Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-17 / 137. szám, csütörtök

Ä jygo$i!ᥧk lankadatlanul küzdenek szebb jövőjükért Zdenék Nejedlý május 13-i rádióbeszédéből A MÚLT SZOMBATON délelőtt történt, hogy a ruzyni repülőtérről Jugoszláviába utazott a csehszlovák nemzetgyűlés 13 tagú küldöttsége. Ez a hír más körülmények között, mint teljesen magától értetődő, aligha keltett volna különös figyelmet. A parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatásának idejében élünk, úgy, hogy szinte csodálkozást keltett volna, ha e látogatások között nem szerepelne a csehszlovák parlamenti küldöttség látogatása a jugoszláv szkupstinában. A jugoszláv szkupstina elnöke nemzetgyűlésünket meghívta belgrádi látogatásra, hogy amint az ilyenkor szokás, a parlamenti küldöttség személyes tapasztalatokat szerezzen, mi minden történt a legutolsó látogatása óta a baráti államban. Nemzetgyűlésünk küldöttsége, mely a különböző pártokból és főosztályok képviselőiből állt, szombaton, május 5-én elutazott és délután megérkezett a belgrádi repülőtérre. Bevett szokás szerint fogadták a küldöttséged, elkísérték a városba és amint az ilyenkor illik, el is szállásolták őket. Ehhez nem kell kommentár. Zdenék Fierlinger, a küldöttség vezetője, a nemzetgyűlés elnöke szintén üdvözölte a fogadására siető jugoszláv tényezőket és köszönetet mondott a fogadtatásért. Fierlinger elvtárs azonban nem tudta megállani, hogy ne térjen ki azokra a rendkívüli körülményekre, amelyek között ez a látogatás végbemegy, amikor ezt mondotta: „Mélyen meghatva lépünk országuk földjére. Boldogok vagyunk, hogy a sajnálatos félreértések évei után — mi alatt a jugoszláv kormánytól való eltávolodást értette — felújítjuk baráti kapcsolatainkat." így kezdődött ez Jugoszlávia és a Szovjetunió között is, amikor 1955. június 2-án a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya a Szovjetunió államférfiaival közösen a két ország közötti baráti kapcsolat ápolásáról szóló nyilatkozatot írt alá. Bulganyin és Hruscsov akkori belgrádi látogatása a szenzáció erejével hatott és nagy hatással volt az európai feszültség enyhülésére. Elegendő, ha emlékezetünkbe idézzük, mi következett ezután — a két genfi értekezlet, a szovjet államférfiak látogatása az ázsiai országokban kétségkívül az említett látogatás következménye volt. A csehszlovák kiildött•ség látogatásának távolról sincs ilyen nagy jelentősége, mert hiszen az út már felszabadult, úgyhogy felhasználtuk a kínálkozó lehetőséget és nem kellett új utat törnünk. NAGYON SOK PÉLDÁT lehetne felhozni e baráti kapcsolatokról, amelyek nem számításból, hanem népünk hű szeretetéből eredtek. És amikor a testvér testvérének segítségére szorult, nem csalódott benne. Amikor a balkáni háború idején 1912-ben szamaritánus szolgálatra volt szükség, ifjaink és leányaink nagy tömegei jelentkeztek. És amikor München fenyegetett, a jugoszlávok felhívásra sem várva siettek, hogy segítségünkre legyenek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, mi történt a Szovjetunióban a jugoszláv katonai alakulatok keretében. Akkoriban nálunk mindenki az otthon küzdő' jugoszláv partizánokért lelkesedett, azonban a Szovjetunió területén is egységbe tömörültek a jugoszlávok nemzetiségi különbség nélkül és a haza megmentésére siettek. Gyakran voltam a jugoszláv harcosok között, mint a szláv bizottság küldötte. És milyen nagy örömünkre sžolgált, amikor hír érkezett arról, hogy az otthon küzdő jugoszláv partizánok között is létrejött a csehek és szlovákok alakulata, amely Ján Žižka nevét vette fel, azt a nevet, amely mindnyájunk számára oly sokat jelent. Amikor a Jugoszlávia és közöttünk, valamint a Jugoszlávia és a többi népi demokratikus államok közötti eltávolodásra kerüli sor, felhívtam a figyelmet, hogy ne sértsük meg a