Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-04 / 124. szám, péntek

Jegyzékváliás az Egyesült Államok külügyminisztériuma és a Szovjetunió Egyesült Államok-beli nagykövetsége között Moszkva. (TASZSZ) — A Szovjet­uniónak Egyesült Államok-beli nagy­követsége április 25-én az Egyesült Államok külügyminisztériumától a kö­vetkező tartalmú jegyzéket kapta: „Az Egyesült Államok külügymi­nisztériuma utal azokra a körülmé­nyekre, amelyek között 1956. április 7-én az Egyesült Államokból a Szov­jetunióba utazott a Szovjetunió „Tu­apsze" nevű tartályhajójának öt volt tengerésze. Alapos vizsgálat után megállapítást nyert, hogy a Szovjetuniónak az ENSZ­beli küldöttsége a tengerészek ügyé­ben olyan jogkört tulajdonított ma­gának, amihez az ENSZ statutuma ér­telmében nincsen joga. E tekintetben főképpen Alekszander K. Gurjanov és Nyikoláj Turkin eljárása kifogásolható. Annak ellenére, hogy a tengerészek elutazása előtt az amerikai bevándor­lási hivatalok által foganatosított ki­hallgatásnál jelen volt a washingtoni szovjot nagykövetség képviselője, Ar­kadij Szoboljev nagykövet ragaszko­dott, hogy jelen legyen a kihallgatá­son. A külügyminisztérium ebből ar­ra következtet, hogy a Szovjetunió ENSZ-beli küldöttsége jogtalanul járt el és túllépte hivatalos jogkörét. A külügyminisztérium ezért kéri, hogy a szovjet kormány megfelelő utasításokat adjon Arkadij Szoboljev nagykövetnek és személyzetének, hogy a jövőben ne lépjék túl jogkörüket. Tekintettel Alekszander K. Gurjanov és Nyikoláj Turkin tevékenységének jellegére, közöljük a szovjet kor­mánnyal, hogy nevezetteknek az Egye­sült Államokban való további tartóz­kodása nem kívánatos. Ezért kérjük, hogy Alekszander K. Gurjanov sür­gősen intézkedjék az Egyesült Álla­mokból való elutazása ügyében. Egy­ben elutasítjuk Nyikoláj Turkinnak az Egyesült Államokba való visszaté­rése iránti kérvényét." Április 30-án a Szovjetunió Egyesült Államok-beli nagykövetsége az Egye­sült Államok külügyminisztériumának a következő választ adta: „A Szovjetunió Egyesült Államok­beli nagykövetsége az április 25-i jegyzék ügyében a következőt köz­li: A szovjet kormány mint indokolat­lant visszautasítja az említett jegy­zéknek azt az állítását, hogy Tuapsze nevú tartályhajó öt szovjet tengeré­szének az Egyesült Államokból a Szovjetunióba való visszatérése tekin­tetében a Szovjetunió ENSZ-beli kép­viselete megszegte volna az ENSZ vo­natkozó statutumát. Az Egyesült Államok külügyminisz­tériuma előtt bizonyára ismeretesek azok a körülmények, amelyek között a Tuapsze tartályhajó kilenc szovjet tengerészét az Egyesült Államokban visszatartották. Többek között isme­retes, hogy már 1955 decemberében, amikor ezt a kilenc tengerészt Taj­van szigetéről az Egyesült Államok­ba hurcolták, a nagykövetség arra kérte a külügyminisztériumot, tegyen megfelelő intézkedéseket a nevezettek kiszabadítására és hazájukba való visszatérésükre. A nagykövetség egy­ben azt is kérte, tegyék lehetővé, hogy képviselője találkozhassék a Tuapsze tartályhajó említett kilenc tengerészével. A nagykövetség ismételt nyilatko­zata ellenére a külügyminisztérium nem tett eleget a nagykövetség in­dokolt kérésének. A külügyminiszté­rium egyebek között még azt is le­hetségesnek tartotta, hogy március 2-án azt jelentse a nagykövetségnek, miszerint a szovjet tengerészek nem hajlandók találkozni a nagykövetség képviselőjével. A külügyminisztérium a tengerészek nyilatkozatára hivatko­zott, amelyet — amint az megállapí­tást nyert — fenyegetés és kényszer hatására írtak alá. Április elején Baganov, Lukaszkov, Rjabenko, Sirin és Sisin szovjet ten­gerészek G. N. Zarubinhoz, a Szov­jetunió Egyesült Államok-beli nagy­követéhez fordultak azzal a kéréssel, hogy legyen segítségükre hazájukba való visszatérésükben. Ennek követ­keztében a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége konzuli osztályának ve­zetője elutazott