Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-18 / 169. szám, hétfő

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája Josef Bureš elvtárs felszólalása (prágai kerület) (Folytatás a 12. oldalról.) a helyzet a raktározási területekké is. A szövetkezeti tagok soha sem egyeznek bele raktározási terület nélküli tehénistálló építésébe, mivel ezzel növekszenek az állattenyésztési termelés költségei. Ilyen és nehol még súlyosabb hibákkal küzdenek a sartésetetők, a hizlaldák tervezésében is. Mindez a mezőgazdasági tervezők tájékozatlanságát és azt ^bizonyítja, hogy el vannak szakadva a szövetkezeti tagoktól. A tervezők nem tanácskoznak a szövetkezeti tagokkal, nem veszik figyelembe megjegyzéseiket, sem pedig az Agroprojekt járási és kerületi dolgozóinak hozzászólásait. A típustervek problémáját nagyon egyszerűen meg lehetne oldam. Nemcsak nálunk, hanem biztosan más kerületekben is meg lehet állapítani, hogy a termelés szempontjából melyek a legjobbak és legcélszerűbbek a már meglévő épületek közül és biztosítani lehetne, hogy a tervekről elsősorban a szövetkezeti tagok — a gyakorlat emberei nyilvánítsanak véleményt. A hozzászólások után aztán néhány típustervet kellene elkészíteni, amelyek megfelelnek mezőgazdasági gyakorlatunknak és szükszükségleteinek. Az eddigi irányelvek és rendeletek alapján a beruházások felszabadításához és az egyszerű befektetések megvalósításához részletes tervet és dokumentációt kell kidolgozni. A gyakorlat az, hogy eljön az építész „tervező", megállapítja a tényállást, a szövetkezeti tagok követelményeit az átalakítással kapcsolatban és egy negyedév alatt kidolgozza a tervet, akkor is, ha csupán az ablakkeretek, a padlózat kicserélésiről, vagy ilyesmiről van szó. A szövetkezeti tagok rendszerint hamarább megvalósítják az átalakítást, és a javításokat, mint ahogyan a tervek és a dokumentáció elkészül. Feleslegesnek tartom ezt az erős centralizációt és a szakképzett tervezők erejének fecsérlését, amikor ilyen megoldásra jól megfelelne egy tapasztalt kőműves. Az erős centralizáció akadályozza az építkezéshez szükséges anyag kiutalását is a mezőgazdasági építkezéshez. A mezőgazdasági beruházási építkezés operatív megoldást követel. Az egységes földművesszövetkezet fejlődése és megszilárdítása szempontjából az eddigi mód túlságosan hosszadalmas és merev. Az anyagelosztás a kerületben összpontosul, ahelyett, hogy a beruházási építkezés helyéhez, vagyis az egységes földművesszövetkezetekhez legközelebb volna. Az anyagot globálisan a járásnak kellene kiutalnia, ahol a helyzet és szükségletek ismerete alapján az építkezés menetéhez ' igazodva osztanák szét a szövetkezetek között, kezdve a kőanyaggal, nem pedig úgy, ahogy néha előfordul a tetőfedő cserepekkel. Igazán örülök és úgy gondolom, hogy a szövetkezeti tagok is örülni fognak a változásoknak. Javaslatunk kb. az volt, hogy az eddigi Agroprojektet szüntessék be, mivel a szövetkezeti tagok számára nem nyújt biztosítékot az építkezés folyamatos biztosítására. Úgy vélem, hogy elég lenne, ha meghagynák az Agroprojekt tervezőinek egy csoportját a Földművelésügyi Minisztérium mellett, amely a tipizált építkezések kérdésével foglalkozna oly módon, hogy a típustervek minden szempontból megfeleljenek és a legegyszerűbb módon adják őket át felhasználásra a szövetkezeti tagoknak. Javasoljuk az Agroprojekt kerületi központjainak beszüntetését és azt, hogy a felelősséget a beruházási építkezésésért ruházzák át az Agroprojekt kerületi központjairól a kerületi mezőgazdasági igazgatásra és az Agroprojekt kerületi központjainak technikusait helyezzék át a járásokba. Ehhez hasonlóan a járásban is, be kell szüntetni az Agroprojekt központjait és az egységes földművesszövetkezet beruházási építkezésével járó felelősséget a mezőgazdasági osztályokra