Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-01 / 121. szám, kedd

A gyarmati rendszer széthullásáról és azokról az óriási változásokról, amelyek rövid történelmi idő alatt Ázsiában és Afrikában lejátszódtak, a legszemléltetöbben a két fenti térkép tanúskodik. A gyarmati elnyomásban sínylődő államok feketével, a független államok fehérrel vannak jelölve és azok az államok, amelyek nem tagjai az amerikai imperializmus védnöksége alatt álló agresszív háborús paktumoknak, ferdén csíkozottak cipelte és meggörnyedve haladt a két európai mögött. A francia Omár vállára segítette a kosarat és megparancsolta, hogy menjen elől. Omár szótlanul elindult és csak arra gondolt, hogy egyensúlyozza a terhet. Attól félt, hogy belebotlik valamelyik pajtásába és az , aglátja, mit csinál. Csak úgy záporozna rá a gúny. Omár egyszerre nagy-nagy szomorúságot érzett. Kerülőt tettek, betértek egy füszerkereskedésbe, majd mindhárman egy villa elé értek. A francia és f>a előrementek, majd intettek Omárnak, hogy kövesse őket. A francia rövid, görbe lábain imbolyogva figyelte Omárt, majd belenyúlt a zsebébe és egy pénzdarabot nyomott a markába, mintha alamizsnát adna. Egy frank. Omár nem tudta, mit csináljon: fogadja el, utasítsa vissza ezt a könyöradományt ? Meg sem moccant. A férfi arcán elégedett mosoly. Megkérdezte Omártől: — Hogy hívnak? Mit csinál az apád? Csak úgy nagy általánosságban, szórakozottan kérdezte, mint akinek mindegy, mit mond. Omár elmondta, hogy apja meghalt, — Hány éves vagy? — Tizenegy. A francia megpillantotta a fiát, aki az előszobában állt, képeskönyvvei kezében. — Látod, Jean-Piérre, ez a fiú csaknem egykorú veled. Ismét Omárhoz fordult: — Hol tanultál franciául? — Az iskolában, uram. — Hát iskolába jársz? — Izé ... iskolába jártam... majd szilárd hangon folytatta: — Ott kellett hagynom az iskolát. — Hiába, csak kell élni valamiből — nyilatkoztatta ki az úr. — Látod, Jean-Piérre, ez a fiú nem járthat már iskolába, mert dolgoznia kelt, j • ÁZSIA ÉS AFRIKA — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején és napjainkban Az úton könnyező szemű, beesett arcú, meggörnyedt ember jött szembe velünk. Arabul morgott valamit, és közben egy kifakult fátyolba burkolózott lányra mutogatott, aki kissé távolabb állt tőle és ijedten figyelt minket. Sirazi szóba elegyedett az arabbal és utána zavartan monlta: — Azt mondja, hogy az a lány... de különben az öreg maga is beszél egy keveset angolul. Az arab őt ujját mutatta felém, és tört angolsággal maayarázni kezdte: — Ötszáz filsz lenne az ára — és a lányra mutatott. — Megállj! — szóltam, hirtelen megértve szavainak szörnyű értelmét. — Mi az, megbolondultál? — Mistőr! — szólt panaszosan az öreg. — Egy ugyanolyan amerikai, mint önök, tegnap meg akarta venni a lányomat, de nem adtam. Most pedig ... Elképedtem és halkan, zavartan így szóltam hozzá: — Igy hát ez a te lányod? Es eladod öt? — Mi az, mi történik itt — jött hozzánk Orlov. — Ha nem értettem félre, ez az ember el akarja adni a lányát... — Lehetetlen! — kiáltott fel Sarapov és szigorúan ránézett az arabra. Egészen odaállt a törékeny és alacsony termetű öreg orra elé és fenyegető hangon ezt mondta neki: — . Hát mi van? Felelj! Az arab visszahőkölt félelmében és hirtelen elsírta magát. — De hát mit fogunk enni? — siránkozott. — Mivel fogjuk gyógyítani és mit adunk enni