Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-26 / 116. szám, csütörtök

cé kamtadik <flá" E hónapban mutatta be a komá­romi Magyar Területi Színház Ter­sánszky Józsi Jenő „A harmadik fiú" című négyfelvonásos népi me­sejátékát. Ifjúsági előadásnak szán­ták, de a siker megmozgatta a fsl­nőtteket is, és most gyermekek, if­jak és felnőttek egyforma érdeklő­déssel várják a függöny széthúzását, egyformán élvezik a szórakoztató ele­mekben és tanulságokban gazdag da­rabot. A játék a mese vonalán mozog; a darab tele van magyar népmesei elemekkel, vonásokkal, de tartalma, mondanivalója nagyon reális. Egy szegény székely család házában kez­dődik a történet. Az apa nélkül ma­radt három fiú könnyíteni akar édes­anyja gondján, s kersset után indul. I ihqiarozásuk megvalósítását a csa­lád legöregebb • tagja, Nyanyóka vé­'cményétől teškik függővé. Ö he­lyesnek találja,, csupán arra inti őket, hogy a Ragyás Kalmár házát mesz­sZr" elkerüljék. Elindul Andris, a legidősebb fiú, da bizony a kalmár hazába vetődik. Az emberiességet hangoztató ember­telen kalmár és a színleg mézes­mázos felesége kap a jó munkaerőn s szegődteti. Feltétel: aki előbb ha­ragszik meg a másikra, rabja bgyen annak. Természetesen, a kalmár a maga embertelensé ével gondoskodik arról, hogy Andris megharagudjék és rabj':vá tehesse. Ugyanígy jár Gyur­ka, a második fiú is. Ö is lekerül a kalmár pincéjébe, ahol már számos rab készíti az értékes rézedényeket a durva pribékek korbácsütéseitől ösztökélve. A kalmár udvarába kerül Jankó, a növésben kissé elmaradt harmadik fiú fs. Ö . — bátyjaival ellentétben — hallgat a kis cselédlány intésére, szövetkezik vele. Vaskos tréfát űznek a kalmárral és feleségével, s amikor azok haragra gerjednek, a közben ki­csempészett bátyjaival lefogatja őket. Látva a kiszabadultak erejét, még a megvesztegethető Hegyi Bíró is kénytelen a rabok igazságát s a kal­már szerződésszegését elismerni. Ra­gyás Kalmár saját kelepcéjébe esik. Riszdorfér László, a darab rende­zője ezúttal is jó munkát végzett. Az első felvonás reális körülmények között indul, csupán egy-két motí­vum sejteti a nézővel, hogy meséről van szó. A második felvonástól kezd­ve a játék áttér a mese vonalára, de gondosan ügyelnek arra, hogy a me­seszerüség ne menjen a reális esz­mei tartalom rovására. Megkönnyítette a rendező munká­ját és dicséretére válik a színház­nak is, hogy a legjobb színészeket állították be ebbe a darabba. Nem becsülték le az ifjúsági mű jelentő­ségét, hanem a legjobbat akarták nyújtani a gyermekekilek is. Törek­vésüket siker koronázta, mert nem­csak a gyermekeknek, hanem a fel­nőtteknek is szép játékot nyújtot­tak. A szereplők egytől egyig megáll­ták helyüket. Elismerésre méltó ala­kítást nyújtott Bottka Zsuzsa Nya­nyóka szerepében. Király D. és Lel­kes M. Ragyás Kalmár és felesége sze­repében meggyőzően . játszották a múlt kétszínű, zsugori gazdagjait, akik kitűnően értettek a hatóság le­kenyerezéséhez, s a szegények ke­lepcébe ejtéséhez és kizsákmányolá­sához. Kedves és megnyerő volt a szolgáló szerepében Ferenczy Anna. Jól fogta fel és alakította szerepét Fekete Gyula és Siposs Jenő is. Külön kell