és a járási nemzeti bizottságok mellett működő építészeti szaktanácsokra kell átruházni. Ezzel erősödne a választott szervek befolyása a beruházási építkezés szakaszán, megjavulna az együttműködés a beruházások irányítása és igazgatása között, és ami a legfontosabb, megjavulna a szövetkezeti tagok részére nyújtott segítség színvonala is. Egyidejűleg egyszerűsíteni kell a beruházások és az összes előkészítő munkák tervezését, így a vízkutatás, a villanyösszeköttetések, az istállók gépesítésének és hasonlóknak tervezését. Felszólalásomban rá akartam mutatni az egységes földművesszövetkezetekben a beruházási építkezésben mutatkozó kritikus helyzetre. Ez a helyzet gyors megoldást követel, mive ettől függ az állattenyésztési termelés fejlődése, az egységes földművesszövetkezetek jobb munkaszervezése, a takarmánnyal való takarékoskodás és a szövetkezetek további megszilárdítása. E kérdés megoldásitól függ az újonnan alakított szövetkezetek megszilárdítása is. Ebben az ívben a kerületünkben alakított 86 új EFSZ egész félévben a legfontosabb alapanyagot sem kapta meg a Földművelésügyi Minisztériumtól javítások eszközlésére. k tervben számolni kell az építkezéshez szükséges anyag bizonyos tartalékolásával az újonnan alakított EFSZ-ek részére, mivel az eddigi tervezési rendszer mellett az újonnan alakított szövetkezetek csak egy félév leteltével kaphatnak építkezési anyagot. Ez az állapot az okozója annak, hogy az állatállomány összpontosítását nem valósítják meg a terv szerint, hogy a szövetkezetek nem szilárdulnak meg és feloszlásuk veszélye fenyeget. Ez az állapot nem ösztönöz új EFSZ-ek alakítására sem. Az ilyen állapotokat nem tűrhetjük tovább. Alojz Kuchár elvtárs felszólalása (ostravai kerület) A megtárgyalásra kerülő irányelvek élénk tűzik a köszéntermelés 26 százalékkal valő növelését. Az ostravai körzet bányászai és technikusai a maguk feladatát látják ebben, mivel az Ostrava-Karvini körzet összes széntermelésünknek mintegy 80 százalékát fejti. A karvini járás a kombinát 70 százalékát fejti, a Csehszlovák Hadsereg Nagybánya, ahonnan én is származom, ennek a mennyiségnek 14 százalékát, ami annyit tesz ki, mint az egész kladnői köriét termelése. Ezt a fokozottabb fejtést elsősorban a munkatermelékenység növelésével? a munkatermelékenységnek legkevesebb 3,5—4 százalékkal való növelésével, az ötéves terv folyamán pedig 17,5—20 százalékkal való növelésével kell elérnünk. Ha mérlegeljük, hogy egyidejűleg megrövidítjük a munkaidőt, és a bányászatban ezt sokkal behatóbban valósítjuk meg mint más szektorokban, ez azt jelenti, hogy a fejtési részlegeken, az előkészítő és más munkahelyeken további 12 százalékkal kell emelni az eredményeket, hogy az egy dolgozóra eső munkatermelékenység get betartsuk. Tehát kötelességünk minden dolgozónál 32 százalékkal növelni a teljesítményt, vagyis csaknem egyhVmaddal, hogy biztosítsuk kohászati, energetikai és más iparunk részére az elegendő szenet és kokszot, és hogy biztosítsuk a szállításokat a többi népi demokratikus és baráti országokba. A fejtés lényeges fokozása és bányászaink munkatermelékenysége é= teljesítőképessége állandó növelésének szükségessége azt mutatja, hogy a második ötéves terv ezen alapvető feladatának biztosítása körzetünkben rendkívüli intézkedéseket követel meg, mivel nemteljesítése súlyos aránytalanságokat okozna hazánkban és a baráti külföldön is. Milyen intézkedéseket kell tehát nekünk kommunistáknak az OstravaKarvinifi körzet bányáiban megvalósítani, milyen intézkedéseket kell tennünk általában? Röviden mondva alapvető és hatékony intézkedéseket kell tennünk a káderek állandósítására, a munkafolyamatok gépesítésére és technikai alapokra helyezésére, végezetül pedig a munkaszervezés megjavítására a bányában és a felszínen. Mik az okai annak, hogy a stabilizáció nem halad, hogyan lehetne ezeket a tüneteket megszüntetni és a munkaidőt megrövidíteni? A fő- okokat egyrészt a bányászmunka alacsony kultúrájában, másrészt a társadalmi, kulturális és szociális színvonal lemaradásában látjuk körzetünkben, a karvini járásban és üzemeinkben. A bányászmunka alacsony kultúrája részben a fejtés, a rakodás, a szállítás és rendezés fizikailag fárasztó voltában nyilvánul meg, am

