Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-23 / 113. szám, hétfő

A szocializmus építésének lenini útján Ünnepi est V. I. Lenin születésének 86. évfordulója alkalmából Hazánk dolgozói e napokban megemlékeznek Vlagyimir Iljics Leninnek, a kommunizmus zseniális gondolkodójának örökké élö műveiről és nagy személyiségéről, 86. születési évfordulója alkalmából. Csehszlovákia népe már másodszor ünnepli április 22-ét V. I. Lenin Napjaként. Mint már lapunk tegnapi számában közöltük, szombaton. április 21-én, a nagy jelentőségű évforduló előestéién Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi, Kerületi és Városi Bizottsága Prága főváros Városházának Smetana-termében ünnepi estet rendezett a minden idők legnagyobb forradalmárának, a világ első szocialista állama megalapítójának emlékezetére. Az est díszelnökségében helyet foglaltak Rudolf Barák. Jaromír Dolanský, Zdenék Fierlinger, Václav Kooecký. Antonín Novotný, Viliam Široký és Antonín Záaotocký, a CSKP KB politikai irodájának tagjai, Otakar Šimúnek, a politikai iroda tagjelöltje, Jiŕí Hendrych és Bruno Köhler, a CSKP KB titkárai, Bedŕich Kozelka, a CSKP KB Kerületi Bizottságának vezető titkára, Josef Némec. a CSKP Városi Bizottságának vezető titkára és a CSKP Kerületi és Városi Bizottsága irodájának tagjai. \z ünnepi esten részt vettek még a kormány egyes tagjai, a prágai üzemek dolgozói, a Nemzeti Front képviselői és közéletünk vezető tényezői. Az esten ielen volt I. T. Grisin, a Szovjetunió prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és a prágai diplomáciai testület egyes tagjai. Az estet Josef Némec, a CSKP Prága Városi Bizottságának vezető titkára nyitotta meg és azután Jirí Hendrych. a CSKP KB titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség első részét az internacionáléval fejezték be. Az ünnepi est második részében kultúrprogram szerepelt. Jiri Hendrychnek, a CSKP KB titkárának V. I. Lenin születése 86. évfordulója alkalmából mondott beszédéből Jiri Hendrych, a CSKP KB titkára beszédében többek között ezeket mondotta: Lenin volt Marx Károlynak és Friedrich Engelsnek, a munkásosztály forradalmi tanítása megalapozóinak legjobb és legkövetkezetesebb folytatója, aki tudományosan megindokolta a szocialista forradalom . szükségszerűségét. A leninizmus — az imperializmus és a proletár forradalmak időszakának marxizmusa, a szocializmus és a kommunizmus építése időszakának tanítása. A leninizmus segített bennünket, amikor 35 évvel ez előtt nehéz harcok közepette megszületett Csehszlovákia Kommunista Pártja, mint a munkásosztály szervezett élcsapata, mely azt a célt tűzte maga elé, hogy a munkásosztályt és az egész dolgozó népet a minden kizsákmányolástól mentes világos útra, a szocializmus és kommunizmus útjára vezesse. A leninizmus volt velünk a burzsoáziával folytatott nehéz harcok idejében, világító (fáklyaként ragyogott felénk a Szovjetunió útja, mely győztes ötéves terveivel, iparosítással és kollektivizálásul megvalósította a szocialista építés zseniális lenini tervét. A leninizmus volt velünk, amikor nehéz nemzeti felszabadító harcunkat vívtuk a fasiszta megszállókkal, megerősítette bennünk a meggyőződést, hogy a fokozott nemzeti és szociális elnyomás időszaka kiváltja a nép új forradalmi erejét, mely fergetegként elsöpri a régi rendet. Lenin tanítása vezetett bennünket 1945 óta, amikor hazánkat felszabadította a Szovjetunió győztes hadserege, s mikor a Nemzeti Frontba tömörült népünk Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével szilárdan kezébe vette sorsának irányítását. Sikeresen befejeztük nemzeti-demokratikus forradalmunkat és megkezdtük hazánk nagy szocialista építésének megvalósítását. E tényeknek, fiatal szocialista hazánk nagy fejlődésének tudatában egész pártunk és egész népünk előtt nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: jó munkát végeztünk! Természetesen nem történt ez hibák és fogyatékosságok nélkül. A hibák többsége a lenini