Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-06 / 157. szám, szerda

v Működő atomreaktor, modern gépóriások a Szovjetunió ipari kiállításán Tegnap nyílt meg Moszkvában az fdei össz-szövetségi ipari kiállítás, amely a Szovjetunió legújabb ipari, technikai és tudományos eredményeit mutatja be. A kiállítás gazdag anyaga, a körülbelül ezer gép, 3 ezer műszer s csaknem 700 modell 20 csarnokot tölt meg az össz-szövetségi mezőgaz­dasági kiállítás területén. Nagy érdeklődésre tart számot az Atomenergia-pavilon, ahol a láto­gatóknak működő atomreaktort mu­tatnak be. Ebben a pavilonban látha­tók még a rádióaktív izotópok alkal­mazásánál használt különböző műsze­rek és védőberendezések, az új ötéves tervben épülő 200 ezer kilowattos atomerőmű makettje, valamint a vi­lág legnagyobb, a Szovjetunióban mű­ködő részecske-gyorsító berende­zésének fényképei. A nehézgépipartól, a fémkohászattól és a bányaipartól kezdve az élelmi­szer- és a könnyűiparig mindenütt megtalálhatók a szovjet technika nagyszerű eredményei. Az egyik csar­nokban a kujbisevi vízierómű 9,3 mé­ter átmérőjű 426 tonnás óriási tur­binakerekének mintadarabja, s a 400 ezer voltos távvezeték elektromos be­rendezései láthatók. A modern szerszámgépek, másoló esztergapadok mellett megtalálhatók a különböző technológiai folyamatok automatizálására használt műszerek és berendezések. A kiállításon láthatók a könnyűiparban használt automata- és félautomata-sorok, a kétvetélös szövőgép, amelyen a vetélőváltás au­tomatikusan történik. Bemutatják a növényi zsírok kivonásának új techno­lógiáját, amely az új ötéves tervben körülbelül 240 ezer tonnával több zsi­radék előállítását teszi lehetővé ugyanannyi nyersanyagból. Az Olasz Kereszténydemokrata Párt döntése: nem lép szövetségre sem a bal-, sem a jobboldallal Róma, június 4. — Hétfőn hajnali 5 órakor befejeződött az Olasz Ke­reszténydemokrata Párt országos tanácsának ülésszaka. Az országos tanács határozati javaslatot fogadott el, amely a városi, községi és megyei taná­csok megalakításánál kizárja a kereszténydemokrata párt szövetségi rend­szerének kiterjesztését mind a bal-, mind a jobboldallal. A Fanfani-féle szárny által előter- ! tatni, hogy az úgynevezett középpár­jesztett és a többség által megsza­vazott határozat szerint a keresztény­demokrata párt nem léphet megegye­zésre „a szélső baloldali és a szélső jobboldali" pártokkal, azokkal, amelyek velük kötelező megállapodásokat kötöt­tek. A határozat hangoztatja, hogy a kereszténydemokrata pártnak arra kell törekednie, hogy ahol csak le­het, úgynevezett középpárti többségű tanácsokat létesítsen — a szociálde­mokraták, a köztársasági párt és a liberális párt részvételével — és ott, ahol ez a többség nincs meg, vagy ahol a szociáldemokrata párt nem hajlandó együttműködni a liberális párttal, a kereszténydemokrata párt kisebbségi városi, községi vagy me­gyei tanácsot alakít, abban a remény­ben, hogy olyan politikát tud kiala­kítani, mely jobbról vagy balról to­vábbi szavazatokat biztosít ezeknek a tanácsoknak. Abban az esetben, ha ez a megoldás sem lehetséges, a párt arra hajlik, hogy a szóban forgó köz­igazgatási egységek igazgatásának vezetését megyefőnöki biztosok ve­gyék át. A kereszténydemokrata párt hatá­rozatával kapcsolatban rá kell mu­toknak nem kevesebb, mint 166 oiasz városban nincs meg a többségük, s ezek között olyan nagy városok sze­repelnek, mint Róma, Milánó, Geno­va, Firenze és Velence. A kereszténydemokrata párt orszá­gos tanácsának többsége jóváhagyta ugyan Fanfaniék álláspontját, de a tanács sok tagja, köztük a pártveze­tőség nem egy tagja is, célszerűtlen­nek tartja ezt a megoldást s ezért azt