a beteg anyjának? Már olyan régen koplalunk, tele vagyunk adóssággal... Nincs mit eladnunk ... Munka meg sehol... Amint a lány meglátta, hogy apja elsírta magát, elszaladt és elrejtőzött egy kis vályogviskóban. Mi, a három szovjet ember, sokáig hallgattunk. Rettenetesen lehangolt bennünket ez a tragédia, mely a mai Irakban szinte mindennapos jelenség. — Micsoda nyomorúság! — szólalt Részlet F. Talizin: Iránon és Irakon át című könyvéből. A szovjet orvosok hosszabb Ideig tartózkodtak a két országban és megismerkedtek az arabok nyomorúságos életével. meg végül Orlov. Rátette kezét a síró öregember vállára és ezt mondta:. — Ne sírj, öreg! Inkább vezess minket a beteg feleségedhez. Mi nem vagyunk amerikaiak, hanem szovjet orvosok! Az arab elvezetett minket szurkozott nádból és pálmalevelekből össze' tákolt kalyibájához. A félhomályban egy ötéves lánykát láttunk meg rongyok között ülni a padlón. Mosolygott és csacsogott valamit. A falnál megmozdult egy rongyhalom és egy lázban égő szemű asszony tűnt elő. — Ah, hakim, segíts, hakim! Az ajtóban Sarapov jelent meg. Két csomagot tartott a kezében. Vajas kenyeret adott az arabnak, mézeskalácsot és cukorkát a kislánynak. Egy kisebb csomagot a beteg asszony vánkosánál tett le. — A betegnek súlyos maláriarohama van. Adtam neki kinint, és mindent megtettem, amit kellett — mondta nekem Orlov. Ez a vidék már régóta veszedelmes malária-fészek. A malária-szúnyogok, az úgynevezett anopheles-szúnyogok, •—.••»-»—«....»...„, zavartalanul szaporodnak J a csatornákban, víztar- f Horacio G A nemzeti függetlenségért küzdő algériai hazafiak ellen ezerszámra küldik- a felfegyverzett francia katonaságot. Képünkön a Nemencsa-hegységben elsáncolt francia katonákat látjuk. tályokban, gödrökben. A ? malária gyakran súlyos,I rosszindulatú lefolyású ? és a beteg halálával vég- í ződik. Sajnos, egyáltalán f nem folytatnak ellene { szervezett küzdelmet. A • megelőzés és a betegség f gyógyítása rosszul van i megszervezve. A malá- j ria elleni szerek annyira { drágák, hogy a szegéf nyebb néprétegek képte- ' lenek azokat megvásá- • rolni. f Az arab ránk nézett és * bűntudatosan mondta: f — Nagyon szégyellem l magam, hogy amerikai- f aknak néztem magukat.. I A gépkocsi sárhányó- í jánál ott állt a lány a | kis húgával, és ránk mo- { solygott. — Ó, gyerekek, de ke- ! serü fs a sorsotok! — | dörmögte szomorúan Sa- * rapov. Raval argentin költő verse: Nagybirtok Az öreg földet fergeteg paskolja, nap szikkasztja és veri a gyom, Tízezer hektár hever parlagon s míg a szem ellát, nincs sehol ember, kéve, rancsó, akol. Tanyák között terpeszkedik a nagybirtok és mérhetetlen' bús nyomort áraszt, bár a célja az volna, hogy búzát teremjen. Tíz centavos volt húsz éve egy hektár: (azóta bizony felszökkent az ára). Ezt a pusztát csak bogáncs, birkanyáj lakja, s őrzi a földesúr számára. Néha vonat jön, s a kocsik tetején , földtelen, éhes koldusok utaznak át a pusztákon, ahol — mily' kegyetlen gúny? — nincs egyetlen ember, se kéve, rancsó, se akol. VÉR ANDOR fordítása. Egy férfi közelített Omárhoz: európai ember, fiú kíséretében. Omár meglepődött a francia és a gyermek láttára, megijedt, valamilyen bizonytalan sejtés fogta el. mármár távozni készült, de a férfi megszólította, jöjjön vele a csarnokba és cipelje a csomagokat. Omárnak már gyakran füttyentettek az európaiak, mintha