Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-16 / 136. szám, szerda

fl szovjet nép meggyőződése, hogy a békés építés sokoldalú fejlesztése valamennyi nép javát szolgálja A Szovjetunió kormányának nyilatkozata a leszerelés kérdésében Moszkva, május 14. (TASZSZ) — Ma általánosan elismert tény, hogy az utóbbi időben a nemzetközi kapcsolatok terén enyhül a feszültség. A nemrégen még véres összetűzéssel fenyegető háborús tűzfészkeket felszámolták. Bizonyos eredményeket értek el Ázsia és Európa egyes megoldatlan politikai problémáinak elintézésében. Ezt az érdekelt államok közötti tanácskozások útján érték el. Az utóbbi időben jelentősen bővültek az államok közötti kapcsolatok, a nagyhatalmak államférfiai felújították összeköttetéseiket és tanácskozásaikat. E tanácskozásokon jelentőségteljes nemzetközi problémákat vitattak meg. E problémák kőzött voltak olyan kérdések is, amelyekben ellentétek mutatkoztak és ezért lankadatlanul új módszereket kerestek arra nézve, hogyan érjék el a különböző társadalmi berendezésű országok között a nézetek és álláspontok összhangba hozását. Valamennyi országban erősödik a nemzetközi együttműködés híveinek tábora. Létrejött a béke hatalmas övezete, amely a világ lakosságának többségével rendelkező nagy és kis államokat foglal magában. Mindez hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhüléséhez és a béke megszilárdításához. Ez nemcsak a kormányok tevékenységének eredménye. Itt megnyilvánult a népek erőinek és béketörekvéseinek határtalan befolyása. Ebben nyilvánul meg a népek azon nagy törekvésének jelentős eredménye, hogy megszilárdítsák a békét és biztosítsák a nemzetközi együttműködés fejlődését, a békés építés és a népek életszínvonala emelésének érdekében. Azonban nem szabad megelégednünk azzal, amit elértünk. A nemzetközi kapcsolatok terén uralkodó feszültséget még nem küszöbölték ki, még nem állt helyre az államok közötti kapcsolatokhoz szükséges bizalom és az egyes államok agresszív erői megkísérlik, hogy folytassák a béke érdekével ellenkező tevékenységüket. < A nemzetközi feszültség további enyhítésének fő akadálya a jelenlegi lázas fegyverkezés. A nemzetközi helyzetnek az utóbbi időben elért kétségtelen javulása ellenére az államok még mindig viszonylagosan magas létszámú fegyveres erőket tartanak fenn. Egyúttal atom- és hidrogénbombakészieteket halmoznak. Több millió ifjú áll fegyverben és nem vesz részt a békés építőmunkában. A további lázas fegyverkezés és a militarizáció fokozása azon befolyásos köröknek, elsősorban a nagy monopóliumoknak érdeke, amelyek fegyvergyártással foglalkoznak és a fegyverszállítmányokkal hatalmas nyereséget harácsolnak össze. Éppen ezek az agresszív körök, amelyeknek oly nagy befolyásuk van az egyes országokban, megkísérlik, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén megakadályozzák a feszültség további enyhülését és megőrizzék a mesterségesen szított háborús konjunktúrát. E körök mesterkedése következtében tovább folytatják „a hidegháború"-t. Ezek közé az intézkedések közé tartozik az agresszív katonai csoportosulások megalakítása és kibővítése a világ egyes részein, katonai támaszpontok berendezése idegen területeken és a hadiköltségvetés emelése. Ez a helyzet természetesen hallatlan jövedelmet jelent a nagy monopóliumoknak, összeférhetetlen azonban a néptömegek érdekeivel. A kapitalista államok jelenlegi, rendkívüli módon felemelt katonai költségvetései nagy adóterhet jelentenek a dolgozóknak, egyben a közszükségleti árucikkek árának emelését és a néptömegek életszínvonalának romlását