Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-14 / 104. szám, szombat

Á kommunizmus építésében elért sikereink meggyőző bizonyítékai a marxizmus-leninizmus tana helyességének, mely szerint a történelem igazi alkotója a nép Sz. Hruscsovnak, az ifiú építészek össz-szövetségi értekezletén elhangzott beszéde Moszkva, április 13. (TASZSZ). — Elvtársak! A Kommunista Ifjúság Szövetsége Központi Bizottsága kezdeményezésére összehívták a fiatal építészek ezen értekezletét. A Komszomol mindig pártunk megbízható segítőtárs-, és hatalmas tartaléka volt és ma is az. A Komszomol mindig nagy lelkesedéssel fogadta pártunk valamennyi ntézkedését, bátran indult a küzdelem valamennyi felelősségteljes és nehéz frontjára és becsületesen teljesítette hazája iránti kötelességét. Emlékezzenek komszomolista elvtársak, hogy atyáik és egyeseknél mondhatjuk nagyatyáik is, akfk annak idején komszomolisták voltak, milyen odaadással dolgoztak országunk iparosításáért. Gyárakat, üzemeket, városokat építettek, odaadással dolgoztak a mezőgazdaság kollektivizálásáért! Határtalan erőfeszítéssel dolgoztak és minden erejüket a szocialista állam megszilárdításának szentelték. A munkásosztály és valamennyi dolgozó ügyéért, kommunista pártunk nagy müvéért dolgoztak. A Komszomol, a szovjet ifjúság becsületesen megállta helyét a Nagy Honvédő Háború idején, mind a tűzvonalban, mind a front mögött. A szovjet ifjúság hatalmas mértékben járult hozzá városaink és falvaink felépítéséhez, amelyek a háború folyamán tönkrementek, nagy mértékben járult hozzá iparunk és mezőgazdaságunk további fejlesztéséhez, városaink és üzemeink felépítéséhez. A Komszomol aktívan támogatta a párt felhívását azzal, hogy a parlagon heverő földek megművelésére legjobb fiainak és leányainak százezreit küldte el. Szovjet emberek lankadatlan munkájával az azelőtt parlagon heverő termőföld hektárainak millióit állították szocialista társadalmunk szolgálatába. A párt felhívására a szovjet emberek hozzáfogtak a szüztoldek megművelésének nagy művéhez. E munkában ifjaink és honleányaink voltak a kezdeményezők. Elvtársak, a párt XX. kongresszusán erről az emelvényről hangzott el az ifjúság dicsérete odaadó munkájáért. A szovjet ifjúság méltó a dicséretre és a magas értékelésre. Reméljük, hogy a Komszomol, a mi dicső szovjet ifjúságunk nem egyszer fog még hasonló lelkesedéssel válaszolni a kommunista párt, a szovjet kormány felhívására, melyet az ifjúsághoz és dicső élőhadához, a Komszomolhoz intéz. (Viharos taps). Országunkra a hatodik ötéves terv során gigantikus feladatok várnak. Ha ma közöttünk élne Majakovszkij, költeményeiben bizonyára méltó módon fejezné ki a Szovjetunió hatodik ötéves terve feladatainak nagyságát. Ezt önöknek, fiatal munkásoknak mondom. Az utóbbi időben az ifjúság bizonyos körében helytelen vélemények alakultak ki a munkáról a szovjet társadalmunkban. Ez például ilyen esetekben nyilvánul meg: A tízéves iskola elvégzése után egyes fiúk és leányok így beszélnek: „Nekünk, végzett embereknek nem megfelelő gyárba, építkezéshez, szovhozokba, vagy kolhozokba lépni." Ezek a tanult emberek nem gondolnak arra, hogy olyan házban laknák, amelyet munkások építettek, hogy atyáik üzemekben és gyárakban dolgoznak és hogy a szovhozokban és kolhozokban a szovjet emberek — fáradhatatlan dolgozóink — által termelt kenyeret esznek. Azonban nemcsak az ifjú dolgozók bűne, hogy így gondolkoznak. Több esetben az idősebb nemzedék is hasonló álláspontra helyezkedik. Nem titok, hogy