Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-17 / 137. szám, csütörtök

TECHNIKA ÖRIÁS CIKLOTRON A genfi nemzetközi atomkutató köz­pontban megkezdték egy óriás ciklot­ron építését. Szakértők szerint az épí­tés legalább hét esztendőt vesz igény­be. Az új berendezés méreteire jel­lemző, hogy egyedül a beépített mág­nes súlya 5 ezer tonna lesz. OJ FÉMLEMEZMEGMUNKÁLÁSil ELJÁRÁS Külföldön nagy jelentőségű fémle­mezmegmunkálás: eljárást dolgozta'; ki. Az új eljárással a préselendő leme­zeket nem drága, különleges ötvöze­tekbe préselik, hanem erre a célra készült gumibetétes formába. A VILÁG LEGHOSSZABB ALAGÜTJA A világ leghosszabb alagútjának épí­tését vették tervbe Japánban. A több mint 37 kilométer hosszúságú alagút Honshu szigetét köti majd össze a tenger alatt Hokkaido szigetével. Az építési munkálatok befejezéséhez leg­alább tíz esztendőre lesz szükség. KÉZlRÁS-TÁVIRÓ A híradástechnika legfrissebb újdon­sága a kézírást továbbító géptávíró. Az adókészülék írótömbjére leírt je­lek, térképek és rajzok azonnal meg­jelennek a távoli vevőkészülékben. Az átvitel kábeleken, telefonvonalakon, vagy rádióhullámok útján történhet Az íráshoz különleges golyóstollat használnak. SZTEREÓ-HANGFELVÉTELI ELJÁRÁS Rendkívül érdekes kísérletek foly­nak a „Sztereo"-hangfelvételi eljárás tökéletesítésével. Felvételkor a zene­kar két oldalán egy-egy mikrofont helyeznek el és a beérkezett hangim­pulzusokat külön-külön rögzítik. A lejátszásnál pedig két hangszóróval szintén külön-külön adják vissza sok­kal élethübben a felvett zenedarabo­kat, mint eddig. LÁTHATÓ BÁNYALÉG A napokban próbálták ki a Német Demokratikus Köztársaságban a bá­nyalég jelzésének új rfíodját. Külön­leges vegyszerekkel a robbanó gázt láthatóvá teszik és ez így a dolgozókat f.gyelmezteti a maximális mennyiség jelenlétére. Ha maximális mennyiség van jelen, egy önműködő szerkezet a figyelmeztetésen kívül még megindít­ja a fokozottabb szellőztetést is és így elhárul a bányarobbanás veszélye. OJ MŰANYAG Maríex, az új műanyag acetilénből készül, amely ellenálló a lúgok és sa­vak hatásának, magas szilárdságú, hő­állóképessóge is kitűnő. Alkalmazási lehetősége szeleskörű. Legelőször 'élelmiszer-csomagolásra és melegvíz­vezetékekre akarják felhasználná. HANGSZÓRÓ, MEMBRÁN NÉLKÜL Egy francia tudósnak sikerült mem­brán nélküli hangszórót készítenie. A hangszóró az INOPHON nevet kapta. A hangszóró magas frekvenciával szi­getelt légpárnával hozza rezgésbe a környező légteret. HŰTŐSZEKRÉNY FÉLVEZETŐKKEL Külföldön egy olyan hűtőszekrényt készítettek, amelyben a hűtést a fél­vezetők végzik. Ugyanis ismert az a jelenség, ha a félvezetőn elektromos áram halad keresztül, a vezető egyik vége lehűl, a másik pedig felmeleg­szik. Az új hűtőszekrény jóval keve­sebb áramot fogyaszt, mint a régi és mondhatni, hogy tönkretehetetlen. A forradalmi párl felépítésének lenini elvei ll!ll!ll!lllli!lllllllllllllllllllllini!lI!!IUIHIIIIIIIIilllll!IIIIill!;illllIllll!lllili:i iiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiüi! Generátorok falusi vízierőművek számára A Szovjetunióban különleges áram­generátorokat gyártanak a falusi ví­zierőművek számára. A kisebb erő­művek ugyanis olyan vízturbinákat használnak, amelyeknél a kerék la­pátjai mozgathatók. A lapátok és a vízszint közötti szög így