idézik elő. Minél több eszközt fordítanak a fegyverkezés fokozására, annál kevesebb marad a békés építésre, a gazdasági élet fellendítésére, az iskoláztatásra, az egészségügyre, valamint a gazdaságilag elmaradott * országok és területek támogatására. A népek nem törődhetnek bele abba a helyzetbe, amely a militarizmus szörnyének állandóan növekvő terhét vonja maga után. Abban az esetben, hogyha a gazdasági élet fejlődésének nem a békés szükségletek képezik alapját, hanem a lázas fegyverkezés, ha ä nagyobb anyagi értékeket elnyelik az államok túlméretezett fegyveres erői, és ha minden évben többmilliárdos összegeket fordítanak arra, hogy a tegnap készített fegyvert ma mint ócskavasat új fegyverrel pótolják, láthatjuk, hogy ez a gazdasági élet tarthatatlan és megbízhatatlan alapon nyugszik. Az CJ SZO 1956. május 16. ilyen gazdaság veszélyes ingadozást rejt magában és gazdasági katasztrófával fenyeget. A lázas fegyverkezés a múltban, amint az ismeretes, végül is háborúhoz vezetett. Erről tanúskodnak az első és második világháború tapasztalatai. A népek saját bőrükön érezték e háborúk minden terhét. E háborúk sok millió emberáldozatot követeltek, a népeknek határtalan károkat okoztak, elpusztítottak sok ezer várost, falut Európában, Ázsiában és Afrikában, nemzedékek szorgalmas munkájából eredő gazdagságot tettek tönkre. A harmadik világháború a jelenlegi körülmények között, amikor olyan fegyverek is léteznek, mint amilyen az atom- és a hidrogénbomba és olyan közlekedési eszközök állanak rendelkezésre, mint a lokhajtásos bombavető-gépek, a ballisztikus rakéták, amelyek a pusztító fegyvereket a földgolyó bármely részére szállíthatják, sokkal nagyobb áldozatot követelne emberéletben, anyagi javakban, elpusztítaná a nagy városokat és ipari központokat, egész kerületeket és térségeket, különösen az iparilag erősen fejlett és sűrű lakosságú országokban. A jelenlegi helyzet megkívánja, hogy a népek és államok sorsáért felelős kormányok hatékony intézkedéseket foganatosítsanak a lázas fegyverkezés beszüntetésére és az új háború keletkezése lehetőségének elhárítására. A nemzetközi helyzet további javulása elérhető és azt el is kell érni elsősorban a fegyverkezés csökkentésével, valamint a leszerelésre vonatkozó hatékony intézkedések megvalósításával. A Szovjetunió közvetlenül a második világháború befejezése után több intézkedést tett fegyveres erői létszámának lényeges csökkentésére és 33 sorozási évfolyam leszerelésére. Ezenkívül a Szovjetunió a háború utáni években az Egyesült Nemzetek Szervezetében arra törekedett, hogy nemzetközi egyezményt érjen el a leszerelés kérdésében és javaslatokat tett ennek elérésére. A Szovjetunió javaslatára az ENSZ közgyűlése 1946-ban a fegyverkezés általános ' csökkentésére és az atomfegyverek betiltására vonatkcftó határozatot fogadott el. Ezt a határozatot azonban a gyakorlatban mind ez ideig nem valósították meg. Mihelyt felmerült e határozat teljesítésére szükséges konkrét intézkedések kidolgozásának kérdése, a nyugati hatalmak különféle ellenvetésekkel állottak elő. A szovjet kormánynak az a vélemenye, hogy a leszerelés problémájának megoldásával biztosítani kell az atomés hidrogénfegyverek betiltását, a szokásos fegyverek lényeges csökkentését, valamint a fegyveres erők létszámának leszállítását. A szovjet kormány mindig arra törekedett, hogy mindezen intézkedéseket az államok az illetékes nemzetközi ellenőrzés mellett valósítsák meg. A szovjet kormány azt javasolta, hogy nemzetközi ellenőrzést léltesítsenek az összes nagy repülőtereken, a vasúti csomópontokon, a