Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-26 / 116. szám, csütörtök

A csehszlovákiai írók IL kongresszusa „ A csehszlovákiai írók II. kongresszusa negyedik napjátlak délelőtti részét Jirí Hájek vezette. A megnyitó után megemlékeztek Jindŕich Hoŕejší költőről, aki az idén 70. életévét töltené be. Julié Charvatová felolvasta a költő „Tengerentúli hölgy" című költeményét. A kongresszus résztvevői ezután elhatározták, hogy üdvözlő táviratot intéznek a Csehszlovák Írók Szövetségének egyes tagjaihoz, akik betegség miatt vagy más okokból nem vehetnek részt a kongresszuson. Ezek: Anna Marle Tilschová és Ružena Nasková nemzeti művészek, Jarmila Glazarová államdíjas írónő, Gejza Včelička, Václav Ŕezáč államdíjas, František Hečko államdíjas, ^rik Saudek Klement Gottwald-államdíjas és Ivan Krasko szlovák költő, nemzeti művész. Ezután dr. František Burianek docens, irodalomtörténész a jelenkori próza problémáiról beszélt. A Szlovák Nemzeti Tanács szűkebbkörű elnökségének ülése Karol Rosenbcum a csehszlovákiai írók II. kongresszusán elhangzott beszámolójában elsősorban arra mutatott rá, milyen jelentékeny szerepet játszott az irodalom a cseh és szlovák nép szabadságához vezető útján és hogyan fűződtek egybe e két nép érdekei a történelem folyamán. „Csehországból Szlovákiába nem egy ösztönzés érkezett a politikai és kulturális fejlődés érdekében és ezek Szlovákiában is visszhangot keltettek. Szlovákia, vidéke, népe, népi kultúrája sok cseh író szívébe férkőzött." Karol Rosenbaum ezután részletesen elemezte a cseh és szlovák nép kulturális kapcsolatait a kapitalizmus idején, kiemelve Peter Jilemnický: író ragyogó példáját, aki művével nagyon sokat tett a nép egységének megszilárdításában. Karol Rosenbaum beszámolójának további részében részletesen foglalkozott a cseh és szlovák irodalom jelenségeivel, melyeket 1918 után és a későbbi években, főleg a fasiszta megszállás idején hasonló célok kapcsoltak egybe. Az irodalomnak új, szabad országunkban való helyzetéről szólva, Xarol Rosenbaum ezt mondta: „Hamarosan kitűnt, hogy az irodalomnak új, nagy harcot kell folytatnia. Voltak még olyan erők Csehországban és Szlovákiában is, melyek' korlátozni akarták a nép előrehaladását a népi demokrácia, a kizsákmányolás nélküli állam építésében." Kitűnt azonban, hogy a valóban alkotó, néphez hű erőket nem lehetett már tartósan elhallgattatni, és 1948 februárja utári e téren bekövetkezett mindkét nemzet egészséges- teremtő erőinek hallatlan felszabadulása. A beszámoló további részében elemezte a Csehszlovákiai és Szlovákiai írók Szövetsége kölcsönös viszonyának különösebb hibáit és a következő követelményt hangoztatta: „Helyes lenne, hogy a cseh és szlovák irodalom az újságok segítségévet intenzívebben behatoljon a társadalom tudatába, hogy a cseh országrészekben nagyobb figyelmet szenteljenek a szlovák irodalomnak és Szlovákiában a cseh irodalomnak." A szónok továbbá hangsúlyozta, hogy a cseh és szlovák prózairodalom összehasonlításából sok tanulságot lehet meríteni. „Fontos lenne, hogy a cseh és szlovák irodalom a különbözőségeken kívül meglássa a közös utat is, hogy e téren Peter Jilemnickýt követve, őszinte egységre tanítsa népünket." Marié Majerová nemzeti művész beszámolójában többek között kifogásolta, hogy klasszikusaink nem írtak külön a gyermekek részére. Főleg az ifjúság