Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-09 / 99. szám, hétfő

Jelentés a bratislavai villany telepről Gázzal fűtenek a bratislavai vitlanyielepen A villamos energia zökkenőmön­** tes előállítása elengedhetet­len feltétele második ötéves tervünk sikeres teljesítésének. A bratislavai Ií.-villanytelep dolgozóit nehéz fel­adatok elé állította az idei szokatla­nul zord tél. De ők minden erejük megfeszítésével dacoltak a kedve­zőtlen időjárással és elérték azt, hogy egész idő alatt nem kellett az áramot kikapcsolni, nem szünetelt az ipartelepek munkája. Ezzel szá­mos munkaórát takarítottak meg népgazdaságunknak. Nem volt köny­nyü megbirkózni az idei téllel. Mo­zolányi elvtárs, az üzemi bizottság elnöke elmondotta, hogy bizony a szükséges szenet kétszer kellett ki­fejteni: először a bányában, másod­szor a vagonokból. A munkások ön­feláldozó készsége tette lehetővé a vasúti kocsik gyors kiürítését és ez­zel elkerülték a magas állás díj fi­zetését. A munkások és technikusok a XX. kongresszus irányelveinek át­tanulmányozása után megértették azt az igazságot, hogy a technikai hala­dás elválaszthatatlanul összefügg a villamosítás fejlődésével. A szakszer­vezeti funkcionáriusoknak feladatuk tehát az elért eredmények alapján tovább serkenteni a munka termelé­kenysége fokozására a dolgozókat. A szén megtakarítása szempontjá­ból az üzem fokozatosan áttér a gáz­fűtésre. E célból az egyes katlanokat és turbinákat erre az új fűtési mód­ra építik át. A gázfűtés sokkal tisz­tább, gazdaságosabb és a koromkép­ződés is kisebb. Erre az új fűtési módszerre a II. bratislavai üzem után a trnavai és a komáromi üzem is át­tér. fS/| ozolányi elvtárs kérdezőzködé­® ' sünkre elmondja, hogy a na­pokban elkezdtek az üzem gépberen­dezésének generáljavítását. A javí­tások gyors lendületét az üzemen belüli verseny adja meg. A YViesner I. katlan javítása már befejeződött és ez újra üzemképes. A K III-Škoda katlané most folyik, majd ennek be­4 O J SZO 1956. április 9. ügy bán ász levele Ostraváról Üzemi újságunk legutóbbi szá­mában azt olvastat?i, hogy aki megismeri a bányát, az nehezen hagyja el. E szavakat olvasva egy öreg bá­nyászra gondoltam, aki negyven évig dolgozott bányában és aki ha­sonlóan vélekedett 1946-ban, mikor 0 hónapos szénbrigádon voltam. Akkor megmosolyogtam, mondván: „csak nem gondolja, hogy mint kitanult műszerész, én is bányász­nak maradok?" — Maid meglátod — mondot­ta. Ügy is lett. 1947-ben jöttem Magyarország­ról Ostravára. Aláírtam egy évi brigádmunkát. Mikor letelt az egy év, visszamentem a szakmám­ba. Nyugodni azonban nem tud tam. Állandóan fülemben csengett a fejtökalapács csattogása, a szén­fal ropogása, és az a sok kedven tréfa és megjegyzés, amelyet bá­nyásztársaimtól kaptam. Beszélni akkor még keveset tudtam csehül, de nagyon jól megértettük egy­mást. 1950-ben ismét visszamentem a bányába és 5 évre köteleztem ma­gam brigádmunkára. Azóta már ez az idö is letelt s még mindig bányában dolgozom. Igaza lett az öreg bányásznak ... De miért is ne dolgoznánk a bányában ? Az a felemelő érzés nincs sehol, ami itt. Lent ébre­dünk tudatára legjobban, hogy mi­lyen nagyszerű munkát is vég­zünk. Az én életem a társam ke­zében, s az övé az enyémben. Egy­formák vagyunk, s egyforma erő­feszítéssel