kikötőkben és az országutak fontos kereszteződésénél, hogy ezáltal megakadályozhassák az agresszor váratlan támadását. Tekintettel arra. hogy az atomháború a jelenlegi körülmények között népeink számára rendkívüli "veszedelmet jelent, a szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít az atom. és hidrogénfegyverek betiltásának. Éppen ezért javasoltuk és javasoljuk, hogy történjék haladéktalanul döntés az atom- és hidrogénfegyverek teljes betiltása, gyártása és a meglévő tömegpusztító fegyverkészletek megsemmisítése ügyében és, hogy az emberiség e hatalmas találmánya, az atomerő kizárólag békés célokat szolgáljon. Ez a szovjet javaslat az USA és más nyugati hatalmak ellenvetéseire talált. Ezek az ellenvetések minduntalan megismétlődtek azzal az ürüggyel, hogy állítólag nem lehetséges egyezséget elérni a nemzetközi ellenőrzés tekintetében, habár a Szovjetunió nem tett ellenvetést a nemzetközi ellenőrzés miatt, sőt ellenkezőleg, ragaszkodott ahhoz, hogy meg kell teremteni az ellenőrző szervet. E hatalmak elutasították a Szovjetuniónak az atom- és hidrogénfegyverekkel valló kísérletezésre irányuló javaslatát is. Amint ismeretes, a Szovjetunió nem szorítkozott csak az atomfegyverek teljes és feltétlen betiltására és azok kivonására az államok fegyvertárából. Amikor a Szovjetunió kormánya látta, hogy az USA és más nyugati hatalmak nem akarnak ez úton haladni, azt javasolta, hogy legalább az első lépést tegyék meg ebben az irányban. A szovjet kormány azt javasolta, & nagyhatalmak ünnepélyesen jelentsék ki, hogy nem gyártanak atomfegyvereiket és lemondanak azok felhasználásáról. Ha a hatalmak ilyen értelemben kötelezettséget vállalnának magukra, ez az atomfegyverek erkölcsi, politikai ellítélését jelentené. Ezt a kötelezettséget huzavona nélkül vállalhatták volna. A kötelezettségvállalásnak jelentős szerepe volna az atomháború veszélyének elhárításában. A Szovjetunió ezen javaslatai, amelyeket Kína, Lengyelország, Csehszlovákia és a többi népi demokratikus ország és több más állam is teljes mértékben támogatott, megfeleltek az ismert nemzetközi egyezménynek, amelyet az első világháború után több állam elfogadott és amely arról szól, hogy ez államok lemondanak a vegyi és baktériumfegyverek alkalmazásáról. Ennek, amint az ismeretes a fegyvernemek használatát illetőleg pozitív jelentősége és korlátozó hatása volt. Vitán felül álló tény, hogy az atomfegyverek használatának elutasítása megfelel valamennyi nemzet érdekeinek és emellett, hogyha az államok, elsősorban pedig a nagyhatalmak vállalnák ezt a kötelezettséget, ez a nemzetközi helyzet javulására vezetne. A nyugati nagyhatalmak azonban ezt a javaslatot sem fogadták el, habár ebben az esetben nem hivatkozhattak a nemzetközi ellenőrzés bevezetése körül mutatkozó nehézségekre, mert csakis erkölcsi-politikai kötelezettségről és arról volt szó, hogy további halogatás nélkül elérjék a nagyhatalmaknak äz atomháború ellen irányuló első egyezményét. Minden arra mutat, hogy a Szovjetunió az atom- és hidrogénfegyverek betiltása kérdésének haladéktalan megoldására és az ez irányban szükséges első lépések megtérteiére törekszik már most. \ Az USA és nyugati szövetségesei elutasító álláspontja miatt mind ez ideig nem sikerült ilyen egyezményt elérni. A nyugati hatalmak, visszautasítva az atom- és hidrogénfegyverek betiltását arra hivatkoznak, hogy a Szovjetunió a nyugati hatalmak ellen a szokásos fegyverekben túlerővel rendelkezik és hogy a nyugat; hatalmak az atomfegyverek betiltásához csak abban az esetben járulhatnak hozzá, hogyha lényegesen