Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-28 / 118. szám, szombat

f Kornyejcsuk Nagy műtétje Ersekújvárott Műkedvelő színjátszói mozgalmunk ' nak egy idő óta van egy problémája, mely körül szenvedélyes viták folynak. Ez a probléma már annyira hozzátartozik kulturális életünk egészéhez, hogy rangot jelentő címet is kapott: az operettkérdés. Röviden arról van szó, játsszanak-e operettet a műkedvelők, vagy ne? A népi közigazgatás kulturális szervei és a Csemadok közös országos értekezlete is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és világos irányt mutatott az operettjátszés terén. Operettet lehet és kell játszani, de meg kell vizsgálni, hogy milyen együttes és zé-nekar akarja előadni, milyen technikai feltételekkel rendelkező színpadja van, képes-e ezt a zeneileg igényes műfajt ápolni. Az operett híveinek van egy érvük, mely szerint városainkban csak az operettnek van közönsége és anyagi sikere. A próza nem érdekli a közönséget. Most ezt az érvet -döntötte meg a Csemadok érsekújvári színjátszó-csoportja, amikor Kornyejcsuk Nagy műtét című színmüvét vitte színpadra. Komoly művészi munkát igénylő vállalkozás ez. Egy mai tartalmú orvos-dráma, szokatlan téma az újvári műkedvelő-színpadon, ahol az utóbbi években az operett, a könnyű vígjáték (Dandin György) uralkodott. A rendezőnek és a színjátszóknak le kellett küzdeniök azt a nehézséget is, amit az operettről a szocialista-realista prózára való áttérés jelentett. A beidegzett operettstílus semlegesítése nem kis feladat. Mégis elmondhatjuk, hogy az újvári színjátszó-csoport sikeresen küzdött meg a feladattal, és három estén át magas színvonalú előadást láthatott a közönség. A főszereplők és a rendező mindent kihoztak a darabból, amit kihozhattak. A darab mondanivalója maradéktalanul feltárult, a szovjet értelmiség alakjai elevenek és hitelesek voltak. Róna Dezső Bereszt-alakítása, Zsarnócay Nóra Lidája, Boleman Ivan Krecsetje és Szenczy György igazgató főorvosa adta a lendületet a darabnak, de a többi szereplők is lelkesen és nagy akarattal illeszkedtek bele az együttesbe. Szívderítőén bájos volt a kis Szenczy Éva Maja szerepében. Egyedüli hiba, hogy néhány kisebb szerep nem talált jó tolmácsolókra. Hisszük, hogy a siker után már nem lesz többé kérdés, lehet-e a műkedvelőknek igényes prózai színmüvet színpadra vinni. Szabad és kell. De fel kell rá készülni alaposan mind a rendezőnek, mind a színjátszóknak, hogy színvonalas legyen és ne vesszen el a mondanivalója. Ha az anyagi siker nem is lesž hasonlítható egy könnyű operettéhez, az újvári színjátszókat bőven kárpótolhatja az a tudat, hogy becsülettel megfeleltek az igazi színészi hivatásnak, hozzájárultak közönségük neveléséhez és esztétikai ízlésük alakításéhoz. P. E. „A király New Yorkban" CHAPLIN ÚJ FILMJÉT FORGATJA 1952 októberében Charlie Chaplin véglegesen búcsút mondott Amerikának. Családjával előbb Londonba.. utazott, ahoi részt vett utolsó filmjének, a „Rivaldafényének a bemutatóján. A film megérdemelt sikert aratott. Nem egy polgári filmkritikus azt írta akkor, hogy a főhős — a megrázóan emberi Calvero-alakjában Chaplint magát kell keresni. „Elég volt már a clownból!" — vonja le a tanulságot Calvero. — „Az élet már nem nevetséges számomra, nem tudok többet tréfálkozni rajta, mától kezdve és ezentúl nyugdíjas komikus leszek." Az öreg clown e szavai és azonosítása a film megalkotójával azt a véleményt keltették a polgári kritikusokban, hogy a „Rivaldafény" Charlie Chaplin hattyúdala, utolsó alkotása. Ezeket a találgatásokat azonban maga Chaplin cáfolta meg közvetlenül Angliába érkezte után. „Filmezni csak a halálom napján szünök meg" — jelentette ki az újságíróknak és egyben tájékoztatta őket új filmjének témájáról. amely már határozott formát öltött benne: „Egy volt politikai fogoly csodával határos módon megmenekül a náci koncentrációs táborból; de elveszti emlékezőtehetségét és a beszéd maga is nagy nehézségeket okoz neki. New Yorkba érkezik; a bevándorlókat ellenőrző hatóság neki is felteszi a megszokott, szigorú kérdéseket— Meg akarja dönteni az Egyesült Államok kormányát? Vagy: — Azért jött, hogy meggyilkolja az elnököt? A válasz artikulálatlan, érthetetlen kiáltás, annak az embernek a szava, aki a halál torkából tér vissza az életbe..." Azóta több mint három esztendő telt el. A nyugati sajtó ismét tucatjával közli a cikkeket Charlie Chaplinről abból az alkalomból, hogy a művész a közeljövőben megkezdi új filmjének felvételeit. A „Les Lettres Francaises" francia hetilap közlése szerint Charlie Chaplin Angliába utazott (egyébként Wewey svájci városkában él), mert új filmjének felvételeit májusban kezdik egy angliai stúdióban. A forgatókönyv eredeti szövege időközben lényegesen megváltozott, a téma egyes fő vonásai azonban változatlanok maradtak és az egész mű jellegzetesen chaplini. Nyolcvan film — ez a szám summázza e nagy és művészetében anynyira sajatos, jellegzetes művész eddigi alkotó munkásságát. Sokban nem csupán mint főszereplő működött közre, hanem mint szövegíró, rendező, zeneszerző is. Nem egyszer a filmnek részletes szövegkönyve nem is volt, az egyes jeleneteket „rögtönözve" forgatták. Máskor viszont a forgatókönyv 700 gépelt oldalnyi komoly paksametává nőtt, mint például legutóbb a „Rivaldafény" esetében. Oj művének címe „A király New Yorkban". Amikor a művészt megkérdezték, miről szól a film, jellegzetes módján így válaszolt: „Egy király New Yorkba érkezik, aztán a király elutazik New Yorkból". A dolog így igen iiiiiiiiiiiiiiiriiniiiimmitirii: i:iin«iiiiiii!inii!iiiiiiiiiliiliiiTiimrillirtiiiitiiľiii»n«llr:iiiiitli!i:ii: i i i i i i i i r J g y messuro . Tiszta kék tükör az ég, csak egy-két pufók felhő | szeplőzi az arcát. I Lucskos, loncsos még a rét, táncos, dúdoló szellő suhan a földeken át. Gyökerek, törzsek, ágak, a csibebolyhos rügyek is mind-mind hadbaszállnak. Gyürkőzik fürge kedvvel a hó levétől részeg, i locsogó kis erecske, fényszomjas, puha testtel, rögök közt rést keresve, | búj a zsenge, levelecske. Csupa mozgás, csupa zsongás az ébredő földek I nyugalmas házatája. Z A villásfarkú postás, a tavasz gyorsfutára, vékony szalmagerendát ; cipel fészke falára. *• iiiii ii i i i i..i • • i i i • i • iii IIII / ha Mézed... Ma mindenki szorgos, a vadvizek rojtos, i csöpp habjai alján békalencsék ringnak. Abrosszal a karján, Z zöldért megy egy kislány — szeme gyémántcsillag. Az emberek, gépek készítik az élet porhanyós magágyát Langyos sugárkéve, cirógatja félve az őszi vetések é karcsú, gyenge szárát. * így messziről ha nézed ^ a tányérsíma tájat, úgy látod, mozdulatlan, = de mégis tudod, érzed, hogy az eleven élet tör utat száz alakban. OZSVALD ÁRPÁD. | • IIIII iii i i ii i 'IUIÍII R;lilllil!ill:liiiul I Mexikó képzőművészete egyszerű lenne, csakhogy az érkezés és az elutazás között sok minden történik, találkozások, események, emberek megismerése. A filmben szereplő „király" azelőtt egy kisded