jó és becsületes jugoszláv nép érzelmeit. Ma, évek múltán ismét közöttünk vannak. Nem fér kétség hozzá, hogy sok minden megváltozott azóta. A jugoszlávok lankadatlanul küzdenek szebb jövőjükért, és becsületesen helyt álltak. Megkezdték az ipar, elsősorban a nehézipar építését. Acélöntődéket, hajógyárakat építettek, amelyekben legutóbb már tengerjáró hajókat i6 tudtak készíteni. Mennyi fáradságra és törekvésre volt szükségük különösen a kezdet kezdetén, amikor nem volt elegendő lehetőségük a munka gépesítésére. Nem hagyták magukat és a sebes Neretva folyón ma már villamosművek sorakoznak, amelyek nagyszerűen használják kí a víz esését, valamint a szűk sziklaszorosokat, ahol duzzasztógátak emelkednek. Mindez, a különböző eredmények, valamint a jugoszláv nép szorgalma és kitartása, minden bizonnyal megörvendezteti népünket. Egyszersmind sajnálja, hogy az építés idején nem siethetett a jugoszláv nép segítségére úgy, mint ahogy azt szívéből kívánta. Küldöttségünk, amint a hírekből kiviláglik, rövidesen meglátja a jugoszláv tengert is, amely népünket mindig annyira vonzotta. ADRIA, a gyönyörű szép, azúrkék tenger, a jugoszlávok számos fürdőhelyével és szállodájával, de mindenek fölött a természet páratlan szépségeivel, a régi emlékeivel. A látogatót megragadja a jugoszláv tengerpart festői szépsége, a szubtrópikus növényzet bujasága a sziklás hegyek tövében. És ha a városokba, Szplitbe vagy Dubrovnyikba látogatsz, úgy érzed, hogy ősrégi, elragadó emlékek világába léptél. És mindebből a legszebb maga a nép, mely bizonyára a mi népünket is éppoly szeretettel fogadja, mint az orosz testvéreket. N. A. Bulganyin ebédet adott a francia áilamférfiak tiszteletére NÉHÁNY SORBAN A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMBAN Maurice Faure, francia államtitkár és Walter Hallstein nyugatnémet államtitkár kétnapos tanácskozást folytatott a Saar-vidéki kérdésről. Ez értekezleten konkrét javaslatot dolgoztak ki a Saar-vidéki kérdés megoldására. Adenauer kancellár Mollet francia miniszterelnökkel e kérdésben június 2-án ül ö>zsze. (ČTK). — BREMENHAFEN KIKÖTŐJÉBE május 15-én megérkezett a Kingsporth Victory amerikai hajó az amerikai nehéz fegyverek első szállítmányával a nyugatnémet hadsereg számára. A hírek szerint a szállítmány harckocsikat, áqvúkat és páncélautókat tartalmaz. (ČTK). A DÉL-VIETNAMI KORMÁNY jelentette, hogy Dél-Vietnamba 350 főnyi további amerikai katonai misszió érkezik. A nyugati hírügynökségek jelentéséből kitűnik, hogy az amerikai katonai tényezők dél-vietnami miszszióik megerősítését elsősorban a délvietnami egységek kiképzésének szempontjából készítik elő. (ČTK). A BERLINI KELETI PÁLYAUDVARRA a május 17-re virradó éjjel befutott az a vonat, amely a prágai Nemzeti Színház operaegyüttesét hozta. A berlini közönség a következő napokban megismerkedik Dvorák Rusalkájávai, Smetana Daliborjával és Suchoň Az örvény című operájával a prágai operaegyüttes előadásában. (ČTK). LENGYELORSZÁGBAN az amnesztia alapján május 15-én több mint 30 ezer személyt bocsátottak szabadon. Ezzel lényegében befejeződött a kegyelemben részesült személyek szabadlábra helyezése. A lengyel ügyészségek és bíróságok most azokat az eseteket vizsgálják, amelyekben az amnesztia következtében a büntetéseket leszállíthatják. Ez az akció május végén befejeződik. (ČTK). Moszkva, május 16. (ČTK) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke május 16-án a Nagy Kreml Palotában ebédet adott Guy Mollet francia miniszterelnök és Ch. Pineau külügyminiszter tiszteletére. Moszkvában francia könyvkiállítást nyitnak meg Moszkva, május 16. (ČTK) — Csütörtökön Moszkvában a francia könyvkiállítást nyitják meg. A kiállítás május 30-ig tart, júniusban Leningrádba és Kievbe viszik. Ugyanabban az időben Párizsban és utána Bordeauxban és Lyonban a szovjet könyvkiállítást nyitják meg. A francia könyvkiadók -küldöttsége szerdán sajtóértekezletet tartott Moszkvában, amelyen a francia könyvpiacról tájékoztatták a szovjet és külföldi újságírókat. Franciaországban évente mintegy 10 000 különböző könyv jelenik meg 250 millió példányban. Párizsban néháný könyvkiadó foglalkozik orosz klasszikusok kiadásával. 