Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-22 / 142. szám, kedd

GÖRGŐI HALASTAVAK — Mindez ami itt van, csak a kezdet — mondja Petri Sándor, az Állami Halászat gazdasági vezetője. Fúj a szél a szilicei fennsík felöl. Fodrozza a halastavak vizét. Szokatlan látvány ezen a vidéken, főként annak, aki évekkel ezelőtt járt ezen a tájon. Mert csak nemrégen létesült itt ez a két halastó — a „Kis- és Nagy-Tó" ahogyan a tornagörgőiek mondják. Szép ez a völgy a szemközt húzódó két hegylánccal. Emitt a falu a hatalmas mészkőhegy lábánál, a falu alatt húzódó szántóföldekkel, rétekkel. Aztán az országút, s az út másik oldalán nagy zöld keretben a két tó. Megyünk az úton, amely a faluból vezet az országútra. Itt áll a barakk ajtaja fölött a felirás: „Állami Halászat." Benn irodák, szobák. A vezető felől érdeklődünk. Előttünk áll fiatalon, mosolygósan, napsütötte arccal Štefan Haramia, a Görgői Állami Tógazdaság vezetője. Pozsony vidékéről jött ide. Erdésznek tanult, majd halászati felsőszakiskolát végzett. Bemutatja munkatársait, a két görgői Petrit: Sándort és Lászlót. Kérdezősködünk s ö türelmesen magyaráz ktváncsi látogatóinak. — A Kis-Tö' 17, a nagyobbik 47 hektárnyi területű — mondja Haramia elvtárs. — Tavaly ilyenkor népesítettük be halakkal, tizenhétezer ponttyal. Nagyon fognak csodálkozni: ennek a töméntelen sok halnak mindössze 420 kg volt a súlya ... Valóban hihetetlennek hangzik. A 17 ezer hallatára tonnákra gondolunk, s legnagyobb csodálkozásunkra csak néhány mázsáról van szó." Persze megvan a magyarázata: fiatalok, alig egy évesek voltak a halacskák. S mire elérkezett a tél első hónapja, több mint tizenegyezer görgői ponty került a kassaiak és eperjesiek konyhájára. „Hát ilyen gyorsan fejlődnek? — kérdezzük mi laikusok. — Hogyan lehetséges ez?" Egyszerű a felelet. Amint a víz hőmérséklete eléri a 14 fokot, táplálják őket. Csónakról, lapáttal szórják a pontyoknak a gabonafélék keverékét. Petri Sándor azóta van a halászatnál, amióta elkezdték a tavak építését, mérését. Tehát a kezdet kezdetétől. A méréseknél segédkezett. Jól végezte munkáját, s mérnöke Csehországba küldte halászati gyakorlatra. Két és fél évig volt oda, s most a görgői állami halászat gazdasági vezetője. — Mindez, ami itt van. csak a kezdet — mondja Petri Sándor. Még sok minden van hátra, hogy teljes legyen halgazdaságunk. Jelenleg az etetéshez készülődünk, nemsokára annak is itt lesz az ideje. Na, meg gatakat javítunk ... Künn állunk a Nagy-Tónál. Szép ez a görgői határ. Ragyog a tavaszi nap a halastó víztükrében, üdezöld rétek, szántóföldek húzódnak AlmáVédekezzünk a répa kártevői ellen son, Körtvélytsen túl a Szilicei fennsíkig, a Szoroskőig, Tornáig. Virágzó gyümölcsfák mindenütt, a hegyoldalakon szőlőkertek. Velünk van Papp László is, az építkezés vezetője. A távolba mutat, ott ássák a harmadik halastavat, amely méreteiben többszörösen felülmúlja az eddigieket. Ott látjuk a már befejezés előtt álló hatalmas gátat, cementkockái messziről idevilágítanak a zöld háttérben. Mögötte a vízkieresztő, amely a hegy lábánál folyó Torna-patakba torkollik. — A legfontosabb feladatunk, hogy a gát építését minél előbb befejezzük. Ha idejében elkészülünk, október—novemberben már jöhetnek ide is a halak — magyarázza Papp építésvezető. — Gépekre volna még szükségem, akkor gyorsabb ütemben haladna a munka. Papp építésvezetőtől azt is megtudtuk, hogy folyamszabályozási vállalatunk számos helyen dolgozik. A perényi EFSZ-nek 120 hektár területen építenek 2 