Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-25 / 145. szám, péntek

A kosúti véres pünkösd 25. évfordulója * * m A történelmet nem lehet megállítani... A csehszlovák burzsoázia és jobb­oldali szociáldemokrata csatlósai a Masaryk-féle köztársaságban mindig bizonyos pátosszal hangoztatták azt a szót, „demokrácia". Sokszor külön­böző jelzőkkel látták el mint: „igaz­ságos'^ „tiszta", „humánus" demok­rácia. Mondhatták, mert ez nem ke­rült pénzükbe. Minden szótár úgy ma­gyarázta, hogy „démosz" görögül né­pet jelent. Tehát demokrácia a nép uralmát jelenti. Az alkotmány is ezt hirdette. Az ezerkilencszázharmincas évek gazdagok voltak véres eseményekben kettőt agyonlőttek és hetet megse­besítettek. A vérontás után letartóz­tatták Major elvtársat és néhány munkást. A burzsoázia elszámította magát, amikor azt hitte, hogy véres tetté­vel megfélemlítette a népet. Nem. Még elkeseredettebb lett a hangulat, nőtt a felháborodás, a gyűlölet. Meg­mozdultak a munkások, a földműve­sek, a dolgozó értelmiség. Az írók felhívással fordultak a néphez, fel­ébredt a becsületes emberek lelkiis­merete. Táviratokban tiltakoztak, gyű­léseket tartottak, megszólalt a kül­földi sajtó. A felelet az volt a bur­zsoázia véres provokációjára, hogy őket" — még mindig a fülemben csengenek. Zsabka Sanyi, aki még menyasszonyával délelőtt bejelentette, hogy házasodni készül, délután golyó­tól találva vérében fét rengett. Thur­zó Pistának pedig, aki mindig jó mun­kás volt, csendőrbajenett oltotta ki fiatal életét. Ezek a fiatalok már nem élték meg a felszabadulást, a szocia­lizmus építését. Kosút, Korompa, Ra­dotin, Duchcov, Habura, Dolná Lipová stb. ezek voltak első állómásai a Csehszlovákiában kibontakozó fasiz­musnak Major elvtársat bíróság elé állítot­ták. Itt a vádlottból vádló lett, aki a tárgyaláson merészen az osztály­Tüntesselek a Kosúti sortűz ellen! SEtrlflSzky elvt. máj 27. mnitusj twiédíb®. itai utun natodik kiaHía. XM 80 fltlt R y MUNKA Követeljétek Major elvtárs és az összes pro­lelárfoglyok szabadon­bocsátását! A KOMMUNISTÁK CSEHSZLOVÁKIÁI PÁRTJÁNAK (A UI. INTERNACIONÁLE SZEKCIÓJA) HETILAPJA XXII. évfolyam / 19. szám VllAt proletárjai eámüijeleh! 1931, május 31. vasárnap A Csendőrök Kosuton agyonlőttek négy földmunkást „Drágán fogtok megfizetni minden csép kiontott munkásvért " *** W WA ^ 6ottw*W efvtfrt februlr 0-1 pmt txntáébB. A győzctrpea Sii.-lefejezése után —• csendőrsortu* — négy hafott — Major elvtárs sebesülten börtönben. — A magyar urak ós cseh csendörök egy frontban. Az esetet a helyszínén bizottság vizsgálja ki. atnelynek tagjai: Kazár dr. a pozsonyi országos hivataltól, Schurmann dr. a galántai járási hivatalról. Simek dr. a pozsonyi ren­dőrigazgatósáKtól, Diítrich főhadnagy a pozsonyi országos csendőrparancsnokságtól, azon­kívül az államügyész, a vizsgálóbíró és két bírósági orSos. • Mivel Knssutiban tegnap este megállapították Majpr képviselő egyéb bűncselek­ményeit is (izgatás, fegyveres erő elleni erőszakosságokra való fölszólitás), a galántai esendörörs szükségesnek találta Major képviselő ellen büntető följelentést tenni és őt átadni a bíróságnak. A catántai járásbíróság vezetője, Bartal dr. bírósági tanácsos még tegnap este fél 9-kor behatóen kihallgatta Major képviselőt s a kihallgatá* alapján letartóz­tatottnak jelentette kJ. Majd beszállittatta a pozsonyi államügyészségre. VISSZAEMLÉKEZÉS Hfluszonöt évvel ezelőtt, 1931-ben, ilÜl amikor a világgazdasági válság Csehszlovákiát is fojtogatta, az urak a válság minden terhét a dolgozókra akarták hárítani. A munkaadók éh­bérért dolgoztatták a munkásokat. A galántai járás nagybirtokosai, élü­kön a Diószegi Cukorgyár uraival, még az életfenntartáshoz szükséges minimumravalőt sem akarták megfi­zetni a munkásoknak. hogy minél többen jelenjenek meg á gyűlésen. Ügy határoztam tehát, hogy délutánig meglátogatom Kugler Já­nos barátomat. Kugleréknál összetalálkoztam Májör István