Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-07 / 97. szám, szombat

Stockholm, április 5. (TASZSZ) — Április 5-én kezdődött Stockholmban a Béke-Világtanács rendkívüli ülése. Az ülés résztvevőit Andrea Andreen, „A népek közötti béke megszilárdítá­sáért" nemzetközi Sztálin-díj tulaj­donosa, ismert svéd közéleti tényező üdvözölte. Andrea Andreen üdvözlő beszéde után J. Endicott emelkedett szólás­ra. Sajnálatát fejezte ki afölött, hogy Prederie Joliot-Curie, a Béke-Világ­tanács elnöke nem vehet személye­sen részt az ülésen, mert nemrég halt meg felesége, Iréné Joliot-Cu­rie, akinek halála nagy veszteség az emberiség békeharcosai rzámára. A LESZERELÉS KÉRDÉSE Olyan időben gyülekeztünk itt ösz­sze, — mondotta Endicott —, ami­kor a leszerelés kérdése az emberi­ség legfontosabb problémája lett. A kormányok közötti egyezmény aláírása, vagy a lefegyverkezést előmozdító bármily szerény intézkedés megva­lósítása is megnyithatja a béke és boldogság felé vezető utat. Ha ilyen egyezményt nem érünk el, vagy ha valamelyik kormány nem teljesíti az eqvezmény feltételeit, a béke felé ve­zető út lezárui és ezzel együtt min­den lehetőség megszűnik a kereske­delmi és kulturális kapcsolatok ki­fejlődésére. Ha nem érjük el a lesze­relés kérdésének megoldását, ez pusztító háborúra vezethet. A leszerelés ma időszerű és múl­hatatlanul szükséges — mondotta a továbbiakban Endicott —, mert a lá­zas fegyverkezés a népek fejlődé­sében mérhetetlen akadályt képez. A fegyverkezés elnyeli a nemzeti jöve­delmek hatalmas részét. A lázas fegyverkezés az emberiséget meg­fosztja azoktól az eszközöktől, ame­lyek megkönnyítenék a haladás felé vezető nehéz utat. Ha feltételezzük, hogy az 1955— 1956. években a katonai kiadások az 1954. év színvonalán fognak mozog­ni, akkor ez év végéig Európa hadi­célokra 68 884 millió dollárt, Észak­Amerika pedig 294 493 millió dol­lárt fordít. Ez nagyjában annyit tesz ki, mint az USA összes kiadásai a második világháború folyamán. ELLENŐRIZETLEN LÁZAS FEGYVERKEZÉS Elérkezett az ideje annak, jelen­tette ki Endicott, hogy szembeszegül­iünk azokkal, akik a százszázalékos kezesség biztosításának ürügye alatt az inspekció és ellenőrzés terén ha­lasztgatják és lehetetlenné teszik a leszerelésre vonatkozó egyezmény el­érését. A hidrogénbom. a a militaris­ták kezében teljes határozottsággal aggodalmat, megfélemlítést, gyanút, és végezetül is esztelen háborút je­lent. Az olyan béke, amelyben a hábo­rús fenyegetés Damokles kardjaként függ a fejünk felett, és a hidro­génbomba segítségével való megfé­iemlítési elmélet mind erkölcsi szem­pontból, mind a józan ész szempont­jából tarthatatlan. A világ népei megkövetelik, hogy hagyjanak fel a fenyegetöd^és és megfélemlítés poli­tikájával. Ha az államok között lét­rejön a leszerelésről szóló egyez­mény, nem 1 nehéz megegye­zésre jutni az ellenőrzés és inspek­ció tekintetében sem. A NÉPEK MEGSZILÁRDÍTHATJÁK A BÉKÉT Nem ok nélkül mondom — foly­tatta Endicott —, hogy a népek ma­guk viselik a leszerelés, feletti el­lenőrzés megvalósításáért a felelős­séget. Azelőtt az emberek hittek a háború elkerülhetetlenségében. S va­lóban, ahol a kapitalizmus és mili­tarizmus győzedelmeskedett, ott ne­héz volt ezt másként is elképzel­ni. Ma a békés együttélésért küzdő erők nem érzik magukat tehetetle­neknek