egyes szülők így vélekednek: Az én lányom a tízéves iskola elvégzése után nem fejhet teheneket. Tejet ihat, azonban tehenet fejni — azt szégyennek tartja. (Nevetés, taps). Ez a polgári osztály csökevénye. Illik ifjainkhoz és leányainkhoz a munkával szemben elfoglalt polgári álláspont? Nem, nem illik. Ezeket a helytelen és nagyon káros nézeteket a munkával szemben el kell ítélnünk, mint elavult nézetet, amely még a kapitalista társadalomból maradt ránk. A munkások, a kolhoztagok és a termelésben foglalkoztatott valamennyi dolgozó a szocialista társadalom dicsősége és büszkesége. A munkások, kolhoztagok és az értelmiség munkájukkal' gazdagságot és anyagi értékeket teremtenek. Hogy a munka termékenyebb, országunk hatalmasabb és gazdagabb legyen, dolgozóinknak ismerniök kell a tudomány és technika vívmányait Ifjúságunknak mindig emlékezetében kell tartania a nagy Lenin üzenetét: „Tanulni, tanulni, tanulni", hogy sikeresebben építhesse új életét A -nagy szovjet államban élünk, 1 ahol a hatalom a népé. A dolgozó nép magához ragadta a hatalmat és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom következtében úrrá lett országában. A munkások és parasztok új életet építenek a marxizmus-leninizmus nagy tanítása alapján. A kommunizmus építésében elért sikereink meggyőző bizonyítékai a marxizmusleninizmus zseniális tana helyességének, mely szerint a történelem igazi alkotója a nép, amely munkájával anyagi értékeket termői. Meg kell becsülnünk a dolgozókat, mert az ő becsületes és nemes munkájuk szocialista társadalmunk felvirágoztatására szolgál, azért, mert ez a munka megteremt mindent, amiből az ország él, amire büszke és ami dicsőségét és hatalmát képezi. És minden embernek büszkének kell lennie arra, hogy munkájával hozzájárul a kommunista társadalom építésének közös művéhez. rHosszantartó taps.) A munkával szemben kifejezett tiszteletlenség káros, csökevényes megnyilvánulásait nagyon élesen kell bírálnunk. (Taps). A kommunista párt azt a feladatot tűzte ki, hogy az összes szovjet embereknek középiskolai képzettségük legyen. Ez talán azt jelenti, hogy az az ember, aki középiskolai végzettségre tett szert, nem fog akarni gyárban, üzemben, gép- és traktorállomáson, vagy kolhozban dolgozni? Természetes, hogy nem! Ki dolgozna akkor a kolhozokban, meg az építkezéseken? Nagyon jól tudják, hogy minden munkásnak, minden kolhoztagnak, aki nálunk középiskolát végez, lehetősége lesz főiskolai képzettségre szert tenni, akár a főiskolákon, akár magántanulás útján, vagy pedig az esti főiskolai oktatás során, munkájának, alkalmaztatásának megszakítása nélkül. Mindez helyes. Azonban mondjuk-e azt, hogy a szovjet embereknek nem kell házakat építeniök, üzemekben és gyárakban dolgozniok, burgonyát termelniök és tehenet fejniök? És mégis vannak olyanok, akik — ha középiskolai képzettséggel rendelkeznek — nem akarják ezt végezni és a hasonló munkát nem tartják magukhoz méltónak. Ez helytelen! (Viharos taps). Elvtársak, az ilyen maradi nézeteket bírálnunk kell és ki kell őket küszöbölnünk. Szatirikus íróinknak tüzes vassal kell őket kiégetni, hogy az az ember, aki helytelen álláspontra helyezkedett a munkával szemben, szégyenkezzék a munkáról helytelenül beszélni és gondolkozni Ügy vélem, hogy ez a kérdés világos és ezért nem fogok róla ma már beszélni. Azonban bizonyára szükséges lesz erre a kérdésre máskor is kitérni! (Nevetés, taps). Elvtársak! Gondoljátok csak meg, hogy a hatodik ötéves terv során mennyi