New Yorkba, hogy be­szerezze a szovjet tengerészeknek az Egyesült Államokból való elutazásához szükséges okmányokat és segítse ne­vezetteket a Szovjetunióba való visz­szatérésükben. Április 6-án Baganov, Lukaszkov, Rjabenko, Sirin és Sisin szovjet tengerészek felkeresték a new-yorki adóhivatalt és adóbizony­lat kiállítását kérték, ami nélkülözhe­tetlenül szükséges az Egyesült Álla­mokból való kiutazáshoz. Április 7-én az amerikai bevándor­lási hivatalok new-yorki „Idlewild" repülőtéren az említett szovjet pol­gárokat külön kihallgatásnak vetették alá. és így teljes mértékben meggyő­ződhettek arról, hogy a szovjet ten­gerészek szabadon megnyilvánuló aka­ratukból hagyják el az Egyesült Ál­lamokat. Emellett meg kell jegyezni, hogy ezt a már önmagában véve is indokolatlan kihallgatást a bevándor­lási hivatal alkalmazottai megenged­hetetlenül durva formában végezték. Tekintettel arra, hogy a nevezett szovjet polgárok Egyesült Államokból való távozásánál — amint az a fen­tiekből is kitűnik — betartottak min­den előírást, amelyet az Egyesült Ál­lamok bevándorlási törvényei előír­nak, teljesen indokolatlan arról be­szélni, mintha a Szovjetunió ENSZ­beli küldöttsége jogtalanul járt vol­na el ebben az ügyben. Azt a körülményt, hogy a Szovjet­unió ENSZ-beli küldöttségének dolgo­Harnmorskjöld Izrael és Szíria államférfiaival tár-iyal Damaszkusz, május 2. (ČTK). — A Reuter hírügynökség jeruzsálemi tudósítójának közlése szerint Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára május 2-án további tárgyalásokat folytatott Ben Gurion izraeli minisz­terelnökkel és Mose Saret külügymi­niszterrel az arab-izraeli határon uralkodó feszültség enyhítéséről. Hammarskjöld a tanácskozások után Damaszkuszba repült. Megérke­zése után azonnal érintkezésbe lé­pett Szíria politikai vezető tényezői­vel. Szíria külügyminisztériumi k>­reiből eredő hírek szerint a tárgyalá­sok főpontja Szíria azon követelése volt, hogy Izrael szüntesse be a Jor­dán folyó vizének elvezetésére irá nyúló munkálatokat. zói szovjet állampolgárokat a Szov­jetunióba való távozásuk alkalmával elkísértek, egyáltalán nem lehet ösz­szeegyeztethetetlennek tekinteni a képviselet statutmnával. Egészen ter­mészetes A. A. Szoboljevnak, a Szov­jetunió ENSZ-beli állandó képviselő­jének és más szovjet polgároknak a jelenléte a repülőtéren, akik elkísér­ték honfitársaikat. A nagykövetség ebből az alkalom­ból kijelenti, hogy a Szovjetunió ENSZ-befi képviselete mindig ponto­san betartotta és most is betartja az ENSZ székhelyéről szóló szerződés határozatait, amelyek az Egyesült Ál­lamok és az Egyesült Nemzetek Szer­vezete között köttetett. Ilyen körülmények között azt az indokolatlan szemrehányást, miszerint a Szovjetunió ENSZ-beli képviselete jogtalanul járt volna el, csak a köz­vélemény figyelmének eltereléseként lehet minősíteni, amellyel el akarják terelni a figyelmet a Tuapsze tartály­hajó szovjet tengerészeinek az Egye­sült Államokban való törvényellenes visszatartásáról. A nagykövetség hivatkozik a kül­ügyminisztériumnak a szovjet tenge­részek hazatérése ügyében átadott is­mételt nyilatkozataira és nyomatéko­san kéri, hogy szüntessék meg a Tuaosze tartálybaió további négv szov­jet tengerészének, Jeremenkonak, Ivanykovnak, Szolovjevnak és Tatar­nyíknak, az Egyesült Államokból való visszatérésük tekintetében fennálló akadályokat és így tegyék lehetővé nevezetteknek saját szabad akaratuk­ból való visszatérését Szovjetunió-beli családjukhoz. A Francia Szocialista Párt küldöttségének látogatása a Szovjetunióban Párizsban megkezdődtek a nyugati államok képviselőinek tanácskozásai Párizs, május 2. (ČTK) — John Foster Dulles, amerikai államtitkár május 2-án repülőgépen Párizsba ér­kezett, hogy részt vegyen azokon a diplomáciai megbeszélésen, amelyeket a francia fővárosban e héten tartanak. A párizsi sajtó közlése szerint e megbeszéléseket felváltva tartják