Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-16 / 167. szám, szombat

TITO ÉS MIKOJAN SZOCSIBAN Szocsi, június 14. (TASZSZ). Amikor a motornaszád Jugoszlávia, a Szovjetunió és az OSZSZSZK zászlóival díszített szocsi kikötőhöz közeledett, a helyi lakosok és a Szocsiban üdülők tízezrei gyűltek össze, hogy üdvözöljék vendégeiket. Tito elnök, Mikojan, Kardelj és a kíséretükben, levő személyek tapsvihar és üdvrivalgások közepette léptek partra. Fogadtatásukra megjelentek a szocsi városi pártbizottság titkárai és mások. A kikötő mellett levő téren nagygyűlést tartottak. A jugoszláv és szovjet vezetőket Vasziljev, a szocsi városi tanács vécjrehajtó bizottságának elnöke üdvözölte. Tito elnök a gyűlésen beszédében hangsúlyozta, hogy a jugoszláv kormányküldöttség mindenütt rendkívül meíeg, szívélyes fogadtatásban részesült. A jugoszláv államfő a város dolgozóinak sikereket kívánt munká jukhoz, az üdülőknek pedig jó pihenést. Ezután Mikojan mondott rövid beszédet. Tito elnök és Mikojan beszédét a közönség viharos tapsa több ízben szakította félbe. A gyűlés részvevői köréből ilyen felkiáltások hangzottak: „Éljen a szovjet-jugoszláv barátság!", „Éljen a jugoszláv nép!", „Éljen a jugoszláv kormány!", „Éljen az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány!". \ vendégek ezután gépkocsikon a város lakosai ezreinek üdvözlése közben szállásukra hajtottak. Budapesten megkezdődött a dolgozó nők világértekezlete Budapest, június U. (ČTK) — Jú-' nius 14-én megkezdődött Magyarország fővárosában a dolgozó nők világértekezlete, amelyen 35 országból 450 küldött és 17 megfigyelő vesz részt. A csehszlovák küldöttség 36 tagból áll, és Marié Radová, az állami kereskedelem alkalmazottai szövetsége központi bizottságának elnöke vezeti őket. A díszelnökségbe egyhangúlag Louis Saillantot, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárát és a küldöttségek vezetőit választották be. Parvathi Krisnahan, az előkészítő bizottság tagja, aki az első napon a tárgyalásokat vezeti, megnyitó beszédében üdvözölte a világ összes asszonyait és lányait és köszönetet mondott a Szakszervezeti Világszövetségnek, amelynek kezdeményezéséből hívták össze az értekezletet. Kijelentette, hogy a világ dolgozó női konkrét eredményeket és határozatokat várnak ettől a konferenciától, amelyek a nők számára biztosítanák a leggyorsabb haladást, és meggyőződésének adott kifejezést, hogy a konferencia ezt a feladatot teljesíti. Beszédében megemlékezett Algéria, Tunisz és Görögország aszszonyairól és leányairól, akik számára lehetetlenné tették a konferencián való részvételt. Azután egyhangúlag jóváhagyták a két döntő napirendi pontot, amelyről a konferencia tárgyalni fog: 1. A dolgozó nők és a szakszervezetek egységes harca a béremelésért és az „Egyenlő munkáért egyenlő bért" elv érvényesítéséért minden diszkriminációval szemben, az életfeltételek megjavításáért, a nők jogainak győzelméért és a békéért". 2. A nők aktívabb részvételéért a szakszervezeti mozgalomban. Eden beszéde a nemzetközi kérdésekről London, június 14. ÍTASZ __ — Anthony Eden angol miniszterelnök szerdán hosszabb beszédet tartott a konzervatív párt Albert Hall-i gyűlésén. Eden a szovjet vezetők londoni látogatását érintve, kijelentette: „E látogatás egyik értékes oldala az volt, hogy ilyen kérdések most szabadabban vitathatók meg." Az angol miniszterelnök hozzáfűzte: „Szövetségeseinkhez szilárdan ragaszkodva váltjuk valóra majd ez új eszméket". „A külügyminiszter és én — folytatta Éden — nem mulasztottunk el semmilyen lehetőséget, hogy előmozdítsuk a nemzetközi feszültség enyhítését. Ugyanakkor biztosak lehetnek abban, hogy határozottan síkra szállunk országunk létérdekeiért." Eden beszédének további részében az angol kormány ciprusi politikáját védelmezte, arra hivatkozott, hogy „Ciprus létfontosságú Anglia számára a folyamatos kőolajellátás szempontjából". Eden ezután emlékeztetett arról szóló választás előtti ígéreteire, hogy „előmozdítja a békét az ország határain kívül", és azon véleményének adott hangot, hogy e tekintetben „bizonyos siker született". „A világ küzdőterén — mondotta — mindig óvakodni kell a váratlan szélrohamoktól és viharoktól. Azonban még e fenntartás mellett is tény marad, hogy egy új világháború veszélye manapság kisebb, mint bármikor a háború után." A STATESMAN indiai folyóirat közli, hogy Ceylon északi és keleti részét szárazság sújtotta, minek következtében 60 ezer hektárnyi területen tönkrement a rizstermés. (ČTK) DR. SZARVAPALLI RADHAKRISNAN indiai alelnök június 14-én néhánynapos lengyelországi útjáról visszatért Varsóba. A kedves vendég ugyanezen a napon megnézte a Nemzeti Múzeumot. J. Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke június 14-én ebédet adott dr. Radhakrisnan tiszteletére. (ČTK) AZ OPOLSZKI vajdaságban levő Biechow község mellett e napokban leesett egy, a „Szabad Európa" uszító röpiratait szállító léggömb. Amikor a léggömböt a közeli állami gazdaság munkásai meg akarták közelíteni, az felrobbant. Három munkás súlyos égési sebeket szenvedett. (ČTK) A REUTER hírügynökség jelenti, hogy a ceyloni felsőház június 15-én jóváhagyta azt a törvényt, mely szerint Ceylon szigetén az egyedüli állami nyelv a szinhalcs nyelv lesz. (ČTK) Az olasz minisztertanács kedvezőtlenül fogadta a leszerelési üzenetet Mint az ANSA-hírügynökség jelenti, Seghi olasz miniszterelnök a minisztertanács előtt beszámolt Bulganyinnak hozzá intézett leszerelési üzenetérői. A hírügynökség jelentése szerint Martino külügyminiszter és a kormány más tagjai azt erősítették, hogy a szovjet javaslatok „nem hathatósak". Mint a hírügynökség jelentéséből kitűnik, az olasz kormány tagjai kedvezőtlenül fogadták azt a javaslatot, hogy a legnagyobb államok tegyenek gyakorlati lépéseket fegyveres erőik és fegyverzetük cseökkentésére, s ezzel mozdítsák elő a leszerelési kérdés megoldását és a nemzetközi helyzet további javulását. Járuljon hozzá Olaszország is a nemzetközi enyhüléshez" Palmiro Togliatti beszéde az olasz képviselőház külügyi vitájában Róma, június 14. (MTI) — Az olasz képviselőház külügyi vitájában szerdán este felszólalt Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Togliatti beszédében részletesen elemezte a nemzetközi helyzetet, s rámutatott az elmúlt években bekövetkezett mélyreható változásokra, majd vizsgálat alá vette az olasz külpolitikát. Rámutatott arra, hogy az egymást követő kormányok külpolitikáját a teljes passzivitás és a mozdulatlanság jellemezte, a kormány által sugalmazott sajtóorgánumok pedig hamis képet adtak a külpolitikai helyzetről, igyekezvén elleplezni azt a tényt, hogy Olaszországnak nincs önálló külpolitikája. Togliatti a továbbiakban rámutatott, hogy Gronchi köztársasági elnök amerikai látogatásakor a politika megváltoztatásának szükségességéről es a fegyverkezés tragikus fényűzéséről beszélt, s megpendítette azt is, hogy módosítani kellene az atlanti paktum jellegét. Ezt az újszerű megnyilvánulást azonban azonnal elködösítik mindenféle hivatalos és félhivatalos nyilatkozatokkal, mondván, hogy Olaszország mindig is ezt tette, tehát nincs szükség semmiféle változásra. Különösen szembetűnő a kezdeményezés hiánya a szocialista tábor irányában. Már egy éve az olasz parlament előtt fekszik az a szovjet javaslat, hogy a két ország parlamenti küldöttségei baráti látogatást tegyenek egymásnál. Majd maga a külügyminisztérium lapja vetette fel annak lehetőségét, A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a tanácsok ? jogkorének kibővítéséről Budapest, június 14. (ČTK) — A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa határozatot fogadott el a nemzeti bizottságok tanácskörei jogkörének kibővítéséről. A megyei tanácsok hatáskörükben maguk döntenek a költségvetési és bérgazdálkodásról. A ha Cárózat aíapjäíť a tanácsoknak lesznek alárendelve azok az ipari, közlekedési, kereskedelmi, mezőgazdasági és kulturális üzemek, amelyeknek irányítását a tanácsok gazdaságosabban tudják intézni, mint a minisztériumok. ' •niittiiiiiu liiliiiii»iiiii|;iiiiliiillllllillulllllll!llll«iiliilMliiliilllli!i!iiiii.:li[i:iii]|Ulliinii;iiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiliilllillllllllll A korlátlan lehetőségek hazájában Az USA-ban az autóipar egyre nagyobb válságba kerül. A legnagyobb autógyárakban kénytelenek csökkenteni a termelést, egyes üzemeket leállítanak és a munkások tízezreinek felmondanak. (Újsághír.) hogy az olasz kormány vezetői a Szovjetunióba utaznak. Azután nem esett több szó erről, és egy svájci úiság azt írta, hogy Foster Dulles lebeszélte őket erről az utazásról, mondván, hogy az nem erősítené meg az atlanti rendszert. Palmiro Togliatti beszéde befejező részében rámutatott arra, hogy milyen változásokat kellene végrehajtani ebben az anakronisztikus külpolitikában. A jelenlegi irány gyökeres megváltoztatását kérjük — mondotta. — Nem vetjük fel az atlanti Daktummal való szakítás problémáját, mert azt maguk a körülmények fogják alapjaiban kikezdeni. Ezzel szemben kérjük, hogy hagyjanak fel az imperialisták iránti engedelmesség tömb-politikájával és országunk saját kezdeményezésekkel járuljon hozzá az enyhüléshez, egy általános leszerelési egyezmény megkötéséhez, az atlanti paktumnak az ENSZ keretében működő gazdasági segélyezési rendszerré való átalakításához. Kérjük, hogy fogadják el azokat a javaslatokat, melyeket Bulganyin marsall intézett a miniszterelnökhöz, hogy mi is fogjunk hozzá az egyoldalú leszereléshez és hogy az egész kérdést egy közvetlen tanácskozás során vitassák meg kormányunk vezetői a szovjet államférfiakkal. Kérjük a katonai szolgálat időtartamának csökkentését, mint hozzájárulást a leszerelés ügyéhez. Kérjük, hogy mielőbb küldjenek parlamenti delegációt a Szovjetunióba és kerüljön sor kormányunk vezető képviselőinek és a szovjet államférfiaknak találkozására, hogy megteremtsék az egyetértés éš barátság kapcsolatait. Kérjük, hogy — a kapcsolatok gyökeres megváltoztatásával — ismerjék el a Kínai Népköztársaságot és létesítsenek vele gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatokat. Kérjük, hogy a baráti támogatás politikáját folytassák a gyarmati rendszer szolgaságából felszabadult népek irányában. Mozgalmunk — mondotta végül Togliatti — e célok elérése érdekében két irányban munkálkodik. Elsősorban még jobban kifejlesztjük a béke híveinek hatalmas néni mozgalmát, amely ezekben az években már olyan nagy mértékben hozzájárult a nemzetközi helyzet megváltoztatásához; másodsorban még hatékonyabb kétoldali kapcsolatokat létesítünk mindazokkal a miénkhez hasonló mozgalmakkal, amelyek az enyhülés é: a békés egymás mellett élés talaján állnak. A világban hatalmas fordulat megy végbe abba az irányba, amelyért ezekben az években harcoltunk. Azt akarjuk, hogy ehhez a fordulathoz Olaszország is hozzájáruljon az enyhülés, a leszerelés, a béke diadala érdekében és azért, hogy megnövekedjék a világban országunk tekintélye. A ciprusi kérdés az angol alsóház e'őtt London, június 14. (MTI) Az angol alsóház szerdán vitát folytatott a ciprusi kérdésről. Lennox-Boyd gyarmatügyi miniszter válaszolt a Harding kormányzóval tartott megbeszéléseire vonatkozóan feltett kérdésekre. A többi között azt mondotta, teljesen osztja Harding azon nézetét, hogy „nem sok értelme lenne újból megkezdeni a tárgyalásokat Makariosz száműzött ciprusi érsekkel". Kenneth Robinson munkáspárti képviselő Macheriotisz görögkeleti arch'mandrita kiutasítását tette szóvá. Indokolatlannak minősítette és megkérdezte, fiyyelmeztették-e Macheriotiszt arra, hogy tevékenységét kifogásolják? Lloyd George belügyminiszter kitérő választ adott. Egyebek között kijelentette, hogy Macheriotisz londoni görögkeleti temploma „az angolellenes propaganda központjaként'' szerepelt. Állítása szerint az archimandrita segélyt gyűjtött a ciprusi görög mozgalom számára. A londoni rádió ismerteti Dixon angol ENSZ-küldött nyilakozatát a ciprusi ügyben a világszervezethez benyújtott görög emlékiratról. Dixon' ezt a nyilatkozatot úgy tüntette fel, mint újabb lépést „Görögországnak Anglia ellen indított világraszóló rágalmazó propagandahadjáratában". Dixon azzal vádolta a görög kormányt, hogy ciprusi híveit „nyíltan erőszak alkalmazására buzdítja". Lennox-Boyd