üzmet, gyárat, villanyerőművet, közöttük atomerőműveket, jnenynyi új várost és falut kell építeni. Sok vállaiatot építünk fel a Szovjetunió európai részében, azonban nagyszámú vállalatot kell építenünk Szibériában, Kazahsztánban, a TávolKeleten és Moszkvától messze fekvő más kerületekben és köztársaságokban is. E tájak messze fekszenek ugyan Moszkvától, de mégis közel vannak hozzá abban a törekvésben, amely országunk tájait összefogja: a kommunizmus felépítése nagy tervének megvalósításában. A régi időkben az emberek Szibériáról nagyon sok szomorú nótát tudtak. A cárizmus alatt Szibéria a száműzöttek országa volt. Szibériával fenyegették az embereket és az emberek Szibériáról elrettentő képet alkottak. Szibéria azonban figyelemreméltó és rendkívül gazdag. Anasztáz Ivanovics Mikojan most tért vissza Kínából. Moszkva felé vezető útján pihenőt tartott néhány szibériai városban és azt mondja, hogy ma ott 10—15 fok a hőmérséklet fagypont fölött és hogy egyes területeken már havat sem látni. A mi szovjet Szibériánk egyáltalán nem olyan, mint amilyen elrettentő képet alkottak egyesek róla. Szibéria sok természeti kincset rejt magában. A szén, a különféle fémek, a fa és sok más természeti kincs felmérhetetlen készleteivel rendelkezik. Szibéria gazdag sága valóban gigantikus és ezért nem szabad azt parlagon hevertetni, nem szabad azt elrejteni. Mi ezt a kincset valóban nem hagyjuk parlagon heverni. hanem felhasználjuk a szovjet nép. országunk jólétének fokozására Ott nyilvánulhat meg a szovjet ifjúság munkakészsége, megművelheti az eddig lakatlan területeket, korszerű üzemeket, gyárakat, villanyerőmüvekeť, vasútakat és városokat építhet. Országunk keleti tájain sok millió szovjet ember él és dolgozik, akik szeretik hazájukat. Egyes keleti területek azonban nem eléggé lakottak és új, bátor dolgos emberekre várnak. Komszomolista elvtársak! Szibériában, a Távol-Keleten és a középázsiai szovjet köztársaságban többszáz éven át érintetlenül fekvő gazdaság kihasználására a Komszomol bizonyára ki fogja tudni választani a kellő számú embert, akik lelkesedéssel foqnak e területeken az új építkezési munkálatokhoz. Szükséges azonban megemlítenünk, hogy Szibériáról azelőtt sem mondtak csupán rosszat, hanem jót is. Alekszander Radiscsev, az első orosz forradalmárok egyike több mint 100 évvel ezelőtt ezt irta: „Milyen dúsgazdag vidék ez a Szibéria, milyen hatalmas táj! több száz évre van szüksége, de ha benépesül nagy szerepet fog játszani a világ történelmében." Maxim Gorkij, nagy proletár írónk, amikor Szibériát jellemezte, úgy beszélt róla, mint mesebeli hatalmas gazdag országról, melynek földje mintha mindig nagyobb készséggel nyitná meg mélységeinek kimeríthetetlen kincseit, erdeinek tömkelegét, folyamainak felmérhetetlen erökészleteát. Hatalmas szibériai folyamok ezek. mint amilyen Jenlszej. Ob, Lena, Angara. Az Angarát közülünk sokan ismerik. Hatalmas folyam ez, amelyen gigantikus vizieröműveket építünk, közöttük a világ legnagyobb vízierőművét. Mennyi gazdagságot hoz népünk számára csupán az Angara! Maxim Gorkij Szibéria jövőjéről ezt írja: „Nagyszerűségével minden képzeletet felülmúlva, Szibéria jövőjének mesebeli képei tűnnek elénk, amelyeket az emberek munkaereje által irányított és megfékezett elemek erői hoznak létre.;' Az ifjúságra vár az a feladat, hogy megfékezze, engedelmeségre bírja a hatalmas szibériai folyamokat, nagyobb mértékben használja ki a Szibéria kebelében rejlő kincseket és azokat a szovjet nép szolgálatába állítsa. Elvtársak, a