Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-24 / 114. szám, kedd

A társadalmi haladás törvényei legyőzhetetlenek D. T. Sepilov ünnepi beszéde a moszkvai Lenin-ünnepségen Moszkva, április 22. (TASZSZ). — 1956. április 22-én a moszkvai Nagy Színházban V. I. Lenin születésének 86. évfordulója alkalmából gyűlést tartottak. Az ünnepi beszédet D. T. Sepilov, az SZKP Központi Bizottságának titkára mondotta. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a beszédet. Sepilov elvtárs bevezetőben utalt Lenin elméleti munkásságára: az imperializmus törvényszerűségeinek feltárására, a szocialista forradalomról szóló tanításra, valamint a gyakorlati tevékenységre: a párt előkészítésére a forradalmi harcokra. Ezután beszélt arról a gyökeres fordulatról, amely a marxizmus-leninizmus átalakító eszméi nyomán az emberiség sorsában és Oroszországban végbe ment, majd hangsúlyozta, ,hogy a lenini eszmék rohamosan terjednek — s a kommunista eszmét senki és semmi nem képes feltartóztatni diadalmas útjában. Sepilov elvtárs ezután arról szólott, hogy a leninizmus fényesen kiállta az idő kemény próbáját, • megcáfolhatatlan tények tanúsítják, hogy a történelem a marxista-leninista tudomány által feltárt objektív törvények szerint fejlődik. Sepilov elvtárs beszédét így folytatta: Korunknak az a legjellemzőbb vonása, hogy a történelem színpadára lép és a történelmi események főszereplőjévé válik sok százmillió ember, akit a kapitalizmus tegnap még jogtalanságra és tengődésre kárhoztatott. Kísértet járja be Európát — a kommunizmus kísértete — hirdette a lángoló Kommunista Kiáltvány. Most nem kísértet, hanem az eleven szocializmus vert gyökeret nemcsak Európa, hanem Ázsia sok országában is. Ázsiában a marxizmus-leninizmus nagy zászlaja alatt, dicső és kipróbált kommunista pártjának vezetésével a szocializmust építi a hős kínai nép. A délkelet-ázsiai népek többsége, elsősorban a nayy indiai nép, továbbá Burma, Indonézia és Ceylon népei már megszabadultak a gyarmati rendszer igájától. Ugyanerre az útra léptek a Közel- és Közép-Kelet és Afrika népei is, ahol olyan államok, mint Szíria, Libanon, Egyiptom, Ethiópia, Líbia és Szudán megszerezték függetlenségüket. Az utóbbi időben jelentós sikerek koronázták Marokkó és Tunisz népeinek nemzeti szabadságharcát. A gyarmati rendszer széthullása mindent átfogó jellegűvé vált. Mint a XX. pártkongresszus rámutatott, napirendre került a szégyenletes gyarmati rendszer teljes felszámolása. A szocializmusért és a szabadságért vívott harc összefonódása Csak a dogmatikusok és skolasztikusok képzelhetik, hogy a szocializmus úgyszólván „tiszta" társadalmi forradalom eredményeképpen váltja fel a kapitalizmust. Lenin kigúnyolta az ilyen dogmatikusokat és skolasztikusokat. „Aki »tiszta« társadalmi forradalmat vár, az sohasem éri meg. Az csak szavakban forradalmár, de nem érti az igazi forradalmat" — mondotta. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formái sokoldalúak és változatosak. Most már nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is bebizonyosodott, hogy a gyarmatosítás, az imperialista elnyomás ellen vívott harc olyan széles alap, amelyen megférhetnek és megférnek egymással a legközelebbi társadalmi célok szempontjából különböző típusú és formájú népmozgalmak. Egyes népeknek a szocializmus győzelméért vívott változatos harca szervesen összefonódik más népeknek a nemzeti szabadság és függetlenség diadaláért vívott változatos harcával. Sepilov elvtárs megjegyezte, hogy nagyon nyomorúságos az az állítólagos érv, amely összeesküvő törekvéseke:, a „forradalom exportjának" eszméjét tulajdonítja a leninizmusnak. Pe vannak-e a világon olyan erők — folytatta a szónok —, amelyek összesküvéseket szőnek a néptömegek ellen, rá akarják erőszakolni akaratukat más országokra, rendszeresen beavatkoznak mások ügyeibe? Igen, vannak. Ezek: az imperialista körök és elsősorban az Amerikai Egyesült Államok reakciós erői. Ezek összeesküvéseket szerveznek, például Guatemala népének elnyomására, a diktátum politikáját folytatják a nyugati félteke más országaiban, mindenütt árulókra és a népek söpredékére támaszkodnak, diverziós központokat és szervezeteket létesítenek, amelyek törvényes kormányok ellen dolgoznak, megmérgezik a nemzetközi légkört. Ez teljesen érthető is, mert az öszszeesküvések és a népellenes paktumok mögött az elmaradott országok imperialista elnyomását célzó szörnyű mechanizmus rejlik, amely a monopóliumok számára biztosítja a néptömegek vérének és izzadságának aranyrudakká változtatását, a mesés nyereségeket. Az imperialista körök elégedetienek a világ eseményeinek menetével és meg szeretnék változtatni. Ámde, senkinek sem áll hatalmában, hogy rákényszerítse akaratát a történelem objektív törvényeire. Ezek a törvények nem ijednek meg a ráripakodásoktóľ és a fenyegetésektől, nem lehet dollárokkal megvesztegetni őket. A társadalmi hatás törvényei legyőzhetetlenek. Az imperializmus háborúkat rejt magában — mondotta Lenin. — Két világégés bebizonyította, hogy Leninnek tökéletesen igaza volt. Minél közelebb kerül a kapitalizmus pusztulásához, annál inkább népellenes lesz politikája. Lenin leleplezte azoknak a kétszínüségét, akik katonai tömböket alakítanak, s ezeket rózsaszín békeleplekbe öltöztetik. Az imperialista köröknek azt a politikáját, hogy a földet katonai támaszpontokkal hálózzák keresztül-kasul, a NATO-, a SEATO-, a bagdadi szerződés-féle, általuk létesített katonai tömböket, elsősorban népellenes agresszív irányzatuk jellemzi. Az antiimperialista törvényszerűségek hatása Nem kétséges, ha ez csak a kapitalizmuson múlnék, az emberiséget ismét világháborúba döntenék. De a helyzet az. hogy az imperializmus régi törvényszerűségein ' kívül a világon megjelentek és hatnak az új, antiimperialista törvényszerűségek. Ezeket a szocialista világrendszer létrejötte, a gyarmati rendszer szétesése, a népi tömegmozgalmak hatalmas fellendülése idézte elő. A háb^ú erőinek és a béke erőinek az imperialista agresszió erőinek és az ezzel szembenálló erőknek az erőviszonya gyökeresen a béke és a demokrácia javára változott meg. Éppen ez az, ami meghatározta az új világhelyzetet, A párt XX. kongreszszusa ebből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi körülmények között a háborúk nem végzetesen elkerülhetetlenek. A következőkben Sepilov elvtárs a XX. kongresszuson kimondott tételek — a békés egymás mellett élés, a ÚJ SZŐ 1956. április 24. háború elkerülhetősége, a szocializmusba való átmenet formái — óriási jelentőségét emelte ki, majd így folytatta: Most a kongresszusi határozatok fényénél különösen jól érzékelhető a nyugati hatalmak és elsősorban az Amerikai Egyesült Államok politikájának mélyreható válsága. A háborút követően a Nyugaton még sohasem halihattunk olyan nyílt „önbírálatokat", mint ma, olyan hangos beismeréseket, hogy a kapitalista hatalmak számára elérkezett az idő külpolitikájuk felülvizsgálatára és megváltoztatására. Nem véletlen, hogy ennek az „önbírálatnak" a középpontjában az Északatlanti Tömb rendszerének az elítélése áll, mert ez a tömb az eropolitikának és a világot ellentétes csoportokra osztó politikának a fő mozgató ereje. Ebben az összefüggésben el kell ismerni, hogy bizonyos jelentőségük van a francia kormányférfiak legutóbbi megnyilatkozásainak. Ezután Sepilov elvtárs rámutatott, hogy elérkezett