Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-12 / 102. szám, csütörtök

„A Béke-Világt

aná

cs együtt akar működni minden olyan erővel, amely a leszerelésért küzd <i A Béke-Világtanács rendkívüii ülésszakának határozatai Április 9-én éjjel véget ért a Béke-Világtanács stockholmi rendkívüli ülésszaka. Az ülésszak részvevői egyhangúlag elfogadták a Béke-Világtanácsnak a világ közvéleményéhez intézett felhívását. A felhívást lapunk első oldalán közöljük. Elfogadták a Béke-Világtanácsnak az ENSZ leszerelési albizottságához intézett táviratát, a rendkívüli ülésszak nyilatkozatát az összes békeszeretőerőkkel folytatandó együttműködésről; nyilatkozatot fogadtak el a gazdasági, szociális és kulturális kérdésekről, valamint az atomerő kérdéseiről és javaslatokat az egyes országok békemozgalmai számára. Ezenkívül elfogadták a rendkívüli ülésszak görög és angol részvevőinek együttes felhívását, amely támogatja Ciprus lakosságának azt a követelését, hogy biztosítsanak számára önrendelkezési jogot. A Béke-Világtanács felhívta a világ férfiait és asszonyait, segítsék elő a nemzetközi feszültség enyhülését. Távirat az ENSZ leszerelési albizottságához A Béke-Világtanács tagjai és a stockholmi rendkívüli ülésszakra meghívott részvevők nevében, — üdvözli az ENSZ leszerelési albizottságát és azt a szilárd meggyőződését fejezi ki, hogy a leszerelésben való megegyezés megvalósítható. A qenfi kormányfői értekezleten elhangzott tervek és tanácskozás által keltett remények sok százmillió ember hitét adták vissza. A nemzetközi feszültség mostani enyhülése a közvéleménynek azt a gondolatot sugallja, hogy a megegyezést már az ENSZ leszerelési albizottságának jelenlegi ülésszakán el lehet és el kell érni, legalábbis néhány kérdésben. A Béke-Világtanács felhívja a leszerelési albizottságot, hogy váltsa be ezeket a nagy reményeket. Az egész világ várja az első leszerelési rendszabályokat. Az ilyen rendszabályok elő fogják segíteni a népek és a kormányok közötti kölcsönös bizalom megszilárdulását, lehetővé teszik az igazi nemzetközi együttműködést. Nyilatkozat az összes békeszerető erőkkel folytatandó együttműködésről A nemzetközi helyzetet a feszültség enyhülésében elért haladás jellemzi. Minden országban és a közvélemény különféle rétegeiben egységesen megállapítják: a fegyverkezési hajsza megszűnésének az első lépésnek kell lennie az összes államok közötti bizalom és együttműködés helyreállítására vivő úton. A Béke-Világtanács nem állítja, hogy csak ő fejezi ki a közvéleménynek ezt a követelését. Más nagy szervezett erők, politikai pártok, szakszervezeti, kulturális és más szervezetek és az összes egyházak a leszerelés mellett nyilatkoznak. Épp mindezek összehangolt tevékenysége teszi lehetővé Nyugaton és Keleten annak a bizalmatlanságnak az eloszlását, amely még mindig hatással van valamennyi kormány cselekedeteire és kapcsolataira, és az első leszerelési egyezmények megkötésére vezet. Ez a tevékenység hatékony kapcsolatokat követel békemozgalmunk és minden pacifista szervezet, politikai párt, szakszervezet, egyház és vallásos szervezet és mozgalom és minden erkölcsi erő, a legkülönfélébb irányzatot képviselő személyiség között. A hidegháború évei eddig lehetetlenné tették ezt a kapcsolatot az említettek közül egyesekkel, a feszültség enyhülése ma közös akciók távlatait tárja elénk. A Béke-Világtanács megbízza elnökségét, teremtse meg a szükséges