Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-28 / 118. szám, szombat

Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a második ötéves terv irányelveinek tervezetét nyilvános megvitatás céljából az ország dolgozói elé bocsátja. Felhívja a pártszervezeteket, a szakszervezeteket, a DISZ-szervezetek és más társadalmi szervezeteket és tagjait, valamint az egyes intézményeket, hivatalokat és tanácsokat, azok dolgozóit, hogy javaslataikkal, észrevételeikkel segítsenek feltárni a népgazdaság olyan tartalékait, amelyekkel az irányelvek jelen tervezete még nem számol. Járuljanak hozzá ahhoz, hogy még jobban érvényesüljenek a gazdaságosság, a célszerűség követelményei a második ötéves tervben; hogy még inkább érvényre jussanak a hazai sajátosságokban és a szocialista tábor országai közötti együttműködésben rejlő lehetőségek; hogy a második ötéves terv még nagyobb mértékben megfeleljen a reális lehetőségeknek, s a nép szükségleteinek, jobban elősegítse a bővített újratermelést, a munka termelékenységének emelkedését, a nép életszínvonala állandó szilárdan megalapozott növekedését, a szocialista kultúra felvirágzását, a népi demokrácia megszilárdítását: a szocializmus építését. A második ötéves terv irányelveit egy hónapig tartó nyilvános megvitatás után a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített ülése tárgyalja meg. Az alábbiakban közöljük az irányelvek főbb pontjait: \ Á második ötéves terv időszakában a következő fő feladatokat kell megvalósítani: 1. Az iparosítást olyan ütemben kell folytatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 50—52 százalékkal növekedjék. 2. A mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezésének további előrehaladásával egyidejűleg a mezőgazdasági termelés jelentős fellendülését kell elérni. A mezőgazdaság 1956-60ban összesen mintegy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakában. 3. A termelés növelését a népgazdaság minden ágában a műszaki színvonal gyorsütemű emelésével, a tudomány és technika eredményeinek széleskörű alkalmazásával kell összekapcsolni. 4. A munka termelékenységét az iparban úgy kell növelni, hogy 1955től 1960-ig a termelés növekedését több mint kéthaimad részben a termelékenység emelkedése biztosítsa. 5. A gazdasági és állami élet minden területén szigorú takarékosságot kell érvényesíteni. Különösen takarékoskodni kell az anyagokkal. 6. Minden termelési ágban rendszeresen csökkenteni kell a termelési költséget. 7. Növekvő számban kell a népgazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett szakmunkásokat és nagytudású szakembereket. 8. A termelőerőket oly módon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a népgazdaság nyersanyagellátása, biztosítva legyen az ország gazdasági erőforrásainak, termelő berendezésének legelőnyösebb felhasználása. 9. A külkereskedelemnek a második ötéves terv időszakában biztosítania kell az állandóan fejlődő népgazdaság növekvő külföldi nyersanyag- és egyéb áruszükségletének kielégítését. Ezért a külkereskedelmi forgalomnak 1960-ban 1955-höz képest mintegy 40 százalékkal kell növekednie. 10. A második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem 42—43 százalékos emelkedését kell elérni. 11. A nemzeti jövedelem állandó növelésének alapján uztosítáni kell, hogy a lakosság jóléte rendszeresen növekedjék. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. I. Ipar, építőipar. A szocialista ipar termelésének 50—52 százalékos növelése a második ötéves terv időszakában lehetővé teszi, hogy az ipar, mint a népgazdaság vezető ága, fokozottan elégítse ki mind a hazai szükségleteket, mind a külkereskedelmi igényeket. Az eddiginél nagyobb mértékben kell kiaknázni Magyarország természeti kincseit. A kohászatban a magasabb minőségű anyagok termelését kell elsősorban növelni. Ki kell terjeszteni és eredményesebbé kell tenni a geológiai kutatásokat a földben fellelhető ásványok feltárására. Az ország felkutatott szénvagyonát öt év alatt mintegy 330 millió tonnával kell növelni. A bányászat termelését öt év alatt mintegy 56 százalékkal kell emelni. A bányászat fejlesztésére mintegy 7,5 milliárd forint beruházást kell fordítani. A feketeszén termelése 1960-ig legalább 33 százalékkal, a barnaszeneké 30 százalékkal, a lignité 38 százalékkal emelkadjék. 