halastavat, Tornán egyet befejeztek, egy másikat 46 hektáron ebben az évben kell átadniok. Somodiban három kisebb tóban már halak is vannak. A méhészkei EFSZ-nek is lesz halastava, közelében kacsafarmot létesítenek. A percnyi szövetkezet a jövőbe néz, előrelátó. Ide küldte Csupka Pált tanulásra, hogy mire elkészül a halastó, képzett szakemberük legyen, aki jól kiismeri magát a haltenyésztésben. Csupka január óta van Görgőn, egyévi gyakorlatra jött ide. Szorgalmasan tanulmányozza a halászati szakirodalmat, s végzi a reá kiszabott munkát. — Minden hónap tartogat valami meglepetést a számomra — mondja Csupka Pál. — Nagyon érdekel minden. amit itt látok, tapasztalok. Sok mindent tanultam már eddig is, amiről azelőtt fogalmam sem volt ... A barakk körüli térségen serény munka folyik. Itt öntik formákba a betonkockákat a burkoláshoz. Beke Mihály négytagú csapata is itt dolgozik. Derekas munkát végeznek, 183 százalékra teljesítik normájukat. De a többiek sem maradnak messze mögöttük. Mindnyájan idevalók, a környék falcaiból járnak munkába: görgőiek, körtvélyesiek, almásiak. Itt dolgozik Mihalik Imre, a Görgői Helyi Nemzeti Bizottság elnöke is. Áprilisban szép munkaeredményt ért el, tervét a csatornaépítésnél 238 százalékra teljesítette. Halastavak létesülnek a Bódva és Tornapatak völgyében s a Kanyapta mentén. A szocialista gazdálkodás új, eddig figyelmen kívül hagyott tartalékokat tár fel. Dolgozóink aktivitása, az alkotókedv, a készség és akarat, a jobb jövőbe vetett bizalom a természeti és gazdasági adottságok új lehetőségeit tárja fel... Mészáros Gyula Ezalőtt három esztendővel új, veszedelmes kártevő támadta meg a cukorrépát Szlovákiában: a répaaknázó moly. Olyan tömegben fordult elő a rovar, hogy komoly veszedelembe sodorta a cukorrépa termelését. Alaposan meg kell tehát ismerkednünk ezzel a kártevővel és gondosan fel kell készülnünk a védelemre, hogy ártalmatlanná tegyük és megakadályozzuk a cukorrépára oly veszedelmes répaaknázó moly elszaporodását. Hogyan néz ki a kártevő ? A pille hasonlít az ismert ruhamolyhoz, de színe inkább kávébarna, szárnyszélessége kb. 10—14, milliméter. A kávébarna elülső szárnyakon fehérrel szegélyezett sötétbarna foltok láthatók. A pete átmérője 0.3— 0.5 milliméter. A kártevő színe eleinte szürkés-fehér, később sárgászöld, báboződás előtt szürkés-rózsaszínű. A fejlett hernyók hossza 10—15 milliméter. A világosbarna báb körülbelül 5—8 milliméter hosszú. Némelykor kevés szövedék veszi körül a bábot, amelyre gyakran apró rögöcskék tapadnak, úgyhogy a báb egybeolvad környezetével és nehezen fedezhető fel. A répaaknázó moly bábalakja a talaj mélyén, vagy pedig a mezőn marad és répahulladékban, hernyóként telel át. A prizmázott vagy vermelt cukorrépában a hernyó bebábozódhat és kifejlődhet. Április közepe táján megjelennek a pillék, amelyek azonnal párzanak, és a kikelt répára rakják petéiket. Az 1—12 petéből álló csoportokat a levél alsó vagy felső felületén találjuk, leggyakrabban a levélkék besodort széle alatt, közel az erezethez, vagy a répaszívhez, de olykor a répatest nyaka körül is. A kikelt hernyók a levél testébe fúrják magukat és elrej tőznek. A rejtőzködés 20—30 napig tart, majd a hernyók a talajba, vagy a répa száraz levelei közé húzódnak, ahol bebábozódnak. 