Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-13 / 133. szám, vasárnap

A párttal a pártért Sokszor visszagondolunk a háború borzalmaira. Olyan gyakran és olyan elevenen azonban talán sohsem jelenik meg képzeletünkben a múlt, mint felszabadulásunk évfordulóin. Ekkor gondolunk legjobban arra is: honnan indultunk és hová érkeztünk. A napokban a felszab idulási évfordulón Ismét felelevenítettük a múltat. Átgondoltuk az eddig megtett utat, s eszünkbe jutott egyegy történet, melyet útközben hallottunk, vagy átéltünk. Talán nem érdektelen, ha e nagy napon pártunk megalapításának 35. évfordulóján emléket idézünk. * » * Akkor történt, mikor a németek „győzelmi" sorozatokat arattak, s a harcok valahol Sztálingrád körül folytak. Két ember vitatkozott az akkori életviszonyokról, a háborúról, a győzelmi kilátásokról. Beszédüket gyermekként hallgattam végig. Pap István, aki akkor egy újságterjesztő vállalatnál dolgozott, így szólt Varga gyári munkáshoz: — Még egy-két hónap és vége a háborúnak. — Ki nyeri meg? — kérdezte Varga. Pap láthatóan megütközött a kérdésen és csodálkozva mondotta: — Ilyet is lehet kérdezni? Ki nyerhetné meg? A németek győzelme már biztos! — £n nem mondom biztosnak! qöt ... — Mi az, hogy sőt?! Az csak elvakult ember, aki még most is kételkedik. — Én nem kételkedem, hanem tudom, hogy ezt a háborút a németek nem nyerik meg — válaszolta mosolyogva Varga András. A vitát a két ember fogadással zárta le. Megegyeztek, ha a németek nyernek Pap, ha az oroszok nyernek Varga fizet. Papot győzelmi hitével együtt elsodorta a háború. Eletét a visszavonulásnál egy eltévedt golyó oltotta ki... Varga Andrást, mint párttitkárt jó pár évre láttam viszont a felszatíadulás után. Megismert, s én az egykori vitájára emlékeztettem, amelyben olyan határozott volt. Emlékezett S is és mikor arról kérdeztem, mi adott neki erőt, bizalmat, győzelmi hitet az akkori válságos időkben, egyszóval válaszolt: — A párt! Nem kérdeztem tovább. Megértettem: Varga András kommunista volt már akkor is és harci erejét, győzelmi hitét a párttól kapta, amelyért azóta is dolgozik. (-a) Szocialista város Több mint 1300 lakásegység épült az utóbbi években Prievidzán. A város lakosainak a száma így 11.000-re növekedett. A felső Nyitra folyásánál fekvő festői vér alatt épült új lakó- ( házakban nagyrészt a nováky-i szénbányák dolgozói és a villanymüvek, a W. Pieck Vegyiipari Üzemek és a közeli környék munkásai laknak. Új ércfeldolgozó üzem épül Rudňanyban 1959-lg Rudňanyban üzembe helyezik az új ércfeldolgozó ipari üzemet. Az üzem teljesen gépesítve lesz, egyes részeit pedig automatizálják. A rudňanyi új üzem tervén nagyon sokan dolgoznak. Munkájukban, gazdag szakirodalmunkra, valamint a Szovjetunió segítségére támaszkodnak. A képen Vladimír VI•"•'X ček mérnök építészeti osztályának kollektívája látható munka közben a tervek összeállításakor. Sötétségből a fényre Szabó -éla, a felsőszeli szövetkezet egyik legjobb fejője. Alacsony, \szélesarcú, férfi, cserzettbőrű, mint általában a napot, esőt álló falusi emberek, Kevésszavú, de néha megnyílik a szíve, s elönti őt a közlés szenvedélye, kiborítani, ami izzik és éget, elmondani, ami gyötör, hogy megkönnyebbüljön a lélek. Beszélgetünk. A szavak esője hull csendesen, míg nem mindent beborít, mindent elönt körülöttünk. — Szolgalegény voltam — meséli Szabó Béla. — Tudja mit jelent ez? Milyen határtalan mélységet, milyen határtalan kiszolgáltatást? Innen lefelé már a kolduláshoz vezet az út, vagy a lopáshoz, rabláshoz. Hej, de sokat szenvedtem én is. El kellett felejtenem, hogy engem is anya szült erre a világra, hogy én is ember vagyok. Velem mindent tehettek kenyéradóim, kényükkedvük szerint sújthattak vagy jutalmazhattak. De ők csak sújtottak, s a keserűség tüskéit szúrták belém. Emlékszem egy ízben, amikor ebédeltünk a gazdám fia a hátam mögé settenkedett és le-Iesújtott a fejemre a többiek harsány nevetése közepette. Tűrnöm kellett a megalázást, túrnom kellett, hogy a gazda csemetéje a sovány ebéd mellé