Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-25 / 176. szám, hétfő

PRÁGA khpzúmjjnhzdi kiáJlítáiaih tudomány a babona ellen lllill(!ljl!:ililillllll!ll ' - i j limiiüilllilllilillllill Nemrégen számoltunk be Prága májusi képzőművészeti eredményeiről. Azóta a kiállítási termek nagy részében újabb tárlatok nyíltak, melyek szintén érdemesek arra, hogy megemlékezzünk róla. Igen érdekes kiállítást láthatunk a Pŕíkopyn, a Képzőművészek Egyesületének k'állítási termeiben. A propágáIő művészet különböző ágiival ismerkedhet meg tt a látogató. Különösen sikerültnek mondható Fyza-Míšek és Duda Tesic-rádiókat propagáló plakátja, továbbá J. B. Novotný szinházplakátja Shaw „Androkles és az oroszlán" című színdarabjához. Nagy technikai felkészültségről és lélektani ismeretről tanúskodik Jirí Sodoma Hamlet-plakátja Az egyik teremben belföldi és külföld

1 kiállítások építészeti terveit láthatjuk. Az utóbbi években a csehszlovák ipar termékei szerte a világon KÜ-_ lönböző kiállításokon és mintavásárokon kerültek bemutatásra. A sikert mindig nagy mértékben befolyásolta a bemutatott tárgyak elrendezése és a megfelelő környezet kialakítása. Láthatjuk „A Csehszlovák Köztársaság tíz éve" című nagysikerű moszkvai kiállítás építészeti terveit, Cubr, Pokorný és Hrubý építészmérnökök művét, továbbá Formáček terveit az izmiri mintavásárra . Kiegyensúlyozottak J. "'ilár építészmunkáinak a brüsszeli mintavásárra készült tervei. Ezeket a munkákat a Csehszlovák Építőművész Szövetség díjial tüntette ki a múlt év folyamán. Művészi fényképekben gyönyörködhetünk a kiállítás tovább

1 részében. Kieme'kedő műveket láthatunk itt mind a fehér-fekete, mind a színes fényképészet terén. zeneszerző alkotásai a rádió vanv gramofon segítségéve] eljutnak a legeldugottabb helyekre is. Hátrányban van velük szemben a képzőművész, kmek alkotásait többnyire csak másolatban ismerheti meg a közönség. A mai átlagos nyomdatechnika azonban még nem biztosítja a művészi alkotás pontos másolatát, a színes nyomás sem adja vissza az eredeti mű minden színárnyalatát a felület struktúráját még kevésbé. Ennek a hátránynak kiküszöbölésén dolgozik Daniel Jacomet már 40 éve. Vezetésével igen gondos munkát végeznek munkatársai, akiktől a kézügyesség mellett nagyfokú intelligenciát, finomságot és a művészetek önzetlen szeretetét követeli. Ennek a műhelynek köszönhető, hogy ma már könnyebben juthatunk hozzá a világ festőművészete legkiválóbb alkotásainak másolataihoz, és bárki akár képtárat is rendezhet be magának az emberi kultúra drága kincseiből, anélkül, hogy meg lenne fosztva attól az örömtől, amelyet azelőtt csak az eredeti mű szemlélése nyújthatott. *** A Csehszlovák írószövetség Národní tŕídai kiállítási helyiségeiben szintén új tárlat nyílt meg a napokban. A kiállítás, amely Mikuláš Alešnek, a népszerű cseh festőnek és illusztrátornak szerepét magyarázza a cseh nemzeti kultúra megteremtésében, szemléltetően mutat rá arra, hogy Äleš munkásságával tulajdonképpen Josef Mánes életművét fejlesztette tovább és tetőzte be. Aleš érdeme, hogy a cseh könyv művészi kiállítása terén a cseh nyomdaipar behozta a múlt század első felének késedelmét. Alešt szinte gyermekkora óta vonzotta a cseh könyvkultúra, melynek fejlesztésére később nagyobb hatást gyakorolt, mint minden más illusztrátor. Illusztrációval kiegészítette azt a hangulatot, amelyet az író a