Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-13 / 103. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA április 13, péntek 30 fillér IX. évfolyam 103. szám r Ujabb elöntő tett a béke útján Äz egész világ haladó embereinek figyelme ezekben a napokban Stockholm felé fordult, ahol a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszakán a leszerelés és az atomfegyverek eltiltásának kérdéseivel foglalkozott. A tanácskozások kezdetekor olvashattuk Ilja Erenburgnak a Lityeraturnaja Gazetában adott nyilatkozatát, ameiyben a többek között kijelentette: „Midőn a Béke-Világtanács elhatározta, hogy egybehívja ülésszakát, amelyet kizárólag a leszerelés kérdésének szentel, ezzel kiemelte, hogy a fegyverkezési hajszát tartja a legfőbb akadálynak az államok közti bizalom és a nemzetközi együttműködés megszilárdításának útján." Valóban a leszerelés, a fegyverkezési hajsza megszüntetése az, amely az emberiség legjobb elméit, államférfiakat, tudósokat, szakembereket, írókat, művészeket foglalkoztatja és ugyanekkor egy milliárdnyi ember leghőbb vágya, szívügye. És nem kétséges, hogy a leszerelés kérdése, amely az előző években, a békemozgalom kezdetén még csupán milliók vágya volt, ma már olyan lehetőségeket vet fel, amelyeknek megvalósításával a .jövőben komolyan számolhatunk. A nemzetközi helyzet mélyreható elemzése alapján jelenthette ki Hruscsov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán tartott beszámolójában, hogy „ma hatalmas társadalmi és politikai erők vannak, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy necsak megakadályozzák az imperialistákat egy háború kirobbantásában, ha ezt megkísérelnék, hanem megsemmisítően visszaverjék az agresszorokat, meghiúsítsák kalandor terveiket." Tudjuk, hogy március 19-e óta az Egyesült Nemzetek leszerelési albizottsága Londonban tanácskozásokat folytat, és ismertek előttünk a Szovjetuniónak új leszerelési javaslatai, amelyek a leszerelés kérdésében egységes álláspontot akarnak teremteni a szocialista és a kapitalista világrendszer között. Ismert előttünk, hogy a Szovjetunió ezúttal is mindent elkövet, hogy a leszerelés folyamatos végrehajtásának egy bizonyos szakaszán sor kerüljön az atomfegyvert eltiltó nemzetközi egyezmény megkötésére. Tudjuk, hogy diplomaták és szakértők dolgába a Béke-Világtanács semmiféle részletes leszerelési terv kidolgozásával nern avatkozhat bele, de ahogy Helsinki hatott Genfre, ugyanúgy hathat Londonra, a leszerelés problémájára az a felhívás, amelyet a BékeVilágtanács a világ közvéleményéhez intézett, nemkülönben az a távirat, amelyet az ENSZ leszerelési albizottságához küldött és amelyben leszögezi, hogy az egész világ várja az első leszerelési rendszabályokat. A kapitalista világ diplomatái állandóan tojástáncot járnak az ellenőrzés kérdése körül. De ha végre ésszerű megállapodás jön létre az elsődleges kérdésben, a leszerelés kérdésében, vajon különösebb nehézségekbe ütközne megállapodni az ellenőrzésben és a felügyeletben? A stockholmi értekezleten. James Endicott határozottan kijelenthette, hogy a leszerelési program felügyelete és ellenőrzése olyan intézkedés, amelyet a világ valamennyi népe egyöntetűen támogat. „Ha békét akarsz, készülj a háborúra", ezt a régi jelszót új váltotta fel, — mondotta. — „Ha békét akarsz, ugyanolyan erélyesen küzdj megszilárdításáért, mintha a háborúban kellene harcolnod. Jutalmad a béke és a boldogság lesz." A háború veszélye nem szűnt meg, de a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszakának nyilatkozatai konkrétumaik mellett világosan tudatosítják bennünk, hogy megszűnt a háborús erőknek negatív hatása a nemzetközi helyzetre, befolyása a nemzetközi fejlemények alakulására. A béketábor országainak világnézete és eszmei egysége ma olyan döntő erőt képvisel, amelyet ma már egyetlen agresszor sem mer alábecsülni és végeredményben ez billenti a mérleg nyelvét a béke javára. Bennünket, a béke híveit az atomenergiáról szóló nyilatkozat mellett különösen a Béke-Világtanácsnak a gazdasági, szociális és kulturális kérdésekről