az Egyesült Államok és Franciaország, Nyugat-Németország és Franciaor­szág, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei. Ezenkívül az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia, Fran ciaország külügyminiszterei, az euró­pai szén- és acélunió hat tagállamá­nak miniszterei, a Nyugat-európai Unió hét országán3k miniszterei tar­tanak tanácskozásokat és végül má­jus 4-én és 5-én összeül az Észak­atlanti Szövetség (NATO) tanácsa. A tanácskozások John Foster Dul­les és Christian Pineau francia külügy­miniszter május 2-i megbeszéléséve.' kezdődtek. A francia lapok jeientéjfc szerint a megbeszélésen a szovjet po­litika értékeléséről, a közép-keceti helvzetrő'. a leszerelésről az algériai problémákról, az Északatlanti Szövet­ség tanácsüléséről és más kérdésről volt szó. EGYIPTOMI HÍR szerint Nasszer egyiptom miniszterelnök elfogadta Gronchi olasz államelnök meghívását és még ebben az évben hivatalosan ellátogat Olaszországba. Moszkva, május 3. (ČTK). — A Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának meghívására je­lenleg Moszkvában tartózkodik a Francia Szocialista Párt küldöttsége, amely május 2-án meglátogatta a Szuvorov-Érdemrenddel kitüntetett taamni gárda hadosztály ezredeinek egyikét. A vendégek részletesen ér­deklődtek a katonai szolgálat szer­vezéséről és a szovjet katonák éle­téről. Minden kérdésre részletes vá­laszt kaptak. P. Commint. a küldött­ség vezetőjét megkérdezték, milyen a francia hadseregben a katonai szol­gálat és élet. A küldöttség vezetője azt felelte, hogy a világ ifjúsága ma a békére vágyik és azt kívánja, hogy a katonai szolgálatot lerövidítsék. A francia küldöttség tiszteletére rends­zett ünnepi ebéden P. Commin po­hárköszöntőjében kifejezte azon kí­vánságát, hogy jöjjön el az az idő, amikor egy országnak sem lesz szük­sége hadseregre. A. Philippe, a kül­döttség tagja így szólt: „Őszintén reméljük, hogy hála a valamennyi or­szágban jelenleg folytatott politiká­nak, csökken a fegyveres erők lét­száma. A béke és a nemzetek közötti szolidaritás hívei vagytink". A francia küldöttség tagjai dél­után meglátogatták a J. V. Sztál.n moszkvai autógyár és az L. M. Kaga­novics állami golyóscsapágygyár egyes munkásainak lakásait. A küldöttség tagjai, akiket mindenütt szívélyesen üdvözöltek, a munkásokkal folytatott őszinte beszélgetéseik során egyetér­tettek abban, hogy mindnyájuknak közösen kell küzdeniük a békéért. Kölcsönösen megígérték egymásnak, munkahelyeiken mindent megtesznek, honv a szovjet és francia nép kö­zötti barátság még jobban megszi­lárduljon. A Francia Szocialista Párt küldött­sége este részt vett a szovjet had­sereg dal- és táncegyüttesének hang­I versenyén. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Belgiumba utazott Moszkva, május 3. (ČTK). — A belga képviselőház és szenátus meg­hívására május 3-án Moszkvából Brüsszelbe repült a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa küldöttsége, V. T. La­cisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa elnökének veze­tésével. A küldöttségtől a repülőtéren a Szovjetunió Legfelső Tanácsa képvi­selői, valamint W. Loridan, Belg'tmi szovjetunióbeli nagykövete és a kö­vetség tagjai vettek búcsút. Az angol energetikai küldöttség Moszkvában Moszkva, május 3. (ČTK). — A brit energetikusok Szovjetunióban tartózkodó küldöttsége május 2-án megtekintette a Kujbisev—Moszkva közötti 800 kilométer hosszú és 400 ezer volt feszültségű elektromos tOv­vezetés transzformációs állomását Noginszk városában. A brit vendégek tanulmányozták az állomás legmoder­nebb berendezését. Az az árammeny­nyiség, amely ezen a vezetéken éven­te Moszkvába jut, körülbelül 6 mil­liárd KW-ot tesz ki. vagyis többet, mint Magyarország jelenlegi egész áramtermelése. Az angol küldöttség vezetője kijelentette, hogy szovjet­unióbeli tartózkodásuk folyamán itt, Noginszkban látták eddig a legérde­kesebb