szólnunk Udvardi An­na Jankó-alakításáról. Rokonszen­ves, ügyes, furfangos alakot vitt a színpadra, úgy, ahogy szerepe meg­kívánja, de hangja és arca nőiessé­gét még a jól elsajátított fiús moz­dulatokkal sem sikerült teljes mér­tékben ellensúlyozni. Kovács József Hegyi Bíró alakítása színes és meggyőző volt. Eddigi ala­kításai közül a legjobb. Ugyancsak jó volt Cséfalvay Kató a Szénégetö­né. Hatvani László Andris, Tóth László Gyurka és Wieder Antal a Vevő szerepében. Az előadás hatását, a játék sikerét sokban elősegítették Rózsás János ügyes díszlet- és Szedilek Ilona kosztűm-tervei. Mind a szegényes székelyszoba és a Ragyás Kalmár ud­vara, mind pedig a kosztüm-terv el­ismerésre méltó munka volt. J. I. A habán kerámia története A bratislavai Városi Múzeum által rendezett kiállításon alkalmunk volt megismerkedni a morvaországi és szlovákiai habán kerámia múltjával, mely oly lényegesen befolyásolta mindkét nép művészeti megnyilvánu­lását. Mind Nyugat-Szlovákia, mind Morvaország népi kerámiai alkotá­sai tulajdonképpen a habán fajünsz forma és díszítési rendszerén ala­pozódnak. Mielőtt a kiállítás anyagá­val foglalkoznánk, érdemes megem­lékezni a habánok életéről, társadal­mi rendszerükről, mely még a hnai kor szempontjából is figyelemremél­tó. A habánok — tulajdonképpen ana­baptista vallási szekta — története Svájcban kezdődik 1524-ben. Nem is­mertek el semmiféle világi vagy egy­házi elöljáróságot, és tagadták a ma­gánvagyon létjogosultságát, gazdasá­gi életüket radikális vagyonközösség alapján rendezték be. A paraszthá­borúk idején a lázadók mellé állot­tak, és ezért a forradalom elfojtása után kénytelenek voltak elhagyni az országot. 1526-tól kezdve Dél-Morva­országban telepedtek le, ahol a pro­testáns nemesség pártfogása alatt viszonylagos szabadságot élveztek. Igen ügyes iparosok, elsősorban agyagtnüvesek voltak, mely körül­mény morvaországi tartózkodásuk meglehetősen előnyös anyagi felté­té eit biztosította. A szerencsétlen ki­menetelű fehérhegyi csata után (1620), amikor a Habsburgok hozzáláttak a cseh és morvaországi ' protestantiz­mus likvidálásához, a habánok is kénytelenek voltak elhagyni morva­országi településeiket és átköltöztek Szlovákiába. A XVII. század közepé­től jelentkezik gazdasági rendszerük fokozatos bomlása, amely a közös vagyon felosztásához vezet. Ezzel azonban társadalmuk alapjában ren­dült meg, s nemsokára elvesztet­ték önálló nemzeti jellegüket is. A kiállított tárgyak közül a leg­régibbek a XVI. század végéről szár­maznak. Bármely egymástól távol­levő műhelyben készültek is, meg­találni rajtuk a bizonyos közös vo­násokat. A habán fajánsz-tárgyak formái már kezdettől rendeltetésük szerint tipizálódnak. Jellemző voná­suk a kiegyensúlyozottság, a masz­szív kiképzés, melynek oka főleg az, hogy elsősorban szükségleti cikknek voltak szánva. Ügyszólván minden habán munka festéssel van díszítve. Ezen a téren szintén találni speciá­lis közös vonásokat. A habán ke­rámia kizárólag tiszta, töretlen szí­neket használ, és jellemző rá a négy színből összeállított harmónia, mely­ben a piros, a türkizzöld, a sárga és a mangánlila szerepel. A díszítés mo­tívumait — különösen a kezdeti időkben — a szekta előírásai szab­ták meg. Ezek tiltották ugyanis az élőlények ábrázolását, minek követ­keztében a XVII. század végéig kizá­rólag virág- és levélmotívumok kom­binációival és mértani formák hasz­nálatával találkozunk. A XVII. szá­zad közepétől kezdve az egész euró­pai fajansz-termelésre nagy hatást gyakorol az importált kínai porce­lán, mellyel a habánok egy Hollan­diában járt küldöttségük érdeme­ként ismerkednek meg. Ez a hatás a díszítő motívumok gazdagodásaként és a kék-l'ehér színezési módban nyilváru' meg. Ekkor jelentkeznek a habán kerámiában a fantasztikus állati és virágalakok, mesejelene­tek, melyeken érezni ugyan a kíftai formahatást, de befolyásolja őket a hazai népművészet is. A hazai mo­tívumok alkalmazása a XVIII. szá­zadtól mind gyakoribbá válik, amely annak a körülménynek a következ­ménye, hogy a fajánsz használata egyre szélesebb körben terjed el. A legkedveltebb díszítőelemek a virág­motívumok vagy pedig a szántóvetők, lovasok stilizált alakjai. A habán fa­jánsz fejlődése során oly gazdag formakincs gyűlt össze, hogy az még a mai iparművészet számára is ki­meríthetetlen forrást jelent. Jankovich Imre P. J. CSAADAJEV Halálának századik évfordulójára Száz évvel ezelőtt, 1856. április 26-án halt meg a Filozófiai levél író­ja, Puskin jóbarátja, P. J. Csaada­jev 1794-ben született, fiatal korában gárdatiszt volt. Tevékenyen részt vett Oroszország kulturális életében és mozgalmában. Noha fiatal éveiben rokonszenve­zett a gyekabristákkal, sőt egy ideig tagja is volt szervezetüknek, nem lett forradalmárrá. ^ 1836 szeptemberében jelent meg a moszkvai Tyeleszkop című irodalmi lapban a Filozófiai levél című műve, mely nagy riadalmat okozott a cári Oroszország politikai és kulturális életében. A cenzort, aki jóváhagyta a mű kinyomását, megfosztották ál­lásától, a lapot betiltották, főszer­kesztőjét, N. J. Nagyezsgyint szél­nek eresztették, a Filozófiai levél íróját pedig elmebetegnek nyilvá­nították és orvosi felügyelet alá he­lyezték. Csaadajev művében élesen bírál­ta az akkori társadalmi rendszer szolgai viszonyait, a dolgozó rétegek megalázó sorsát, jogfosztottságát, s egyúttal hevesen bírálta az úgy­nevezett művelt rétegek erkölcsi éle­tét és viszonyait, állítván, hogy nin­csenek maradandó erkölcsi alap­elveik, hagyományaik és hogy „a kulturális elmaradottság — a múlt kihatása — elhomályosítja az orosz állam történelmi fejlődésébe vetett hitet." A mű megjelenése, éles, bíráló hangja nagy port vert fel. Gerzen úgy nyilatkozik róla, „lövés dördült el a sötét éjszakában." Csaadajev politikai nézeteire nagy hatással voltak Puskin és Gribojedov, kikkel baráti viszonyt tartott fenn. Ennek ellenére sem tudott elszánt forradalmárrá fejlődni; december 14­ét (a gyekabrista felkelés napját) „határtalanul nagy balfogásnak" te­kintette. Nagyon szerette hazáját és kíván­ta népe felvirágoztatását. „Szeretem hazámat, kívánom dicsőségét, érté­kelni tudom népem kiváló tulajdon­ságait. Szeretem hazámat, s szere-*' tétét Nagy Pétertől tanultam" —< e szavakkal fejezte ki viszonyát ha­zájához és népéhez. 