javasolta, hogy a keresztényde­mokraták alakítsanak ugyan kisebb­ségi tanácsokat, de igyekezzenek megnyerni e tanácsokon belül a szo­cialisták támogatását, míg a kor­mányon belül továbbra is biztosítsák a liberális párt részvételét. Mint is­meretes, a szociáldemokrata párt olyan tanácsok megalakítását javasol­ta, amelyekből kizárják a liberáliso­kat, de beveszik a szocialistákat. A szociáldemokrata párt firenzei szer­vezete épp vasárnap fogadott el olyan értelmű határozatot, amelyben meg­elégedéssel állapította meg, hogy a szocialista párt elfogadta a szociálde­mokrata párt javaslatait. Dr. SZARVAPALU RADHAKRISNAN, A ^y HINDU TUDÓS ÉS POLITIKUS MA HAZÁNKBA ÉRKEZIK A csehszlovák kormány meg­** hívására ma hazánkba érkezik dr. Szarvapaili Radhakris­nan, India alelnöke. A kimagasló indiai államférfiú egyúttal a leg­nagyobb hindu filozófusok egyike, kinek műveit a hindu filozófiáról és vallásról világszerte ismerik. Dr. Radhakrisnan 1888 szeptem­ber 5-én Tirutánban született. Éle­tét tudományos munkában töltötte. 1919—1948 mint professzor műkö­dött különböző indiai és brit egye­temeken, ahol a hindu filozófiát és a vallást tanította. 1931-től 1936­ig az anthrai és 1939-től 1948-ig a benareszi egyetem prorektora volt. Dr. Radhakrisnan tudományos tevékenysége elsősorban a filozó­fia éš a hindu gondolkodás törté­nelmére összpontosult. Több filo­zófiai műve jelent meg, mint pél­dául Ŕabindranath Tagore filozó­fiája, A vallás szerepe a korszerű filozófiában, Az indiai filozófia, A hindu életfelfogás, Az idealista életfelfogás, Kelet és Nyugat a vallás terén, Gautama Buddha, In­dia és Kína. Ami Radhakrisnan politikai működését illeti, 1946-ban az in­diai küldöttség vezetője volt az UNESCO ülésein és 1948-óta mint India nagykövete működött a Szovjetunióban. 1950-ben Negyhaní gúlag megválasztották az Indiai Köztársaság alelnökévé. Ez a tiszt-j ség magában foglalja egyben az államtanács, az indiai felsőház el-j nöki tisztségét is. Ezenkívül dr. Radhakrisnan India különböző kulturális és iskolai intézményei-; ben tölt be tisztségeket. Dr. Szarvapaili Radhakrisnan Csehszlovákiát több ízben meglá­togatta és baráti kapcsolatot tar­tott fenn V. Lesný jelentős cseh-. szlovák indológussal. * * * i'j dvözöljük köztársaságunk. ^ ban India népének ezen kimagasló képviselőjét és meg vagyunk győződve ró-, la, hogy látogatása hozzá­járul a csehszlovák-indiai kapcso­latok megszilárdításához és tovább­fejlesztéséhez, amelyek az utób­bi időben mindjobban kibonta­koznak. Hisszük, hogy ugyanúgy, mint eddigi látogatásai során sok értékes tapasztalatot szerez né­pünk életéről és meggyőződik né­pünk állandóan növekvő szereteté­ről India iránt. MaláHöld és Szingapúr megszüntették a kiviteli korlátozásokat a Kínai Népköztársaságba London, június 5. (ČTK). — Maláj­föld és Szingapúr kormányai elha­tározták, hogy megszüntetik a kau­csuk kiviteli korlátozásait a Kínai Népköztársaságba történő szállítások­nál. A korlátozásokat a koreai há­ború idején vezették be első ízben amerikai nyomásra. Habár a háború 1953-ban véget ért, a tiltó rendelke­zések Malájföldi kormányának tilta­kozása ellenére érvényben maradtak. Dr. Ismail, a Malájföldi Szövetség kereskedelmi minisztere bejelentette, hogy „ezentúl már nem érvényesek a kaucsuk kivitelére vonatkozó korlá­tozások, amennyiben meggyőződtünk arról, hogy a kaucsukot csak békés célokra használják fel." Hasonló ki­jelentést tett D. Marshall, a szinga­púri kormány föminisztere is. A malájföldi és szingapúri kormá­nyok a határozatot a brit kormány beleegyezésével hozták, ami egyes londoni körök véleménye szerint any­nyit jelent, hogy a brit kormány is lényeges engedményeket szándékszik életbe léptetni a Kínai Népköztársa­sággal való kereskedelem terén. