Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-02 / 122. szám, szerda

Biiiiaiiifgi és HrsiscscvilvSársak visszaérkeztek Moszkvába Moszkva, (TASZSZ) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, április 30-án reggei az Ordzsonikidze cirkálón Baltyijszkba érkezett. A kikötőben a város lakosainak ezrei gyűltek össze, hogy üdvözöljék a szovjet vezetőket. A cirkáló megérkezése után Kalinyinprád és Baltyjszk párt- és szovjet szervezeteinek vezetői, a társadalmi szervezetek képviselői felmentek a fedélzetre, ahol rövid gyűlés keretében melegen üdvözölték Bulganyin és Hruscsov elvtársat. Bulganyin és Hruscsov elvtárs repülőgépen folytatták útjukat és április 30-án megérkeztek Moszkvába. A központi repülőtéren N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot a szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető tényezői, a moszkvai dolgozók, a szovjet és külföldi sajtó képviselői, rádiótudósitók és filmezök fogadták. N A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov megérkezése alkalmából a központi repülőtéren a moszkvai dolgozók nagygyűlést tartottak, amelyen több mint 25 ezer ember vett részt a város különböző részeiből, hogy üdvözölje N. A. Bulganyint és' N. Sz. Hruscsovot Nagy-Britanniából való visszaérkezésük alkalmából. Az ünnepélyesen feldíszített központi repülőtéren mindenhol virágok díszlettek. N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov és kíséretének fogadtatására eljöttek K. J. Vorosilov, L. M Kaganovics, A. I. Kiricsenko, G M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, N. G. Pervuhin, M, Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, G. K. Zsukov, D. T. Sepilov, J. A. Furnceva és más vezető tényezők. A szovjet államférfiak repülőgépe 14.50 órakor érkezett meg a repülőtérre. A gépből kiszálló N. A. Bulganyint, N. Sz. Hruscsovot, I. V. Kurcsatov és A. N. Tupoljev akadémikusokat a repülőtéren összegyűlt hatalmas tömeg viharos lelkesedéssel üdvözölte. A pionírok N. A. Bulganyinnak, N. Sz. Hruscsovnak, I. V. Kurcsatovnak és A. N. Tupoljevnek nagy virágcsokrokat nyújtották át. Az Angliából visszatért szovjet államférfiakat a moszkvai ipari dolgozók nevében V. N. Rjabov, a Sarló és kalapács üzem kohásza üdvözölte, majd pedig Sz. L. Szoboljev elvtárs lépett az emelvényre és mondott üdvözlő beszédet. niányos kapcsolatok fejlesztése terén egyre szélesebb körú lehetőségek nyílnak. Kölcsönösen megismertük egymást. Őszintén kicseréltük nézeteinket a legtöbb igen fontos nemzetközi problémáról. Számos kérdésben mindkét fél kitarott a saját nézete mellett. sok kérdésben azonban azonos álláspontot találtunk. Emellett mind a két fél meqeqyezett abban, hogy a baráti együttműködés alapja az államok békés egymás mellett élése, ami független társadalmi rendszereink különbözőségétől. A békés egymás mellett élés szovjet külpolitikája teljesen bevált. Megfelel valamennyi ország és valamenynyi nép létérdekeinek. Általában a tárgyalások és látogatásunk eredményeit sikeresnek tarthatjuk. Jóllehet a tárgyalások folyamán idővel súlyos és feszült légkör alakult ki a mindkét fél számára elfogadható megoldásra való törekvés és az egyik, vagy a másik fél álláspontjának őszinte megindokolása megteremtették a bizalom és a kölcsönös megértés légkörét és ez lehetővé tette, hogy jó eredményeket érjünk el a tárgyalásokon. Látogatásunknak és tárgyalásainknak kizárólag baráti céljai voltak. A Nagy-Britanniával való kapcsolataink megjavulását nem a többi országokkal való kapcsolatainak