alapelvek megsértéséből és mindenekelőtt az idealisztikus személyi kultuszból fakadt; ezeket éppen most egész pártunk erejével és a dolgozó nép segítségével határozottan megszüntetjük és eltökélt szándékunk következetesen végig vívni e harcot. Mindez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy pártunk vezérelve — a szocializmus építésének elvi vonala helyes — és a múltban is helyes volt. A leninizmus elvének vonala ez. Ma, a SZKP XX. kongresszusa után láthatjuk, hogy a szovjet nép milyen nagy lelkesedéssel fogadja a kongreszszus határozatait, hogy azokat valóra váltsa. Ismert tény, hogy a szocializmus ellenségei a kongresszus előtt különféle illúziókat tápláltak a SZKP soraiban lévő állítólagos egyenetlenséggekről. Mikor azután a SZKP a kongresszus idején nyíltan rámutatott a múlt hibáira és fogyatékosságaira, azokra a károkra, melyeket Sztálin személyi kultusza okozott és a kollektív vezetés alapelveinek megsértésére; — ezek az ellenségek készek voltak azt hinni, hogy reményeik teljesülnek. Azonban éppen ennek ellenkezője történt. A XX. kongresszus visszhangja az egész világon azt mutatja, hogy valóban világtörténelmi jelentőségű eseményről volt szó. S mint ahogy Lenin tanítása mindjobban kihat a népek sorsának alakulására, még erősebben kihat majd a SZKP XX. kongresszusa lenini szellemtől áthatott eszméinek befolyása. S bár rövid idő telt el a SZKP XX. kongresszusa óta. Csehszlovákia Kommunista Pártjában CJ SZO 1956, április 23. mi is érezzük, milyen mély befolyást gyakorolt további munkánkra és miiven teremtő szellemben érvényesíthetjük a SZKP XX. kongresszusának lenini eszméit. Pártunk Központi Bizottsága nemrégen kitűzte a békés együttélésre törekvő aktív politikánk megszilárdításának feladatait. E feladatok egész pártunk és dolgozó népünk teljes támogatásával és egyhangú egyetértésével találkoznak. A mi aktív, békés együttélésre törekvő politikánk természetesen a legcsekélyebb mértékben sem jelenti azt. hogy el akarjuk törölni a különbségeket a kapitalizmus és a szocializmus között, vagy hogy engedményeket adunk a kapitalizmusnak eszmei és programkérdésekben. Ezeket az alapvető véleménykülönbségeket nem lehet összeegyeztetni. De a békés együttélésnél erre nincs is szükség. Mi szilárdan meg vagyunk győződve a szocializmus fölényéről és véqső győzelmének elkerülhetetlenségéről. A szocializmushoz vezető úton jelentős sikereket értünk el, melyek a párt erejéről és arról tanúskodnak, hogy a párt útja és vezérelvei Helyesek. De ezzel nem elégedhetünk meg. Az SZKP XX. kongresszusa határozatainak fényében kifejezően megmutatkoznak tevékenységünk komoly hiányosságai és ha nem lett volna a személyi kultusz és minden, ami ezzel összefügg, már sokkal messzebb tartanánk. A személyi kultusz — az ideológia területén — arra vezetett, hogy azokat a tanúiságokat, melyeket egy, bármennyire is kiváló személyiség érvényesített, dogmatikusan, abszolút igazságként kezdtük értelmezni. Ez nemcsak sablonosságra, hanem a teremtő elméleti munka komoly egyhelyben-topogására vezetett. Világnézetünk egysége, marxistaleninista ideológiánk képezi pártunk politikai és eszmei egységének alapját. Ennek az egységnek a jelentőségét Lenin már a bolsevizmus bölcsőjénél így hangsúlyozta: „Szorosan összeforrott tömegben haladunk egy lejtős és nehéz úton, szilárdan fogva egymás kezét. Minden oldalról ellenségek vesznek körül bennünket és mindig közvetlenül puskatüzük alatt kell haladnunk. Szabad elhatározásból szövetkeztünk éppen arra, hogy harcoljunk ellenségeinkkel, nem pedig azért, hogy beleragadjunk a szomszéd sárba, melynek lakói már kezdettől fogva szemünkre vetették, hogy külön csoportot létesítettünk s nem a megalkuvás, hanem a harc útját választottuk." Am más világnézeteket vallókkal folytatott szoros együttműködésre és a kapitalista országokkal való békés együttműködésre törekedve kommunista létünkre tudatában vaayunk annak, hogy ez a politika nem jelent és nem jelenthet bizonyos