dolgokat, olyasmit, ami Nagy­Britanniában még nincsen. Az NDK kormánya tiltakozik az amerikai kémtevékenység ellen Berlin, május 3. (ČTK). — A Né­met Demokratikus Köztársaság kor­mánya május 2-án tiltakozott a Nem­zetközi Telekommunikációs Szövet­ségnél azon törvényellenes ténykedés miatt, amelyet a nyugatberlini ame­rikai katonai hivatalok követtek el. Mint ismeretes, Berlin amerikai szektorából földalatti aknát és ve­zetékeket létesítettek a Német De­mokratikus Köztársaság területén ve­zető kábelekhez, amelyeknek egy ré­szét a szovjet hadsereg használja. A földalatti aknában lehallgató és erő­sítő készülékeket találtak, amelyek mind amerikai, vagy angol gyártmá­nyok voltak. A kormánytiltakoŕís hangsúlyozza, hogy az ilyen eljárás merően ellenkezik a nemzetközi te­lekommunikációs egyezménnyel. Az angol Munkáspárt politikája a szovjet államférfiak A Rudé Právo londoni tudósítójá­tól. — Az egész angol sajtó a szov­jet államférfiak angliai látogatását nemcsak mint igen jelentős, de egy­ben mint igen sikeres politikai ese­ményt értékeli. A legkülönbözőbb irányzatok képviselői megegyeztek abban, hogy a brit-szovjet tárgya­lások eredményei nagy előrehaladást jelentenek a nemzetközi kapcsolatok normalizálása, a békés nemzetközi együttműködés terén. Mister Brown akciója... A Munkáspárt sajtója és vezető funkcionáriusai, akik értékelték a szovjet látogatás eredményét, vala­mennyien arra a következtetésre ju­tottak, hogy az angol Munkáspárt ebből a mozgalmas tíz napból meg­gyengülve került ki és helyzete rosz­szabbodott. Mi idézi elő azt, hogy a párt ve­zető tényezői és sajtója ilyen kö­vetkeztetésekre jutnak? Mint isme­retes, a szovjet államférfiak ang­liai látogatása folyamán a Munkás­párt vezetői ismételten találkoztak N. A. Bulganyinnal és N. Sz. Hrus­csovval. A közvélemény legnagyobb érdeklődéssel azt a találkozást kí­sérte, amely a szovjet államférfiak, valamint a Munkáspárt végrehajtó bi­zottságának tagjai között április 23­án folyt le Westminsterben. Ez a találkozás akkor történt, amikor már általánosan ismert volt az a tény, hogy N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov tárgyalása az angol kormány képviselőivel komoly ered­ményekkel kecsegtet. Ezért senki sem várta, hogy a Munkáspárttal való tárgyalásnak valamilyen drámai lefolyása lehetne. Ellenkezőleg. A Munkáspárt szocialista gondolatokat hirdet, és ezért logikusan azt kel­lett feltételezni, hogy a szovjet ál­lamférfiakkal való beszé getés ba­rátságos légkörben zajlik le. A mai idők félreérthetetlen követelménye, hogy minden szocialista párt közeled­jék egymáshoz. Ami a Szovjetunió Kommunista Pártját ületi, az a XX. kongresszuson világosan állást fog­lalt ebben az irányban. látogatásának fényében Ma már a különböző társadalmi rendszerhez tartozó országok állam­férfiai nyugodtan és rendszeresen leülnek a tárgyaló asztalhoz. Egészen természetesnek tartotta mindenki, hogy ugyanilyen légkörben tárgyal két olyan partner is, amelyek mind­egyike a szocializmus hívének tartja magát. Sajnos bebizonyosodott, hogy ez nem egy olyan egészen természetes doíőg. Az említett találkozáson a Munkáspárt néhány olyan tényezője jutott szóhoz, akik még más gon­dolatvilágban élnek. Ennek az immár idejét múlt vonalnak a „hőse" Geor­ge Brown úr lett, aki a főoka volt annak, hogy a találkozáson nem fej­lődhetett ki eredményes vita. A fe­lelősség egy része ezért H. Bevant illeti, aki még nem réoen is a mun­káspárti baloldal tagjának vallotta magát. Brown mindent elkövetett, hogy a tárgyalás menetét a szocialista tá­borban levő szociáldemokraták állí­tólagos kérdésére terelje. A Szov­jetunióban, mint ismeretes ilyen „kérdés" egyáltalán nincsen, és amennyiben egyes munkáspártiak azt hiszik, hogy esetleg az egyes népi demokratikus országokban felvethe­tő, úgy ez a kérdés természetesen ezen országok népének és hivata­los képvise.öinek a dolga. ...