8—12 nappal később a bábokból új pillék kelnek ki, megjelenik a répaaknázff moly új nemzedéke és az egész fejlődési folyamat elülről keadődik. A fejlődési folyamat 40—60 napig tart, mindig az éghajlati viszonyoktól függően. Milyen károkat okoz a répaaknázó moly ? Főleg »a fiatal szívleveleket rágja ki, megfúrja azokat, később pedig a répafejbe hatol. Legyöngíti a növényt, a fiatal egyedek elpusztulnak, a fejlettebbek elkorcsosodnak, cukortartalmuk csökken és cukoripari értékük alacsonyabb lesz. Hogyan Ismerjük fel a répaaknázó molyt a mezőn? Ha végigmegyünk a táblán, láthatjuk, hogy minduntalan felriasztjuk a pilléket, amelyek kiröppennek a levelek alól és rövid röp< ködés után ismét a levelekre telepszenek. Ha közelebbről vesszük szemügyre a növényt, látjuk, hogy a leveleket és a levélnyeleket aknajáratok futják keresztül-kasul, amelyek a hernyók garázdálkodása folytát! keletkeznek. Az aknajárat elején vagy végén nedves csöppek láthatók, amelyek az ürülékkel együtt megfeketedett anyagot alkotnak, ami szintén a kártevők ismertetőjele. Gyakran előfordul, hogy az észlelt tünetekből szívrothadásra következtetünk, s csak ha az ismertetőjele"k ismérveivel vesszük szemügyre közelebbről a növényt, jövünk rá, hogy répaaknázó moly kártevéséről van szó. í Hogyan védekezzünk e veszedelmes kártevő el.'en ? Fejlődése valatnennyi szakaszában irtsuk. Pusztítsuk a petéket, hernyókat, bábokat és pilléket. Vegyi anyagokkal elsősorban a pilléket és a fiatal hernyókat irtjuk, amelyek még nem furakodtak a növény testébe. Az irtáshoz DDT és HCH port használunk, mégpedig oly módon, hogy előbb DDT anyaggal porozunk. Felvilágosítást a járási növényorvostól kérjünk, aki pontosan megmondja a beavatkozásra legalkalmasabb időpontot. Porzásnál ugyanis fontos megállapítani a pillék rajzásának időpontját, vagy pedig azt az időpontot, amikor a fiatal hernyók kibújnak a petéből. A növényorvos útmutatása alapján másodszor 45 kg HCH készítményt szórunk szét hektáronkint, majd 50 kg DDT port. Hangsúlyozzuk, hogy az idejében történő beavatkozás rendkívül fontos, mivel a vegyi anyagok a növényben elrejtőzött fejlettebb hernyókkal szemben már hatástalanoknak mutatkoznak. Kísérjük tehát figyelemmel a lepkék rajzás: idejét, s eszerint cselekedjünk. Az agrotechnikai intézkedések kpzül a betakarítás ytárl azonnal végrehajtott mélyszántás (előhántós ekével) segít nagyon sokat, ezenkívül hasznos minden olyan növényápolási munka is, amely a növény sikeresebb és gyorsabb fejlődésére irányul. Szűcs Ferenc, járási agror nómus, Királyhelmec. REGGEL NYOLC ÖRA. A kiskövesdi EFSZ irodaablakán élesen süt be a reggeli nap, mintha figyelmeztetni akarná az ott ülőket — munkába már! Az udvarban egyhangúan kattog egy traktor, fogyasztva az üzemanyagot. Beljebb kerülünk az irodába.' Középkorú asszonyok, emberek ülnek a fal melletti lócákon. Az érdeklődés középpontjában a traktorista áll: ő viszi a szót. Az elnök, vagy más vezető funkcionárius után érdeklődünk. Azonban ilyent sehol sem látni. Talán ezért töltik a tagok várakozással az időt a legnagyobb munkaidőben. Mintha nem is kukoricavetés ideje volna, olyan nyugodtan és megelégedetten üldögélnek az emberek. Végre előkerül az elnök meg a többi hiányzó is s elindulnak, ki-ki a munkája után. A szövetkezet elnökével. Kassal Sándorral beszélgetünk. Érdeklődünk az eredményekről, további célkitűzéseikről, meg a hiányosságokról is. A beszélgetés nehezen indul. — Gyengén dolgozunk — ismeri el Kassai elnök. További szavai oly keveset mondanak, hogy kénytelenek vagyunk búcsúzni és más források után nézni, hogy többet tudhassunk meg a faluról s főképpen a szövetkezetről. ELLÁTOGATUNK a pártelnökhöz. Szalontai elvtárs, a közszükségleti cikkek helyi elárusító