a háború veszélyével szemben és ennek szilárd alapja van: a népek feladatukul tűzték ki a béke vé­delmét. Ebben rejlik a béke győzel­mének biztosítéka. A régi jelszó: ..Ha békét akarsz, készülj fel a háborúra" — ma már idejét múlta és új jelszóval pótol­juk: „Ha békét akarsz, harcolj meg­valósításáért ugyanolyan erővel, mint­ha a háborúban keilene küzdened. Ezért béke és boldogság lesz jutal­mad". A politikai viták során gyakran ál­lítják, hogy az ideológiai, politikai és társadalmi rendszerekben uralkodó különbözőségek lehetetlenné teszik az egyes államoknak, hogy kölcsönös bizalmas kapcsolatokat teremtsenek. Meg vagyok győződve arról, hogy a kölcsönös bizalom szilárd erkölcsi alapjait napjainkban már lefektették, mert valamennyi nemzet elismerte, a békés, együttélés ^lveit. Minél mé­lyebben és szélesebben fogják ezeket az elveket elismerni, annál szilár­dabbak lesznek a béke alapjai. A KAPCSOLATOK MEGTEREMTÉSE Endicott megállapította, hogy a kölcsönös bizalom megteremtésének lehetőségét bizonyítják azok a tö­rekvések is, amelyeket a felelős té­nyezők a vitás kérdések megoldásá­ban kifejtenek. Példaképpen felem­lítette a Kína és Japán közszerveze­tei egész sora közötti kapcsolatok felvételét, amely államok a legutóbbi évtizedek során egymással háborút folytattak. Bebizonyosodott, hogy Kí­na és Japán között a békés együtt­élés elvei alapján lehetséges több küldöttség kiesére lése. A LESZER61ÉS A MI FELADATUNK Ha elemezzük a jelenlegi nem­zetközi problémák bármelyikét, azok fő tartalma mindig a leszerelés prob­lémája, a lázas fegyverkezés be­szüntetésének kérdése marad. Mi, az Egyesült Nemzetek népei a leszere­lési alapokmány megteremtését kí­vánjuk. Senki :em tagadhatja, hogy napjainkban tagadhatatlan emberi jo­gunk az atompusztítás veszedelmétől való félelem nélküli jog az életre. A Béke-Világtanács délutáni ülé­sén Anglia képviseletében Sydney Hilton szólalt fel. Kijelentette, hogy a világ tudósai kötelesek leleplez­ni az atomháború híveit. Arnold asz­szony, Nyugat-Németország küldötte beszédében a leszerelés kérdésével és Németország egyesítésének problé­májával foglalkozott. J. Fremlin an­qol tudós, a birminghami egyetem atomfizikai tanára beszédét a lesze­relés nemzetközi ellenőrzése kérdé­sének és az atomfegyver betiltásá­nak szentelte. Ezután A. E. Korne>icsuk szovjet küldött mondott beszédet. „A szov­jet nép mindig követelte és köve­telni fogja az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek betil­tását. Követeli a betiltás hatásos rendszerének bev }tVét. A szovjet emberek követelték és követelik, hogy legyen vége a ^zas fegyver­kezésnek," - mondotta Kornejcsuk. Kornejcsuk részletesen ismertette a szovjet leszerelési javaslatokat és hangsúlyozta, hogy e javaslatokban pontosan kidolgozták a nemzetközi ellenőrző szerv feladatait. Beszédének befejező részében fel­hívta az Összes nemzeteket és béke­védő szervezeteket, hogy erőiket fog­ják össze a lázas fegyverkezés elleni harcra, a leszerelésért, a világ vala­mennyi népe közötti bizalom és szo­ros együttműködés létesítéséért fo­lyó küzdelemben. A délutáni ülésen még India és a Kmai Népkoztátsaság küldöttei szó­laltak fel. MALENKOV LONDONI NYILATKOZATA az angol-szovjet viszo Ä szoviet kormány jegyzéke Nagy-lrätsnnia kormányához az Indokínáró! szóló genfi értekezlet