1825-tól 1826-ig külföldön élt, ahol vallási mániának esett áldozatul. Misztikus elképzelésekkel telve tért haza, s magába zárkózva élt egészen 1856. április 26-án bekövetkezett ha­láláig. Lőrincz László Egy év munkája A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének kassai csoportja a napokban számvetést végzett egy év munkájáról. A csoport népműve­lési munkája nem volt könnyű. A számvetés mérlege azt mutatja, hogy a múlt évben szép eredmények szü­lettek. Regisztrálni kell a gyarapo­dást, a népmüvelés ügyének kibonta­kozását, terebélyesedését. A kultúra demokratizálásának út­ján a Csemadok kassai csoportja fo­kozta tevékenységét. Az irodalmi es­tek, színielőadások, szórakoztató mű­TETŐT KAP A TÉLI STADION A prágai Téli Stadiont a vidéki sportdrukkerek épp olyan • jól isme­rik, mint a főváros közönsége. Egy­egy nemzetközi jégkorong-tornára, műkorcsolyázó-bemutatóra ezrével utaznak fel az emberek és csak az idei szezonban több mint négyszáz­ezerre rúgott a látogatók száma. Június elején ismét nagyszabású sporteseménynek lesz színhelye a Téli Stadion. Itt küzdenek majd ti­zenhét ország legjobb női kosárlab­dázói az Európa-bajnok címért. Hogy az időjárás szeszélye ne befolyásolj'i a bajnokság lefolyását, két héttel ezelőtt hozzáfogtak a stadion taefe­déséhez. A sportolók és a nézők egyaránt nagy örömmel fogadták ezt a hírt, mert bizony a múltban sok bosszúságot okozott a hirtelen tá­madt zivatar, vagy a mérkőzések ki­menetelére zavarólag ható ^ szél. Ta­valy például, amikor a spartakiád ke­retében rendezett nemzetközi tor­nászbajnokságot a zápor miatt né­hányszor félbe kellett szakítani, so­kan gondoltunk arra, hogy főváro­sunkban igazán elkelne egy fedett stadion. Ez a kívánság most való­ban rekordidő alatt valóra válik. Ha ellátogatunk a Téli Stadionba, szokatlan látvány tárul szemünk elé. Ahelyett, hogy építenének, bontanak. Teljesen szétszedik a lelátók tete­jét, hogy a már meglévő vasoszlo­pokat „megtoldhassák". Erre azért van szükség, hogy a vasoszlopok elbírják majd a tetőt. A 42X72 négyzetméteres bádogtetőt csőkonst­rukció tartja össze, és külön ér­dekessége, hogy kinyitható lesz. A 20X50 négyzetméteres felület 10 perc alatt kinyitható és becsukha­tó, úgyhogy kedvező időjárás esetén ugyanúgy élvezhetik a sportolók a jó levegőt, mint eddig Nehezen tu­dom elképzelni, hogy a faállványok­kal, szanaszét heverő vasdarabokkal, egyelőre tető helyett szürke esőfel­hőkkel borított stadionból egy hónap múlva a fényképen látható korszerű Irta: Kis Éva sportcsarnok lesz. Jan Baran, az Ocelostavby nemzeti vállalat szerelő­mestere azonban eloszlatja aggodal­mam. — Igaz, hogy a határidő rendkívül rövid, de valamennyien, asztalosok, szerelők, a chomutovi gyár, ahonnan a csőkonstrukciót kapjuk, „össze­esküdtünk", hogy még ha cigány­gyerekek potyognak az égből, akkor is megleszünk időre. Ezt a hasonlatot Baran elvtárs losok pedig tekintet nélkül a mun­kaidőre, serényen dolgoznak, csak­hogy pontosan készen legyenek. — Látja, elvtársnő, az önök ked­véért még ezt is tető alá hozzuk — mondotta tréfálkozva Jan Baran. A női kosárlabdázók már csukott, vagy ha tetszik, nyitott-csukott tető alatt fognak küzdeni. Eddig