rosszabbodása árán akarjuk elérni. A Szovjetunió mindig örömmel üdvözölte az egyes államok közötti barátságot, ha e barátság békés és nemes célokon alapul. A brit kormánnyal folytatott tárgyalásaink újból megmutatták, hogy a Szovjetunió békés külpolitikája jó eredményeket hoz. Számos országgal kötöttünk ióbaráti kancsolatokat, tevékenyen fejlődik politikai és gazdasági együttműködésünk velük, bővülnek kölcsönös kereskedelmi, tudományos és kulturális kapcsolataink. Ez a politika nemcsak nekünk hasznos, de kedvező befolyással van az egész nemzetközi helyzetre. Kiderül a nemzetközi látóhatár, fokozatosan megszűnik az emberek félelme a jövőtől, a béke erői növekednek és szilárdulnak. Kapcsolataink megjavulása NagyHr.tanniával csupán kezdetét jelenti az országaink közötti kölcsönös bizalom növekedésének, s új szakasz kezdetét jelenti a kapcsolatok és ' az együttműködés bővítésében. A kapcsolatoknak ez a megjavulása javára szoigál a béke közös ügyének és az egész világon a jó kapcsolatok fejlődésének. A Szovjetunió dicső Kommunista Pártjának és kormányának vezetésével továbbra is rendületlenül békés külpolitikát fog folytatni, amelynek célja a népek közötti barátság és együttműködés megszilárdítása. Az SZKP XX. kongresszusa által kidolgozott külpolitikai program, már meghozza pozitív eredményeit. Ez a program teljesen megfelel a Szovjetunió népei érdekeinek, az egyetemes béke és biztonság érdekeinek. Éijen a szovjet külpolitika, a népek közötti barátság és béke politikája. I kiválasszuk a kérdéseknek azt a körét, amelyekben kölcsönös megértést érhetünk el. Ügy vélem, hogy jó eredményeket értünk el, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a tárgyalásokra a kölcsönös bizalmatlanságnak eléggé hosszú időszaka után került sor. Nézetünk szerint az a legfontosabb, hogy megvetettük az alapját a Szovjetunió és Nagy-Britannia baráti kapcsolatainak felvételére, megjavítására és továbbfejlesztésére, ahoyyan ez megfelel országaink népei érdekeinek és hozzájárul az egyetemes béke megszilárdításához. A tárgyalások eredményei újabb bizonyítékát adják annak, hogy jóakarattal lehetséges az együttműködés és az államok békés egymás mellett élése tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. A tárgyalások eredményeinek nagy jelentősége abban rejlik, hogy új szakaszt jelentenek a nemzetKözi feszültség további enyhítésének útján, s fontos lépést a két ország közötti bizalom magjavításában. Nagy-Britanniai látogatásunk folyamán rendkívül szívélyes baráti fogadtatásban és vendégszeretetben részesültünk, amiért ismét őszinte köszönetünket fejezzük ki a brit népnek, Sir Anthony Edennek, az Egyesült Királyság miniszterelnökének és munkatársainak. Nagy-britanniai tartózkodásunk alatt Loncionon kívül jártunk Oxfordoan, Biľmingiiamban, Edinburghban és másutt Mindenhol kedvesen és barátságosan fogadtak bennünket. Sok időt szenteltünk a tárgyalásoknak és egyéb hivatalos formalitásoknak. És ezért, sajnos nem nyílott lehetőségünk arra, hogy az egyszerű emberekkel találkozhattunk volna Nagy-Britanniában. Azonban azok a találkozásaink is az angolokkal, amelyekre sor került, a britek figyelmessége látogatásunk iránt, és a mód, ahogy bennünket, mint a Szovjetunió képviselőit üdvözöltek, azt mutatják, hogy a brit nép barátságot óhajt a Szovjetunió népeivel. Meggyőződtünk arról, hogy a brit nép békére és az országunkkal való jóbaráti kapcsolatok fejlesztésére vágyódik. Beszédeinkben azt mondottuk az angoloknak, hogy a szovjet emberek baráti érzéseket