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak teljes ülése Párizs, június 4. (ČTK). — Hétfőn, június 4-én délelőtt Párizsban meg­kezdődött a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülése. Amint Florimond Bonte, a Központi Bizottság tagja a sajtó képviselői előtt kijelentette, az ülésszak napirendjé­nek első pontjaként a? ifjúság köré­ben végzett munka szerepel. F. Bonte hozzátette, hogy a kommunista kép­viselőknek a Mollet kormányához va­ló bizalom megszavazásában elfoglalt álláspontját a Központi Bizottságnak és a kommunista párt parlamenti cso­portjának keddi közös ülése oldja meg. A Biztonsági Tanács jóváhagyta a Palesztinára vonatkozó határozatot New York, június 4. (ČTK) — Amint a Francé Presse hírügynökség jelenti, a Biztonsági Tanács június 4-én egyhangúlag jóváhagyta a Nagy­Britannia által benyújtott határozati javaslatot, mely szerint az ENSZ fő­titkárának tovább kell folytatnia a palesztinai térség békéjének megőr­zésére irányuló törekvéseit. Amikor a brit küldött egyetértését nyilvánította az előszó azon szakaszá­nak kihagyásával, mely ellen kifogást emeltek az arab államok, Irán és a Szovjetunió képviselői, a határozatot egyhangúlag elfogadták. Ez a szakasz arról szólt, hogy „olyan körülménye­ket kell kialakítani, amelyekben bé­kés megoldás érhető el a palesztiniai problémában kölcsönösen elfogadható alapon." Az arab államok ebben a megfogalmazásban jogosan látták azt a lehetőséget, hogy a konfliktus meg­oldása kikerül az ENSZ jogköre alól. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÍ; 0OOOOOO0OOOGO0OOOO0OOOOOO 0OOOO0OOOOOOOO0OOOOOOO0OOOOOOOOOOOOC0OOG00GOOOO0Q Edvard Kardél j cikke a moszkvai Pravdában: Á Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető szerepe a szocialista építésben Az Üj Szó tegnap közölte Edvard Kardelj elvtárs Pravdában megje­lent cikkének első részét. Az aláb­biakban közöljük a cikk második, befejező részét, amelyet a Pravda vasárnapi száma közölt. ra. A Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének társadalmi és politikai sze­repe természetesen nem attól függ, mit gondol saját magáról, hanem at­tól, hogy milyen a valóságban, vagyis mi az objektív szerepe a szocialista haladás útján. Hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége valóban vezető szerepet töltsön be a szocializ­mus továbbfejlesztésében, olyan po­zíciót kell elfoglalnia a munkásosz­tályban és a társadalmi szervekben, hogy a leghaladóbb irányzatokat tük­rözhesse. Vezető szerepének éppen ezért elengedhetetlen feltétele az, hogy szoros kapcsolatban álljon a dolgozók tömegeivel, közvetlen, de­mokratikus felelősséggel tartozzék nekik. Az új körülmények között éppen ezért volt szükséges lényege­sen megváltoztatni a kommunisták munkájának módszereit és szervezeti formáit. Mint már rámutattam, nálunk a kérdések adminisztratív eldöntésé­nek és az államapparátuson keresztül történő elintézésének módszerét nemcsak politikailag elítélték, ha­nem politikailag elfogadhatatlan is lett. A tényleges hatalom — a vezeti szövetségi és köztársasági hatalmi szervek, vagyis a nemzetgyűlések és végrehajtó tanácsok mellett, ame­lyek törvényeket, elvi határozato­kat hozó, távlati gazdasági terveket jóváhagyó és a törvényesség bizto­sításáról gondoskodó kollektív poli­4 0 .1 S 7.0 1956. június 6. tikai végrehajtó szervek — számos különböző társadalmi igazgatási szerv kezében van, amilyenek például a munkástanácsok, a népi bizottságok, a népi bizottságok tanácsai, a kibő­vített bizottságok, az önkormányzati tanácsok az intézmények élén, vala­mint az iskolák, a