korlátozzák a többi szokásos hadifelszerelést is. Ezért javaslattal álltak elő az öt nagyhatalom fegyveres erői legmagasabb létszáma megállapítására éspedig a Szovjetunió, az USA és Kína részére 1 Ó00 000—1 500 000 főig, •Nagy-Britannia és Franciaország számára 650 000 főig. Hog,y a leszerelés kérdéseinek megoldása halasztást ne szenvedjen és hogy bizonyos eredményeket érjenek el a lázas fegyverkezés beszüntetésében, a Szovjetunió egyetértett a nyugati hatalmak e javaslatával. Ügy tünt, hogy most már egyezményt lehetett volna elérni. Azonban az ügy más fordulatot vett. Mihelyt a Szovjetunió egyetértett e javaslattal, a nyugati hatalmak elálltak tőle. és mindenképpen ürügyet kerestek arra, hogy megássák saját javaslatuk sírját. Tavaly ősszel a külügyminiszterek genfi értekezletén a nyugati hatalmak azt javasolták, hogy fogjanak hozzá a leszerelés kérdésének a szokásos fegyverzet korlátozásával való megoldásához, és hogy a leszerelés kérdését ne kapcsolják össze az atomfegyverek betiltásával. Ezt NagyBritannia javasolta. Ezt a javaslatot az angol külügyminiszter ez év februárjában az alsóház elé terjesztette. A Szovjetunió egyetértett ezzel a javaslattal is. Amikor egy hónappal ezelőtt Londonban összeült az ENSZ leszerelési albizottsága, a szovjet kormány a 1 szokásos fegyverzet és a fegyveres erők létszáma korlátozásának tervét terjesztette elő, amelyet meg lehe tett volna valósítani anélkül, hogy vártak volna arra, hogy az atom fegyverek kérdésében egyezményt érjenek el, mivelhogy a Szovjetunió és a nyugati hatalmak álláspontja között mutatkozó ellentétek az atomfegyver betiltása kérdésében akadályt képeztek az eavezség útján. Azonban a Szovjetunió ezen javaslata is ellenállásra talált a nyugati hatal máknál. Bebizonyosodott, hogy a nyugati hatalmak a szokásos fegyverzet korlátozásának elsőrangú jelentőségét oly sokáig hangoztatták, amíg azt hitték, hogy a Szovjetunió a javaslatot elutasítja. Mihelyt azonban a szokásos fegyverzet korlátozásának konkrét tervével állottunk elő, a nyugati hatalmak, NagyBritannia is, amely ezt a javaslatot eredetileg előterjesztette, visszavonultak és elutasították azon javaslatokat, amelyek célja ezen intézkedések megvalósítása volt. Most már azt hangoztatták, hogy a rendes fegyverzet korlátozásának kérdését nem lehet megvitatni az atomfegyverek kérdésének megoldása nélkül. Ellentétbe kerültek azzal, amit előzőleg állítottak. A leszerelés kérdése ismét kátyúba jutott, úgyhogy nem haladt előre sem az atomfegyverek kérdésének megoldása, s a rendes fegyverzet és fegyveres erők létszámának korlátozása sem. Ezután nem lehet csodálkozni az ENSZ leszerelési Albizottsága munkájának meddőségén. Az albizottságot hangzatosan leszerelési albizottságnak hívják. A valóságban azonban csak a lázas fegyverkezés ködösítésére szolgál. Az is világos, ki felelős ezért a helyzetért. Most minduntalan ú.iabb ürügyet találnak arra, hogy a leszerelési albizottság mindenféle más dologgal foglalkozzon, csak ne a lázas fegyverkezés beszüntetésével és a fegyverzet csökkentésével. Sok szó esik például arról is, hogy a lázas fegyverkezés beszüntetésének még nem jött el az ideje, mert még nem oldották meg a politikai problémák egész sorát. Emellett azonban egyenesen kijelentik, hogy a lázas fegyverkezés beszüntetése nem lehetséges, amíg nem oldják meg a német kérdést, valamint a Közel-, Középés Távol-Kelet problémáit. A Szovjetunió természetesen továbbra is kész tevékenyen segítséget nyújtani az egyes politikai problémák megoldásában. És nem a Szovjetunió hibája, hogy a német problémát ugyanúgy, mint