számára alkottak. „Gyermekek és felnőttek is olvasták a Nagyanyót, a Virágcsokort, a Cseh dalok visszhangját, olvasták óket a monarchia idején az első háború, az első köztársa ág, a fasiszta megszállás alatt — ma és holnap is olvasni fogják ezeket a könyveket," — mondotta. Hangsúlyozta továbbá, hogy a gyermekek számára írt költemények, prózai és színmüvek, mint az irodalom önálló része, nem mellőzhetők. „A gyermekirodalom a szépirodalom egy ága, amely művészt követel." Marié Majerová ezután nagyon részletesen foglalkozott az ifjúsági könyvek irodalmi hősének kérdésével. Rámutatott, hogy milyen érzékenyen kell hozzászólni e problémához, mindenekelőtt az olvasók életkorát figyelembe véve, egyúttal azonban tekintetbe kell venni az ifjak és lányok egyre növekvő igényeit. Abban az időszakban, amikor a kicsi és fiatal olvasók valamilyen módon maguk is bekapcsolódnak az életbe és a növekedés és érettség időszakába kerülnek, különféle követelményeik vannak az olvasást illetően. Ugyancsak ebben az időszakban kristályosodnak ki a hajlamok. A fiúk a kalandos regények, a lányok a fantasztikus és megindító könyvek után nyúlnak. Marié Majerová ezután részletesen elemezte az értékes kalandos, tanulságos és humorisztikus ifjúsági irodalom szerepét. Felemlítette, hogy eddig két irodalmi ágazatot elhanyagolnak — az ifjúság számára írt történelmi müveket és a szerelemről szóló müveket. „A biológusnak a pszichológussal kellene arról tanácskoznia, hogy fogjunk hozzá e problémához — mondotta, amikír az ifjúság számára írandó szerelmi prózáról és költészetről beszél. „A művészi erotika olyan költői, mint Pavel Kohout, akik egyszerűen és természetesen tekintenek az ifjú és forró érzéstől áthatott testiségre — az ifjúság kedvenceivé válnak és jótékony befolyást gyakorolnak az új nemzedék egészségére." Részletes beszámolója befejezésében Marié Majerová nemzeti művész nagy figyelmet szentel az ifjúsági irodalom kritikájának. Annik a követelményének adott kifejezést, hogy külön folyóiratot kell létesíteni a gyermekirodalom bírálására. Jozef Horák beszédében Marié Majerová nemzeti művészhez hasonlóan az ifjúsági és gyermekirodalomról beszélt. Számos ösztönző gondolatot fejtett ki a cseh és szlovák írók munkájára vonatkozólag. Különösen azokat a jelenségeket bírálta a gyermekirodalomban, hogy a regények hősei ugyan gyermekhősök, ezek azonban — mint mondotta — inkább „koravén gyermekekként" viselkednek. Az olyan irodalmi alakok, akiket a szerző az élet ismeretének hiányában alkot, nem győzhetik meg a gyermekolvasókat. A szónok továbbá figyelmeztetett arra, hogy a téma megválasztása és feldolgozása az ifjúsági irodalom számára éppen olyan fontos, mint a felnőttek irodalmánál, sőt, talán még fontosabb. Felemlítette például, hogy a szerzők teljesen megfeledkeznek arról, hogy segédkezet nyújtsanak az ifjúságnak sok olyan problémánál, melyekkel a gyermek életében találkozik. Ezzel összefüggésben a felnőttekhez fordult és felhívta őket, sokkal alaposabban gondolkodjanak az új nemzedék nevelésének felelősségéről. Borisz Polevojnak, a szovjet írók küldöttsége vezetőjének beszédéből Az a szerencse ért, elvtársak, hogy részt vehettem a csehszlovákiai írók I. kongresszusán. És most, hét év után, mikor ideutaztunk az önök II. kongresszusára, emlékezetembe igyekeztem idézni, vajon milyen utar tett meg az