két elnöke Moszkva, (TASZSZ). — Mint ismere­tes, a Szovjetunió külügyminisztériuma, 1956. február 18-án Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségéhez jegyzéket intézett, amelyben a szovjet kormány bejelenti, hogy azonosítja magát a Kí­nai Népköztársaság kormányának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának azzal a nézetével, hogy célszerű volna újabb értekezletet egy­behívni a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmények megvalósítása érdeké­ben. Nagy-Britannia és India kormánya amellett voltak, hogy az értekezlet végleges összehívása előtt találkozzék az Indokínáról tartott genfi értekezlet két elnöke — a Szovjetunió és Nagy­Britannia külügyminisztere. A Szovjet­unió külügyminisztériuma ezzel kap­csolatban 1956. március 30-án a moszkvai brit nagykövetséghez jegyzé­ket juttatott el, amely többek között rámutat: A szovjet kormány már ez év feb­ruár 18-i jegyzékében hangsúlyozta, hogy a Vietnamról hozott genfi egyez­mények teljesítése továbbra sem kielé­gítő. A délvietnami hivatalok szabotál­ják az ország általános szabad válasz­tások útján történő nemzeti egyesíté­sének feladatát, amit mint ismeretes a genfi egyezmény fő intézkedésként ál­lapít meg a vietnami politikai helyzet réndezésére vonatkozó cikkelyében. A jegyzék rámutat, hogy Dél-Vietnamban megsértik a genfi egyezményeknek a demokratikus szabadságjogok biztosí­tására irányuló cikkelyeit is: rendsze­resen megtorló intézkedéseket alkal­maznak azok ellen, akik részt vesznek a Vietnam nemzeti egyesítéséért folyó mozgalomban. Dél-Vietnamban a ható­ságok megsértik a sajtó- és szólás­szabadságot. A szovjet jegyzék végezetül rámu­tat: A szovjet kormány továbbra is úgy véli. hogy a genfi egyezményeket, amelyek véget vetettek a hosszú éve­kig tartó véres háborúnak Indokínában, teljes egészében meg kell valósítani. A szovjet kormány különösen nagy súlyt helyez a genfi egyezmények azon alap­vető intézkedésinek teljesítésére, hogy fel kell újítani Vietnam nemzeti egysé­gét az általános, szabad választások alapján, amelyeket nemzetközi bizott­ság ellenőrzése alatt tartanának meg Vietnamban. A szovjet kormány nézete az, hogy valamennyi, a genfi értekezle­ten résztvett állam tartsa kötelessé­gének minden téren hozzájárulni az in­dokínai probléma rendezéséhez, a né­pek vágyainak és a béke érdekének alapján. A szovjet kormány abból kiindulva, hogy azonnali intézkedéseket kell tenni a Vietnamról szóló egyezmények eset­leges meghiúsításával szemben, — ami súlyos következményekkel járna e te­rület békéjét illetőleg — támogatja a Kínai Népköztársaság, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság kormányának egy űj vietnami értekezlet összehívására tett javaslatát, amelyen részt vennének az Indokína ügyében tartott genfi értekez­leten résztvett államok, valamint az indokínai nemzetközi bizottságok tag­államai. A szovjet kormány nézete sze­rint e konferencia összehívása volna a legalkalmasabb és leghatásosabb esz­köz a vietnami helyzet rendezésére. A szovjet kormány azonban tisztelet­ben tartja Nagy-Britannia kormányá­nak és India kormányának nézetét, va­lamint az indiai' kormány február 21-i jegyzékében tett javaslatát és nincs kifogása az ellen, hogy az Indokínáról tartott genfi értekezlet elnökei előze­tes tárgyalásokat folytassanak