!hez még hozzájárul a tökéletlen világítás, szellőztetés, a hőhatások, a levegő tisztátalansága stb. Ezt az a<lapotot részben mi idéztük elő az egyes munkaszakaszokon, üzemekben, trösztökben és kombinátokban. Nem használtuk ki kellőképpen a kombájnokat, réselő gép?ket, páncélszállítókat, vágógépeket stb. így például a múlt évben a karvini trösztben a kombájnnal való fejtés 10,7 százalékot tett ki, nálunk pedig a Csehszlovák Hadsereg Nagybányában 29 százalékot, de az OstravaKarvini körzet kombinátjában csupán 6,1 százalékot. Hasonló hiányosságok mutatkoztak a vágatvájó gépek munkájában is, amelyeket a körzetben átlagosan csupán 49,3 százalékban használtak ki. Ez azért volt így. mivel munkaszervezésünk fogyatékosságai következtében az eddigi gépesítés, villamosítás, automatizálás lehetőségeit nem használtuk ki. Az üzem vezetősége, valamint a tröszt és kombinát vezetősége sem lépteti elég erélyesen életbe ezt a dolgot. A párt, szakszervezeti és ifjúsági szervei sem érvényesítik elég hatékonyan az ellenőrzés jogát és a/ említett szervek segítsége sincs még a nagy feladatoknak megfelelő magaslaton. De meg kell látnunk azt, hogy másfelől sikerült megnyernünk a dolgozókat a gépesítésre és az új technika bevezetésére. Ezt azzal bizonylyuk, hogy ma már a dolgozók egész sora jelentkezik a kombájnnal végzett munkára, a gépesített részlegekre, hogy üányászaink és technikusaink javaslatokat tesznek új gépek szerkesztésére és maguk is dolgoznak összeállításukon. így az előkészítő részlegen megszerkesztettük a „Radosť" kombájnt, bevezettük a lengyel bányászoktól tanult módszert, hatékonyan módosítjuk a hidromechanizációt és a nagyátmérSjű fúrást, stb. A falfejtés megkönynyítésére dolgozóink műhelyeikben, az üzemben és úgyszólván a térdükön összekovácsolták a Jupa Hlubiňák, Unor, Matejka nevű kombájnokat és jelenleg két falfejtő kombájn prototípuson dolgoznak az ultrarövid rétegek, a vastag szénrétegek és a rossz boltozati viszonyok számára. A gépesítés lemaradásának másik oka az, hogy nincsen tisztázva a Tüzelőanyagügyi Minisztérium, az Állami Tervhivatal, a Külkereskedelemügyi minisztérium és a Gépipari Minisztérium álláspontja. Különösen megdöbbentő az a körülmény, hogy míg a gépipari üzemek nagyon bonyolult összetételű, jóminőségű gépeket tudnak gyártani, amelyek elérik a világtechnika színvonalát, mint pl. a különféle megmunkáló gépek, a villanytelepek, cukorgyárak, kohók berendezései stb., addig ugyanezek az üzemek a különböző típusú bányagépek gyártásában és fejlesztésében lemaradnak, sőt nem képesek jól elkészített tartóállványokat, mennyezatgerendákat, vontató berendezéseket sem szállítani, amelyek nélkül lehetetlen a további gépesítés. A bányászat és köztársaságunkban betöltött szerepe elhanyagolásának csúcspontja az, hogy ezek a gépipari vállalatok nem tudnak gyártani jó csákányokat sem, ami a bányászfelszerelés legprimitívebb része. Helytelenek azok az irányzatok Is, amelyek a gépesítés kérdéseit ki, zárólag a Donbasz kombájn egyedüli géptípusára korlátozzák. Bizonyos feltételek mellett valóban kitűnő gép, de másfajta, bonyolult tektonikai feltételek egész sora mellet a gyenge boltozat esetén nem felelhet meg. Ügy véljük, hogy ha a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán a fémipari minisztérium elbírta a bírálatot és kijelentette, hogy valóban nem szállította a bányáknak a szükséges