más nemzetközi kérdések egész sorát mind ez ideig nem intézték el. Hogyha ebben a helyzetben a nyugati hatalmak a leszerelés problémájának megoldását függővé teszik a német kérdés elintézésétől, és emellett már Hozzáláttak a militarizmus felélesztéséhez Nyugat-Németországban, ez arra mutat, hogy Németország kérdéséből mesterségesen üzleti kérdést csinálnak, hogy ezáltal szabad kezet nyerjenek a német militarizmus felújításának megvalósításához és az egyesített Németország bekapcsolásához a nyugati hatalmak katonai csoportosulásába. Nyilvánvaló, hogyha az ügyek elintézéséhez eképpen fognak hozzá, az nem segítheti elő sem a német probléma megoldását, sem a lázas fegyverkezés beszüntetését. Sok szó esik az úgynevezett légi fényképezésről, amely mint ismeretes, az egyes kémszolgálatok érdeke. Az természetesen teljesen világos, hogy a légi fényképezésnek semmi köze a fegyverkezés korlátozásához és a fegyverkezés korlátozása feletti ellenőrzés bevezetéséhez. Sőt ellenkezőleg, csakis fokozhatja a népek aggodalmait az agresszív körök ama tervei iránt, amelyek a lázas fegyverkezés további fokozására irányulnak. Az ENSZ leszerelési albizottsága munkájának meddősége nem utolsó sorban azzal a ténnyel függ össze, hogy az albizottság valamennyi résztvevője, a Szovjetunió kivételével, az Északatlanti Szövetség tagja. Amint azt az Északatlanti Szövetség Tanácsának a közelmúltban megtartott párizsi ülései igazolják, e tömb fő résztvevői egymás között arról vitáznak, hogy ne engedjék meg a fegyverkezés csökkentését, hogy az atomfegyvereket osszák be e tömb hadseregeinek felszerelésébe és hogy tegyenek lépéseket a fegyverkezés további fokozására. Nyilvánvaló, hogy amennyiben az Északatlanti Szövetség hatalmai ezt a politikát valósítják meg, feladatukat a leszerelési albizottságban abban látják, hogy álcázzák ezen politikájukat és egyúttal meghiúsítsák az államok közötti egyezményt a leszerelés kérdésében. Ezért az albizottság egész munkája meddő és a leszerelés kérdése holtpontra jutott. A szovjet kormány úgy véli, itt az ideje, hogy az ENSZ leszerelési bizottsága megtárgyalja az albizottság munkájának eredményeit és azokat teljes terjedelmükben közölje, hogy valamennyien lássák, ki segíti elő és ki gátolja a lázas fegyverkezés beszüntetését és hogy a bizottság meghatározza a közgyűlésnek a leszerelésre vonatkozó határozatok gyakorlati végrehajtásának útját, amely határozatokat már tíz évvel ezelőtt elfogadtak. A dolgok jelenlegi állapota a leszerelés terén nem felel meg sem a nemzetközi kapcsolatok, sem a népek követelményei mostani helyzetének, amely népeknek létérdeke a nemzetközi feszültség további enyhülése. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy egyes hatalmak azon kísérletei, hogy más államokra, közöttük a kis és kevésbé fejlett országokra nagy : összegű katonai kiadásokat kényszerítsenek, távol állanak ezen államok érdekeitől és a világbéke megszilárdításának ügyétől. A szovjet kormány továbbra is kitartóan törekedni .fog, hogy általánosan elfogadható nemzetközi egyezményt érjen el az államok fegyveres erői létszámának csökkentésére, valamint az atom- és hidrogén (termonukleáris)-fegyverek betiltására. A szovjet kormány egyúttal úgy véli, hogy a jelenlegi körülmények között elsősorban gyakorlati tettekre van szükség, amelyek hozzájárulhatnának az államok felszerelésének lényeges korlátozásának és a lázas fegyverkezés megszüntetésének megoldásához. Az államok olyán gyakorlati ténykedései, amelyek odahatnának, hogy a fegyverkezés csökkentésének kérdése az általános frázisoktól és