üzletének vezetője. Nagy munkában találjuk, a számadásokat készíti elő. Kérdésünkre pá>szavas választ ad, az is csupa panasz s összefüggéstelen tájékoztatás a helyi viszonyokról. — Nem dolgozik a pártszervezet, — mondja ki végül nagy nehezen Szalontai elvtárs — ez meglátszik a szövetkezet gyenge működésén is. Ez már kiindulópont lehetne, de Szalontai elvtársból nem lehet többet kihúzni. Egykedvűen forgatja papírjait, mintha valami nem egyezne. Kénytelenek vagyunk továbbállni. VALÓBAN NINCS KIÚT KISKÖVESDEN? Még egy lehetőségünk volna, a HN"B. Gyorsan búcsúzunk Szalontai elvtárstól s felkeressük a HNB irodáját. Erdélyi László elnök és Kobzos Béla titkár készségesen álltak rendelkezésünkre. Elmondották, hogy az EFSZ többek között azért működik gyengén, mert nem tartják be az alapszabályokat, a szőlőt nem összpontosítják, s egyes tagok háztáji gazdálkodása az egy hektárt is meghaladja. A továbbiakban arról is beszámoltak, hogy a szövetkezeti tagság két részre szakadt. Egyik rész azokból áll, akik nagyobb földterülettel léptek be s nagyobb kiterjedésű szőlőjük van. Ez a jómódúak" csoportja. A másik rész az úgynevezett „elégedetlenek", akik kevés földdel, vagy föld nélkül léptek be a szövetkezetbe. Arra a kérdésünkre, hogy 1952-től miért nem lehetett ezen változtatni, hihetetlen választ kaptunk. — Nehéz a falu, nehéz emberek vannak a községben — mondja Kobzos elvtárs. — Nincs kivel dolgozni — fűzi tovább a szót Erdélyi elvtárs — a HNB tagok nem járnak a gyűlésekre, nincs kivel biztosítani a feladatokat. Igen, de mit tesznek ők? Milyen példával járnak az élen? Erre nincs válasz. Vállvonogatás, nagy hallgatások után végül is kijelentik, hogy sok a nem oda való tag a szövetkeartben Más oldalról is hallottuk, hogy a szövetkezet elég gyenge eredménnyel működik. Tavaly 9 korona 50 fillér előleget fizettek, részesedés egy korona s néhány fillér volt, amit azonban az 1956. év terhére írtak fel. Ebben az évben 18 korona a munkaegység értéke. Előleget még csak januárra fizettek, azóta semmit. Nincs bevéte'.. mert kevés a termelés. Gyenge az állattenyésztés is. Az állománynál nincs meg , a tervezett létszám. A tervezett 170 szarvasmarha helyett 142-t, 270 sertés helyett 214-et, 51 tehén helyett 37-et és 45 anyasertés helyett 28-at tartanak. Jgy azután érthető, hogy nincs előrehaladás. Az állatok hasznosságc. siralmas. Volt olyan hónap — ez máig sem nagyon változott —. hogy az egy tehénre eső napi tejhozam 0,80 liter volt. A sertések legmagasabb súlygyarapodása 0,45 kg. PANASZ, KIFOGÁS, elégedetlenség mindenfelől. Nincs, aki kiutat találna a sok fogyatékosság útvesztőjéből. No, van hiba a tagok között is bőven. Pl. a 64 családból csak 30 dolgozó veszi ki részét a munkákból, míg a többi máshová is eljár dolgozni. Meg aztán az is érthető, hogy ha valakinek „háztáji" gazdaságában közel fél hektár szőlője van, azzal is sok a munka. Arról nem is beszélve, hogy a szőlő mellett még jelentős területű zöldséges Is akad az EFSZ által kimért fél hektáron kívül. Az mondják, hogy Kiskövesden hallani sem akarnak a szőlőterület, illetőleg a túlméretezett háztáji gazdálkodás leépítéséről. Ebből természetesen csak a tagoV. 