megalkuvást az alapvető — ideológiai — kérdésekben, hogy marxista-leninista ideológiánk eovséae politikai egységünk alanoillérét képezi. Pártunk politikai egységének tartalma nem egyszer és mindenkorra változtathatatlan, hanem a harc folyamán, történelmi feladataink megoldásának folyamán fejlődik. Ezen egység alapja a párt tagjainak ama mélységes meggyőződése, hogy utunk, pártunk politikája helyes. Az eszméinktől idegen nézetek és munkamódszerek behatolása, melyek a marxizmus-leninlzmus szellemével ellenkeznek, feltétlenül a párt eszmei és politikai egységének meggyengítésére vezetnek, mely egység csuoán e tendenciák leqyőzése útján biztosítható, hoay a proletár nemzetköziség szellemében teleicftiOk kötelességeinket a emberiséggel szemben. Ugyanez vonatkozik a czemélyi kultuszra és az ebből eredő munkamódszerekre is. Központi Bizottságunk rámutatott arra, hogyan fészkelte be magát a személyi kultusz pártunkba is és áthatotta egész életünket. A személyi kultusz elleni harc semmi esetre sem jelentheti a vezetés szerepének meggyengítését, a centralizmus és fegyelem jelentőségének csökkentését, ellenkezőleg, ezt a harcot a vezetés megszilárdítása az öszszes párttag és minden dolgozó közös ügy iránti felelősségének megerősítése, a tömegek teremtő kezdeményezése kifejlesztése érdekében kell vezetni. Pártunk feladatai egy központból való irányítást követeinek, megkívánják, hogy a párttagok teljesítsék a Központi Bizottság, a két ' kongresszus közötti időszak legmagasabb pártszerve határozatait. E vezetés elválaszthatatlan része a Központi Bizottság legszorosabb kapcsolata a tagsággal és a dolgozók széles tömegeivel. Ezt a kapcsolatot állandóan ki kell terjeszteni és a Központi Bizottság utolsó értekezlete alkalmával helyesen mutatott rá ez irányú komoly hiányosságainkra. A párt egysége nem zárja ki a nézetek különbözését, ami a pártpolitika egyes konkrét kérdéseinek megoldását illeti. Ellenkezőleg, a vitás kérdések körüli nézetkülönbségek, melyeket a párt még nem döntött el, pártunk politikai és eszmei egységének megszilárdítására vezetnek. A pártegység állandó megszilárdításának feltétele a bírálat és önbírálat is, melyek nélkül a párt nem élhet és nem fejlődhet. A bírálat és önbírálat azonban nem állhat meg csupán a látható, felületes dolgoknál, hanem mélyreható és következetes bírálatra kell törekednünk. Nem elég csupán megállapítani a hibákat. Lenin mindig azt követelte, hogy leleplezzék a hibák gyökerét, mert csupán ez biztosítja, hogy a jövőben kikerüljük e hibákat. Természetesen emellett világosan látnunk kel! a bírálat éš önbírálat lenini módszereinek lényegét és irányát. A bírálat és önbírálat lenini értelmezésének semmi közössége sincs a burzsoázia szomorú emlékezetű „szabad bírálatával". A mi értelmezésünk szerint a bírálat a marxizmus-leninizmus alapjaiból ered és azt forradalmi pártosság szellemében kell vezetni. Pártunk számára mindig alapvető kérdés volt a tömegek iránti viszony, a tömegek bizalmának kérdése. A tömegek bizalma minden időszakban biztos fokmérője volt annak, mennyire fejezi ki pártunk politikája a munkásosztály és a dolgozó parasztság tömegeinek érdekeit. A párt és a tömegek viszonyának kérdése még komolyabbá vált hatalomnak a munkásosztály által való átvétele után, amikor a szocializmus építése pártunk vezérelve és a tömegek aktivitásának sokoldalú fejlődése döntő tényező lett. A demokratizmus fejlődésének nálunk megvannak a legjobb feltételei, mivel munkásosztályunk erején, érettségén és kulturáltságán, s a közéletben szerzett gazdag tapasztalatain alapulnak. Ugyanez vonatkozik parasztságunkra is, mely szoros kapcsolatban áll a munkásosztállyal. A demokratizmus fejlődésére nagyjelentőségű hazánk ipari fejlettsége, a város és a falu szoros kapcsolata. A SZKP XX. kongresszusa eredményeinek a többi kommunista és munkáspártokban való megtárgyalása azt mutatja, hoov más testvérpártok is hasonló végkövetkeztetéseket vonnak le. Hűséoiink és