közoktatás, a köz­egészségügyi és a társadalombizto­sítás terén működő egyes társadalmi szolgálatok. Mindezek az önkormány­zati szervek a legszakképzettebb ap­parátussal rendelkeznek, amely elvben csak előttük és a törvény előtt fele­lős, de nem felelős felsőbb adminiszt­ratív szervek előtt, kivéve a törvé­nyesség végrehajtásának ellenőrzését. A Jugoszláv Kommunista Párt — amely az új körülmények között ép­pen azért változtatta nevét a „Jugo­szláv Kommunisták Szövetségé"-re, hogy ezzel a változtatással kidombo­rítsa az új szakaszt a szocialista vi­szonyoknak és a kommunisták társa­dalmi szerepének fejlődésében — csakis azzal a feltétellel tudta bizto­sítani a meghatározott politikai irány­vonal keresztülvitelét, hogy a kom­munisták a Jugoszláv Dolgozók' Szo­cialista Szövetségének Szervezetén és a nagyszámú önkormányzati szerven keresztül meggyőzték és meggyőzik a dolgozók széles tömegeit. Csakis e szervek határozatai és csakis ezek a határozatok szolgálnak irányelvül az adminisztrációs apparátus és a szakemberek számára. Ezek a viszo­nyok nyomban elmetszették a bürok­ratikus irányzatokat, magában a Ju­goszláv Kommunista Pártban is. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége a szocialista építés és a társadalmi élet egész arcvonalán a tömegek felé fordult, elsősorban a tömegekben és szervezeteikben végzett politikai munka módszerével igyekezett biz­tosítani, hogy a tömegek képviselői a társadalmi önkormányzati szervek­ben szocialista döntéseket hozzanak. Természetesen bizonyos értelem­ben meg kellett változtatni a párt­szervezetek és vezető szerveik mun­kájának tartalmát is. Nagyobb cse­lekvési önállóságot kellett biztosíta­ni nemcsak a Kommunisták Szövetsé­ge egyes szervezeteinek, hanem az egyes kommunistáknak is. Feleslegessé és károssá vált a kü­lönböző vezető pártszervekben és még a Kommunisták Szövetségének alapszervezetéiben is dönteni a tár­sadalmi szervek mindennapos gya­ko-latát érintő kisebb konkrét kérdé­sek fölött. A Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének harcos irányító szerepe van abban az érteiemoen, hogy őrzi a szocialista építés vívmá­nyait, megnyitja a szocialista fejlő­dés további távlatait, mozgósítja és e távlatok megvalósítására szervezi a dolgozók tömegeit. A Kommunisták Szövetsége ezért ideológiai egységre kötelezi tagjait, egységre kötelezi őket a szocialista fejlődés és a szocialista építés fő vo­nalának kérdéseiben, de a minden­napos gyakorlatnak és a formák ki­választásának kérdéseiben az egyes kommunisták önállóan fejtik ki néze­teiket az egyes társadalmi önkor­mányzati szervekben, a Kommunisták Szövetsége általános ideológiai-poli­tikai vonalának keretében. A véle­mények harcának súlypontja ezért éppen itt van. A Kommunisták Szö­vetsége szervezeteinek és vezető szerveinek ülésein következésképpen nem hoznak előzetes konkrét javas­latokat, amelyek alapul szolgálnának az állami vagy társadalmi szervek ha­tározataihoz. Ezek a szervek önállóan hozzák határozataikat és a kommu­nisták számára elvben nem kötelező, hogy azonos álláspontból szólaljanak fel e kérdések megvitatásakor. A Kommunisták Szövetségének szerve­zetei és vezető szervei azonban ügyel­nek a kommunisták munkájának esz­mei tartalmára és beavatkoznak vagy felelősségre vonják a kommunistákat, ha eltérnek a szocialista fejlesztés alapvonalától, amelynek megvaiósí f'i­sáért a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége és a Jugoszláv Dolgozók Szo­cialista Szövetsége harcol. Magától értetődő dolog, hogy a Kommunisták Szövetsége szerveze­teinek és vezető szerveinek folya­matos munkája során a kommunis­ták közvetlen és gyakorlati segítsé­get