Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-31 / 151. szám, csütörtök

India népe a második ötéves terv nagy feladataira készül A második ötéves tervben megkezdik valamennyi kőolajlelőhely kiaknázását az Indiai Köztársaság területén és ezzel teljesen jedezik India kőolajszükségletét. Képünk a Digbói kőolajmezőt mutatja. A népgazdaság fejlesz­tésében a második ötéves tervben jelentősen kiveszi részét a mezőgazdaság is. 1960-1961-es években a me­zőgazdasági termelés az 1955—1956-os évekkel szemben 18 százalékkal emelkedik. Képünk a Patnai Mezőgazdasá­gi Kutató Intézet dolgozóját mutatja, aki a burgonyapalánták nemesítéssel foglalkozik. A német újraegyesítés csupán a két német állam tárgyalásai útján valósítható meg Grotewohl elvtárs javaslata Bonnak Berlin, május 29. (MTI) — A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának keddi ülésén Grotewohl miniszterelnök kormánynyilatkozatot tett. Grotewohl élesen bírálta a bonni kormány újrafelfegyverzési politiká­ját, amely a legnagyobb akadály a német újraegyesítés útjában, s a né­met nép, Nyugat-Németország lakos­sáqa is mélységesein elítéli és el­utasítja. Grotewohl nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy a német újraegyesítés el­sősorban a német nép ügye, amely csupán a két német állam egymás­hoz való közeledése, tehát kizárólag a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek együttes tárgyalásai út­ján valósulhat meg. A miniszterelnök ebből kiindulva újra javasolta a bonni kormánynak, hogy a két német állam megbízottai üljenek össze s igyekezzenek meg­egyezésükkel elősegíteni a nemzetközi feszültség további csökkentését, Né­metország békés és demokratikus új­raegyesítését. Grotewohl a következő nyolc pont­ból álló javaslatott tette a Német Szövetségi Köztársaság kormányának: 1. Állapodjék meg a két állam ab­ban, hogy nem vezet be hadkötele­zettséget és korlátozza haderejét; 2. mindkét német kormány köve­telje, hogy tiltsák meg atomfegy­verek elhelyezését Németország te­rületén; 3. tiltakozzék együttesen a két né­met kormány, valamint a kelet-ber­lini elöljáróság és a nyugat-berlini szenátus a német szuverenitás olyan formájában történő megsértése ellen, hogy külföldi hatalmak kémközponto­kat tartanak fenn Nyugat-Berlinben; 4. Nyugat-Németországban szün­tessék meg az antimilitarista, de­mokratikus és a népek közti barát­ságért küzdő szervezetek üldözését, szüntessék meg az e szervezetek tag­jai ellen folytatott eljárást és bo­csássák szabadon az ilyen ügyekben elítélt személyeket; 5. tiltsák be Nyugat-Németország­ban valamennyi militarista szervezet tevékenységét, tisztítsák meg a nyu­gat-németországi közigazgatási és bí­rói hatóságokat a fasiszta és anti­szemita elemektől; 6. mindkét német kormány alkosson azonos törvényeket a háborús és faji uszítás üldözésére, valamint a népek közti barátság híveinek védelmére; 7. mindkét német kormány vesse latba teljes erejét a Németország két része közötti kereskedelmi, gazdasá­gi, kulturális és tudományos kapcso­latok kifejlesztésére; 8. elő kell segíteni a két német ál­lam parlamenti képviselőinek és a po­litikai pártok megbízottainak szemé­lyes érintkezését és parlamenti kül­döttségek kicserélését. Meg kell szüntetni a ceyloni brit támaszpontokat Colombo, (ČTK). — A Francé Pres­se hírügynökség colombói tudósító­jának jelentése szerint Bandaranaike ceyloni miniszterelnök május 28-án kijelentette, hogy a szigeten levő brit támaszpontok jövőjének kérdésére csak a következőket válaszolhatja: „A támaszpontokat meg kell szüntet­ni". Bandaranaike miniszterelnök továb­bá kijelentette, hogy néhány napon belül levelet intéz a brit kormányhoz, amelyben