táplálnak a brit nép iránt, amellyel együtt harcolt az első és második világháborúban a közös ellenség ellen. Ügy vélem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy országaink népe — a szovjet és a brit nép is — elégedettek a tárgyalások eredményeivel, mert tudják, hogy ez csupán a kezdetet jelenti, és a iövőben kölcsönösen közeledni fogunk egymáshoz. (Hosszantartó taps). Arra fonunk törekedni, hogv baráti kapcsolatokat vegyünk fel valamenynvi országaal a nemzeti függetlenség és szuverénitás tiszteletbentartása alapján, a területi sérthetetlenség, az egymás belüqveibe való be nem avatkozás alapián. Valamennyi nép szilárd és tartós békét vár, a nemzetközi feszültség enyhülésére vágvik. Az utóbbi időben e téren sok minden jobbra fordult. Az úgynevezett hidegháború teljes felszámolásának útjában azonban még nem kevés akadály áll. Ezeket az akadályokat főleg az USA egyes befolyásos körei támasztják, amelyeknek nem érdekük a nemzetközi feszültség enyhülése. Az USA-ban nyilvánvalóan még nem értek meg az előfeltételei annak, hogy eltérjenek a hidegháború politikájától. Ügy tűnik azonban nekünk, hogy az Amerikai Egyesült Államokban is már kezd feltűnni a kölcsönös megértés vágya. Erről tanúskodik többek között Eisenhowernek, az USA elnökének az amerikai Lapszerkesztők Társaságában nemrégen mondott beszéde is. Nyilatkozatának számos tézisével semmiképpen sem érthetünk egyet, mert ezek nem járulhatnak hozzá a kölcsönös bizalom megteremtéséhez. Az elnök beszéde azonban egyúttal értékes kijelentéseket tartalmaz arról, hogv az USA kész megvizsgálni a vitás problémák megoldásához vezető összes utakat, és hogy a szovjet kormány baráti kapcsolatokat tarthat fenn az USA-val. Reméljük, hogy ezeket a szavakat tettekkel fogják megerősíteni. A szovjet kormány az USA-val való baráti kapcsolatok felvétele mellett van épp úgy. mint ahogy baráti kapcsolatokat akar fenntartani a többi országokkal is, és e téren minden tólünk telhetőt megteszünk. Ha mindkét fél jóakaratot mutat, meggyőződésünk, hogv ki lehet küszöbölni számos meg nem értést, meg lehet javítani a Szovietunió és az USA kapcsolatait. Ha mind a két részről meg van ez a kívánság. akkor lépésről lépésre fokozatosan kiküszöbölhetjük a nézetbeli eltéréseket és megteremthetjük a nélkülözhetetlen bizalmat, elérhetjük a leszerelés problémájának, az atom- és hidrogénfegyverek betiltásának, s e feqyverekk folytatott kísérletek betiltásának megoldását. A Szovjetunió, az USA és az összes többi országok népeinek érdekében meq kell teremteni az államok közötti szélerkö»'ű kereskedelmi, kulturális és eavéb kapcsolatok fejlesztésének feltételeit. A hidegháború felszámolása. amire törekszünk, lehetővé teszi az emberiségnek, hogy felléleqezzék és minden erejét, törekvését ű.f anyagi- és kuitúrális értékek teremtésére összpontosítsa, s olyan értékeket alkossan, amelyek a népek iavát szolgálják. A szovjet kormány továbbra is lankadatlan energiával fog törekedni a nemzetközi feszültség megszüntetésére. a biztonság megszilárdítására és a tartós béke megteremtésére. Amellett vagyunk, hogy széleskörű kapcsolatok létesüljenek a világ valamennyi országának népei között, érintkezést akarunk felvenni a szocialista pártokkal. A kommunista és a szocialista pártoknak a különféle kérdésekről különböző a nézetük, elvi kérdésekben is eltér a véleményük. A dolgozók érdekében azonban a jelenlegi munkásmozgalom fő, alapvető kérdéseiben érintkezést tarthatunk fenn és kell fenntartanunk. Ezek a kérdések