és annak következményei Hogyan reagál azonban Brown úr tettére a munkáspárti sa^tó? A News Statesman and Nation azt írja, hogy Brown „nagyon illetlenül és provokatíven viselkedett." A Tribúne című lap viszont így ír: „Amennyi­ben ezen a találkozón a hideghá­ború légköre uralkodott, úgy azért Brown úr felelős. Megjegyzései arra vallottak, hogy nem az álláspontok kicserélését kívánja, hanem viszályt akar szítani." Az eset a brit közvéleményben , kétféle visszhangot kelt. Egyrészt megelégedést a konzervatív sajtóban, amelynek így módja volt megállapí­tani, miszerint a szovjet államfér­fiaknak a brit konzervatív kormány-, nyal való tárgyalása sokkal békésebb légkörben zajlott le, mint megbeszé­lésük a munkáspártiakkal. A másik visszhang altalános el­lenszenvet és elégedetlenséget mutat a Munkáspárt tagjai sorában felülről egészen le, a végrehajtó bizottság egyes tagjait és számos képviselőt sem véve ki. Nyilvánosságra került, hogy mindjárt a wesminsteri „in­cidens" másnapján 40—50 munkás­párti képviselő petíciót írt alá, amelyben határozottan elutasítják Brown és társai viselkedését és kö­vetelik, kérjenek bocsánatot a szovjet államférfiaktól. Ily körülmények között a Mupkás­párt végrehajtó bizott:ága megkérte Bulganyin és Hruscsov elvtársakat, hogy jöjjenek még egyszer össze. Er­re a találkozásra április 27-én reg­gel került sor, vagyis elutazásuk reggelén. A szovjet államférfiakat Gaitskell, Griffth, Gooch és a párt főtitkára, Morgan Philiphs kerestek fel. A Transport Mouse (a Munkáspárt székhelye) jelentése szerint ez a meg­beszélés már kedvezőbb légkörben folyt le. Szükséges volna azonban, hogy ezt a jelentést tettek is köves­sék. Feltételezhető, hogy az angol Mun­káspárt, valamint .az SZKP közötti to­vábbi kapcsolatoknak alapját nem Brown úr éretlen kijelentései fogják képezni. Azt a rossz benyomást azon­ban. amit az április 23-i összejövetel az angol közvéleményben keltett, nem lesz olyan egyszerű elsimítani. A brit nép 6zéles tömegei helyesen látják a Szovjetunióhoz valő közeledés nagy jelentőségét. Mit gondoljanak afelől, hogy a konzervatív kormány ebben az irányban több előrelátásról tett tanú­bizonyságot, mint a Munkáspárt veze­tőségének egyes tagjai. A párt szá­mos jelentős tagjának az a nézete, hogy Brown fellépése jelentős mér­tékben ártott a Munkáspárt érdekei­nek. A News Statesman and Nation ve­zércikke ezt írja \ „Ennek a találko­zásnak (az április 23-i találkozásnak) világos következménye az, hogy a né­zetek konstruktív kicserélése helyett csak keserűséget idézett elő és azok malmára hajtotta a vizet, akik az an­gol-szovjet kapcsolatok terén a lehe­tő leif-osszabbat kívánják". A Daiiy Mirror című munkáspárti lap Brown és társai címére a következőket írja: ..Reméljük, hogyha még egyszer ellá­tooatnak hozzánk a szovjet államfér­fiak, úgy Brown kevesebb illetlensé­get, gyávaságot és tapintatlanságot követ el, mint ezúttal." „Nem vagyok kommunista — je­lentette ki Shinwell munkáspárti kép­viselő —. de ha vendégeket fogadunk és ha pozitív eredményeket akarunk elérni, igen fontos kérdésekben, úgy a lehető inkorrektebben kell viselked­nünk." Hozzáfűzte még. hogy szeren­c-sére az egyes jobboldali munkásoárti vezetők viselkedése azonos az egy­szerű angol nép nézetével. Két irányzat A Munkáspárt vezetőségében most két irányzat harca folyik. A2 egyik a régi politikát akarja folytatni, amely elutasít mindennemű együttműködést a kommunistákkal, mind odahaza, mind pedig nemzetközi méretben. A másik irányzat békülékenyebb, és nem zárkózik el egészen az együttműködés elől. főképpen nem a nemzetközi kap­csolatokban. A Munkáspárt tagjainak nagy többsége egyre láthatóbban ezt a másqdik irányzatot támogatja. Az április 23-i események következtében előállott állásfoglalás világosan mu­tatja, hogy egyre erősödik ez a má­sodik politikai irányzat. JiFI Hochmann OJ SZO 1956. május 4. /

Next

/
Thumbnails
Contents