Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-03 / 154. szám, vasárnap

JOSZIP BROZ TITO Moszkvába érkezett (Folytatás az 1. oldalról) Belgrádban a deklaráció aláírása alkalmával, amely kifejezésre juttatta mindkét ország népeinek békevágyát, örömmel állapítja meg, hogy a deklarációt sikeresen teljesítik mind a politikai, mind pedig a gazdasági és kulturális együttműködés terén. Hangsúlyozza, hogy elkerülhetetlenül szükséges a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti kapcsolatainak további fejlesztése, mert ez a testvéri szövetség továbbra is a béke és a nemzetközi békeharc egyik fontos tényezője lesz. K. J. Vorosilov után Tito elvtárs, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke mondott rövid orosz nyelvű beszédet. „Drága elvtársaink — mondotta —, népeink legszívélyesebb üdvözleteivel jöttünk Moszkvába, örülünk, hogy alkalmunk nyílott az önök gyönyörű országába látogatni. Jugoszlávia népei örülnek a szovjet nép minden sikerének." Tito elnök továbbá visszaemlékezett a közös ellenség ellen vívott harcokra, amelyek győzelemre és szabadságra vezettek. A múltbeli szakadásról beszélve, azt mondotta, hogy ez az elidegenedés nem a jugoszláv népnek, sem pedig a Szovjetunió népeinek bűnéből következett be. Mi hittünk abban, mondotta Tito elvtárs, eljön az ideje, mikor mindez a múlté lesz és testvéri szövetségünk újra helyreáll. Az SZKP KB lenini politikájának következtében ez az idő bekövetkezett és országaink barátsága tovább fejlődhet. Tito elnök kiemelte a kollektív vezetés politikáját, ami a legjobb biztosítéka annak, hogy a múltbeli hiazért jött, hogy a szovjet vezetőkkel véleménycserét folytasson a két országot érintő, valamint a nemzetközi kérdésekről. Ez az együttműködés nagy pozitívumot jelent a béke ügyére, a nemzetközi kapcsolatok és a munkásmozgalom békés fejlődésére. „Éljen a nagy Szovjetunió, éljen a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek testvéri szövetsége!" — mondotta végül Tito elnök, s szavait a jelenlevők viharos tapsa követte. Ezután a vendégek elindultak a kievi pályaudvarról. A város középpontjába vezető egész útjuk folyamán mindenütt nagy örömmel, viharos lelkesedéssel üdvözölték őket a moszkvaiak ezrei, akik így manifesztálták Jugoszlávia népeivel való testbák soha többé nem ismétlődnek meg. \ véri szövetségüket és az irántuk ér Végül hangsúlyozta, a küldöttség ' zett baráti érzéseiket. A béke ügyét szolgáló esemény (Moszkvai tudósításunk.) Szombaton Moszkvába érkezett Broz Tito elvtárs, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke munkatársaival. A ragyogó napfényes időjárás mintha a szovjet emberek örömteli érzéseit tükrözte volna, akik szívük mélyéből örülnek e baráti látogatásnak. Ezt igazolta már a jugoszláv küldöttségnek a szovjet határoktól vezető útja Moldván, Ukrajnán, és az OSZSZSZK-n keresztül. „Dobro pozsalovat" — „Hozott isten benneteket", „Forró üdvözletünk Tito elvtársnak", „Testvéri üdvözletünk a szocializmust építő jugoszláv népeknek" — ezekkel a köszöntésekkel üdvözölte a szovjet városok és falvak népe a testvéri jugoszláv nép képviselőit egész útjukon. Valamennyi szovjet lap mai kiadásának első oldalán Tito elnök nagy véreivel. A jugoszláv népek élete a múltban nem volt könnyű, történelmének lapjain több, az elnyomók elleni harc, mint az örömteli élet oldala. Most azonban nem történelmi visszaemlékezésekről van szó. A közelmúltról akarunk beszélni. A Szovjetunió népe sohasem felejtette el, mily áldozatokat hozták Jugoszlávia népei a közös ellenség ellen vívott együttes harcban. Hisz a fasiszták elleni háborúban 15 millió jugoszláv közül 1 700 000 katona és partizán áldozta életét a szabadságért, együtt ontotta vérét azzal a sokezer szovjet katonával, akik a felszabadító harcokban Jugoszlávia területén estek el. A jugoszláv vendégek fogadásának őszintesége és szívélyessége azonban elsősorban a szovjet népnek abból a meggyőződéséből ered, hogy a jugoképe látható rövid életrajzzal, amely