elsősorban a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívót harc, a tartós béke megteremtéséért, az országok közötti kereskedelmi és kulturális együttműködés megteremtéséért vívott küzdelem. Nagy-britanniai tartózkodásunk folyamán örömmel fogadtuk a munkáspárt vezető képviselőinek azt a javaslatát, hogy találkozzunk vélük és véleménycserét folytassunk azokról a fontos kérdésekről, amely a két pártot — az SZKP-t és a Munkáspártot érdeklik. Ez a találkozó létrejött. Elvtársak, nyíltan meg kell mondanunk, hogy "e találkozó után arra a nézetre jutottunk, hogy a Munkáspárt vezetőségében a vezető tényezők egy része reakciós, szovjeteűenes álláspontot foglal el. A Munkáspárt egyes vezető tényezői mind máig nem tettek le a Szovjetunióval, az SZKP-vel, a népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjaival kapcsolatos ártalmas nézeteikről. Nekünk előkészítettek és személyesen feltettek kérdéseket, valamilyen szociáldemokratákról, akik állítólag nálunk és a népi demokratikus országokban börtönben ülnek. Határozottan visszautasítottuk ezeket a provokatív kérdéseket. Ha ezek a munkáspárti vezérek jó szándékkal viseltetnének az SZKP iránt, más kérdéseket tettek volna fel Hiszen nagyon jól tudják, mindent megteszünk, hogy helyrehozzuk azokat a hibákat, amelyekre a múltban számos esetben sor került, és hogy rehabilitáljuk azokat az embereket, akiket ártatlanul ítéltek el. Jól tudják, hogy nemcsak a Szovjetunióban, hanem a népi demokratikus országokban is felülvizsgáljak azokat a bűnpereket, amelyekkel kapcsolatban bármilyen kétség merült fel. Erről az egész világ tud, jól tudják ezt a munkáspártiak említett vezérei is. Miért ráncigálták elő tehát ezt a kérdést, és más hasonló visszataszító kérdéseket? Azért, hogy megnyerjék a reakciósok tetszését. Más magyarázatot erre nehezen találunk. Csak a reakciósok számára előnyös a munkásosztály különböző osztagainak széthúzása és csak ők azok, akik a világon a legjobban félnek a munkásosztály egységétől. Egyes munkáspárti vezetőknek azok a kijelentései, hogy a munkásosztály érdekeit védelmezik, tehát éles ellentétben állanak tetteikkel. Hisz csak ritkán és bátortalanul szállnak szembe azon megtorló intézkedésekkel, amelyek számos tőkés országban a haladó tényezőket érintik. A mi nyílt kijelentéseinket, amelyekben hiányosságainkról és hibáinkról beszéltünk azért, hogy helyrehozzuk őket, tehát a Munkáspárt vezető tényezőinek egy része nyilvánvalóan úgy értelmezte, hogy ezt azért' teszszük, mert gyengék vagyunk és a reakciós erők valamilyen külső nyomást gyakorolnak ránk. Nem uraim. Erősen tévednek. Önöknek számolniok kell a mi szocialista államunkkal, a mi államunk vívmányaival, amelyeket népünk a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt vezetésével ért el. Csupán a reményüket vesztett opportunisták húnyhatnak görcsösen szemet és hagyhatják számításon kívül azokat a sikereket,'• amelyeket nénünk a kommunizmus felépítésében elért. Nem kényszerítjük önökre a mi utunkat, de erélyesen védelmezni fogjuk országunk munkásosztályának sikereit, barátaink sikereit, azokat a sikereket, amelyekért a dolgozóknak drágán meg kellett fízetniök. (Hosszantartó taps). Annak ellenére, hogy a munkáspártiak vendégei voltunk, erélyesen szembeszálltunk azzal a kísérlettel, hogy beavatkozzanak a szocialista országok belügyeibe, hogy megkíséreljenek kezet emelni ezen országok dolgozóinak vívmányaira. A megvadult reakciósok számos országban befeketítik az SZKP-t, azzal rágalmazzák, hogy állítólag