európai ország uralkodója volt. Saját miniszterei űzték el a trónról, mert országa atomeröforrásait békés célokra akarta felhasználni. New Yorkba is azért utazik, hogy tökealapot szerezzen az atomenergia békés felhasználásénak céljaira. De nem tart sokéig és rásütik a „kommunista" bélyeget, kiutasítják az Egyesült Államokból. Visszatér Európába és Svájcban telepszik meg számüzöttként. A film melléktémája: a király és egy egyszerű amerikai lány szerelme, akinek szerepét Doun Addu.ns játssza. Számos nyugati újságíró Charlie Chaplin új filmjével foglalkozva rámutat arra, hogy „A király New Yorkban" szervesen kapcsolódik a nagy művész eddigi életmüvéhez; mások éppen azokra a sajátságokra mutatnak rá, amelyek ezt az új. filjnéí Chaplin eddigi alkotásaitól megkülönböztetik. Chaplin az újságírókkal folytatott beszé'getései során külön hangsúlyozta, hogy ez a film nem valami különleges szüleménye annak az amerikaellenes érzelemnek, amelyet általában neki tulajdonítanak. Ennek ellenére számol azzal, hogy a film amerikai bemutatása komoly nehézségekbe ütközik majd. Mindettől eltekintve filmjének szellemét talán e szavakkal jellemezhetné: „meglehetősen nyájas szatíra". A. Kozlov 1954-ben volt már alkalmunk ízelí- i töt kapni Mexikó jellegzetes és magas színvonalú képzőművészetéről egy ki- | állítás keretében, mely a grafikával I foglalkozott. Most egy hónapon keresztül módunkban áll tanulmányozni Mexikó modem művészi igyekezetét nem csupán a grafika, de a festészet és az építészettel kapcsolatos monumentális freskók terén is. A kiállítás Rratislavában a Nemzeti Képtár helyiségeiben április 15-én nyílt meg a mexikói kultúrdelegáció részvételével. A képzőművészetek különböző ágai között a monumentális freskófesté1 szet érte el a legnagyobb tökéletességet. Éppen ezen a téren érezni a régi indián művészi szemlélet legintenzívebb hatását, amely elsősorban az építészettel való szerves kapcsolatban nyilvánul meg. A modern mexikói freskó az 1921—22-es forradalom után keletkezik és rövidesen társadalomformáló erővé fejlődik. Az esztétikai nevelésen kívül szerepe van t nemzeti öntudata felébresztésében, az ősi. tradíciók ápolásában. Küldetése túlszárnyalja a képzőművészet hatarait és az irodalom, zene, film, építészet inspirálójává válik. Az e téren elért sikerek elsősorban a mexikói festőművészet három zseniális meste, rének köszönhetők, kiknek müveivel a kiállított fényképek útján ismerkedhetünk meg. Diego Riverát tarthatjuk a mexikói freskófestészet megalapítójának. Müveiben népe életének keresztmetszetét adja. Hatalmas alkotó tevékenysé gét az a tény is jellemzi, hogy müvei összterülete kb. 30 ezer négyzetmétert tesz ki. Alfaro Siqueiros a freskófestészet másik mestere. Témáiban szenvedélyes forradalmár, a szociális igazságtalanságok megalkuvás nélküli bírálója. Mesteri technikai tudással rendelkezik, miközben állandóan új módszereket, eszközöket és anyagokat használ. Jose Clemente Orozko szürrealista ízű, szárnyaló fantáziájú főmúvében Mexikó drámáját ábrázolja. Hatalmas méretű, megrázó hatású alkotás ez, telve emberi félelemmel és szenvedéllyel. A grafika is ügyszólván nemzeti stílussá vált a mexikói képzőművészetben. Fejlődését a múlt század elejére vezethetjük vissza, amikor még csupán könyvillusztráció, szentkép vagy játékkártya formájában élt Mexikóban. A szazad vegén Manillo es Posada müveiben teljes virágzásnak indult, míg manapság már vüágvl-. szonylatban is az elsők közé emelkedett. A