Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-16 / 167. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártiínak országos konferenciád Bohusiav Straus elvtárs felszólalása (olomouci kerület) (Folytatás a 12. oldalról.) látják és nem értékelik teljes szélességében ágazatuk jelentőségét az egész népgazdaság felépítésének szempontjából. A kohókbői történő rossz és egyenetlen anyagszállítás azután az egész gépiparban rohammunkákat okoz minden egyes hónap utolsó dekádjában, nem tekintve azt, hogy a hónap kezdetétől fogva a vállalatok pénzügyi nehézségekbe kerülnek. Az idén a gépiparban lényegesen rosszabbá váltak az anyagellátás viszonyai, főleg a kohászati anyagokkal és nyersanyaggal való ellátásban. Nézeten} szerint a rosszabbodás oka abban rejlik, hogy az Állami Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium, valamint szerveik megfontolatlan nyomást gyakorolnak a normán felüli készletek felszámolására; továbbá abban, hogy a Gépipari Minisztérium raktáraiban levő összes készleteket 1956. 1. 1-vel normánfelülinek nyilvánították, tekintet nélkül arra, milyen mértékben használhatók fel az 1936 évi tervfeladatok céljaira. A gépipari termelés tervének teljesítéséhez szükséges anyagfogyasztás — a szortiment alapján — előzetes jelentések szerint abból az okból nem teljesíthető, hogy azokat nem fedezik alapok. A kohászati szállítók, főleg a vítkovicei Klement Gottwald Vesművek és a kladnói Egyesült Acélművek, továbbá a csavarkészítőüzemek nem teljesítik a gépipari fogyasztó vállalatokkal szemben vállalt kötelezettségeiket. így például csupán a prerovi gépgyárban az 1956. év első negyedévéről 700 tonna anyagot, vagyis az egész anyagfogyasztás 25 százaléka tolódott át a második negyedévre. Ezt az aránytalanságot részben megszünteti az, hogy a vállalat nem gazdaságos úton hozzáférhető forrásokból való felvásárlással biztosítja a szükséges anyagokat. Ennek ellenére azonban a készítmények egész sorát a vállalat az említett tény következtében nem teljesítette. Hasonló a helyzet az uničovi gépgyárban, a lutini Sigmában, és a breznói hídépítő üzemben. Nagyon nehéz helyzet mutatkozik a csavarszállításban, főleg a fontos csavaroknál. Nagyon válságos a helyzet a koháizati nyersanyag, főleg a színesfémek szállításában, a réz valamennyi öntvényénél, ahol a tényleges gépipari fogyasztást távolról sem fedezik. így például a prerovi gépgyárban az alapok és a juttatások az 1956-os év színesfém fogyasztásának mintegy 30 százalékát biztosítják, annak ellenére, hogy az igényeket nagyrészt a felérentjelt szervek külön engedélyei . fedezik, mert exportszállítmányokról van szó. Abbeli törekvésünkben, hogy legalább legfontosabb feladatainkat teljesítsük, a Gépipari Minisztérium a kohászati szállítóknál közvetlen lépéseket tesz, amelyek lehetővé teszik bizonyos anyagoknak soromkívüli szállítását. Ez idő szerint ilyen soronkívüli szállításban részesülnek a vegyiipari- és energetikai berendezések, míg a többi gyárak számára való szállítások tekintet nélkül arra, hogy exportcélokra szolgálnak-e vagy nem, elhalasztódnak. Ezeket az intézekdéseket nem lehet tartósan helyesnek minősíteni, mert a tervet a maga egészében kell teljesíteni és teljesítését a szükséges anyagok idejében való szállításával kell biztosítani. E nehézségek gyors kiküszöbölése érdekében azonnal meg kell kezdeni a kérdések megoldását, mert a Gépiipari Minisztérium vállalatai másképpen nem képesek biztosítani a második ötéves terv első évi feladata.t. E hibák tartós kiküszöbölése feltételezi, hogy hamarosan anyagtartalékokat létesítünk a raktárakban, mind a belkereskedelemben, mind a kohászati üzemekben és esetleg fogyasztási tartalékokat a félgyártmány szállítóknál. A gépipari termelés anyagi nehézségeinek kiküszöbölése lényege'sen emelni fogja a termelés termelékenységét és gazdaságosságát. (Taps.) Miroslav Svoboda elvtárs felszólalása (plzeni kerület) Szeretnék nyilatkozni legnagyobb gépipari vállalatunknak, a Plzeni Lenin üzemnek munkájáról. A Vladimír Iljics Lenin üzem jelentős módon vett részt hazánkban a nehézipar építésében. Az üzem dolgozói részt vetteií gőz- és vízhajtásos villanytelepeink építésében, a bányák, kohók, hengerlő és gépipari üzemek berendezésében. A vasutakat többszáz új mozdonnyal látták el. Gyártmányainknak több mint egynegyed része kivitelre volt szánva. Az 1960. év végéig a Lenin üzemekben a legfontosabb termelési ágazatokban a gőzturbinák gyártását 97 százalékkal, a hengerlő és kohászati berendezések gyártását 108 százalékkal, a hidraulikus gépek gyártását 335 százalékkal, a vízturbinás generátorok gyártását 465 százalékkal, a vasúti villamosmozdonyol: gyártását pedig tizenháromszorosára növelik. Lényeges növekedés mutatkozik a többi gyártmányok túlnyomó részében is. A felsorolt termelési szakmákban nemcsak a terjedelem növeléséről, hanem egyszersmind az új technika gyors elsajáťtásáról is van szó. A gőzturbináknál a feladat a 100 MVV teljesítményű nagy egységek gyártása;' továbbá fejleszteni és gyártani kell a 6000—12 000 tonna teljesítőképességű saját szerkesztésű hidraulikus préseket, a 100 MW prototípusú, a hattengelyes villanymozdonyokat, a hidrogénnel hűtött generátort, a magas gépesítésü nehéz megmunkáló gépeket és azokat a gépeket, amelyek automata irányító szerkezettel vannak ellátva. Biztosítanunk kell a saját szerkesztésű modern és jő teljesítőképességű hengerlő és bányaberendezések gyártását, és fejlesztését. Technikusaink számára nagyon fontos feladat azoknak a fejlesztési feladatoknak biztosítása, amelyek az atomenergia békés felhasználásához szükséges berendezésekhez tartoznak. Ezeket a tömören felsorolt feladatokat üzemünk egyrészt népgazdaságunk szükségletei számára, másrészt kivitelre m. pl. a Szovjetunióba, a népi demokratikus és kapitalista államokba történő kivitelre biztosítja. Ez a tény fokozott követelményeket támaszt a Lenin-üzemekkel szemben, valamint az üzem fölé rendelt szerveknek tervező és irányító tevékenységével szemben is. Ha biztosítani akarjuk a termelés terjedelmének kilenctizedrészben való növelését, a munkatermelékenység emelésével, akkor csak egyetlen utunk van: a technikai fejlődés és az új technika útja. Az irányelvek a más minisztériumok vállalatai gépesítésének megvalósításában a gépipar feladatait nagyon pontosan megszabják. De úgy véljük, hogy magénak a gépiparnak gépesítéséra és automatizálására irányuló feladatokat konkrétebben kellene kidolgozni. Ugyanis találkozunk olyan tünetekkel, hogy számos gépesítési berendezés éppen belföldön hiányzik a gépiparban. Ilyenek például az öntödék berendezései az üzemen és műhelyen belüli szállítás és a szállítás berendezései általában. Ugyanilyen energikusan kell teljesíteni a gépek átlagkorának csökkentésére irányuló feladatot. Eddig ezt a problémát egyáltalán nem oldottak meg, gépeink elavultak és ez akadályozta a munkatermelékenység emelkedését. Legelőször néhány szót kell mondanom gépiparunk szervezéséről. Az utóbbi évek tapasztalataiból meggyőződtünk, hogy a termelő vállalatok mai szervezése nem teremti meg a szükséges feltételeket vállalatunk termelő feladatainak biztosítására. Ez legjobban a nagy beruházási egészek, például a hengerlők, energetikai és bányaberendezések gyártásában és kivitelében mutatkozott meg, amikor a mi vállalatunk is, amely annak ellenére, hogy nagy kiterjedésű és sokban önellátó, kötve van a túlságosan bonyolult kooperációs kapcsolatokkal és számos szállítóval, akikheí gyakran nagyon bonyolult az út mas főosztályokon és minisztériumokon keresztül. Ezért találkozunk nagyon gyakran a megrendelések és szállítások lassú elintézésével, ami annak a következménye, hogy az egyes vállalatokban nincsen összhangban a termelés. Ezért találkozunk nagy nehézségekkel és hiányosságokkal a gépegységek