meddő beszédektől a konkrét tettekhez, a fegyveres erők létszámának csökkentéséhez jutna, a jelenlegi feltételek között a legjobb eszközök lennének a nemzetközi feszültség további enyhítésére, valamint az államok közötti kölcsönös bizalom növelésére. A Szovjetunió népei békés építő politikával foglalkoznak. Azt akarják, hogy erejüket, törekvésüket és anyagi eszközeiket a legnagyobb mértékben az új gyárak, üzemek, villanytelepek, bányák, lakóházak, kórházak, iskolák és egyetemek építésére fordítsák. A szovjet nép mind jobban és mind nagyobb mértékben használja hatalmas országának mérhetetlen gazdagságát és azt óhajtja, hogy békében és barátságban éljen vala-' mennyi szomszédjával, a világ minden nemzetével. A szovjet nép meggyőződése, hogy a békés építés sokoldalú fejlesztése valamennyi nép javát szolgálja. A Szovjetunió védi az államok kö-; zötti békés együttműködés gondola- ' tát és a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok mellett foglal állást. Hive azon különféle mesterséges gátak eltávolításának, amelyeket az egyes államok állítottak fel és amelyek akadályozzák az államok közötti kereskedelem kibontakozását. Meggyőződésünk, hogy ez nemcsak a Szovjetunió, hanem valamennyi más ország és nép érdekének is megfelel, mert a lázas fegyverkezés be-; szüntetése, valamint a nemzetközi kereskedelem és gazdasági kapcsolatok kibővítése az országok között megnyitná a nagy lehetőségek útját a népek jólétének fokozásában és hozzájárulna valamennyi nagy és kis állam közötti baráti együttműködés ápolásához. A Szovjetunió a maga részéről kész kibővíteni a többi államokkal való kereskedelmi kapcsolatokat a kölcsönös előnyök alapján és az eddigi korlátozások kiküszöbölésével. A Szovjetunió kormánya attól az óhajtól vezérelve, hogy továbbra is hozzájáruljon a leszereléshez, a béke biztosításához és abban a törekvésében, hogy még kedvezőbb feltételeket teremtsen a Szovjetunió bék4s gazdasági építésére, a következő határozatot fogadta el: 1. Egy év alatt, 1957. május l-ig végre kell hajtani a Szovjetunió fegyveres erői létszámának újabb csökkentését, mégpedig 1200 000 fővel, a Szovjetunió fegyveres erői létszámának 1955-ben 640 000 főnyivel végrehajtott csökkentésén kívül. 2. Ezzel összhangban fel kell oszlatni 63 hadosztályt és önálló dandárt, ezek között három repülő hadosztályt és további katonai alakulatot 30 000 főnyi létszámban, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság területén teljesítenek szolgálatot. Fel kell oszlatni a szovjet hadsereg katonai tanintézeteinek egy részét is. Használaton kívül kell helyezni a haditengerészet kötelékéből 375 hahajót. 3. Ezzel egyidejűleg csökkenteni kell a Szovjetunió fegyveres erői felszerelésének és haditechnikájának állományát, valamint a Szovjetunió költségvetésében a katonai célokra fordított kiadásokat. 4. A fegyveres erők elbocsátott tagjainak lehetőséget kell nyújtani, hogy az iparban vagy a mezőgazdaságban dolgozhassanak. A szovjet kormány a szovjet fegyveres erők és felszerelés e további nagyon lényeges csökkentését megvalósítva arra törekszik, hogy az ENSZ által megvitatott leszerelési program gyakorlati megvalósításához hozzájáruljon. A szovjet katonaság és felszerelés állományának tovább: csökkentése minden szónál ékesebben bizonyítja, hogy a Szovjetunió őszinte és megbízható harcosa a nemzetközi feszültség enyhítésének. A szovjet kormány e határozatot hozva tekintettel van arra, hogy ami Európát illeti, a francia, az angol nép, valamint a Szovjetunió és a többi békeszerető európai állam népei nem (Folytatás a S. oldalon.)