1960-ban mintegy 800 tonna tőzeget kell termelni elsősorban mezőgazdasági és tüzelési célokra. A bauxit-termelést az 1955. évi 1 290 000 tonnáról 1960-ban közel 1 600 000 tonnára kell emelni. A vas- és fémkohászat termelését 40 százalékkal kell emelni. Kohászati beruházásokra öt év alatt mintegy három milliárd forintot kell fordítani. A villamosenergia-ipar fejlesztésére legalább 6 és félmilliárd forint beruházást kell fordítani. Meg kell indítani és ki kell fejleszteni az urániumérc bányásza.CJ S

ZÖ 1956. április 30. tát. s részbeni feldolgozását. Erre alapozva elő kell készíteni az atomenergia békés célokra való felhasználását. II. Az ipar műszaki színvonala Az egész népgazdaság további fejlődésé megköveteli, hogy a második ötéves terv során az ipar minden ágában a műszaki színvonal gyors ütemben emelkedjék. A munka termelékenységének növelése és a dolgozók munkakörülményeinek javítása "érdekében jelentékenyen fokozni kell a termelő folyamatot, mindenekelőtt a nehéz fizikai' és egészségre ártalmas munkák gépesítését. A gépesítés fokozását a villamosítás jelentős kiterjesztésével kell megalapozni. Széles körben kell alkalmazni a korszerű vegyi eljárásokat az ipar különböző területein. III. Mezőgazdaság. A második ötéves terv során a mezőgazdaságban kettős feladatot kell megoldani: a termelés nagymértékű fellendítését és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének sikeres elörevitelét. Az 1956—60. években a mezőgazdaságnak az első ötéves terv időszakához képest mintegy 27 százalékkal kell több terméket biztosítania a népgazdaság növekvő szükségleteinek fedezésére, az életszivonal emelésének megvalósítására. A mezőgazdaságba öt év alatt állami eszközökből 13 milliárd forintot kell beruházni, 56 százalékkal többet, mint az első ötéves terv időszakában. IV. Közlekedés és hírközlés. A közlekedés fejlesztésére a második ötéves terv időszakában több mint 10 milliárd forint beruházást kell fordítani. A vasúti közlekedés teljesítménye árutonna-kilométerben 1960ban až 1955. évihez képest mintegy 25 százalékkal emelkedjék. A folyami hajózás áruszállítása öt év alatt 46 százalékkal növekedjék. A gépkocsiközlekedésben a teherforgalom mintegy 62 százalékkal emelkedjék. V. Beruházás, felújítás. A második ötéves terv időszakában a beruházásokat az ipari nyersanyagét energiaforrásainak feltárására és bővítésére, a műszaki színvonal emelésére, a mezőgazdaság termelésének növelésére és szocialista átalakításának anyagi megalapozására, valamint a lakásépítésre kell összpontosítani. Az 1956—60. években mintegy 80 milliárd forintot kell beruházni, 20 százalékkal többet, mint az első ötéves terv időszakában. VI. Életszínvonal, kultúra, tudomány. Biztosítani kell a munkások és alkalmazottak, valamint a parasztság jövedelmének rendszeres növekedését, egészségügyi ellátásának és kulturális színvonalának jelentős fejlődését. Az állami vállalatokban és intézményekben dolgozó munkások és alkalmazottak számát az 1955. évi 2 250 000ről 1960-ra mintegy 2 450 000 fóre kell növelni. Jelentős mértékben javítani kell a nők, elsősorban a dolgezó anyák életkörülményeit és munkafeltételeit. A második ötéves terv folyamán fokozatosan meg kell kezdeni és a harmadik ötéves terv során be kell vezetni az áttérést a hétórás munkanapra, illetve a 42 órás munkahétre. . VII. Az ország egyes területeinek fejlesztése. 1. Budapestet a második ötéves terv időszakában úgy kell fejleszteni, hogy állandóan javuljanak a főváros lakosságának életkörülményei és tovább növekedjenek kulturális lehetőségei. 