hatodik ötéves terv legfontosabb építkezései az új munkások százezreit igénylik. Hogy ezen építkezéseknek kádereket biztosítsunk, a párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány felhívja a szovjet ifjúságot, hogy legjobb elvtársait küldje el a legjelen tösebb ép í t ke zé se k re. A KomszomoLnak 13 és fél millió tagja van. Ezek a komszomolisták soraikból ne tudnának kiválasztani 300 —500 ezer ifjút? Ügy vélem, ezt könynyen megtehetik. (Viharos taps). Hiszünk a Komszomol és az ifjúság erejében és küzdeni akarásában. Tudjuk, hogy ifjúságunk nem fél a fagytól, nem retten vissza a szibériai tajoátől. (Taps) Meg vagyunk győződve róla, hogy semmitől sem fél. A szovjet nép már sok mindenen keresztül ment és sok nehézséget győzött le. Hruscsov elvtárs ezután a szovjet nép eddigi ragyogó építősikereiröl szólt, majd így folytatta: Az új építkezések az eddigi lakatlan keleti területeken természetesen megkövetelik, hogy merész és ifjú emberek álljanak a munka küzdőterére, akik nem rettenek vissza a nehézségektől. A feltételek eleinte nehezek lesznek. Ezzel számolni kell. Tudatában kell lenniök annak, hoy ez nem annyit jelent, mint vendégségbe menni valahová. (Nevetés, élénkség a teremben). Ez a nehéz és nagy feladat merész ifjúságot követel. Ha eleinte jobbára nőtlen fiúk és hajadon lányok 1 asznék az új munkahelyeken, a közös munkában kölcsönösen megismerik egymást, sokan közülük házasságot kötnek és családot alapítanak. (Taps). Elvtársak! Meg lehetünk győződve róla, hogy a moszkvai, leningrádi, és országunk más nagy városainak kom szomolistái ebben az új dologban mintaképül fognak szolgálni. Jelenleg Moszkvában, Leningrádban és más nagy városokban munkaerőtartalékaink vannak. A tudomány állandóan előre tör, a technika fejlődik és tökéletesedik, a termelési munkát gépesítik és mindez feltételeket teremt arra, hogy nagy ipari központjaink ipara kádereket szabadíthat fel az ország új területeinek, új vállalatainak építésére. Ez vonatkozik az építkezésekre is. Moszkvában és Leningrádban, ahol most a vállalatok ezrei és a lakosság milliói vannak és sok más nagy városokban is szükségtelen új vállala tok építése. Minél helyesebben helyezzük szét ipari vállalatainkat a Szovjetunió egész területén, minél közelebb lesznek a nyersanyagforrá sokhoz, annál jobb ez országunknak, népünknek. Ezért úgy gondolom, hogyha a fiatal moszkvaiak egy kis jóakaratot tanúsítanak, könnyen felszabadíthatják soraikból a munkások tízezreit a keleti kerületek új vállatainak kiépítésére. Ha ehhez a dologhoz helyesen fogunk hozzá, a moszkvai vállalatok a termelés fejlődésére kedvezőtlen befolyás nélkül a munkások ezreit szabadíthatják fel az új üzemek építésére. (Taps). Leningrád, Harkov, Kiev, Szverdlovszk és más városok, mint például Odessza, ahol nem fognak új üzemeket építeni, szintén sok ifjút szabadíthat fel a hatodik ötéves terv építkezéseire. Természetesen nagyon jól tudom, hogy e városok lakói között nagyon sok olyan ifjúval találkozhatunk, aki azt hiszi, hogy neki nagyon nehéz szülővárosától 60 kilométernél nagyobb távolságra eltávozni. (Taps.