megbonthatatlan szövetségünk f»7*>V''°' az erőkkel arra kötelez bennünket, hony az összes kéréseket a marxizmus-leninizmus tanítása szelleméhen oldiuk meg, hogy hátrabban haladiunk előre a szocializmushoz vezető megkezdett úton, (T^mtiiiaixcilxait Szlovákia Kommunista Pártjának Központi, Kerületi és Városi Bizottsága szombaton, április 21-én a bratislavai Nemzeti Színházban emlékestet rendezett V. I. Leninnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja megalapítójának, az első szocialista állam megteremtőjének 86. születési évfordulója alkalmából. Röviddel 19 óra után a feldíszített emelvényen helyet foglaltak Szlovákia Kommunista Pártja irodájának tagjai és tagjelöltjei, az SZLKP KB titkárai, az SZLKP Kerületi és Városi Bizottsága irodájának tagjai, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének tagjai, a Megbízottak Testületének tagjai és a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának képviselői. Az ünnepi esten részt vettek a bratislavai konzuli testület tagjai. Az ünnepi estet Pavol Tomáš, azSZLKP Városi Bizottságának titkára nyitotta meg. Az ünnepi beszédet V. I. Lenin születésének 86. évfordulója alkalmából Augustín Michalička, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára mondta. Az ünnepi est első részét az internacionáléval fejezték be. Az est kultúrprogramjában Andrej Bagar államdija s nemzeti művész, Viliam Záborský, államdíjas színművész, Ján Klimo, az Ifjúsági Színház művészeti vezetője, Nina Hazuchová és Andrej Kuchársky, a Nemzeti Színház operájának szólóénekesei és Michal Karin, a Szlovák Filharmónia zongoraművésze lépett fel. A. Michaličkának, Szlovákia Kommunista Pártja KB titkárának ünnepi beszédéből Kommunista Pártja munkájában is, és népi demokratikus köztársaságunk egész életében. Pártunk Központi Bizottságának legutolsó ülése feltárta a gazdasági, állami és párttevékenység különböző területein mutatkozó fogyatékosságokat, felhívta az egész pártot, és dolgozó népünket, hogy sokoldalúan fejlessze a bírálatot és az önbírálalot, hogy bírálóan értékelje az eddigi munkaeredményeket, a hibák és hiányosságok orvoslása érdekében. Ellenségeink számára természetesen jól jön. ha nálunk szaporodnak a hibák. De ezeket nem lehet azzal, kiküszöbölni (ellenkezőleg, csak szaporítani), ha nem beszélünk róluk őszintén. Saját hibáink könyörtelen feltárásában van a mi erőnk. Feleslegesen örvendezik a burzsoázia. Rosszindulatával szemben a becsületes munkások, földművesek és értelmiség milliói állnak, akik készek — ugyanolyan őszinteséggel, mint a párt — feltárni a hibákat és főleg aktívan harcolni a hibák orvoslásáért. Közben meg kell magyarázni a dolgokat, de nem szabad a helytelenül használt bírálatot fegyverként alkalmazni a bírálpval és a bírálattal szemben. Mindig gondolkozni kell a bírálat tartalma fölött. Lenin szavából kell itt kiindulni, hogy jobb megmondani az igazságot, még ha nem is sikerül a legjobban kifejezni magunkat, mint azt elhallgatni, ha komoly dologról van szó." Munkánk alkotó fejlesztése érdekében szüntelen harcot kell folytatni a formalizmus és a bürokratizmus ellen, ami gúzsba köti életünket és amiről Vlagyimir Iljics Lenin mindig azt mondotta, hogy képes elfojtani minden élő munkát. Többek között a bürokratizmus ellen folytatott könyörtelen harc azért is szükséges, mert a bürokrata nem képes az alulról jövő bírálatra önbírálóan reagálni, mivel a hibák okát mindig másokban keresi és taiálja meg. Ez a harc továbbá megköveteli, hogy szigorúan törődjünk azzal, hogy a munka konkrét irányítását, a segítségnyújtást és tanácsadást tje általános utasításokkal és irányelvekkel pótoljuk, tekintet nélkül a szükségletekre és a helyi feltételekre. Mindezek életünk problémái, amelyek előttünk állanak. Szükséges, hogy további munkánkban a fő és döntő feladat a következő kérdésre adott válasz legyen: Segít-e és milyen mértékben egész munkánk módszere es közülünk külön-külön minden ember munkamódszere a termelés