2. Nagy mértékben tovább kell folytatni az ország északi iparvidékének fejlesztését, elsősorban a bányászat, a vaskohászat, a vegyipar és az építőipar területén. 3. Fokozatosan kell hasznosítani a Dunántúl jelentős nyersanyagkincseit. 4. Tovább kell folytatni az Alföld iparosítását. A. A. Gromiko találkozott Stassennel London, április 26. (ČTK) — A. A. Gromiko a Szovjetunió képviselője az ENSZ leszerelési albizottságában csütörtök délután találkozott H. Stassennel, az USA képviselőjével. Ez az összejövetel, amely az albizottság csütörtöki ülésének kezdete előtt történt, íolytatása annak a kétórás beszélgetésnek, amely N. Sz. Hruscsov és H. Stassen között a kedd esti fogadtatáson folyt le. Bulgáriában hat órára csökkentették az ünnepek előtti munkanapot Szófia, április 26. TASZSZ. — Csütörtökön nyilvánosságra hozták a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának és a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának határozatát, melynek értelmében április 29től kezdve a munkások és alkalmazottak szombati, szabadnap és ünnep nap előtti munkanapját 6 órára csökkentik. Amnesztia az NDK-ban Hivatalos közlés szerint Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke a minisztertanács előterjesztésére kegyelemben részesített 88, különböző bűncselekményekért elítélt személyt. Az igazságügyi hatóságok elrendelték a szóbanforgó személyek szabadonbocsátását. Kegyelemben részesült többek között Max Fechner, az NDK volt igazságügyminisztere. A kegyelmi intézkedésre annak a különbizottságnak a jelentése alapján került sor, amelyet Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága az államellenes bűncselekményekért elítélt személyek ügyének felülvizsgálására kijelölt. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ülése tovább felytatja munkáját Pekingben Peking, (ČTK). — Pekingben tovább folyik a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácskozásának ülésszaka. Az április 26-i ülésen, amelyen Ransome Kuti nigériai küldött elnökölt, beszédet mondott Branca Fialha asszony, a Brazil Nöszövétség elnöke. Hangsúlyozta, hogy a kínai nők felszabadulásáért vívott harca lelkesítő például szolgált a brazil nőknek. Az április 26-i ülésen felszólalt Anežka Hodinová-Spurná, a Csehszlovákiai Nöbizottság elnöke, Csehszlovákia küldötte is. Beszéde végén kijelentette: „Csehszlovákia női azért dolgoznak és azért vetik minden erejüket latba, mert tudják, hogy ezzel külfö:dön élő nővéreinket segítik. Az ország építésben vívott harcunkkal járulunk hozzá az ő szabadságküzdelmükhöz. Adenauer kancellár az általános katonai kötelezettség bevezetését követeli Nyugat-Németországban Bonn, április 7. (ČTK). — Április 26-án a Kereszténydemokrata Unió kongresszusának előestéjén Adenauer szövetségi kancellár beszédet mondott Stuttgartban, amelyben hangsúlyozta, hogy a Német Szövetségi Köztársaság területén be kell vezetni az általános katonai kötelezettséget. Adenauer kijelentette, hogy „az ENSZK biztonsága szempontjából nélkülözhetetlenül fontos azonnal törvénybe iktatni az általános hadkötelezettséget". Új heti filmhíradó N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov nagybritanniai látogatásáról Moszkva, április 26. (ČTK). — A moszkvai mozikban új heti filmhíradót vetítenek N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov nagy-britanniai látogatásáról. A film bemutatja N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov londoni városszemléjét és megörökíti azt a pillanatot, amikor a szovjet államférfiak a hazáért életüket áldozó brit katonák emlékművére koszorút helyeznek el. A film bemutatja ezután a szovjet államférfiakat a Buckimghanr palotában tett látogatásuk alkalmával, továbbá útjukat Sir Anthony Eden, Nagy-Britannia miniszterelnöke hivatalos székhelyére és a londoni városi tanács épületében lefolyt ünnepi ebédet. A filmet szovjet és angol szakemberek készítették. A Koreai Munkapárt kongresszusa