kapcsolatokat, hogy a közös tevékenység, az egyenlőség és a kölcsönös megbecsülés alapján végül megadja a világnak a bizalmat, a leszerelést és a nemzetközi együttműködést. Nyilatkozat a gazdasági, szociális és kulturális kérdésekről A fegyverkezési hajsza jelenleg az általános jólét megteremtésének legfőbb akadálya. Ha a népek a kormányoknál elérnék az általános leszerelési megegyezést, úgy ez az emberek jóléte és boldogsága szempontjából kedvező eredményekre vezetne. Az ily módon felszabadult nagy erőforrásokat a nyomor megszüntetetésére és minden ember életszínvonalának emelésére lehetne felhasználni Megszűnne a félelem és az éhség. Az anyagi javakat nem vonnák el természetes rendeltetésüktől. Az emberek végre küldetésüknek szentelhetnék magukat: anyagi javak és erkölcsi, szellemi és kulturális értékek megteremtésének. A jelenleg katonai célokra használt összes eszközök lehetővé tennék például az egészségvédelem legjobb megoldását, több kórház, több ház és kényelmesebb lakások építését, Nyilatkozat az Az atomenergia felfedezése jelentősen felszította az emberiségben mind a reményeket, mind az aggodalmakat. Amióta 1955-ben Genfben megtartották az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó értekezletet, az emberiség megtudta, hogy a felvirágzás korszaka többé már nem távoli álom számára és ez a felvirágzás hamarosan valósággá válhat. Mégis, az atomenergia fejlesztésére' fordított tudományos erőfeszítések és anyagi eszközök nagy, sőt legnagyobb része ma még a háborús készülődéseket szolgálja. A legkisebb atomfegyver is már sok tízezer áldozatot követelhet. Megengedhetetlen bármilyen különbséget Qj SZÓ 1956. április 12. minden gyermek számára ingyenes iskolákat és az adók csökkentését. Nagy segítséget lehetne adni a tudományos kutatásoknak. Hasznos és olcsó könyveket lehetne terjeszteni, hogy küzdjenek a kulturális színvonal emeléséért és elősegítsék a népek közötti kölcsönös megértés és megbecsülés légkörének kialakulását. Másrészt a felszabadult összegek egy részét a gyengén fejlett országok haladását szolgáló nemzetközi alap megteremtésére lehetne fordítani, ezen országok szuverenitásának, politikai és gazdasági függetlenségének tiszteletbentartásával. A leszerelési megegyezés kiküszöbölné azokat az akadályokat, amelyek jelenleg az anyagi értékek, az eszmék és az emberek szabad cseréjét akadályozzák. atomenergiáról tenni stratégiai és taktikai fegyver között: aggodalmaink eloszlatása és reményeink megvalósítása szempontjából meg kell tiltani az atomfegyver minden fajtáját. A világ népei forrón kívánják, hogy a kormányok e kérdésről hatékony megegyezésre jussanak. A kísérleti robbantások megszüntetése haladéktalanul megvalósítható intézkedés volna, amiben meg lehetne egyezni. Ezeket a robbantásokat gyorsan és biztosan lehet észlelni, következésképpen nem probléma már az ellenőrzés. Ez a megegyezés megteremtené a bizalom légkörét és megkönnyítené, hogy később teljesebb megegyezést érjenek el. Az atomleszerelés ellenőrzését kellő megközelítéssel meg lehet valósítani, hogy minden kockázat nélkül nagymértékben csökkenteni lehessen az atomveszélyt. A jelenlegi fegyverkezési hajsza folytatása sokkal nagyobb veszélyt jelent az emberiség számára. A leszerelésben való igazi haladás megerősíti a bizalmat és az ellenőrzés egyidejűleg részletesebb és hatékonyabb lesz. Amíg van atomfegyverkezési hajsza, nehéz a kutatások és