növelésében, tökéletesítésében, az életszínvonal és a nép jólétének emelésében, a tömegek öntudatának és kezdeményezésének, a pártba vetett bizalmuk és népi demokratikus rendszerünk iránti bizalmuk fejlesztésében. Vissza kell tudni utasítani és meg kell tudni magyarázni az olyan irányzatokat — ha valahol előfordulnának — (és előfordulhatnak), amelyek a dogmatizmustól és a betűrágástól való „félelemből" lebecsülnék a marxista-leninista klasszikusok írásai tanulmányozásának feltétlen szükségességét. A leninizmus a mi programunk. És magától értetődő, hogy a leninizmust elsősorban Lenintől, írásaiból, munkamódszereiből és abból kell tanulnunk, hogyan oldotta meg a problémákat. Arra kell törekednünk, hogy a leninizmust tettekre váltsuk. Nemcsak emlékezni, de dolgozni a leninizmus alapján, ez ma elsőrendű feladatunk, ez V. I. Lenin üzenete. Augustín Michalička beszédében elsősorban. Lenin tudományos műveinek felbecsülhetetlen gazdagságára mutatott rá, amelyek valóban a tudományos szocializmus legalapvetőbb írásai közé tartoznak. Beszédének további részében többek között ezeket mondotta : Vlagyimir Iljics Lenin az elmélet elsőrendű szerepét az új tények, a nemzetközi proletariátus tapasztalatainak, az emberi társadalom életének, általában a tudomány és a technika vívmányainak sokoldalú és szüntelen terjesztésében látta. Ennek alapján kell megszabni a stratégiát és a taktikát, tanítani a dolgozó népet, hogyan verje le a kapitalizmust és építse a szocializmust. Ennek elérésében hatalmas tudományos eszköz volt Lenin materialista dialektikája, amelyet oly gondosan tanulmányozott és dolgozott fel egész életében, amelyet mindig minden tevékenység alapvető módszerének tartott és ilyen módszerként alkalmazott. Leninnél az elméletben nyomát sem látjuk annak, ami a gyakorlatban a legbonyolultabb helyzetekben is a döntés tehetetlenségéhez vezetett volna. Látni ezt kivételes, mélyen tudományos alapokon nyugvó előrelátásából, abból, hogy az elvszeri'.séget és a rugalmasságot egybekapcsolta, főképpen az elmélet és a gyakorlat lenini egységéből, ami a leninizmus legjellemzőbb vonása. A múlt évek folyamán nem egyszer előfordult, hogy életünkben éppen a leninizmus ezen legjellemzőbb vonását, az elmélet és a gyakorlat egységét, kapcsolatát, nem érvényesítettük következetesen. A valóság az, hogy munkánk rendszerének befolyására, a személyi kultusz hatására és az ebből eredő, az emberek iránti bizalomhiány légkörének hatására a bírálat hiányában és életünk más fogyatékosságainak hatására a marxizmus-leninizmus szakaszán az elméleti munka jelentős módon lemaradt, és nagyon nagy mértékben és túlságosan gyakran előfordult, hogy feleslegesen megnőttek az ellentétek a leninizmus gyakorlata és elmélete között. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa rendkívüli figyelmet fordított a pártmunka lenini elveinek fejlesztésére és szigorú betartására, mint új társadalmi életünk minden egyéb munkája fejlesztéséhez szükséges alapvető feltételre. A munka lenini alapelvei mint igazi, a történelem folyamán bevált alapvető normák már régen gyökereket vertek a kommunista és munkáspártok, a marxi-lenini pártok alapszabályzatában, köztük Csehszlovákia Kommunista Pártja alapszabályzatában is. De a lenini alapelvekért vívott harc, ahogyan ezt az élet bebizonyította, eszel még természetesen nem fejeződött be. Súlypontja itt is áttolódott az ideológiai térről a gyakorlatba. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa és Központi Bizottsága megújítva munkájukban a lenini alapelveket, gyakorlati intézkedéseket valósítottak meg a párt kebelén belüli demokratizmus teljes megújítására és a szovjet szocialista demokrácia általános betartására és fejlesztésére az egész közéletben. Ennek megvolt a természetes és mély hatása (aminek megfigyelésére az utóbbi napokban lehetőségünk nyílt a sajtóban) — és máris visszatükröződött a testvéri kommunista és munkáspártok munkájában, köztük Csehszlovákia