Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-03 / 123. szám, csütörtök

A bolgár nép I 876. évi áprilisi felkelésének 80. évfordulójára A z 1876. április 20-i felkelés a bolgár nép ama forradalmi küz 'símének betetőzése volt, amelyet ötszáz éves török járom alól való felszabadulásáért vívott. A felkelés gondolata mélyen gyökeredzett a nép szívében. Kirobban tására meg voltak az előfeltételek. A felkelés előkészítésében tevékenyen részt vettek a nép széles tömegei. Az áprilisi felkelés a nemzet fegyveres feltámadása volt. Csak a szultán kormányával összeköttetésben álló burzsoá elemek voltak a felkelés ellen. Elárulták a felkelés előkészítését és a felkelést is. A bolgár forradalmárok küzdelmének kettős célja voltegj. 'szt a nemzeti, másrészt szo ciáüs felszabadulás a török feudalizmus igája alól. A harc külső jellege nemzeti volt, de belső tartalmára nézve szociális küzdelmet jelentett a török feudalizmus felszámolásáért és a haza gazdasági életének szabad fejlődéséért. A Balkán-félsziget népi tömegei egyaránt sokat szenvedtek a török feudális rendszer járma alatt. A Balkán Szövetség létrejötte nem a véletlen szüleménye volt, hanem az elnyomott nemzetek közös akarata, a szabadságvágya hozta l.tre. Az áprilisi felkelésben a szabadságért és függetlenségért küzdő leigázott balkáni népeknek szolidaritása nyilvánult meg. A nyugati nagytőkéseknek természetesen érdekükben állott a török feudális állam egységének megőrzése és ezért ellenségei voltak az elnyomott országok felszabadító mozgalmának. A törökök kegyetlensége teljes meztelenségében nyilvánult meg a felkelés elnyomásában. A testvéri Oroszország segítségébe vetett bizalom nem volt álomkép. A nagy orosz nemzet a felkelés alatt erkölcsi támogatást nyújtott a bolgár népnek. A felkelés leverése után fegyveres erővel segítette a bolgárokat. Oroszországnak a török szultán birodalma ellen az 1877—78. években folytatott győzelmes háborúja hozta meg a bolgár nép szabadságát. A z áprilisi felkelés lerántotta a ^ leplet a bolgár földbirtokosok áruló politikájáról. A bolgár földesurak örökösei és utódai, a bolgár burzsoázia az árulások egész sorát követte el a bolgár nemzettel szemben, és a haza sorsát a nyugati im"crialistáknak, függetlensége történelmi ellenségeinek érdekeivel kötötte össze. Az áprilisi felkelők a bolgár népre felszabadítójuk, az orosz nép iránti határtalan szeretetüket hagyták örökül. Ez a szeretet még jobban megerősödött, amikor a roskadozó cári Oroszország helyébe egy hatalmás szocialista állam: a Szovjetunió lépett, amely már másodízben szabadította fel Bulgáriát az idegen elnyomók, ezúttal a német gyarmatosítók uralma alól. A szocializmus és kommunizmus jelenlegi harcosai a nagy mü: a bolgár megújhodás folytatói. A nemzeti függetlenség és szabadság bátor harcosainak üzenete hagyatéka most válik valóra, hogy Bulgária, mely kivívta szabadságát és függetlenségét, erőssé és gazdaggá váljon, hogy maga döntsön sorsáról, hogy a népek között béke uralkodjék, hogy I az ember ne nyomhassa el, ne zsák' mányolhassa ki embertársát és hogy a szocializmus igazsága győzedelmeskedjék. Németország újraegyesítéséről mélyen hallgatnak Adenauerék A Kereszténydemokrata Unió kongresszusának sajtóv sszhanpja Stuttgart, május 2. (ČTK). — A nyugatnémet, svájci és francia lapok nagy többsége az Adenauer-féle Kereszténydemokrata Unió kongresszusának eredményeivel kapcsolatban hírmagyarázataiban azt a nézetet vallja, hogy a Kereszténydemokrata Unió eddig fegyelmezett soraiban is nyugtalanság, kétség és tettrehívás nyilvánul meg Adenauer politikájával szemben. Az a tény, hogy Adenauer kívánságának ellenére a kongresszuson Adenauer