kifejti e kérdéssel kapcso­latos álláspontját. „Bejelentem a brit kormánynak, hogy országunkban nincs helye sem brit, sem más támaszpon­toknak", — jelentette ki Bandaranai­ke. Jelenleg szó sem lehet arról, hogy a brit támaszpontok kérdését bárki­vel is újból megtárgyaljam. Kormá­nyunk már elhatározta, hogy a tá­maszpontokat meg kell szüntetni." Külpolitikai jegyzetünk Oszd meg és uralkodj A gyarmatosítás tör­ténetében ez a jelszó újra és újra visszatér. Valahányszor ég a ta­laj az idegenek talpa alatt a gyarmatokon, előveszik a régi, száz­szor is kipróbált fo­gást. Egymásra uszít­ják a különböző nem­zetiségeket, a külön­böző vallásúakat, hogy míg azok marakodnak, eltereljék a figyelmet az igazi ellenségről és ők szép csendesen to­vább uralkodjanak, sőt még a rend védelmé­nek hazug álarcát is magukra öltsék. Még mindenki jól emlékszik a brit gyarmatosítók indiai „áldozatos tevé­kenységére", amelynek az lett a következmé­nye, hogy a vallási alapon szított torzsal­kodás embertelen vi­szállyá fajult, százez­rek keserves megpró­báltatásához vezetett és végül is India két önálló országra sza­kadt. Most Cipruson ls ki­felé áll a gyarmatosí­tók rúdja. A katonai terror visszafelé sült el. Minél több embert le­csuknak, annál több a gyarmatosítók ellensé­ge. Elő hát a régi re­cepttel: Oszd meg és uralkodj! Az önrendel­kezési jogot követelő ciprusi görögök ellen uszítják a sziget tö­rök lakóit. Üssék-ver­jék egymást. Ez mégis jobb, mint ha a gyar­Hibás kalkuláció dent azért, hogy a kommunisták be ne jussanak egyetlen köz­ségi, vagy városi kép­viselőtestületbe sem. A templomi szószék a választási agitáció leg­jelentőségteljesebb fó­ruma volt, de ezenkí­vül is felhasználták a kapitalista rendszer minden választási mód­szerét. Az egyik római ülébánia ezer lírával vette meg a választási igazolványokat. Máshol élelmiszercsomagokat osztogattak a papok a matosítókat ütik. A Reuter jelentése sze­rint a Nicosia melletti összetűzéseknek egy halott és 19 sebesült áldozata van. És, hogy a gyűlölködés teljes le­gyen, a brit katonai hatóságok, — akiket szívből utál a nép —• török tiszteket hívtak meg a szigetre. Lehet, hogy a fon­dorlatok kirobbantanak: még egy-két összetű­zést. Az is lehet, hogy Görögország és Török­ország között még job­ban elmérgesedik á helyzet, de az aligha válik a nyugati egy­ség hasznára és egy­általán nem biztosítja a britek Cipruson valő maradását. megígért szavazatokért, sőt a hatóságoknál pénzügyi segélyt is ki­jártak néhol. De az is előfordult, hogy a föld­reformkor földhöz jut-: tátott parasztokat meg­fenyegették, hogy el-* veszik földjeiket, ha .. > Egyszóval az előkészül let alapos volt, de... „ember tervez — isten végez" ... ''alahol hi­ba csúszott a kalku-' lációba, mert a balol­dalt nem érte az any­nyira óhajtott súlyos vereség. sz. b. UlllllllBilMlll Lil]ISIIBItHI1lllBIIBflS11BIIBl!lllSillllBllUIBIIBlllllHtHIHlBtlHHTlVI!BIISUBIlBIlBJHIlBIIV1H]lSIHItVltBlllfItllHI •fHlllliBtlVltBtfllfVtTVIHnHlrBIIVilBIlBllIlIVIIlUHIISIlIllIIIKLtltUUBiLKIBtULJBlJlItVmiIBItUl z Olaszországba utazó csehszlo­vák újságírók kis csoportjá­nak gyors változásban volt részük. Délben Prágában ebédeltek és este már Rómában vacsoráztak. Az indiai Air India International repülőtársaság hatalmas gépe, amely 70 utast szál­lít, a Prága—Róma közötti távolságot három óra alatt tette meg. A római repülőtér. Szüntelenül fel­szállnak és leszállnak a legkülönfé­lébb külföldi vonalak gépei, amelyek Párizsba, Londonba, Bernbe repülnek vagy pedig tovább a Közel- és Távol­Kelet vidékei felé. A taxi egy negyed óra alatt a Tiberius partján elterülő nagyváros közepébe vitt, az „Örök vá­rost" övező mezők