- De ha a Komszomol helyesen fog hozzá a szervezéshez, leküzdi ezeket a nehézségeket és a nagy városok ifjainak és leányainak ezrei az új építkezési mozgalom sugalmazóivá válnak. Önök az értekezlet után hazatérnek és kollektíváikban elvtársaiknak be fognak számolni, milyen nagy feladatok várnak ifjúságunkra. Meg vagyunk győződve róla, hogy ifjúságunk a párt azon felhívására, hogy a hatodik ötéves terv építkezéseiben részt vegyen, találja meg a helyes választ és jó munkát végez majd pártunk, népünk javára. (Taps.) Nem szabad azonban önelégültségbe esnünk. A kérdés olyan, hogy erős akaratot és rendkívüli öntudatot követel. Nem mindnyájan, akik tapsolnak, öntudatosak és készek nagy, de fáradságos tettekre. Itt nagy nevelőmunkára és társadalmi hatásra van szükség. Mert egyesek tapsolnak ugyan, amikor a felhívást hallják, de szivük — ahogy mondani szokás — a félelemtől összeszorul. „És mi lesz akkor, ha magamnak is mennem kell? Élénkség a teremben, taps). Most a következő kérdéssel akarok foglalkozni: Sok elvtárs a vasbeton használatáról beszél. Ez nagyon örvendetes. Le kell szögeznünk, hogy az építkezésben a beton és a vasbeton nagyon fontos. A vasbeton és a beton széleskörű használata nélkül, a betontömbök nélkül nem érhetjük el az építkezésben a kellő ütemet, a magas teljesítményeket és az önköltségek múlhatatlanul szükséges csökkentesét. Szem előtt kell tartanunk, hogy csakis a munkatermelékenység fokozásával nőhet a munkások bére. A vasbeton használata lehetővé teszi a fáradságos eljárások nagyobbmérvű gépesítését és a termelékenység fokozássát; a munkásnak lehetővé teszi, hogy teljesítse és túlszárnyalja normáit és azáltal magasabb keresetet biztosítson magának. Mindez meggyorsítja az építkezések ütemét és megjavítja minőségüket. Ezt önöknek, fiatal építészeti dolgozóknak tudniok kell és ezért küzdeniük kell a vasbeton bevezetéséért. A vasbeton széleskörű bevezetése nagyon fontos azért is, mert lehetővé teszi, hogy az építészet terén takarékosan és gazdaságosan használjuk a fémeket. Amikor felmerült a vasbeton széleskörű használatának kérdése, egyes építkezési dolgozók így vélekedtek: „Miért van szükségünk vasbetonra? Ez nagyon sok munkával jár, sokkal jobb fémből építeni". Ugyanígy jártak el a gyakorlatban is. Azonban sok külországban általános a vasbeton használata. Nemrégiben láttunk egy nagybritanniai építkezésről készített filmet. Az angolok nagyszerű tömböket készítettek a hangárok befedésére előfeszített vasbetonból. Ebben az iránybar még elmaradunk és csaknem mindent fémből készítünk. Ez tékozlás! Azoknak a vezető dolgozóknak, akik felelősek az építkezésekért, szégyenkezniük kellene a nép előtt az ilyen gazdálkodásért. Hogy ezt a pazarlást megakadályozzuk, a vétkeseket szigorúan kell büntetni. (Taps.) A vasbetonból épített üzem többszörösen kevesebb fémet igényel, mint a fémkonstrukcióból épített üzem. Digaj elvtárs (építkezési miniszter): Hétszer kevesebbet! Hruscsov elvtárs: Hétszer! Ez anynyit jelent, hogy ha vasbetont használunk, a fém ugyanannyi mennyiségéből egy üzem helyett hetet építhetünk fel. Hogy gondolják, van értelme annak, hogy küzdjünk a vasbetonért ? Közbeszólások: Minden bizonnyal! Önöknek, építkezési dolgozók, tudatosítaniok kell a vasbeton használatának gazdasági célszerűségét, ezért az ügyért küzdeni kell, és arra kell törekedni, hogy az emberek idejében tájékozódjanak erről és lelkiismeretesen végezzék kötelességüket. Nemzetgazdaságunk valamennyi ágazata, közöttük az építkezés legfontosabb feladatainak egyike a munkatermelékenység fokozása. Ez nagyon fontos kérdés. Önöknek, ifjú építőknek ebben az irányban úttörőknek kell lenniök. Hogy fokozhassuk a munkatermelékenységet, elsősorban helyesen kell felhasználnunk a gépesítést és az építőtechnikát. Értekezletüket felhasználom arra, hogy megbíráljam a moszkvaiakat a gépesítés kihasználásában mutatkozó