Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-18 / 108. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek/ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK N API LAP. JÄ 1956. április 18. szerda 30 fillér IX. évfolyam, 108 szám Józan ész nélkül nem megy Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának az SZKP XX. kongresszusa eredményeiről szóló beszámolóval kapcsolatos ha­tározata élénk visszhangot keltett a városok és a falvak dolgozóinak körében. Ez a határozat olyan kérdésekhez nyúl, amelyek népün­ket már régóta foglalkoztatják. A polgárok körében teljes egyetértés­re találnak többek között a hatá­rozatnak ama szavai, amelyek ar­ról szólnak, hogyan kell megja­vítani állami és gazdasági appará­tusunk munkáját. Hisz hány em­ber van, aki saját bőrén érezte, hogy ebben a bonyolult gépezet ben valami nincs rendben, a sok­sok kerék közé valahol homok ke­rült. A megcsontosodott, nehézkes munkamódszerek, gyakran a nép­től való elszakadás, az adminiszt­rálás elburjánzása — mindezek olyan homokszemek, amelyekből egész tömbök keletkeznek, fékezik az állami apparátus menetét, aka­dályozzák a tökéletesebb és rugal­masabb munkát. Egy szóval is megnevezhetjük — bürokratizmus. Ez a rossz befészkelődött és gyö­kerét eresztett főleg a központi hivatalokban. Ezért polgáraink s velük együtt a nemzeti bizottságok tagjai és dolgozói helyesléssel olvassák a CSKP Központi Bizottsága határo­zatának ezeket a szavait: Tovább kell folytatni az adminisztráció és nyilvántartás eddigi rendszerének lényeges egyszerűsítését, hogy át­tekinthető és célszerű legyen és lehetővé váljék gazdaságunk ope­ratív figyelemmelkövetése és el­lenőrzése. Hisz az egészségtelen és ártalmas papirháborút mindenki elitéli, aki csak érintkezésbe jut vele. A dolgozók, a néppel szoros kapcsolatban álló és a nép iránt hűséges dolgozók tízezrei, akik az új állami apparátus alapját meg­teremtették, munkásaink és pa­rasztjaink sohasem voltak hajla­mosak a papírháborúra. A bürok­ratizmus idegen volt tőlük, s itt is látható, mily ártalmas szerepet játszott pártunk életében és köz­életünkben a lenini alapelvek meg­sértése. Az egyes „személyek" határoza­tait, irányelveit, utasításait min­dig helyeseknek és csalhatatlanok­nak nyilvánították, s a dolgozókat arra vezették, hogy eszerint iga­zodjanak s tovább terjesszék őket. Mire vezetett ez? Az önállóan gon­dolkozó alkotó dolgozók helyett nálunk sok helyen csupán az irányelvek végrehajtói, passzív hi­vatalnokok nőttek fel, akik végül felsőbb helyek utasítása nélkül ujjukat sem .mozdították, csakhogy túlkapást, vagy hibát ne kövesse­nek el. A papírháború ezáltal min­dég rossznak védelmezőjévé vált, e dolgozók felelőtlenségének, ta­nácstalanságának és önállótlansá­gának leplezőjévé. S így történt, hogy a mi új ál­lami apparátusunkban is kisebb­nagyobb formátumú bürokraták növekedtek fel, olyan emberek, akik számára fontosabb volt a fel­sőbb instanciák iratait formálisan továbbadni, parancsolgatni, célta­lanul levelezgetni, sem mint figye­lembe venni életünk igazi követel­ményeit. „A levelek ezrei, tízezrei. Miért is számolnak darabonként?" — mondják sok helyen az illetékes dolgozók. ,. Ki lóra, mázsára és ton­nára mérjék!" Ez úgv tűnik, mint­ha túloznának. Sajnos azonban igazuk van. Hisz a múlt év folya­mán csupán „A Helyi Gazdálko­dás Minisztériuma közlönyére", amely az alantas szerveknek ki­adott irányelveket, utasításokat és fSulgamvj'u'í és -f-4niscsoo elolárs MA ÉRKEZIK ANGLIÁBA közleményeket tartalmazza, 13,7 tonna papírt használtak fel. Vajon ezek a dolgozók akarják-e kapcsolataikat bővíteni a dolgo­zókkal? Akarják — vágynak ar­ra, hogy kapcsolatban álljanak az emberekkel, mert tudják, hogy ha sikerrel akarják őket vezetni, ta­nulniok kell a dolgozó nép okos­ságából és tapasztalataiból. Megér­tik, hogy az élet ismerete nélkül nem lehet helyesen és sikeresen irányítani. Nem tudnak azonban