és szőlőkertek barna és zöld színe lassanként eltűnik, a széles, aszfaltozott utcákat sok­emeletes városi bérházak szegélyezik. Sok az építkezés, szép, új házakat látunk a város különböző részeiben és majdnem mindegyik házat festői er­kélyek, színes zsalugáterek díszítik. — Rómában nincs lakásínség, ellen­kezőleg lakásfölösleg van — figyel­meztet bennünket olasz vezetőnk. Bizony ez olyan előny, amelyért Rómát bármelyik európai nagyváros megirigyelheti. A magyarázat egészen egyszerű. A házépítés Rómában spe­kuláció tárgya, a házak építőit a gyors és jó kereseti lehetőség ösztönzi. Egy szép modern lakásért 40—50 000 lírát kérnek, ami egy munkás egész havi tisztességes bérének felel meg. A re­pülőtársaság egyik hivatalnoka, akivel beszélgettünk, havonta 70 000 lirát kap kézhez. Vajon megengedhet-e magának ilyen lakást Rómának vala­melyik jobb negyedében? Egyszeriben megértjük, miért van annyi alacsony házikó, amelyek a pompás nagy paloták mellett lapulnak és amelyek éppoly jellegzetességei Rómának, mint Nápolynak vagy más olasz városoknak. A nagyváros forgalma óriási. Autő autó mögött oszlopokban halad a utcákon. Róma a turisták metropoli­sa, akik majdnem kivétel nélkül mmd kerékpáron vándorolnak. Kíváncsian forgatjuk fejünket. Egy kis autó vo­lánja mellett furcsa papi kalpag dí­szeleg, — a Vatikán valamelyik pap­ja ül ott, az autó mellett két apáca a scootrán, — egy kiskerekű motor­kerékpáron. Lám lám. itt is tért hódít a haladás. 4 0 .T S Z O 1956. május 31, UTIJEGYZETEK KÉPEK OLASZORSZÁGBOL Róma látképe a Szent Péter-templomról nézve. Általában a scootrák uralják a vá­rost, mindenütt nyüzsögnek. A nők a hátsó ülésen, rendszerint oldalvást ülnek. A közlekedés aránylag gyor?, bár Rómában kétoldalt lehet előzni és az utcák szélein, amelyek egyálta­lán nem mondhatók szélesnek — mindkét oldalon még parkolnak is az autók. Az olasz gépkocsivezetők ügyességét számtalanszor megcso­dáltuk. Erre bőven nyílt alkalmunk, mikor autójukkal vagy kis-autójuk­kal a Nápoly felett emelkedő Vezuv­hegy hatalmas szerpentinjein kanya­rogtak százméteres szakadékok felett. Az autóutak Olaszországban általában kitűnőek és pompásan vannak kar­bantartva. Enélkül elképzelhetetlen lenne az Olaszországban lebonyolódó óriási utiforgalom. A Rómából Na­poly ba vezető távországúton forgalmi­vámot szednek. Üzletek és emberek Mint minden turista, mi is legalább futtában megtekintettük a két évez­redes építészeti műremek varázsla­tos kútforrását, a Citta Vatikanot — a Vatikán Várost — megcsodáltuk a Colosseumot, a templomokat és palo­tákat, azokat a kulturális kincseket, amelyeknek az egész világ csodálat­tal adózik. De bejártuk az egész vá­rost is, a szűk utcácskákat, ahová nehezen jut el a napfény, sötét, árva mellékágait a ragyogó, színes, hatal­mas kereskedelmi útvonalaknak, a Via Nationalenak, a Via Vittorionak. A nagy üzletek áruval zsúfoltak, mindenütt gyönyörködhetik az ember a kirakatok ízléses tartalmában, de úgyszólván a nap minden órájában csaknem teljesen üresek. Még legtöbb vásárlót egy nagy kereskedelmi áru­házban láttunk. A római gazdasszo­nyok inkább a mellékutcákban s a piacokon vásárolják be a szükséges holmikat. Itt olcsóbbak az árak és zavartalanul folyik az alkudozás, míg az áru a kerekes tolókocsiról a há­ziasszony bevásárló táskájába vándo­rol. Igaz, a bor, narancs, gyümölcs — a hazai termékek — olcsók, de a hús és egyéb cikkek drágábbak és a gazd­asszony minden lirát háromszor is megforgat, mielőtt kiadja. Inkább szorosabbra húzni a nadrág­szíjat, spórolni az evésen, hogy több jusson a parádéra — így gondolkoz­nak a nagyvárosi asszonyok, ezt min­den nő megérti. A nagy városokban, Az