leszögezte az ország békés egyesítésével kapcsolatos álláspontját Phenjan, április 27. (TASZSZ). — A Koreai Munkapárt III. kongresszusának április 25-i ülésén beszédet mondott Nam Ir külügyminiszter. Kijelentette, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külpolitikájában következetesen érvényesíti a Koreai Munkapárt politikájának, a népek közötti béke és barátság megszilárdításának, az ország szabadsága és függetlensége biztosításának politikáját. „Pártunknak hazánk békés egyesítése kérdésében elfoglalt álláspontja világos. Korea demokratikus alapokon való egyesítését idegen beavatkozás nélkül maguknak a koreaiaknak kell megoldaniak" — mondotta Nam Ir. Az április 26-i ülésen beszédet mondott Kim Ir földművelésügyi miniszter, rámutatva a koreai falvakon végbement szocialista átalakulásokra — a földművesszövetkezetek gyors növekedésére és gazdasági megszilárdulására. Az ENSZ afrikai-ázsiai csoportja Algéria kérdését a Biztonsági Tanács és az ENSZ közgyűlése elé akarja terjeszteni Amint a Francé Presse hírügynökség jelenti, csütörtökön New Yorkban ülést tartott az ENSZ-ben levő afrikai-ázsiai csoport. Az ülés után kiadott közleményben Afrika és Ázsia küldöttei elégedetlenségüket és mély felháborodásukat fejezik ki az algériai események felett, amelyek hadiállapottá változtak Algéria népe ellen és bejelentik, hogy Algéria kérdését az ENSZ Biztonsági Tanácsa, vagy közgyűlése elé akarják terjeszteni. Az afrikai-ázsiai csoport a közlemény végén azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem nézheti tétlenül az Algériában végbemenő tragikus eseményeket. Meg kell mutatnunk, hogy Arfierika igazi törekvése a béketörekvés Stevenson beszéde az amerikai lapszerkesztők egyesületében Washington, április 26. TASZSZ. — Adlai Stevenson, az amerikai demokrata párt egyik vezére, — aki a legutóbbi választásokon elnökjelölt volt, s esetleg a közelgő elnökválasztásokon is jelölt lesz, — az amerikai lapszerkesztők egyesületének villásreggelijén hosszú beszédet mondott. Ebben a többi között kijelentette: „Amikor Eisenhower kormánya hatalomra került, sokat beszéltek az „őszinteségi hadműveletről". A kormány arra készült, hogy elmondja nekünk a nemzetközi élet és a nemzetvédelem tényeit. Azóta azonban „az őszinteségi hadműveletet brómhadművelettel," (azaz... „idegnyugtató"!) olyan elmosódott és megnyugtatni igyekvő kijelentésekkel cserélték fel, amelyeknek az a céljuk, hogy enyhítsék a nyugtalanságot és meggyőzzenek bennünket arról, hogy a fegyverkezési hajszában messze az élen vagyunk, s hogy felebarátaink szeretnek és tisztelnek bennünket. Vajon Dulles külügyminiszter tájékoztatott-e bennünket, vagy éppen ellenkezőleg, megtévesztett, amikor 1955. június 10-én a képviselőház egyik bizottságában kijelentette, hogy a Szovjetunió „a csőd szélén" áll? Tényeket mondott-e nekünk, amikor tavaly november 29-én kijelentette, hogy a „kezdeményezés a leghatározottabban a miénk" a Közép-Keleten és Dél-Ázsiában? Komolyan beszélt-e amikor a szenátus külügyi bizottságában nem sokkal ezelőtt — az idén február 24-én — kijelentette, hogy a szabad világ hadállásai erősebbek, mint egy évvel ezelőtt, és hogy az új szovjet gazdasági és politikai kihívás a balsiker beismerése? Tudatában volt-e a világ egyik legnagyobb hatalma külügyminisztereként reá háruló felelősségnek, amikor nemrégiben azzal dicsekedett, hogy ő és az elnök három ízben a háború küszöbére juttatta az országot, majd az elnök hasonlíthatatlan államférfiúi bölcsességével elhárította a katasztrófát? Ennél valamivel jobbat kell tennünk ... Stevenson arról szólott, hogy az amerikai külpolitika eredménytelen. Ezt az eredménytelenséget még Dulles szóvirágos jelmondatai sem álcázhatják. Stevenson kijelentette: „Ma kétségbeejtően szükségünk van külügyeink irányító eszméinek újjáteremtésére." Stevenson azt mondotta, hogy „elérkezett a nemzetközi változás ideje" és azzal vádolta a köztársaságpárti