kommunista képviselővel és más elvtársakkal. Délután velük együtt kb. 30—40-en egy dűlő ütőn jókedvűen, mozgalmi indulókat éne­kelve mentünk Kosút felé. A kosúti Ostromállapot a galántai A csehszlovák burzsoázia, amikor <de is elérkezett a világválság, mindent megkísérelt, hogy feltartsa a forra­dalmi hullámot. Vérbe akarta fojtani a munkásmozgalmat, s rálépett a nyílt terror és vérengzés útjára. Ra­dotin, Duchcov, Dolná Lipová, Chust, Kosút, ezek a véres állomások örök­re bevésődtek a munkásmozgalom emléktábláiba. Mindenki várta a to­vábbi fejleményeket, mit hoz a hol­nap. Amikor a galántai járásban kitört a nagy földmunkássztrájk, a Diószegi Cukorgyár időszaki munkásainak na­pibére 9—10 korona volt, 10 órai munkáért. A nők 7, a fiatalok 5 ko­ronát kaptak. A galántai járási hiva­tal betiltotta a május 25-re kitűzött gyűlést Kosúton. Major István elv­társ, kommunista képviselőnek kel­lett volna beszédet mondania, mely­ben ki akarta értékelni a sztrájkolok által elért nagy győzelmet. A járás­ban tartózkodott Steiner Gábor elv­társ, kommunista szenátor is. A bur­zsoázia uszított ellenük, hogy Moszk­va bérencei, fellázítják a lakosságot és tönkre akarják tenni a szlovák mezőgazdaságot. A „rend fenntartá­sára" erős csendőrosztagot küldtek a községbe. Megérkezett Major elvtárs is a szomszédos Hegy községből vagy 40 ember élén. Most gyors egymás­utánban drámai jelentek következtek. A csendőrök elálltak a menetet. A parancsnok rárivalt a képviselő elv­társra, hogy igazolja magát. Major elvtárs engedelmeskedett és vissza akart térni, hogy megmondja a töb­bieknek, miszerint a gyűlést betiltot­ta- ' •.'. . »>•» • ; mmm ' O* oJobrtafe twtröría Y UHatto KJ 10— • fí fam rh < \ w Az ún. koldusutalvány, amelyre 10 korona értekben kaptak élelmiszert a munkanélküliek ták. Ekkor megvillant a csendőrpa­rancsnok k-irdja és Major elvtárs eszméletlenig a földre rogyott. A körülállók °egítségére akartak sietni, de közben már eldördült az első sor­tűz. A csendőrök eszeveszetten lőt­tek. Egy embert szuronnyal ledöftek. sok ezren léptek be Csehszlovákia Kommunista Pártjának soraiba. Még mindig magam előtt látom a pirosbetűs, Major elvtárs képével ki­nyomott belépési nyilatkozatot. So­kadmagammal aláírtam a belépési nyilatkozatot. Ügy éreztük akkor, meg kell bosszulnunk a kosúti és a többi véres áldozat halálát, le kell dönteni ezt a rendszert, amely kö­nyörtelenül legyilkolja dolgozó ifjú­ságunkat, reménységünket. Most is emlékezetembe idézem az életvidám tizenhétéves Dévát Jancsit, aki még rövid félóra előtt vígan énekelte a forradalmi dalokat, s amikor futás­nak eredt, leterítette őt a csendőr­golyó. Utolsó szavai, melyeket hörög­ve barátja fülébe mondott: „Mondd meg a szüleimnek, hogy tiszteltetem Bišli bíróság szemébé Vágta: „Senkinek sem jutott volna eszébe, hogy nyolc­órás munkaidőt követeljen, ha a kom­munisták nem szervezkedtek volna, senki sem kapott volna egy fillérnyi segélyt sem a munkanélküliség ide­jén, ha a CSKP nem irányította vol­na a tiltakozó akciót. A kapitalista rendszer nem örökéletű. Néró, Cali­gula, a Habsburgok meg voltak róla győződve, hogy uralmuk örökké fog tartani. A történelem forgását nem lehet megállítani. Az önök által meg­taposott forradalmi nézetek vissza­térnek a néphez, amelyből kiindultak. Erről tanúskodik a történelem, ezt ígéri a jövő." Es a jövő igazolta szavait... Široký és Major elvtársak a bratislavai kommunisták és ifjúmunkások kö­rében 1932-ben, amikor Major elvtárs 18 hónapi börtön után szabadlábra került. A kommunista párt által irányított vörös szakszervezetek sztrájkra szó­lították a mezőgazdasági idénymun­kásokat. A sztrájk sikerrel végződött. Hogy a sikerrel végződő bérharc ta­nulságait a nyilvánosság előtt levon­hassák, a párt a járási főnökségtől kért engedélyt. A járási főnök a nép­gyűlést sem Galántán, sem Diószegen nem engedélyezte. A kosúti dolgozók kérésének május 25-ére, pünkösd hétfőjének