Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)
1956-04-24 / 114. szám, kedd
Világ proletárjai egyesüljetekI UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. április 24. kedd 30 fillér IX. évfolyam, 114. szám Az élettel szoros pártmunkát Hogyan segítse a pártmunka, a pártszervezetek, a kommunisták ténykedése a termelést? Ez a kériés foglalkoztatja állandóan a pártszervezeteket és azok bizottságait, keresik a módját annak, hogy a pártszervezet valóban a termelőmunka motorjává, hajtóerejévé váljék. Foglalkoztatja ez a kérdés a pártszervezeteket és a kommunistákat, különösen az SZKP XX. kongresszusa és pártunk Központi Bizottságának márciusi ülése óta, ahol is a legélesebben elítélték az ügynevezett „tiszta" pártmunkát; az olyan pártmunkát, amely az élettől, a munkahely; a termelés problémáitól elszakadva és elkülönülve begubózott „saját" problémáiba, a felsőbb pártszervek által előirt gyűlések megtartásába és a kapott napirendi pontok megtárgyalásába. De mit ér az olyan pártmunka, amely különválasztja magát az élet mindennapos kérdéseitől, mit ér annak a pártszervezetnek működése, amely elhatárolja magát a munkahely gondjaitól, attól a munkahelytől, amely a pártszervezetet lényegében létrehozta? A pártszervezetek bizottságai és taggyűlései sokat foglalkoznak a pártoktatás menetével, de megelégednek azzal, ha az egyes tanulmányi körök vezetői beszámolnak a részvételről és arról, hogy az előírt anyaggal lépést tartanak. Ha ez így van, ha megfelelő a részvétel és időre átveszik az előírt anyagot, akkor a pártoktatás jó. Teljesen figyelmen kívül hagyják azonban a dolog lényegét; mennyiben járul hozzá a pártoktatás a munkahely kérdéseinek megoldásához, mennyiben segíti elő — közvetve — a termelést? Miben és hol keresik a pártmunka elszakadásának okait a termelő munkától, a termelés, a munkahely kérdéseitől? Elsősorban is a helytelenül értelmezett és alkalmazott pártmunkában. Azt a helytelen nézetet kell mindenütt, minden pártszervezetben leküzdeni, hogy a pártmunka nem választható el a termeléstől, az élet mindennapi gondjaitól, bajától és örömétől. Az alapszervezetek évzáró taggyűlésein hány meg hány esetnek lehettünk tanúi, hogy a bizottság beszámolója, értékelve az egyes párttagok munkáját, ténykedését, azoknak „csak" a párt munkájáról szólt: arról, hogyan vesznek részt a pártoktatásban, hogyan teljesítik pártmegbizatásaikat, fizetik-e rendesen a tagdijakat, részt vesznek-e rendszeresen a pártgyűléseken, s ezzel aztán körülbelül ki is merült az értékelés és egy szó nem sok, de annyit nem ejtettek arról, hogyan állja meg a helyét az illető elvtárs a munkahelyén, hogyan dolgozik. Nem, az már nem pártmunka, az nem a pártszervezet, hanem a munkahely vezetőségének a hatáskörébe tartozik. Lehet-e 'aztán csodálkozni azon. hogy ezeken a helyeken a pártszervezeteknek, a kommunistáknak semmi befolyásuk nincs a termelőmunkára, nem az irányítói, hanem tehetetlen szemlélői a munkahely számos ügyes-bajos dolgának. Nem kevésbé hátráltatója a gyakorlati, az élette 1 szoros pártmunkának a pártszervezetek és bizottságaik önállótlansága, az, hogy egyrészről a gyűlések napirendjére csak a felsőbb pártszervektől kapott pontokat tűzik ki és tárgyalják meg, másrészről pedig az országos érvényű határozatokat nem tudják és nem merik a helyi adottságóknak és körülményeknek megfelelően alkalmazni. Nagyon sok helyen szinte merev gyakorlattá vált, hogy a Központi Bizottság egyes határozatainak az ismer : Bulganyin és Hruscsov elvtárs ERZSÉBET ANGOL KIRÁLYNŐNÉL Tanácskozások a brit-miniszterelnök vidéki otthonábnn tetése és a benne foglaltak végrehajtása csak abból állt, hogy felolvasták a csoport-, a bizottsági. és a taggyűléseken, mindenki egyetértését nyilvánította vele, általános, mindenütt elmondható szólamokat hangoztattak, de hogy a határozatot