gépeket, akkor elmondhatjuk ugyanezt a mi minisztériumunkról is. Ezért van, hogy a Szovjetunió ötéves tervének irányelveiben is sző van arról, hogy a gépesítési alakulatoknak még 1956-ban a fejtés' gépek 7 fajta típusát kell szállítaniok, az ötéves tervben pedig további 12 újtípusú gépet. Üzemeinktől azt követeljük, hogy dolgozzák ki a technikai fejlődés konkrét terveit. De ehhez szükséges, hogy az üzemek tudják, hány darab és milyen fajta gép áll majd rende'kezésükre. Az ostravai kerület küldöttsége nagyon behatóan foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy hány gépet és milyen típusút kapnak a tárnákba. Kezünkbe került az arról szóló jelentés, hogy a jövő évben csupán 5 réselőgépet kapunk, az ötéves terv folyamán pedig bányaiparunk 21000 fúrókocsit kap. Ezekkel a számokkal nem érthetünk egyet, ha azt akarjuk, hogy a technikai haladás és fejlődés tervezése a második ötéves tervben hozzájáruljon a fejtés biztosításához, öt réselőgép alig volna elegendő egy tárna

1 részére. A 21000 fúrókocsi pedig azt jelentené, hogy minden bányász fúrókocsival dolgozna. Ebben az irányban úgy vélem, hogy az irányelvet ki kell egészíteni. Ma a körzetben a káderek állandósítása kérdésének megoldása mellett is figyelmet kell fordítani körzetünk kulturális fejlődésének kérdésére, a telepek, kultúrotthonok, szállodák és egyéb szociális berendezések építésére, mivel az egész Karvinban OrlovSban a bányakörzet szívében egyetlen szálló sincs, ahol szállá;t kaphatna az átmenetileg itt dolgozó bányászt meglátogató felesége. Hiszszük, hogy a párt és a kormány segít nekünkt a szénipar ezen alapvető feladatainak megoldásában. Mi pedig másfelől kötelezzük magunkat, hogy gondosan teljesítjük a pártkonferencia határozatait és ezzel biztosítjuk a második ötéves tervet is. Ehhez az Ostrava-Karvin-i körzet minden dolgozójának és kommunistájának megvan a kedve és bátorsága. (Taps.) (Ľudovít Gabriel elvtárs felszólalása (prešovi kerület) Kerületünk dolgozói megelégedéssel fogadták az irányelvtervezetből eredő feladatokat. Különösen nagy értékűnek tartották azt a tényt, hogy a javasolt irányelvekben olyan formulációval találkoztak, mely különösen kiemeli prešovi kerületünk komoly helyzete megoldásának egyes kérdéseit. Egyúttal azonban bíráló megjegyzéseket is tettek arra vonatkozóan, hogy elégtelenül teljesítik a CSKP KB és a kormány határozatait, hogy nem oldják meg határozottabban prešovi kerületünknek, főleg a kerület északi járásainak elmaradottságát. Az előterjesztendő irányelvtervezet igen kevéssé foglalkozik Kelet-Szlovákia és főleg a prešovi kerület kérdésének megoldásával. Tudatosítjuk, hogv öt év alatt nem lehet megoldani kerületjink elmaradottságát. Azt hisszük azonban, hogv hosszúlejáratú tervet kellene kidolgozni Kelet-Szlovákia és főleg a mi kerületünk fejlesztésére a Központi Bizottság határozata értelmében, mivel Kelet-Szlovákia problémáit komplex módon kell megoldani. A Központi Bizottság 1953. évi határozata meghagvja a prešovi kerület fejlesztése távlati tervének kidolgozását. Mindeddig ez nem történt meg. A konferencián senki sem indokolta meg azt, hogy ez miért nem történt meg. A hibát abban látjuk, hogy a felelős szervek elégtelenül teljesítik a határozatok ellenőrzését. Az a nézetünk, hogy az Állami Tervhivatal, a Szlovákiai Tervhivatal továbbá az egyes minisztériumok és meabizotti hivatalok nem teljesítik következetesen a párthatározatokat és nem dolgoznak a termelőerők elosztása szocialista alapelvének értelmében. A München előtti köztársaságban a burzsoázia nem akart a Szovjetunió határainak közelében építkezni. Ma már elvárhatnánk, hogy éppen ezeken a helyeken lehetne valami fajta ipart létesíteni. Már sokszor mondtam, hoav a prešovi kerület a felszabadulás óta jelentékenyen kifejlesztette termelőerőit. Nem