szabályoz­ható. Ez lehetővé teszi a generátor számára azt az elengedhetetlenül fontos követelményt, hogy a percen­kénti fordulatszám — a vízállástól függetlenül — állandó legyen. A ge­nerátorra szerelt fordulat szabályozó berendezést a főtengelyen áthaladó különleges vonórudak kötik össze a turbina lapátjaival és így biztosítják a turbína s egyben a generátor ál­landó fordulatszámát. A különleges áramgenerátor 25 féle típusát gyárt­ják 200—1000 kilowattig terjedő tel­jesítőképességgel. z SZKP XX. kongresszusa ki­emelte a párt felépítésének lenini normáit, melyeket azelőtt gyak­ran megsértettek. Rámutatott arra, hogy sokkal behatóbban kell tanulmá­nyoznunk és a gyakorlatban alkalmaz­nunk Leninnek a pártról szóló tanítá­sát. V. I. Lenin behatóan feldolgozta a marxista párt ideológiai, szervezési, taktikai és elméleti alapjait. Az „Egy lépés előre, két lépés hátra" című könyvében, valamint más műveiben is azt tanította, hogy a párt a 'munkás­osztály élcsapata és a dolgozók .milliós tömegei kapcsolatának megtestesítője. Hogy a párt helyesen vezethesse az összes munkásszervezeteket, az egész dolgozó népet, egy pillanatra sem sza­bad gyengítenie kapcsolatát a dolgozó néppel, meg kell hallgatnia a tömegek hangját, tanítania kell a tömegeket és tanulnia kell tőlük. A kommunista tár­sadalomnak kommunisták által . való felépítése — mondotta V. I. Lenin az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártnak XI. kongresszusán — gyere­kes, teljesen gyerekes gondolat. A kommunisták csak egy cseppet, egy kis cseppet jelentenek az emberten­gerben. .. csak akkor irányíthatunk, ha helyesen fejezzük ki azt, amit a nép gondol. Enélkül a kommunista párt nem vezeti a proletariátust, a proletariátus nem vezeti a tömegeket' és az egesz gépezet széthull. Kommunista pártunk egy pillanatra sem feledkezik meg dolgozó népünk érdekeiről, alapszabályzatában vala­mennyi parttag kötelességévé teszi, hogy egyre szilárdítsa a tömegekkel való kapcsolatát, idejében reagáljon a dolgozók kérdéseire és szükségletei­re, a pártonkívüli tömegeknek meg­magyarázza a párt politikájának és határozatainak értelmét és emellett szem előtt tartsa, hogy a párt ereje és legyőzhetetlensége a néppel való szoros és megbonthatatlan kapcsola­tában rejlik. A pártunk alapszabályzatában lefek­tetett lenini elveket azonban sok esetben megsértettük, súlyos hibákat követtünk el. Ennek az elvnek a meg­sértése a személyi kultusz ápolásából származott, amely törvényszerűen a tömegektől való elszakadáshoz vezet. A személyi kultusz a párttagok pász­szivitását okozza. Abban a partban, ahol ápolják a személyi kultuszt, a párttagok nem hallgatják meg a nép hangját, nem tanulnak többé tőlük, megszűnnek önállóan gondolkodni, mert helyettük a „kiváló" személy gondolkozik, akinek „kizárólagos joga" valamennyi kérdésben dönteni, akinek joga van a csalhatatlanságra. A sze­mélyi kultusz kialakítja a marxizmus­leninizmustól idegen rendszert, az egyén autoritatív helyzetének rend­szerét. enin elvtárs továbbá a demok­ratikus centralizmus elvét magyarázva, — amely a párt szerve­zési kapcsolatainak alapvető pillére — különösen kihangsúlyozta a párton belüli demokráciát. A párton belüli demokrácia feltételezi, hogy vala­mennyi párttag tevékeny részt vesz a párt életében és kollektíván megtár­gyalja a