és a belőle származó feladatokat hogyan váltják aprópénzre, arról semmi szó nem esett. Ki ne tudná például, hogy a műszaki fejlesztésnek, a korszerű technika alkalmazásának minden üzemben, sőt minden műhelyben mások és mások a feltételei, és alkalmazásukról, bevezetésükről minden egyes munkahelyen az adott körülményeket figyelembevéve kell határozni. Az önköltség csökkentésének, a munkatermelékenység növelésének feltételeit és módozatait az egyes munkahelyek körülményei határozzák meg. Ahány EFSZ, annyiféle sajátossága van a szövetkezetek megszilárdításának és továbbfejlesztésének; a hektárhozamok növelésének módjait minden határ, sőt minden egyes darab föld adottságai és körülményei határozzák meg. A központi határozatok, irányelvek. amelyeket a helyi adottságoknak és körülményeknek, a helyi sajátságoknak megfelelően kell értelmezni és alkalmazni és ebben élenjárni, a helyes utat megmutatni, a pártszervezetek, a kommunisták feladata. Sokan vetik fel a kérdést, és sok e körül a zűrzavar, hogyan hasson a pártszervezet, a pártmunka a termelésre? Vegye át a munkahely vezetőségének a hatáskörét és így váljék a termelés közvetlen irányítójává? Nem, erről szó sincs, ez a leghelytelenebb volna. A pártszervezet, a pártmunka közvetve hat a termelésre és irányítja azt. A pártszervezet, a pártmunka politikailag szervezi és irányítja a termelést, a pártmunka az emberekre hat. A pártmunka feladata és célja az, hogy a dolgozókat felvilágosítsa és meggyőzze az előttük álló gazdasági feladatok helyességéről és szükségességéről. Rpviden szólva: rávezetni a dolgozókat annak felismerésére. hogy mit miért csinálnak. Döntő körülmény azonban, hogy a felvilágosító, a meggyőző szavak, ne az ezerszer elmondott és hovatovább üres frázisokká koptatott szólamok legyenek, ne ismételgessük összefüggéstelenül a „szocializmus építését", az „életszínvonal emelését", és az „ezzel is védjük a világbékét" mert bizony ugyancsak groteszkül hat az a nem egy helyen megtörtént eset, hogy a szövetkezeti tagokat a silózás szükségességéről, előnyeiről, „ezzel is védjük a világbékét" hangzatos szólammal akarták meggyőzni. Ha a szövetkezeti parasztot a silózás, vagy a kukorica négyzetes ültetésének előnyeiről akarjuk meggyőzni, akkor ne a világbékét emlegessük neki, hanem fehéren feketével számítsuk ki előtte, hogy így mennyivel gazdagabb lesz a termés, növekszik a szövetkezet jövedelme, több jut a munkaegységekre, nagyobb lesz a tagok jövetelme — az ilyen agitáció bizonyára nem lesz falra hányt borsó. Az élettel, a termeléssel szoros pártmunka nemcsak azt jelenti, hogy a dolgozókat politikailag felvilágosítsuk és meggyőzzük az előttük álló gazdasági feladatok teljesítésének szükségességéről, hanem azt is, hogy ez az agitáció, az érvek szintén az élettel, a termeléssel szoros kapcsolatban legyenek, annak az embernek világában gyökerezzenek, amelyikhez éppen szólunk. London, (ČTK). — Az A. Eden brit miniszterelnök heckversi vidéki székhelyén folytatott hivatalos és nem hivatalos megbeszélések alkalmával, ahol a szovjet államférfiak a szombat éstét és vasárnap egy részét töltötték, N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov megbeszéléseket folytatott a brit kormány tagjaival és a munkáspárt vezető képviselőivel. Vasárnap ebéd után megbeszéléseket tartottak H. Gaitskellel, A. Robenssel és J. Griffithsel, Az ebéden, amelyet a vendégek tiszteletére Sir Anthonv és Lady Eden adtak, többek között jelen volt Eden fia. Nieholas Eden és Hruscsov fia, Sz. N. Hruscsov, továbbá J. A. Malik, A. A. Gromiko és O. A. Trojanovs/kij (tolmács). Selwvn Llovd, R. A. Buthler, Sir Norman Gook, Sir Ivonne Kirkpatrick, Sir Wiliam Haytel. T. Brimelow (tolmács). A szovjet államférfiak 17 órakor Chequersböl Windsorba utaztak. A királyi kastély előtt több ezernyi néptömeg fogadta őket. Az