önök irodalma ezekben az években. Nagy utat! Érdekes utat! Kiemelkedő sikerekben gazdag utat. Nálunk sok csehszlovákiai könyvet adunk ki, számos csehszlovákiai színdarabot és filmet játszunk. És most mi, szovjet emberek, amikor megismertük az önök műveit, értékelhetjük irodalmuk és művészetük sikereit, mely a legmelegebb visszhangot keltette a szovjet olvasók és nézők között. Mi, szovjet emberek, — mint tudják — a Szovjetunió Kommunista Pártja történeimi XX. kongresszusa nagyjelentőségű munkájának élénk hatása alatt élünk. E kongresszus döntő módon járult hozzá életünk minden területének fejlődéséhez. Minden dolgozó, így tehát, sőt talán mindenekelőtt az írók és a művésípk, mindnyájan együtt és mindenki külön-külön elgondolkozik most arról, hogyan valósíthatja meg legjobban e történelmi határozatokat. Nem szeretném azt állítani, — mert barátoknak még a legnemesebb cé) érdekében sem szabad hazudni, — hogy már tökéletesen átgondoltuk mindazt az újat, amit a XX. kongresszus életünkbe hozott. Mindent nem lehet egyszerre megérteni. A mi íróink között most viharos, termékeny vita folyik, bizonyára éppoly viharos, mint önöknél. De mi, szovjet írók, most mindnyájan arról gondolkodunk, hogy X írónak, Y' költőnek, Z dramaturgnak mit kell tennie, hogy művében életre keltse a XX. kongresszus határozatait, i Önök természetesen tudják, hogy a XX. kongresszus rendkívüli fontosságú ténye a személyi kultusznak, mint káros jelenségnek ' leleplezése volt, melynek semmi köze sincs a marxizmushoz. A személyi kultusz nálunk sok kárt okozott, életünk minden területén és természetesen az irodalomban is. De íróink közül sokan kissé leegyszerűsítve értelmezik a személyi kultusz elleni harcot. Nálunk is, mint más országokban, természetesen számos olyan író, dramaturg, festőművész akadt, aki ugyancsak készségesnek mutatkozott P J S Z ô 1956. április 26. minden különösebb fáradság és minimális tehetség nélkül leszedni a tejfölt. Az ilyen író nem gondol arra, hogyan kell helyesen ábrázolni az életet, hogyan segíthet népének és hogyan nyerheti el a nép szeretetet, ezért nem gondolkodott különösebben azon, hogyan tökéletesítheti müvét és hogyan mélyítheti el annak tartalmát. Az ilyen író vérszegény gondolkodásának és sivár formakészségének leplezésére az úgynevezett időszerű és monumentális témákra vetette magát és művébe Sztálin elvtárs alakját vitte bele. A kommunista párt mindig azt mondta nekünk: írjatok igazat. Ne szépítsétek a valóságot. Vágyálmakat ne állítsatok be elért eredményekként müveitekbe. Ne tálaljatok az embereknek műszirupot az életadó ital helyett. Ezt pártunk nem egyszer ismételte és a XX. kongreszszus újból hangsúlyozta. És most válaszolnunk kell a párt e fontos követelményére. Tanulmányoznunk kell az életet, mélyrehatóbban kell megismernünk és ellentéteinek éles öszszeütközésében kell ábrázolnunk. A nyugati írók közül egyesek, kikkel nemrég találkozhattam, annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy most feladjuk a szocialista realizmust. Nem adjuk fel. Ellenkezőleg, önökkel és a világ összes haladó és tehetséges íróival együtt minden erőnkkel arra fogunk törekedni, hogy megszilárdítsuk és tökéletesítsük ezt az alkotó alapelvet. A szocialista realizmus ellen intézett, nyugatról jövő támadások többsége abból ered, hogy egyáltalán nem ismerik annak lényegét. Ezt