Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-04 / 155. szám, hétfő

A szoviet-iugoszláv barátság az összes népek békéi együttműködésének egyik legfontosabb tényezője Amint lapunk tegnapi számában már beszámoltunk, róla, szombaton délután, a belgrádi szovjet-jugoszláv nyilatkozat egyéves évfordulójának napján J. Broz-Tito elvtárs, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, a jugoszláv kormányküldöttség élén Moszkvába érkezett. A rendkívül szívélyes fogadtatás után a pályaudvaron K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Joszip Broz-Tito jugoszláv elnök beszédet mondott. A beszédek teljes szövegét az alábbiakban közöljük: Vorosilov elvtárs beszéde Kedves elnök elvtárs! Kedves elvtársak ! A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a magam nevében forrón üdvözlöm önt és a kíséretében levő jugoszláv vezető személyiségeket hazánk fővárosában, Moszkvában. Az ön személyében, Tito elvtárs, a szovjet nép üdvözli a baráti Jugoszláviát és az cn országának népeit, amelyek között és a Szovjetunió dolgozói között erős testyéri barátság áll fenn. Egy évvel ezelőtt a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttségei között lefolyt tárgyalások eredményeként "Belgrádban aláírásra került az ismert nagy nemzetközi jelentőségű nyilatkozat. Ez a nyilatkozat ékesen kifejezésre juttatta, hogy országaink kölcsönösen a baráti kapcsolatok és a sokoldalú együttműködés fejlesztésére törekednek. Örömmel állapítjuk meg, hogy a nyilatkozatban foglaltakat sikeresen hajtjuk végre. Ezt bizonyítja a gazdasági és kereskede'mi kérdésekre, az államaink közötti tudományos, műszaki és kulturális együttműködésre vonatkozólag megkötött egyezmények egész sora. Mindez kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a baráti kapcsolatok helyreállítása gyümölcsöző eredményekkel jár. Ezek az eredmények nagy megelégedéssel töltik el a Szovjetunió és Jugoszlávia népeit. Az élet azonban sürgetően követeli a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti kapcsolatainak további fejlesztését és erősítését szocialista országaink érdekében. Ez a barátság — mint valamennyien jól tudjuk — továbbra is az egyik legfontosabb tényező lesz az összes népek békés együttműködése, a népeknek a világ tartós békéje megszilárdításáért folytatott harca szempontjából. Engedje meg, kedves elnök elvtárs, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy az ön látogatása a Szovjetunióban nagymértékben hozzájárul a Szovjetunió és Jugoszlávia szívélyes barátságának erősödéséhez, népeink politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak még nagyobb arányú kiépítéséhez, még aktívabb együttműködésre vezet majd a Szovjetunió és Jugoszlávia között az időszerű nemzetközi kérdéseknek a béke és az emberek boldogsága érdekében való megoldása terén. Tito elvtárs beszéde moszkvai fogadtatásán Kedves vezető elvtársak, kedves polgártársak! Moszkvába érkeztünkkor népeink szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait hoztuk magunkkal a Szovjetunió népeinek. Erről a helyről elvtársaim és a magam nevében forrón üdvözlöm Moszkva lakosait is. Örülünk, hogy az önök vezetőinek meghívására ellátogathattunk nagy és gyönyörű országukba, és teljesült az az óhajunk, hogy megismerkedhetünk itt, önöknél azokkal az eredményeikkel, amelyeket a Szovjetunió dolgozói nagy és boldog jövőjük építésében eddig elértek. Azt hiszem, nem kell meggyőzni önöket arról: Jugoszlávia népei mindig hőn óhajtották, hogy az önök erőfeszítései a szocializmus építésében minél jobb és minél kedvezőbb eredményt hozzanak. Jugoszlávia népei örültek az önök minden sikerének, és szomorúsággal töltötte el őket minden nehézség és akadály, amely lyel önök nagy útjukon találkoztak. Országunk népei együtt éreztek önökkel szenvedéseikben