arról, hogyan biztosíthatják a Vietnamról tartott genfi egyezmények teljesítését. Többek között egy új konferencia ösz­szehívásáról is tárgyalnának, mert a szovjet kormány szem előtt tartja azt, hogy ez hozzájárul az említett értekez­let összehívásában való megegyezés gyorsabb eléréséhez. A szovjet kormány véleménye szerint erre a találkozásra Londonban a leg­közelebbi napokban sor kerülhetne mert ha e kérdés megtárgyalását halo­gatják, ezzel megnehezítik a genfi egyezmények teljesítését. A szovjet kormány emellett tiszteletben tartja az indiai kormánynak azt az óhaját is, hogy tekintettel a vietnami helyzet további bonyodalmaira, amelyeket a francia kormánynak az a szándéka okoz, hogy megváltoztatja állásfoglalá­sát a genfi egyezményekhez, a két el­nök összejövetelét, amely ezt a kérdést kivezetné a mostani zsákutcából, a le­hető legrövidebb időn belül kell meg­tartani. Tekintettel Nagy-Britannia kormányának arra a javaslatára, ame­lyet Sir W. Hayter nagykövet V. M. Molotovval március 9-én folytatott beszélgetése során adott elő, a szovjet kormány felhatalmazza A. A. Gromi­kot, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettesét, hogy a Szovjetunió külügyminiszterének nevében részt ve­gyen a fent említett kérdések meg­tárgyalásán az Indokínáról tartandó genfi értekezlet egyik elnökeként. Nagy-Britannia kormánya eddig nem válaszolt a szovjet kormány ezen jegy­zékére. London, április 6. (TASZSZ) — A szovjet energetikai dolgozók küldött­sége G. M. Malenkovnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökhelyette­sének, a Szovjetunió villamosenergia­ügyi miniszterének vezetésével ápri­lis 5-én délelőtt megkoszorúzta Marx Károlynak síremlékét a highgateni te­metőben. A küldöttség egy másik cso­portja a hatfieldi magasfeszültségű villanyművet látogatta meg. Délután a szovjet energetikai dolgozók kül­döttsége Londonban sajtóértekezletet tartott, amely nagy érdeklődést kel­tett a brit és a külföldi sajtó, va­lamint a rádió képviselői körében. A sajtóértekezleten először G. M. Malenkov, a szovjet küldöttség veze­tője beszélt. Beszédében többek kö­zött rámutatott, hogy háromhetes angliai körútja során a legmélyebb benyomást az gyakorolta rá, hogy Nagy-Britanniában milyen rendkívüli baráti érzelmekkel találkozott a szov­jet nép irányában, és hogy az embe­reknek mennyire Ielkükön fekszik, hogy a szovjet—angol barátság még jobban megerősödjék. G. M. Malen­kov a küldöttség nevében köszönetét fejezte ki a brit kormánynak azért, hogv lehetővé tette angliai látoqatá­sukat megköszönte a brit villanymü­veK igazgatóságának azt a nagyszerű fogadtatást, amelyben részesítették és a küldöttség angliai tartózkodásá­nak pompás megszervezését. G. M. Malenkov a következőket mondotta: „Kitűzött feladatunkat — nyugodtan mondhatjuk — sikeresen teljesítettük. Lehetőségünk nyílott a villanymüvek számos energetikai be­rendezést gyártó üzemének megtekin­tésére, megismerkedhettünk a har­wellei atomközponttal és a Calder Halle-i atomvillanymü építkezésével. Láttuk, hogy az önök országa épp­úgy, mint a mi Szovjetuniónk, nagy figyelmet szentel az új technikának. Küldöttségünk Nagy-Britanniába való érkezése és a brit energetikai dolgo­zók küszöbön álló szovjetunióbeli lá­togatása lehetővé teszi, hogy kölcsö­nösen felhasználjuk a népgazdaság fontos