pártélet legfontosabb kérdé­seit. A pártszervezetek és az egész párt normális tevékenysége akkor le­hetséges, — amint azt Lenin tanítot­ta —, ha szigorúan betartják a kollek­tív vezetés elvét, a pártot megóvják az ösztönszerűségtöl és az egyoldalú­ságtól a határozatok r"?ghozatalában. A párt története arra ^snít bennünket, hogy csupán ha következetesen ér­vényesül a kollektív vezetés elve, ha a kollektíva a bírálat és az önbírálat szellemében tárgyal, a párt vagy a közélet kérdéseiről, csak akkor vé­gezheti el sikeresen azokat a feladato­kat, amelyek elé a történelem állítja. Pártéletünkben sok helyütt durván megsértették ezt az elvet. Ez meg­nyilvánult abban, hogy egyes szerve­zetek nem hívták össze rendszeresen a É taggyűléseket, a pártbizottságok gyűléseit, elvi kérdésekről a tagok megfelelő részvétele nélkül tárgyal­tak, kevéssé gondoskodtak arról, hogy a napirenden szereplő kérdésekhez 3 lehető legnagyobb számú párttag hoz­zászóljon, megelégedtek csupán egyes befolyásos egyének, esetleg egy egyén véleményével. A választott szervek nem használták fel kellőképpen az aktívát a legfontosabb kérdések meg­oldására, hogy így készíthessék elő a határozati javaslatokat, amelyek magukban foglalnák a kollektív ta­pasztalatot. A munkáspártok története (és erre. különös hangsúllyal figyel­meztetett bennünket az SZKP XX. kongresszusa), arra tanít bennünket, hogy egy tapasztalat, még a legjobb funkcionárius tapasztalata sem pótol­hatja a széles pártaktíva tapasztalatát, arra tanít bennünket, hogy a kollektív vezetés ereje éppen a kollektíva gaz­dag tapasztalataiban rejlik. A kollek­tív vezetés elve megsértésének, annak a ténynek, ha a kollektív döntést egyének határozatával helyettesítik, nincs helye pártunkban, ez idegen pár­tunktól és ezért könyörtelenül harcol­nunk kell ellene. párton belüli demokrácia — tanította Lenin — azt jelenti, hogy minden egyes párttagnak elvi­tathatatlan jogai vannak, amelyekben senkinek sem szabad őt korlátoznia. A pártszervezeteknek kell gondoskod­mok arról, hogy a párttagok érvénye­sítsék a párt alapszabályzatában szá­mukra biztosított jogaikat, hogy teljes mértékben kifejlődjék a párton belüli demokrácia, amelyet lényegesen meg­sertett a személyi kultuszból szárma­zó nem marxista rendszer. A párttag­nak joga van részt venni a pártpolitika kérdéseinek megtárgyalásában, a pártgyűléseken bármelyik funkcioná­riust bírálhatja. Azt mondjuk, hogy a XX. kongresszus kinyitotta pártszer­vezeteink ablakait is, • amelyeken at teljes erővel beáramlik a lenini szel­lem. Valóban a legtöbb esetben így van. Pártszervezeteinkben a bírálat olyan módon fejlődik, mint soha az­előtt. Az elvtársak félelem nélkül, nyíl­tan rámutatnak a fogyatékosságokra, hibákra és követelik kiküszöbölésüket. Azonban rá kell mutatnunk arra is, hogy egyes elvtársak a párton belüli demokrácia elvét szembe állítják a centralizmussal. Ez például abban nyilvánul meg, hogy azt mondják, nem szükséges mindig alávetni magukat a felsőbb szervek határozatainak, e ha­tározatokat nem fogják tiszteletben tartani stb. Ez helytelen. Lenm- soha­sem helyezte szembe a centralizmust a párton belüli demokráciával. Ellen­kezőleg, azt hangsúlyozta, hogy ez a két rész dialektikus egységet, elvá­laszthatatlan egészet alkot. A centra­lizmus elvének érvényesítésével