Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-29 / 149. szám, kedd

TITO ELVTÁRS MOSZKVAI LATOGATASA elősegíti a kapcsolatok megjavítását a keleteurópai országokkal Belgrád, május 27. (TASZSZ) — Á Politika vezércikkben foglalko­zott Tito elnöknek a Szovjetunióban teendő látogatásával. A cikk rámutat arra, hogy Tito el­nök hivatalos moszkvai útja fontos lesz a nemzetközi kapcsolatok meg­javításának és fejlesztésének útján. E látogatás jelentősége nem kor­látozódik két országra: Jugoszláviára és a Szovjetunióra. E látogatás fontos lépés lesz az Európában és világszerte kifejtett erőfeszítések terén, amelyeknek célja a béke megszilárdítása, a na­gyobb bizalom és a kölcsönös meg­értés megteremtése. Ezek az erőfeszítések, amelyek az államok és népek hatékonyabb köze­ledésére irányulnak, jellemzik ma a politikai tevékenyséqet Európában és Ázsiában — írja a lap. — A szovjet vezetőknek, N. A. Bulganyinnak és N. Sz. Hruscsovnak nemrég Nagy­Britanniában tett utazása, Guy Mol­let francia miniszterelnök és Pineau francia külügyminiszter moszkvai lá­togatása, a skandináv országok mi­nisztérelnökei és a szovjet államfér­fiak között Moszkvában lezajlott tár­gyalások és más látogatások bizonyít­ják, mennyire szükséges és hasznos manapság a nemzetközi kapcsolatok és a tárgyalások e formája. A mai nemzetközi viszonyok kö­zött a legmagasabb rangú állam­férfiak és politikusok tárgyalásai, tekintet nélkül arra, hogy ezek az A be grádi Politika vezércikke államférfiak és politikusok nagy, vagy kis országokat képviselnek-e, fokozzák a törekvést a további kö­zeledéshez, a békés egymás mellett éléshez és a nemzetközi együttmű­ködéshez szükséges feltételek meg­teremtésére, és bővítik a lehető­ségeket e célok elérésére. Ugyan­akkor megteremtik a feltételeket a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezéséhez. Tito elnök látogatása — mutat rá a lap — egybeesik a szovjet állam­férfiak, Bulganyin és Hruscsov ju­goszláviai látogatásának évfordulójá­val. A jugoszláv-szovjet kapcsolatok szempontjából ez a látogatás kétség­telenül kiemelkedő esemény. A bel­grádi nyilatkozat aláírása óta állan­dóan javulnak a szovjet-jugoszfav kapcsolatok, amelyek a békés egymás mellett élés, a kölcsönös megbecsü­lés, az egyenjogúság és a független­ség elvein alapulnak. A küszöbön­álló moszkvai látogatás és a tárgya­lások logikusan folynak e kapcsola­tokból, és ezek további elmélyülését fogják eredményezni a két ország • baráti együttműködése érdekében, az ^egyetemes nemzetközi közeledés ér­dekeivel összhangban. Jugoszlávia, amely az aktív egy­más mellett élés és a konstruktív nemzetközi együttműködés független politikáját követi, ily módon újabb ;lpést tesz a nemzetközi helyzet megjavítását, a béke megszilárdítását Megkétszereződött a termelőszövetkezetek száma Lengyelországban A lenqyel termelőszövetkezetek II. kongresszusa Varsó, május 27. (TASZSZ). — Szombaton Varsóban megnyílt a len­gyel mezőgazdasági termelőszövetkezetek II. kongresszusa. A kongresszus munkájában részt vesz Edward Ochab. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A. Zawadzki, a Lengyel Népköztársa­ság Államtanácsának elnöke, J. Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke és a lengvel kormány több más vezetője is. A vendégek között küldöttségek vannak a Szovjetunióból, a Kínai Népköztársaságból, Csehszlovákiából és a Német Demokratikus Köztársaságból. A. Kuligowski földművelésügyi mi- 10 600 mezőgazdasági t»rmelőszövet niszter beszámolójában ismertette a lengyel mezőgazdasági termelőszövet­kezeti mozgalom fejlődésének ered­ményeit és hiányosságait, részletesen foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyeket az úi ötéves terv tűz ki a lengyel falvak szocialista átszerve­zésére. Az utóbbi három év alatt a terme­lőszövetkezetek száma és tagjainak száma megkétszereződött. Lengyelországban ielenleg több mint kezet működik, ezek összesen több rnir.t 220-000 parasztgazdaságot ölel­nek fel. A beszámoló után megkezdődött a vita. A kongresszus vasárnapi ülésén a Lengyel Egyesült Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága, a kormány és a Nem­zeti Front Országos Bizottsága nevé­ben E. Ochab. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára üdvözölte a kongresszust. Külpolitikai jegyzetünk Tizenegyéves gyerekek életfogytiglani kényszermunkán Századunk a gyarmati népek fel­szabadításának évszázada. Ázsiában és Afrikában szüntelenül folyik az elkeseredett harc a nemzeti független­ségért. Népek milliói ragadnak fegy­vert szabadságukért, önállóságukért. Ma Algériában félmilliós francia had­sereg harcol az algériai hazafiak el­len. Malájföld miniszterelnöke beje­lentette a totális háborút a felsza­badító hadsereg ellen, Cipruson pedig akasztófák árnyékában harcol a nép önrendelkezési jogaiért. Egyes nyugati körök úgy szeret­nék feltüntetni a dolgot, hogy a gyarmatosítás már a múlté. Akadnak ugyan itt-ott „nézeteltérések" még, de azok majd csak megoldódnak, nem szabad erőszakolni a fejlődést, majd megérik a nép az önállóságra, és ak­kor majd a gyarmatosító hatalmak belátják, hogy jelenlétük fölösleges. Ez az átlátszó hazugság ma már nem. téveszt meg senkit. Hisz az elmúlt évtized a legjobban bizonyítja azt, hogy a nemzeti önállóság elérése ki­tartó, nehéz, súlyos áldozatokat kö­vetele harc eredménye. Szukarno indonéz elnök amerikai útja során a washingtoni sajtóklub­ban a múlt héten kijelentette: „Azt és a népek közötti teljesebb, kölcsö­nös megértés és egyenjogú együtt­működést célzó erőfeszítések felé. Tito elnök moszkvai látogatásával egyúttal folytatódnak azok az erő­feszítések is, amelyeket Nagy-Brítan­niáb^n, Törökországban. Görögország­ban. Indiában, Burmában, Etiópiában, Efiv'ptomban, Franciaországban tett látogatásai során feitetí ki a baráti együttműködés elmélyítése és kiszé­lesítése, valamint a béke megszilár­dítása érdekében. Ma már teljesen világos — íria a Politika —. hogy Tito elnöknek a Szovietunióban teendő látogatása újabb kilátásokat nvit meg a szo­rosabb együttműködésre, mert két olyan országról van szó, amelyek a szocializmust építik. Nem kétséoes. hopv a közeledés és az egvüttműködés fejlesztése során Tito elnök látogatása egyaránt előse­gíti maid a kelet-európai országok­kal valő kapcsolatok javítását, vala­mint a független és egyenjogú nem­zetközi együttműködés megteremté­sére iránvuló közös erőfeszítéseket. Jugoszlávia népei örömmel üdvöz­lik Tito elnöknek a közelíövőben a Szovietunióban teendő látogatását, mert úgy látják/; hogv ez úiabb lépés nemzetközi közeledés érdekében és elősegíti maid az eovetemes béke megszilárdulását, a két ország ba­ráti karcolatainak fejlődését. Különös feledékenység A moszkvai Pravda cikke A moszkvai Pravda vasárnapi szá­ma „Megfigyelő" aláírással cikket kö­zöl. Selwyn Lloyd angol külügyminisz­ter má.ius 21-én Newmarkban beszédet mondott — írja a cikk. — Beszédé­ben a szovjet-angol tárgyalásokról ki­jelentette: „A 6zovjet vezetőkkel nyílt és közvetlen tárgyalásokat foly­tattunk, amelyek során a világ és la­kosságának csaknem minden kérdését érintették. Sok kérdésben eltért véle­ményünk,' a tárgyalások azonban őszinték és udvariasak voltak, s én úgy vélem, hogy mindkét fél jóval érthetőbbé tette egymás számára ál­láspontját". Ezt a tárgyilagos és józan véle­ményt — írja a Pravda — mindenki méltóképpen értékelte, akinek érdeke fűződik a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhüléséhez. Ezek után logikusan azt várhatnók, hogy az angol külügyminiszter a nem­zetközi helyzet további javítását cél­zó, építőjellegű javaslatokat tesz. A valóságban azonban másképp történt: ellentétben azzal, amit beszéde ele­jén elmondott, hirtelen a kom­munizmus exportjá''-ról szóló fejte­getésekbe bocsátkozott. „Az oroszok jelenlegi energikus kampánya — mondotta Selwyn Lloyd — aligha katonai jellegű. Ezt a kam­pányt számos szakember, technikus, tanár és más szakértő végzi, s mind­Ű'abb terrorintézkedések Cipruson mondják nekünk, hogy a kolonializ­mus halott és hogy a döglött lovat ütjük." Válaszunk erre egyszerű: „Utazzanak Afrikába és lássák a saját szemükkel. A gyarmatosítás még klasszikus formájában sem halt meg". Hogy ez mennyire igaz, arra fényt vet Eileen Fletcher szociális gondozó megdebbentö vallomása a kényai vi­szonyokról. E. Fletcher a múlt év de­cemberéig a nők koncentrációs tábo­rában dolgozott. Vallomása szerint az angol börtönökben az angol hiva­talok által életfogytiglani börtönre és kényszermunkára elitélt 11—12 éves afrikai gyermekeket látott. Az ellenük emelt vádak: „Illegális ösz­szeeskiivés", „Szövetkezés felfegy­verzett személyekkel" és „Lőszerek rejtegetése". Ügy látszik, hogy ezt a vallomást nem lehet eltussolni, agyonhallgatni, mert Fenner Brocway képviselő ma az alsóház ülésén a gyarmatügyi minisz­ternek szegezi a kérdéseket a kenyai gyerekek elitélésével kapcsolatban. Bármi legyen is a válasz, akármi­lyen rafinált a kibúvó, a tényt nem sikerül letagadni, a brit gyarmatosí­tó',: keze alatt Afrikában még virág­zik a kolonializmus. London, május 27. (ČTK) — Saj­tóielentések szerint május 26-án Polisz és Pafosz városokban. Ciprus nyugati részén kimenő tilalmat adtak ki, amely szerint a rendőrségi záróra után a lakosságnak nem ízabad az utcákra mennie. Larnakban ez a ti­lalom, továbhi intézkedésig marad ér­vényben. Ezer főnyi brit katonai ala­kulat Ciprus északnyugati részében házkutatásokat tartott, hogv megál­lapítsa, vajon a lakosság nem tart-e otthon fegyvert. Lapjelentések szerint a brit ka­tonai tengerészeti erők a nyílt ten­geren, 15 mérföldnyire Limasszol ki­kötőtől feltartóztatták az „Agamem­non" görög utasszállító hajót és át­kutatták. A Reuter hírügynökség. jelenti, hogy Anthimosz püspök' számos nemzetközi szervezethez és közéleti tényezőhöz felhívást intézett, „vessék latba befolyásukat és segítsék hely­reállítani az igazságosságot Cipruson és a ciprusi problémát a demokratikus világ liberális szellemében megolda­ni". Anthimosz püspök továbbá rá­mutat, hogy gyakori összetűzésekre kerül sor a görögök és törökök kö­zött Cipruson és kijelentette: „El­ítéljük ezeket az erőszakos intézke­déseket, amelyeket a brit hatóságok fokozottan alkalmaznak a görög la­kossággal szemben. Tömeges bünte­tések, ítélet nélkUli bebörtönzések, a lakosság lövetése, a rendőrségi zár­óra bevezetése és más korlátozások mindennapos jelenségek Cipruson." Anthimosz püspök e felhívását el­küldte Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának, valamint más szemé­lyeknek és szervezeteknek is. ez a kommunizmus exportálásának célját követi, azzal egyidejűleg, hogy árucikkeiket és szolgálataikat expor-. tálják."