az idő a hírhedt erőpolitika eltemetésére, majd arról beszélt, hogy a Szovjetunió a békés egymás mellett élés elvétől vezéreltetve, valamennyi állammal, valamennyi néppel békés kapcsolatokat akar fenntartani. E békeszerető szovjet politika kifejezése Bulganyin és Hruscsov elvtárs utazása Angliába, Shakespeare hazájába, Newton, Darwin és Dickens országába — mondotta. A dicső angol katonák, tengerészek és repülők a kémény háborús megpróbáltatások éveiben bátor hadseregünkkel együtt küzdöttek a közös ellenség, a fasiszta agresszor ellen. A szovjet nép őszinte szívvel kívánja, hogy ez a mostani angliai küldetés, a jóakarat, a béke és a barátság küldetése közös, kölcsönös erőfeszítéseinkkel sikeresen végződjék és a szovjet—angol kapcsolatok a világbéke javára baráti alapon fejlődjenek. A továbbiakban arról szólt az előadó, hogy a leninizmus új típusú kapcsolatokat alakított ki a külpolitikában és ez kifejeződik a szocialista államok egymás közötti viszonyában, valamint a köztük és a gyarmati rendszer ellen küzdő népek között létrejött kapcsolatokban. Ezután így folytatta beszédét: A szocialista gazdaság és kultúra hatalmas fellendülése — Lenin végakaratának eleven megtestesülése Sepilov elvtárs emlékeztetett arra, hogy Lenin az intervenció nehéz napjaiban a szocialista társadalom építésére szólította fel a szovjet embereket. és a Szovjetunió mai térképét új és hatalmas ipari centrumok, új városok százai tarkítják, új vasútvonalak hálňzzák be. Az előadó részletesen felsorolta, mi minden épült Vologďtól északra, a doni Rosztovtől és Šzaratovtól délre fekvő területeken, Kazahsztánban, Szibériában, az Uraiban, majd ezeket mondotta: — Az új gazdasági területekkel együtt fejlődnek régi ipari és tudományos-műszaki központjaink — Moszkva, Leningrád, Kijev, Gorkij, Harkov és mások, ahol a legbonyolultabb gépeket és műszereket gyártják, a legkorszerűbb technikát alkotják, hogy majd azután a Szovjetunió valamennyi köztársaságának termelésében alkalmazzak. Sepilov elvtárs ezután a még meglevő pazarlásról beszélt; rámutatott, hogy meg kell szívlelni Lenin szavait: meg kell tanulni takarékosan gazdálkodni. Megemlítette, hogy a szovjet kormány számos olyan intézkedést hajtott és hajt végre, amelyek megteremtik a munkatermelékenység emelésének kedvező feltételeit. A forradalom előtti Oroszországnak negyedannyi modern termelőeszköze volt, mint Angliának, ötödannyi, mint Németországnak és tizedannyi, mint Amerikának. Mindez már régen a múlté. A Szovjetunió ipari termelése abszolút méretekben már messze előtte jár az összes legfejlettebb európai kapitalista országoknak, s Európába a láyna'ulria'iaiVi, srl o'.dalűan fejlett neÍHv ;utrral tpm'f íkezik. \ S •uvo ľnil"' J f en több acélt olvasztott éi több villamosenergiat tertni'lt, mind Anglia és Nyugat-Németország együttvéve. A szovjet aílaiti sokkal több ipari felszerelést gyárt, mint Anglia, Nyugat-Németország és I'rar.ciaország. Mindez határtalan örömmé! és büszkeséggel tölti el minden "-zovjet ember szívét, büsztetében, vízienergia-források és erdők tekintetében. A feltárt szénkészletek terén a Szovjetunió a második helyet foglalja el a világon. Hatalmas föJdgáz-lelöhelyeket. nagy gyémántkészleteket, ritkafém-, atom-, nyersanyag- és egyéb hasznos ásványlelőhelyeket tártunk fel és aknázunk ki. Óriási kiterjedésű mezőgazdasági földterületekkel rendelkezünk. Harmadszor, a szovjet nép hatalmas és sokoldalúan fejlett ipart teremlett. Iparunk 1960-ban több mint negyvenszer annyit fog termelni, mint 1913-ban. Ez azt jelenti, hogy kilenc naponként annyit termelünk majd, mint a forradalom előtti Oroszország ipara egy egész esztendő alatt. A hatodik ötéves