a párt sorainak egységét biztosítja. Ha a ki­sebbség nem vetné alá magát a több­ség akaratának, az egyén az egésznek, ha a központi bizottság határozatai nem volnának kötelezőek valamennyi szervezetre és párttagra, a párt nem alkothatna egységes erőt, nem volna az akarat és a tett egységének meg­testesítője, nem lehetne a törrtegek vezetője. marxista pártnak, ha meg akarja őrizni sorainak egysé­gét, érvényesíteni kell az egységes fe­gyelmet, amely egyformán kötelező valamennyi párttagra, funkcionáriusra és egyszerű tagra egyaránt. Hogy a proletariátus kivívhassa és fenntart­hassa a proletariátus diktatúráját, erős pártra van szüksége, amelyet vasfegyelem kovácsol egybe. Lenin azt tanította, hogy a szigorú fegyelem nem zárja ki a bírálatot, a nézetek harcát, hanem ellenkezőleg, a nézetek aktív harcát, a bírálat és az önbírálat fejlesztését tételezi fel. A mi köteles­ségünk, hogy a legjobb feltételeket teremtsük meg a szabad kritika és önkritika számára. Hisz ezt követeli tőlünk a párt alapszabályzata, Márton István wiuiHiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiniiiiNiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiii^ aiľaiiaiiaiiBitaiiBiiaiiaimnBiiBtianBiiatiana!i>iiii!aiiii!aiiaiiai]ai[BtiaiianBiianiiiaiTBiianBRniBiiaiiBiiiiTBiianaiiBiiaiiaiTBiistiaiia A qépek elhasználódásának prob­lémája a népgazdaság egyik legfonto­sabb kérdése és tekintettel azokra a körülményekre, amelyekről beszélni fogunk, jelenleg rendkívül fontos népgazdaságunkban. Tegyük fel a kérdést — milyen módon kopik a gép? Erre azt vála­szolhatjuk: kétféle módon. Első te­kintetre szembeszökő a gépek fizikai elhasználódása. Ez a gépek fizikai tulajdonságainak kopását, a fizikai alkatrészek elhasználódását jelenti. Mi okozza a gépek fizikai elhasználó­dását? Itt rá kell mutatnunk, hogy a gépek fizikai elhasználódásának kérdését gyakorlati munkánkban túl­ságosan egyoldalúan értelmezzük. Fe­lületes tekintetre ez a probléma úgy tűnik, mintha a gép fizikailag csu­pán működése következtében kopna. A valóság azonban az, hogy a gépek fizikai kopására sor kerül akkor is, amikor nem dolgoznak. Látjuk, hogy maga a gép fizikai elhasználódása kétféle fajtájú. A gép fizikailag el­használódik működése következtében és akkor is, amikor nincs üzemben. Felmerül a kérdés, hogyan lehetsé­ges, hogy a gép fizikailag elhaszná­lódik akkor is, amikor egyáltalán nem működik, sőt a gép tétlensége idézi elő elhasználódását? A válasz na­gyon könnyű. Mindenki saját munka­helyén megfigyelheti a fizikai elhasz­nálódásnak ezt a fajtáját. Ha a gép tétlenül áll, szükségszerűen ki van téve a természet pusztító erőinek, mint például a rozsdásodásnak stb. A gépek fizikai elhasználódása, amely működésük folyamán következik be, egyforma feltételek mellett annál na­gyobb, minél többet használjuk a gépet. A gépek tétlen állapotban va­ló fizikai elhasználódása viszont an­nál nagyobb, mennél kevesebbet hasz­náljuk a gépet. Hogyan akadályozhatjuk meg á gé­pek fizikai elhasználódását? A gép működése által okozott fizikai ko­A GÉPEK ERKÖLCSI KOPÁSA ŰJ szó 1956. május 17. pást a gép helyes kezelésével és gon­dozásával csökkenthetjük. A gépnek tétlenség alatti fizikai elhasználódá­sát azzal akadályozzuk meg, hogy áttérünk a többműszakos üzemre és ezáltal lerövidítjük a gépek