Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-23 / 174. szám, szombat

A SZOVJtf-JÜGimiAV SZOVETSEG ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS ÚJ TÁVLATAI AZ UNGENI HATÁRÁLLOMÁSNÁL ma hagyja el a szovjet földet Tito elnök és a jugoszláv küldöttség többi tagja útban Románián át hazájukba. Hárem hét telt el azóta, hogy a küldöttség a Szovjetunió területére lépett. E hetek tartalmát lázas államférfiúi tevékenység töltötte be, amelyet figyelemmel kísért nemcsak a Szovjetunió és Jugoszlávia népe, hanem valamenynyi népi demokratikus ország népe és az egész világ közvéleménye. A jugoszláv elvtársak szovjetunióbeli tartózkodása során még a legbátrabb várakozást is meghaladó barátság megnyilvánulásának tanúi lettünk. Maga Tito elnök mondta 80 ezer moszkvainak, hogy a küldöttség számára a fogadtatás nem várt mértékben kellemes volt és hogy csak igen nehezen fogják tudni a jugoszláv népnek szavakkal tolmácsolni. Ezt nemcsak udvariasságból mondta, hanem szavaival a való helyzetet fejezte ki. A küldöttséget kísérő nyugati sajtótudósítók bármiképpen is magyarázták a látogatást és a tárgyalások értelmét, egy sem tagadhatta a rendkívül forró fogadtatást, a szovjet polgárok óriási részvételét és érdeklődését, a szovjet és jugoszláv államférfiak kapcsolatában a nyíltságot és őszinteséget. Százezres tömegeket láttunk, amelyek órákon keresztül vártak a küldöttség megérkezésére, kolhozparasztokat, akik a távoli falvakból jöttek fogadni a vendégeket, a sok ajándékot és virágot, amelyet a szovjet polgárok a testvéri ország képviselőinek átnyújtottak. Ez a rendkívül meleg atmoszféra megfelelő feltételeket teremtett a két kormányküldöttség tárgyalásainak és bizonyára nem csekély mértékben járult hozzá a sikeres eredményekhez. A szovjet emberek bebizonyították, hogy őszinte diplomaták és államférfiak. Akárhol is beszéltünk velük, lelkes örömüket fejezték ki afelett, hogy a két ország népei újra egymásra találtak a szilárd szövetség és együttműködés útján, amelyről már nem téríti le őket senki és semmi. A SZOVJETUNIÓ ÁLLAMPOLGÁRAI örülnek annak, hogy a látogatás és a tárgyalások pontot tettek a múlt után, hogy az őszinte és nyílt tárgyalás során világossá vált nemegy probléma, amely mögött még a közelmúltban is . kérdőjel állt és hogy most már — amint arról egybehangzóan beszélt N. Sz. Hruscsov és J. Broz-Tito — az egész figyelmet a jelenre és a jövőre kell összpontosítani. Nagy feladatok várnak mindkét országra. Mindkét szocialista országban nagyméretű építkezés folyik, amely szoros együttműködést, a vélemények és tapasztalatok kicserélését követeli meg mind a gyakorlatban, mind pedig az elmélet terén. A nemzetközi kapcsolatokban közösen kell igyekezniök mindazon kérdések megoldására, amelyek gátolják a népek közti békés együttműködés gyorsabb iramú kifejlesztését, a biztonság és a bizalom légkörének megteremtését. Elsősorban a lefegyverzés kérdésének megoldásáról van szó. A további közös feladat megszilárdítani az együttműködést a nyugati szocialista és haladó mozgalmakkal, amelyekkel a békés célok kötnek minket egybe. Moszkvában különösen nagyra becsülik az SZKP és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közti kapcsolatokról elfogadott deklarációt. Bátran mondhatjuk, hogy a két ország szövetsége és együttműködése most még szilárdabb alapokon nyugszik, új távlatok nyíltak előtte, mivel mindkét politikai párt vezető szerepet tölt be országa életében. Mit jelent ez? Azt, hogy a két ország közti együttműködés még gyorsabban és még inkább megerősödhet, mivel valamennyi vitás kérdésről — amint azt a deklaráció leszögezi — pártvonalon, elvtársias vitákat fognak folytatni. A deklarációnak azonban még nagyobb a jelentősége. Az általa megállapított módszerek, a személyes kapcsolat, a kérdések írásban és szóbelileg való megvilágítása, a küldöttségek cseréje és az anyagok kölcsönös kicserélése, az időszerű kérdések megvitatása, a konstruktív tlvtársi tárgyalások és bírá» 4 OJ SZÖ 1956. június 23. lat, továbbá a teljes önkéntesség, egyenjogúság és a nézetek elvtársi kicserélésének elvei, mindez nemcsak az SZKP és Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közti együttműködés szellemét és módszereit határozza meg, haneim az SZKP és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, valamint a többi kommunista, szocialista és munkáspártok közötti kapcsolatok szellemét és módszereit is. A deklaráció szelleme így biztosítja, hogy a jövőben már ne fordulhassanak elő olyan hibák, amelyeknek tanúi voltunk és amelyeknek okozója a többi közt a problémák nem ismerése volt. Ezzel szemben a deklaráció lehetővé teszi, hogy a dolgozók élcsapatának, a kommunista és munkáspártoknak legjobb tapasztalatait az önkéntesség alapján átvegyék és a közös cél elérése érdekében felhasználják. Nem kell hangsúlyozni, hogy a jugoszláv küldöttség tárgyalásainak és útja eredményeinek jelentősége meszsze túllépi a két tárgyaló ország kereteit. A küldöttséget kísérve tanúi voltunk a jugoszláv képviselők találkozásának a szovjet néppel és mindkét ország vezetői őszinte kapcsolatainak. Amikor megtudtuk, hogy a tárgyalások sikerrel jártak, tudatosítottuk ennek jelentőségét abból a szempontból is, hogy ez hozzájárul a Csehszlovákia és Jugoszlávia közti kapcsolatok további konszolidálásához, baráti együttműködésünk elmélyítéséhez. Ez a csehszlovák és nem kevésbé a jugoszláv nép kívánsága. Útközben beszéltünk különféle lapokat képviselő jugoszláv újságírókkal. Láttuk, hogy örömmel fogadják a kapcsolatok továbbfejlesztésének ezen új lehetőségeit, elismeréssel nyilatkoznak köztársaságunkról, fejlődésünkről és népünkről és kívánják, h<>gy együttműködésünk a legnagyobb eredményekkel járjon. A tárgyalások eredményét valamennyi népi demokratikus ország népe és a világ haladó közvéleménye 's örömmel fogadja. A világ békeszerető emberei elégedettek lehelnek a moszkvai tárgyalások eredményeivel. Mivel azonban a világon vannak még olyan körök, amelyeknek megfelelt a múltban a két ország közti torzsalkodás — amint arról N. Sz. Hruscsov beszélt — és amelyek előnyben részesítik a viszáiykodást a békés együttműködéssel szemben, nem csoda, hogy e körökhöz tartozók és sajtójuk savanyú arccal fogadták a jugoszláv küldöttség útját és különféle kombinációkat gondoltak ki. A kétes értékű trükkök egész sorát vonultatták fel, így például az Egyesült Államokban kihasználták Djilasz fellépését, akit pártellenes tevékenysége miatt kizártak a Jugoszláv Kommunisták Szövetségéből, MacCarthy szenátor pedig az uzsorások módszereit követve Jugoszláviát az amerikai hitel elvonásával fenyegette stb. Amint Tito elnök mondotta Moszkvában, az ilyen embereken nem lehet segíteni, mivel nem akarják tudomásul venni és nem látják azt a folyamatot, amely a világon végbemegy, s amelynek jelentős, lényegbevágó részét képezte a moszkvai tárgyalás is. Ez a folyamat felöleli a nemzetközi feszültség enyhülését, az államok egyenjogú tárgyalásait, a háború visszautasítását és a két rendszer békés versenye hasznosságának elismerését. Semmiféle érvek nem döntik meg azt az egészséges logikát, amely a moszkvai tárgyalásokat jellemezte. Aki nem lát, avagy nem akar látni, annak újra eszébe kell juttatni, hogy itt két olyan ország tárgyalt egymással, amelynek lényegében egyenlő a társadalmi és politikai rendszere", amelyek a marxizmus-leninizmus tanítására támaszkodnak és amelyek nagyon sok áldozatot hoztak a közös ellenséggel vívott harcban. Eszükbe kell juttatni, hogy a tárgyalások eredménye semmiképpen sem akadályozta meg egyik országot sem abban, hogy külpolitikája szellemében eddigi partnereivel fenntartsa és továbbfejlessze az együttműködést. A reálisan gondolkodó emberek előtt világos, hogy a jugoszláv és szovjet államférfiak tárgyalásai nagy hozzájárulást jelentenek a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, megerősítik a tartós világbéke kivívásával kapcsolatos reményeinket. Emil ŠIP. A német probléma rendezése attól függ, kész-e az NSZK az NDK-val megegyezni az újraegyesítés útjairól A TASZSZ nyilatkozata Adenauer rágalmairól Az épülő Koreából Moszkva, június 21. (TASZSZ) — Mint már a sajtó közölte, Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja nemrég bonni sajtóértekezletén a Szovjetuniónak a német kérdésben