1945 óta fokozódik a szovjet szerzők, különösen Solohov és Erenburg művei iránt az érdeklődés. A kiállítás megnyitásán részt yesz Guy Mollet francia miniszterelnök és Christian Pineau külügyminiszter is. A Szovjetunió politikája gyengíti az AtlantiSzövetség egységét Ottava, május 16, (ČTK). — Lester Pearson kanadai külügyminiszter, aki az Északatlanti Szövetség (NATO) három tagú különbizottságának tagja május 15-én beszédet mondott az alsóház külügyi bizottságának ülésén. Beszédében a többi között rámutatott arra, hogy „az új szovjet taktika", — ami alatt a Szovjetunió békeakciőit értette — gyengíti az Atlanti Szövetség egységét". Ezért — mondotta Pearson — a NATO tagállamainak külügyminiszterei párizsi ülésükön megegyeztek abban, hogy a NATO katonai erejét semmi esetre sem szabad gyöngíteni „legyen bár a szovjet politikának a Nyugattal szemben bárminő jelentősége". Fagyejev ravatalánál Moszkva, május 16. (ČTK). — Alekszandr Fagyejev tragikusan elhúnyt szovjet író holttestét május 15-én a moszkvai Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában ravatalozták fel. A csillárokat fekete kreppeí, az oszlopokat vörös és fekete posztóval vonták be. Magas állványon élő virágok között fekszik A. A. Fagyejev koporsója. A koporsó körül sok koszorút helyeztek el. 14 órakor megnyíltak a Szakszervezeti Ház kapui és a dolgozók tömegei eljöttek, hogy elbúcsúzzanak a -nagy írótól. Fagyejev kopor-! sójánál a szovjet írók állnak díszőrséget. A díszőrséget 3 percenként váltják. Az írók helyére a Szovjetunió kiváló vezető tényezői jönnek N. A. Bulganyinnal az élen. A délkoreai elnökválasztások a terror jegyében folytak le Szöül, május 16. (ČTK). — DélKoreában a május 15-i elnökválasztások a liszinman-ügynökök terrorénak jegyében folytak le. Az Üj Kína sajtóügynökség jelenti, hogy Szöul, Tegu és Uszan városokban és másutt az ellenzéki pártok választási bizottsági tagjait ütlegelték és lehetetlenné tették kötelességük teljesítését a választások lefolyásának ellenőrzésében. Szinhungban a demokrata párt választási bizottsági tagjait letartóztatták. Az United Press hírügynökség közölte, hogy egy amerikai televíziós társaság koreai fényképésze Jancsungban megfigyelte, hogy egyes polgárok kétszer is szavaznak, a liszinman-ügynökök azonban megakadályozták őt abban, hogy fényképfelvételeket készítsen. iiuniiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiMiiiiiiiii^iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiii Mim mim immimmmmm mmmimmmii mmumimimimmmii I

a a nemzetközi élet legégetőbb problémája a leszerelés kérdésének megoldása. Igaz ugyan, hogy a nemzetközi feszültség az utóbbi hetek, hónapok folyamán nagy mértékben enyhült, de a fegyverkezés s ennek következtében a háború' lehetősegének réme még mindig kisért. A fegyverkezés az a gát, amely a nemzetek között kialakuló bizafom útjába* áll. S amíg ez a bizalom hiányzik, nem lehetséges megteremteni a béke szilárd távlatait és a népek biztonsagát. Éppen ezért nem csoda, hogy a leszerelés kérdése napjainkban a nemzetközi politika' előtérében áll. Nemrégiben fejezte be munikáját Londonban az ENSZ leszerelési albizottsága. Sajnos, a hosszú tárgyalások nem vezettek a várt eredményre. A Szovjetunió küldöttsége számtalan új javaslattal igyekezett meggyorsítani és eredményre juttatni az albizottság munkáját. E javaslatok érdekessége abban rejlik, hogy azok a nyugati hatalmak előzetes javaslatait