tétlensé­gének idejét. Néhány szót mondot­tunk a gépek elhasználódásának el­ső módjáról — a fizikai elhasználó­dásról és rámutattunk, hogy maga a fizikai elhasználódás kétféle. Most meg kell magyaráznunk a gépek kopásának második fajtáját. Ezt erkölcsi kopásnak nevezzük. A gépek erkölcsi kopása nem látható a gép fizikai tulajdonságain. Lehet, hogy a gép, amely fizikailag nagyon kevéssé van elhasználódva, mert hosszú éveken át raktáron hevert, erkölcsi kopása következtében még­sem alkalmas arra, hogy használjuk. A gépek erkölcsi kopásának más okai vannak, mint a fizikainak. Tegyük fel a kérdést, mikor van a gép erköl­csileg kopva? S a válasz: ha a mun­katermelékenység növekedése követ­keztében ugyanez a gép olgsóbban gyártható, vagy a technika fejlődése következtében az adott művelethez úi konstrukciójú, természetesen na­gyobb teljesítményű gépeket gyárta­nak. Mindkét esetben — az első esetben a gép olcsóbb gyártása kö­vetkeztében, a második esetben a gép előnyösebb szerkezete következ­tében — azt látjuk, hogy nem gaz­daságos továbbra is a régi gépet használni a termelésben, még akkor sem, ha fizikailag nincs is teljesen elhasználva. Meg kell itt mondanunk, hogy a fizikai kopás következmé­nyeit kiküszöbölhetjük, ha a gépet megjavítjuk. Az erkölcsi kopás kö­vetkezményeit azonban csupán úgy küszöbölhetjük ki, ha a régi gépen bizonyos műszaki javításokat eszköz­lünk, vagy pedig a gépet kiselejtez­zük és nagyobb teljesítményű gép­pel helyettesítjük. Gazdasági elméletünk még ä kö­zelmúltban tagadta gépeink erkölcsi kopásának fennállását közgazdasá­gunkban. A gépek erkölcsi kopásának létezését csupán a tőkés gazdasággal kapcsolatban ismerte el. Ezek az „el­méletek" ellentétben állottak a való­sággal és átvételük a gyakorlatban mérhetetlen károkat okozott. Mi okozza a gépek erkölcsi kopá­sát? A termelőerők fejlődése, nem pedig bizonyos gazdasági formációk termelési kapcsolatai. A gépek erköl­csi kopásának létezése a termelőerők fejlődésével függ össze. A gépek er­kölcsi kopásának tehát törvénysze­rűen fenn kell állnia ott, ahol a termelőerők fejlődrek. Ezért hiba, ha az erkölcsi kopást kizárólag egyes gazdasági formációk létezésével kap­csoljuk egybe. Igaz ugyan, hogy a tőkés termelési viszonyok mellett a gépek erkölcsi kopása más formában folyik le, mint a mi gazdaságunkban, de nem a tőkés termelési viszonyok okozzák a gépek erkölcsi kopását. Mondottuk már, hogy a gépek er­kölcsi kopásának tagadása gazdasá­gunkban nagy károkat okozott. Miben nyilvánultak meg ezek a károk? Első­sorban abban, hogy megzavartuk a technika fejlesztését és ezzel egyben a népgazdaság fejlesztését is, hogy elvesztettük a munkatermelékenység növelése oly fontos tényezőjének al­kalmazását, amilyen az új technika, így történt meg, hogy gépállomá­nyunk egy része elévült. Vegyük pél­dául a Nehézgépipari Minisztérium szektorába tartozó egyik döntő fon­tosságú üzemet. lm e az üzem gépállományának ösz­szetétele a gépek kora szerint: Az említett üzemben az 1—10 éves korú gépek száma 35,8 százalékot a 10—20 éves korú gépek száma 45 százalékot a 20—30 éves korú gépek száma 9,2 százalékot a több mint 30 éves gépek száma 10 százalékot tesz ki. Emellett meg kell mondanunk, hogy az említett vállalat a műszakilag aránylag jól felszerelt vállalatok közé tartozik. A gépek erkölcsi