szóló nyilatkozata foglalkoztat. A fegyverkezési hajsza megszűnésének egyenes következménye az általános jólét megteremtése. Beláthatatlan, mennyi oktalan és meddő szenvedést, félelmet és éhséget szüntetne meg szinte egy csapásra, de kiszámítható, mennyivel több jutna egészségvédelemre, iskolákra, kényelmesebb lakásokra, üdülőkre, tudományos kutatásokra, olcsó és hasznos könyvekre, gyengén fejlett országok megsegítésére, felvirágoztatására, olyan kultúra kialakítására, amely fő küldetését abban látná, hogy megsegítse a népek közti kölcsönös megértést és megbecsülést. A Béke-Világtanács javaslatában kimondja, hogy együtt akar működni minden erővel, amely a leszerelésért küzd, függetlenül a más kérdésekben esetleg fennálló ellentétektől. E célból javasolja az öszszes nemzeti békemozgalmaknak, figyelmesen tanulmányozzák az új viszonyok nyújtotta lehetőségeket, keressék a megfelelő tevékenységi módokat és eszközöket, kezdeményezzenek, hogy biztosítsák az öszszes békeszerető erőkkel való együttműködést. Ránk, hazánk dolgozóira és békehíveire kettős feladat vár: minden tudásunkkal, erőnk javával, tehetségünk teljes bevetésével a munka frontján újabb győzelmeket elérni és ezzel erősíteni a béketábor erejét. A másik feladat: újabb lendületet adni békemozgalmunknak azzal, hogy szüntelenül magyarázzuk a fegyverkezési hajsza pusztító következményeit és "a leszerelésből származó előnyöket. Békéről és emberi boldogságról beszélni körünkben nem üres jelszó, kongó frázis. Édes íze, illata és fénye van a béke szavának. Megmutatja erőnket, értelmünk és öntudatunk hatalmát. És aki békénkkel kapcsolatban a boldogságról beszél, érezze és éreztesse a szíve melegével es értelme minden hevével, hogy nem ünnepi pillanatokat, hanem hétköznapjainkat is el akarja tölteni vele. Ez a békeharc üzenete és értelme! Minél mélyebben és átfogóbban értik át dolgozóink ezt a küldetést, annál szilárdabbá válik hazánk a béke frontján. A nemzetközi helyzet lényegesen megjavult, s nagy könnyebbség számunkra, hogy ma már nem beszélünk életünk felett tornyosodó viharfellegekről, ám ez nem jelenti azt, hogy készenlétünk és éberségünk gyöngülhet, mert a háború veszélye még nem múlt el teljesen. Stockholm a békeharc frontján újabb tettet jelent, közelebb hozta azt az órát, amelyben a félelemtől és rettegéstől megszabadult emberiség teljes egészében a békés nagy alkotásoknak szentelheti magát. N. A. BULGANYIN ELVTÁRS NYILATKOZATA A TIMESNEK: Minden erőnkkel azon lessünk, hogy látogatásunk a feszültség enyhítését szolgálja Moszkva, április 11. (TASZSZ). — A Times című angol lap felkérte N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, válaszoljon néhány kérdésre N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin közelgő angliai utazásával kapcsolatban. Az alábbiakban közöljük a Times kérdéseit és N. A. Bulganyin válaszait. Kérdés: Mi az angliai utazás célja ? Válasz: N. Sz. Hruscsov és én Nagy-Uritannia kormányának meghívására látogatunk el Angliába. Angliai tartózkodásunk alatt szándékunkban áll megvitatni azokat a kérdéseket, amelyek mindenekelőtt érdeklik országainkat. Anélkül, hogy találgatásokba bocsátkoznánk az angol kormánnyal folytatandó tárgyalásaink várható eredményeit illetően, elmondhatjuk, hogy a különböző országok vezető államférfiainak személyes érintkezése a kölcsönös megértés megteremtésének hatékony eszköze a nehéz és vitás kérdésekben. Emlékeztetni lehet például arra, milyen jótékony szerepet töltött be a vezető államférfiak személyes érintkezése az osztrák kérdés megoldásában, a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti kapcsolatainak helyreállításában, a Szovjetunió és számos ázsiai ország baráti viszonyának fejlesztésében és sok más esetben. A tárgyalások — a legjobb dolog, amit a tapasztalatok ma az egyes nemzetközi kérdések rendezésére ajánlanak. Kérdés : Tehet-e szolgálatot ez az utazás a nemzetközi feszültség enyhítése ügyének? Válasz: Reméljük ezt és a magunk részéről minden erőnkkel azon leszünk, hogy angliai látogatásunk a nemzetközi