kormányt, hogy „lassan reagál az új hangulatokra". Az oroszok viszont lendületesen felhasználták mindezt — folytatta Stevenson. — Szinte naponta mondják nekünk, hogy az oroszok céljai nem változtak. Ez természetesen így is van. Nem is mondja senki sem hogy megváltoztak. A szovjet vezetők nyíltan hangoztatják, hogy céljuk a kommunista világ. De megváltoztatták módszerüket mi pedig nem változtattuk meg saját módszerünket... Az eddigi politikai irányzatok már nem felelnek meg az új helyzetnek . . Az önök tudósítói a földkerekség minden zugából azt jelentik, ami hosszú idő óta nyilvánvaló, hogy t. i. az amerikai politika maradi, hiányzik belőle a képzelőerő és nem aknázza ki az új lehetőségeket. Helyzetünk való tényei nemigen hasonlítanak a sajtóközleményekre ... Igen nehezünkre esik elismernünk azt az alapvető és vésztjősló tényt, hogy a legutóbbi három esztendőben az Egyesült Államok veszélyesen közel került ahhoz, hogy elveszítse — ha már eddig el nem veszítette — vezető szerepét a világon gazdasági, kafonai és ami a legrosszabb, erkölcsi tekintetben. Mind e három fronton nyilvánvalóan elvesztettük a kezdeményezést, ez pedig a vezetés elvesztésének előjátéka ... Most az Észak-Afrikától Dél-Kelet-Ázsián keresztül húzódó nagy ívben gyorsan, nagy rugalmassággal és erővel bontakozik ki az oroszok kihívása. Stevenson a továbbiakban a következőket mondotta: Az utóbbi idóben annyi mulasztást követtünk el, hogy most nekünk kell megpróbálni bizonygatni, hogy épp oly békeszeretők vagyunk, mint az oroszok... Stevenson beszédében azután azt mondotta: „Egyrészt a jótékony Egyesült Államokról beszélünk az egész világnak. Másrészt viszont hivatalos akcióink többsége nyilvánvalóan katonai fenyegetésekben, katonai szövetségekben és katonai értékekben nyilvánul meg. Az oroszországi új vezetőség, — mondotta — igen sikeresen játszik a más országok népeinek azzal az általános kívánságával, hogy legyen vége a hidegháborús feszültségnek. A mi kormányunk viszont konokul továbbra is a paktumok, az idegen államoknak nyújtott segítség és a mindenfajta nemzetközi csere katonai oldalára helyezi a hangsúlyt. A világ jelentékeny része azt gondolja rólunk, hogy militaristák vagyunk, sőt olyan ország, amely fenyegeti a békét. Ugyanakkor kiábrándító annak tudata is, hogy a katonai hegemóniát is elvesztettük. Három évvel ezelőti az Egyesült Államok nyilvánvaló katonai fölényben volt a légi atompotenciák terén, az új fegyver gyártásában és annak a célponthoz való juttatása készségében. Mostanában elvesztettük ezt a fölényt. Remélem, világosan megértettem, hogy nem a fegyveres potenciának kell külpolitikánk jelképének lennie." Stevenson ezután ezt mondotta: azt akarjuk, hogy józannak tartsanak bennünket, ez pedig kizár minden a szovjet rendszer közeli bukására vonatkozóan terjesztett ostobaságot. És meg kell mutatnunk, hogy Amerika igazi törekvése a béketörekvés." Stevenson ezzel kapcsolatban ismét síkraszállt a hidrogénbomba-kísérletek betiltása mellett, majd így folytatta: „Komolyan meg kell gondolnunk segélynyújtási módszerünk gyökeres felülvizsgálását. A többi között úgy látszik, fel kell használnunk az Egyesült Nemzetek Szervezetét, mint gazdasági segélynyújtási szervet. Meg kell próbálnunk, hogy a gazdasági fejlődés porondjáról eltávolítsuk a hidegháborút. Ha azt akarjuk, hogy a gazdasági segítség a lehető legeredményesebb legyen, akkor nem szabad többé azt követelnünk, hogy a segélyben részesülő országok hűség vizsgálatnak vessék alá magukat és arról is le kell mondanunk, hogy pénzünket gyenge kormányok megvesztegetésére fordítsuk avégett, hogy olyan hamis katonai paktumokat kössenek, amelyek azonnal semmivé válnak, amint megpróbáljuk őket realizálni. Inkább arról kell meggyőznünk az elmaradott világ népeit, hogy nem akarjuk őket semmiféle formában sem uralmunk alá kényszeríteni, :

Jés hogy világszerte igyekszünk véget vetni a gyarmati rendszernek."