szöveggel igyekezett kifejezni. Magas színvonalú rajzművészetével a szöveg mély átérzése alapján mindig meggyőző illusztrációkat alkotott. i TUDJÁK-E, kedves olvasóink, hogy képzőművészet egyik legkimagaslóbb j egész életünkön át ólomsúlyként horalakja. A Képzőművészeti Alap kiállt- ! dozzuk magun'kal Ádámnak és Évának tási termeiben a Národní tŕídán muHosszú szünet után lép ismét a nyilvánosság elé Ján Zrzavý, a cseh tatja be újabb keletű illusztrációit. Egészen egyéniek ezek a müvek, és épp oly különlegesek, mint az illusztrációkat ösztönző költői anyag. Július Zeyer az a költő, kinek elképzeléseihez legközelebb állnak a festőművész álmai. A régebbi múlt nagy irodalmi alkotásai közül Shakespeare szonettjei és K. H. Mácha Májusa keltették fel Zrzavý érdeklődését. Aki ismeri a művész lelkivilágát, könnyen megértheti, hogy éppen ezek a lehe-" letfinom művek nyújthatták a legkedvezőbb feltételeket ahhoz, hogy az illusztráció segítségével a festő saját nézeteit és hangulatait is kifejezhesse. Müveinek alapinspirációja a látomás, melyet Vítézslav Nezval a kiállítás megnyitásán úgy jellemzett, hogy ez a látomás a valóság képe, melv utolsó atomjáig át van itatva alkotójának lényével. Václav Sivko festőművész és grafikus egy kulturális deleqációval vietnami tanulmányúton volt. Hogy az út nyújtotta a'kalmat teljesen kihasználta, és a távoli tájakon nyitott szemmel, nyitott szívvel járt, bizonyítja az a kiál'ítás, mely az utazás alatt készített rajzait mutatja be. A trópusi táj formái és színgazdagsága éppúgy alkotásra ösztönözte a művészt, mint a vietnami ->ők, férfiak és gyermekek szépsége. A kiállítás, •melyet a Hollár-teremben láthatunk, bizonyítja, hogy Václav Sivkónak sikerült aránylag rövid idő alatt megérteni egy messzi nép lelkivilágát és az egzotikus táj rejtett lényegét. Míg Ján Zrzavý kiállításán minden kép a művészegyéniség átolvasztó erejének eredménye, Jozef Hapkának az .Aleš-teremben kiállított művein az alkotó saját véleménye reitve marad az objektív ábrázolás mögött. Jozef Hapka művészete távol áll a lírai szimbolizmustól, az elvont álmodozástól. Festményei a reális élet talajában gyökereznek oly erősen, hogy a képzelet féktelen repülése lehetetlenné válik. A kiállított müvek az őszinteség és megfontoltság benyomását keltik. Érezni rajtuk, hogy alkotójuk nem becsülte túl saját erejét — s ez talán legfőbb előnyük. Jankovich Imre. A XIX. és XX. század francia művészete alkotásainak jó másolataival ismerkedhetünk meg ugyancsak a Pŕíkopyn a Purkyné-szalonban. A Daniel Jacomet párizsi műhelyéből kikerült Van Gogh-, Renoir-, Piccaso-, Degas-, Dufy-müvek másolatait, a leggondosabb vizsgálattal sem lehet megkü'önböztetni az eredetitől. Az író müveinek széleskörű elterjedését lehetővé teszi a könyvnyomtatás, a OOOG0O3GOOOOOOOOOOOOOO0O^ a paradicsomban elkövetett bűnét? Szinte látom, mint mosolyognak és csóválják tagadólag fejüket, "mondván, hoqv nem hisznek a tündérmesékben, mert önök a XX. század gyermekei, izig-víérig ha'adó szelleműek és felvilág sodot'ak. Ugve. igazam van, ezt mondanák? Pediq hát fogadjunk, kedves haladó szellemű olvasóink, hogy "légis igazam van! Foqadiunk. hogy sokan közülünk, ha renqelenként elhagyjuk lakásunkat, igyekszünk jobblábbal átlépni a küszöböt, hogy nem szívesen térünk vissza az otthon felejtett holmiért, nehogy ..pechünk" legyen. hogy nem örülünk, ha