és áldozataikban mind a Nagy Októberi Forradalom idején, mind pedig utána, különösen a második világháború alatt közös ellenségünk, a fasiszta hódítók ellen vívott harcban. Mi mélyen együttéreztünk önökkel, amikor a második világháború befejeztével erőfeszítéseket tettek és elkerülhetetlen nehézségeket kellett leküzdeniük különösen a fasiszta agresszorok feldúlta városok és falvak újjáépítésekor. Népeink nagyrabecsülik ezt és tudják, hogy a mi történelmünk is, régebben és az újabb időkben egyaránt, nehéz és véres időszakokat ölel fel. Országunk szintén hasonló tövises utat járt meg. A történelem folyamán gyakran fűztek össze bennünket a közös ellenség ellen vívott közös harc véráldozatai. ' Ezek az ellenségek le akarták igázni népeinket, vagy meg akarták zavarni békés életünket. Az a harc, amelyet népeink 1941-től a háború végéig vállvetve vívtak a közös ellenség ellen, azt a megcáfolhatatlan igazságot bizonyítja, hogy sorsunk elválaszthatatlan, és van miért becsülnünk és tisztelnünk egymást. Mégis valami hallatlan és tragikus dolog történt, amelyben sem Jugoszlávia népei, sem a Szovjetunió népei nem voltak vétkesek. Nehéz idők köszöntöttek ránk, de mégis hittük, hogy eljön a nap, amikor megszűnik minden, ami megosztott bennünket, és barátságunk új, szilárd talajra kerül. Hála a szovjet kormány és az SZKP Központi Bizottsága lenini politikájának, ez az idő elérkezett. Ma már mindez mögöttünk van. Hruscsov, Bulganyin, Mikojan elvtárs, és a többi elvtársak belgrádi látogatása, a velük folytatott tárgyalások, és az akkor aláírt nyilatkozat, ,majd utána a Szovjetunió kollektív vezetőségének merész és széles látókörű külpolitikája, mély meggyőződésem szerint biztosíték arra, hogy soha többé nem történik ilyesmi azon országok között, amelyek életüket olyan nagy gondolkodók elvei alapján építik, mint Marx, Engels és Lenin. Mély meggyőződésem, hogy országaink kapcsolatainak és barátságának ez a fejlődése nemcsak a világ megbékéléséhez járul hozzá nagymértékben, hanem a nemzetközi kapcsolatok helyes fejlődéséhez is, bátorítást jelent és határkő lesz a nemzetközi munkár .lozgalom és általában a haladó .nozgalom további fejlődése szempo

: ltjából. Kedves elvtársak és polgártársak! Azért érkeztünk országukba, hogy vezetőikkel elbeszélgessünk és eszmecseréket folytassunk sok kérdésről, amelyek nemcsak országaink további kapcsolatait érintik, hanem nemzetközi jellegű kérdések is, olyan kérdésekről, amelyek ma mindennél jobban foglalkoztatják a világot. Ezek a kérdések: a béke fenntartása és megszilárdítása, a népek közötti sokoldalú, békés együttműködés megfcremtése. Meggyőződésem, hopv ez a látogatás még jobban elősegíti majd a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti bizalom erősödését, sőt a nemzetközi bizalom erősödését is. Ilyenformán látogatásunk még nagyobb távlatokat nyit meg az államok és a népek békés egymás mellett élése előtt. Éljen a nagy Szovjetunió! Éljen a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek barátsága! Vorosilov fogadta Joszip Broz-Titót K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szombaton délután négy órakor a Kremlben fogadta Joszip Broz-Titót, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökét és beszélgetést folytatott vele. JOSZIP BROZ-TITO ELVTÁRS, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke oszip Broz-Tito elvtárs, a jugoszláv nép kiváló vezére, a nemzetközi munkásmozgalom egyik jelentős dolgozója 1892. májusába.i született a horvátországi Kumrovec községben. Apja paraszt volt. 1905ben az elemi iskola elvégzése után munkába állott, lakatosnak tanult ki és mint fémmunkás horvát, cseh, osztrák és német üzemekben dolgozott. 