csak egy kutyát hívnának. Megfordult, hogy mit akarnak tőle. A francia mutatta neki: — Vigyed. A férfi, gyermekét kézenfogva hosszasan nézte Omart. A fiú elviselhetetlen forróságot érzett, úgy járta át a szégyen és a megaláztatás érzése, mintha kést döftek volna belé. Érezte, hogy elpirul. Omár már beszélt franciául. Megmondhatta volna, hogy nem hordár, vagy hogy nem akar ilyen munkát. De egy szót sem tudott kinyögni, francia tudása teljesen cserbenhagyta. Fojtott hangon kipréselte magából a két szót: — Igen, uram. A férfi azonban már gyanakodva nézte. Megkérdezte Omártól, hogy mennyit kér. A fiú kijelentette: — önre bízom, uram. A férfi, úgy látszik, megnyugodott. Szólt Omárnak, hogy kövesse őt és a fiát. — Indulás. Omár követte őket. A piacra érve a francia zöldséggel és gyümölccsel rakta meg a kosarat. Ilyen zöldséget és gyümölcsöt bezzeg nem kapni a bejliken, a mohamedán piacon. A kosár őlomsúllyal húzta le Omár karját, de a fiú hősies erőfeszítéssel Mohamed Dib, francia nyelven író algériai szerző. Dib, a nép nagy művésze, aki írásaiban az algériai nép szenvedéseit és életét örökíti meg. Fenti részletünket A tűzvész című kötetéből közöljük. Omárban, az algériai gyerekben a gyarmatok fiataljaira ismerünk. SZABADSÁGOT A r Ciprus szigetén tovább tart a gyarmati terror. Az angol megszálló katonasag nem nagyon válogat, és amint képünkön látjuk, az iskolásgyerekeket is letartóztatják. FÖLDKEREKSÉG MINDEN NEMZETÉNE z Októberi Szocialista Forradalom Igen erős csapást mért az imperializmus gyarmati rendszerére... A gyarmati rendszerre a következő hatalmas csapást a győzelmes kínai forradalom mérte, amely az imperializmus egyik legsúlyosabb vereségét jelentette. Kivjvta állami függetlenségét India is, a világnak — a lakosság számát tekintve — második legnagyobb országa. Függetlenné vált Burma, Indonézia, Egyiptom, Szíria, Libanon, Szudán és több más, azelőtt gyarmati ország. A legutóbbi évtized leforgása alatt tehát több mint 1200 millió ember, vagyis a föld lakosságának több mint a fele szabadult meg a gyarmati és félgyarmati függéstől. Korunk szégyene A gyarmati rendszer végső vonaglása napjainkban a szemünk előtt játszódik le. Az imperialista gyarmattartó hatalmaknak egyre nagyobb nehézségekbe ütközik uralmuk fenntartása. Ezért a gyarmati rendszer fenntartására újabb és újabb formákat agyainak ki. Ilyen forma az elmaradt országok „gazdasági megsegítése" és a katonai tömbök „védelmi rendszere" . Van a gyarmatosítóknak még egy embertelen maradványa, a faji megkülönböztetés, amely sok országban még ma is nagyon gyakori. Az Amerikai Egyesült Államokban közismert a négerüldözés. A viláa népei élesen elítélték az USA-nak ezt a politikáját. Ennek hatására április 23-án az USA legfelső bírósága kijelentette, hogy egyes államokban az autóbuszközlekedésben alkalmazott faji megkülönböztetés alkotmányellenes. (Az USAban ugyanis az autóbuszokon a négerek részére külön elkerített hely van). A legfelső bíróság határozata azonban nem egyéb, mint szemfényvesztés. Franciaországban napról napra nő az algériai háborút ellenző népi mozgalom. Nemrég az Algériába küldött francia katonák hozzátartozói felkeresték a francia miniszterelnököt és követelték Algériában a béke visszaállítását. A francia anyák a magukkal vitt táblákon követelik: Békét Algériában! Tüzszünetet és küldjétek haza fiainkat! %