az alapelvet Gorkij határozta meg és a szocialista realizmus e lényege a Szovjet írók Szövetségének alapszabályaiban a következökeppen hangzik: „Az élet igazságának forradalmi fejlődésében való lerögzítése." Aligha akad olyan haladó író, aki ne értene egyet ezzel a követelménnyel. A szocialista realizmus teremtő alapot jelent minden író számára, és a világ minden részéből kongresszusunkra érkezett haladó írók arról beszéltek, hogy nemcsak nálunk, a szocializmus országaiban, hanem a kapitalista országokban is ezt az alapelvet vallják, fejlesztik és gazdagítják. A szocialista realizmus elméletéhez való ilyen hozzájárulást jelentenek a CSKP KB t<jpnapi üzenetének szavai, melyben a Központi Bizottság oly kifejezően kiemelte a nemes kommunista eszmeiség és a szocialista építés pátosza szüntelen egybekapcsolásának szükségessé gét a művekben a módszerek gazdagságának és művészi formájának meg őrzése mellett. Ez egy példa arra, hogy a szocialista országok közös erővel hogyan gazdagítják és tökéletesíti^ a szocialista realizmus elmé letét. Borisz Polevoj beszédének befejező részeben azt kívánta a csehszlovákiai íróknak, hogy vitájuk élénk, teremtő és elvtársias legyen, hogy azt kölcsönös tisztelet, az irodalom iránt érzett szeretet és a párt nagy ügyének szolgálása hassa át. „Legyen az önök kongresszusa zajos és vidám, mint a tavaszi vihar! Azt kívánom önöknek, hogy ez élet adó vihar és üdítő zápor után irodai muk még gazdagabbá virágozzék, ahogy a tavaszi vihar után kizöldülnek és kivirágzanak gyönyörű hazá juk mezői és erdői." A Vietnami Demokratikus Köztársaság ügyvivője a žiiinai kerületben Dinh Van Duc, a Vietnami Demokratikus Köztársáság ügyvivője szlovákiai hivatalos látogatása alkalmából, április 24-én megtekintette a trnava) járásban a Biely Kostol-i szövetkezetet, ahol szívélyesen elbeszélgetett a tagokkal. Délután a Vietnami Demokratikus Köztársaság diplomáciai ügyvivőjét Z'linán üdvözölték, ahol a kerület dolgozóinak nevében Alexander Pavlovič, a kerületi nemzeti bizottság elnöke fogadta a vendéget. A fogad tatáson jelen voltak Karol Šabel nem zetgyűlési képviselő, Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottságának vezető titkára és a Nemzeti Front képviselői. A 1 ecses vendég rövid žiiinai tar tózkodás után megtekintette az Arvai duzzasztógátat, majd a Mayas-Tátrába, Tátralomnicra utazott. Április ,24-én ült össze a Szlovák Nemzeti .Tanács szűkebbkörű elnöksége 30-ik^munkaülésére, melyet František Kubač elnök irányított. £ Értékelve a Szlovák Nemzeti'-^Tanács szociális és egészségügyi i bízott-' ságának 1956. április 19-én megtartott 6. ülését, amelyen megtárgyalták Szlovákiában a nők alkalmaztatásának kérdését és a dolgozó nőkről, valamint gyermekeikről való gondoskodást — a szűkebbkörű elnökség megállapította, hogy a tárgyalások menete a képviselők egyre jobb munkáját bizonyítja. A képviselők a bizottságban lefolytatott vita keretében részletesen elemezték a nők alkalmazásának kérdését. A továbbiakban azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy a nőknek teljes lehetőséget kell nyújtani arra, hogy részt vehessenek építésünkben. A képviselők ismertették, hogy miben maradt le a nőkre és gyermekeikre fordított gondoskodás, s mi annak az oka, hogy nem használják ki teljes mértékben Gazokat a lehetőségeket, amelyeket népi demokratikus