szláv küldöttséj olyan testvérorszáhangsúlyozza Titonak, mint a munkásm zgalom egyik for.tos tényezőjének, a felszabadító hadseregek és partizánok volt főparancsnokának, Jugoszlávia vezetőjének érdemeit. A vezércikkek és kommentárok egybevágóan arról szólnak, hogy a jugoszláv küldöttség látogatása és a szovjet képviselőkkel való tárgyalások új szakaszt nyitnak a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlődésében minden téren. ' Az a barátság és szívélyesség, melylyel ma a szovjet nép a testvér jugoszláv nép képviselőit üdvözli, — nem meglepő. A szovjet emberek szívéb n a testvériség régi érzését a több évig tartó szakadás ellenére sem kellett sokáig élesztgetni. Ez a barátság mélyen gyökeredzik, nem mai keletű, hanem messze visszanyúlik a múltba, olyan barátság, amely sok történelmi próbát állott ki. Az orosz és a jugoszláv név testvéri szövetsége régi hagyományokon alapul. Az orosz nép mindig rokonszenvezett Európa déli részében élő szláv testgot képvisel, amelynek ugyanaz a célja, mint a szovjet népnek — a szocializmus és a kommunizmus kiépítése — és közös törekvésük a béke fenntartása, a népek közötti békés együttműködés fejlesztése. A küldöttség érkezésének napja egybeesik a belgrádi deklaráció aláírásának évfordulójával. Ez a deklaráció áthidalta azt a szakadékot, mely a múltban a két ország között keletkezett és új korszakot nyitott a két nép kölcsönös kapcsolatainak és együttműködésének fejlesztésében. Említést kell azonban még tennünk egy másik nagy eseményről, amely jelentős befolyást gyakorolt a kapcsolatok normalizálásának meggyorsítására c s az együttműködés fejlesztésére. Ez a tényező az SZKP XX. kongresszusa volt, amely Jugoszláviában rendkívüli érdeklődést és egyetértést váltott ki, mert a jugoszláv nép meggyőződött arról, hogy a kongresszus erélyesen véget vetett minden múltbeli hibának, tisztázta azokat a kérdéseket, amelyek a két nép közötti szakadással függnek öszsze, magasra emelte a lenini tanításokat és elveket, a más országok belügyeibe való be nem avatkozást, a szocializmus felépítése különféle útjainak lehetőségét, a különböző rendszerű országok egymás mellett élésének lehetőségét és szükségességét, a békeharcot. * Valar.iennyi szovjet és jugoszláv lap, szovjet és jugoszláv vezető tényező megegyezik abban, hogy Tito elnöknek és a jugoszláv küldöttségnek Moszkvába való érkezése új szakaszt nyit a két állam kapcsolataiban. Ez a látogatás tehát nemcsak a Szovjetuniót és Jugoszláviát érintő esemény. 'Elsősorban olyan nemzetközi tény, amely kétségtelenül befolyásolni fogia Európa és r"*alában az egész világ eseményeit. A Szovjetunió és Jugoszlávia még szorosabb közeledését örömmel üdvözlik Csehszlovákia és a többi népi demokratikus országok polgárai, akik Jugoszláviával oly meleg kapcsolatokat óhajtanak létesíteni, mint a háború után. A jugoszláv küldöttség moszkvai látogatását és tárgyalásait nemcsak Jugoszlávia népei, hanem valamennyi többi ország dolgozói üdvözlik: mindazok, akik számára drága a béke és akik megbecsülik azt, ami a béke érdekében történik. Mert hiszen a Szovjetunió és Jugoszlávia további közeledése és együttműködésének bővülése annak a két szocialista országnak szoros együttműködése, amelyek egy célt követnek és a legtöbb nagy nemzetközi problémáról ugyanazt a nézetet vallják, amelyeket a béke fenntartásának, a nemzetek Cs államok aktív együttműködése fejlesztésének közös törekvése vezérel — ebből egészen természetesen, törvényszerűen az emberiség közös érdekére, a békére, a világbiztonságra hasznos eredmény születik. Moszkva, június 2. EMIL SlP Tifo eSnök Szovjetunióban tartózkodásának programja Moszkva, június 1. (ČTK). — L. F. Itjicsev, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának főnöke és Alexander Sokorac, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyminisztériuma sajtóosztályának helyettes főnöke pénteken Moszkvában a Hírlapírók Közpo.iti Házában közös sajtóértekezletet tartott, amelyen a szovjet és