végső összeállításában. Ezért helyesnek tartjuk a nagyméretű, főleg kivitelre szánt beruházási egészek termelési körzetében felülvizsgálni a trösztök, vagy más hasonló, a vállalatok fölé rendelt szervezetek kiépítésének kérdését, amelyek képesek lennének komplett megrendelések elintézésére és nagyméretű beruházási egészek gyártásara. Ezzel szorosan összefügg a főszáliítók kérdése, amelyeknek megteremtése lehetővé teszi a termeléssel és a kivitellel kapcsolatos összes kérdések operatívabb megoldását, ha egyidejűleg beszüntetik vagy lényegesen csökkentik a kompletizáció főosztályának munkakörét. Látnunk kell, hogy a nehézgépipari minisztérium főosztályainak mai összetétele nem felel meg a komplett beruházási egészek kiviteli szükségleteinek. így például a harmadik főosztály alá tartezik a Lenin-üzemen kívül az upicei mérleggyár és a poštorňai közlekedési berendezés gyár. Az egész összetétel egyáltalán nem felel meg az egységek kompentciájának és a kooperációs viszonyok stabilizálásának. A tervezés és a mérlegkészítés metodikájában számos alapvető változtatást kell végrehajtani. A tervezésnek és az ezzel kapcsolatos összes nehézségeknek legfőbb oka az a tény, hogy nincsenek megbízható távlatterveink. A gépipari termelés alapvető feladatainak 2—3—5 éves tervre vonatkozó hosszútartamú távlati tervei mellett feltétlenül szükséges minden évben összeállítani a Nehézgépipari Minisztérium konkrét termelési tervét, hosszú folyamatra 2—3 évre. Az eladási egységek így több figyelmet tudnának fordítani azon konkrét megrendelések teljesítésére, amelyeknél a termelési folyamatra szánt idő hosszútartamú. Az évi terveket a kormánynak mindig csak a fomutatókban, vagy legfeljebb a beruházási építkezésre vonatkozó névjegyzékkel kellene jóváhagyni. Az egyes feladatok tervezését a reszortminisztériumok hatáskörébe kellene átvinni. Az eddigi állapot, amikor a kormány túlságosan részleteiben hagyja jóvá a tervet, nem tarthat tovább. Ez főleg a tervek változtatásában mutatkozik meg, amit csak formálisan terjesztenek a kormány elé jóváhagyásra és nagyrészt visszamenő érvénnyel. Konkrét példája ennek az, hogy eddig egészben véve nem döntöttek az 1956. évre vonatkozó első negyedévi tervünk megváltoztatásáról. Munkásaink és mestereink érdeke a terv teljesítése. A világos, nyersanyagilag biztosított tervben látják a munkatermelékenység emelésének és a vállalatban kétségkívül létező összes tartalékok felhasználásának legjobb lehetőségét. Ezért nehezen viselik ei és élesen bírálják az összes zavarokat, amelyek a tervben mutatkoznak. Ezzel függnek össze az anyagellátás kérdései. Az anyagtechnikai ellátás tervének igen korai elkészítése és célszerűtlen részletezettsége okozója annak, hojjy az anyagtechnikai ellátási terv már a jóváhagyásakor sem reális. Az anyagszállításnak és gépipari félgyártmányok szállításának megokolatlanul hosszú megrendelési határideje kizárja a reális követelmények előterjesztésének lehetőségét. A vállalat kapcsolata a mérlegkészítő helyekkel a közbeeső tényezők egész sora miatt nagyon nehézkes és merev. Nincsen kellőképpen megoldva a nem mindennapos anyagszükséglettel való ellátás kérdése sem. Az eddig; kohászati elosztó központok ezeknél az anyagoknál csupán adminisztratív hídként szerepelnek a gépipari és kohászati termelés között, amely „az anyag biztosításáért" „hídvámoť' szed. A Len in-üzemeknek ez naponta kb. 60 000 koronájaba és'rengeteg felesleges papírharcába kerül. Az anyag technikai ellátás szakaszán mutatkozó komoly fogyatékosságokat bizonyítja például az, hogy a mai napig sem hagyták jóvá az anyagtechnikai ellátás 1956-ik évi tervének ellenmérlegét. Ez azt jelenti, hogy az anyagra vonatkozóan nincsen jóváhagyva sem az állami terv, sem az állami terv megváltoztatására irányuló javaslat. Ennek az az eredménye, hogy nincsen alapunk az anyag egy részének fedezésére, ami például