foglalták magukban. A Szovjetunió küldöttsége így igyekezett a tárgyalásokat előbbre vinni. Ám amint a Szovjetunió beleegyezett a nyugati hatalmak előzetes javaslataiba, azok saját javaslataiktól is visszatáncoltak. így az albizottság munkája teljesen sikertelenül végződött. Mindebből, világosan kitűnik, hogy az albizottság munkája a nyugati hatalmak politikája következtében zsákutcába jutott. A nyugati n0>""hatalmak mivel indokolják a további fegyverkezési hajsza szükségszerűségét ? Kétes indok Tudvalévő, tény, hogy az Északatlanti Egyezményt az Egyesült Államok kezdeményezésére éppen a „vörös veszedelem réméről" kiagyalt badarsá-; gokra hivatkozva kovácsolták össze. Ennek a katonai tömbnek állítólagos hivatása a szovjet támadás elleni védekezés lett volna. E katonai, kétségtelenül támadó jellegű tömb megalakulásának gyümölcseként vált lehetővé Nyugat-Németország millitarizálésa is, ami az európai békés viszonyok rendezésének legfőbb akadálya mindmáig. TISZTUL A NEMZETKÖZI LÁTHATÁR Az utóbbi hónapok eseményei, amelyek a szovjet „béke-offenzíva" következtében a nagyméretű nemzetközi enyhülést eredményezték, világosan megmutatták az Északatlanti Egyezmény káros voltát és annak politikai csődjét idézték elő. Erről tanúskodik az Északatlanti Tanács utolsó ülése, amely a nézeteltérések kiéleződésének jegyében folyt le. Ennek eredményeképpen hozta azt a határozatot, hogy a hangsúlyt nem csupán a szövetség katonai, hanem az eddiginél sokkal nagyobb méretben a gazdasági együttműködésre kell helyezni. S amíg a Szovjetunió kormánya őszinte békeakaratának számtalan tanújelét adta, addig az Északatlanti Tanács Dulles amerikai külügyminiszter nyomására ismét a további fegyverkezés mellett foglalt állást. Tehát az Északatlanti Tanács tagállamai közt mutatkozó minden viszály és ellentét ellenére továbbra is megegyeztek egyben: folytatni a fegyverkezést. Ez a tény is bizonyítja, ki a leszerelés legnagyobb gátlója. A nyugati hatalmak a fegyverkezés szükségességének indokolására ismét a Szovjetunió részéről fenyegető állítólagos veszélyt hangoztatják. Ez annál inkább szembetűnő, mert néhány héttel ezelőtt maga a francia miniszterelnök egyik beszédében kijelentette: „Sohasem hittem a szovjet támadás veszélyében. .." Szavak és tettek! De ne vegyük rossz néven. Hisz az amerikai nyomás oly nagy súllyal nehezedik az európai partnerekre úgy gazdasági, mint politikai téren, hogy egyelőre még némileg megakadályozhatják szövetségesük akaratának valóra váltását. Veszélyben a szabad életforma Nyugat-Németország űjrafelfegyverzése akkor vált lehetővé, amikor azt felvették az Északatlanti Egyezménybe. A Német Szövetségi Köztársaság parlamentje az elmúlt napokban csekély szavazati többséggel jóváhagyta az általános hadkötelezettségről szóló törvényt, ami a nyugatnémet militarizmus feltámasztásához az utolsó lépést jelenti. Persze, a nyugatnémet népet, sőt még sok jobboldali politikust is nehéz volt meggyőzni az általános hadkötelezettség bevezetésének ésszerűségéről és szükségszerűségéről pont abban az időszakban, amikor a békés együttélés eszméje mind nagyobb teret hódít és a háborús politika sorozatos vereséget szenved. Ezért 'a Német Szövetségi Köztársaság kormánya az általános hadkötelezettségről szóló törvény jóváhagyása alkalmából emlékiratot bocsátot ki, amelyben igyekszik megindokolni a törvény szükségszerűségét. Ebben leszögezi, hogy a nyugati szövetségesek szaoad életformája veszélyben van, mert a Szovjetunió katonai erővel fenyegeti a szabad világot. A továbbiakban a szovjet támadás lehetőségeiről szól az emlékirat. Tehát ismét a régi nóta! Szovjet támadás, vörös' veszedelem! Az emlékiratból kimaradtak nagyon fontos tények. Ilyen például annak a szovjet jegyzéknek az eltitkolása, amelyben a Szovjetunió meghívta