nyakleveseket is adjon. Megtörtént egyszer, hogy nem bírtam tovább, s úgy visszaütöttem, hogy gyötrőmnek eleredt az orra vére. Az istállóba menekültem, a gazdám utánam loholt s a villanyéllel agyba-főbe vert, majd agyonütött. Hát ilyen körülmények között növekedtem emberré, mindig másoknak szolgálva, tűrve a megalázást. S mi volt a fizetés? Jóformán semmi. Egy rend ruha egy évre és némi pénz. Nem gondolhattam én nősülésre, családalapításra, nem gondolhattam én szebb, jobb életre. Senki voltam. Szolgalegény. Így köszöntött rám és sok-sok ezer sorstársamra a felszabadulás napja, a remény ünnepe. Néhány esztendő múlva nálunk, Felsőszelin is megalakult a szövetkezet és minket is sorába zárt, akik eddig csak a más hasznára, a kulákok, zsirosparasztok boldogulására dolgoztunk. Minden megváltozott körülöttünk. Az élet más lett, szebb, jobb, mert megtaláltuk benne emberségünket. Jómagam is a szövetkezet tagja lettem, megnősültem, családot alapítottam és abban a házban lakom, amelyikben egykor sanyargatóm pöffeszkedett. Kinek köszönhetem, hogy visszakaptam emberi méltóságomat? A pártnak és a népnek. Ki segített volna rajtam, ha nem jönnek messzi keletről a felszabadító szovjet katonák, s ha 1948-ban nem győz a pártvezette dolgozó nép. Bizony még mindig szolgasorban nyögnék, abban a szolgasorban, amely olyan megalázó. Ma megelégedett vagyok. Szép családom van, terveim vannak, s álmaim. Amit kaptam, nem ajándék, hanem emberré avatás. Most már én is érzem, hogy valaki vagyok, hasznos tagja a szövetkezetnek s jó polgára ennek az államnak, ennek a hazának. Munkámért megbec?ü nek, s annyit keresek, hogy hiányt semmiben nem szenvedünk. Igaz, becsületesen dolgozom, s tudom, hogy jó munkámmal erősítem a hazát, a békét, a szocializmust. És szeretem a pártot, a dolgozó nép vezetőjét, szeretem, mert megnyitotta számomra is a boldogabb élet kapuját. -ik. ÉRDEMES VOLT KÜZDENI A z egész faluban nincs is már talán több szalmatetős ház, csak Szladki Istváné. Még az apja építette, de azóta már sokszor toldozták foldozták. Bővítették, ragasztottak hozzá. A ház tulajdonosa most a konyhában ül. Ebédel, Jól esik neki, hisz alaposan kidolgozta magát. Fáradhatatlanul dolgozik ez a 49 éves szikár, magastermetű ember. A múltról beszélgetünk. Kissé selypítve beszél. — Ezerkilencszázharmincegyben léptem a párt soraiba. Az előző években mint ifjú munkás állandóan a kommunisták között forgolódtam. Megismertem elvüket, céljukat. Büszke voltam, amikor maguk közé fogadtak. A párt edzett, kemény harcossá nevelte Szladki Istvánt. Ezerkilencszázharmincnyolcban már az első sorokban állt, amikor a Csehszlovák Köztársaság megvédése mellett kellett szót emelni. Így mondja: — A harmincnyolc előtti években a burzsoá kormány ellen tüntettünk. Harmincnyolcban azonban a párt irányítása alapján állást foglaltunk a burzsoá Csehszlovákia megvédése mellett, mivel az országot a fasizmjs fenyegette. A fasizmus uralomra jutása után csak elvtársai segítségéve' tudott megmenekülni a koncentrációs tábortól, a haláltól. Szladki István ma újból harcol, talán most vívja a harc legnehezebbik formáját. Harcol a szövetkezeti termelés fokozásáért. Harcol azért, hogy a gútai paraszt, a volt cseléd, a zsellér ma jobban, sokkal jobban élhessen, mint valamikor élt. Szladki István és társai, vagyis a gútai kommunisták igazán jó úton vezetik a falut. Egyre gazdagabbak a lakosok, egyre szebb a falu. Ezerkilencszázötvenháromban 400 házhelyet osztottak ki. A négyszáz házhelyből már 200-on szép modern családi házak hirdetik a kommunisták, Szladki Istvánék igazát. K