békés felhasználásuk területén az együltműködésre irányuló minden erőfeszítés, mert mindig fennáll a gyanú, hogy "katonai és politikai célokra irányulhatnak. Már most meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik mindazokban az államokban az atomipar fejlődését, amelyeknek erre szükségük van minden arra irányuló kísérlet nélkül, hogy politikai vagy katonai befolyás alá rendeljék őket. Az ENSZ nemzetközi atomerőügynöksége legyen ennek az együttműködésnek fontos eleme. Minden népnek arra kell törekednie, hogy az atomenergia alkotó célokra való felhasználása a félelemtől megszabadult világban valósággá váljék. Javastatok a nemzeti hékemozgalmak számára A békemozgalom fő feladatának tartja a leszerelésért vívott harcot, amely ma a legkülönbözőbb társadalmi irányzathoz tartozó férfiak és nők millióinak közös célja. Az egyes országok nagy szervezett erői, a politikai pártok, a vallásos, a szakszervezeti, kulturális és egyéb szervezetek kedvezően nyilatkoznak e középponti és időszerű problémáról. A Béke-Világtanács megállapítja, hogy a leszerelésért vívott harcban a békeszerető erőknek jelentőségük van és jelentős a közös ügyhöz való hozzájárulásuk. Ennek az ügynek a sikere jelenleg mindazoknak az együttműködésétől függ, akik nemzeti és nemzetközi méretekben védelmezik ezt az ügyet. A Béke-Világtanács együtt akar működni minden erővel, amely a leszerelésért küzd, függetlenül a más kérdésekben esetleg fennálló ellentétektől. E célból javasolja az összes nemzeti békemozgalmaknak, figyelmesen tanulmányozzák az új viszonyok nyújtotta lehetőségeket, keressék a megfelelő tevékenységű módokat és eszközöket, kezdeményezzenek, hogy biztosítsák az összes békeszerető erőkkel való együttműködést. Minden nemzeti békemozgalomnak ki kell fejlesztenie saját tevékenységi formáit, hogy biztosítsa az egész nép leszereléséért vívott kampányának döntő lendületét és hatékonyságát. E tevékenységnek arra kell irányulnia, hogy a közvéleménynek megmagyarázzák a fegyverkezési hajsza pusztító következményeit, a leszerelésből származó előnyöket és hasznot. Ennek a tevékenységnek arra is kell irányulnia, hogy biztosítsa minden lehetséges formában a közvélemény állandó és konkrét kifejezésének módjait, útjait és eszközeit, a választott szervekhez intézett petíciókat és felhívásokat, leszerelési napok és hetek tartását stb. E kampány fejlesztésének és a sikeréhez szükséges bizalom kialakításának elősegítése céljából a BékeVilágtanács javasolja a nemzeti mozgalmaknak, hogy megváltoztatva és a békeharc még hatalmasabb eszközévé változtatva alkalmazzák a már kipróbált cselekvési formát: az országok közötti cserét. Ez a csere elősegítheti a kölcsönös tájékoztatást, az eszmék összehasonlítását, a kölcsönös megértést és ily módon hozzájárulhat a népek közötti bizalom és barátság légkörének kialakulásához. E csere formája lehet az országok közötti közvetlen érintkezés, egy bizonyos problémával foglalkozó regionális találkozó, valamint a béke hívei által szervezett és minden társadalmi réteg számára tágranyitott küldöttségcsere. Minden békemozgalom egyre növekvő mértékben hozzájárulhat a leszerelés ügyéhez, tevékenységével és kezdeményezésével, amely az összes békeszerető erők közötti együttműködés elősegítésére irányul. FÖLDCSUSZAMLÁS CEYLONBAN \y|ég fel sem ocsúdtak a nyugati, eröpolitikás körök az izlandi parlamentnek az amerikai katonaságot területéről