külföldi újságírókat megismertették Tito elnök szovjetunióbeli látogatásának programjával. Tito elnök még szomcaton meglátogatta K. J. Vorosilovot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökét. A jugoszláv küldöttség vasárnap megtekinti az ös'z-szövetségi mezőgazdasági, valamint az állandó ipari kiállítást, s felkeresi a Szovjetunió Tudományos Akadémiája botanikjs kertjét is. Tito elnök hétfőn N. A. Bulganyinnal, majd N. Sz. Hruscsovval találkozik. A jugoszláv küldöttség ezután felkeresi a Mauzóleumot a Vörös téren és megszemléli a Kremlt. K. J. Vorosilov a jugoszláv vendégek tiszteletére díszebédet ad, estére pedig a moszkvai Nagy Színház meglátogatását tervezik. Kedden a küldöttség a moszkvai autógyárat tekinti meg. Ugyanaznap tartják első tanácskozásaikat a szovjet és jugoszláv államférfiak. N. A. Bulganyin a jugoszláv vendégek tiszteletére ünnepi ebédet ad. A Újságírók Központi Házában tartják meg az első sajtóértekezletet a tanácskozások eredményeiről. A sajtóértekezlet után a Szovjetunió külügyminisztériumának sajtóosztálya baráti estet rendez a szovjet és jugoszláv újságírók részére. Tito elnök a küldöttség többi tagjainak kíséretében szerdán megtekinti a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának atomerőművét, valamint a Moszkvai Állami Egyetemet a Leninhegysn. ahol elbeszélget majd a tanulói'íúsággal. Este K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a jugoszláv vendégek tiszteletére a diplomáciai testület tagjainak részvételével fogadást rendez. Csütörtökön a jugoszláv küldöttség tizenegynapos útra indul, melynek során meglátogatja a Szovjetunió több városát, ezek között Leningrádot, Sztálingrádot, Krasznodart, Novorosszijszkot és Szocsit. A Szovjetunió külügyminisztériumának sajtóosztálya június 7—11. között két sajtóértekezletet rendez, amelyeken a moszkvai újságírók a jugoszláv küldöttség tartózkodásáról pontos adatokat kapnak. A jugoszláv és szovjet államférfiak moszkvai tárgyalásaikat június 18-án folytatják. A jugoszláv küldöttség meglátogatja Kubinka nyaralóhelyet. Este Veljko Micsunovics jugoszláv nagykövet a moszkvai jugoszláv nagykövetségen fogadást renTito elnök a küldöttség tagjaival június 19-én meglátogatja Fily repülőgép-gyárat. A Dynamo-stadiőnban nagy sportnapot r:ndeznek, amelyen Tito és Hruscsov mondanak beszédet. A jugoszláv küldöttség június 20án Kijevbe utazik és június 23-án elhagyja a Szovjetunió területét. L. F. Ujicsev a sajtóértekezleten kijelentette, hogy Tito elnök és a küldöttség többi tagjainak látogatása a Szovjetunióban, kétségkívül hozzájárul a testvéri együttműködéshez a Szovjetunió és Jugoszlávia népei között. Látogatásuk új korszakot nyit meg a testvéri kapcsolatokban és együttműködésben az élet minden terén. A. Sokorac rövid beszédben hangsúlyozta, hogy a jugoszláv közélet forrón üdvözölte Tito elnök meghívását a Szovjetunióba. Rámutatott arra, hogy a küszöbön álló tanácskozások és véleménycserék megszilárdítják a kölcsönös megértést, kibővítik a baráti kapcsolatokat és ezzel hozzájárulnak a világbéke ügyéhez. Szovjet hadihajdk látogatása Jugoszláviában Belgrád, június 2. (ČTK). — Split jugoszláv kikötőben május 31-e óta szovjet hadihajók csoportja tartózkodik baráti látogatáson. A hadihajók V. A. Kaszatonov tengernagynak, a fekete-tengeri flotta parancsnokának vezetése alatt állanak. A szovjet hadihajók legénysége megismerkedik Split és vidéke emlékezetességeivel. A TASZSZ híre szerint V. A. Kaszatonov tengernagy, a fekete-tengeri flotta parancsnoka M. Jerkovics tengernagynak, a jugoszláv haditengerészet parancsnokának kíséretében június 1-én Splitből kétnapi tartózkodásra repülőgépen Belgrádba utazott. H. I. KALINYIN halálának 10. évfordulója Tíz évvel ezelőtt 1946. június 3-ári halt meg M. I. Kalinyin. Egész hoszszú életét a munkásosztálynak és az egész dolgozó népnek szentelte. A forradalmi harcosok első soraiban küzdött, részt vett a győzelmes Októ-! beri Forradalom szervezésében és 22 éven