négy helyettesét választották meg a párt alelnöki tisztségére, az eddigi kettő helyett, az Aurore, a Figaro, a Neue Züricher Zeitung és a Tat lapok szerint Adenauer helyzetének meggyengülését jelenti. A Parislen Libéré hozzáfűzi, hogy a küldöttek legnagyobb része Adenauert tartja a legalkalmasabbnak, aki kéznél van, hogy a Kereszténydemokrata Unió győzelmet arathasson az 1957. évi parlamenti választásokon. Egyúttal azonban azt a nézetet vallja, hogy jobban ellenőrizni kell a kancellár döntéseit a bel- és külpolitikai kérdésekben. A nyugatnémet Der Mittag és az egységért, békéért és szabadságért küzdő németek szövetségének tájékoztató szolgálata élesen elítéli, hogy a kongresszus nem adott választ arra a kérdésre, hogyan kívánja elérni Németország újraegyesítését. A Frankfurter Rundschau foglalkozik Friedensburg bírálatával, amellyel Adenauer politikáját a Szovjetunió iránti kapcsolatok tekintetében illeti és megállapítja, hogy Adenauer éles fellépése Friedensburg ellen nm tántorította el a többi küldöttet attól, hogy hasonlóképpen kifejezést adjanak kétségüknek a bonni külpolitika céltudatosságát illetően és hogy követeljék a Moszkvával felvett kapcsolatok megerősítését. Mindkét fél azt vallja, hogy a lázas fegyverkezés káros A szovjet-brit tanácskozások eredményeinek sajóvisszhangja > NEW YORK, május 2. (ČTK). — Eden brit miniszterelnök azon kijelentéséről, hogy ez a tanácskozás „csak a kezdet-kezdete", a Star így ír: „Lehetséges, hogy ez a kijelentés még nem jogosít reményre, azonban semmi esetre sem lehet figyelmen kívül hagyni a tanácskozások eredményeit és olybá venni őket, mintha nem volna semmiféle jelentőségük". A lap hozzáfűzi, hogy most már az államférfiakra vár a feladat, hogy ezt a változást konkretizálják mindenütt, ahol remény van arra, hogy a helyzet jóra fordul. OTTAVA. (TASZSZ). — A kanadai közvélemény N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov nagy-britanniai látogatását nagy történelmi jelentőségű eseménynek tartja, amely hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhüléséhez és a béke megszilárdításához. A „Free Press" winnipegi lap jelentőségteljesnek minősíti N. Sz. Hruscsov londoni nyilatkozatát, amelyben rámutat arra, hogy véget kell vetni a lázas fegyverkezésnek. Mindkét fél — írja a lap — azt a nézetet vallja, hogy a lázas fegyverkezés káros. A „Globe And Mail" úgy véli, hogy a szovjet államférfiak nagy-britanniai látogatása hasznos volt mind a Szovjetunióra, mind Nagy-Britanniára és a többi nyugati országra nézve. A lap arról ír, hogy ezeket a látogatásokat folytatni kell. „Meg vagyunk győződve arról — írja a lap vezércikkében —, hogy a szovjet államférfiaknak meg kellene látogatniok az Egyesült Államokat. Azt hiszszük, hogy Kanadát és más nyugati államokat is felkereshetnék. És a nyugati államférfiak miért ne viszonozhatnák e látogatásokat? Eden miniszterelnök elfogadta a Szovjetunió meglátogatására szóló meghívást. Talán leszakadna az ég, ha Eisenhower elnök, vagy Dulles államtitkár szintén ellátogatnának oda, hogy megismerkedjenek a helyzettel? KOPPENHÁGA. (TASZSZ). — Valamennyi dán lap hírt hozott N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov viszszatéréséről Moszkvába és fogadtatásukról a moszkvai repülőtéren. A lapok részletes hírt közölnek N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov és a küldöttség többi tagjai nyilatkozatairól. A Land og Folk „A szovjet államférfiak megelégedésüket fejezték ki az elért eredmények felett és egyúttal sajnálatukat fejezték ki egyes munkáspárti vezetők reakciós és szovjetellenes magatartása felett" címen hozott hírt. HELSINKI. (TASZSZ). — A Kansen Lehti azt