­Felmerül a kérdés: milyen célt tű-, zött maga elé Selwyn Lloyd úr, mi­dőn a „kommunizmus exportjáról" szóló Ő6régi agyszüleményt ismételte meg? Vajon nem arról van-e sző, hogy újra le akarják engedni az utób­bi időkben kissé felemelkedett „vas­függönyt?"' Feltétlenül emlékeztetni kell arra, hogy a Szovjetunió és Anglia vezetői mindössze egy hónappal ezelőtt kö-i zös ny'latkozatot írtak alá a Szovjet­unió és az Egyesült Királyság kapcso­latainak további fejlesztéséről. E nyi-í latkozat világosan kimondja „Kívána­tosnak tartják, hogy a két ország kormánya mindegyik ország polgárai­nak minden lehető segítséget meg­- "jon abban, hogy megismerkedhes­senek a másik ország irodalmi, festé­szeti, szobrászati, színházi, zenei, film, rádió és televízió, közoktatás- és egész­ségügy terén elért vívmányokkal és tapasztalatokkal. Mit jelent hát ebben az esetben Selwyn Lloyd úr május 21-i newmarki beszéde: csupán különös feledékenysé­get? Ez jogos kérdés és a kôzvéleméný választ vár reá — fejeződik be a cikk. Idegen katonai támaszpontok létesítése ellen Peking, május 28. (ČTK). — Aminť az Üj Kína sajtóiroda jelenti, a Ma­láji Szövetség kulturális ügyeineíc minisztere nemrég felhívást intézett a néphez, hogy tanúsítson fokozott éberséget és harcoljon egyes orszá­goknak azon terve ellen, hogy Ma­lájt bevonják katonai tömbjeikbe. A miniszter kijelentette, hogy „katonai támaszpontok kiépítése Malájföldön háborúra vezet. Ezért mindig ellenez­tük és továbbra is ellenezni fogjuk katonai támaszpontok építését Maláj területén." Boestaman, a Rayat párt elnöké május 23-án kijelentette, hogy párt­ja ellenzi Maláj csatlakozását a SEATO-hoz és külföldi katonai tá­maszpontok építését Maláiföldön. HULLÓ CSILLAGOK IIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIillllMllllllllllllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHillll Robeson békeharca amerikaellenes ezt akarja bebizonyítani Paul Robe­sonról, a világhírű néger énekesről és békeharcosról az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság. Má­ra beidézték Robesont a bizottság elé, hogy meggyőzzék arról, hogy a de­M P 1 s Z 0 1056. május 29. mokrácia és a szabadság érdekében az a helyes, ha otthon marad, ha többé nem kér útlevelet és lemond a békeharcról. Egyáltalán nem való­színű, hogy az USA hivatalainak kí­sérlete sikerrel jár; Robesont nem­igen győzik meg, ellenben meggyőzik a népek millióit „az amerikai sza­badság korlátlanságáról". sz. b. ] A FRANCIA BURZSOÁ politikai élet egén üstö­kösként tűnt fel Mendés Francé. Akkor vállalkozott a francia kormány meg­alakítására, amikor elődei néhány hónaponként vál­tották egymást a francia politika kormánykerekénél a nemzetgyűlés bizalmi szavazásainak eredménye­képpen. 1954-ben lett mi­niszterelnök, amikor Fran­ciaország véres, sikertelen és sok áldozatot követelő háborút vívott Vietnamban az alapjaiban megingott gyarmati rendszer védel­mében. A vietnami nép felszabadító hadserege ez idő tájt olyan csapásokat mért a Vietnamban harco­ló francia egységekre, hogy ez a harc már a fran­cia gyarmatosítók számára teljesen reménytelennek látszott. A francia népnek — amely a háború nehéz terheit viselte — háború­ellenes hangulata a tető­fokára hágott. A vietnami vérontást el­ítélte az egész világ köz­véleménye s ennek nyo­mására ült össze a genfi nemzetközi értekezlet ís,^­amelyen a nagyhatalmak külügyminiszterei megtár­gyalták a vietnami helyze­tet. Ekkor alakította meg Mendés Francé az új fran­cia kormányt és bejelen­tette, hogyha június 20-ig nem jutnának megegye­zésre a vietnami háború befejezésének ügyében, kormánya önként vissza­lép. S a meghatározott idő­pontra megtörtént a meg­egyezés. Megszűnt a vér­ontás Vietnamban! Ezzel kapcsolatban le kell szögezni, hogy a viet­nami gyarmati háború megszüntetése a francia gyarmatosító körök vere­ségét jelentette s éppen ezért nem volt teljes össz­hangban a Mendés France­kormány politikai célkitű­zéseivel. A béke megköté­sét három tényező tette