olasz választá­sokról még nincsenek végleges eredmények, de azt már meg lehet állapítani, hogy a jobb­oldal vérmes reményei, hogy teljes vereséget mér a baloldalra, túl optimistáknak bizo­nyultak, mert a balol­dal több mint félmil­lió szavazattal kapott többet, mint az előző választásokon. Pedig igazán nem lehet a ke­resztényszocialista párt _,zemére vetni, hogy nem követett el min­BliailBMaHaaBllflllBllB11BIIB!IBIlflnaUBllBHBIIBIiBimilBliBllBI»IJBIIBtlBltBnaiiailBtiBliaiIBIIBIIBIIBtlBltaiiaiIflIlBI[BIIBtlBIIBIIBIlBIIBIIBIlBltBII. meghitt kis kávéházakban és büfék­ben. Csodálatos. hogy abban az országban, ahol minden második, har­madik látogató külföldi országból er­kezett, éppen a csehszlovákok örven-i denek megkülönböztetett érdeklődés­nek. Mindjárt a repülőtéren a vám­hivatalnok fejét csóválja útleveleink láttára: — Csehszlovákiából, lehetetlen! — mondja csodálkozva. Inkább németek­nek vagy franciáknak tartott bennün­ket. Mégis sokat tudnak rólunk még az egyszerű emberek is, akikkel a piacokon vagy kirándulóhelyeken ta­lálkoztunk. A haladó újságok tudósí­tásokat hoznak arról, hogyan él Cseh­szlovákia népe. Számos olasz lap azonban az olvasóknak néha nagyon vegyes történeteket tálal fel, amelyek bizony nem járulnak hozzá a népek közötti megértéshez. Olyanokat írnak, hogy nálunk egyáltalán nincsenek katolikusok, vagy pedig óva intik köz­társaságunk látogatóit, mindenféle ál­lítólagos „üldöztetéstől". Rámutathat­tunk, mily nagy az idegenforgalom Kar­lovy Varyban, ahol a franciák, angolok és tudja isten, milyen más külföldiek egyáltalán nem aggódnak semmitői. Legjobb érvünk a Lidová Demokrácia jól megtermett szerkesztője volt — azon párt lapjának munkatársa, mely­nek tagjai a hivők. Csoportunknak ez a részvevője maga is katolikus s így bizonyíthatja, hogy hazánkban vallás­szabadság van. Olaszországban sok barátra ' találtunk. Érdeklődtek a Csehszlovákiával való további keres­kedelem iránt, szívesen ellátogatná­nak fürdőhelyeinkre, megismernék Szlovákia szépségeit, mások meg sportolóink nevét ismerik. A Vezuv oldalán húzódó országút építésén dolgozó munkás a beszélgetés folya­mán elmondotta az olasz dolgozók fájdalmát: „Sok a munkanélküli ná­lunk, szakszervezeteink a 30 000 hra havi minimumért harcolnak, sokat kell még építeni a vidékeken. Egy­általán nem titok, mily nagy a nyo­mor Olaszország déli részében a föld­művelő lakosság és a munkások kö-i rében. Barátságban akarunk élni min­den országgal. Csehszlovákiát oly ipari országnak ismerjük, mely ezek­től a nehézségektől már mentesült." Olaszország haladó erői egyre erő­södnek s hangjukat figyelembe kell venniök az Olasz Köztársaság uralko­dó köreinek is. Lumir Hrudka Rómában, Nápolyban, Velencében, ahol egy jó kabát néha a jó kereseti lehe­tőség feltétele, az emberek általában jól és ízlésesen vannak öltözve. A nők háromnegyedes bő kabátokban, szűk szoknyákban, mokaszinnel a lá­bukon járnak, sokan a legújabb d.vat szerint fésülve, tarkóra hulló hajcso­móval. Az üzletekben feltűnik egy érdekes dolog: sok üzlet a külföldieknek en­gedményt ad a vásárlásnál. A külföl­diek jelentékeny pénzforrást jelen­tenek az országnak, alkalmazást tíz­ezrek, sőt százezrek számára, belőlük élnek a nagy és a kis szállodák, a tengerparti fürdőhelyek, a korál- és tengercsillag-árusok a velencei Lidón, rájuk várnak az üzletek és a ban­kok. Vannak Olaszországban barátoink Az olaszok vendégszeretete általá­nosan ismert és mi ezt teljes mér­tékben megerősíthetjük. Találkoztunk vele a Rómából Velencébe vivő tiszta vonatokban, amelyek pontosan közle­kednek. Az olaszok készsége kísért bennünket a gyönyörű Nápolyban, a

Next

/
Thumbnails
Contents