át állott a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének élén. Kalinyin elvtárs a kommunizmus nagy gondolatai lelkes agitátorának és terjesztőjének példaképe, minta-, szerű pártdolg izó volt. Termékeny életének nagy részét a dolgozók komi munista nevelésének, főleg az ifjúság és az ifjúság virága — a lenini komszomol oktatásának szentelte. A bagdadi paktum ugródeszka az arab államok ellen vasszer az egyiptomi kormány politikájáról Kairó, június 2. (ČTK). — Gatnal Abdel Nasszer egyiptomi miniszterelnök a kairói egyetem nagytermében június 1-én az egyiptomi szövetkezetek országos értekezlete küldötteihez beszédet intézett. A gyűlésen jelen volt az egész egyiptomi kormány, a közélet valamint az arab és ázsiai országok kimagasló képviselői. Nasszer beszédének első részében az ország belső elrendezésének legfontosabb kérdéseiről beszélt a közelgő elnöki választásokkal és az új egyiptomi alkotmányra vonatkozó népszavazással kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy a kormány fő célja az volt, hogy kiküszöbölje az imperializmus és belső segítőtársai befolyását az országban és a földreform megvalósításával véget vessen a feudalizmusnak. A kormány további terve volt az erős hadsereg kiéoítése, amely képes megvédeni a forradalom vívmányait az idegen befolyás és beavatkozás ellen. Az egyiptomi miniszterelnök beszédének további részét a külpolitika egyes kérdéseinek szentelte. Hangsúlyozta az egyiptomi külpolitika függetlenségét és Egyiptom törekvéseit az arab világ egységének megteremtésére. A bagdadi szerződéssel kapcsolatban Nasszer kijelentette, hogy „Egyiptom ezt a paktumot ugródeszkának tartja az Egyiptom és a többi arab állam elleni támadásra. A paktumot összeférhetetlennek tartom függetlenségünkkel" — — mondotta Nasszer — és hangsúlyozta, hogy Egyiptom negatív álláspontja a bagdadi egyezménnyel szemben nem Irak ellen, amely a paktum tagja, annál kevésbé az iraki nép ellen, hanem a közép-keleti angol uralom ellen és a világ befolyási övezetekre osztásának politikája ellen irányul. Nasszer a továbbiakban rámutatott, hogy Egyiptom ma már csaknem elérte külpolitikájának első célját — az imperialista befolyás felszámolását és a megszállás befejezését. Hozzáfűzte, hogy június 18-án Egyiptomban már nem lesz egyetlen idegen katona sem. Az egyiptomi miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Egyiptom kormányának politikája az arab országok érdekeiből ered. E politika az arab államokkal való együttműködés politikája, amely a békén és a be nem avatkozás elvén alapul. Beszédének befejező részében Nasszer kiemelte, hogy az egyipto...i külpolitika kedvező feltételeket akar teremteni a tartós világbéke megőrzésére. PINEAU: A hidegháború a végéhez közeledik A francsa nemzetgyűlés folyta ja az észak-afri.<ai helyzet vitáját Párizs, június 2. (ČTK) — A francia nemzetgyűlés június 1-én délután folytatta az észak-afrikai helyzet vitáját. A parlament meghallgatta Savari külügyi államtitkár beszédét, akit Tunisz és Marokkó ügyeinek intézésével bíztak meg. Savari foglalkozott a francia kormány eljárásával Tunisz kérdésének megoldásában és kijelentette, hogy Tunisz függetlenségének elismerése az egyedüli ésszerű elintézési mód. Lejeune nemzetvédelmi miniszteri államtitkár beszámolt az algériai hadműveletekről. Az államtitkár bejelentette, hogy ma Algériában több mint 300 000 francia katona van és számuk rövid időn belül 400 000-re emelkedik. Egyszersmind nagyobbszámú helikoptert is hadba vetnek. Lejeune beszédét • a jobboldal képviselői és egyes szocialista képviselők tapssal fogadták. A francia nemzetgyűlés a június 2ra virradó éjjel folytatta vitáját a Mollet kormány politikájáról. Christian Pineau külügyminiszter a francia külpolitikáról tartott beszámolójában hangsúlyozta, hogy Franciaország hű marad szövetségi kötelezettségeihez, azonban ezt a hűséget megőrizheti, ha politikáját a helyzetnek megfelelően alakítja is. A Biztonsági Tanács a közép-keleti kérdésről