dolgozunk, s vigyázunk egymás egészségére. Munka után, ha hazamegyek, két szoba, konyha, fürdőszobás szépen berendezett lakásban talá­lom magam, ahol három gyerme­kem és feleségem körében megelé­gedetten pihenem ki a munka fá­radalmait. Mikor fizetésem hazaviszem, nem kell félnem, hogy nem ma­rad holnapra. Nyugodtan vihetem gyermekeimet az üzletekbe, mond­ván: „Válasszatok, amit akartok, rie féljetek 9 van apunak pénze." A takarékból sem kell kivenni, sőt az ott lévő összeget minden hónapban szaporíthatom. Egyszó­val: sem a jelentől, sem a jövő­től félni valóm nincs. Kupís József, bányász, Zsófia bánya, Orlová. „Nem olcsóbb ugyan az ebéd üzemi konyhánkban, de jobbat és többet ad­hatunk dolgozóinknak az árleszállítás óta — mondotta Dudás János, a Ke­letszlovákiai Gépgyárak kassai üzemi konyhájának szakácsa. — Csütörtöki ebédre például libasültet készítettünk rizzsel. Nagy volt a meglepetés, ami­kor 100 gramm Tizs helyett 180 gram­mot kaptak a sülthöz. Lukanič elvtársat, a CSISZ egyik legaktívabb tagját az a jóleső érzés tölti be, hogy az Ö kollektívájuk is hozzájárult a közszükségleti cikkek árának leszállításához, „Hogy több í-izsürtk, kávénk s élelmiszerünk legyen — mondotta Lukonič elvtárs — az sokban függ a mi munkánktól is. Már­ciusban 4 légkalapácsot gyártottunk. Két B-250 típusút Brazília részére,egyet Kóreának, egyet pedig a mi dolgozó­inknak. Ez eredményes munka volt, a sorozatgyártás tervét sikerült teljesí­tenünk." Igen. Az ilyen jó munka viszi előre népgazdaságunk fejlődését, ez ieszi le­hetővé az árleszállítást, aminek most tanúi vagyunk. Minél több munkahe­lyen követik Lukanic elvtárs kollektí­vájának példáját, annáft rövidebb időn belül kerül sor a legközelebbi árleszál­lításra. (m. gy.) Munkaidőmegtakarítás az állattenyésztési termelésben A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának a Szovjetunió népgazdasága fejlődése hatodik öt­éves — az 1956—60. évekre vonatkozó tervéről szóló határozata magában foglalja a mezőgazdasági termelés va­lamennyi ágazata nagyarányú fejlesz­tésének pontos programját. Az Ötéves terv folyamán jelentős mértékben nö­vekedik a szemestermények, az ipari növények, a burgonya, a gyümölcs, a szőlő, az eper stb. termesztése. A háziállatok nevelésében nagyarányú termelési növekedésre számítunk. 1980-ban kétszer annyi húst, 95 szá­zalékkal több tejet, 154 százalékkal több tojást, és 82 százalékkal több gyapjút termelünk, mint 1954-ben. Az állattenyésztési termelés kibő­vítése fontos nemzetgazdasági fél­adat. E kérdés megoldásától függ a készletek növekedése, a lakosság életszínvonalának emelkedése, vala­mint a közszükségleti cikkek gyártá­sának fokozása. Hogy egyre jobb eredményeket ér­jünk el az állattenyésztési termelés terén, szükséges, hogy más fontos feladatok megoldása mellett jelentős mértékben fokozzuk a termelékeny­séget a mezőgazdaság eme ágában. Amint ismeretes, a hatodik ötéves terv irányelvei, a hatodik ötéves terv során a kolhozokban a munkaterme­lékenység mintegy kétszeres, a szov­hozokban, az állami gazdaságokban és a mezőgazdasági vállalatokban pe­dig 70 százalékos emelkedésével szá­molnak. Hogyan kísérjük figyelemmel a munkatermelékenység fokozását az állattenyésztés terén ? Használjuk fel az élgazdaságok gazdag tapasztalatait, amelyek