szükségessé: 1. A francia csapatok sorozatos veresé­ge és huzamos visszavo­nulása, 2. a francia nép ellenállása, 3. a világ köz­véleményének hatalmas súlya. MENDÉS FRANCÉ, az egyezmény egyik aláírója, ennek ellenére is egyszer­re népszerűvé vált Fran­ciaországban, arrlennyiben a vietnami békekötéssel a franciák millióinak óhaját segítette valóra váltani. Ám Mendés Francé igazi politikai arca csupán az­után rajzolódott ki. Még ugyanabban az évben, 1954-ben, közvetlenül ka­rácsony előtt került sor arra az emlékezetes, drá­mai jelenetekben bővelke­dő parlamenti vitára, ami­kor annak kellett eldőlnie, csatlakozik-e Franciaor­szág az Északatlanti , Egyezményhez, vagy sem, utóbbi esetben a tervezett agresszív katonai tömb még létrejötte előtt el­bukott volna. Mendés Francé a diplo­máciai húzások egész ská­láját vonultatta fel a szov­jetellenes katonai tömb létrehozása érdekében. így történt, hogy minden lehe­tő módszer felhasználásá­val második olvasásban csekély különbséggel si­került elnyernie a parla­ment többségét. Tehát Mendés Francé megtett mindent e támadó katonai egyezmény megteremtésé ­ért, amely ma az európai békés viszonyok rende­zésének legnagyobb akadá­lya, s amely lehetővé tet­te Nyugat-Németország remilitarizálását. Természetesen Mendés Francé e politikai „sike réhez" nagyban hozzájá­rult az a népszerűsége is, amelyet a vietnami béke megteremtésével szerzett. Igaz ögyan, hogy a má­sodik olvasásban sikerült átvinnie a Franciaország­ban nagyon is népszerűt­len törvényjavaslatot, de ezzel népszerűsége is el­homályosodott. Kormánya nemsokára meg is bukott. AZ IDEI JANUÁR 2-1 franciaországi választá­sokban és utána is Mendés Francé a népfront egyik legnagyobb ellensége ma­radt. Ekkor bekerült az új kormányba s rövid 5 hó­nappal ezután önként tá­vozott ebből a kormányból. Miért? V A híradás arról számol be, hogy nem értett egyet a kormánynak az algériai kérdésben tett intézkedé­seivel. Mendés Francé nem a katonai beavatkozást el­lenezte hanem követelte, hogv ezzel egyidőben meg­felelő politikai intézkedé­seket is kell foganatosítani S milyen politikai intézke­désekről lehet ez esetben szó? Csakis olyanokról, amelyek biztosítanák a ka­tonai beavatkozás sikerét és a gyarmati rendszer megszilárdítását szolgal­. nák. Mendés Francé állás­foglalása arról tanúskodik, hogy ügyes politikus a maga nemében, legalább is társainál ügyesebb. Talán csak ez lenne az egyedüli oka Mendés Fran­cé visszalépésének? Korántsem. Mendés Francé politikai állásfog­lalása a szovjetellenes és kommunistaellenes állás­pontra épült. Ennek a po­litikának eredményeként született meg az Északat­lanti Egyezmény is. A be­ígért korlátozások és biz­tosítékok Nyugat-Német­ország felfegyverzésében, amint az idő igazolta, nem jelentenek akadályt a re­vansisták terveinek való­ra váltásában. Nyugat-Né­metország gazdasága, ke­reskedelme máris komo­lyan fenyegeti Franciaor­szág érdekeit. Naponta nő a katonai veszély is. A NEMZETKÖZI ÉLET­REN számos változás ál­lott be, amelyek követ­keztében napról napra szi­lárdul a békés együttélés eszméje. Az Északatlanti Egyezmény, amelyért Men­dés Francé teljes odaadás­sal állt ki, most haldok­lik. Megbukott az a politi­ka, amelyért egy kártyára tett mindent. Ennek ter­mészetes következménye magának a politikusnak a bukása is. Mendés Francét üstökös­höz hasonlítottuk. Az üs­tökösnek éppen az a jel­legzetessége, hogy amilyen hirtelen feltűnik, olyan hirtelen le is bukik a vi­lágűrben. Mendés Francé is hirtelen ,tünt fel s ugyanolyan hirtelen . bu­kott le a politikai (írben, amelyet saját maga te­remtett maga körül. Zsilka László

Next

/
Thumbnails
Contents