1910-ben belépett a szociáldemokrata pártba. Tito elvtárs az első világháborúban az osztrák-magyar hadsereg kötelékében vett részt. Mindjárt a háború kezdetén háborúellenes propaganda terjesztése miatt letartóztatták. 1915-ben megsebesült és orosz hadifogságba került. Mivel tiltakozott a hadifoglyokkal való törvényellenes bánásmód ellen. börtönbe vetették, ahonnan csak az 1917-es februári forradalom alkalmával szabadult ki. 1917 júniusában Petrogradba mr n t és részt vett a bolsevikoknak az Ideiglenes Kormány ellen szervezett júniusi tüntetésén. Letartóztatták és Petrográdból az Uraiba száműzték. A száműzetésből megszökött. 1917 októberében Omszkban belépett a vörös gárdába és részt vett Omszknál a kolcsakovisták elleni harcban. A szovjet kommunistákkal együtt hatalmas forradalmi munkát fejtett ki a parasztok körében. ito elvtárs 1920 őszén tért viszsza Jugoszláviába s még ugyanazon évben belépett Jugoszlávia Kommunista Pártjába. 1921-ben a párt illeaalitásba vonult. 1924-től Tito pártfunkcionáriusk* t dolgozott. 1934 augusztusában a politikai munka terén szerzett érdemeiért beválasztották Jugoszlávia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagjai közé. Az 1934—36-os években Tito elvtárs Moszkvában tartózkodott, ahol a Juqoszláv Kommunista Párt küldöttségének tagiaként részt vett a Komintern VII. kongresszusán. 1937-ben J. Broz-Tito elvtárs Jugoszlávia Kommunista Pártja Központi Bizottsáqának főtitkára lett. Az 1940 októberében tartott V. országos pártA jugoszláv küldöttség a moszkvai mezőgazdasági és ipari kiállításon Moszkva, június 3. (az RP tudósítójától) Jugoszláv és szovjet állami zászlók lobogtak vasárnap az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítás és az állandó ipari kiállítás főkapuinak bejárata felett, lobogódíszbe öltöztek az idevezető utcák is. A kiállítást hivatalosan hétfőn nyitják meg. de már vasárnap felkeresték a moszkvaiak és a más városokból érkező érdeklődők első csoportjai. Kedves látogatókat, a jugoszláv küldöttséget és vezetőjét, Joszip BrozTitot, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökét várták. Nem sokkal tíz óra után fekete nyílt ZIS gépkocsikon a szovjet kormány és az SZKP Központi Bizottsága elnöksége tagjainak kíséretében érkeztek meg a vendégek. A jugoszláv vendégeket, Tito elvtársat és feleségét, valamint Kardeljt, Popovicsot, Fodorovicsot, Blazsevicsot és a küldöttség többi tagját Vorosilov, Bulganyin, Kaganovics, Malenkov, Mikojan, Molotov, Pervuhin, Szaburov, Hruscsov és más elvtársak kisérték. Már útközben a kiállítás felé igyekvő emberek százai üdvözölték őket lelkesen. A vendégek először megismerkedtek a kiállítás terjedelmével és elvic miniszter rövid magyarázatot nyújtott — megtekintették a mezőgazdasági kiállítás egyes . pavilonjait, ahol szakmagyarázatokat kaptak a pavilonok igazgatóitól. Tito elnök, felesége és a jugoszláv küldöttség valamennyi tagja élénk érdeklődéssel szemlélte az OSZSZSZK és a Kazak SZSZK pavilonjainak kiállítási anyagát. A kiállításon rövid magyarázatot hallgattak meg a Kazak SZSZK fejlődéséről, amely elmaradott ország volt s fejlett ipari köztársasággá alakult. Ezután a Grúz SZSZK pavilonjába látogattak, ahol az üvegszekrényekben kiállított szubtropikus növényeket csodálták meg, az éppen most érő mandarinokat és citromokat. Végül az Ukrán SZSZK pavilonjába látogattak. Ezután az ipari kiállítás anyagát bemutató pavilonokba mentek. Figyelmüket főleg az atomenergia békés célokra való felhasználásának szentelt pavilon celtette fel, ahol nagyon érdekes kiállítási anyag látható: atomkatlanok, 20 000 kilowattos ^tomvillanyműmodellek és különféle rádióaktív sugárzáson alapuló mérő- és ellenőrző műszerek, valamint gyógyászati műszerek. A vendégek hosszasan időztek a tudomáhelyezésével, majd — miután Macke- | nyos kutató célokat szolgáló reaktorok modelljénél; Tito elnöknek és a