fogyatékosságok miatt. Nem azért bírálom a moszkvahkat, mintha Moszkvában ebben az irányban rosszabb volna a helyzet, mint más városokban. Bizonyára nem rosszabb a helyzet, sőt némely tekintetben talán jobb is. Hruscsov elvtárs a szerénységre intett és szólt az építés nehézségeiről, majd így folytatta: Elvtársak! A párt felhívja önöket, a dolgozó ifjúságot, hogy nemes cselekedeteket, új munkagyőzelmeket vívjanak ki. Minél több hősi tettet visznek véghez a szovjet hazafiak, annál jobbak lesznek munkájuk eredményei, annál gazdagabb és erősebb lesz országunk, Annál hozzáférhetetlenebb lesz az ellenség számára és annál vonzóbb barátaink számára. Nagyon sok feladat vár ránk, hogy megvalósítsuk a párt XX. kongreszszusának határozatait, hogy teljesítsük a hatodik ötéves terv feladatait. Most már a legádázabb ellenségeink sem kételkednek abban, hogy a szovjet nép a gazdaság és kulturális építés kiszabott terveit sikerrel teljesíti. Nyugtalanítja őket az, hogy gazdasági téren versenyezünk a kapitalizmussal. Félnek ettől a versenytől. A kapitalista világ képviselőinek ezt mondjuk: A kapitalizmus, a magánkezdeményezés fejlődése, a kapitalista rend hívei vagytok. Mi a szocializmus mellett foglalunk állást. Nem akarjuk rátok kényszeríteni rendszerünket, azonban nem engedjük meg, hogy ti a mi ügyeinkbe avatkozzatok. Ezért csak egy választásunk van, a békés versengés. A kapitalista világ veztői most azt a nézetet vallják, hogy politikájuknak új irányt kell szabni. Emellett így mérlegelik a helyzetet: Amennyiben a Szovjetunió továbbra is ilyen ütemben tör előre, nem lesz messze az az idő, amikor a Szovjetunió gazdasági téren elhagyja a legfejlettebb kapitalista országokat. Látják sikereinket, elismerik őket, de egyszersmind félnek is ezektől az eredményektől. Ha bíráljuk azokat a fogyatékosságokat és hibákat, amelyeket előretörésünk során ejtettünk, elsősorban arra kell gondolnunk, hogy ez a bírálat szilárdítsa szocialista rendünket, megsegítsen minket abban, hogy még gyorsabban és sikeresebben haladjunk előre nagy célunk, a kommunizmus felé. Ellenségeink arra számítanak, hogy ellankadunk éberségünkben és meggyengítjük állambiztonsági szerveinket. Nem. Ez sohasem történik meg, A proletár kardjának mindig élesnek kell lennie, és mindig meg kell védenie a forradalom, a munkásosztály, a dolgozó nép vívmányait. (Hosszantartó taps). Hruscsov elvtárs a két tábor békés versenyéről beszélve. így folytatta: Hogy sikereket érhessünk el abban a békés küzdelemben, melyet a szocializmus a kapitalizmussal folytat, hogv új sikerekre tegyünk szert a gazdaság, a kultúra fejlődésében, népünk életszínvonalának emelésében, sok munkát kell végeznünk, helyesen kell lehetőségeinket és tartalékainkat felhasználnunk és nagyobb mértékben kell merítenünk országunk természeti qazdagságának forrásaiból. Önöknek, az ifjúságnak kell sokat dolgoznia azért, hogy a kommunizmus építése sikerrel haladjon. Ifjú lelkesedéssel, az ifjúságot jellemző erővel kell előretörniök. Önöknek kornszomolistáknak, a dicső szovjet ifjúság legtudatosabb élcsapatának kell a szocialista munkaversenv számára a hatodik ötéves terv nagyszerű feladatának tejesítésére megnyerni egész ifjúságunkat. Elvtársak! Ez az, amit meg keli tennünk szocialista hazánk további felvirágoztatására, a szovjet nép anvaqi és kulturális életének megjavítására. Ez szent kötelességünk népünk. új nemzedékünk iránt, amelyre kommunista iövö vár! ("Viharos, hosszantartó taps.) Ü J_SZ ö ÍJ 1956. április 14. V