kiszabadulni a kényszerzubbony­ból, nem áll hatalmukban, hogy védekezzenek a minisztériumok többségével szemben, nem tudják megakadályozni, hogy ma és nap­ról napra ne érkezzenek újabb és újabb utasítások és direktívák, amelyek, képletesen szólva az író­asztal lábához kötik őket. És ami a legrosszabb, az a sok, gyakran égbekiáltó feleslegesség. Vajon meg tudja-e valaki indokolni, miért szükséges 72 aláírás egy 350 korona értékű fémfürész vá­sárlásához? Az Iskolaügyi Minisz­tériumnak a gazdasági szerződé­sek megkötéséről, valamint a ke­rületi nemzeti bizottságok tanácsai iskolaügyi szakosztályaival elinté­zett megrendelésekhez a szállító­nak 22 aláírásra, a vevőnek 24 aláírásra, a pénzügyi szakosztály­nak 26 aláírásra van szüksége, addig, míg az árut megkapja az, aki betervezte. A gazdasági szer­ződésekre, számlákra stb. felhasz­nált papír a szállítóleveleken kí­vül 15 ívet tesz ki. Természetesen a drágább tárgyak vásárlásánál ennek megfelelően növekszik az aláírások száma és a felhasznált papír mennyisége is. Az elburjánzott papírháború j miatt a kerületi nemzeti bizottsá- | gok és a járási nemzeti bizottságok tanácsai szakosztályainak dolgozói gyakran nem képesek ellátni saját reszortjuk munkáját és nehezen kerülnek emberek közé. Pedig minden tapasztalat azt mutatja, hogy feladataikat nem teljesíthe­tik jól anélkül, hogy ne beszél­getnének a polgárokkal, ne láto­gatnának el a munkahelyekre és mindenüvé, ahol az élet pezseg. És ez végül ahhoz vezet, hogy a ke­rületi nemzeti bizottságok „segí­tenek magukon", ahogy tudnak. Például a Ceské Budejovice-i Ke­rületi Nemzeti Bizottság tanácsá­nak egészségügyi szakosztályán 10 funkció van rendszeresítve. Ezek teljesen be is vannak töltve. E lét­számon felül e szakosztályon még több mint 17 dolgozó működik, még pedig a kerületi nemzeti egészségügyi intézetből és más egészségügyi intézményekből. Va­jon tud-e erről az Egészségügyi Mi­nisztérium? Tud. mert ez az ő jó­váhagyásával történik. Ha lehet­séges ilyen módon „betartani" a rendszeresítést, miért ne lehetne itt a rendszeresítésen felül a szak­osztály vezetőjének titkárnője is? Ezúttal a változatosság kedvéért — az Egészségügyi Minisztérium jóváhagyása nélkül. Az elburjánzott, túlméretezett apparátus bürokratizmust és pa­pírháborút szül. S ez viszont szük­ségessé teszi az apparátus további növelését. Ezért — amint a CSKP Központi Bizottságának legutóbbi ülése megmutatta — szükséges lesz erélyes intézkedéseket kidol­gozni ezen apparátus csökkentésé­re; elsősorban a forrásnál, a köz­ponti apparátusnál kell kezdeni és a dolgozók felesleges számát a termelésbe kell átvezetni. Egyúttal szükséges, hogy az irá­nyítás súlypontja a lehető legkö­zelebb kerüljön a munkahelyeK­(Folytatás a 2. oldalon.-) Az Ordzsonikidze cirkáló, amelynek fedélzetén m,a Bulganyin és Hruscsov elvtárs Portsmouth kikötő­jébe érkezik. A NAGY TALÁLKOZÓ Mit várnak a népek az angol-szovjet tárgyalásoktól (A Rudé Právo londoni tudósítójá­tól). — Különféle tengerentúli „meg­figyelők", akiknek gyakran saját or­ruk hegye sem eléggé észrevehető pont, nagyon megakadtak azon, mily meleg fogadtatásban részesültek Ang­liában az egyszerű brit nép részéről G. M. Malenkov és a szovjet ener­getikai dolgozók küldöttségének töb­bi tagjai. És ugyanezek a „megfigye­lők" ma vegyes érzelmekkel tekinte­nek Bulganyin és Hruscsov nagy­britanniai látogatása elé. Streibert úr, az „Amerika Hang­ja" igazgatója, az USA képviselő­háza bizottságának egyik ülésén be­jelentette a megrémült képviselők­nek, hogy „a brit közvélemény a va­lóságban Oroszország és Amerika kö­zött ingadozik". A jövő évben — amint a londoni Daily Herald írja — az amerikaiak „nagy összeget akarnak fordítani röplapok terjeszté­sére Nagy-Britanniában", hogy „meg­győzzék az angolokat arról, hogy or­száguk és a Szovjetunió közeledése nem aktuális". A nagyhatalmak békés együtt­működéséért Nem arról van szó, hogy az angol­szász nagyhatalmak egymással szem­bekerüljenek. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke e napokban újból megerősítet­te, hogy az Anglia és a Szovjetunió közötti megVtés semmi ehhez ha­sonló célt nem követ. A kérdés nem abban rejlik, hogy ki — kivel lesz, s ki ellen. Másról van szó. A népek a nemzetközi együttműködés politikáját követelik, a nagyhatalmak közös akcióját, a le­szerelés, az európai biztonság és más kérdések érdekében. Az a fontos te­hát, hogy a nagyhatalmak közül me­lyik áll őszintén e politika mellé. A Szovjetunió álláspontja világos — mindig ezt a politikát védelmezte és folytatta. Angliának létérdeke pa­rancsolja, hogy szintén ilyen politi­kát kövessen. És senki sem akadá­lyozza az Egyesült Államokat abban, hogy kivegye részét és ' vállalja a világbékéért viselt felelősséget azért, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben teljesen feleslegessé és ha­missá válik annak a kérdésnek a fel­tevése, „ki — kivel és ki ellen". A jelenlegi körülmények között valamennyi nagyhatalom békés együttműködésével csupán azok száll­hatnak szembe, akik nem óhajtják őszintén a békét. (Folytatás a 3. oldalon) Bevezetik a pótjutalmazást A senicai járásban levő hlbokei szövetkezeti tagok ez idén 120 hek­tárnyi területen termesztenek cukor­répát. A múlt évi tapasztalatok alap­ján, amikor főleg a hozamokban való anyagi érdekeltség és a pótjutalma­zás bevezetése következtében átlag 50 mázsával szárnyalták túl a hektárho­zamokat, ez idén is bevezetik a pőt­jutalmazast. Martin Filipek, Pavel Pisk­la, Pavel Mikulišek és Ján Brože me­zei munkacsoportjainak tagjai, akik egész évben ápolják majd a cukorré­pát, már megbeszélték az EFSZ ve­zetőségével a pótjutalmazást a cukor­répa hektárhozamainak túlteljesítésé­ért és a terven felül termelt cukor­répamennyiség húsz százalékában ál­lapították meg a pótjutalmazás ma­gasságát. Korvinán rövidesen vízzel fejtik a szenet Karvinán a Csehszlovák Hadsereg Nagybánya első részlegén befejezés­hez közelednek a szén hidromecha­nikus fejtésének előkészítő munkála­tai. A bányászok rövidesen lehelye­zik a magasfeszültségű csőrendszert, kiépítik a szalagszállító-rendszert, az osztályozó szitákat és leeresztik az alagsorba a hidromonitort. A bánya hatodik emeletén, ahol a legközelebbi napokban megindul a hidromechanikus fejtés, már készen áll az elektromo­tor, a szivattyú, a tisztító-tartály és és a csigafelvonó. A bányászok munkakollektívája Jo­zef Madecky és Ferdinánd Zolich él­munkásokkal a hatalmas vízsugárral legelőször a folyosót törik át. Utána megkezdik a 24-es számú szénréteg fejtését. A nagymegyeri járásban vetik a kukoricát Az árpa, zab és cukorrépa vetésé­nek befejezése után a nagymegyeri járásban megkezdték a kukoricaül­tetést is. A gép- és t rak tor állomás traktorosai hétfő óta több mint 200 hektárnyi területet vetettek be ku­koricával négyze'.es-fészkes módon. Eddig a legtöbb kukoricát a nemes­ácsai, alistáli, ekecsi, kulcsodi, med­vei és nyárasdi EFSZ-ben ültették el. A nagymegyeri t r akt o r állomás jól felkészült a kukorica négyzetes-fész­kes ültetésére, s ez nagy biztosíték arra, hogy sikerrel befejezzék a kuko­ricavetést. A Zselízi Állami Gazdaságban sarabolják már a cukorrépát A Zselízi Állami Gazdaságban ide­jében elvetették a cukorrépát. Mind a tizenhárom hektárnyi területen szé­pen kikelt a jó vetőmag, és hétfőn, április 16-án a gazdaság dolgozói megkezdték a cukorrépa sarabolását. A karolinai gazdaságban, ahol 10 hek­tárnyi területen elöcsíráztatott cukor­répa magot vetettek, 3—4 napon be­lül megkezdik a sorok közötti nö­vényápolást. Szovjet kutatók az Antarktiszon Az Antarktiszon tartózkodó szovjet tudományos expedíció néhány tagja egy jéghegyen tartózkodott, amikor a váratlan zajlás elsodorta a jéghegyet a tudósokkal együtt a tengerre. Az expedíció jégtörő hajója utat vágott hozzájuk és kiszabadította őket.

Next

/
Thumbnails
Contents