a nyugatnémet parlamenti küldöttséget Moszkvába. Ez persze nem felel meg a háborús politikát követők- céljainak. A szovjet meghívás arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió kormánya kész a szovjet-nyugatnémet viszony békés, tárgyalások útján történő rendezésére. Ez esetben pedig a szovjet támadás veszélyéről tett kijelentések elvesztenék hitelességüket. Az emlékirat arról sem tesz említést, hogy a Szovjetunió már évek óta harcol az atomfegyverek eltiltásáért, a leszerelés megvalósításáért. S éppen a nyugati hatalmak akadályozták meg eddig a megegyezés elérését. Az Északatlanti Szövetség, amelynek Nyugat-Németország is tagja, az utolsó összejövetelen hozott határozatot az atlanti hadsereg atomfegyverekkel történő felszereléséről. Ám mégis van valami igazság az emlékirat mondatai között. A háborús gyújtogatok szabad életformája, amely szerint nekik mindent szabad, még háborút előkészíteni és gyűlöletet szítani is a népek között, valóban veszélyben van. Ezt a mindenféle gaztetteket magában foglaló „szabadságot" veszélyezteti a népek békeakarata. # Churchill megszólal... Churchill, a nagy politikai tevékenységre visszatekintő angol politikus néhány hónappal ezelőtt visszavonult korára és egészségi állapotára való tekintettel. Azóta keveset hallatta hangját. Most hosszabb szünet után május 10-én Aachenben Churchill beszédet mondott, amely a nyugati, de főként a nyugatnémet körökben valóságos dermedtséget okozott. Figyelembe kell venni, hogy Churchill akkor mondta el beszédét, amikor azJÉszakatlanti Tanács ülése már befejeződött és Nyugat-Németországban jóváhagyták az általános hadkötelezettségről szóló törvényt. Churchill beszédében beismerte, hogy a Szovjetunió és a népi demokrat'kus államok jelenlegi politikája mellett az Északatlanti Egyezmény elvesztette szovjetellenes beállítottságának minden alapját. „... Nem kell Oroszországot és a kelet-európai államokat kívül tartani e szerződésen. Teljes mértékben lehetséges, hogy akkor a számunkra sok gondot okozó nagy problémákat, — köztük az egyik legfontosabbat, Németország egyesítését — könnyebben lehetne megoldani, mint olyan civódó tömbökkel, amelyek gyanakvók és ellenségesek egymással szemben." Az Északatlanti Egyezmény amúgyis lazuló egységének Churchill megadta a kegyelemdöfést. A Szovjetunió és a népi demokratikus államoknak az Északatlanti Egyezménybe történő felvételével (aminek Churchill szerint ma már semmi akadálya sincs) megszűnne e katonai tömb agresszív jellege, megszilárdítaná az európai biztonságot. Mit szól ehhez Dulles és szövetségesei? S mit szó hozzá Adenauer? Szovjet propaganda A leszerelési albizottság londoni tárgyalásainak sikertelensége után úgy látszott, hogy a leszerelés kérdése egy időre zsákutcába jutott. Ekkor röpült világgá a szovjet kormány nyilatkozata a leszerelés kérdésében Derült égből villám nem hat úgy, mint ez a nyilatkozat hatott a nyugati körökben. A szovjet kormány röviden ismerteti a leszerelés kérdésében folytatott eddigi tárgyalások Szakaszait. Világosan rámutat a nyugati nagyhatalmak elutasító magatartására. Ugyanakkor a szovjet kormány merész lépésre határozta el magát: egyoldalúan, a nyugati hatalmak hasonló ígérete nélkül elhatározta, hogy egy éven belül 1200 000-el csökkenti a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát. A diplomácia történetében példa nélkül álló, merész, ruganyos lépés. Nyuaodtan nevezhetjük béke-provokációnak is. A Szovjetunió hasonló tettekre provokálja a békéről annyit szónokló, de közben háborút előkészítő nagyhatalmakat. A szovjet kormánynak ez a lépése véglegesen bebizonyította, kit terhel a felelősség a leszerelés eddigi sikertelenségéért. A világ közvéleménye most a nyugati hatalmak válaszára vár. Melyik utat választják? Ettől nagyon sok függ. Zs. L.