kopásának szem elől tévesztése közgazdaságunkban arra vezetett, hogy a gépek üzemké­pességének túlságosan hosszú idejét állapítottuk meg. így például a Ne­hézipari Minisztérium szektorá­ban a gépek működésének időtartamát kétváltásos üzemnél 22,5 évben állapították meg. Ezen idő alatt négy fő javítást terveznek be. Ha megnézzük a" fő javítások megha­tározását, ahogy azokat a Pénzügy­minisztérium és az Állami Tervhiva­tal keretutasításai megszabják é£ amelyek alapján a múlt év végéig a gépek fő javításait végezték, akkor megállapíthatjuk, hogy a fő javítás alatt olyan javítást kell érteni, amely kiküszöböli az elhasználódás követ­kezményeit vagy a főalapok megká­rosodását s eléri azt, hogy a gépek és berendezések visszanyerjék ere­deti technikai tulajdonságaikat. Ve­gyük azonban a gépek 22 évi üzem­képességét az így meghatározott fő­javítással és akkor azt látjuk, hogy a gépek üzemeltetésének egész ideje folyamán - a mj esetünkben 22 év alatt — nagy pénzeszközöket fordí­tanánk a négy fő javításra anélkül, hogy megjavítanók a gépállomány műszaki tulajdonságait. Néhány példát soroltunk fel azon követelmények szemléltetésére, ame­lyek a gépek erkölcsi kopásának ta­gadásából származnak gazdaságunk­ban s rámutattunk azokra a követ­kezményekre, amelyek ezzel össze­függően az új technika fejlesztésének jelentőségét lebecsülő elméletből szár­maznak. Érthető, hogy a gépek er­kölcsi kopásának tagadásával össze­függ az új gépek szerkesztésének el­hanyagolása is, szem elől tévesztjük a gépszerkesztési munkát. Ha ta­gadom a gépek erkölcsi kopásának létezését, akkor körülbelül így beszé­lek: „A gépek a termelésben addig használhatók, amíg működnek". Ez azt jelenti, addig, amíg nem rongá­lódik meg annyira, hogy nem üzem­képes. Ha az adott kérdéshez ily módon közeledünk, ez szöges ellen­tétben áll a gazdaságosság rendsze­rével. Szükségszerűen arra vezet, hogy mindenáron, tekintet nélkül a ter-1 melési költségekre termelünk. A gépek erkölcsi kopásának taga­dása további veszélyt is rejt magá­ban. Ha tagadom a gépek erkölcsi kopását, arra a következtetésre ju­tok, hogy hosszú időn át biztosítha­tom a termelés növelését a már ré­gebben gyártott gépek segítségével, s ezzel kapcsolatban látnunk kell azt az utat, amely a gépek erkölcsi ko­pásának tagadásától népgazdaságunk­ban a nehézipar és főleg a gépipar­elsődleges fejlesztésének tagadásához vezet. Ha a termelést fejleszthetem a régi gépek segítségével (mert a gé­pek erkölcsi kopása nem létezik), miért kellene elsősorban a nehéz- és gépipart fejlesztenem, amelynek ép­pen az a feladata, hogy új gépek gyártását biztosítsa. Azok az intézkedések, amelyek az utóbbi időben az új technika fejlesz­tésének biztosítására történtek nép­gazdaságunkban, megteremťk mind­azon helytelftn állapotok kiküszöbö­lésének feltételeit, amelyeket gazda­sági gyakorlatunkban a gépek er­kölcsi kopásának tagadásáról alkotott helytelen nézetek oko-tak. Meg kell azonban mondanunk, hogy ezek csupán feltételek. A fő feladat konstruktőrjeikre hárul, akik bizonyára szívesen oldanak meg me­rész gépszerkesztéseket. E gépszer­kezetek megoldásánál azonban nem csupán a műszaki lehetőségekből kell kiindulnunk, hanem szem előtt kell tartanunk e beruházások gazdasági hatékonyságát is. JAROSLAV RYPOT A.

Next

/
Thumbnails
Contents