ágazatának, az energetikának legjobb vívmányait. A brit energetikai dolgozókkal való személyes kapcsola­tok felvétele nézetünk szerint nagy haladást jelent országaink együttmű­ködésének és műszaki tapasztalata­ink kicserélésének fejlődésében. A Calder-Halle-i új atomvillanymü építkezésének meglátogatásával kap­csolatban G. M. Malenkov megjegyez­te, hogy ,,az atomenergia békés cé­lokra való felhasználasának nemes vá­gya kell, hogy bennünk — a szovjet nép képviselőiben — egyetértést kelt­sen. Mi hazánkban szüntelenül e cél­ra törekszünk s e téren lényeges eredményeket értünk el". G. M. Malenkov elvtárs a továb­biakban kijelentette, hogy sok ember tett neki javaslatokat arra nézve, ho­gyan kellene megerősíteni a brit és a szovjet nép közötti baráti kapcso­latokat. — S nem gondolják — kérdezte az újságíróktól —, hogy ha mindezeket az ötleteket, elgondolásokat, mindezt a sok jószándékot és jókívánságot összegyüjtenénk, komoly útmutatáso­kat kapnánk arra nézve, milyen lé­pésekkel erősítsük meg a népeink kö­zötti barátságot és egyetértést? — Angliai tartózkodásunk tapasz­talataiból azt szűrjük le, hogy nagyon fontos és szükséges arra törekednünk, hogy megerősítsük mindazt, ami or­szágainkat egyesíti a világbéke és biztonság megszilárdítására irányuló nemes törekvésben. A szovjet nép teljes mértékben védelmezni akarja a békés egymás mellett élés gondo­latát annak ellenére, hogy a két tár­sadalmi rendszer között oly nagy a különbség. A legszorosabb közeledést óhajtjuk az angol néppel, országaink jó és baráti kapcsolatainak tovább­fejlesztését akarjuk. Megnyílt az Interparlamentáris Unió ülésszaka Dubrovnyik, április 6. (TASZSZ). — A jugoszláviai Dubrovnyikban szerdán délelőtt a jogi, gazdasági és szociá­lis bizottság ülésével megkezdődött az Interparlamentáris Unió tanácsának tavaszi ülésszaka. Az ülésszak mun­kájában 120 küldött vesz részt, 33 európai és Európán kívüli országból. Az ülésnek egyik központi kérdése az Unió egyetemessége. A kérdés vitáját Blonay főtitkár nyitotta meg. A vitában részt vettek Hollandia, Franciaország, Nagy-Bri­tannia, Lengyelország, Jugoszlávia és más országok parlamenti csoportjai­nak képviselői. Csaknem valamennyi szónok az In­terparlamentáris Unió egyetemessé­gének elve, vagyis amellett foglalt állást, hogy a különböző szociális és gazdasági berendezésű országok par­lamenti csoportjait a lehető legszé­lesebb alapokon vonják be az Unió­ba. Április 5-én délelőtt a politikai és jogi bizottság közös gyűlésén foly­tatták az Interparlamentáris Unió egyetemességéről szóló vitát. A vi­tában részt vettek Svájc, Dánia. Norvégia, Hollandia, Svédország és más államok képviselői. K. A. Gubin szovjet küldött többek között hangsúlyozta a parlamenti küldöttségek kicserélésének nagy je­lentőségét. Április 4-én délután és április 5-én délelőtt a gazdasági bizottság tár­gyalta az ázsiai és afrikai országok gazdasági fejlődésének problémáit. A bizottság megvitatta India, Burma és Belgium beadványait. A Biztonsági Tanács folytafia a palesztinai kérdés megtárgyalását New York. (TASZSZ) — A Biztonsági Tanács április 4-én két ülést tartott, amelyeken az arab országok és Izrael közötti fegyverszüneti egyezmény tel­jesítéséről, valamint a Biztonsági Ta­nács határozatainak teljesítéséről tár­gyalt, amelyeket a palesztinai