apácával, vaov pappal találkozunk, viszont a kéményseprő láttára, szerencsében reménykedünk. Lehet, hogy olyan is akad közöttünk, aki a legszívesebben kidobná a 13-as számot a számrendszerből. vaqy akinek meggyőződése, hogy a péntek szerencsétlen nap. Bizonyára vannak olyanok is, akik nem szívesen hallják a dicséretet, hogy „el ne kiabálja'' valaki a szerencséjüket. vaov akik a ió hírt „lekopog iák", mégpedig alulról. Előfordult már. hogy négylevelű lóherét kerestünk, mert szerencsét hoz. és a kártyavetés ..művészetét" is sokan kitanulták, hogy meqtudják. mit rejteget számukra a iövő. Az arany nyakláncon függő szerencsemalac. patkó, piros korál mind arra hivatott, hogv meqvédie a megioézéstöl. Nem is olyan nagyon régen találkoztam egy fiatal, alig huszonötéves anyával, aki leharapdálta egy éven aluli csecsemője körmét, é6 még soha sem vágatta le a kicsinye nyakába hulló haját, mert az állítólag bajt hozna rá. Nem csodáltam volna, ha ez az asszony a higiénii szabályait nem ismerő múlt század gyermeke volna, így azonban, mondanom sem kell. hogy először alaposan összeszidtam, utána pedig szép. meggyőző szóval annak az elmondásába kezdtem, mit láttam a minap ;,A tudomány a babona ellen'' című kiállításon a prágai Myslbek-pa"vilonban. Nemcsak érdekes, hanem tanulságos is volt a kiállítás. Bemutatta, miképpen igyekeztek a7 emberek már a legréqibb kortól kezdve, a középkoron keresztül egészen napjainkig különböző betegségeiket gyógyítani. Az egyik képen ókori kuruzsló kecses köbaltával koponyalékelést végez, hogy a koponya parányi részét talizmánként megőrizze. Odébb arról qyőződtünk meg. hogy a középkori orvosi módszerek inkább a babonára, mint a tudományra támaszkodtak. ZIKMUND WINTER, az ismert prágai történéoz. aki egész életében a középkori rattárak tanulmányozásaval foi lalkozott. érdekesen ír az akkori gyógymódokról. Ne"ethetnékünk van, amikor megtudjuk, hogy a legtöbbször halálos kimenetelű f-ketehimlő ellen hatékony gyógyszernek számított a szarvasagancsból nyert hintőpor, vagy hogy a ráolvasást nemcsak megszokott hanem bevált, biztos hatású "Vógvmódnak ismerték el. Abban a hitben éltek az mberek. honv a betegségek varázslatokkal más élőlényekre átvihetők. A középkori bírósági irattárak feljegyzései elárulják, milyen büntetéssel sújtották azt. aki a szennyes vizet szomszédja háza elé öntötte. Ez a cselekedet a szomszéd szerencsétlenségének, betegségének a kiváltását ielentette. Akkoriban közkedveltséonek örvendett a denevérszív, szentelt macska, tömjénpor és hasonló .gyógyszerek". A kiállításon több olyan receptet tanulmányozhattunk, melyek őseinken voltak hivatottak segíteni. va_ lóiában azonban a másvilágra segítették őket. Tréfás hangulatunk megrökönyödéssé változott. Kézzelfogható bizonyítékok tanúskodnak arról, hogv egyesek méq ma is, az atomenergia korában például a torokqyíkot petróleummal, más b''egségeket alkohollal gyógyítanak. Akadnak még olyanok, akik nem hisznek a tudománynf'\ remek orvosi készülékeinknek, gyógyszereinknek, akik méa mindig a sarlatánokban — a pustroálekekben bizakodnak. Bár állandóan Wlan^k orvosaink gyógyító késének csodálatos eredményeiről, s tud-i ják. hogy röntqen- és kardiográf-készü1 'keink segítségével nyitott könyvhöz hasonlóan feltárul az emberi belső, hogy a sztreptomicin, a penicillin és annyi más orvosság mily hatékony, sokan mégis inkább hisznek a