rendszerünk nyújt a dolgozó nők és gyermekeik érdekében. A szükebbkörű elnökség jóváhagyta azokat a feladatokat, amelyeket a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek teljesíteniük kell, hogy a dolgozó nő és gyermekének helyzete javuljon. A továbbiakban a szükebbkörű elnökség megtárgyalta ^ gazdasági és költségvetési bizottság legközelebbi ülésének előkészítését. A szükebbkörű elnökség ezután megtárgyalta a Szlovák Nemzeti Tanács és bizottságai munkájának előkészítését június hónapban. Intézkedéseket hoztak, amelyek tovább javítják a Szlovák Nemzeti Tanács szerveinek és a szlovákiai képviselők kerületi társulatainak együttműködését és amelyek hozzájárulnak a képviselők munkájának megjavításához a nép körében. A franciaországi új csehszlovák nagykövet átadta megbízólevelét Április 24-én a délutáni órákban René Coty, a Francia Köztársaság elnöke fogadta dr. Josef Urbant, Csehszlovákia franciaországi új nagykövetét, megbízólevelének átadása alkalmából. A fogadáson jelen volt Maurice Faure, külügyminisztériumi államtitkár, továbbá a francia külügyminisztérium diplomáciai protokollfőnöke és a csehszlovák nagykövetség legközelebbi munkatársai. A burmai csehszlovák követ kinevezése A Csehszlovák Köztársaság burmai főkonzulátusának követséggé való átalakítása alkalmából a Csehszlovák Köztársaság elnöke Alois Bartušeket nevezte ki Csehszlovákia rendkívüli követévé és meghatalmazott miniszterévé a Burmai Unióba. ÚJABB CITROM, NARANCS ÉS ALMAKÜLDEMÉNY ÉRKEZETT ÜZLETEINKBE E napokban nagyobb mennyiségű citrom került piacra. A gyümölcs- és zöldségelárusítóhelyek a közeli napokban Olaszországból és Egyiptomból 850 tonna citromot, 840 tonna narancsot, 1000 tonna hagymát és 600 tonna almát kapnak. Magyarországról nagyobb mennyiségű zöldséget hozunk be. így 1 200 000 fej salátát, 60 tonna kala'rábét és 20 tonna karfiolt. Ezenkívül 700 tonna spenót kerül még piacra. Árusítási idő április 27-től május 2-ig Az összes közellátási üzemek és elárusító helyek árusítási ideje április 27-én ugyanolyan, mint a csütörtöki napokon, április 28-án ugyanaz, mint a pénteki napokon, vasárnap, április 29-én pedig olyan, mint napokon. Április 30-án nyitva lesza szombati napokon. Hétfőn, április 30-án nyitva lesznek az élelmiszerüzletek, a gyümölcsés zöldségüzletek, az iparcikkeket árusító üzletek és az áruházak, amelyek vasárnap is elárusítanak és az árusítási idő ugyanaz lesz, mint vasárnapokon. Nyitva lesznek az összes tejcsarnokok 7—9 óráig és biztosítva lesz bennük a kenyér és péksütemény árusítása. A közellátási üzemek normálisan működnek. Május 1-én nyitva lesznek azok az élelmiszer- és csemegeüzletek, gyümölcs- és zöldségüzletek, amelyekre a vasárnapi árusítás vonatkozik. A cukrászdák és cukorkaüzletek nyitvatartási ideje ugyanolyan, mint vasárnap. A dohányárudák 8—11 óráig árusítanak. Az összes többi üzletek zárva lesznek. HÉT ÉS FÉL MILLIÓ BETÉTKÖNYV 1955-ben dolgozóink betétjei 1660 millió'koronára emelkedtek. Ebben az évben tovább nő áž érdeklődés a takarékbetétkönyvek iránt. Márciusban az üzemek 886 000 dolgozója üzemen belüli takarékosság keretében 90 millió koronát helyezett el a takarékpénztárban. A betétkönyvek szama 1956 első negyedévében további 428 000-rel emelkedett. Ma már köztársaságunkban csaknem hét és fél millió betétkönyv van forgalomban. A PEDAGÓGIAI FÖ- ÉS