bratislaval, kiállítás grafikai része azonban nem nyújt helyes képet ennek a művészi agnak helyzetéről és ha nem lett volna módunkban már régen megismerkedni a mexikói fametszetekkel, rajzokkal, kissé mérsékeltebb lelkesedéssel írnánk a kiállítás e részéről. Az olajfestmények egy részénél; főleg a kisebb méretűeknél szintén érezni valamelyes bizonytalanságot a kifejezési forma terén. A kiálltott művek legnagyobb része azonban meggyőzi a látogatót a mexikói iskola nagyra hivatottságáról korunk festőművészetében. Jankovich Imre 3TOÖOO©0O0O0OOOOO©OOOOOOOOOOOO©OO^ Az apátfalusi Textil-üzemben járva elég volt a könyvtárt említeni, s az elvtársak a felvilágosítás özönével szolgáltak. Lelkességükből látszott: büszkék könyvtárukra, vagy nem is annyira a könyvtárra, mint inkább a könyvtárosra: Reichmann Gézára, mindenki Géza bácsijára. Bárkihez fordultam az üzemben, a könyvtárosról mindenki csak mint Géza bácsiról beszélt s nem azt emlegetik, hogy könyvért megyek Reichman elvtárshoz, vagy könyvet kérek a könyvtárostól, hanem: — Nekünk Géza bácsi hozza a könyvet. — Hozza? Hogyan? — kíváncsiskodom. Szekerka Tamás elmosolyodik s csak ezt mondja: — Géza bácsinak olyan könyvterjesztési módszere van, amelyet Reichmann-módszernek is nevezhetnénk. Sajátos és jó. Aligha dolgoznak más könyvtárakban hasonlóan. Furdalt a kíváncsiság. Sarkallom a beszélőt: — Milyen az a módszer? Hadd hallom! Látom, Szekerkának jól esik, hogy olyasmiről kérdezem, ami különösen érdekes üzemükben. Kicsit vár, majd így kezdi: — Géza bácsinak két jó nagy aktatáskája van. Ezeket minden reggel telerakja könyvekkel és elindul velük a munkahelyekre. A könyveket ott osztja szét a dolgozóknak és megkérdi, mit szeretnének a jövőben olvasni. A kért könyveket feljegyzi s másnap már a megrendeltet adja kezébe. Közben mutogatja a különféle könyveket és állandóan új olvasókat A PELDAS KONYVTÁROS toboroz. Sok olyan dolgozót megnyert így állandó olvasónak, aki egyébként sohasem járt könyvtárba. Örülök a könyvterjesztő könyvtárosnak és Szekerka elvtársat arra kérem, vezessen a könyvtárba, hadd ismerjem meg személyesen is Géza bácsit, a példás könyvtárost. — A könyvtárban aligha találjuk — válaszolja Szekerka —, Géza bácsi ilyenkor a munkahelyeket járja. Megnézzük mégis a könyvtárat és puszta véletlen, hogy Géza bácsi mégis ott van. — Gyengélkedem — mondja, ahogy bemutatkozunk, s így értjük meg, hogy jelenleg miért nem járja a munkahelyeket. Rengeteg kérdés van, amire Géza bácsitól szeretnék választ kapni. — Hetvenegyéves vagyok — válaszolja kérdésemre. — Az üzemi könyvtárt 1954-től vezetem. Ezelőtt különféle munkákat végeztem. Ahogy ide jöttem, első feladatomnak tartottam a könyvtár rendbeszedését és a könyvtári munka fellendítését. Munkámat siker koronázta. Ezt az bizonyítja legjobban, hogy könyvtárunk egyike a köztársaság legjobb üzemi könyvtárainak. Hiába akartam először magáról az emberről hallani valamit. Géza bácsi ahelyett, hogy hosszú életútja egyegy epizódját mesélné el, a könyvtárról, kedvelt könyveiről és azokról a sikerekről beszélt, amelyet könyvtári működése alatt elért. Sikerek? Kitüntetések? Vannak bőven. Az üzemi könyvtárak között 1954. március 1-től verseny folyt. A verseny a könyv terjesztésére, az olvasók számának növelésére, az olvasókörök megszervezésére és más hasonló, a könyvtári munkával összefüggő dolgokra vonatkozott. Géza bácsi könyvtára ebből a versenyből mint a köztársaság egyik legjobbja került ki. Nemrégen