ellenezzük a szocialista pártokkal való kapcsolatokat. hogy beszélünk ugyan a kommunisták és a szocialisták akciósegységének szükségességéről, de e mögött aljas terveket szövünk. Ez hazugság, amit a munkásosztály egységének ellenségei terjesztenek, és néhány álszocialista hagyja magát e rágalmaktői megtéveszteni. Védelmezzük a munkásosztály különféle osztagainak egységét. Áz élet azt bizonyítja, hogy ott, ahol ez az egység megvalósult, a dolgozók nagy sikereket értek el az alapvetli érdekeikért vívott harcban. Ezért pártunk továbbfolytatás az 5. oldalon). /V. A. Bulganyin beszéd® N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov a nagygyűlésnek beszámoltak angliai újtukról. Beszédüket a jelenlevők viharos lelkesedéssel fogadták. Beszélt továbbá A. N. Tupoljev és I. V. Kurcsatov akadémikus is. Drága elvtársak! Tizennégy nappal ezelőtt hagytuk el hazánkat, hogy Nagy-Britanniába látogassunk. Örülünk, hogy ma viszszatértünk hazánkba, Moszkvába és önöket őszintén üdvözölhetjük s megköszönhetjük a meleg és örömteli fogadtatást. Nagy-britanniai utunk, ahová NagyBritannia kormányának és Eden miniszterelnök úrnak személyes meghívására látogattunk el, nagy politikai és gyakorlati jelentőségű a britszovjet kapcsolatok és az egész nemzetközi élet szempontjából. A brit—szovjet politikai kapcsolatok számos éven át eléggé feszültek voltak. Nagy-Britanniával folytatott kereskedelmünk jelentősen korlátozott volt. A múltban felvett tudományos és kulturális kapcsolatok megszakadtak. Ez a helyzet nem felelt meg sem Nagy-Britannia, sem pedig a Szovjetunió érdekeinek. A két ország népeinek érdekei megkövetelték és megkövetelik ma, a szr.'ját—brit politikai, kereskedelmi, tudományos és kulturális kapcsolatok megjavítását és megszilárdítását. Nyilvánvaló volt, hogy az olyan nagyhatalmak kapcsolatainak megjavítása, mint Nagy-Britannia és a Szovjetunió, elősegíti a világbéke megszilárdítását és hozzájárul a népek biztonságihoz. Amikor Nagy-Britanniába mentünk, jól tudtuk, hogy sok nehézség vár ránk. . I£ nehézségek elsősorban abban rejlettek, hogy Nagy-Britanniának eléggé befolyásos köreiben a mi látogatásunknak nemcsak hívei, hanem ellenzői is vannak. Vannak olyanok, akik óhajtják a Szovjetunióval j való kapcsolatok megjavítását és olyanok, akik ellenzik ezt. E körök képviselői nem akarják figyelembe venni azt, ami mindenki számára már régen nyilvánvaló és kétségtelen. Nem akarják figyelembe venni azokat az alapvető változásokat, amelyek a nemzetközi életben beállottak. Letűnt a „hidegháború" ideje, csődöt mondott az „erőpolitika" és a nemzetközi életet egyre nagyobb mértékben befolyásolják a békés tényezők. Nagy-Britanniába attól az őszinte óhajtól vezettetve mentünk, hogy megtaláljuk a közös nyelvet, megteremtsük a bizalmat és kölcsönös megértést, s a kölcsönönsség elve és a jóakarat alapján megoldjuk azokat a problémákat, amelyek mindkét félnek érdekei. Nagy-britanniai tartózkodásunk alatt személyes jó kapcsolatokat vettünk fel Eden miniszterelnök úrral és munkatársaival. Tárgyaltunk velük, és ez volt nagy-britanniai látogatásunk egyik célja. Találkoztunk Nagy-Britannia közéleti tényezőivel, kereskedelmi köreinek képviselőivel Londonban, a londoni grófság városi tanácsán, Birmingham és Oxford városokban tett látogatásunk alkalmával. Ellátogattunk Skóciába, megtekintettük fővárosát, Edinburghot és találkoztunk ott a kereskedelmi és politikai körök képviselőivel. Találkoztunk és elbeszélgettünk a gyalogság, a katonai légierők és