tárgyal New York, június 1. (CTK) — A TASZSZ közlése szerint a Biztonsági Tanács május 31-én két ülést tartott, amelyeken megvitatták az ENSZ főtitkárának beszámolóját közép-keleti útjának eredményeiről, amelyet a Biztonsági Tanács 1956. április 4-i határozata alapján tett meg. A Biztonsági Tanács egyúttal megvitatta azt a határozati javaslatot is, amelyet e kérdésben Nagy-Britannia terjesztett elő. A Biztonsági Tanács ülésén részt vettek Egyiptom, Szíria, Jordánia, Libanon és Izrael képviselői. Brilej, jugoszláv küldött, a Biztonsági Tanács elnöke, azt mondotta, hogy a palesztinai kérdés elintézésének új módja lépett előtérbe, amikor a Biztonsági Tanács elfogadta az április 4-i határozatot. Ezután az érdekelt felek — Szíria, Izrael, Egyiptom, Jordánia és Libanon képviselői szólaltak fel. Izrael képviselője támogatta a brit határozati javaslatot. Az arab államok képviselői bírálták a brit javaslatot. Nézetük szerint jelentős változtatásokat kell eszközölni. A. A. Szoboljev szovjet küldött beszédében rámutatott arra, hogy a főtitkárnak közép-keleti útja a tűz beszüntetésére irányuló egyezményre vezetett. Nem csekély jelentőséget kell tulajdonítani azoknak a biztosítékoknak, amelyeket a főtitkárnak a fegyverszüneti egyezményeket aláíró államok kormányai nyújtottak, hogy törekedni fognak az egyezmények betartására. A Biztonsági Tanács június 1-i ülésén folytatta D. Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára bezzámolójának vitáját. Dixon, brit küldött, tekintettel azon nézetekre, amelyeket a Biztonsági Tanács tagjainak sora és az érdekelt felek küldöttei juttattak kifejezésre, hajlandónak mutatkozott a brit határozati javaslat utolsó pontjának megváltoztatására, amelyben arról van szó, hogy az ENSZ főtitkára továbbra is jó szolgálatokat végezzen a Biztonsági Tanács április 4-i határozatának, valamint az arab államok és Izrael közötti fegyverszüneti egyezménynek szellemében. „A hidegháború a végéhez közeledik — mondotta Pineau — és a nemzetek közötti ellentétek formái inkább gazdasági és ideológiai, mintsem katonai jellegűek. A következő években a nagy vllágversengés a gazdasági térre terelődik. A korszerű diplomácia legnagyobb problémái egyikének tartja Pineau a gazdaságilag elmaradott országok támogatását. Olyan gazdasági szerv megalakítását indítványozta, amelyet megbíznának a segély nyújtásával bármilyen politikai vagy katonai mérlegelés nélkül. A francia külügyminiszter beszédének további részében a moszkvai francia—szovjet tanácskozásokról és azokról a politikai és gazdasági kérdésekről besjélt, amelyek ezen tanácskozások tárgyát képezték. Pineau ismételten hangsúlyozta, hogy a tanácskozások szívélyes és őszinte légkörben folytak le. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy Franciaország a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok bővítésére fogtörekedni. Pineau beszédének befejező részében Marokko és Tunisz problémájáról beszélt. A többi között ezt mondotta: „Azt a nézetet vallottuk, hogy Marokko és Tunisz irányában jobb megalkuvó politikát, mintsem erőpolitikát folytatni." Pineau nézete szerint nem létezik kétféle politika: az egyik az Algéria elleni erőszakos fellépés politikája, a másik az engedmények politikája Tunisszal és Marokkóval szemben. Nézete szerint itt ugyanazon politikának két oldaláról van szó, amely — amint mondotta — meghozta már gyümölcsét és hozzájárul Franciaország tekintélyének emeléséhez a külföld szemében. Pineau beszédét elsősorban a szocialista képviselők fogadták tapssal. A GYŐZELEM UTÁN, amelyet a CGT szakszervezetek néhány nappal azelőtt a párizsi Renault-üzemben értek el, most a flinsi Renault-üzemben is győzelmet aratott ez a szakszervezet: összesen 67,83 százalék szavazatot kapott a múlt választásokon szerzett 56,26 százaléknyi szavazattal szemben. (ČTK). PAUL BAILLI tábornok, a francia légierők vezérkari főnöke részt vesz a szovjet légierők napjának június 24-i ünnepségein. (MTI). OJ SZO 1956. június 3.