az egész országban csak egy fedett stadion volt, az ostravai. Ez azonban nem nyitható és sokkal ne­hezebb a tetőzete. Egy négyzetmé­terre 100 kg súly esik, míg a prágai stadionban csak 30 kg. A gömbölyű csőkonstrukció ugyanis sokkal köny­§ • M • • - v : • , Ä ' -S: & % - r mm nyilván azért alkalmazta, mert az­nap éppen zuhogott az eső, és ez bi­zony erősen hátráltatta a munkála­tokat. Márpedig a rövid időt figye­lembe véve, valóban minden perc drága. A chomutoviak akiktől a sze­relés gyorsasága függ, kötelezettsé­get vállaltak, hogy négy nappal a kitű­zött határidő előtt szállítják le az első csőkonstrukciót. A szerelők, aszta­nyebb, mint a szögletes, és éppen úgy megfelel a rendeltetésének. Sporttársadalmunknak már régi ál­ma volt a prágai Téli Stadion befe­dése. Ez a kívánság végre teljesül. A viszontlátásra tehát — még ha jég esik is — az izgalmas mérkő­zéseket ígérő női kosárlabda Euró­pa-bajnokságon. sorok — mindmegannyi eredmény ezen az úton. A városligeti szabad­téri operett-est, a tarka műsorral egybekötött társas kirándulások — mindez együtt tartja a dolgozók zö­mét, számot vet kívánságaival, kul­túránk fejlődését eredményezi. A ren­dezvényeket a múlt évben mintegy harmincezer néző látogatta. A Csemadok kulturális brigádjai tizenkétszer látogatták meg a kör­nyék falvait, üzemekben léptek fel és műsoraikkal törekedtek előbbre vinni a dolgozók kulturális fejlődé­sét. Aránylag nem nagy az aktív tagok létszáma, akiknek az eredmények kö­szönhetők. De ezek a tagok lelkesek, fegyelmezettek, pontosak a próbákon és többen közülük jó szervezési adottsággal rendelkeznek. Az évzáró közgyűlés értékelte tagjainak a kul­túrnevelési munka területén végzett érdemeit s megjutalmazta munkáju­kat. Hiba volna azonban észre nem venni azt, amin még javítani kell. A művelődési lehetőség sokrétűbb megteremtésére gondolunk, a jobb szervezésre, a munka kiszélesítésére és körültekintőbb irányítására. A cso­port könyvtára, amint azt az évzárón szóvá tették, nem teljesíti hivatá­sát. Ez pedig komoly hiányosság, hi­szen az olvasás az általános művelt­ség lényeges része, nevelő, .. aret­terjesztő, emberi magatartást befo­lyásoló intézmény. Remélhető, hogy az olvasómozgalom keretében könyv­ismertető előadások, irodalmi anké­tok és estek több helyet kapnak majd a csoport munkájában. Továb­bi feladat az ismeretterjesztő mun­ka fejlesztése, a műszaki és politi­kai előadások rendezése, dokumen­tumfilmek vetítése. Javításra vár továbbá a műsorpo­litika kérdése. Az aránytalanságon, mely a könnyű műfaj túlsúlyában mutatkozik, változtatni kell. A szó­rakozás legyen kulturált szórakozás, legyen annak is nevelő hatása. Az ez idei munkaterven, amely irányt szab a csoport tevékenységének, so­kat javít majd az eddigi kritika. A színvonalas kulturális nevelő­munka megvalósítását az az erő és lelkesedés biztosítja, amit az új ve­zetőség és a tagság érez az elvég­zendő feladatok tudatában. Nem sza­bad szem elől téveszteni, hogy dol­gozóink világnézeti, ízlésbeli és er­kölcsi formálásában a dolgozók szó­rakoztatásának nagy jelentősége van. (m gy) ÜJ SZÖ "7 1956. április 26. /

Next

/
Thumbnails
Contents