küldöttség többi tagjainak elmondották, hogy ilyen reaktort fognak szállítani és felállítani Jugoszláviában a jugoszláv-szovjet egyezmény alapján. A szakértők hangsúlyozták, hogy a reaktor teljes mértékben fedezi Jugoszláviának tudományos és gyógyászati célokat szolgáló szükségleteit. A déli órákban a vendégek megtekintették a gépipari pavilont, ahol új típusú autók, autóbuszok, szerszámgépek, turbinák, hegesztő agregátorok, nyomással történő öntözőberendezések és más gépek vannak kiállítva. A legjobb kolhozok növénynsmesítési eredményeinek fenntartott térségén bemutatták a vendégeknek a díjnyertes mezőgazdasági állatokat és terményeket: a rekordtejhozamú fejősteheneket, a hosszúszőrű kaukázusi juhokat, az igavonó és versenylovakat. A gépipari pavilon megtekintése után a küldöttség a kiállítás éttermében ebéden vett részt. Az ebéd után a vendégek megtekintették a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának füvészkertjét. A becses jugoszláv vendégeket mindenütt, ahová érkeztek, óriási tömeg vette körül és szívélyesen üdvözölte. E

. Šíp értekezleten megválasztották Jugoszlávia Kommunista Pártid KB-nak és a politikai irodának tag iává. Elnöke volt a KözDonti Bizottság mellett 1940-ben létesült katonai bizottságnak. J. Broz-Tito elvtárs egész erejét a Jugoszláv Kommunista Párt egységének megszilárdításáért, a dolgozóknak a tőkés iáromból való felszabadításáért vetette latba. 1941-ben. amikor a fasiszta NémeTorszáq és Olaszország megtámadta Jugoszláviát, a Jugoszláv Kommunista Párt Tito elvtárs vezetésével fegyveres felkelés előkészítésén dolgozott. Joszip Broz-Tito elvtárs kiemelkedő szerepet játszott a jugoszláv népnek a fasiszta megszállók ellen folytatott harca megszervezésében. 1941-től Tito Jugoszlávia népi felszabadító hadseregének s a partizán csapatoknak legfőbb parancsé noka vo't, 1943 novemberiében Jugoszlávia nemzeti felszabadítása antifasiszta tanácsának II. ülése megalakította az ideiglenes kormán t. melynek élén Tito elvtárs állott. A nemzeti felszabadító harcban szerzett kiváló érdemeiért 1943-ban marsa llá nevezték ki és 1944-ben elnyerte Jugoszlávia nemzeti hőse címét. Tito elvtársat a szovjet Győzelem-renddel és az I. osztályú S uvorov-renddel tüntették ki. szoviet nép szíve mélyéből üdvözölte a jugoszláviai népi felszabadító hadsereg katonáinak harci akcióit, bátor hőstetteit, akiket Joszip Broz-Tito marsall vezetett. 1945 márciusában J. Broz-Tito elv? társat a Minisztertanács elnökévé és honvédelmi miniszterré nevezték ki. Eav

uen a jugoszláv fegyveres erők főparancsnoka. A háború után Tito elvtárs a jugoszláv kormánv élén óriási munkát fejtett ki Jugoszlávia szocialista iparának megszervezésében és a Szovjetunióval való barátság megszilárdításában. 1953 januárjában a jugoszláv nép egyhangúlag a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökévé választotta. A Jugoszláv Kommunista Párt VI. kongresszusa 1952 novemberében elhatározta. hogy a pártot a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének nevezi el. A kongresszus Joszip Broz-Tito elvtársat a Dárt főtitkárává választotta. ugoszlávia Nemzeti Frontjának kongresszusán 1954 novemberében Tito elvtársat a Nemzeti Front végrehajtó bizottságának elnökévé választották. 