a parasztságnak, hanem legközelebbi barátainak, a traktorosoknak is ki kell venniök e munkából a részüket. Az eddigi tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy traktorállomásaink nem élnek az ország, a munkásosztály adta lehetőségekkel. Azt is, hogy május végéig a KPN 6—7 jelzésű sarabolókat csak 21,5 százalékra használták ki; ezt a helytelen munkaszervezés, a gépek elosztásában uralkodó rendszertelenség okozta. Nem engedhető meg az sem, hogv a fenti időig a traktoroknak csak egyharmada dolgozott a földeken, a többit fuvarozásra vonták Kí a fontos munkákból és sok traktor volt javításban. Bűnös mulasztást követtek el tehát a traktorállomások, Mszen ilyen vagy olyan módon a legnagyobb munkák idején 2000 traktort „tettek" üzemképtelenné. Pedig a gép ereje megfizethetetlen segítséget jelent most a növényápolásban, hiszen igen sürgőssé vált a kapálás részben azért mert a sok esőzés megkéstetett, másrészt, hogy néhány hét múlva újabb erőpróbára, az aratásra kell felkészülniük mind a dolgozo parasztoknak, mind a traktorosoknak. Sokat mulasztottak traktrrállomásaink, de, a mostani napokban — az időjárás is kedvező — helyrehozhatják a mulasztást. Munkaidőre való tekintet nélkül ki kell hasznalmok a jó idő annyira becses, annyira gyorsan múló óráit, s minden gépet be kell állítaniok a növényápolás gyors elvégzésére. A sikeres növényápolás a nagy terméssel volt egyértelmű mindig, s most is hozzátehetjük, hogy egyértelmű ötéves tervünk első éve mezőgazdasági feladatainak megalapozásával is.