kapnak, mégpedig a jelenségek alakulásának állandó elemzésével, a sikerek és kudarcok megvitatásá­val, a hibák, a pozitív és negatív tapasztalatok ismertetésével, a szo­cialistaellenes erők és tendenciák megnyilvánulásainak jelzésével és az ellenük folytatandó harc módsze­reinek megvilágításával. Másfelöl, a Kommunisták Szövetsége úgy igyekszik előkészíteni a párttagokat, hogy mindegyik önállóan is tájéko­zódni tudjon a mindennapi konkrét munkában és a szocializmus hala­dásáért vívott harcban, és hogy fej­lődjék bennük az eleven és harcos szocialista reflex, amely lehetővé te­szi, hogy gyorsan visszavágjanak minden szocialistaellenes, felelőtlen, elmaradott, meg nem felelő és ártal­mas jelenségre. Csakis az ilyen kom­munista tud teljes felelősséggel ál­lástfoglalni saját elhatározásai mel­lett, vagy a demokratikus társadalmi szervek határozatai kérdésében, ame­lyeket támogat vagy elítél. Ezek a munkamódszerek rövid iiő alatt jelentős eredményeket hoztak. A káderek kezdtek gyorsabban és tömegesebben fejlődni, önállóbbak lettek munkájukban, egyszersmind kezdték jobban felismerni, hogy fe­lelősek mindazért, ami körülöttük történt. És ami a legfőbb, megnöve­kedett a felelősségérzetük nemcsak azok iránt, akik „fent" vannak, hanem azok iránt, sőt elsősorban azok iránt is, akik „lent" vannak: a dolgozók és a megfelelő társadalmi szervekben lévő képviselők iránt. A Kommunisták Szövetsége tehát ál­landó kapcsolatot tart fenn a dolgo­zók nagy tömegeivel, vezető szerepe közvetlen, tárgyi és demokratikus lett, vagyis a munkásosztályban, a munkástömegekben születik, és első­sorban saját aktivitásukon keresztül, saját döntéseiken keresztül valósul meg még jobban. Ez a folyamat ter­mészetesen még nem ért véget. E téren vannak még nálunk gyengesé­gek, felül nem vizsgált, vagy elavult formák, de az alapvető irányvonalat a gyakorlat igazolta és az sikeres. rv. Ilyen körülmények között különö­sen fontos szerephez jutottak a Ju­goszláv Dolgozók Szocialista Szövet­ségének szervezetei. A dolgozóknak és társadalmi szervezeteiknek ez a sok millió tagot számláló szervezete a korábbi népfront szervezetéből nőtt ki. Tagja a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége, tagjai a szakszer­vezetek, az ifjúsági, a nőszervezetek és így tovább. Korábban a népfront a nép aktív politikai támogató tevé­kenységének, a felszabadító háború­nak és a szocializmus politikai és anyagi alapjai megteremtésére irá­nyuló háború utáni erőfeszítéseinek átfogó tömegszervezete volt. A de­centralizálással és azzal, hogy több végrehajtó funkciót a társadalmi ön­kormányzati szervekre ruháztak, sokkal szélesebb lett e szervezet sze­repe. A népfront többé nemcsak hajtószíj a párttól a tömegekhez. Szervezetei közvetlen kapcsolatban állnak a kommunistákkal, a népi bi­zottságokkal, azok tanácsaival, a munkástanácsokkal és más társadal­mi szervekkel. Megvitatták minden terület nagyszámú politikai problé­máját és mindennapos gyakorlati kérdéseit. Ügyszólván az egész népre kiterjedő szocialista parlamentté váltak, amelyben nap mint nap szé­leskörű viták folynak a különböző politikai és gazdasági szervek előtt álló konkrét problémákról. És bár a társadalmi szervek nem kötelesek egyetérteni e szervezetek véleményé­vel és határozataival, mégis világos, hogy közvetlen befolyásuk alatt áll­nak. A Kommunisták Szövetségének ily módon megkülönböztetett figyel­met kell fordítania az e szervezetek­ben folyó munkára és arra, hogy biztosítsa bennük a következetes szocialista irányvonalat. Tekintettel arra, hogy a politikai rendszerben így megváltozott a helyzet, a volt népfront is megváltoztatta nevét Ju-

Next

/
Thumbnails
Contents