ezdetben azt mondtam, hogy még szalmatetős ház is van a faluban. Ez pedig Szladki Istváné. Igaz, de az is igaz, hogy a közeljövőben már a régi harcos is új lakást, szép modern családi házat épít. (sz. i.) Üj kemencék Kunčicében Pártunk mindig segített és segít ma is A kunčicei Klement Gottwald Üj Kohó aglomerációs kemencéjének első kéménye mellett már emelkedik a második is, amely a harmadik aglomerációs kemencekomplexumot fogja szolgálni. Pártunk megalapításának 35-ik évfordulója alkalmából, melyet holnap ünneplünk, ellátogattunk városunk ipartelepeire és beszélgetést folytattunk egyes elvtársakkal, megérdeklődtük tőlük, miben látják a párt segítségét, irányítását munkájukban, életszínvonaluk emelkedésében. Párhuzamot vontunk a régi kapitalista világban uralkodó állapot és a mai viszonyok között. A bratislavai Gumon-gyárban Fekete Ferenc elvtárs beszélte el nehéz sorsát a régi tőkés rendszerben. Már 1921 óta tagja a pártnak, mindig szívesen eljárt a gyűlésekre, a párt által kijelölt megbízatásokat feltétel nélkül teljesítette. Fekete elvtárs kitanult asztalos, de szakmáját nem folytathatta, mert nem tudott elhelyezkedni. Más szakmára tért át, ma csövágó a gyár egyik műhelyében. Kommunista volta ' miatt előző munkadója, a bratislavai kefegyár volt tulajdonosa elbocsátotta őt állásából. Sokáig nem tudott elhelyezkedni, sokat nélkülözött családjával együtt. Megízlelte a munkanélküliség keserűségeit, ha időnként kapott is alkalmi munkát, ez nem jelentett számára állandó megélhetést. Grünebergnek, a kefegyár volt tulajdonosának keze mindenhová elért, s ha új munkahelyén volt munkaadójánál érdeklődtek, rossz véleményt adott róla, azután onnan is hamarosan menesztették.' Fekete elvtárs tudta, honnan fúj a szél, több ízben kérte Grüneberget, ne tegye őt lehetetlenné, nézze a kis gyermekeit akiket fel akar nevelni. 1927-ben sikerült újra elhelyezkednie jelenlegi munkahelyén. huszonkilenc éve dolgozik az üzemben, jó munkájáért már hatszor kitüntették. Tervét 190 százalékra teljesíti, száz százalékos minőség mellett. Bizony sokat köszönhetek pártunknak — mondja Fekete elvtárs. . A munka terén a gépesítés mentesíti a dolgozókat a nehéz testi munka alól. Pártunk érdeke az, hogy minél kevesebb emberi munkával, minél többet gyártsunk. Ezáltal a~ munka termelékenyebbé válik és a gyártmányok minősége is jobb lesz. Nem is szólva arról, hogy a kereset is megjavul, ami végül is a jólét, a bőség megteremtéséhez, az életszínvonal emelkedéséhez vezet. Az üzemi munkaiskola nagyban hozzájárul a dolgozók szakképzettségének emeléséhez. Régen ez nem létezett. Akinek módjában állott, az járhaLott szakiskolába, de ezt a saját pénzéből kellett fizetuie. Erre pedig kevés munkásnak volt ideje PS módja, de ma minden dolgozó tanulhat, hogy még jobb országépítővé, a párt jó katonájává váljék. Másik beszélgetésünket Turča- nová Olga elvtársnővel, a Március 8 üzem egyik osztályvezetőjével folvtattuk. „1944. novemberében a német fasiszták kivégezték férjemet, aki partizán volt. Itt álltam leírhatatlan nagy keserűségemben és bánatomban, özvegyen három apró árvával. Senkim sem volt, a kis gyermekeket nem tudtam hová adni, kénytelen voltam őket bezárni a lakásba és dolgozni menni. Nyugdíjat mindjárt nem kaptam, csupán tengődtem gyermekeimmel. nem tudtam kellőképpen táplálni őket, s ez meg is látszik testi fejlettségükön. Pártunknak köszönöm, hogy gondoskodnak rólam és sok hasonló sorsú özvegy asszonyról, s hogy nyugdíjunkból emberségesen élhetünk. Gyermekeim mind tanulnak, tagjai a CSISZ-nek, az iskolában jó eredményeket érnek el. Fiam, aki ma 18 éves bányászszakiskolát végez, leányaim pedig a 11 illetve a 8 éves iskola tanulói. A szocializmus tette számukra lehetővé a tanulást, mert ha ez a rendszer nincsen, sohasem tudtam volna gyermekeimet kitaníttatni. Jelenlegi munkahelyemre a párt révén jutottam és igazán boldog vagyok, hogy kiérdemeltem a párt bizalmát, mert ilyen beosztásban a könnyű iparban csak két nő dolgozik. Munkámat -igyekszem becsülettel, kifogástalanul végezni. Kulturális téren állán-, dóan képzem magamat, mert bizony szegény szüleimnek nem volt módjukban engem taníttatni. Gyermekeimnek ez a lehetőség már megadatott. Csupán tőlük függ, hogyan sajátítják el azt. Ezért kívánom valamennyi fiatalnak, ragadja meg a lehetőséget és erős akarattal tanuljon, művelődjék, mert ebből csak haszna lehet. Ha minél több művelt embert nevelünk fel, annál jobban szolgáljuk a békét." H. T. O J szö 19^ május"l^