FELSŐBB ISKOLA távtanfolyamának vezetősége figyelmezteti a VŠP első és második évfolyamának hallgatóit, hogy szombaton. áorilis 28-án a konzultációkat megtartják. A valutaüzérek aljas tevékenysége Mikor Albert'Knapp bécsi nagykereskedő a múlt évben Csehszlovákiába érkezett, néhány külföldi spekulációs cégen és maroknyi hazai segítőtársain kívül senki sem sejtette, hogy valutával és drágakövekkel spekuláló feketéző. Az osztrák és csehszlovák vámszerveket becsapva, bőröndjének titkos rekeszében nagymennyiségű aranyérmét rejtegetett. Az aranyat ezután prágai segítőtársaira, a 35 éves Jozef Tomášov prágai mérnökre és Vojtech Blau volt prágai kereskedősegédre bízta, akik az aranyat értékesítettek és a pénzt különféle. Knapptól kapott Csehszlovákiai címekre küldték. Főleg olyan polgárokról volt szó, akiknek hozzátartozói külföldön, többnyire Amerikában tartózkodtak. A külföldi hozzátartozók különféle cégeknél, köztük a „World Overseas Service" cégnél dollárokat helyeztek el. A továbbiakban e cégek dolga volt, hogy megegyezés szerint bécsi ügynökük és annak csehszlovákiai segítőtársai közvetítésével a dollárok ellenértékét csehszlovák koronában titokban Csehszlovákiába küldjék. Egyáltalán nem vették tekintetbe, hogy tevékenységük sérti a csehszlovákiai devizaelöírásokat. A külföldi cégeket és hazai társaikat mindenekelőtt a nagy haszon késztette bűncselekményeik elkövetésére. Természetesen nem Knapp volt az egyetlen, aki titokban brilliánsokat csempészett ki Csehszlovákiából, melyeket Blau adott át neki. A bécsi Josef Köstenbaum is hasonló szerepet látszott, uqvanilyen célból illegális úton aranyérméket küldött hazánkba. Ľbben az osetfcen Tomášov mérnök és Blau küldték szét azokat Köstenbaum „utasítása" alapján. A vizsgálat bebizonyította, hogy a csalók a pénzátutalások során nemcsak államunkat fosztották meg devizáktól, hanem az illető polgárokat is becsapták. így például Tomášov mérnök egyes esetekben csupán jelentéktelen összegeket küldött a címekre és meghamisította a postautalványokat, ezres összegeket tüntetve fel rajtuk. A külföldi cégek ezután a postautalványok alapján „elszámoltak" a hozzátartozókkal. Csehszlovákiai rokonaik persze a feltüntetett összegeket nem kapták meg. A közbiztonsági szervek tagjai a szélhámos csoportot átadták a bíróságnak. Tomašovot hat évre, Blaut öt évi szabadságvesztésre ítélték. Egy más esetben a közbiztonsági szervek dolgozói letartóztattak egy Jozef Novotný, New Yorkban élő szökevény cégének dolgozó veszedelmes valutaüzércsoport. J. Novotný 1945-ben szökött Bratislavából a határon túlra, mivel joggal félt a büntetéstől a fasisztákkal való hosszúéves együttműködése miatt. Az Amerikai Egyesült Államokban települt le. 1949 óta összeköttetésben áll sógornőiével, a Prágában lakó 48 esztendős foglalkozás nélküli Blažena NovotnávaJ, egy volt-bor- és textilnagykeresdedö feleségével, akivel közösen kiterjedt valutaüzérkedést és csalásokat folytatott. Novotnának Csehszlovákiában több segítőtársa volt, Novotný e „kíválő" newyorki cég tulajdonosa állítólag építkezési vállalkozó és sógornője szerint az amerikai bankok bizalmát élvezi. Az átutalásoknál Novotná vallomása szerint az átutalt összegeknek kb. 50 százalékát saiát zsebébe süllyesztette é6 a kereseten megosztozott prágai sógornőjével. Novotnára és segítőtársaira is igazságos ítélet vár.