feszültség enyhítését szolgálja. A Szovjetunió kormánya és népei abból indulnak ki, hogy a nagyhatalmaknak kapcsolataikban közös érdekeiket kell szem előtt tartaniok, s hogy legfőbb gondjuk az, hogy megakadályozzanak egy újabb háborút és normális, jó viszonyt teremtsenek az összes országok között. Ha a feszültség enyhítésére irányuló megfelelő viszonttörekvéssel találkozunk, akkor az utazás kétségkívül pozitív eredményeket hoz. Kérdés: Külföldön azt a véleményt lehet hallani, hogy ellentmondás van egyfelől az indiai, burmai és afganisztáni utazás során tett nyilatkozatok, másfelől az Anglia iránti barátságra vonatkozó jelenlegi kijelentések között. Nem volna-e szíves kifejteni véleményét erről a kérdésről? Válasz: A Szovjetunió arra törekszik, hogy tovább javítsa viszonyát Angliával, Franciaországgal, az Egyesült Államokkal és minden más országgal, azt tartja ugyanis, hogy a népek közötti jó viszony és barátság a világ békéjének megőrzésére és megszilárdítására vezet. A béke megszilárdításában pedig a szovjet embereknél nem kevésbé érdekeltek az angolok, a franciák, az amerikaiak és valamennyi ország népei. A Szovjetunió külpolitikájának változatlan elve a barátság politikája és a nagvobb menértés megteremtésének politikája minden ország, így Anglia frányában is. A szovjet nép mindig megbecsülést érzett az angol nép iránt, és őszintén baráti kapcsolatokat akar vele fenntartani. Csak az igazság ellen vétve lehetne azt állítani, hogy a szovjet államférfiak indiai, burmai és afganisztáni látogatása idején tett nyilatkozatok a Szovjetunió és Anglia baráti viszonyának megteremtése ellen irányultak. Kérdés: Külföldön azt a véleményt lehet hallani, hogy az angliai utazás célja — éket verni Anglia és az Egyesült Államok közé. Nem volna-e szíves kifejteni véleményét erről a kérdésről ? Válasz: Amikor a Szovjetunió jó, baráti viszonyt akar megteremteni valamelyik országgal, nincs szüksége arra, hogy az illető ország elvesse valamilyen más országhoz fűződő barátságát. Országunk barátkozni akar Anglia barátaival is, és nincs szüksége arra, hogy megfosszuk Angliát barátaitól. A szovjet kormány baráti kapcsolatokat akar létesíteni Angliával, akárcsak Franciaországgal, az Egyesült Államokkal és más országokkal. A szovjet kormány, mivel nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében minden országgal baráti kapcsolatokat építsen ki, mint ismeretes, mindent megtesz, hogy megjavítsa a szovjet-amerikai viszonyt is. Ezt akarja a szovjet és az amerikai nép is és nincs olyan ok, amelyet ne lehetne kiküszöbölni a Szovjetunió és az Egyesült Államok jószomszédi kapcsolatainak megterémtése céljából. Kérdés : Mik az angol-szovjet kereskedelem kibővítésének lehetőségei és várható-e, hogy az angliai látogatás elő fogja ezt segíteni? Kölcsönösen előnyös volna-e mindkét ország számára a kereskedelem kibővítése? Válasz: A kereskedelem jobb az elhidegülésnél, még inkább az országok közötti ellenségeskedésnél. A Szovjetunió és Anglia közötti nagyszabású kereskedelem nagyon ösztönözné más területeken is az együttműködés fejlesztését. Ami a két ország közötti kereskedelem kibővítésének lehetőségeit illeti, ezek igen kedveztek. A szovjet kormány kész az egyenlőség és a kölcsönös előny alapján az angol-szovjet kereskedelem jelentős kibővítésére mind a jelenleg szokásos exportált árufajtákat, mind az új árufajtákat illetően. Ha kiküszöböljük ennek a kereskedelemnek az akadályozóit, azokat a különféle korlátozásokat, amelyeket nem mi vezettünk be, és amelyek a múltból ittmaradt furcsa anakronizmusok — ennek kölcsönös előnyei eléggé érezhetőek lennének. A kereskedelem kibővítése kétségtelenül nemcsak a két ország népei jóié-* tének emelkedését segítené elő, hanem a politikai látóhatár kiderülését is. Kérdés: Eden miniszterelnök a látogatás célját a következőképpen határozta meg: „Megvitatni a vitás kérdéseket, megpróbálni a közös nyelv megtalálását". Ügy véli-e ön, hogy a közös nyelvet meg lehet találni? , Válasz: Ami bennünket illet, a szovjet kormány szeretné a két felet érdeklő