tervben óriási mértékben bővül a Szovjetunió ipari bázisa, körülbelül hatezer nagy ipari vállalatot építünk. Létrejön a Szovjetunió európai részének egységes energiarendszere és kilátásban van az egész Szovjetunió hatalmas, egységes energiarendszerének megteremtése. Negyedszer, országunknak értékes embertartalékai vannak, olyan kádeparasztok, mérnökök és technikai dolgozók, agronómusok és állattenyésztési szakemberek sok-sok milliói tették magukévá a korszerű nagyipari termelés fejlesztésének óriási tapasztalatait. Ötödször, a szocialista gazdasági rendszer vitathatatlan előnyökkel rendelkezik a kapitalista rendszeirel szemben. Szemléltetően bizonyítja ezt, ha összehasonlítjuk a Szovjetunió és a kapitalista országok gazdasági fejlődésének ütemét. Az 1913—1955-ig terjedő időszak alatt a Szovjetunióban az egy főre eső ipari termelés 19,4szeresére, az Egyesült Államokban 2,3-szeresére, Angliában 1,6-szeresére, Franciaországban 1,8-szeresére növekedett. Ezeken a tényeken nyugszik az a mély és tudományosan megalapozott meggyőződésünk, hogy történelmileg a legrövidebb időn belül meg tudjuk oldani — és feltétlenül meg is oldjuk — a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatát. Mi javasoljuk a kapitalista világnak: közösítsük ki a háborút, kereskedjünk, a békés munka alapján vizsgáljuk meg melyik társadalmi rendszer jobb, emez vagy amaz. A győzelem azonban a gazdasági versenyben nem jön el magától, ki kell harcolni. Századunkban a tudomány és a technika hétmérföldes léptekkel halad előre. Határozottan harcolni kell mindennemű korzervatíviz-' mus ellen, gyorsabban be kell vezetni a szovjet és a külföldi tudomány és technika legújabb vívmányait. Csak ebben az esetben tudjuk kihasználni rendszerünk minden előnyét. Mi tagadás, nálunk még sok elmaradott terület és bürokratikus megcsontosodottság van, sok olyasmi, amit Lenin „édeskés kommunista fecsegésnek", „kommunista dicsekvésnek" nevezett. Ezért hangzanak olyan időszerüen ma ezek az egyszerű, de mélyértelmű lenini szavak: „Ne bölcselkedj agyafúrt módon, ne fontosrek, akik irányítani tudják és előbb- kodj a kommunizmussal, ne leplezd re tudják vinni a termelés korszerű ! nagy szavakkal a hanyagságot, a semtechnikáját. i mittevést, a tétlenkedést, az elmaraSzakképzett munkások és kolhoz- | dottságot". A nép szolgálata, a leninizmushoz való hűség a kommunista párt minden győzelmének alapja Sepilov elvtárs a továbbiakban azt fejtegette, hogy a szovjet állam — lévén szocialista állam — célja: a nép java, az ember boldogsága, majd kijelentette: — A nagy gondossággal fejlesztett nehézipar az egész szocialista gazdaság alapjainak alapja, hazánk gazdagságának és hatalmának forrása volt és marad. Egyúttal a nehézipar fejlesztését az állam általános érdekeinek és az ember — a szocialista társadalom tagja — érdekeinek rendeljük alá. Lenin a szocializmust a társadalmi keséggel l azíjára, nagy népére, hós < tulajdonon alapuló tervszerű termelés) kommunista nártjára. Sopüov elvtárs ezuuín megemlítette: Lenin a szocialista forradalpm bölcsőjénél azt a feladatot tűzte a szovjet nép elé, hogy az egy főre jutó termelésben utói ke',1 érni és túl kell szárnyalni a legfejlettebb kapitalista országokat. A kommunista párt XX. kongreszszusa bebizonyította — jelentette ki Sepilov elvtárs —, megvannak a reális lehetőségek arra, hogy e feladatot történelmileg a legrövidebb időn belül megoldjuk. Sepilov elvtárs ezután felsorolta azt az öt feltételt, amelynek megléte következtében sikeresen megoldható ez a feladat: Először is, szovjet hatalmunk van. amelynek feltételei között a munkások, parasztok, értelmiségiek nemcsak az összes javak alkotói, hanem ők maguk