írja, hogy a szovjet államférfiak nagy-britanniai látogatásának nagy jelentősége van a nemzetközi politika további fejlődésére nézve. A lap hozzáfűzi, hogy a két állam közötti kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére vonatkozó egyezmény arról tanúskodik, hogy mindkét fél komolyan törekszik a kölcsönös kapcsolatok ápolására és a bizalom elmélyítésére. A Szovjetunió gépeket szállít külföldre i NEHANY SORBAN ODESSZÁBÓL Bombayba érkezett a Krasznodar nevű szovjet teherhajó, amely a Szovjetunió és India között Delhiben megkötött egyezmény szerint megkezdte a rendszeres hajójáratot. (TASZSZ) A NYUGATNÉMET PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM nyilvánosságra hozta az 1955—56 költségvetési év adójövedelméröl szóló jelentést. A jelentésből kitűnik, hoqv a nyugatnémet lakosságnak az 1955 1956 költségvetési év folyamán — mely ez év márciusában végződött — 3 555 millió márkával többet kellett fizetnie, mint a múit költségvetési évben. Az egyes tételek elemzése azt igazol ja, hogy a bonni állam bevételeinek növekedését a dolgozók fokozott adómegterhelése által érte el. (ČTK) A TOKIÓI SAJTÓ közlése szerint befejeződött a februárban indított bérharc. melyet a japán dolgozók a japán szakszervezeti főtanács kezdeményezésére kezdtek. A dolgozók harca eredményes volt. mert elérték berüknek 6—7 százalékkal való emelését. A bérharcban mintegy három millió jaDán munkás vett részt. (ČTK) JAPAr; AZ USA-TOL, a tokiói rádió közlése szerint két év alatt — az amerikai-iapán kölcsönös biztonsági egyezmény aláírása óta — több mint 720 millió dollár értékben kapott fegyvereket és lőszert. A mostani pénzügyi év folyamán az USA Japánnak még mintegy 150 millió dollár értékben küld fegyvert. (ČTK) Harcra fel toreádor! (Nochea post) Moszkva, május 2. (ČTK) — A novckramatorszki qépgyárban a Magyar Népköztársaság számára befejezték az „1700" jelzésű vékony bádoglemezhengerelő qép szerelését. Ez a gép 1.5 mm széles és 1,5—12 mm vastag acélbádoglemezeket hengerel. Az automatizált gép súlya 10 000 tonna és átszállítására több mint 400 vasúti vagonra lesz szükség. Ugyanez a gyár a Kínai Népköztársaságnak 3 öntödei darut készít, melyek mindegyike 275 tonna teljesítményű. Ezenkívül ugyancsak a Kínai Népköztársaságnak nyersvaskeverót gyárt. Az Ordzsonikidze harkovi traktorgyár első ízben szállított Görögországba és Egyiptomba „DT-54" jelzésű Diesel-lánctalpas traktorokat. További traktorszállítmány van előkészületben Indiának. E traktorok gyártásánál tekintetbe vették a tropikus éghajlat feltételeit. Újabb provokációk az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsóban New York, május 2. (ČTK) — Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa április 30-án megvitatta a kényszermunkáról szóló kérdést, amelyre vonatkozólag Equador, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia és USA küldöttségei terjesztettek elő provokációs határozati javaslatot. A kényszermunka kérdése a nyugati hatalmak képviselőinek a Gazdasági és Szociális Tanácsban a tervszerű gazdálkodást folytató országok, különösen a Kínai Népköztársaság ellen irányuló provokációs akciója. A. A. Szoboljev, szovjet küldött tájékoztatta a Gazdasági és Szociális Tanács tagjait az igazi helyzetről új Kínában és egyszersmind azokról a sikerekről, amelyeket a Kínai Népköztársaság gazdasági, szociális és kulturális téren elért. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a Kínai Népköztársaságról az Egyesült Államok által terjesztett rágalmakat mindenki, aki meglátogatta volt a Kínai Népköztársaságot, megcáfolta. Kényszermunka csak kapitalista gazdasági rendszerben létezhet, mondotta A. A. Szoboljev és megjegyezte, hogy az amerikai munkás minden két dollárnyi bére után a nagytőkés 1,22 dollárt tart meg magának. Josef Ulrich nagykövet, csehszlovák küldött beszédében rámutatott arra, hogy a kényszermunka kérdését az ENSZ-ben éveken át arra használták fel, hogy a tervszerű gazdálkodást folytató országok társadalmi berendezéséről rágalmakat terjesszenek, így pl. a Csehszlovák Köztársaságról is. Május 1 ünnepségei Ulan-Batorban A Mongol Népköztársaság fővárosának Központi terén, ahol a mongol nép vezérének Szuhe Bator-nak emlékműve áll, május elsején a dolgozók ezrei gyűltek össze. A díszemelvényen helyet foglaltak a párt és a kormány vezető képviselői, a vezető állami és közéleti dolgozók. A katonai díszszemle után a téren felvonult az ünnepi menet. Ä hidegháború és az erőpolitika alkonya NEMRÉGEN VOLT ÉPPEN tíz esztendeje, hogy Churchill, a brit impérium csatabárdja, a nemzetközi reakció zászlóvivője, Fulton amerikai városban tartott beszédjében megfújta a harci riadót — amint maga mondta — a „világbolsevizmus" ellen. Ezalatt természetesen a Szovjetuniót értette, azt a Szovjetuniót, amelynek önfeláldozó harci barátságát és hősiességét alig egy-két évvel előbb is, mint Anglia miniszterelnöke, annyiszor volt kénytelen az egész világ nyilvánossága előtt elismerni. Nyugaton sokan nagy jelentőséget tulajdonítanak Churchill fultoni, majd azt követő zürichi beszédjének s ezektől a megnyilatkozásoktól számítják a hidegháború kezdetét a Szovjetunió s a népi demokratikus országok ellen. Mi sem tévesebb természetesen, mint az ilyen felfogás. Az imperializmus harca a Szovjetunió ellen, annak hideg- és melegháoorúja az első szocialista állam ellen már a Nagy Októberi Forradalom másnapján megkezdődött, véres eszközökkel folyt a polgárháború és az intervenciók esztendeiben, s megvolt mint hidegháború a szocializmus szovjetunióbeli építésének egész ideje alatt. Gondoljunk csak a gazdasági blokádokra, a politikai elszigetelésre valő törekvésekbe, a mindenféle kommunizmusellenes szövetségekre, tömbökre és tengelyekre, nemzetközi szervezetekre, amelyek a két világháború közötti időben a kapitalista világ minden részén csak úgy burjánoztak. De nem szűnt meg a szocializmus országa elleni hidegháború a világtörténelem legnagyobb meleghábor-ija, a második világháború alatt sem azok részéről, akik formálisan mint szövetségesek harcoltak a Szovjetunió oldalán a fasizmus ellen. Vagy minek nevezzük a második front megnyitásának halogatását két hoszszú esztendőn keresztül, ha nem hidegháborúnak a Szovjetunió ellen. Felhozhatjuk a csehországi nagy ipari üzemek bombázásának esetét is a háború utolsó heteiben, amikor azoknak a Hitler elleni harcban már jóformán semmilyen hadászati jelentőségük sem volt, hogy világosan lássuk: Churchill említett fultoni beszédjével semmisem kezdődött s semmisem végződött — íz csak egy jelenség volt a Szovjetunió fennállása óta szüntelenül tartó hidegháborúban. .Mégis a Szovjetunió ellen vezetett több évtizedes hidegháború jellegében és jelentőségében az utóbbi években nagy változás állott be. Amint azt az SZKP XX. kongreszszusa megállapította, az elszigetelt, imperialista körülzárásban élő Szovjetunióból a szocializmust építő országoknak. a Föld lakosságának több mint egyharmadát felölelő szocialista tábora lett, amelyhez a béke megőrzésének kérdésében számos további ország csatlakozik. A béke kérdésében tehát — a Szovjetunió vezetésével — a Föld lakosságának nagyobb fele foglal egységesen állást a háborús gyújtogatok ellen. A világ béketáborának ez a kialakulása, annak következetes és határozott politikája, ami a koreai és a vietnami véres háborúk beszüntetéséhez