rendszeresen lerövidítik a munkaidőt, átszámítva azt a munka­egységre, miáltal fokozzák a munka­egység értékét. A munkatermelékenység emelése fő feltételeinek egyike a munkák gépe­sítése. Azonban még a jó gépesítés sem hoz sok hasznot: a mezőgazdaság számára, ha a gazdaságokban rendet­lenség uralkodik és ha a munkaszer­vezésben és technológiában nem ke­resünk és nem érvényesítünk jobb, új módszereket. Avégből, hogy állandóan emelkedjen a termelés, a gépesítéssel egyide­jűleg szükséges bevezetni azokat a lehetőségeket, amelyek fokozzák a termelést, egyszerűsítik az állatok gondozását és csökkentik a munka­erőszükségletet. Ilyen lehetőségek: a magas hozamú szarvasmarhaállomány kiválasztása, új módszerek bevezeté­se, amelyeknél takarékoskodnak az emberi erővel a marhaállomány neve­lésében, a takarmány előkészítésénél, a helyiségek tatarozásánál, továbbá az állattenyésztők képességeinek foko­zásáról való gondoskodás, valamint az adminisztratív dolgozók számának csökkentése a gazdaságokban. A munkaidöveszteség csökkentésé­hez nagymértékben hozzájárul a szarvasmarha helyes legeltetési mód­ja, valamint a legelőn végzett mun­kák gépesítése. Nemcsak a tehenek, hanem a sertések, malacok és a ba­romfi legeltetését is szervezetten kell végezni. Különösen a városok köze­lében levő kolhozokban és szovhozok­ban az a szokás tsrjedt el, hogy a szarvasmarhát kis terjedelmű lege­lőkre hajtják ki. nem szervezik meg a legeltetést, nem javítják a legelőt. Másutt pedig állandóan istállóban tartják az állatokat és a zöldtakar­mányt hazaszállítják. Az állattenyésztésnek ez a mód­szere jelentős mértékben növeli az időveszteségeket. Száz tehén részére 6 hónapon át a zöldtakarmány ka­szálása, beszállítása és szétosztása átlag 10 000 munkaórát vesz igénybe, vagyis lényegesen többet, mint amennyire a legeltetéses nevelésben van szükség. A legeltetéssel kapcsolatos munká­kat az itatás, fejés, stb. gépesítésé­vel kell egyszerűsíteni. A legelök bekerítésével csökkenthető a pászto­rok létszáma, ebben az esetben nem okvetlenül szükséges, hogy minden száz tehénre két pásztor jusson. 1955-ben a kaszirszkij körzet „Elő­re a kommunizmus felé" — és „Elő­re" — kolhozaiban azokon a szántó­kon, ahol azelőtt kukoricát, zabot termesztettek, bevezették a bekerí­tett legelők rendszerét. Az egyes dűlőket is bekerítettek. A tehenek legeltetése eredményes volt, a takar­mány nsm veszett kárba. Az ídő­megtakaritás e módszer mellett há­romszorosára emelkedett. A munkatermelékenységre nagy be­folyással van a helyiségek, istállók, ólak stb. tervezése. A kolhozokat és szovhozokat gyakran éri munkaidő­veszteség azért, mert terv nélkül építenek, nem gondolva a helyiségek célszerű kihasználására. Egyes far­mokon ezért sok munkát és idot vesz igénybe a szállítás, a takarmány be­és kihordása, a helyiségek tisztoga­tása, a műtrágya kihordása stb. A „Puty í.ovoj zsizni" nevű kolhoz Uszovszkij gazdaságán a fárasztó munkák gépesítésével egyidejűleg gondoskodnak még a csekélységnek tűnő munka- és időveszteségek ki­küszöböléséről is. Itt a lehetőség sze­rint lerövidítették a fejőnők útját., a takarmányt idejében hozzák az etetés előtt és úgy helyezik el, hogy az könnyen hozzáférhető legyen; a szénát és a silótakarmányt a vályúk* hoz szállítják, a