folytatott politikáját durván elferdítő állításokat hangoztatott. Adenauer állítólag a francia kormány képviselőitől szerzett értesülésekre hivatkozva azt állította, hogy N. Sz. Hruscsov a francia kormány vezetőivel Moszkvában folytatott tárgyalásokon azt mondta, jobb, ha 17 millió német van a „szovjet tömbben", mint ha 70 millió van az újraegyesített Németországban, mégha az semlegesített is. Adenauer azzal, hogy N. Sz. Hruscsov szájába adta ezeket a szavakat, megpróbálta azt a benyomást kelteni, hogy a Szovjetunió Németország egyesítése ellen foglal állást. A TASZSZ-t felhatalmazták, hogy kijelentse, Adenauer állításainak semmi alapjuk sincs és durván elferdítik a tényeket. A valóságban N. Sz. Hruscsov, miután a francia küldöttséggé folytatott tárgyalásokon kifejtette a Szovjetuniónak a német kérdésben elfoglalt ismert álláspontját, rámutatott, hogy a Szovjetunió nem egyezhet bele abba, hogy az egyesített Németországot a Szovjetunió és a vele baráti viszonyban levő országok ellen irányuló valamilyen katonai csoportosulásba bevonják. Egyébként ugyanezt az álláspontot közölte N. Sz. Hruscsov Adenauer kancellárral akkor, amikor az NSZK kormányküldöttsége tavaly szeptemberben Moszkvában tárgyalt. Ebből kitűnik, hogy Adenauer úr olyan nézeteket próbál N. Sz. Hruscsovnak tulajdonítani, amelyeket N. Sz. Hruscsov nem nyilvánított. A Szovjetuniónak a német kérdésben elfoglalt álláspontja jólismert. A Szovjetunió továbbra is annak a híve, hogy Németországot békeszerető és demokratikus államként egyesítsék, de feltétlenül tekintetbe kell venni, hogy a német kérdés négyhatalmi megállapodás útján való rendezésére irányuló kísérletek az elmúlt háború óta eltelt egész évtizeden át nem jártak kedvező eredményekkel Nem lehet elhallgatni azt a tényt sem, hogy Németország területén két önálló állam létezik és fejlődik. Ilyen körülmények között nincs Németország egyesítésének más reális útja, mint a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közti közvetlen tárgyalások. Közismert, hogy az NDK kormánya kész e célból közvetlen kapcsolatot teremteni az NSZK kormányával, viszont az NSZK kormánya még mindig megtagadja az NDK kormányával folytatandó együttműködést. Ez elkerülhetetlenül kátyúba juttatja a német problémát és tárgytalanná teszi a Németország egyesítéséről folytatandó négyhatalmi tárgyalásokat is. Ily módon a német probléma rendezése a jelen körülmények között mindenekelőtt attól függ, kész-e a Német Szövetségi Köztársaság megegyezni a Német Demokratikus Köztársasággal a Németország újraegyesítéséhez vezető utak kérdéseiben. Figyelmet kelt, hogy az utóbbi időben egyes nyugat-németországi vezető személyiségek egyre gyakrabban folyamodtak a Szovjetunióra vonatkozó mindenféle koholmányokhoz. Nyilvánvalóan arra számítanak, hogy ily módon igazolhatják a nyugatnémet közvélemény előtt Nyugat-Németország militarizálását és rövidlátó politikájukat, amely szembehelyezkedik a nemzetközi feszültséget enyhítő lépésekkel. Nem nehéz azonban meglátni, hogy az ilyen politika nem felel meg az idők szellemének és csak arra alkalmas, hogy megnehezítse a német nép általános nemzeti feladatának megoldását. Új olajfinomító a Szovjetunióban A Hinmamszki műtrágyagyár újjáépítése gyors ütemben folyik. Az építkezés egyik legjobb munkása, Kim Gen hegesztő, aki a tervet 140 százalékra teljesíti. ítélet a berni román követség elleni fasiszta támadók bűnperében A berni szövetségi büntetőtörvényszék csütörtökön hirdetett ítéletet a berni román köv tség ellen támadást intézett román emigráns terroristák bűnperében. A büntetőtörvényszék Oliviu Beldeanut, a támadás vezéré£ négyévi börtönre, Stan Codrescut három és félévi börtönra. Ion Chirilať két és félévi börtönre és Dimitriu Ochiut egyévi és négyhónapi börtönre ítélte. A krasznojarszki területen az Omszk—Irkutszk-i olajvezeték mentén hatalmas olajfinomító épül. A mérnökök kijelölik az üzem építésének helyét. A latinamerikai országok az ENSZ szerveinek kiszélesítését javasolják Az AP hírügynökség jelentése szerint az ENSZ latinamerikai csoportja levelet juttatott el Hammarskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához. A