angol gyarmatügyl miniszter közölte, hogy a ciprusi helyzet miatt eddig 252 elemi iskolát zártak be. Hozzátette, hogy az iskolák bezárása következteben 26 000 tanuló nem részesült oktatásban. KOMMENTÁRUNK A HIDEGHÁBORÚ UTOLSÓ MOHIKANJAI A felesleges gabonával kazánokat fűtünk — az eladhatatlan kávét a tengerbe öntjük. — De mit tegyünk felesleges autóinkkal? (Neues Deutschland) Egyik nyugatnémet lap ironikusan így nevezte Dullest és Adenauert. A világpolitikai események folyása igazat ad a találó elnevezésnek. Az amerikai külügyminiszter és a nyugatnémet kancellár, görcsös ragaszkodásukkal a megbukott eröpolitikához, egyri magányosabban maradnak a világpolitika porondján és elkerülhetetlenül elszigetelődnek. A világ közvéleménye azért várta érdeklődéssel a Dulles— Adenauer találkozót, mert azt remélte, hogy a Szovjetunió békés, erőfeszítései és az USA-ban csak úgy, mint Nyugat-Németországban egyre növekvő elégedetlenség Dulles, illetve Adenauer politikájával szemben, józanabb lépésekre készteti a két nyugati politikust, a világhelyzet reálisabb megítélése, a békés közeledés felé korrigálja nézeteiket. A Dulles és Adenauer tanácskozásairól kiadott közös nyilatkozat azonban egy-kettőre lelohasztja a változásba vetett reményeket. Adenauer és Dulles nagyon is hívek maradtak régi elveikhez. Adenauer a nemzetközi helyzetet „nagyon komolynak" minősítette és szerinte az „még komolyabbá válhat". Az egész világ megkönnyebbüléssel beszél a feszültség enyhüléséről, de a bonni kancellár „a szovjet külpolitika új módszereit veszélyesebbeknek" tartja, mint a hidegháborút. Csak arról nem igen beszél, hogy kire nézve veszélyesek. Az egyszerű emberek millőira, vagy a zsákutcába jutott politikára, amelyeknek ők a legkitartóbb hirdetői. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője a közös nyilatkozatot magyarázva kiemelte, hogy Németország egyesítésének kérdésében „további nyomást gyakorolnak Oroszországra". Az ilyesfajta „nyomások" mindig kudarccal jártak és a végük most sem lehet más. De ez egyúttal arról is tanúskodik, hogy sem Adenauer, sem Dulles nem kívánja őszintén Németország egyesítését. Pontosabban, azt szeretnék, ha az NDK-t az Északatlanti Szövetség szekerébe fogott Nyugat-Németországhoz csatolnák. Bulganyin elvtárs levelét és a békés egymás mellett élésre törekvő szovjet külpolitikát is abból a szemszögből ítélték meg, hogy mennyire szolgálja az ő terveiket Németország jövőjére vonatkozóan. De Adenauer nemcsak a nemzetközi életben veszti el a bizalmat. Helyzete Nyugat-Németországban még súlyosabb. Már saját pártjában is „a politikai változásokkal szembeni vaksággal" vádolják és „idejét múlt politikai nézetek csökönyös ismétlőjének" tartják. A szociáldemokrata sajtószolgálat a washingtoni tanácskozásokról megállapította, hogy „azokat az elgondolásokat hajtogatják, amelyek összeegyeztethetetlensége a világpolitika új irányzatával egyre nyilvánvalóbb". Werner, a szociáldemokrata párt keleti szakértője kijelentette, hogy „Adenauer kancellár szabotálja a feszültség enyhítésének politikáját és következetesen megtorpedózza Németország egyesítését". Az áttelepültek pártja is a Kelettel való tárgyalájokat sürgeti. A bonni kancellárral szembeni ellenszenv fokozódásának igazi oka azonban Németország újrafelfegyverzése amely két kiengesztelhetetlen táborra osztja Nyugat-Németország politikai pártjait és lakosságát. Az új Wehrmacht felállítása, a régi generálisok, revansisták és hívei politikája egyre élesebb ellenállásba ütközik, mert a német nép és Európa más népei is gyűlölik a háborút. Adenauer döntő kérdés előtt áll. Vagy véglegesen a revansismus uszályába kerül, vagy a békés útra tér, amely a legdöntőbb lépés lenne Németország egyesítése útján. Adenauer Dullestől kér tanácsot. Pedig inkább népe szavára hallgatna, inkább Németország érdekeit tartaná szem előtt, mert ez az az út, amelyen makacsul kitart, nem vezet meszszire. Az angol rádió hírmagyarázója szerint a bonni kancellár megcsontosodott politikai nézeteivel a jövő évi választásokon a csúfos bukás felé tart. . sz. b. \