lelkük mélyén begyökeresedett buta babonának. Nem. nem mosolygunk már gúnyosan, mert tudjuk, sok méq a teendő. Nevelnünk kell azokat a maradi. tanulatlan embereket, akiknek tudatlansága ártalmas saját és hozzátartozóik egészségére. Legkézzelfoghatóbb érvün'-. hogy az 1869—1880as időszakban a férfiak átlagos életkora 33 év volt, míg az 1950—1955-ös években 64 évr^ emelkedett. DOLGOZÖ NÉPÜNK szomjúhozza a tudást, és ezért a nevelömunka felmérhetetlen jelentőségű. Hasonló kiállítás gazdag, szemléltető képapyaqával. tárgyaival, magyarázataival, mindenki nyelvén érthetően beszél. Kívánatos lenne az anvaoot köztársasagunk 'legelrejtettebb falvakba is eljuttatni. KARDOS MÁRTA A-zlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó a napokban magyar fordításban megjelentette Jozef Horák Tárnák mélyén című regényét. A több mint ötszáz oldalas könyv valóságos kordokumentum. Felöleli és részletesen tárgyalja a felszabadulástól az ötéves terv kezdetéig terjedő eseményeket. A szerző átfogó és széles epikai ábrázolást ad a felszabadulás nyújtotta új munka- és életfeltételek alakulásáról. A mű jelentőségét nagyban emeli, hogy az első olyan bányászregény Szlovákiában, amely a szocialista realizmus igényével íródott. A regény cselekményében és alakjainak jellemzésében annyira szerteágazó, hogy átfogó képet nehéz adni róla. Szélesmedrű, szélesen hömpölygő cselekményről van szó. A regény meséje kis bányászfaluban indul. Futnak, menekülnek a németek. Menekülnek a diadalmasan előretörő szovjet csapatok elől. És ahol egy lélekzetvételnyi időre megállnak, robbantanak, törnek, zúznak. Akárcsak a Jeremkán megkísérlik tönkretenni a bányagépeket. Persze aljas szándékuk meghiúsul néhány öntudatos bányász furfangján és leleményességén. A gépeket sikerült megmenteni és röviddel a németek elvonulása után üzembe hozni. Megindul a munka, a bánya mélyén ismét mozgásba jön az élet. Mozdulnak. új erőre kapnak az emberek. Ki a hegyekből jön, eldobva a partizánkodáshoz szükséges felszerelést, ki a meleget árasztó otthon rejtekéből. A tárnákba, a bányafolyosókra sereglenek, miközben érzik, nagyon érzik, hogy valami más, valami új van alakulóban. A rádöbbenést, a helyzet ilyetén felismerését a fiatal Babják Vince segíti. Ez a derék fiú a párt katonája: lelkesítő, szervező, öntudatra ébresztő! Ő hozza magával 'az új, a mindent átalakító eszmét. Mintha ő lenne a hős a regényben. Pedig nehéz itt hősről és a hős útját egyengető mellékfigurákról beszélni. Az epizódszerepek alakjainak tevékenysége a mű egész szempontjából egyenA I S Z ö JOZEF HORÁK: ama í k m él y evi 1956. június 25, lő értékű a, főhősével. Egy tény, hogy a szerzőnek a műben olyan nagy és nehéz problémákat kell érintenie, mint az üzemek irányításának átvétele a bányászok részéről, új munkamódszerek bevezetése és széleskörű alkalmazása, kevésbé öntudatos dolgozók megnyerése és a Hirsek, Ditték, Hlavatyk, Babicok elszigetelése. Magától értetődően ez csak egy része azoknak a problémáknak, amelyeket az író érint. Az aszályos év, a Szovjetunió önzetlen segítsége negyvenhétben, azonkívül a Jeremka, Makszimilánka és a többi tárnák közötti komoly és hasznos munkaverseny megszervezésének rajza még nagyobb próbára teszi az író tollát. A