emberek betöltötték az utcákat, úgyhogy nz autók csak nehezen törtek utat. N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot J. A. Malik és Sir Wiliam Hayter kíséretében 17.35 órakor a királynő lakosztályának bejáratánál A. Eden és az udvar tagjai üdvözölték, majJ pedig II. Erzsébet királynőhöz vezették őket. A fogadáson jelen volt a királynő férje, az edinburghi herceg is, valamint gyermekeik, Charles herceg és Anna hercegnő. A királyi család 30 percig tartó szívélyes beszélgetést folytatott a szovjet vendégek kel. A szovjet államférfiak a királynőnek értékes cobolyszőrmét adtak ajándékba, az edinburghi hercegnek és Charles hercegnek pedig két telivér paripát és a kis Anna hercegnôA londoni városi tanács nagy ünnepi ebédet adott a szovjet vendégeitiszteletére. Képünkön balról jobbra N. A. Bulganyin, Sir Seymour Howard, London polgármester helyettese és N.Sz. Hruscsov láthatók. nek egy medvebocsot ajándékoztak. A beszélgetés végén N. A. Bulganyin atadta az angol királynőnek K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének üdvözlő levelét. A szovjet államférfiak 18.35 órakor érkeztek vissza Londonba a több mint kétezer ember várakozott rájuk és melegen ünnepelte őket. A tömegből sokan kiáltották: „Éljen a béke és a barátság, önök a mi barátaink". Este a szovjet államférfiak részt vettek azon a fogadáson, amelyet tiszteletükre a londoni grófság tanáClaridge szállodába. A szálloda előtt i csa adott. Vasárnap délután Portsmouthban a szovjet hajókon London, április 23. (ČTK). — A portsmouthi kikötőben horgonyzó szovjet hajókat vasárnap váratlan „támadás" érte, amikor Portsmouthból, a szomszédos városokból, söt még Londonból is az angolok ezrei jöttek megtekinteni a hajókat és kifejezni barátságukat a szovjet tengerészeknek. Annyi látogató volt, hogy a nagy „Ordzsonikidze" cirkáló és a két torpedoromboló, a „Szmotrjasz(Folytatás a 3. oldalon.) m AZ ELET, IGAZSÁG ÉS A SZÉPSÉG NEVÉBEN Megkezdődött a csehszlovákiai írók kongresszusa Vasárnap délután a prágai nemzetgyűlés épületében ünnepélyesen megnyitották a csehszlovákiai írók II. kongresszusát. Köztársaságunk minden kerületeból összegyűltek az írók, hogy kiértékeljék az I. kongresszus óta eltelt hét év alatt végzett munkájuk eredményeit, mérlegeljék sikereiket és hiányosságaikat és megbeszéljék az összes problémákat, melyek mogoldása segit irodalmunk további útján. A csehszlovákiai írók II. kongresszusán az egész világból számos kiváló író vesz részt. Köztük szovjet irók, a népi demokratikus országok és a nyugati országok kiváló írói. Az irók kongresszusát Mária Majerová nemzeti művész nyitotta meg. Üdvözölte Csehszlovákia Kommunista I'ártja Központi Bizottságának küldöttségét, melynek tagjai: A. Zápotocký, V. Kopecký, L. Štoll és J. Hendrych elvtársak voltak és üdvözölte a külföldi vendégeket is. A kongresszus megnyitásánál jelen voltak még Z. Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, dr. Nejedlý és dr. F. Kahuda miniszterek. A kongresszus elnökségének és a bizottságok tagjainak megválasztása után A. Zápotocký elvtárs felolvasta Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a csehszlovák írók II. kongresszusához intézett levelét. Ezután Ján Drda elvtárs, a Csehszlovákiai Irók Szövetségének elnöke elmondta a kongresszus fő beszámolóját a csehszlovákiai irodalom helyzete és feladatai címmel. A kongresszusi tárgyalásokat hétfőn, április 23-án folytatták. *** Hétfőn, április 25-án a prágai nemzetgyűlési épületben folytatták a csehszlovákiai írók kongresszusának tárgyalásHit. Az első beszámolót Karol Hosenbaum mondta „A cseh és szlovák irodalom közeledéséért és teremtő együttműködéséért" címmel. A beszámoló után František Rachlík tolmácsolta a kongresszusnak a jáchímovi bányászok üdvözletét és átadta ajándékukat — egy jáchimovi ércből készített kalapácsot. Az