akarom ismételni ezeket a tényeket, mert ezek általánosan ismertek. Amíg 1945-ben a kerületben összesen három kis üzem, néhány fűrésztelep és téglagvár volt, melyek körülbelül 2000 dolgozót foglalkoztattak, addig a helyzet 1955-re annyira javult, hogy a kerületben 12 527 munkás foglalkoztatását jelenthetjük. Százalékban kifejezve ez természetesen nagy fejlődés, azonban a prešovi kerületben élő 450 000 lakos számához képest az elenyésző százalék. Kerületünkben még 250 iskola különféle bérelt kunyhókban, 81 iskola fabarakban van elhelyezve, melyeket a felszabadulás után a megsemmisült iskolák helyett ideiglenesen állítottunk fel. Ezek nem iskolaépületek, ezek cölöpökre épített fabarakok. Olyan helyzetben vagyunk, hogy "kerületünknek, amelynek arra lenne szüksége, hogy iskoláiban művelt gyermekek nőjenek fel, mert kerületünk kulturálisan is a legelmaradottabbak közé tartozik, sok helyütt még nincsenek iskolái egyáltalán és a tanítók alig képzettek. Kerületünk évi természetes szaporodása 12—14 000 gyermek. A népesedés főleg KeletSzlovákiában a legnagyobb. Már ez a természetes szaporodás eavmaoában megköveteli kerületünk helvzetének azonnali megjavítását. Emellett végleg fel kell számolni a háborús károkat. Tény az, hogv ma a prešovi kerületben kevesebb iskolaépület van, mint 1937-ben volt. Nem mondhatjuk, hogv nem szentelnek figyelmet az iskolaépítésre. Igen, figyelmet szentelnek, azonban az az igazság, hogy a helyzet az iskolaépítkezési beruházások legalább kétszeresére való emelését követeli meg. Természetesen nekünk is részünk van abban, hogv az iskolaépítési beruházás szakaszán nem teljesítjük 100 százalékosan a tervet. E téren sokat kell javítani és sokkal felelősségteljesebben dolgozni. Az is igaz, hogy a beruházásokon kívül kitartunk amellett, hogy az összes vo!1 iskolaépületeket visszaadják hivatásuknak. Ez természetesen ismét csak építkezést követel. Tudjuk, hogy e téren sem lehet egyszerre minden hiányosságot megszüntetni. Csupán azt szeretnénk, ha a tervező szervek és az iskolaügvi szervek tanácsot adnának helvzetünk megoldására. Az Iskolaügvi Minisztérium és az Iskolaügvi Megbízotti Hivatal tervező szerveinek tudatositaniok kell, hogv már 11 év múlt el felszabadulásunk óta. Itt nem elég csupán a beruházás. Szükséges, hogy a minisztérium és főleg az Építészeti Megbízotti Hivatal megteremtse és befolyásolja a prešovi kerület építkezési termelésének kapacitását. Az építészet kategórikusan visszautasítja az iskolaépítések átvételét egvtészt azért, mert nincs rá ideje, de főleg azért, mert ezeket az iskolákat olyan községekben építik, ahol nincsenek jó utak és ezért hatalmasan megnövekednek az építkezési költségek. Az utak, a hidak nélkülözhetetlen eszközök, melyek befolyásolják az egyes, körzetek építését és fejlesztését, Egyes szakemberek ezt mondták nekünk: nem építhetünk nálatok üzemeket, mert nincsenek utaitok. Nem építhetünk utakat, mert nincsenek ott üzemek. Ugyanez a helyzet a hidak kal, a vasúttal, stb. Azt hisszük, hogv az Állami- és Szlovákiai Tervhivatalban, a Közlekedésügyi Minisztériumban és Megbízotti Hivatalban nem is tudják, hogy a prešovi kerületben még ' sok háború alatt tönkrement és rombadőlt híd van. A második ötéves terv irányelvtervezete alapján kitűnik, hogy kerületünk semmilyen energetikai alapot sem épít a jövőben. A dolgozók előre örülnek annak, hogv 1960-ig — az irányelvtervezet meghatározása szerint — villamosítják kerületünket. Az energetikai alap és a kommunikáció kiépítését kerületünkben elsőrendű fontosságúnak tartjuk a többi kerülettel való kiegyenlítődés és további fejlődés szempontjából. Érthető, hogy energetikai alap, geológiai kutatás és kommunikáció nélkül gazdasági szerveink nem fognak egyetérteni azzal, hogv kerületünkben ipart építsenek. 0 J SZÓ 1956. június 18. 13