délután 3 órájára végül is eleget tett. Néhány diószegi ifjú már régebben megkért, hogy segítsek nekik meg­szervezni a környékbeli falvakban a proletár testedző egyesületeket. Érte­sülve a pünkösdi népgyűlésről, elha­tároztam, hogy én is Kosútra me­gyek. Kettesben, Fehér Gábor ifjúmun­kással kerékpáron utaztunk Bratisla­vából Kosútra. Az ismerős ifjak, akik­nek segítségére tervem megvalósítá­sánál támaszkodhattam volna, a kör­nyékbeli falvakban jártak, hírül vin­ni a népgyűlés időpontját, agitálni, temetővel szemben az árokban és a parkban csendőrök tanyáztak. Amikor a főútra értünk, láttam, amint a már előre bizonyos távolságokra állított csendőrök stafétaszerűen futottak a falu belseje felé. A Fő-utcát csend­őrkordon állta el. A templomban tar­tott a litánia. Amikor a termplomhoz érkeztünk, még nem volt három óra. Egyesültünk a templom előtt vára­kozó emberekkel. Jánošík főhadnagy, a csendőrosztag parancsnoka valamit mondott Major István képviselőnek (később megtudtam, hogy a népgyű­lés betiltását közölte vele. A képvi­selő ezt tudomásul vette s azt mond­ta, hogy akkor majd zártkörű gyülésre hívja a szervezett munká­sokat.) Amikor Major István vála­szolt a parancsnoknak, az úgy fejbe­ütötte őt a kard markolatával, hogy attól Major a földre rogyott. A kép­viselő közelében álló Thurzó István lehajolt, hogy felemelje őt a- földről, de ebben a pillanatban egy csendőr m.ooo Mtmkanelkuliek tömege a munkaközvetítők előtt 1929 1930 1931 i932 1933 Ez a diagram a munkanélküliség emelkedését mutatja az 1929—1933-as években. A feketével jelzett alsó számok Szlovákia adatait jelzik. MEGVÁLTOZOTT A KÖZSÉG KÉPE 1931-ben a galántai járás földmunkásai szilárd elhatározással sztrájkoltak az emberségesebb bérekért. A Diószegi Cukorgyár, a Glázer— Diamant, a kosú­ti Sternek, báró Fekete, Dudás Dani, Petrovics, Vá­rady és a járás többi mun­kaadói végül is kénytele­nek voltak elküldeni meg­bízottaikat a járásfőnök­ségi hivatalba, hogy egyez­kedjenek a sztrájkoló mun­kások megbízottaival, akik­nek élén Steiner Gábor és Major István képviselők voltak. A tárgyalások, il­letve a sztrájk a munká­sok győzelmével végző­dött. Ez alkalomból május 25-ére Kosútra népgyűlést hívtunk egybe, melyet, mint már ismeretes, a München előtti burzsoá­demokratikus állam csend­őrsége vérbe fojtott. A kosúti véres pünkösd fájó emlék, de a fejlődést nem lehet megállítani. A régi f«ldes cselédlakások helyén új, helyenként eme­letes házak állnak. Hat új lakásegységbe még ez év folyamán beköltöznek az állami gazdaság dolgozói. Oj negyed — téglából és salakból épült modern há­zak — hirdetik, hogy jobb az élet, könnyebb a meg­élhetés, mint a kapitaliz­mus idején. Korszerű eme­letes iskola, tűzoltóház, jobb utak és egyéb vív­mányok bizonyítják az új szocialista emberről való gondoskodást. Kosút szö\jíetkezetl fa­lu. Míg 1953-ban egy munkaegységre 19,41 ko­ronát fizettek, a termé­szetbeni járandóságokkal együtt, addig 1955-ben már 22,04 koronát kaptak ugyancsak munkaegysé­genként a szövetkezet tag­jai. Az 1956-os évre pénzben 22.— koronát, természetbenlekben pedig 6,96 koronát terveztek be munkaegységenként a szö­vetkezeti tagok. Kugler József. a puskájára tűzött bajonettjével át­döfte a szívét. Az összegyűltek ezt nem nézték tétlenül. A csendőrparancsnok a fegy­vertelen férfiakból, nőkből és gyerme­kekből álló tömegbe lövetett. A tömeg a lövések hallatára futni kezdett. A csendőrök „győzelmük mámorában" további sortüzet adtak a menekülők után. Az utca porában három halott: Thurzó István, Zsabka Sándor és az alig tizenhét éves ifjúmunkás, Dévát János maradt. Többen súlyosan, so­kan pedig könnyebben megsebesültek. Ez a gyilkosság a határokon túl is óriási felzúdulást váltott ki. „humanista" masaryki burzsoá köztársaság a vérontásért arcát­lanul nem a gyilkosságra parancsot adó csendőrtisztet, hanem Major Ist­vánt vetette börtönbe. Száraz József.

Next

/
Thumbnails
Contents