vezetett, természetesen nem maradhatott hatás nélkül az imperialisták hidegháborút nyíltan hirdető, és a tömegpusztító fegyverek soha nem látott borzalmait előkészítő magatartására. A hidegháború — általában minden háború — megszűnt alkalmas jelszó lenni a szocializmus tábora elleni harcban s helyette az erőpolitika fogalmával és fenyegetésével kezdtek kísérletezni. Tárgyalni, mert a béketábor ereje láttára tárgyalni kényszerültek, immár hajlandók voltak, de ezeket a tárgyalásokat „az erő helyzetéből", értsd a diktálás módján akarták megvalósítani. Az imperialista körök legutóbbi ilyen kísérlete, vagyis az erő helyzetéből való „tárgyalás", a négy nagyhatalom külügyminisztereinek múlt év novemberében lefolyt konferenciája volt, amely éppen a nyugati hatalmaknak erőpolitikás álláspontja miatt eredménytelenül végződött. Elsőnek' az új baloldali francia kormány vette észre a megváltozott erőviszonyokat a világban, a hidegháború értelmetlenségét s az erő pozíciójából való tárgyalás lehetetlenségét. De nemcsak észrevette ezt a változást, hanem — az amerikai imperialisták minden fenyegetése ellenére — bátorsága is volt nyíltan megvallani megváltozott nézeteit. Guy Mollet kormánya a leszerelés kérdését például már nem hajlandó zsarolásra felhasználni mint Dulles, aki azt hirdeti: előbb Németország egyesítése és újrafelfegyverzése s csak azután lehet a leszerelésről s az európai biztonságról tárgyalni. A francia kormány megváltozott, erőpolitikaellenes álláspontja azonban — bármilyen nagy is morális-politikai jelentősége — egyelőre csak saját álláspont, amely gyakorlatilag a Szovjetunióval való tárgyalásokon még nem nyilvánult meg. Ezzel szemben Bulganyin és Hruscsov elvtársak angliai útja annak egész lefolyása azt bizonyítja, hogy a világ legnagyobb imperialista birodalmának konzervatív kormánya sem látja többé a lehetőségét és értelmét annak, hogy a Szov-* jetunióval kizárólag imperialista partnereivel együtt s az erő helyzetéből tárgyaljon. Ebben, hogy az angol kormány, a Szovjetunió közel negyven éves fennállása alatt először fogadta eddigi, a Szovjetunió elszigetelését, gazdasági blokádját hirdető és gyakorló álláspontját, hogy értelmetlennek látja a hidegháborút és az eröpolitikát s helyette az egyenrangú partnerek közvetlen, nyílt tárgyalásának útjára lép — ebben rejlik a londoni tárgyalások egyik legnagyobb jelentősége. Ez egyben — a megváltozott angol álláspont — a magyarázata annak is, hogy olyan ellentétes a tárgyalások eredményének kiértékelése. Az amerikai lapok többsége nem lát semmi eredményt s joggal, mert a monopolista érdekek szempontjából London nem hozott semmi pozitívumot. Már az angol jobboldali körök — kezdeti tartózkodásuk és ellenszenvük után — látni kezdik a reális utat, amin — ha végzetes hibát nem akar elkövetni — minden angol kormánynak, tehát a konzervatív kormánynak is haladnia kell. Mindenütt egyebütt pedig a világban, mindenütt, ahol az emberek többsége békében akar élni, lelkesedéssel fogadták a szovjet államférfiak angliai útjának tényét és eredményeit. Az angliai tárgyalások természetesen korántsem jelentik azt, hogy akárcsak az angol—szovjet viszonylatban is már sikerült volna megoldani a vitás kérdéseket. Erről természetesen nem lehet szó. De igenis megmutatták — az egész világnak megmutatták — a békés együttélés gyakorlati megvalósításának járható útját, megvalósították — újra hangsúlyozzuk, négy évtized múltán először — az angol—szovjet kapcsolatok reális alapját. Ezért örül minden békeszerető ember — politikai álláspontjára való tekintet nélkül — a szovjet államférfiak történelmi jelentőségű angliai útjának. Sz. L. 0 J SZÖ 1956. május 3.