50 százalékának van haszna. Nem csoda, ha a tagság valóban két táborra szakadt. Nincs rend a szövetkezetben — nincs megértés a tagok között. A vezetőség hanyag — erélytelen. Amit ma elhatároznak, azt holnap megmásítják. Nincs senki a vezetők között, aki harcolna a határozatok betartásáért. A helyi szervek? Azok sem zavarnak sok vizet. Szalontai elvtárs, a pártelnök naphosszat az üzletben birkózik a számokkal s ahelyett, hogy a pártszervezetet mozgósítaná, ezzel intézi e! a dolgokat „nincs időm". A párttagok jó példa híján még kevésbé törődnek a szövetkezettel. így jellemezhetjük a HNB munkáját is. Kobzos Béla titkár inkább bürokratikus, adminisztratív módon végzi a dolgát. Szerinte megszorításokkal s hasonló módszerekkel lehetne célt érni. Hát nem, Kobzos elvtárs! Van ennél jobb megoldás is. Meg kell szervezni a falu dolgozóit. Felvenni velük az állandó kapcsolatot s elsősorban a HNB tagokból kiépíteni egy olyan kört, amely tevékenyen képes minden probléma megoldásában közreműködni. Végül — s nem legutolsó sorban — kommunista példamutatással kiérdemelni a nép bizalmát. Ugyanez vonatkozik Erdélyi László elnökre is, akinek — mint EFSZ tagnak — többet kellene járnia a tagok közé, beszélgetni velük, s nemcsak ellenséget látni mindenkiben. Nincs ember hiba nélkül, de éppen ők volnának hivatva arra, hogy segítsenek a hibákat kiküszöbölni. Sajnos, ezt a helyi funkcionáriusok nem teszik. Ehelyett panaszkodnak a járási vezetőkre. Nem mondhatjuk, hogy ott minden jól megy, de elsősorban mindenki a saját házatáján seperjen. Ezt pedig csak úgy tudják megtenni, ha nem zárkóznak el a tömegtől. NEM KIELÉGÍTŐ a járásról kiküldött dolgozók munkája sem. Ott van például Szmolniczki Bertalan termelési szervező — egyébként a negykövesdi GTÁ brigádjának agronőmusa — aki benéz a faluba és máris elmegy. Hogy mit kellene tenni a javulás érdekében? Egyszerűen kijelenti, hogy ő már el sem tud képzelni kiutat a sok hibából. Meglepő ez a kijelentés. Nincs kiút! Arra persze nem gondol, hogy ha a gépekkel nagyobb segítséget nyújtanak a szövetkezetnek, neki .'s nagyobb volna a tekintélye. Csak egy példa: tavasszal elküldték a DT 54-es traktort, ekét azonban csak két hét múlva küldtek, pedig szántani kellett volna, ami eke nélkül bajosan megy. Nem kaptak sem trágyafelrakót, sem traktoros pótkocsit úgy, hogy még most is mintegy 7000 mázsa trágya vár kiszállításra. Hasonló gondatlanság történt az elmúlt ősszel is. Gépek hiányában nem végezték el 100 hektáron a mélyszántást, az őszi vetést is csak az utolsó pillanatban, amikor mfir alig Wietett a földre menni. Hol voltak SJckor a helyi funkcionáriusok, beleértve az EFSZ vezetőségét is? Hogy nem volt más megoldás, azt a lakosság közül senki sem hiszi el. Ilyen és hasonló mulasztások után nincs mit csodálkozni azon, ha nem járnak a gyűlésekre s olyan kijelentések hangzanak: „ők minket csak ne tanítsanak". Mi mást mondhatnak az olyan vezetőkre, akik csak akkor mennek s közösbe dolgozni, ha a háztáji földeket osztják . A tagság nincs érdekelve a közös termelés gyarapításában. Legtöbbje háztáji gazdaságát tekinti fő kereseti forrásnak. Miért? A válasz egyszerű. A szövetkezet vezetősége nem törődött azzal, hogy az igazi, szocialista nagyüzemi gazdálkodás feltételeit megteremtse. Van EFSZ, hát jó, legyen. De, hogy milyen, az mindig mellékes volt. Természetesen itt nyilvánult meg aztán a helyi szervek semmittevése is. SOK VOLNA LEÍRNI a Kiskövesden szerzett összes tapasztalatokat, Ajánlatos lenne, ha a járási szervek funkcionáriusai — akik a hibákat már felismerték — ne csak latolgassák a lehetőségeket, hanem elsősorban a helyi szervek munkáját mérlegeljék s legyenek velük szemben sokkal igényesebbek. Ne elégedjenek meg eddigi működésükkel. Ha itt rend lesz, utána majd könnyebben oldják meg a szövetkezetben fennálló fogyatékosságokat is. (i-nl