elektrotechnikai gyárunkban 35 százalék évi fogyasztást jelent. Még ezeket a csökkentett szállításokat, amelyek nem is biztosíthatják számunkra a tervezett termelést, még ezeket sem teljesítik. így ez év 5 hónapjában az állami tervben előírt 4800 tonna hengerelt anyagot sem kaptuk meg. Éppen így nem szállították le 129 tonna színes fém félkészárut. Emellett például Povrliben beszüntették a rézpek és a rézvezetőknek termelését, anélkül, hogy biztosítva lett volna más üzemben a folyamatos termelés. Minisztériumunk dolgozói azt mondják, hogy ezt a kohók okozták. Reitmajer miniszter elvtárs pedig azt mondja, hogy ez a nehézgépipari minisztérium miniszterhelyettesének Buriš elvtársnak kívánságára történt. Az eredmény így is, úgy is ugyanaz, nekünk pedig dinamőszalagjaink nincsenek és a termelés akadályozva van. ígérik a mérleg új összeállítását. És ebben számunkra biztosítva van az anyag. De ez csak a negyedik negyedévre szól, úgy hogy ebből a jövő évi termelésnek lesz haszna, de ebben az évben már nem lesz nagy eredménye. Vállalatunk dolgozói érthető türelmetlenséggel várják az adminisztratív munkáknak és az igazgatási apparátus dolgozói létszámának csökkentésére irányuló hatékony intézkedéseket. De természetesen elvárják, hogy nem fognak ismétlődni a múlt évek hasonló akcióinak hibái, amikor a létszámokat csupán adminisztratív úton csökkentették, hanem hogy mindenekelőtt az adminisztratív munkák terjedelmét csökkentik. A minisztérium apparátusa által megvalósított ellenőrzés hatékonyságával és megjavításával függ össze a minisztériumok dolgozóinak tekintélye a vállalatokban. Egész nyíltan meg kell mondanunk, hogy vállalatunkban ez a tekintély nem volt megfelelő. A minisztérium dolgozóinak elszakadása gyakran alacsony szakképzetségük, üzem és problémái ismeretének hiánya. A feladatok teljesítésének lehetetlen határideje, amikor maguk a minisztérium dolgozói lekéstek a feladattal a határozatlanság és a felelősség alól való kibújás — ezek azok a fő fogyatékosságok, amelyeknek kiküszöbölését várjuk a minisztérium apparátusának megjavításától, ahogyan ezt már beszámolójában Široký elvtárs bejelentette. Befejezésül meg akarom mondani, hogy vállalatunk dolgozói magukévá teszik a konferencia határozatait. A konferencia határozatai és azok további szétdolgozása népünk erőkifejtésének meggyorsítását és a szocializmushoz vezető utunk meggyorsítását fogja jelenteni. Vállalatunk dolgozói el vannak határozva, hogy minden erejüket, tehetségüket és képességüket a dolgozó nép közös céljainak szolgálatába „állítják. (Taps.) František Dávid elvtárs felszólalása (kassai kerület) A CSKP KB múlt év júniusi ülése után moldavai járásunkban 30 magasabb típusú EFSZ-ünk volt. Ezeket a szövetkezeteket meg kellett szilárdítani és a közös gazdálkodásnak további kis- és középparasztokat kellett megnyerni. Továbbá előttünk állott az a feladat, hogy a megmaradó hét községben új magasabb típusú EFS2eket alakítsunk. A járási pártbizottság a járás kommunistái elé e fontos feladat teljesítését tűzte ki: a mindennapi szüntelen agitáció megkezdését a parasztok körében, hogy megnyerjük őket az EFSZ-ekbe. Járásunkban a kassai kerület többi járásaihoz képest a legjobban teljesítjük a Központi Bizottság júniusi ülésének határozatait. Ezt a sikert azért értük el, mert a parasztoknak az EFSZ-be való megnyerésével nemcsak a kommün'íták, hanem a járás pártonkívüli lakosainak túlnyomó többsége intenzíven foglalkozott. Kis- és középparasztjainkat a népnevelők százai látogatták meg, akik naponta beszélgettek velük a számukra előnyösebb gazdálkodásról, a szövetkezetek alapszabályzatáról, főleg azonban arra mutattak rá, hogy a parasztok életszínvonalának és kulturális színvonalának gyorsabb növekedése csak akkor van biztosítva, ha közösen gazdálkodnak az EFSZ-ben. Az eddigi szövetkezetek jó gazdasági eredménye, melyeket a népnevelők és maguk a