írók gyülekezete ezután meleg tapssal üdvözölte Borisz Polevojt, a szovjet írók küldöttségének vezetőjét, aki tolmácsolta a kongresszusnak a szovjet írók üdvözletét és beszélt az irodalom egyes problémáiról. A délelőtti ülésen Maria Majerová nemzeti művész tartott beszámolót „Az ifjúsági és gyermekirodalom — az új nemzedék szocialista nevelésének fontos eszköze" címen. A CSKP Központi Bizottságának levele a csehszlovákiai írók II. kongresszusához Drága elvtársak és elvtársnők! Fogadják mindenekelőtt egész pártunk forró, elvtársi üdvözletét és jókívánságait kongresszusuk tevékenységéhez. A párt és a kormány elvárják, hogy a csehszlovákiai írók 11. kongresszusa fontos eseménnyé válik szocialista irodalmunk fejlődésében és komoly ösztönzést nyújt mindazon egészséges erőknek, melyek jelenkori életünk szépségeinek, igazságának, művészi kifejezésére törekednek. Elvárjuk, hogy a kongresszus segít energikusabban megszüntetni azokat az akadályokat, melyek íróink és művészeink szélesre nyitott szabad útjában állnak, hogy népünkkel és a világ haladó erőivel való szoros kapcsolatban megteremtsék az új művészetet, történelmünk eljövendő szocialista és kommunista időszakának művészetét, a szocialista realizmus művészetét. Röviddel ezelőtt ért véget a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi XX. kongresszusa. A kongresszus az emberiség jelen történetének tudományos elemzése alapján meggyőzően kimutatta, hogy a világ politikai összetétele változásának, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetének folyamata nagymértékben előrehaladt és új helyzetet és lehetőségeket teremtett a szocializmus erői számára a tartós békéért folyó harcban. Jóváhagyták a Szovjetunió további hatalmas fejlődésének programját a hatodik ötéves tervben. A XX. kongresszus nagy merészséggel rámutatott a hosszú ideig uralkodó személyi kultusz áldatlan következményeire, hogy annál nagyobb eltökéltséggel és következetességgel felújítsa és továbbfejlessze a párt és a szovjet élet lenini alapelveit. Ez felszabadítja a nép hallatlan teremtő erőit, megerősíti felelősségének tudatát az események menetéért, kifejleszti a bírálatot és az önbírálatot és a szovjet társadalom még mélyrehatóbb demokratizálásához vezet. A legkomolyabb elméleti és gyakorlati kérdések megoldásának lenini szelleme és lf-nini módszere, mely a XX. kongresszuson megnyilvánult és tovább fejlődik az eaész szovjet életben, nálunk is mély hatást váltott ki. A mi pártunkban és a mi társadalmunkban is a saját komoly hibáink és hiányosságaink ellen folytatott harc folyamatában hasonlóképpen felszabadulnak a nagy teremtő erők. A párt Központi Bizottsága az utóbbi napokban számos intézkedést hozott a hibák jóvátételére és szocialista építésünk további fejlesztésére. Következetesen tovább haladunk ezen az úton. A kongresszus eredményei számos új kezdeményezést váltottak ki a kultúra területén ' is. Irodalmunk és művészetünk sok komoly kérdését alapjaiban megtárgyalják. Rendkívül kedvező légkör alakul ki a művészet összes alkotó erői, a művészek és a tudományos-teoretikus dolgozók számára is. Kétségtelen, hogy a XX. kongresszus teremtő aplikálása a mi viszonyainkra még több erőt és bátorságot ad művészetünknek és segít minden megrögzöttség és hátramaradás kiküszöbölésében, melyek gátolják a teremtő munkát. Ugyancsak szükséges, hogy a nép ügye iránti kommunista hűség és eszmeiség, az alapos bírálat és önbírálat és a mélyreható demokratizmus tartós jelenségekké váljanak kulturális életünkben is és hogy az önök kongresszusának munkáját is ilyen szellem hassa át. A második ötéves tervben országunk magas fejlettségű, a tudomány és technika legkorszerűbb vívmányain alapuló műhellyé váljék a szocialista tábor országai számára. Évről évre emeljük népünk életszínvonalát. Jövő (Folytatás a 2. oldalon.) k