levélben EZ új tagállamok felvételére való tekintettel, az ENSZ négy szervének kiszélesítését javasolják. (MTI). Segni és Martino októberben utazik a Szovjetunióba A Tanjug római tudósítója hitelt érdemlő olasz kormánykörökből nyert értesülése alapján jelenti, hogy Segni olasz miniszterelnök és Martino külügyminiszter ez év október elején utazik a Szovjetunióba. A FELEDEKENY EMBER Az utóbbi évek politikai személyiségei közül Konrád Adenauer bonni kancellár „szerénykedik" a legnagyobbfokú feledékenységgel. Legalább is erről tanúskodnak az elmúlt hónapok eseményei. Kezdjük csak egy példával. Egy kapitány nagyon veszélyes és kétséges kimenetelű úton akarja hajóját átvezetni. A kockázatos vállalkozás vége: hajótörés. A hajóból sikerül ugyan valamit megmenteni, de a kapitány bizony belepusztul a vállalkozásba. A hajóroncsot sok-sok nehézség után sikerült ismét felépíteni. Oj kapitányt neveztek ki. S most következik a lényeg: a hajóskapitány ismét vállalkozik arra az útra, amely elődje számára végzetes volt. Az előd Hitler Adolf, az új kapitány Konrád Adenauer, aki a nehezen újjáéledő Németország nyugati felének kormánykerekénél áll, s a német nép hajóját, sorsát hajótörött elődének nyomdokaiba akarja juttatni. Egy évtizednél alig valamivel több telt el a német nép sok áldozatot, életet, megaláztatást és csaknem nemzeti létet követelő katasztrófája óta. Adenauer a német népet ismét ezen az úton, az erőszak, a háború útján akarja vezetni. A bonni kance'lár talán megfeledkezett elődje sorsáról és a naav történelmi tanulságról. Igaz, tíz év hosszú idő s egy öregedő férfinál a feledékenység elég gyakori jelenség. Ám furcsább dolog, hogy Adenauer sokkal későbbi keletű ügyekről is megfeledkezik.* Például Adenauer a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége élén alig egy évvel ezelőtt járt Moszkvában, ahol a szovjet államférfiakkal lényegbevágó tanácskozásokat folytatott. E tanácskozások folyamán a két fél között megegyezés jött létre, hogy bővítik a két ország között a kereskedelmi kapcsolatokat. E kapcsolatok rendezése ügyében német küldöttségnek kellett volna tárgyalnia a Szovjetunió képviselőivel. Adenauer kancellár egy évvel ezelőtt erre ígéretet tett. Ám az idő gyorsan halad. Telnek-múlnak a hónapok, de a Német Szövetségi Köztársaság csak nem küldi megbízottjait a kereskedelmi kapcsolatok rendezése ügyében. Sőt mi több, alig néhány napja Adenauer a koppenhágai rádió munkatársának kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a közeljövőben nem szándékozik bővíteni kereskedelmi kapcsolatait sem a Szovjetunióval, sem a kelet-európai országokkal. A kancellár bizonyára megfeledkezett az egy évvel ezelőtt Moszkvában tett kijelentéseiről. Pedig ma a kereskedelmi kapcsolatok kibővítésének lehetősége sokkal nagyobb, mint egy évvel ezelőtt. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a kereskedelmi kapcsolatok bővítését a nyugat-német gazdasági és politikai élet nem kisebb személyisége, mint Krupp ágyúkirály követeli. Persze, ő nem az egyedüli, aki a keleti piacok felé tekintget. A nyugat-német ipar ma már olyan helyzetben van, hogy a piac kérdése nagyon is nyugtalanítja. S a piackeresés komolyan veszélyezteti a szövetségesek érdekeltségeit. De ezek a tények sem juttatják Adenauer eszébe saját ígéretét. Adenauernek ebből a feledékenységéből egyelőre csak a nyugat-német gyárosoknak és a munkanélküli dolgozóknak van kára. De mi történik, ha Adenauer megfeledkezik a nyugati szövetségeseknek tett ígéreteiről is? Ha például elfelejti a Saar-kérdésben Franciaországnak tett kötelezettségeit teljesíteni? Ha elfelejti a párizsi egyezményekben meghatározott és NyugatNémetországnak engedélyezett divíziók számát, és 12 divizió helyett például 24 divizió fog állni a francia határokon? A feledékenység állítólag az öregedés jele. Ez esetben is így van. Adenauernek nem csak az évei gyarapodnak, hanem mint politikus is öregszik. Az a politikai irányzat, amelyért ő síkra szállt, a hidegháború, az erőszak politikája megbukott. A politikus is, aki erre tette kártyáját, lassan kiöregszik szerepéből. Zsilka László