kér­désben az utóbbi időben hozott. Egyiptom és Szíria képviselői kije­lentették, hogy meg vannak elégedve azokkal a magyarázatokkal, amelyek­kel az ENSZ főtitkárának palesztinai látogatása céljairól hozott határozati javaslat szerzői szolgáltak és főleg azzal a kijelentéssel, hogy a főtitkár látogatása nem lépi túl a fegyver­szüneti egyezmények és a Biztonsági Tanács határozatainak kereteit. Hang­súlyozták továbbá, hogy a határozati Fogadás Moszkvában a csehszlovák parlamenti küldöttség tiszteletére Moszkva, (ČTK). — A moszkvai csehszlovák nagykövetség társalgó­termében Jaromír Vošahlik, a Cseh­szlovák Köztársaság nagykövete áp­rilis 5-én fogadást adott a cseh­szlovák parlamenti küldöttség tiszte­letére. A hosszú asztalok mellett he­lyet foglaltak a küldöttség tagjai és a szovjet vendégek, miniszterek és képviselők, a politikai és közélet ve­zető tényezői. Az asztalfőn Vošahlik nagykövettel és Zdenék Fierlinger nemzetgyűlési elnökkel L. M. Kaga­novics, I. A. Turceva és N I. Bel­jajev, a Szovjetunió Kommuni-ra Pártja Központi Bizottságának titkára V. T. Lacisz, a Nemzetiségi Tanács elnöke és mások társalogtak. Jaromír Vošahlik és Zdenék Fier­linger rövid beszéde után L. M. Ka­ganovics emelkedett szólásra. Vissza­emlékezett köztársaságunkban tava'y tett látogatására és kijelentette, hogy saját szemével győződött meg népünk pompás munkájáról. L. M. Kaganovics hangsúlyozta a csehszlovák nép ma­gas kulturális színvonalát és a cseh­szlovák ipar nagyfokú fejlettségét. A XX. kongresszussal kapcsolatban Ka­ganovics elvtárs elmondotta, a Cseh ­szlovák Köztársaság megmutatta, hogv a szocializmushoz parlamenti úton >'s el lehet iutni .Hisszük ho -v ezen az úton számos más nemzet is eljut a szocializmusba" — fejezte be szava. t L. M. Kaganovics. javaslat által megállapított összes in­tézkedéseket az érdekelt felek bele­egyezésével kell megtenni. A szíriai küldöttség vezetője rámu­tatott, hogy a főtitkár legfontosabb feladata az lesz, hogy utakat keres­sen a fegyverszüneti egyezmény és a Biztonsági Tanács palesztinai hatá­rozatának teljesítéséhez. Egyiptom és Szíria képviselői meg­elégedéssel nyilatkoztak a Szovjet­unió küldöttségének arról a törekvé­séről, amely az USA határozati ja­vaslatát számos kiegészítő javaslattal igyekszik megjavítani. Szíria képvi­selője felhívta a figyelmet arra, hogy a palesztinai probléma és e körzet békéjének megoldása nem érhető el az ENSZ katonai erőinek, vagy e szervezeten kívül álló katonai erők­nek alkalmazásával, hanem a kérdést az ENSZ igazságos határozatával kell eldönteni. t A. A. Szoboljev részletes felszóla­lásában elsősorban sajnálatát fejezte ki Lodge amerikai képviselő nyilat­kozata felett, amely szerint az USA küldöttsége nem fogadhatja el a szov­jet módosító javaslatokat. A szovjet küldöttség azt javasolja — folytatta Szoboljev —, hogy a határozati ja­vaslat, amely bizonyos célokat és fel­adatokat szab meg állapítsa meg, hogy a fegyverszüneti egyezmények és a Biztonsági Tanács határozatai­nak teljesítése e körzetben nem ki­elégítő. iA Biztonsági Tanács több küldött felszólalása után szavazott az USA határozati javaslatáról és a Szovjet­uniónak e javaslattal kapcsolatos mó­dosító javaslatairól. A szovjet módo­sító javaslatokat elutasították. 0 j s z ö n 1956. április 7.

Next

/
Thumbnails
Contents