az üzemben tartották az üzemi könyvtárosok konferenciáját. Ezen az értekezleten is sok elismerés érte a textilüzem könyvtárát és személyesen a könyvtárost: Reichmann Gézát — a mindenki által kedvelt Géza bácsit. A kitüntetések? Az sem maradt el. Zápotocký és Zupka elvtársaktól könyvjutalmakat, a minisztériumtól pedig rádiót kapott. Karácsony szombatján pedig pénzjutalomban is részesült. Géza bácsi szerény ember, a kitüntetésekről azonban büszkén beszél: — Úgy gondolom, a kitüntetések nem is nekem, hanem a könyvtárnak s a szellem táplálékának, a könyveknek szólnak. Magam is kitüntetve érzem azonban magam, nem is annyira az ajándéktól, mint inkább attól, hogy könyveket terjeszthetek, szellemi táplálékot adhatok az embereknek. Amint megtudjuk, Reichmann Gézának azzal, hogy megszerzi az olvasókat és kiadja részükre a könyveket, nem merül ki könyvtárosi működése. Az olvasókat olvasni is meg kell tanítani s erről ezeket mondja: — Nem mindenki tud olvasni, aki megtanulta az ábécét. Sőt, sokan még azok közül sem tudnak, akik ismerik a stílus kellékeit és a műfajok történetét. Az olvasás művészet és ezt külön meg kell tanulni. És Géza bácsi tanít. Előadásokat szervez és tart. Legtöbbet természetesen irodalmi dolgokról. Üzemükben jól működik az irodalmi kör és ebben szintén nagy része van a könyvtárosnak. A kör keretében már eddig is több irodalmi vitát rendeztek. Legközelebb a Zsurbin-családot vitatják meg. Tervbe vették, hogy a jövőben több vitát szerveznek hazai írók műveiről. Mennyi olvasóval kell törődnie? Szép szám. A könyvtárnak 1280 olvasója van s amint megtudtuk, általában minden olvasó kéthetenként elolvas egy könyvet. A könyvtár állománya jelenleg háromezer kötet. Ez a szám lényegesen megnő, ha a könyvtár rendelkezésére álló tizenötezer koronáért is könyveket vásárolunk. A könyvtár állományát különösen az új magyar írók és a klasszikusok műveivel kell bővíteni, mert a jelenlegi könyvállománnyal nem nagyon elégíthető ki a kereslet. Sokan keresik Veres Péter, Szabó Pál, Illyés Gyula és a hazaiak közül Egri Viktor, Szabó Béla, Dénes György, Bábi Tibor és a többiek könyveit. Sajnos, sokszor eredménytelenül. Azt az egy-két kötetet, amelyeket ezektől az íróktól a könyvtárban találunk, úgyszólván mindig olvassák. A kereslet csak úgy elégíthető ki, ha növelik a kötetek számát. Lehangol, hogy hazai irodalmunk egyik legkiválóbb tollforgatóiának, Fábry Zoltánnak müveiből egyetlen példány sincs - könyvtárban. Ezt sürgősen orvosolni kell. Fábry Zoltán nagy Igényű esszé gyűjteményeiből sürgősen több példányt kellene beszerezni. Érdeklődtem még, kinek a könyveit olvassák legtöbben? A válasz határozott: — Jókai, Mikszáth, Móricz. — És a hazai írók közül? — Szabó Bélának Marci a csodakapus, Egri Viktornak Ártatlanok igazsága, Márton elindul című könyvei forognak legtöbbet kézen. A versírók közül Dénes Györgyöt és Bábi Tibort szeretik a legjobban. Rengeteg olvasója van a könyvtárnak. Ezek közül a legjobbak Koncsek István, Berki József, Szabó Mária é3 Szabó István. Szeretettel olvasnak azonban a többiek (s, és ezt Géza bácsi így magyarázza: — Nálunk általában minden olvasó egyformán szereti a könyvet, mert tudják, hogy a könyv a tudás forrása, az ismeretek gazdag tárháza. Búcsúzóul Géza bácsinak, a példás könyvtárosnak, a könyvek barátjának sok jó könyvet és sok olvasót kívántunk. — Én meg azt kívánom, hogy az írók írjanak sok és jó könyvet — felelte viszonzásul. <b) OJSZÖ 1956. április 28.