is rendelkeznek felettük, önmaguknak, az egész társadalom javára dolgoznak: szocialista rendszerünk van, amelyben a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, az egész gazdálkodás tervszerűen folyik és a munka alapján való elosztás szocialista elvei érvényesülnek. Másodszor, országunk mérhetetlen természeti kincsekkel rendelkezik. A Szovjetunió az első helyen áll a világon a már feltárt vas- és mangánérc-, réz-, ón-, bauxit-, nikkel-, wolfram-, kőolaj-, kálisó-, foszfát-, nyersanyag-, tőzeglelőhelyek tekinszervezetként jellemezte, amelynek célja, hogy a társadalom minden tagjának biztosítsa a jólétet és a sokoldalú fejlődést. „Csak a szocializmus teszi lehetővé, hogy a társadalmi termelést és a termékek elosztását nagyon kiterjesszék és a tudományos elképzelések szerint kellően alárendeljék annak, hogy minden dolgozó élete a legkönynyebb legyen, a jólétre lehetőséget adjon. Csak a szocializmus tudja ezt megvalósítani". Leninnek ezek a megállapításai feltárják a lényegét a szocializmus gazdasági alaptörvényének is, amely a kommunista párt politikáját irányítja. Joggal tartjuk a szocializmus legnagyobb vívmányának a dolgozók jólétének szüntelen növekedését. Mégis ezen a területen még sok a megoldatlan feladat, mert a nép anyagi és kulturális szükségletei szüntelenül növekednek. Nálunk még nincs kellő bőségben néhány élelmiszer és iparcikk. Sok a zavar a kereskedelemben. A gigászi építkezések ellenére még igen nagy a lakáshiány. Ezután az előadó utalt a XX. kongresszus határozataira, amelyek pontosan megjelölik az anyagi jólét és kulturális színvonal emelésének programját, majd részletesen foglalkozott azokkal a tennivalókkal, amelyek a mezőgazdasági termelés gyors fellendítéséhez szükségesek. Beszélt a már eddig hozott intézkedésekről, s megállapította: Most hatalmas technikával és elsőrendű káderekkel rendelkezünk ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül megoldjuk országunk termékkel és mezőgazdasági nyersanyaggal való bőséges ellátásának problémáját. Sepilov elvtárs foglalkozott a személyi kultusz kérdésével, s beszélt az ebből eredő hibákról: — A személyi kultusz" csökkenti a párt és a néptömegek szerepét, tagadja a kollektív vezetés szerepét a pártban, elfojtja és korlátozza a bírálatot és önbírálatot, megbénítja a pártszervezetek, a dolgozó tömegek aktivitását, kezdeményezését. A személyi kultusz a pártdemokrácia és a forradalmi törvényesség durva megsértéseire vezetett. Ezért tűzte ki pártunk olyan élesen és határozottan a feladatot: maradéktalanul fel kell számolni mindazokat a követelményeket, amelyek a marxizmustól idegen személyi kultusznak, J. V. Sztálin kultuszának szellemével függ tek össze, maradéktalanul vissza kell állítani a párt- és állami élet lenini szabályait és elveit. Emellett meg kell jegyezni, hogy J. V. Sztálin, mint a kommunista mozgalom egyik legkiválóbb személyisége kiemelkedő szerepet töltött be abban, hogy a párt megvédte Lenin eszmei hagyatékát, nagy szolgálatot tett a szocializmus építése ügyének orszá- gunkban. Megemlítette az előadó, hogy szabad, de pártszerű vitákra van szükség, hadat kell üzenni minden sablonnak és holt sémának. Sepilov elvtárs hangsúlyozta, hogy a marxizmus, elitélve a személyi kultuszt, nem tagadja a vezetők szerepét, s harcol a vezetők tekintélyét tagadó anarchizmus ellen, végül rámutatott: Évszázadunk a marxizmus-leninizmus győzelmes eszméi hatalmas diadalának évszázada. A Szovjetunió Kommunista Pártja ezektől az eszméktől lelkesítve biztosan vezeti a népet az óhajtott cél, a kommunizmus felé, Sepilov elvtárs a szovjet népet, a kommunista pártot, a marxizmus-leninizmust éltetve fejezte be beszédét.