1955 tavaszán Tito elvtárs a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttségének élén Belgrádban tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió kormányküldöttségével. A Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányainak nyilatkozata, amelyet e tárgyalások után aláírtak, azt tanúsítja, hogy a szovjet és a jugoszláv kormány megegyeztek a nemzetközi helyzet valamennyi legfontosabb kérdéseiben, s a szovjet és jugoszláv kapcsolatok érdekében szilárd és egészséges alapot létesítettek, melyen tovább fog szilárdulni és elmélyülni a két nép barátsága és amely értékes módon hozzájárul a világbéke megszilárdításához. Joszip Broz-Tito elvtárs egész politikai és pártbeli tevékenysége évek óta Jugoszlávia népeinek létérdekeit szolgálja. Tito elvtárs nagymértékben járult hozzá a szoviet és a jugoszláv nép testvéri barátságának megszilárdításához. szocialista állama népei sokoldalú együttműködésének fejlesztéséhez. Erősödik a szovjet-jugoszláv barátság A moszkvai Pravda szombati száma fenti címmel vezércikkben foglalkozik a jugoszláv kormányküldöttség moszkvai látogatásával. Tolmácsolja a szovjet nép üdvözletét Tito elvtársnak, a jugoszláv nép kiváló vezetőjéftek, a nemzetközi munkásmozgalom egvik kiemelkedő személyiségének, valamint az öt kísérő jugoszláv államférfiaknak. A vezércikk megemfékezík a szovjet-iugoszláv kormánynyilatkozat egyéves évfordulójáról: „A Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatai most már normalizálódtak és sikeresen haladunk előre a barátság és együttműködés útján. A szovjet-jugoszláv kapcsolatok egy év alatti alakulásának fő eredménye, hogy örökre vége van a múltbeli ellenségeskedésnek, erősödik és fejlődik a testvéri barátság, a szoros együttműködés országaink életének minden területén." A vezércikk kifejti, hogy a szovjetjugoszláv kapcsolatokban bekövetkezett ilyen gyors gyökeres fordulat azért volt lehetséges, mert a szovjet és jugoszláv népek barátságának dicső forradalmi tradíciói vannak, mert gazdaságuk szocialista jellegű s közösek ideáljaik az emberiség boldogságáért vívott harcban. „A szoviet állam tisztelettel viseltetik Jugoszlávia iránt — írja a Pravda—s külpolitikájában a más államok belügyeibe való be nem avatkozás, a szuverenitás tiszteletben tartása és a területi sérthetetlenség lenini elvei vezérlik." ... A belgrádi nyilatkozat aláírása óta eltelt esztendőben bizonyos fokig megerősödtek a kapcsolatok a Szovjetunió Kommunista Párti* és a Jugoszláv Kommunisták Sz " vétségé között. Ez kétségkívül hatással van a Szovjet-jugoszláv barátság fejlődésére, erősíti a barátság szocialista alapjait — hangsúlyozza a vezércikk. Befejezésül pedig kiemeli, hogy az új körülmények között — amikor a népek envüttmúködése mind mélyebb értelmet kap és mind nagyobb méreteket ölt — növekszik a szovjet-jugoszláv barátság jelentősége. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozata Moszkva június 3. (TASZSZ) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa javaslatára a következő rendeleteket hagyta jóvá: 1. A Szovjetunió Könnyűipari Minisztériumát és a Szovjetunió Textilipari Minisztériumát egybe vonják egy szövetségi köztársasági minisztériummá — a Szovjetunió Könnyűipari Minisztériumává. 2. A Szovjetunió össz-szövetségi Begyűjtési Minisztériumát a Szovjetunió Gabonaterményeinek Szövetségi Köztársasági Minisztériumává alakítják. 3. Megszüntetik a Szovjetunió Automobilközlekedési és Országúti Minisztériumát s ennek vállalatait és szervezeteit az illetékes szövetséges köztársaságok igazgatása alá helyezik. 4. Megszüntetik az Össz-szövetségi Folyamhajózási Minisztériumot s ennek vállalatait és szervezeteit az illetékes Szövetségi köztársaságok igazgatása alá helyezik. 5. Megszüntetik a Szovjetunió Igazságügyminisztériumát és annak funkcióját a bírósági intézmények és a szövetségi köztársaságok törvényszéki szervei tevékenységének irányításában a szövetségi köztársaságok igazságügyi minisztériumaira ruházzák. Új miniszterek a Szovjetunióban Moszkva, június 3. (TASZSZ) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége könnyűiparügyi miniszterré Nyikita Szemjonovics Rizsovot nevezte ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Szovjetunió gabonaterményeinek miniszterévé Leonid Romanovics Kornijcet nevezte ki. 0 .1 S 7 0 fi 1956. június 2. W