kitessékelő határozata következtében elszenvedett megdöbbenésükből, s máris számukra még kellemetlenebb hírt közöl a rádió: egy másik nagy szigeten, Ceylonban is megindult a föld az imperialisták talpa alatt. Ceylon szigete — ez a földi paradicsom — súlyos gyarmati múlttal rendelkezik. A XVI. század elején először a portugálok, majd a hollandok, azután a franciák szerzik meg, hogy végül — a nagy francia forradalom idején — angol kézbe jusson. Ceylon utolsó négy és fél évszázada folytonos harc a váltakozó gyarmati kizsákmányolók ellen, akik még a szokásosnál is nagyobb mohósággal vetették magijkat a rendkívül gazdag és a Távol-Kelet felé vezető fő tengeri útvonalon fekvő szigetre. Indiával egyidejűleg, vagyis 1948ban Ceylon is dominiumi „rangra" emelkedik, de gazdaságilag továbbra is megmarad félgyarmati függőségében. Főtermékeinek, tea-, gumi- és kókuszdióültetvényeinek a fele, ipara, vasútjai és bankjai ma is angol kézben vannak. Ennek megfelelően Anglia a szigeten két katonai, egy tengeri és egy légi támaszponttal rendelkezik s mindent megtesz, hogy gazdasági és katonai pozícióját belpolitikaiig is alátámassza. Kézenfekvő a hasonlat, hogy Ceylon Anglia számára India elvesztése óta ugyanazt a stratégiai szerepet hivatott betölteni, mint Ciprus szigete a Szuezi csatorna övezetének kiürítése óta. Az imperializmus uszályhordozója Ceylonban eddig a Sir John Kotelawala által vezetett Egyesült Nemzeti Párt volt. A nép túlnyomó többségének ellenállása miatt ez a párt sem tudta ugyan belevinni az országot a SEATOtagságba — sőt Ceylon egyik tagja volt az ázsiai és afrikai országok első konferenciáját összehívó öt, úgynevezett colombói hatalomnak, — mégis Kotelawala miniszterelnök a tavalyi áprilisi bandungi értekezleten az imperializmus trójai falovának szerepét játszotta kenyéradó gazdái nem csekély megelégedésére. Szovjet gyarmatokról, szovjet imperializmusról beszélt, hogy segítse elködösíteni a bandungi értekezlet igazi, világraszóló jelentőségét. Ceylon népe azonban nem felejtett. Nem felejtette el a közel félezer éves, példátlanul kegyetlen és mohó kizsákmányolást, de nem felejtette el azt sem, hogyan képviselte Kotelawala, annak pártja és kormánya az ország érdekeit a bandungi értekezleten és minden egyéb alkalommal. A nép most adta meg a választ. Szavazatát óriási többségben az önálló köztársaság megteremtéséért, a brit nemzetközösségből való kilépésért, az idegen támaszpontok megszüntetéséért, az idegen ültetvények s a kulcsiparágak államosításáért küzdő Egyesült Front pártjaira adta, amelyet a Ceyloni Kommunista Párt is támogat. Az Egyesült Front vezére, Bandaranaike kijelentette, hogy miniszterelnöki megbízatása esetén azonnal diplomáciai kapcsolatokat vesz fel a Szovjetunióval s a Népi Kínával és semmilyen tömbhöz nem tartozó, semleges politikát követ. A ceyloni választások óriási megdöbbenést keltettek az imperialista világban, elsősorban természetesen Angliában. Nemcsak Ceylonnak ennek a gazdaságilag és katonailag egyaránt rendkívül fontos félgyarmatn.ik az elvesztéséről van ugyanis szó. Az angol konzervatív kormányt rettegésbe ejti a ceyloni „példa" valószínű hatása Maláj-földre s vele az utolsó brit délkelet-ázsiai támpontra. Singapor-ra. Egyes angol lapok azzal vígasztalódnak, hogy az Egyesült Front vezetője, Bandaranaike, valaha együtt járt Oxfordban Eden miniszterelnökkel. A londoni tőzsde azonban nem hisz a szalmaszálakban: a ceyloni részvények a választások óta zuhannak, egyre zuhannak... Sz. L. A ceyloni választások utolsó napja Colombo, (ČTK). — Ceylon szigetén április 10-én folyt le az általános választások utolsó része, amelyek április 5-én kezdődtek és április 7-én folytatódtak. Az utolsó napon megválasztották a még hátralévő 30 képviselőt. Jóllehet a választások utolsó napjának végleges eredményei még nem ismeretesek, mint a Reuter hírügynökség tudósítója írja, a „Mahadzsana Eksath Peramuna" ellenzéki koalíciónak a jövő parlamentben veszélyes többsége iesz. Mint ismeretes, ez a koalíció választási programjában a Ceylon területén levő külföldi katonai támaszpontok felszámolását, az idegen kereskedelmi társaságok államosítását, valamint minden nemzettel baráti politikát és Ceylon 1 köztársasággá való kikiáltását követeli. XX. kongresszus olyan történelmi fordulat, amely nemcsak a Szovjetunió népeit, hanem az egész világ dolgozóit érinti Róma, (ČTK). — Április 9-én Rómában megkezdődött az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának ülése, amely a nelyi közigazgatási szervek választási kampányának megkezdésével kapcsolatos politikai helyzetről tárgyalt. A fő beszámolót Pietro Nenni, a párt főtitkára tartotta. Nenni kijelentette, hogy az Olasz Szocialista Párt önálló jelölőlistákat állít fel valamennyi tízezer lakoson felüli községben. A tízezer lakoson aluli községekben az Olasz Szocialista Párt közös jelölőlistákat állít össze a kommunista párttal és más haladó csoportokkal. Nenni a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának munkáját értékelve kijelentette, hogy ez olyan fordulatot hozott, amely nemcsak a Szovjetunió népeit, hanem az egész világ dolgozóit érinti. Nenni hangsúlyozta, hogy a kongresszus egyik legfontosabb eredménye munkájának kihatása a nemzetközi kapcsolatokra, ami a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló több közeledésben megnyilvánult. Az ellenzéki partok megvonják a bizalmat a görög Athén, (TASZSZ). — A görög parlamentben a kormány programnyilatkozatának megvitatása során felszólaltak az ellenzéki pártok vezetői és kijelentették, hogy külpolitikai és gazdaságpolitikai téren nem értenek egyet a deklarációval. Passzalidisz (Egységes Demokratikus Baloldali Koalíció — EDA) kijelentette, hogy Görögország évek hosszú sora óta válsággal küzd. A válság oka — hangsúlyozta Passzalidisz — ,,a görög külpolitika egyoldalú orientációja". „Görögország érdekei — folytatta Passzalidisz — olyan politika folytatását követelik meg, amely függetlenségre és minden országgal baráti kapcsolatok megteremtésére irányul. Az ilyen politika már meghozta gyümölcseit számos ország népeinék. Az ilyen politika nemzeti függetlenséget és tekintélyt biztosítanak Görögország számára." Kartalisz, a Dolgozó Nép Demokratikus Pártjának vezetője semleges politika folytatását követelte. Caldarisz, a Monarchista Néppárt vezetője, érintve a görög-bolgár kapcsolatokat, kijelentette: „Bulgária érdeklődést tanúsít a Görögországgal fennálló kapcsolatainak megjavítása iránt. Bulgária a Nyugatnak is tett azonos javaslatokat. Semmi okuk sincs ellenezni a tárgyalásokat. Nem hiszem, hogy a NATO garanciája fokozná biztonságunkat. Ezért szükségesnek vélem, hogy Görögország lépjen kapcsolatba Bulgáriával, Romániával és ha lehet Albániával. Az ellenzéki pártok valamennyi vezetője kijelentette, hogy megvonja a bizalmat a kormánytól.