kérdésekben elérni a kölcsönös megértést, valamint a nézetek és az álláspontok közeledését, megteremteni az országaink közötti bizalom légkörét s ezzel elősegíteni a Szovjetunió és Nagy-Britannia viszonyának további javulását, ami hozzájárulna Európában és a világ más részein a béke megszilárdulásához. A találkozó ilyen eredményéhez megvannak az elégséges alapok és minden attól függ, megvan-e a kellő készség a két félben, hogy a megvitatásra kerülő kérdésekben kölcsönösen megtalálja az álláspontok közeledésének és öszszeegyeztetésének útját. A megegyezés elérése bizonyos nehézségek kiküszöbölését jelenti és a nehézségeket mi sohasem tekintettük leküzdhetetlen akadályoknak, ha a tárgyalások alapjává mindkét fél az államok békés egymás mellett élésének elveit teszi és figyelembe veszi a minden nép békéjének és biztonságának szavatolásával kapcsolatos kölcsönös érdekeket. Kérdés: Melyek azok a fő kér-s dések, amelyeket a brit vezetőkkel meg kell vitatni? Válasz: A felek azokat a kérdéseket vitatják meg, amelyeket a találkozó részvevői kívánnak előterjeszteni. Előre csak azt lehet mondani, hogy nem vizsgálják meg azokat a kérdéseket, amelyek közvetlenül vagy közvetve kárt okoznának a szovjet és az angol államférfiak megbeszélésén részt nem vevő valamelyik országnak. Elsősorban olyan kérdések megvitatására gondolunk, amelyek az országaink közötti kereskedelem fejlesztését, a Szovjetunió és Anglia együttműködésének kibővítését illetik, valamint néhány más nemzetközi problémát, amelyeknek rendezése elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhülését és az általános béke megszilárdítását. v/^n A tudományos és kísérleti dolgozók országos konferenciája A prágai Kongresszusi Palotában csütörtökön, április 12-én megnyitották a Csehszlovák Tudományos Akadémia által egybehívott tudományos és kutató dolgozók országos konferenciáját. A Csehszlovák Tudományos Akadémia összes munkahelyeiről, a főiskolákból, a rezort kísérleti intézetekből és az iparüzemekböl 1600 tudós és kísérleti dolgozó gyűlt egybe Prágában, hogy megvitassa párt és kormány 1956. február 22-én kelt ama határozatát, melyet a csehszlovák ipar műszaki színvonala emelésében és fejlesztésében a tudomány 'feladatairól hozott. A küldöttek konkrét intézkedéseket javasolnak a konferencián, melyek segítségével a határozatot tudományos kutató intézeteink gyakorlatilag megvalósíthatják. Főleg a tudományos-kutató tevékenység fő irányelveinek kitűzését és a nemzetgazdaságfejlesztés távlati tervére támaszkodó tudományos és kutató tevékenység fejlesztésének előkészítését tárgyalják meg; nagy figyelmet szentelnek az atomenergia békés felhasználásának és további kérdéseknek, mint pl. a tudomány és kutatás összehangolásának, a tudományos dolgozók nevelése, irányítása és tervezése kérdéseinek, a tudományos eredmények gyakorlatba való bevezetésének, a tudományos, műszaki tájékoztatás és tudományos ismeretek propagálása fejlesztésének. A konferencián jelen van a párt- és a kormány küldöttsége dr. Jaromír Dolanskýnak, a minisztere>nök első helyettesének vezetésével. A küldöttség tagjai Václav Kopecký és Karol Poláček miniszterelnökhelyettesek, dr. Emanuel Šlechta, dr. František Kahuda, dr Fran- tišek Vlasák, Václav Ouzký, Ladislav Š toll és Ján Bukal miniszterek. Ezenkívül részt vesznek Andrej Sirácky, a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke, Antonín Klecka, a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia elnöke, és más vendégek. Tíz óra után a Csehszlovák Tudományos Akadémia, elnöksége nevében Zdenék Nejedlý miniszter, a ( sehszlovák Tudományos Akadémia elnöke megnyitotta az ülést. Azt mondotta, hogy a konferencia a csehszlovák tudósok és kutatók azon törekvésének bizonyítéka, hogy a technika tökéletesítésével gondoskodni akarnak az ipari termelés növeléséről a tudományos ismeretek következetes gyakorlati átültetésével. A csehszlovák tudományos kutatás állapotáról és a jövő évek feladatairól František Šorm akadémikus, a Cseh-: szlovák Tudományos Akadémia főtitkára mondott alapvető beszámolót.