haditengerészet parancsnokságainak képviselőivel. Sajnos nem találkozhattunk és beszélhettünk a néppel. Az angol népet csak London és más vá rosok utcáin való útjaink folyamán láttuk. Annak ellenére, hogy nem volt. meg a megfelelő kapcsolatunk az emberekkel, mégis azzal a szilárd meggyőződéssel tértünk haza, hogy a brit nép nem akar háborút; békét, barátságot és együttműködést akat a szovjet néppel. Teljesen határozott az a benyomásom is, hogy a brit kereskedelmi körök óhajtják a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés és kereskedelem fejlesztését. Mindez kétséqtelenül befolyással volt a brit kormánnyal folytatott tárayalásainkra. Ezzel kaocsolatban főleg a nagy-britanniai Munkáspárt vezető tényezőinek velünk szemben tanúsított viselkedéséről kell említést tennem. A Munkáspárt vezetősége a velünk való találkozást arra használta fel, hogy politikánk, a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikája ellen irányuló kérdéseket tegyen fel és ilyen kijelentéseket tegyen. Bármennyire is különös, ez volt az egyetlen szervezet, amely viselkedésével megkísérelte látogatásunk légkörét megzavarni. A Munkáspártiak szervezete, végrehajtő bizottsága és vezérei voltak az egyedüliek, akik így viselkedtek velünk szemben. Megfelelő választ adtunk nekik. Nagy-Britanniában időnk legnagyobb részét Nagy-Britannia kormányával, Eden miniszterelnökkel, R. Buttler úr, lord-pecsétőrrel, Selwyn Lloyd küügyminiszter úrral és a kormány többi tagjaival folytatott tárgyalásokkal töltöttük. Találkoztunk Churchill úrral, a jelentős brit tényezővel. Tárgyaltunk a világbéke és biztonság szempontjából oly fontos problémákról, mint a leszerelés kérdése, a közel- és közép-keleti helyzet és Nagy-Britanniához fűződő kapcsolataink. Mik-tehát tárgyalásunk eredményei? Behatóan megvilágítják e tárgyalások eredményét a közzétett nyilatkozatok: a két kormány nyilatkozata és a londoni sajtókonferenciákon tett nyilatkozat. A tárgyalások eredményei természetesen még távol vannak attól, hogy megegyezést érjünk el valamennyi kérdésben. Mindenképpen mindaz, amiben a brit kormánnyal megegyeztünk, fontos és lényeges a szovjetbrit kapcsolatokra és a békére nézve. A fődolog az, hogy tárgyalásaink eredményei új feltételeket teremtenek államaink kapcsolatainak további megjavítására. A politika és a gazdaság terén, a kulturális és tudoN. Sz. Hruscsov beszéde Kedves elvtársak! Mint mindig, amikor visszatérünk hazánkba, most is végtelenül örülünk annak, hogy ismét önök körében vagyunk, drága moszkvaiak (taps)! Enged.iétak meg. hogy szívem mélyéből köszönetet mondjak ezért a forró üdvözlésért (taps). N. A. Bulganyin beszédében értékelte nagy-britanniai látogatásunk eredményeit. Csak annyit tehetek hozzá, hogy ez közös kiértékelés volt. Azért mentünk Nagy-Britanniába, hogy a brit kormány vezető tényezőivel való személyes kapcsolataink r A 0 J S ZÖ 1956. május 2. I útján kölcsönös megértést érjünk el és megtaláljuk az utat országaink kapcsolatainak további megjavításához. Nagy-britanniai utunkat hagyon sikeresnek tartjuk. A tárgyalások folyamán nyíltan kicseréltük nézeteinket, mind a brit-szovjet kapcsolatok kérdéséről, mind pedig a legfontosabb nemzetközi problémákról. A véleménycsere lehetővé tette számunkra, hogy jobban megismerjük egymást és megvilágítsuk, hogy álláspontjaink milyen kérdésekben közelednek és megtudjuk, hogy mindeddig milyen kérdések nem érettek meg még a megoldásra. Fontos ez, mert az ilyen világos megállapítása a kérdéseknek lehetővé tette, hogy