könyv első lapjától az utolsóig hatalmas küzdelem folyik kommunisták és demokraták között, a kommunisták és a gyártulajdonosok között mindazok ellen, akik visszaszeretnék hozni a múltat. A „Ki kit győz le" — szellemében dúl ez a roppant idegfeszítő harc! És az események peregnek, feltartóztathatatlanul ... Elvonulnak a németek, a bányászok eltakarítják a háborús romokat és naponta erősítik pozíciójukat. A régi világból ittmaradt Hlavatý még fenntartaná szokásait és elveit és mindent úgy intézne, mintha semmi se történt volna, mintha a bányászok nem állnának olyan közel a hatalom átvételéhez, mint soha azelőtt. De a gyorsan száguldó napok észrevétetik vele és a többi hasonszőrűvel is, hogy már csak formálisan övék az irányítás, a kezdeményezés alulról jön. A bányászok kezükbe vették az üzem irányítását. Az emberek, a bányászok roppant erővel hajtják előre az eseményeket. Még nem olvastam olyan mai tárgyú regényt, ahol a szerző ennyi embert Eelvonultatna, ahol ennyi ember fejlődésével, megtorpanásával, örömével, bajával törődne. Rengeteg udvarba bevezet, rengeteg családdal, sokféle élettel megismertet. És minden, amit mond, amit alakjairól mesél és alakjaival átéltet, beletartozik elválaszthatatlanul a nagy, szélesmedrű epikai hömpölygésbe. Babják Vince a hajtóerő. Az író színesen és gazdagon rajzolja meg alakját. Olyan ember ő, aki nem lankad, aki feltartóztathatatlanul menetel előre, aki sok más társát is képes a fejlődés útjára vezetni. Vajon simán, semmi komolyabb nehézség nélkül fejlődik ez az ember azzá, ami? Tévedés lenne ezt gondolni. Vannak kerékkötői, hibái, de amiben másoktól különbözik az, hogy hibáit idejekorán észreveszi és kijavítja. Ahogy nő, izmosodik a bánya, ugyanúgy nő, erősödik jellemében Babják Vince is! XTem egy olyan epizódja van a •*• > regénynek, amely élethűségével, meggyőző erejével kitörülhetetlen az emlékezetből. És itt Sosovicáékról kell szólni. Az ember vak, világtalan, róla és a gyerekekről a feleség gondoskodik. Amúgyis nehéz helyzetét még súlyosbítja az a körülmény, hogy a gyártulajdonos Hirs elbocsátja. Ő ugyanis ravaszul és körmönfontan a létszám csökkentésével és az üzemkapacitás korlátozásával szeretné megtartani a gyárat. Sosovicáné így kényszerül Babic nagygazda portájára. Hanem a Babjákok, a kommunisták hallva az ocsmány esetről, összefognak és kényszerítik a gyártulajdonost, hogy az asszonyt visszafogadja. Itt, ennél a pontnál az író nagy művészi erővel mutatja meg Sosovicáné belső világának az alakulását. A kommunisták melléálltak a viszontagságos helyzetben és ez rádöbbenti, hol a helye. Hogy neki a pártban kell harcolnia az új világért! Férjének csak később adja tudomására, hogy ő már a párt elkötelezettje. A világtalan Šošovica, aki ereje teljében a Vörös Hadsereg oldalán a fasiszták ellen harcolt, megérti az asszonyt, sőt később felesége kezdeményezésére ő is felvételét kéri a pártba. Ez a felvétel, élete legjellemzőbb mozzanatainak a feltárása, hallatlan nagy munkaakarása, amely akkor lesz nyilvánvalóvá, amikor a telefonközpontba helyezik —; széppé. felejthetetlenné teszi ezeket az epizódokat. Nem kevésbé érdekes és figyelmet lekötő Hanusz és Ivanics találkozása a nagygazda Babiccal. Aszályos az év. Eső nem esik, a mezőn minden szárad, fonnyad. Termésre vajmi kevés a kilátás. Mindez arra készteti a bányászokat, hogy a tartalékkal rendelkező Babicot felkeressék. Természetesen a nagygazda csak akkor adna el terményt, ha a bányászok arra esküdnének, hogy mellé állnak, törekvéseit