szövetkezeti tagok népszerűsítettek, segítségünkre voltak abban, hogy a párt Központi Bizottságának júniusi ülésétől ez év február 10-ig a hátralevő két termelő községben újabb magasabb típusú többségi EFSZ-eket alakítottak. Lényegesen bővült eddigi EFSZ-eink tagalapja, olyan módon, hogy a közös gazdálkodásnak eddig 875 kis- és középarasztot nyertünk meg, 4420 hektár mezőgazdasági földterülettel. Ma járásunkban a mezőgazdaság kollektivizálása 78 százalékos. Az új EFSZekben a parasztok azonnal megkezdték a közös gazdálkodást, összpontosították az élő- és holt felszerelést, a szövetkezet alapszabályzata szerint elvégezték a földek tagosítását, stb. A horváti, Mmi, szádudvarnoki, restei, és bodvavendégi szövetkezetekben a közös munkát az új szövetkezeti tagok olyan komolyan veszik, hogy a járási szervek segítségével a legrövidebb időn belül utol akarják érni a jól gazdálkodó EFSZ-eket. E sikerek mellett azonban nagy hiányosságok mutatkoznak szövetkezeteink gazdálkodásában, főleg az állattenyésztési termelésben. A szarvasmarhatenyésztésben mind járási viszonylatban, mind pedig magukban a szövetkezetekben alacsonyan a terv alatt maradunk. Az EFSZ-ek szarvasmarhaállománya csak 87 százalékos, ebből a tehénállomány 78 százalék. A járásban ez a szarvasmarhaállomány nagy nehézségeket okoz nekünk a húsfelvásárlásban, az alacsony gabonahektárhozamokban. Ezért a szövetkezetek bevétele is alacsony az állat

2 tenyésztési termelésből. Annak ellenére, hogy a járásban mindenféle intézkedést teszünk az állatállományok biztosítására, például hizlaldákat létesítünk valamennyi szövetkezetben, hogy vágási célokra kevesebb darabszámú, de nagyobb súlyú vágóállatot adjanak le, továbbá biztosítjuk a fiatal állatok elválasztását, az idősebb üszők mesterséges megtermékenyítését, mégis a csordák létszáma nem biztosítja a tervezett szarvasmarhaállomány elérését. A szarvasmarha állomány azért is alacsony, mert járásunk szarvasmarha állománytervét 14 ezer hektár olyan föld után is kiszabták, amely nem termő és használhatatlan. Dombok, hegyek, erdős talaj után is kiírtak szarvasmarhabeadást. Másrészt az állami erdőgazdaságok használják a jó réteket és legelőket, és amelyeket így azután más célra nem használhatunk, pedig szövetkezetünknek jó takarmányt adhatnának. Ügyis kevés a takarmányunk. A kerületi szervek már második éve tárgyalnak intézkedésekről, de az elintézést nem bírjuk kivárni. A szövetkezetek gazdálkodásának egy további hiányossága főleg az állattenyésztési termelés terén az, hogy a szövetkezeteknek mindeddig nincsenek megfelelő gazdasági épületeik. A szövetkezetekben mind a régiekben, mind az újonnan alakítottakban az állatokat körzetek szerint egybevonták több mint 20 helyre és így azután nehéz az alapszabályzat szerint gazdálkodni. Egyes kevéssé öntudatos szövetkezeti tagnak ezáltal lehetősége nyílik a spekulációra. Nem dolgoznak normák szerint és ezáltal kimerítik a munkaegységeket és a szövetkezet egyes termelőeszközeit, mint például a lovakat díjmentesen használják a szövetkezeti tagok. Mindennek rossz hatása van a szövetkezet munkaerkölcsére. A felsőbb szerveknek gyors segítséget kell nyújtaniok azáltal, hogy fabarakokat adnak, mert a szilárd épületek aránylag hosszú ideig épülnek. így például a K-98 tehénistállót, saját segítséggel a terv szerint már 18 hónapja építik. £s mivel az EFSZ-nek kevés a munkaereje, főleg a nyári hónapokban, a csúcsmunkák idején, az építkezés több hónappal eltolódik. Hiányosságot látok továbbá abban • módban is, ahogy az állam az EFSZ-ek önsegéllyel történő építkezéseit segélyezi. Eddig a szövetkezetnek a befejezett épületre adott szubvenciót azon összeg magasságában nyújtják, amelyet a szövetkezet az építkezés folyamán kimerített. így megtörténik, hogy a szövetkezeti tagok nem keresik az építkezési költségek csökkentésének lehe(Folytatás a 14. oldalon) ŰJ SZÓ 1956. június 16. 13