szemes takarmányt kis kocsikban viszik az etetés helyé­re. A Mozsajszkij körzet „Molocsnij giganť'-szovhozában a tehenek fejé­rét gépesítették, mégpedig olymódon, hogy nem fejókannákba, hanem egye­nesen a csővezetéket úgy szerelték, össze, hogy ezt könnyen és gyakran szétszedhetik fertőtlenítés és kimo­sás céljából — és ismét minden ne,r hézség nélkül összerakhatják. A fejő­nő e módszerrel négy készülék se­gítségével minden nagyobb erőfeszí­tés nélkül harminc tehenet fej meg egy óra alatt. Az állattenyésztés t-erén a munka­termelékenységért naponta kell folya­tatni a harcot és emellett mindig at> ra kell törekedni, hogy a munkatér-* melékenységet gátló valamennyi aka­dályt elhárítsuk. P. Rakityanszkij cikkéből, A Bloknot agitátora 1956, évi 6. számábM. fejezése után a BBC turbina gene­ráljavítására és rekonstrukciójára térnek át. Pontosan a harmonogram szerint folyik a munka. A vezérelv a javítások határidő előtti befejezése. A generáljavításokat a múltban a Brown-Boweri cég végezte, de az üzem most már jól felkészült káde­rei rendelkezik, úgyhogy saját maguk végzik a javításokat. A javítómunká­sok kiképzéséről az üzemi iskola és a technikai minimum-tanfolyam gon­doskodnak. Sok gondot okoz az üzem vezető­ségének a javításokhoz szükséges al­katrészek beszerzése. Az energetikai műhelyek, az ottani átszervezésre hi­vatkozva, nem szállítják le határidő­re az alkatrészeket. Így hát a terve­zett javítási munkák késlekednek.. Nagy szükségük volna hermetikre,' amiből 17 métermázsát rendeltek még a múlt év júliusában, de mind ez ideig; . még nem kapták meg. A z üzem vezetősége ""gy gon-|; dot fordít a munkahelyen? bekövetkezhető balesetek elkerülésé-1 re is. A dolgozókat minduntalan a; védőberendezések használatára hívják^ fel és így igyekeznek meggátolni a? felesleges üzemi baleseteket. A fia-^; talok között azonban még akadnak;, olyanok, akik ezeket a biztonsági elő-1 írásokat nem veszik kellőképpen fi-} gyelembe, nem földelik le a vezeté-\ keket és fiatalos virtuskodásbóli könnyen veszik az óvóintézkedéseket. Ennek az állapotnak úgy vetettek véget, hogy a fiatal munkásokat az! idősebbek közé osztották be. Az idő-'; sebbek példája és elővigyázatossága jó hatással van a tapasztalatlanabbak­ra. Meggyőző munkával lassanként rávezetik a könnyelműsködőket a, kellő óvatosságra. A Bratislava II.-üzem dolgozói vá­laszukban a prágai kerület felhívásá­ra kötelezettséget vállaltak az CSKP országos konferenciájának tiszteleté­re, hogy tüzelőanyag-szükségletüket 1 százalékkal csökkentik. (H. T.) 1. A Rekord-gyármányú keltető­gépekből havonta százezerszámra kelnek ki a csibék a tomilinszki baromfitenyésztő telepen. A to­jások keltetése egész éven át fo­lyik. A telepen kacsatojásokat is keltetnek. 2. A kolhozokban és a szovhozokban igen elterjedtek a különböző szénabetakaritó gépek. ; Képünkön a Lenin emléke kolhoz­I ban gép rakja kazalba a szénát. 3. I Korszerűen felszerelt fejöistálló ! egy Moszkva környéki kolhozban, i 4. Az ukrajnai Sztálin kolhozban j a takarmányelőkészítést is gépesí­tették. Képünkön: füüesztett ta­j karmánnyal töltött kasok úíban j a tehénistálló felé. 5. Befejezéshez j közeledik a Karavajevo -zovhoz ál­lattenyésztő telepén az új tehén­! istálló építése.

Next

/
Thumbnails
Contents