támogatják és harcolnak a kommunisták rendszere ellen. A bányászok nagy lelki vívódását, pillanatnyi tanácstalanságát mutatja meg itt az író mesterien. De kiváló, szinte hibátlan Babic ábrázolása is. Feszült légkört teremt Horák, amely végeredményben csak akkor oldódik fel, amikor a bányászok rájönnek, hogy a kulák az ínséges évet felhasználva igyekszik őket szekere elé fogni. Művészileg ügyesen kidolgozott és lélektanilag komolyan megalapozott része ez a regénynek! \/ondottuk már, hogy a regény sok problémát vet fel és old meg, amelyeket az általános társadalmi fejlődés és a sajátos bányászkörnyezet szül. Azzal, hogy a munkásosztály hatalomra került, még nem oldódott meg minden. Az új helyzet szinte kívánja a munkához való viszony rendezését, a párttal való kapcsolat elmélyítését, az emberek nevelését és a földmüveléssel és iparral foglalkozó bányászok helyzetének a rendezését. Nem helyi kérdések ezek, hanem országosak. A szerző érdeme, hogy a fontos kérdéseket élettől duzzadó történetbe tudta ágyazni, és hőseinek sorsával öszszefüggésben tudta megoldani. A regény a kiéleződött osztályharc korában játszódik. Egyik oldalon a kommunisták vívják nagy csatájukat a terv teljesítéséért, a munkafegyelem megszilárdításáért és a bányászok megnyeréséért, a másikon viszont mindent elkövetnek a Hirsek, a Ditték, a Babicok, hogy meglassítsák a fejlődést. Különféle aljas cselekedetekhez folyamodnak, hogy a kommunistáknak ártsanak. A szerző javára írandó, hogy az osztályellenséget nem sablonosan, hanem hitelesen, elevenen ábrázolja. Minden tevékenységük helyzetükből, szükségszerű magatartásukból következik. Ami kifogásolható a regényben, hogy a hatalmas anyag, a töméntelen probléma nagyon sok helyen nem nyer művészi megoldást. A mű néhány alakjáról csak keveset tud mondani a szerző, lelkiviláguk alakulását erőtlenül érzékelteti. Az átalakuiasi folyamat legjellemzőbb pontjainak megragadása helyett beéri az emberek szavaltatásával. így a regény nem egy részlete hitelét veszti és úgy tűnik fel, mintha az író csak azért vonultatna fel alakokat, hogy mindazt elmondathassa velük, amit ő gondol az életről. Hibának róható fel az is, hogy a bányászok egyoldalú életet élnek. Csak az üzemben látjuk őket, alig vagy egyáltalán otthon. A

mű átültetése sem hibátlan. Maros József fordítása felületes és magyartalan. Stílusa elhanyagolt, szófűzése pedig gyakran ellenkezik ' a helyes mondatszerkesztés elveivel. íme néhány példa: „Először nekiindult, hogy a létrákon indul felfelé", „Amelynek nem szabadott volna megtörténnie", „Utolsókat szippantva cigarettáján", „Nem egészen van úgy, ahogy Ditte mondja", „Nem vagyok való erre a helyre" és sorolhatnók tovább, tovább. Szórendi és egyéb hibák bőven vannak a fordításban. Olyan hibák ezek, amelyek erősen csökkentik a mű hatását. Kár volt ilyen nyelven útjára bocsátani ezt a könyvet, a mai szlovák próza java termését. A felsorolt hibák azonban nem kisebbíthetik a regény értékét. Vitathatatlan, hogy e fontos tárgykör, a bánvászélet sokrétű bemutatás? gazdagítja a szlovák irodalmat. Horák á kisebb hibáktól eltekintve híven és biztos kézzel vezeti az olvasót a bányászok felszabadulás-hozta új világába. Híven tárja fel az osztályhard bonyolult formáit és hitet tesz a

z alkotómunka szépsége mellett. Horák regényének átültetése á csehszlovákiai magyar dolgozók nagy nyeresége! Mács József